Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-30 / 229. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember SO. HRUSCSOV ELVTARS VALASZAI a washingtoni sajtóértekezleten — szeptember 27-én — KÉRDÉS: Látogatása elején az Országos Sajtó Klubban megtartott sajtóértekezletén Ön sürgette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió lényegesen bővítse egymással a közszükségleti cikkek kereskedelmét. Mi a véleménye, vajon amerikai atoga- tásának eredményeként növekszik a békés kereskedelem a két ország között? Hruscsov: Erre a kérdésre válaszolva, mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a nyugati sajtó képviselői jól megértették: a Szovjetunió nem gyarmat. Országunk a legnagyobb ipari ha- almak közé tartozik. Olyan ipara, olyan gazdasági potenciálja van, tudománya és technikai színvonala olyan fejlett, hogy biztosítva van nálunk minden árufajta előállítása, akár az ipar, és a mezőgazdaság gyors fejlődését szolgáló készítményekről, akár fogyasztási cikkekről van szó. Ha egyes amerikai személyiségek azt hiszik, hogy virslit, vagy cipőt adhatnak el nekünk, akkor tévednek, mert ezek nem olyan árúk, amelyekkel bővíteni lehet országaink kereskedelmét. Az ilyen árukra másutt keressenek vevőt. Olyasmit akarunk vásárolni, ami érdekel bennünket és olyasmit szeretnénk eladni, ami érdekli Önöket. Ilyenformán nincsenek kizárva a közszükségleti cikkek, sem a termelés fejlesztését szolgáló áruk, például gépi felszerelések. KÉRDÉS: ügy véli-e, hogy most jobban fejlődnek a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatok? Hruscsov: Ez nem rajtunk múlik. Mi óhajtjuk a küldöttségek, a szellemi értékek széleskörű cseréjét és hajlandók vagyunk mindert tekintetben, kölcsönösen elfogadható, ésszerű alapon fejleszteni a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatokat. Szeretnők. ha erre az Amerikai Egyesült Államok is hajlandó lenne. KÉRDÉS: ügy véli-e. hogy előre kiterveltek bizonyos kísérleteket az ön kedvező amerikai fogadtatásának megzavarására? Ha igen, akkor véleménye szerint ki tervelte ezt ki? Hruscsov: Egyetértek önnel Mr. Shor és azokkal a gondolatokkal, amelyek kérdése megfogalmazásakor áthatották. De mint vendégnek, nem Illik bottal rámutatnom azokra, akik hogy úgy mondjam, kényszeredetten, vagy bizonyos szükségszerűség tudomásul vételével fogadták látogatásomat. Természetesen nem gondolok magasállású személyekre, hanem néhány olyan emberről beszélek, akik elég jelentős szerepet töltenek be az Egyesült Államok állami gépezetében. Bizony nem mind helyeselték látogatásomat. Ámde azoknak a személyeknek, akik arra számítottak, hogy megakadályozzák kedvező fogadtatásomat, nem sikerült ezt véghez vinniök. KÉRDÉS: Milyen kérdéseket tart ön a legérettebbeknek arra, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek értekezletén szőnyegre kerüljenek? Hruscsov: A nemzetközi helyzetet élező, az Egyesült Államokhoz és a többi nyugati országhoz fűződő kapcsolataink rendezését gátló minden kérdést érdemes megvitatni a kormányfői értekezleten. Ezeket a kérdéseket meg kell oldani, el kell hárítani az akadályokat az országok kapcsolatainak rendezése útjából, hogy melegebb nemzetközi légkör alakuljon ki, hogy az országok viszonya kedvezőbb feltételek között fejlődjék, s állandóan javulva, baráti kapcsolatokká izmosodjék. KÉRDÉS: Az Országos Sajtóklubban ön azt mondotta. hogy a kapitalizmus, amely haladóbb, mint a feudalizmus, felváltotta az utóbbit, hogy ugyanennél az oknál fogva a kapitalizmust is felválttá idővel a szocializmus. Mi lép majd az ön véleménye szerint a kommunizmus helyébe? Hruscsov: A Szovjetunióban a szocializmus felépítése után hozzáfogtunk a kommunizmus felépítéséhez, s a kommunizmus építésének első szakaszában élünk. A többi szocialista ország többé- kevésfoé közel áll a szocializmus építésének befejezéséhez. Ha szabad így kifejeznem magam, még nem próbáltuk ki, mit ad a kommunista rendszer az embereknek, a társadalomnak. Lám, Önök között akadt egy ember, aki újabb tortát követel. (Derültség a teremben.) De minek keressek újabb tortát, amikor szerintem a legízle- tesebb •> kommunista torta. Nagy örömmel fogjuk sütni és mindazokkal megosztjuk, akik enni kívánnak ebből a tortából. (Élénkség a teremben.) KÉRDÉS: Elnök ür! ügy véli-e ön, hogy a csúcstalálkozó ezidőszerint már bizonyos, mit javasolna e találkozó időpontjául és helyéül? Hruscsov: Erről ilyen formán csak egy olyan igazgató beszélhet aki így szól beosztottaihoz: nálam minden rendben, csak alá kell írni a parancsot és minden megy, ahogy akarom. A kormányfői találkozóihoz mindegyik részvevő kormányfő beleegyezése szükséges. Ezért nem mondhatom meg, mindenki készen áll-e arra, hogy egy ilyen értekezlet összeüljön. Ebben még meg kell állapodni. Véleményem szerint a kormányfői értekezlet összehívásához szükséges feltételek már megértek. Én személy szerint a kormányfők többségének megfelelő bármilyen helybe beleegyezem. Számunkra ez nem valami különös kérdés — nem kell elvi magaslatra emelni Kormányfői találkozó céljára megfelelne például Genf. KÉRDÉS: Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélései eredményeképpen növekedtek-e az állandó világbéke esélyei? Hruscsov: Belőlem sohasem halt ki a béke reménye, én mindig bíztam benne, hogy ha az emberek erőfeszítéseket tesznek a béke biztosítására, a béke fennmarad. Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével való találkozásom után még jobban megerősödött reményem, mert az elnökkel folytatott megbeszéléseken érezmnmnunl tem, ho^y őt ugyanúgy nyugtalanítja a béke sorsa, ahogyan bennünket. KÉRDÉS: Továbbra is azt tartja-e ön, bogy a né met probléma megoldásának egyetlen útja a béke- szerződések megkötése, mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németországgal? Hruscsov: Az éjszakát nappal követi, a háború után pedig békésnek kell jönnie. Ezért alá kell írni a béke- szerződést. Kivél? A két fennálló német állammal, minthogy egységes Németország nincs. Más kivezető utat nem látóik. Ha önök tudnak más kivezető utat, mondják meg. Ügjy gondolom, hogy Önök sem találnak más megoldást KÉRDÉS: Az ön ideér- kezése előtt az Egyesült Államokban való tartózkodása során itt egyesek azt mondogatták, hogy Önt az amerikai erő, az amerikai életforma megmutatásával kell megleckéztetni, meggyőzni, a kapitalizmus előnyeiről. Nyikita Szergeje- vics, hogy érzi magát ilyen nehéz leckék után? Hruscsov: Megleckéztetni — ez nem megfelelő kifejezés, amikor a nagy Szovjetunió képviselőiről van szó. — Aki ilymódon gondolkozott — nem okos ember. Ami meggyőződésemet és azt a kérdést illeti, hogy melyik rendszer a jobb — úgy gondolom — a jelenlévő hallgatóság nem legmegfelelőbb ahhoz, hogy erről vitát folytassunk. 'Mi senkire sem kényszerítjük rendszerünket és amikor az Egyesült Államokban jártam, mégjobban meggyőződtem arról, hogy a legszentebb, a legjobb, amit csak ember létrehozhat — a szocialista társadalom, a kommunista rendszer, amelyben egyik ember a írásaiknak valóban barátja és testvére. Hogyan érzem magam az utazás végeztével? Röviden válaszolok: adja isten, hogy Önök Is így érezzék magukat. (Élénkség a teremben, taps.) KÉRDÉS: Mivel indokolta meg Eisenhower azt, hogy oroszországi látogatását tavaszra halasztja? Hruscsov: Feltárom önók előtt ezit a titkot, bár nem kértem engedélyt rá az elnöktől. Ö azonban megígérte, hogy most meghallgat engem, tehát tudni fog arról, amit mondok. így hát megengedhetőnek tartom, hogy elmondjam, hogyan történt Tegnap az elnök szívélyesen meghívott engem birtokára és ott bemutatta gyönyörű unokáit. Hogy úgy mondjam, közvetlen kapcsolatba kerültem velük, sajátos „értekezletet” tartottunk. — Megkérdeztem tőlük, lehetségesnek tartják-e, hogy elkísérjék a nagypapát és ha szeretnék, mikor akarják elkísérni őt a Szovjetunióba Nos, ezen az „értekezleten” az elnök unokáival arra az egyhangú döntésre jutottunk, hogy nekik feltétlenül el kell jönniök Moszkvába. Felvetődött a kérdés, melyik a legmegfelelőbb időszak erre az útra? Meg kell vallanom, én magam mondtam, hogy véleményem szerint az elnök, különösen az unokái számára a legmegfelelőbb a nyári, vagy a tavaszi időszak, amikor minden virágzik, minden illatozik, amikor nem fújnak a hideg őszi, vagy téii szelek. Később az elnökkel a legszívélvesebb formában eszmecserét folytattunk erről a kérdésről és ugyanerre az elhatározásra jutottunk. Ne keressenek tehát kákán csomót és értsék meg, hogy ezeket a kérdéseket emberi szempontból oldjuk meg. (Nevetés.) Nos, hát elmondtam, hogyan történt. Ha az Elnök úr úgy véli. hogy én. mint partnere. túlléotem meghatalmazásomat és kölcsönös titkokat árultam el tárgyalásainkról, kérem, bocsásson meg nekem. (Élénkség a teremben.) Ügy gondolom, az én unokáim is helveslik ezt a döntést. Ha már unokákról beszélünk, nos, az unokák hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke tavasszal vagy nyáron látogasson a Szovjetunióba, a nagypapák pedig szintén egyetértenek ezzel. (Nevetés a teremben, taps.) KÉRDÉS: Akik közülünk Nixon úr társaságában a Szovjetunióban jártak, meglepődve látták, milyen sok fiatalember jár templomba a Szovjetunióban. Ha fokozódik az érdeklődés a vallás iránt, mi lesz az önök álláspontja az cgy- házzzal szemben? Hruscsov: Az ön kérdése először is megerősíti azt az ismételt kijelentésünket, hogy nálunk teljes vallásszabadság van. Másodszor, templomba egyszerűen kíváncsi emberek is járnak. Általában a kíváncsiság jellemző az ifjúságra. Elmondtam például az elnöknek, hogy egyszer közvetlenül a háború után ellátogatott hozzám Tolbuhin marsall, akivel sok időt töltöttem a sztálingrádi fronton. Meghívtam ebédre. Gyermekeim akkor még kicsinyek voltak. Amikor Tolbuhin marsall megérkezett, összegyűltek és a sarokba elbújva kíváncsian nézegették, majd ezt mondogatták egymásnak: láttunk egy eleven marsall! Ugyanúgy, ahogyan a gyerekek, azok a fiatalok is, akik az öregektől hallanak a vallásról, a szentekről, az is tenről, maguk is látni akarják, mi történik a templomban, érdekli őket. De ha minden fiatalember, vagy lány csak egyszer is elmegy kíváncsiságból a 'emplomba. akkor a templomok ajtaja sohasem fog bezárulni, nyikorogni fog az emberek ki-bej árkálá- sától. Vagy itt vagyok én. a kommunista, aki eljöttem Önök- iöa. Hány ember tódult az utcára, hogy eleven szovjet kommunistát láthasson. Uraim, még sok kérdés volna, és én örömmel válaszolnék rájuk, de időm lejárt. Nemsokára televíziós beszédet kell mondanom. Ezért engedjék meg, hogy végezetül a legőszintébben köszönetét mondjak figyelmükért és sok sikert kívánjak Önök-? nek. Fáradtságot nem kiméivé munkálkodjanak azon. hogy jó viszony legyen o~szá- gaink között, hogy barátság, béke jellemezze kapcsolatainkat, hogy béke legyen az egész világon. (Taps). Viszontlátásra! Köszönöm a figyelmei (Hosszan tartó taps, (MTI), JEGl HÉT a mesés Keletem. wrrnrwnrrrm'nrwnnmriivTrrwTivnnv'Trrivwinviívmv Az iraki nép nagy ünnepére, a felszabadulás egy éves évfordulójára hívták meg a Magyar Állami Népi Együttes táncosait, zenekarát Bagdadba. Az iraki nép nagyon szereti a magyarokat, barátokként fogadták tehát a hatvantagú delegációt. Az érdekes iraki életről, régi szokásokról és modem élet keveredéséről, a függetlenségét védelmező hős népről Sajti Sándor, az Állami Népi Együttes táncosa, a Jászkun KISZ Együttes volt tagja útinapló formájában számol be lapunk olvasóinak. A tízórás, megszakítás nélküli repülőút (3000 kilométer) igen kellemesen telt. Lassan eltűnt alólunk a Duna fehér szalagja és már a Balkán-félsziget hegyei fölött jártunk. Görögország ko- pársága után f ejüdített a gyönyörű kék- színű Égei-ten- ger sok-sok sárgás-barna szigetével. Útirányunk: Thesszaloniki — Athén r— Earns —■ Beirut volt. Feltűnnek a Közel-Kelet homok és kősivatagjai. Alattunk Damaszkusz. Egy uszoda zöld vize csillog odalent a város közepén. Lassan besötétedik, a mélyben fények tűnnek fel. Kigyúl a figyelmeztető lámpa: mindenki kösse be magát. A gép négyezer méter magasságból lassan ereszkedik alá, a fülünk zúgni kezd. Már látjuk a csodálatos világításban ragyogó Bagdadot. Alattunk kanyarog a Tigris folyó sötét szalagja. A kiviláModern főútvonal: a Rbasid-street. gított hidak öt darabra vágják. Partján lustán nyúlik el a város. Az elérik táruló kép olyan, mintha egy színes meséskönyvet lapoznánk. Társainkat nem lehet az ablaktól elcsalogatni. Ez érthető is, mert a látvány felejthetetlen. Kiszállunk a gépből, valósággal torkonragad a meleg. Igaz, hogy a nap már rég lement, de még 40 fok felett mutat a hőmérő. Mi lesz itt délben? Oh seh zaim Abdel Karim Lassan haladunk a buszokkal a város belseje, a szállodánk felé. Egymást érik a kocsik. Sokkal nagyobb az autóforgalom, mint Budapesten. Csupa elől-hátul egyforma-nagy amerikai kocsi. A taxik is ilyenek. Az autók özönében néha egy arab lovas, egy-egy megterhelt fehér-szamár látható. Rengeteg ember tartózkodik az utcán, hisz ünnep előestje van. Nagy téren haladunk át. Az arabok észreveszik, hogy a buszon magyarok utaznak. Ritmikus taps csattan fel innen is, onnan is. A távolabb lévők is felfigyelnek a zajra és közelebb jönnek. Lassan leáll a forgalom, a kocsik fékeznek, a vezető az utasok kiszállnak, aki biciklin van, 'edobja, rohan a buszhoz, a szamáron ülő turbános bácsik leszállnák kikötik a csatit egy válmafához. a rendőr otthagyja a vosztját és autó- frnpZflj'TiJc vidr lYiOzrfv.IwJ sem tudnak tfimeonel na gyünk körülvéve. Körülöttünk mindenki ritmusosan tapsol és énekel. „Óh seh zaim Abdel Karim ..vagyis sokáig éljen Abdel Karim, azaz Kasszem miniszterelnök. ban. Mindenki tátog a. szokatlan hőmérséklettől. Jeges cocacolát hoznak. Nem nagyon ízlik — jobb az itthoni málnaszörp — de isszuk, mert hideg. A plafonon a hall tek a hall másik oldalára. Egyórás herce-hurca után kész a szobabeosztás. Minden szobában gombnyomásra induló légkondicionáló készülék van. Húsz fok alá U lehűti Tombol a tömeg, mi is tapsolunk, kezetfogunk az ablakon keresztül az arabokkal. Az egyik lányt majdnem kirántja egy hosszúranyúlt kézfogás. Jelvény- és sapkacsere. Közben új kiabálás hangzik: „Mir, mir Druzsba, Mir, mir Druzsba”. Először azt hittem, rosszul hallom, de egész tiszta oroszossággal ejtették. A jelszavakból dalokat kerekítenek ki és ezt a tömeg együtt énekli. Vannak előénekesek, akik mindezt irányítják. A busz lassan, lépésben halad előre, a tömeg egyre növekszik. Mellettünk csinos, bajuszos katonatiszt feláll az egyik szupermodem autó hátsó részére és a tüntető dalok ritmusára táncot kezd járni. Mozgatja a csípőjét, rázza a vállait. Óriási, spontán lelkesedés viharzik a téren. Az éneklést is hangszerekkel, konzervdobozokból készült csörgődobokkal kisérik. Ilyen minden harmadik embernél van. Nagyon érdekes zenei aláfestést ad. — Lassan letérünk a főútvonalról, naqynehezen elmaradnak lelkes kísérőink. Kikerültem életem első keleti ro- konszenv-tüntetéséből. Bizony. már nagyon megéheztünk. Első szállásunk a Sargon Hotel. Kicsi szálloda, óriási pálmafákkal körülvéve a Tigris partján. Az előcsarnok falán a portás feje fölött jobbra Jézus Krisztus, balra Abdel Karim Kasszem színes képe, kicsit árrább egy Szűz miírta szobor Miiünk a hall Kényelmes otthonunk egy modern bagdadi hotel egyik sarkában kis zöld gyík a levegőt, ha jó. A miénk jó szaladgál. Ártatlan szegény, volt. Másnapra mind a bárcsak a rovarokat bántja, de man megfáztunk, a jeges coll lányok skorpiónak nézték cacolától berekedtünk. Óriási sikoltozással menekül- (Folytatjuk,
