Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-05 / 208. szám

1959. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Férfi munka volt A Szolnok megyei Gép­állomások Igazgatósága hírül adta mindenkinek, akit illet és akit érdekel, hogy a megye gépállomá­sain dolgozó traktorosok, aratógén' ezelök, kombájn­vezetők ismét helytálltak. A pártkongresszus tiszte­letére munkafelajánláso­kat tettek és munkaver­senyt kezdeményeztek. En­nek eredményeként tava­szi, nyári kötelezettségüket 104.5 százalékra teljesítet­ték. Fáradságot nem ismerve dolgoztak annak érdeké­ben, hogy a gabonabetaka­rítást gyorsan és minél ke­vesebb kézierővel történ­jék. Az aratási szerződés­ben vállalt kötelezettsége­iket 12.1 százalékkal telje­sítették túl és 105.1 száza­lékot értek el a talajmun­kákban. A gépállomások megyei igazgatósága e rövid távi­rati stílusban megfogal­mazott közleményhez nem fűz semmiféle kommentárt. A tömör jelentés magahe- lyett beszél. Arról, hogy Szolnok megye gépállomási dolgozói ismét öregbítették jóhírüket, újból kivívták a szövetkezeti gazdák megbe­csülését, elismerését Férfi munkát végeztek. Éppen az ez évben elért eredményeik szolgálnak biz­tosítékul. Bizonyára a most soronlévő ismét sok fárado­zást és szorgalmat igénylő őszi mezőgazdasági mun­kákban is helytállnak. Az új tsz-ek földtábláin szin­tén sürget a munka és a szövetkezeti mozgalom tér­hódítása meghatványozza feladataikat. A siker azon­ban nem maradhat el, mert a féléves eredmények bizo­nyítják, hogy traktorosa­inkból nem hiányzik a lel­kesedés. Sz. P. Szovjet—angol árucsé reegyez ményt ínak alá Az angol kereskedelmi mi­nisztérium közlése szerint az angol kereskedelmi minisz­térium és a londoni szovjet kereskedelmi képviselet kö­zött folyó tárgyalások ered­ményeképpen aláírták az 1960 június 30-ig terjedő gazdasági évre szóló árucse­reegyezményt. Az árucsere összege 3 400 000 fontsterling. (MTI). Televízió — ultrahanggal Ultrahangon alapuló újfaj­ta televíziós készülékeket szerkesztettek a vizilények életének tanulmányozására a leningrádi elektronikai inté­zet tudományos munkatársai. Egy különleges készülék a hanghullámokat látható ké­pekké alakítja és a televízió ernyőjére vetíti, Egy hét alatt 4 ezer 660 k6bmé(er szilázs A csehszlovák ipar lűlíeijesífetfe héthavi tervelőirányzatát A csehszlovák statisztikai hi­vatal jelentése szerint Cseh­szlovákia ipara 101,7 százalékra teljesítette első héthavi tervelő­irányzatát. A termelés főbb ada­tai a következők: 3,5 millió ton­na acél, 103 000 televíziós készü­lék, 92 000 motorkerékpár, 29 000 gépkocsi, (CTk). Mint oly gyakran megye- szerte, legutóbb Jászladány- ban mutatkozott meg,- mit je­lent az összefogás a közös gazdaságok számára. Egy hijján 300 kát. holdon vetet­tek silókukoricát a szövetke­zetek — a gazdag termés be­fogadására azonban nem ren­delkeztek elég hellyel. A Debreceni Talajjavító Válla­lat több munkása tizennégy géppel vonult fel egy vasár­napon megsegítésükre, s 3 ezer 200 köbméter silóteret létesítettek. A derék munká­sok az olcsóbb órabéres mun­kadíjban készítették el a si­lóteret teljesítménybéres dí­jazás helyett. Elismerés illeti a Jászkiséri Gépállomás há­rom silókombájnjával dolgo­zókat .is, kik percnyi fenn­akadás nélkül tettek eleget feladatuknak. A munkákat — igen jól! — Gál István községi mezőgazdász szervez­te meg. A közös erőfeszítés segítségével Jászladány ter­melőszövetkezetei egyetlen hét alatt 4 ezer 662 köbmé­ter szilázsra tettek szert. Szolnok megyei termelőszövetkezeti győzelem Budapesten A 63. Országos Mezőgazda- sági kiállítás és Vásár gabonatermesztési nagydíját az országoshírű mezőhéki Táncsics Tsz nyerte. A szak­emberek megállapítása sze­rint a termelőszövetkezet kö­zel ezerholdas táblán elért tizennyolc mázsán felüli ter­mése valóban kimagasló ered­mény. , A kongresszusi verseny sikeréért ... a kisújszállási Gazdasági Vasutak műhelyében hat négytengelyes teherkocsit készítenek el a III. negyedév végéig terven felül. Képünkön Kürti Elek villanyhe­gesztő a kocsi alvázán dolgozik. Egy csokorra való mai tör­ténetei gyűjtöttem össze, ille­tőleg nem is kellett azokat gyűjtögetni, inkább észreven­ni. Egészen egyszerű dolgok, még is nagyszerűek. S pon­tosan abban rejlik érdekes­ségük, hogy apró, piciny, de nagyon fényes ablakocskák a szó legvalódibb értelmében. Rajtuk keresztül belepillant­hatunk mai életünkbe. A gyufaláng Bejött a minap Szolnokra a megyei tanács mezőgazda- sági osztályára az egyik tá­voli tiszamenti községből egy szövetkezeti ember. Valami­lyen építkezési ügyben akart tájékozódni és e célból ke­reste fel a tanács illetékes vezetőjét. Ott voltam éppen, amikor bekopogott és még a múltból magával hozott fé­lénkséggel benyitott az ajtón. Hellyel kínálták, leült, de csak a szék sarkára, aztán el­sorolta kicsit akadozva, bi­zonytalanul, hogy mi járat­ban van. Észrevehetően za­varban volt. — Rászabad itt gyújtani? — kérdezte és cigaretta után kotorászott a zsebében. A megyei tanács dolgozója pon­tosan ugyanezt tette, csak valamivel gyorsabban. S mi­re a messziről jött ember elővette a cigarettát, az elő­adó már gyújtotta a gyufát, tűzzel kínálta. A vendég na­gyokat szívott a Kossuth-ból, magabiztosabban helyezke­dett el a székben, gördülőké­ftlM TÖRTÉNETEK nyebben beszélt, pillanatok alatt otthon érezte magát. Pedig lám nem történt más, csak tüzet adtak neki. De ez éppen elég volt ahhoz, hogy megérezze, nem valami nagy úrral ül szemben, hanem hasonló emberrel. Csak egy szál gyufát gyúj­tottak. S aki 15 esztendővel ezelőtt is megjárta a megyei hivatalokat, annak minek mondjam. Szó nélkül is meg­érti, mennyit jelent néha egy szál gyufa. A vers és a répaszedő nézegetem, forgatom ezt a levelet. Csótó Géza küldte Túrkevéről, a Vörös Csillag Tsz-ből. „Megkezdtük a cu­korrépa szedését saját készí­tésű répakiemelőinkkel." Bár­di Mihály lakatos még versi­két is fabrikált ennek a nem mindennapi eseménynek a méltatására. Meghatóak s egyszerűek a verssorok. „Híres Vörös Csillag, túrke- [vei tsz, Most mutasd meg mit tudsz, Versenyre hívtad ki az egész [környéket. Mi lesz, ha elmaradsz, meg­előznek téged... ... az ipari részleg nem mehet [el ásni, De ha tudna egy jó szerszá­mot csinálni” És az ipari részleg ezt a bizonyos ügyes, jó szerszámot megcsinálta. Fileman Alajos, Tóth András géplakatos, Far­kas Dániel, Köteles László kovács olyan szerkezetet ké­szített, amely több száz em­ber munkáját könnyíti s le­hetővé teszi, hogy naponta több vagon répát szállítson a túrkevei Vörös Csillag Tsz a cukorgyárnak. Ami ott történt, az nem is olyan egyszerű dolog. A mun­ka költészete. Csatorna a föld végében A nagy változások korát éljük, a nagy alkotások ide­jét. S nemcsak a táj, a vidék arculata változik, szépül, ha­nem ami a leglényegesebb, az emberek gondolkodása, felfogása is. Egyik este Abád- szalókon az öreg Kovács Zsigmonddal beszélgettem, aki 74 esztendős korában ír­ta alá a belépési nyilatkoza­tot, mert akármilyen idős ember, az idők szavát még is megértette. Nos, ő mesélte ezt a mai életre oly annyira jellemző történetet. — Még a tavaszon történt — kezdte —, hogy mondom az asszonynak, gyerünk fele­ségem, nézzük meg hová ves­sük majd a krumplit. Amit tet.ünk - s amit tennünk kell... — Ünnepi párttaggyűlé* lúrkevén — Az emberek, akik jövőjük megvitatására ültek össze ta­nácskozni, egyenesen a me­zőről, az állattenyésztési bri­gádoktól érkeztek — a mun­ka porával, gondjával együtt. Hangos „Szabadság”-ot kö­szönve léptek a terembe, s egyhamar megindult a szó a gazdálkodás helyzetéről, a betakarítás állásáról. A jelen gondjairól beszéltek, a jövőt emlegetve. Arról, hogy ami most zökkentő a gazdálko­dásban, néhány esztendő múlva nem okoz akadályt. A feldíszített terem is jel­képezte a tanácskozást. A túrkevei Vörös Csillag Tsz kommunistái a pártvezetőség újjáválasztását és a szövetke­zet távlati tervének megvita­tását tűzték napirendre. örömmel köszöntötték az alapszervezet kommunistái a párttaggyűlésen megjelent megyei vezetőket: Czinege Lajos elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát és Szekeres Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét. Gál Antal országgyűlési képviselő — a vezetőség­választó taggyűlés levezető elnöke — köszöntötte a tag­ságot, majd Nagy Sándor, a szövetkezet párttitkára emel- ■ kedett szólásra. Arról a legutóbbi három I esztendőről szólott, amely a í politikai és gazdasági meg­szilárdulás ideje volt. Felele­venítette a küzdelmes időket, amikor a kommunisták az el­ső sorokban harcoltak az osz­tályellenséggel szemben, majd a gazdasági konszolidációért álltak csatasorba és egymás után érték el a jövőre is ki­ható eredményeket. A padokon ülő cserzettbő­rű, kérgestenyerű emberek feszült figyelemmel hallgat­tak minden szót. Amit a párt­titkár beszélt, arról tudtak, hiszen együtt küzdöttek a pártvezetőséggel minden egyes kitűzött feladat megva­lósításáért. önként vállalták a megnövekedett tennivaló­kat, ha kellett; kezdeményez­tek, javasoltak, ha kellett; példát mutattak a munkában. Ahogy fogytak a beszámo­lóját tartó párttitkár kezében a papírlapok, amelyeken az elmúlt évek munkáját össze­sítették, ugyanúgy bontako­zott ki a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet közelmúltja, a pártépítési és gazdasági munka eredményeinek sora. Maga a beszámoló szerkezete is azt mutatta, hogy a ter­Elindultak, s amint oda­érnek földecskéjükre, látják ám, hogy a dűlőjük végén három ember tesz-vesz, mé­ricskélnek, meg valami karó­kat vernek a földbe. Odame- gyen hozzájuk Kovács Zsig- mond és kérdezi tőlük: — Mire végzik jóemberek? Amazok sorolják neki: — Kijelöljük a csatorna helyét, mivelhogy erre vezet majd. — Ezt értem — hümmögött Kovács Zsigmond, és elkö­szönt a három embertől, a feleségének meg csak annyit mondott: — Gyerünk innét asszony, ide nem vetjük a krumplit, valami csatornát ásnak. Jön az a rengeteg ember, össze­tapossák, meg talán el is lopkodják a krumplinkat. Hazaballagtak hát szép csendesen mind a ketten. Csak három hét múlva ke­rült ismét arra Kovács Zsig­mond. Még a szemének sem akart• nagyon hinni, mert az árgyélusát! — a csatorna a föld végén már elkészült és jó fél kilométerrel odább dü­börög valami, erős nagy gép és olyan kosgrfélét emelget a magasba. Embert meg alig látni. — Nahát ezt a példát csak azért hozom fel, mert ilyen a haladás minden vonalon — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon ott Abád- szalókon az én öreg beszél­getőtársam. Szekulity Péter melőszövetkezet pártszerve­zete nagy gondot fordít a gaz­dasági kérdésekre és a po­litikai munka a gazdasági feladatok megoldására irá­nyul. — Amit tettünk az elmúlt években, az nagyon jelentős. Emelkedett a munkaegység értéke, politikailag és gazda­ságilag megszilárdult a ter­melőszövetkezet és példás gazdálkodás alakult ki a 9 és félezer .holdon, amennyit a a tsz birtokol — mondotta többek között Nagy Sándor elvtárs. S ahogy elsorolta mindezt, ami gazdálkodásuk eredmé­nyei közé tartozik, elismerő­leg szólt a tagságról, a kom­munistákról, de mindjárt hoz­zátette: Az eddigi eredmé­nyek az első lépések közé tar­toznak, mert hátra van a szövetkezet végleges megszi­lárdítása, a helyes gazdálko­dás kialakítása. Talán minden számnak, minden szónak külön óriási súlya volt. Az idős kommu­nisták, a fiatal párttagok szemmel látható mohósággal szedték magukba a jövő élet terveinek nagy-nagy elkép­zeléseit, hogy 1500-ra emelik a szarvasmarhaállományt, hogy bevezetik a gépi fejest, 20 ezres baromfi törzsállo­mányt alakítanak ki a jövő év végére. S az állattenyész­tés után következett a nö­vénytermesztés, főleg a ta­karmánytermesztés, amely az alapot adja az állatállomány növeléséhez. — Háromszáz hold silóku­koricát vetünk jövőre, s 180 hold őszi takarmánykeveré­ket. 1965-re a szántóterület 6 százalékán silókukoricát termelünk. De 1965-ig újabb három víztornyot emelünk, 30 gondozói lakást építünk, 5 új brigádszállást létesítünk és akkorra befejezzük az ezer személyes kultúrház felépí­tését is. Talán hallottak már erről a tagok ebédszünetben, mun­ka közben, talán jórészt tud ták, hogy mit akar a pártve­zetőség, mit tervez a szövet­kezet, de amikor mindezt így együtt ismertette a párttit­kár, mintha csóválták volna fejüket, mindván: Mindezt meg tudjuk mi tenni? De ez néhány pillanatig tartott, addig, amíg a párttitkár elé­jük nem vetítette számokkal bizonyítva a korszerűbb gaz­dálkodás lehetőségeit. Azt, hogy van alap a tervezéshez és á komr unisták példamu­tatásával óriási eredménye­ket lehet elérni. A kommunisták segítségé­vel, a pártszervezet vezeté­sével ... Milyen döntő mér­tékben került itt is szóba a pártszervezet, a kommunis­ták szerepe. Amikor a párt- ti'kár összegezte a pártmun­ka eddigi tapasztalatait. — eredményeit és hibáit, kide­rült, hogy a kommunisták naeyot tettek azért, hogy a szövetkezet idáig jusson. A gazdasági élet első számú el­lenőrei voltak, védték a köz­vagyont, kezdeményezték a munkaversenyt, lelkesítették az embereket ha csüggedtek, és vitték azt a zászlót, amely­re az van írva: közös gazdái kodás. S a beszámoló meg­említette: sok az, amit ed­dig tettek, de ha minden nártvezetőségi tag és minden kommunista tehetségéhez mérten dolgozott volna ak kor még több eredményt fog­lalna össze a beszámoló. Amikor szólásra jelent­keztek a szöve*kezet kom­munistái, hogy véleményt mondjanak ők is a munká­ról és kifejtsék médiásai­kat. a gazda eszével, szívé­vel beszéltek. A tízéves szö­vetkezeti tag Csótó Géza megmutatta a szövetkezeti ember énjét szavaival: „Mint már annyiszor, most is szá­mot vetettem magamban hogy mit kellene tennünk Én az állattenyésztés fejlesztésé nek híve vagyok és ne 