Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

1959. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Sortűz a Jugoszláv film. S' ,• Bemutatja Szolnokon a „Kert” 29—30-ig. mozi szeptember Bécsben bemutatták az Eduardo de Filippo színműve alapján készült „Milliomos Nápoly’’ című filmet, ame­lyet maga Filippo rendezett. A film egyik szerepét a ne­ves komikus Toto alakítja. • Julien Duvivier, a híres francia filmrendező Berlin­be utazott, ahol egy német re­gény alapján készülő film forgatását kezdi el, címe: „A műselyembe öltözött lány” és a két főszerepet Guilietta Ma­sina és Clara Malraux ala­kítja. A „Hotel Páris” című szí­nes francia—olasz koproduk- ciós film vidám szerelmi tör­ténete egy francia manikűrös lányról szól, akinek szerepét Francoise Amoul játssza, a ■nMMMHM férfi. Boyer. főszereplő Charles mm Chilében közvéleménykuta­tás alapján az 1958-as év tíz legjobb filmje közé sorolták a „Szállnak a darvak’ az „Otthellci* és a „Don Qui­jote” című szovjet filmeket. • Bulgária felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából Berlinben ünnepélyes keretek között mutatták be irA kicsi” című bolgár filmet. • Bulgáriában, az ország fel- szabadulásának évfordulóján több játékfilmet mutattak be. A fiatal bolgár filmgyár­tás 1945 óta 34 játék-, 392 dokumentum-, és 267 nép­szerű tudományos filmet ké­szített. mtmmM A tudomány és a szocializmus Az utóbbi időben a világ­sajtó egyre többet foglalko­zik a szovjet tudomány sike­reivel. A burzsoá sajtóban nemrégen még gyakran jelen­tek meg olyan cikkek, ame­lyeknek szerzői gúnyos han­gon írtak a szovjet emberek elhatározásáról, hogy nem­csak utolérik a külföldi tudo­mányt, hanem túl is fogják szárnyalni. A szputnyikok fellövése na­gyon megdöbbentette azokat az embereket, akik azelőtt ilyen nézeteket vallottak. — Mindenki előtt világossá vált: a szovjet tudósok és mérnökök olyan eredménye­ket értek el, amelyekre még a legfejlettebb kapitalista or­szágok sem voltak képesek. Akik azelőtt szentül hűtek a nyugati civilizáció felsőbb­rendűségében, most megdöb­benve kérdezgetik: mi tör­tént? Hogyan lehetséges, hogy a Szovjetunió , amelyet eddig több-kevesebb alappal több műszaki és tudományos te­rületen elmaradottnak tartot­tak, ilyen óriási eredménye­ket ért el? A szovjet emberek nem látnak ebben semmi csodála­tosat. A szovjet társadalom­nak a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom után bekö­vetkezett fejlődése, a Kom­munista Párt és a szovjet kormány politikája készítette elő a szovjet tudomány soro­zatos győzelmeit, A szovjet tudományos élet számos nagyszerű eredménye koncentrált formában tükrö­zi a szocialista rendszer, a szocialista gazdasági élet, — kultúra, a marxista-leninis­ta ideológia fölényét a kapi­talista rendszerrel szemben. A szocialista társadalom már természeténél fogva sem fej­lődhet a tudomány nélkül. A szocialista termelésnek vá­roson és falun egyaránt a tu­domány és a technika leg­újabb eredményeire kel] tá­maszkodnia és arra is tá­maszkodj ki A szocialista termelés célja az egész lakosság szükségle­teinek kielégítése, nemcsak az „elité”, A Szovjetunióban az egész termelést hatalmas méretekben a legfejlettebb technológia alapján .kell meg­szervezni; csak így lehet megoldani azokat a hatalmas feladatokat, amelyek a szoci­alista társadalomban állnak az ipar előtt, A kapitalista társadalom­ban teljesen más a tudomány helyzete, mint a szocializ­musban. Természetesen a tő­kés országokban is fejlődik a tudomány, a tudósoknak vannak felfedezései és új problémákat oldanak meg, a feltalálók új gépeket, műsze­reket alkotnak. De a kapita­lista társadalomban minden elméletet — legyen az helyes vagy helytelen — abból a szempontból vizsgálnak, hogy hasznos-e a tőke számára vagy sem. Gyakran megtör­ténik. hogy egymásssal kon- kurráló cégek saját érdeke­ikből kiindulva hosszú éve­ken keresztül megakadályoz­zák egy-egy újítás, felfedezés felhasználását. Ilyen körül­mények között pedig nehéz ’lőrevinni a tudományt és a kapitalista országokban egy­re több haladószellemű tudós érti meg, hogy a kapitaliz­mus milyen hatalmas akadá­lyokat gördít a tudomány fej­lődésé elé, Ezzel ellentétében a szocia­lizmus mér természeténél fogva olyan társadalmi rend­szer, amely a történelemben eddig soha nem látott lehe­tőségeket teremtett a tudo­mányos haladáshoz. A szocia­lizmusban a tudomány fejlő- dése az egész nép szívügye: itt minden új tudományos és műszaki felfedezés a nép ja­vát szolgálja s a Szovjetunió minden állampolgára saját sikerének tekinti a tudomá­nyos eredményeket. A szo­cializmus, amely a munkát magasra emelte és megbe­csültté tette, biztosítja a fej­lődést minden tehetség szá­mára, szabad utat nyit a nagy tömegek alkotó kezde­ményezései előtt. A szocializmus a legjobb feltételeket biztosítja a tudo­mány fejlődéséhez már azzal is, hogy a szocialista társada­lomban a tudományos kuta­tómunkát országos méretek­ben és hosszú időszakra ter­vezik meg, az ország fejlesz­tésének távlataiból kiindulva. A legfőbb tudományos kutatást az állami hölfségve* lésből finanszírozzák A pénzügyi juttatás mérté­két az szabja meg, hogy az adott feladat mennyire fon­tos a népgazdaság és a hon­védelem szempontjából, de az általános tudományos fejlesz­tési terv alapján azokat az elméleti kutatásokat is meg­felelően finanszírozzák, ame­lyek a közeljövőben még semmiféle közvetlen hasznot nem hajtanak. A tudományos célokra fordított költségve­tési összegek egyre növeked­nek. 1957-ben az állami költ­ségvetésiből 11,7 milliárd ru- fbelt, 1958-ban pedig 15 mil- |liárd rulbelt fordítottak ilyen Icéiokra. A szovjet tudósok Inéha nem tartják elegendő­dnek az egyes tudományos !kutatásokra előirányzott ösz- | szegeket és ilyen esetekben laz illetékes vezetőszerveknek felvetik az előirányzat növe- llésének kérdését. A szovjet |kormány mindig nagy figye­lemmel foglalkozik ezekkel a | kérdésekkel, hiszen rendkí- |vül nagy jelentőséget tulaj- Idonit a tudomány fejlesztésé­inek) A kapitalista társadalom­iban egészen más a helyzet, iáz Egyesült Államokban pél- Idául, a tudományos kutatá­sok nagy részét az ipar, te- i hát magánvállalatok finanszí- prozzák és ezek természetsze- jrűleg elsősorban azokat a | kutatásokat támogatják, I amelyek számukra előnyö- |sek. Ilyen körülmények kö­pött természetesen nem min­idig a legfontosabb tudomá- Inyos problémák kerülnek elő­térbe, hanem azok, amelyek a tőkés vállalatok egyéni ér­dekeit szolgálják. A Szovjetunióban a tudo­mány és a technika fejlesz­tését tervek alapján oldják meg és a tudósok már régen megértették, hogy a tervezés nemcsak hogy nem korlátoz­za tevékenységüket, liánéin ellenkezőleg, elősegíti a munka hatékonyabb meg­szervezését. A tudományos kutatásokat ugyanis ma-guk a tudások tervezik meg, így a terv korlátozhatja törekvései­ket; viszont a tervek birtoká­ban jobban meg lehet szer­vezni a kooperáló intézmé­nyek munkáját. A szovjet tu­dósok teljes alkotása szabad­sággal rendelkeznek, ha erő­feszítéseik végcélja a szocia­lista társadalom továbbfej­lesztése, a nép java, A Szovjetunióban a tudó. mÄny hétmérföldes léptékké? halad előre, mivel szilárd ta­lajra épült. A tudományos kutatásnak alapja: a mar­xista—leninista ideológia, a megismerés dialektikus mód­szere. A dialektikus és törté, nelmi materializmus >bjéktí- ven, állandó változásában és fejlődésében Vizsgálja a ter­mészetet és a társadalmat. Azzal a hittel és meggyőző­déssel fegyverzi fel a tudóso­kat, hogy a világban nincse­nek megismerhetetien dol­gok, a tudományos megisme­résnek nincs határa. A marxisfa-leninlsfa módszer lehetővé feszi, hogy a tudósok objektív, he­lyes következtetéseket vonja­nak le azokból az új adatok­ból, amelyeket kísérleteik so­rán nyertek. A tudomány és a technika fejlődését nagyban elősegíti az olyan fontos tényező is, mint az új tudományos és műszaki káderek képzése. Is­meretes, hogy a Szovjetunió a tudományos és műszaki ká­derképzés területén az első helyen áll a világon. A Szov­jetunióban példáid két és félszerannyi mérnököt ké­peznek, mint az Egyesült Ál­lamokban. A szakközépisko­lát és főiskolát végzett hall­gatók száma évről évre emel­kedik. Igen nagy a különbség a szovjet és a nyugati főisko­lákon tartott előadások tar­talmában is, ami pedig igen fontos tényező a szakemberek tudományos képzésénél. A szocialista világ tudomá­nyos élet ■ szemünk láttára hagyja maga mögött a kapi­talista társadalom tudomá­nyát és mivel ez a folyama! törvényszerű, nem is lehet megállítani vagy lelassítani, A kapitalista világ mind a termelőerők, mind pedig a tudomány fejlődését tekintve egy idő múlva feltétlenül el fog maradni a szocialista vi­lággal folytatott versenyben Nyugati vélemények a szovjet tudomány és technika sikereiről A szovjet tudósok, akik pontosan felbocsátották a ra­kétát a Holdba, a történelem új lapját kezdték meg” — ír­ja a Newt Chronicle című lap. „Az orosz tudósok leg­alább 5 évvel hagyták maguk mögött amerikai kollégáikat a rakéta hajtóművek építésé­ben — írja a Daily Mirror című lap. — A szovjet raké­ta-üzemanyag, szakemberek megrázó sikert arattak.” A Daily Mail című lap szer- ísztőségi cikkében kiemeli, hogy ez — „szenzációs tudo­mányos vívmány”i A Daily Herald sag írja, hogy „a szovjet tudósok raké- tautat nyitottak a Holdba’’. Ez — „nagyszerű, pompás vívmány’*. A szovjet űrraké­ta fellövése a Holdba új, „impozáns tudományos vív­mány” — írja a Daily Ex­press című lap. A Birmingham Post című befolyásos vidéki lap szer­kesztőségi cikkében lelken­dezve írja: „Oroszország, amely ilyen lenyűgöző sikert aratott, amely nagy rakétát küldött a Holdra, bebizonyí­totta, hogy a világ tudomá­nyának és technikájának ét- vonalában van”« EMLEKEZES Nyikoláj Osztrovszkijra Ma, szeptember 29-én ün­nepli a haladó emberiség Nyikoláj Osztrovszkij, a nagy szovjet író születésének 55. évfordulóját. Osztrovszkij neve és művei nem ismeretlenek a magyar olvasók előtt. Felszabadulá­sunk óta „Az acélt megedzik” című, immár klasszikusnak számító regényén tömegek nevelkedtek és lettek a szo­cializmus meggyőződéses har­cosaivá. Elmondhatjuk, hogy hogy a súlyos beteg, a min­den nap egyre jobban elha­talmasodó kórral küszködő Osztrovszkij elérte élete cél­ját: munkásságával kommu­nista emberek millióit ne­velte. Az évfordulón az íróra em­lékezve idézzük elénk példa gvanánt életét és munkássá­gát. 1904 szeptember 24-én szü­letett munkáscsaládból az ukrajnai Vilija falucskában. Élettörténetét így mondja el pgy levélben, amelyet az Ifjú Gárda című folyóirat szerkesztőségéhez írt akkor, amikor ez a folyóirat közölni kezdte „Az acélt megedzik” című regényét. „Tizenkét éves koromtól kezdve bér­munkából éltem. Igen ala- cony képzést kaptam. 1919- ben léptem be a Komszo- molba — a pártba 1924-ben. Részt vettem a polgárhábo­rúban. 1915—19-ig bérmun­kában dolgoztam. 1922-ben részt vettem egy sügős épít­kezésen, esv vasúti elágazás építésén, ahol hülés követ­keztében megbetegedtem, tí­fuszt kantam. 1923-ban egész­ségi állapotom miatt a ter­melőmunkától felmentettek, és más munkakörbe küld­tek. A következő évben ve­zető komszomolmunkát vé­geztem. 1927-ben teljesen szétroncsolt egészséggel a sú­lyos évek .által megrokkan- tan Ukrajna Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága rendelkezése alá kerül­tem. Mindent megtetttek, hogy meggyógyítsanak, hogy visszatérhessek a munkába. A szervezett munkától elsza­kítva marxista-köröket vezet­tem, a párt ifjú tagjait ok­tattam. Ágyhoz kovácsoltan még egy csapást kellett kiáll- nom: megvakultam... Fizi­kailag mindent elvesztettem, csak az ifjúságom kiolthatat- lan energiája maradt meg és az a vágyam, hogy vala­mivel hasznára legyek pár­tomnak és osztályomnak.” — Ezek a nagy szerénységgel leírt szavak mutatják be azt a hősi munkát, amelynek Osztrovszkij részese volt, azt a sok szenvedést, amelyen keresztülment. E sorokat át­hatja írójuk forró vágya, hogy a munkásosztály és a párt hasznos harcosa lehes­sen. Mikor fokozatosan el­vesztette látását, nem csüg­gedt el, nem akarta magá­tól eldobni az életet, tollal a kezében akart tovább har­colni. Ekkor kezdte írni óri­ási fizikai megerőltetések közepette nagy regényét. 1934-ben jelent meg „Az acélt megedzik” című regé­nye, amely világhírnevet szerzett az írónak. A regény főhőse tulajdonképpen nem Pável Korcsagin, hanem a szovjet ifjúságnak az a nem­zedéke. amely a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom, a polgárháború és a népgaz­daság helyreállításának har­caiban nőtt fel, s jutott a po­litikai érettség olyan maga» fokára, hogy az egész világ munkásosztályának példaké­pévé vált. Noha „Az acélt megedzik” című regénye ön­életrajzi vonásokat is tartal­maz, ez a mű mégsem ön­életrajz, ennél több. Pável Korcsagin és az író személye közé nem lehet egyenlőség! jelet tenni. Pável több mint az író. A felnövekvő ifjú kommunista nemzedék leg­jobbjainak tulajdonságait sű­rítette bele Osztrovszkij fő­hőse alakjába. Ugyanekkor ez a könyv nem idealizálása har­costársainak, hanem őszinte szóval tárja fel hibáikat és azt is, hogyan küzdik le nagy önfegyelemmel az ifjú kommunisták ezeket a hiá­nyosságokat. őszinte, hatal­mas erejű könyv „Az acélt megedzik.” Regénye befejezése után az író másik mű megírásá­hoz kezd. Trilógiát akar írni Ukrajna ifjúságának harcá­ról a német és lengyel meg­szállók ellen. „A vihar szü­löttei” címet adta művének. A trilógia első kötetét sem tudta már befejezni. 1936 december 22-én meghalt. — Munkásságát a párt és a szovjet állam mindig nagyra értékelte és értékeli. Ennek bizonyítéka az, hogy 1935-ben Lenin-renddel tüntették ki. Ha Osztrovszkij életét és munkásságát értékelni és jel­lemezni akarjuk, akkor leg­jobb. ha egy, „Az acélt meg­edzik” című regényéből vett idézettel jellemezzük: „Az ember legdrágább kincse az élet. . Csak egyszer élünk, s úgy kell élnünk, hogy ne kínozzon bennünket a restel- kedés a céltalanul leélt évek miatt, hogy halálunk pillana­tában elmondhassuk: tóén életünket, minden erőnket arra áldoztuk, ami a világon a legszebb — arra, hogy küzdjünk az emberiség fel­szabadításáért.’' Nyikoláj Osztrovszkij ezt a célját elérte, küzdött érte egészségesen, majd halálos betegen, élete utolsó pilla­natáig. Harca hatalmas, nagy­szerű, lelkesítő és ezért em­lékezik most rá születése 55. évfordulóján a hálás utókor — az egész haladó emberiség. Emlékezésként álljon itt egy — magyar nyel­ven most először megjelenő beszédrészlete. ÉLJEN AZ ÉLET — A Lenin-rend átvétele-! kor 1935 nov. 25-én mondott beszéd. — (Szemelvény.) „Átveszem országunk for­radalmi kormányától a leg-l nagyobb kitüntetést. Mit mondhatok válaszul erre? Mii az egész életünkben arra tö­rekedtünk, hogy hasonlóak legyünk azokhoz a magukkal ragadó emberekhez, akiket öreg bolsevikoknak neve­zünk, akik hősies harcokon keresztül vezettek el bennün-\ két ahhoz a boldogsághoz,\ hogy a szocializmus orszúgá-) ban élhetünk ... Amikor azj élet ágyba döntött engem,\ mindenemet odaadtam volnál azért, hogy bebizonyítsam ne-f velőimnek, az idős bolsevi-t koknak, hogy az ifjú nem-}, zedék semmiféle körűimé-1} nyék közt nem adja meg ma-\ gát. És én harcoltam. Az élet} megpróbált összetörni, kidön-i teni a sorból, de én azn mondtam: „Nem fogom meg-} adni magamC = mert hit-\ tem a győzelemben. És évi most őrömmel fogadom a?| életet, amely megajándéka-} zott azzal, hogy visszalérhe-í tek a csatasorba ... Azt oka | rom, hogy minden ifjúmun-f kás arra törekedjen, hogvl hős harcossá váljon, mert| nincs nagyobb boldogsán} mint a mvn'ká^^r.ztíly, a párti hi fiának lenni". l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents