Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

1959. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bőséges toiástarlalék télire Két év alatt háromszorosára nőtt az élőbaromfi forgalma A legutóbbi években erő­teljes fejlődésnek indult a magyar baromfitenyésztés, s ezen belül — elsősorban a termelőszövetkezetek bekap­csolódása révén — a nagy­üzemi árutermelés; A baromfitenyésztés erő­teljes fellendülése nyomán szinte hónapról hónapra ja­vuló ellátásról az Élelmezés- ügyi Minisztérium Baromfi- ipari Igazgatósága tájékoz­tatta az MTI munkatársát. A szakemberek elmondották, — hogy nemrégiben az egész or­szág területén bevezették a nagyobb tojások feláras vá­sárlását — a 40 grammon fe­lüli tojásokért 10 fillérrel löbbet adnak, az érvényes darabonkénti árnál — s így náris jelentősen javult a fel­vásárolt tojás minősége; Hosszú évek után, az idén először lesz zavartalan az őszi és téli tojásellátás; 19 millióval többet tartalékol­tak a szűkös, hideg hónapok­ra, mint tavaly, s 24 millió- vaíl többet, mint két évvel ezelőtt. «UHnmiiiHHMimiiiiiiiniHiiiiiimimiiiiim Két héttel előbb is fel lehet adni as üdvöstő táviratokat Egyes névnapok előtt a nagytömegű üdvözlő távira­tok feladása zsúfoltságot okoz a postahivatalokban. — Ennek elkerülésére a jókí­vánságokat tartalmazó távi­ratokat már két héttel a névnap előtt feladhatja a kö­zönség. A feladónak a távi­rati blankettán csupán ,,H” jelzést, s a kívánt kézbesíté­si időt kell feltűntetni; —■ (MTI), Élő és vágottbaromfiból máris 22 vagonnal többet adtak a termelők közfogyasz­tásra, mint a múlt év hason­ló időszakában. Rántanivaló csirkéből szeptember 1-ig kö rülbelül háromszor annyit fogyasztottunk, mint 1957- ben. Az élőbaromfi kínálat alakulására jellemző, hogy a tavalyinak máris kétszeresé­re kötöttek értékesítési szer­ződést. (MTI). C1 gyenletesen zúgnak a gépek a törökszentmik­lósi Mezőgépgyár forgácsoló műhelyében. Néha egy-egy gép keserves nyöszörgése töri az egyforma monoton zú­gást. Egész biztos, a gép irá­nyítója nagyobb fogással ter­heli. Az erőltetés panasza nem maradt figyelmen kívül In­kább fekete, mint barna, kö­zépkorú betyárosan félrecsa­pott micisapkás, olajosruhás férfi siet a szenvedő eszter­gapadhoz. Nem hagyja szót­lanul. Pillanatok alatt át­látja a helyzetet s máris fi­gyelmezteti a munkást, vegye kisebbre a fogást. No, nem csak figyelmezteti, már ott is áll a gép mellett, kiveszi a kezéből a support kurbliját és rögvest megszünteti a gép kínlódásiát. A gép munkása megköszöni a segítést és Hirth László főművezető to* vábbsiet Korát hazudti >ló frissességgel, mondhatná nya­kig olajosán megy gépről gépre, beszél, magyaráz, sok­szor maga is gép mellé áll és úgy mutatja meg az egyes szakfogásokat. Nem mai gyerek ő. A szak­májának szinte művésze. Ez már családi tradíció is. Tudá­sát nem akarja sírba vinni A csehszlovák repülőnap alkalmából nagyszabású lé­gibemutatót rendeztek Po­zsonyban. A csehszlovák re­pülők mellett magyar műre­pülők és ejtőernyősök is be­mutatták tudásukat. A csehszlovák lapok nagy elismeréssel írnak Mandl Er­nőnek, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség repülőjének kitűnő légiakrobata mutatvá­nyairól és Arady András ej­tőernyős világbajnokunk — nagyszerű telj esi tmény ér 31. (MTI). | Akkor boldog, ha taníthat vagy segíthet munkatársain. A hang, amit a dolgozókkal használ élénk, sokszor ke­mény, de őszinte és igaz. így és ezért a tulajdonságáért szeretik beosztottjai. S ebből a seeretetből adódik, hogy „nincs hézag” közöttük. Hirth László főművezető, de tekin­télyét embersége, kialakított jó elvtársi kapcsolata bizto­sítja. Az irodájával úgy van, — hogy felesleges rossz az, de ha szükséges, mégis megcsi­náljuk. Inkább a munkások között szeret lenni. A fia­taloknak sok segítséget ad, meg is követeli a pontos, mi­nőségi munkát Egy percre sem mozdul mellőlük. A kez­dőknél tölt a legtöbb időt. Sar­kalja őket és így nincs is a forgácsolók közül 100 száza­lékon alul teljesítő; AJ őst meg különösen sok a tennivaló, öt új esz­tergapad, három új marósép érkezett műhelyébe, A beál­lítással már végeztek a TMK- sioík. A probléma az, hogy az új gépekre ember kell, még­hozzá a legjavából akik sze­retik a gépet és értenek is hozzá Meg is találja ő, az arra méltó munkásokat „Mindenki embere66 A tss-mozgalom év eleji fejlődése óta jelentősen emelkedett a falusi boltok forgalma A földművesszövetkezeti boltok forgalma, a falusi la­kosság árukereslete, vásárló­kedve, mint a falusi lakosság helyzetének, hangulatának pontos mérőműszere, nagyon érdekes tapasztalatokat szol­gáltatott a termelőszövetke­zeti mozgalom . éveleji, na- gyobbarányú fejlődése óta. A földművesszövetkezeti ke­reskedelem az év első felében 14,2 százalékkal több árut adott el a tervezettnél. A há­rom, fejlődésben legelőre- haladottabb megye — Veszp­rém, Győr és Szolnok — föld­művesszövetkezeti boltjaiban 25,6, 33,8, illetve 20,4 száza­lékkal több árut vásároltak, mint azt a kereskedelem irá­nyítószervei tervezték. A kereslet mennyiségi nö­vekedése mellett, a gyors ütemben kialakuló új pa­raszti életforma változott szükségleteire utaló minőségi változások legfontosabb meg­nyilvánulása a tartós és nagy­mértékű áruk vásárlására való törekvés. Az utóbbi más­fél hónapban 15 000 kerék­párt vásároltak meg a föld­művesszövetkezeti boltok­ban. Hasonló arányban nőtt a motorkerékpár forgalom. Az őszi-téli csúcsforgalom idején a földművesszövetke- ze+i boltok mintegy 10 —15 százalékkal nagyobb árukészlettel várják a vásár­lókat. (MTI)--------------■ ■ If júsági bolt — öreg hibákkal A MEO is most költözik a területéről s a bővülő részleg átszervezés; problémákat ad. Ö kommunista. Nehézségeket szereti Akkor érzi jól ma­gát. ha a problémák halmo­zódnak. Van mit megoldani és nem szokta nézni, mikor telik le a műszak. Ha kell, korábban kezd. Egy a lényeg: menjen a munka. Ehhez szo­kott hozzá. Tizenegyen voltak testvé­rek. Mint esztergályos-inas kezdte. Ma egy fontos üzem főművezetője. A bátyja is az esztergepad mellett vált em­berré. A munkásokhoz való hűsége emelte az IKARUSZ Gyár vezérigazgatójává. Nem szakadt el a munkásoktól — Szereti őket Hirth László sokszor ebéd­idő alatt is ott ül a munká­sok között Figyeli beszélge­tésüket, maga is bekapcsoló­dik. Legtöbbször ez a beszél­getés egy-egy új, korszerűbb munkaszervezést, módszert eredményez. Mindenki véle­ményét meghallgatja. A jót rövidesén bevezeti. Mégis, mikor kérdezik, arról beszél, hogy ezt az eredményt a for­gácsoló műhely érte el. A kongresszusi versenyben a kollektíva helytáll adott sza­váért. Hirth László, a min­denki embere, ott van, segít, irányít, megmutat, javasol hogy az adott szó valóra le­gyen váltva. *— andrási *ss A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat 70. számú üzlete hallgat erre a szép névre: Ifjúsági bolt. — Vala­ha az volt a főcélja, hogy vezetőket készítsenek elő benne jövendő hivatásukra. Ma: a környék lakosságának ellátása. Megfelel-e az üzlet rendel­tetésének? A vásárlók véle­ménye, a számok tanúsága szerint: Elég jó a választék. Elégedettek lehetünk a 18—20 napos áruforgási sebességgel is. Egy-egy dolgozóra havonta kerek 36 000 Ft forgalom jut; ebben a szakmában igen tisz­teletre méltó summa. Az If­júsági bolttól azonban más tekintetben is magasabb szín­vonalat kívánunk. Elsősorban az udvariassá­got, pontosabban: az előzé­kenységet hiányoljuk. Nem csúcsforgalmi időben — dél­után félnégy tájt — jó ne­gyedórát időztünk az üzlet­ben. Senki sem kérdezte, va­jon melegedni szöktünk-e be a hűvös szél elől, vagy vá­sárolni kívánunk. Külső megjelenésében csak­úgy nem tetszős ez a bolt, mint belső rendjében; meg kell vámunk, míg a válla­latnak pénze lesz a tataro­zásra. Ám a rolló felhúzása nem kerül pénzbe!... „Fél- árbócon” nem éppen csalo­gató látványt nyújt. Éppoly elkedvetlenítő, mint a kira­katok üvegén hol látható, hol lekopott függöny-festés. — A legyek sorra kós­tolják a különböző felvágot­takat, a friss tepertőt Egy ládában hagyma és hagyma­szemét. — A cigarettás­dobozok megroggyant tornyá­ról a jégszekrény tetején tá­rolt (?) seprőkötegre vándo­rol a várakozó tekintete. Mint hallottuk: a raktár rendje sem jobb a bolténál. — Véijük: két nap alatt rendet lehetne teremteni az üzletben — annak fenntartá­sa már nem is külön gond a vérbeli kereskedő számárai. Sebestyén László boltvezető kemény legény a kerékpár­nyeregben — az lehetne a munkahelyen is. Az irá­nyítással van baj... — A boltvezető szakmai szem­pontból megállja a helyét Vásárlói joggal elvárják tő­le, hogy kulturáltság tekinte­tében is a szocialista keres­kedelem színvonalára emelje a vezetésére bízott Ifjúsági boltot — b. z. — AMIKOR MÉG KATONÁNAK VERBUVÁLTÁK A LEGÉNYEKET /§ Szolnok megyei Néplap 1959. szep- tember 2-i számában megjelent „Katonáinak mennek a legények" című cikk olvasása közben eszembe jutott a múltbeli katomaélet. Milyen más volt ak­kor. Félelem, rettegés, kétségbeesés szo­morú emlékeit őrzik az elavult írások, régi jegyzőkönyvek megsárgult lapjai. Akkor is mentek katonának a legények, de útjukat a keserűség kísérte hosszú esz­tendőkön keresztül. Kunmadaras község történetének megírása közben sok értékes adatra bukkantam a régi katonai életre vonatkozóan is. A dicséretre méltóan ren­dezett megyei levéltár kunmadarast anyaga alapján próbáljuk most feleleveníteni en­nek az életnek a mozzanatait is. A lakosság számára nagyon terhes volt minden toborzás, mert hiszen annak min­den terhét nekik kellett viselniük. A ru­hát, a lovakat s a verbuválás egyéb kiadá­sait együttesen fedezte a község. A leg­nagyobb fájdalmuk mégis az volt, hogy a fiataloknak évtizedekig kellett viselni a mundért. A XV III. század közepétől kezdve szinte állandóvá lett a 10—20 évig vailó katonáskodás. Igen sokszor előfordult, hogy a család állandó zaklatása miatt köz­benjáró községi tanács kérelmére sem sikerült a fiatalokat hazakönyörögni a hadsereg kötelékéből. Nehezen olvasható instancia őrzi e „kínzó, nyúzó” katonásko­dás embertelenségét. Kunmadaras község felirata ez a Jászkun Kerülethez névsze- rint felsorolt katonák kiszabadítása érde­kében: „Tekintetes Nemes Distruktvsokl Az 1787-k Esztendőtől fogva állott régibb katonáink közzül, kik még a katona­ságból ki nem szabadulhattak rész szerént magok hozzánk küldött leveleik által, rész szerint feleségek, gyerme­kek által, s némelyek öreg Szüleiek a katonaságból való kiszabadulásokat sürgetik. Minthogy pedig Privilégiu­munk szerént azoknak a szabadulás­hoz Jussok is volna azoknak neveiket ide zárvánn, alázatosan instálunk a Tekintetes Nemes Distruktusok előtt, orvnak utjárin eszközleni méltóztassa- vak. Vagyunk Madarason 1810, Esz­tendei Febr. 16. A Tekintetes Nemes Distruktusok alázatos szolgái N. K, Madaras Helység Ord. bíró és Ta- nátsa.”­A 23 éve szolgáló öreg katonák lesze­relése csak úgy vált lehetségessé, hogy a Jászkun kerületi közgyűlés közbejárt az ügyükben. Nemcsoda hát, hogy a verbuválás a falu lakosságának remegő félelmét ápolta. Hiába voltak hangzatosak az elnevezések: „Űj regement felállítása a francia háború idején”, „Belső bátorságra vigyázók állí­tása’’, nehezen hajlottak meg az erőszak előtt a falu lakosai s nem egyszer szembe­kerültek a verbuválásra kiküldött katonai bizottsággal. Nagy körülte hintéssel kellett hát a toborzást végezni. A XVIII. század második felétől kez­dődően a XIX. század elejéig több mód­szer alakult ki. A XVIII. század derekán a katonafagdosás divatozott. A verbuváló katonai kiküldöttek a kocsmákban meg­forduló fiatalokat pénz ígérgetéssel, leista- tással csalogatták, vagy ha nem ment, erőszakkal „húzták vonták” a katonai életre. 1749. évből fennmaradt jegyző- könyvi feljegyzés füredi Nagy András VA- hallgatásakor ezt így örökítette meg: „Látta-e, hallotta-e tanú, hogy füredi Nagy András az KOrtszOgi Sz. Mihály napi szabadsághoz az Korcsmában lévénn és az katonák ottan Verbuvál- várun ittasnak lenni ismervén, noha semmi alkalmatosságot nem szolgál­tatott, mind azáltal az katonák min­den ok nélkül húzták vonták, katoná­nak tenni akarvámn. Tudud e, hal­latod e, hogy midőn erővel az pénzt a markába nyomták volna azt mon­dotta Nagy András, nem kell a kend- tek pénze, mert én nem megyek kato­nának, van nékem pénzem.” /t szegénylegényeknek azonban nem ** volt mindig bátorsága a bíróhoz fordulni és kénytelen volt engedni az erőszaknak. A verbuválók is vigyáztak rá, hogy lehetőleg idegeneket, passus nélkül vándorló szegénylegényeket, vagy munka- nélkülieket fogjanak él. Ennek a község­beliek is örülték, mert az 5 fiaik inkább megmenekülitek. A robot szolgálatot meg­tagadó lakosok büntetése között szintén megtaláljuk, mint legszigorúbb büntetési aktust a katonának állítást. A katonafog- dosásnak többnyire a gazdája botozása elől menekülő, vagy hazátlan, vándorlók estek áldozatul. De előfordult olyan eset is, hogy a gazda elöl szökő, katonának fel­csapott legényt, mikor ezt a gazda meg­tudta, alaposan elagyabugyálta. Szegény ifjak. Ha nem mentek katonának a ,,Káp­lár Űr” verte őket, ha meg a gazdájuk elől menekültek a katonai életbe, a gazda botozta őket véresre. A XV111. század második felében a katonai verbuválás módja enyhült. Leg­alábbis a külső formája. Zeneszó és bor­ral való itatás álcázta. A verbuválás alatt, a verbung helyeken kívül, míg a katonák száma ki nem telt, tilos volt a muzsikálás. A faluban található minden zeneszerszá­mot a községházán gyűjtöttek egybe ilyen­kor. A zeneszót külön e célra megfogadott hegedűsök szolgáltatták. Egy hónapra fo­gadták őket. Havi bérük 5 Ft és teljes ellátás volt. Fakó Laci, Mákos János, Cziru Pista és Zsiga István voltak e korszak hírhedt katonai zenészei. 1796-ban Fakó Laci nagyiványi zenész még csak egyedül húzta a verbungat. Már 1805-ben három gyakorlott hegedűs szolgált s 1808-tól né­gyen szorgoskodtak a toborzás érdekében Madarason. Nem takarékoskodtak az étéUél-itallal. 1794-ben pl. a verbuválás alatt fob. 1 hó­napon át 15 hordó újbor, 3 hordó óbor és nagy mennyiségű pálinka fogyott el, a muzsikusok pedig 87 font húst ettek meg. A katonának felcsapott legénynek a ver­buválás ideje alatt mindennapra reggeli pálinkát mértek a 24 krajcár zsoldon kí% vül. „Ezen felséges szolgálatot illető mun­kában” a „szorgalmatos vigyázatot és igyekezetét” a verbung inspektorok lát­ták el. VJ gyl&tszlk azonban, hogy sem a dí­szes csomagolás, sem a verbung bizottságok munkája nem volt eredményes a lakosság ellenállása miatt, mert a. XIX. században átszervezik a verbuválást és elrendelik, nyilván a francia háború kény­szerítő hatása alatt a katonaáUításokat. Ettől kezdve összeírás alapján sorshúzás­sal kényszerítik az ifjakat katonának. Sok visszaélésnek, kivételezésnek lett ez is az alapja. Példa rá az 1809. esztendőben le­zajlott esemény. Május 27-ét írtak akkor. Jelen volt Laszka Ferenc jászkun kerü­leti esküdt, mert sürgős volt 28 ifjú teljes felszereléssel való beküldése a hadseregbe. Utasítására 52 ifjú legényt írtak össze a községben és a sorsolásra az ifjak szüleit hívták meg. Az új módszer azonban a madarasiak ellenállásába ütközött, mert az elöljárók gyermekeit és a tehetősebb gazdák gyermekeit kihagyták az össze­írásból . A felvett jegyzőkönyv a követke­zőket adja tudomásunkra az eseményből: ,\Az összegyűlték előtt Borsi István azt mondta, hogy ő felírott gyermeke személyében sorsot nem húz, nem is akarja, hogy fia most az említett szol­gálatra menjen, mindaddig, míg az Elöljárók gyermekei nem mennek és a több tehetősebb Gazdáké, sőt ezen szókat a több jelenlévő nevében is mondotta. (Amikor a többieket meg­kérdezték, valószínű félelemből nem szóltak egy szót sem, de a hallgatá­suk egyetértést jelentett.) E valóságos lázasztó beszédeit nékie, kivált ily különös kömyül állásiba e Tanátsnak, sőt az egész Országnak el nem hallgattathatván tisztelt .Esküdt Űr s a Tanáts örök emlékezetre ide beíratni parantsolfatik, sőt a Felsőb- ségnek is példás megfeddése s bünte­tése végett ötét bejelenteni kívánják.” Borsi István tiltakozásának legfeljebb az lett az eredménye, hogy a legközelebbi sorsoláson felírták az elöljárók és a tehe­tősebbek fiait is, de ezek zsoldosokat fo­gadtak fiaik helyett s végeredményben a hosszú és nehéz szolgálatra újra csak a szegénylegények kerültek. A zsold általá­ban 50—100 Ft-ig terjedt a zsoldosok ke­resletéhez viszonyítva, melyet nadrággal, ujjassal, dolmánnyal, csizmával és lajbi- vai toldották meg. Nem sok örömük volt persze a katonáknak ebben sem, legfel­jebb annyi, hogy végrendelkeztek felette s ha 10—20 esztendő után hazakerültek, szegényes életükre költhették, ha közben nem történt devalváció. Ma már, ha katonának mennek a legé­nyek, szemükből az önbizalom csillog és ajkukról a tanulni vágyás s szolgálni aka­rás őszinte mondatai buggyannak ki. Nekik és nekünk, a fegyelemben és rend­ben új társadalmat építő, békére vágyó magyar népnek a múlt idők egy-egy rész­lete már csak e Ihalványodó emlék és tanítás, KORMOS LÁSZLÓ Kwnmadaram

Next

/
Thumbnails
Contents