20- ezres baromfiállományunk legyen, hanem legalább 50 ezer tvuk toljon 10«r -<» ” Acsádi Istvánból is a gazda szólt, látszott, hogy már sokszor rágódott azon, amit elmondott: „Adjuk el a két kenderkombájnt és ve­gyünk helyette silókombájnt, mert annak több hasznát vesszük.” S ahogy következtek a fel­szólalásra az emberek, ugyan­úgy sorakoztak egymás után a gazdálkodásra és a párt- életre vonatkozó javaslatok, elgondolások. A tanácskozáson felszólaló Czinege Lajos elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titká­ra is örömmel nyugtázta ezt a jelenséget. Elmondotta^ hogy a taggyűlés előtt szét­nézett a termelőszövetkezet gazdálkodási egységeiben és azt tapasztalta, hogy az el­múlt évek becsületes mun­kája, a kommunisták áldozat- vállalása kihozta a kátyúból a szövetkezet szekerét, — Emlékezhetünk mind­nyájan — mondotta többek között —, amikor szinte az égig emelték a Vörös Csillag Tsz-t, felfújták eredményeit és mikor es kitudódott, elfor­dultak a termelőszövetkezet­től. Nem bíztak tovább a tag­ságban. A rossz hírt becsüle­tes munkával feledtetik el és most várakozó az álláspont a szövetkezettel kapcsolatban: miként haladnak tovább, mi­lyen eredményeket tudnak elérni. Czinege elvtárs annak a reményének adott kifejezést, hogy a szövetkezet kommu­nistáinak vezetésével nagy eredmények várhatók, mert leküzdötték a belső bajokat és okosan, jövedelmezően gaz­dálkodnak. Kifejtette: ha megvalósítják a párttaggyűlé- sen elmondott terveket, ak­kor néhány éven belül be­csületes munkával az ország legjobb szövetkezetei közé tudják felküzdeni magukat, melyre minden ■ adottságuk -negvan. Meggyőző módon: számok­kal, tényekkel bizonyította lie Czinege elvtáre a párttag­ságnak, hogy mennyire hasz­nos az állattenyésztés növelé­se, mert ha például a takar­mány is tojás alakjában ke­rül a szabadpiacra, kétszeres árat kap a tagság érte. — Ha például 10 ezer napos­csibét igényelne november­ben a tsz és február közepén adnák vissza, körülbelül 40 forintot kapnának kilójáért, míg júniusban csak 20 forin­tot ér a csirke kilója. Ne csak jó gazda, jó kereskedő is legyen a tagság — aján­lotta Czinege elvtárs többek között. A taggyűlés elé bocsájtot* határozati javaslat foglalja össze az elkövetkezendő idő politikai és gazdasági felada­tait. Néhány mondat a javas­latból a gazdálkodásra vonat­kozóan; Két éven belül ke­nyérgabonából 15, őszi árpá­ból 20, kukoricából májusi morzsoltban számítva, 30 má­zsás, cukorrépából 300 má­zsás átlagtermést kell elérni kát. holdanként. A termés­növekedés érdekében holdan­ként 50 mázsára emelik az istállótrágya- és 5—6 má­zsára a műtrágya mennyisé­gét. A hústermelés terén azt a célt tűzték ki, hogy a jelen­legi 100 holdra eső 49 mázsát az ötéves terv végére 100 má­zsára emelik. Az árutermelő; jelenlegi évi 18 millió forint helyett 5 év múlva 25 millió forintra növelik. A gazdásági és a politika- célkitűzések mellett kiállt a tagság a hozzászólások során Egyöntetűen ígérték: megva lósítják a terveket, Határkő volt ez a taggyű­lés a termelőszövetkezet éle tében. Olyan határkő, ame­lyik egy új szakasz kezdeté jelenti. S a megválasztott új vezetőség nevében Nagy Sán dór elvtárs őszintén ígérte hogy a pártvezetőség jó ve zárkára lesz annak a nsg> munkaharcnak, amelyet a szövetkezet tagjai és kommu­nistái vívnak az elkövetke­zendő években. TÓTH JÖ7ÄOT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents