Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1059. szeptember ÍZ* Mindenkié-e a — A f ilharmónia hangverseny-sorozata alkalmából —* B ocsássanak meg, amiért ilyen — némi hitetlenséget eláruló módon — kérdő alakban írtam le címnek ezt a ma gyakran hallott vagy hangoztatott mondatot. Van rá indokom, nem is kevés. A Filharmónia rendezvényeinek látogatottságát, s az ebből következő bevételi arányt tekintve kétségtelen, hogy a szórakoztató jellegű tánc- és szalonzenei műsorok nagyobb hallgató-táborral rendelkeznek, mint a művészi élményt nyújtó komoly zene. Példának hozhatnám a nyár folyamán elhangzott és sokunk számára felejthetetlen Smeta- cek-estet, ahol mi, megjelentek szégyenkeztünk a sok üresen ásító széksor miatt, s voltak, akik kézlegyintéssel intézték el a fel nem tett kérdést, mondván: az igazi művészet mindig kiesek birtoka volt és lesz. Igazuk van-e legyintő barátainknak, vagy sem? Előttem fekszik a Debreceni Zeneiskola 1941—1942-es Évkönyve. Beiratkozott növendékek száma: háromszázhu- szonnégy. Ebből értelmiségi tizenöt, alkalmazott százki- lencvennégy, munkás a többi önálló iparosok, kereskedők, földbirtokosok gyermekei. Elgondolkoztató' arányok. Mit mondana ezzel párhuzamosan a mi szolnoki Zeneiskolánk 1959—60-as statisztikája? Létszámunk 520 felett van. Ebben a tanévben csak első osztályba száznál többen jelentkeztek, s ebből több. mint hatvan gyermek munkás származású, akik hallásilag tökéletesen megálltak helyüket a felvétel során. A zenetanulás iránti érdeklődés városunkban egyre nagyobb méreteket ölt. s ez az egész országban általános. A zenetanulás kevesek birtoka volt, ez tagadhatatlan, néhány kiváltságos réteg kincse. Ma a művészetek kapuja minden erre rátermett, tehetséges ember előtt nyitva áll. Ma mindenki tanulhat és mindenki hozzájuthat a művészi zene hallgatásához. Am itt álljunk meg egy szóra; Sok szülő Íratja be zeneiskolába gyermekét, mondván: „ha már én nem tanulhattam annak ‘idején, legalább a gyermekem tanulK. LUKÁCS IMRE: hasson.” A kislány vagy kisfiú aztán jól vagy kevésbé jól muzsikálgat, idővel egyre nagyobb és nagyobb lélelc- zetű zeneműveket, míg egyszer a szülő bevallhatja magának, hogy valahol elmaradt gyermeke zenei fejlődése mögött, s dicséretére legyen mondva, ha ezt bevallja, s nem azt jegyzi meg hangosan: „szép, szép ez az izé, amit játszol, de azért egy magyar nóta nekem jobban tetszene;. Ne mosolyogjuk meg ezeket a szavakat, kedves Mozartot, Beethovent vajy Bartókot játszó fiatal muzsikus- társaim! Nem szabad mosolyognunk azokon, akiknek nem volt alkalmuk a művészet elemeinek elsajátítására: nem tehetnek róla. Vagy talán mégis? mi A zenetanulás elválaszthatatlan a zene hallgatásától. A zenét tanuló gyermekeknek csak kis százaléka lesz esetleg művésze hangszerének, de mindegyiket szeretnénk zenehallgató embernek nevelni. Erre minden lehetőségünk megvan. Növendék- hangversenyeken egymás Játékát, a Filharmónia koncertjein pedig tanáraik és más vendégművészek előadását hallgathatják, ügy tapasztaltam, hogy a szülők szívesen el is járnak azokra a rendezvényekre, ahol gyermekük fellép, boldogok, s büszkék azok játékára. A magasabb színvonalú hangversenyektől azonban idegenkednek, s még csak fáradságot sem vesznek ahhoz, hogy rendszeres koncertlátogatáson keresztül lépést tartsanak gyermekeikkel, akik pedig előbb-utóbb mégis elérnek ama mosolygásig, s akkor oly keserves azt a mosolyt látni vagy csak érezni is. Természetesen nemcsak a gyermekek szüleiről van szó, hanem egész munkásságunk zenei kultúrájáról is; Dehát olyan nehéz az értékes zenei művek Jjallgatá- sa, hogy ösztökélni kell rá az embereket? Szó sincs róla. A zenét elsősorban érezni kell, és nem érteni. Kevés kivételtől eltekintve, nincs az a zenemű, melynek dallamait, harmóniáit ne tudná bárki is élvezni, aki például a mű szerkezetével vagy hangnemével nincs is tisztában, Csak egy kis őszinte odafe- lejtkezés, pillanatnyi nyitott szív kell hozzá és egész életünkre találunk valami hű társat, vigasztaló barátot T ermészetesen sok függ az alkalomtól, az előadástól is. Emlékszem, Roberto Benzi „Első hangverseny” című filmje után ismerőseim állandóan Bach d- moll toccatáját vagy Liszt Preludejét követelték rajtam, pedig az előbbi nem ta-tozik a „könnyen emészthető” zeneművek közé. Emlékszem aztán egy debreceni hangversenyre, ahol Hernádi Lajos adta elő Musszorgszkij „Egy kiállítás képei” című sorozatát. A szám előtt közvetlenül — a közönség legnagyobb csodálkozására — Hernádi professzor elkezdett barátságosan csevegni a műről, oda-odament a zongorához, lejátszott egy-egy témát, s csak ezekután játszotta el egyfolytában a művet. Fergeteges sikere volt, azóta sem felejtettük el. Nem tudnánk ezt ma is megcsinálni néhány esetben? Feltétlenül. Ahhoz, hogy a zene ni íden- kié legyen, kölcsönös szerétéire és bizalomra van szüksége mind a művészeknek, mind a hallgatóságnak. Nem bunkózunk le senkit, amiért még nem jutott el a mű v %zí élmény megismeréséig, de segíteni akarunk mindenkinek, hogy ezt az utat megtegye. Az idei hangversonyévad gazdagabb lesz városunkban, mint valaha. A Filharmónia plakátjai napok óta hirdetik a négy hangversenyből álló sorozatot, melyben komoly részt vállalt a helybeli „Bartók Béla’’ Zeneiskola tanári testületé isi. Befejezésül még csak any- nyit, hogy a komoly zene helyzetéről lejegyzett néhány gondolatom nem akar és nem is tud minden akadályt meg- döngetnl. minden fület bűvös vesszővel felnyitni. Ezt végezzék erre hivatottabbak, jobb peimájúak, szebb sza- vúak. De ha a zene ma még talán nem is mindenkié, az ezen való gondoskodás mindnyájunk közös ügye, s ez a nagy cél szentesíti jelen írásom esetleges gyarlóságait is. Nagy Pál A Bartók Béla Zeneiskola tanára. HATVANI DANIEL: KIS DAL Hangod hangomba csókoltad szemed szemembe égett vérünkbe árnyak hajoltak zizegtek karcsú fények felhők-parazsa a nyárnak füzeddé izzik kedves vágyaim még viszajáraak lesimult fekhelyedhez hangod hangomba csókoltad szemed szemembe égett a bokrok már lehajolnak elfedik ölelésed SZEGEDI PÁLI Az átmenti fák... Az útmenti fák ragyognak a fényben, szél sem motoz az ágakon. Kiülök a jószagú dombtetőre, s a szívem dalát hallgatom. (Egy kéz finom vonala eltévedt, s a pilláin alá merül. A távoli kedves Jókedvű hangja fülemben kísérget, belül.) A fákat megüti égi-kék arany: eső hintázik kedvesen; Villám nyalhat a háztetőkön és csillog templomok tornya nedvesen. (A mezőn magányos madár « énekel; tépett bokrokra száll odább. Egy árny a szívemre borult Csak ölök és nézni sem merek tovább...) fideliőtól—■ STELLÁIG Három színészporíré MUCSI SÁNDOR már szerepel a Viktória címlapján. —* Még kislány voltam, imáikor itt játszott — mondotta egy kedves tanítónő ismerősöm, de minden darabban megnéztem, amelyben fellépett. És a városiból nagyon sokan emlékeznek rá. Most itt ül a karosszékben velem szemben és az emlékei között kutat. KEMÉNV ERZSÉBET: Egy pillanatra még Itt van az őse megint... Fáradt ujjaival ezernyi színt rak fára, fűszálra, kezétől fájva lángol a lomb. Az úton halomiban hever az avar. Játékos lustán belekavar néha a széf. Az Őszi szél ; ; . Leheletétől álomba áléi az élet. Megjött az ősz e gyümölccsé nehezült ígéret. És most — megláttalak téged a rozsdásain fák alatt, Lépteid akár levelek lenge lebbencse, Óh gyere már...! Jöttödre az őszi tájba egy pillanatra még visszafájva belevillan a reszkető nyár. n szélpengős cirkusz A Rakatnál ballagott a csorda, Elől kolompolt a kisbíró Szekfúje, mert ha az állatoknak nincs is eszük, azért tudják, értik a mórest. Hátul kurjongatott a Gulyásék Karcsija, aki nem kevesebb, mint a Bodri, a Duda, no meg az egész falu tejcsinálásának di- rigálója. Az alvégen, a felvégen megnyíltak a kapuk, s mire az asszonynép zsétárra való tejet fejt, akkorra az utcán megült a por, a csend. Mi az udvaron sapkával verdestük a cserebogarakat, aranybogarakat, amikor az utca végén — ahol Bukó János bácsi lakott — felharsant a vándorcirkusz csinad- rattája. Hű, hogy szaladtunk, mezítlábas talpunk alól szétfröccsent a por, úszott utánunk, mint szegény ember után a gond, elhagyott szerető után a bánat. Mire oda lihegtünk, már trombitájuk elhalkult, megrekedt a nagydob, csak a , kikiáltó tudatta: .. cirkusz lesz a faluban ... — Nizzük még ükét! — Jó vóna apámnak két ilyen lú! •— Na, nizzük. Velük kocogtunk sarnktóU sarokig. Hosszú utcán, Gyepszélen, egészen el a Cserevesig, a cserepest csárdáig, amin túl csak puszta van, a namivilág. Mire a Piactérre értünk, a Faluház szomszédságában, =* ahol máskor piaci népek, kofák marakodtak —, megülepedett, megsűrűsödött az este, fent a nagy sötét szomorú szoknyán tűfejnyi csillagok születtek, haltak. A téren terpeszkedő hasas felhőkbe futó sátor nyílásain kiszöktek a fények, ráhulltak a csupazöld falusi fákra, cirkuszi bódékra, az első vendégek, az előkelő vendégek szabott ruháira, fényes, csillogó cipőire. — Hej, ha bemehetnénk! — Kérgyuk meg. — Néni, mennyi pizir nézhetjük a cirkuszt? — Két pengő, fiacskám. Elsomfordáltunk ■ Porcsiny utca felé. — Nagy píz az. — Bizony, két pengő nagy píz... Ahogy belöktem a kiskaput, anyámat vettem észre, várt a ház előtt, talán apámra, talán énrám, mindkettőnkre. Fekete kendője annyi rosszat elfödött, amennyi csak a mi utcánkba fért, amennyit csak mi tudtunk megérteni, elviselni. •—'Hun vótál, fiam? — Cirkusznál, tuggya, cirkusz gyütt, nagy cirkusz. — Mán azt hittem, valami bajod esett.-— Felnőttem én mán. — Ennél? *» öhöm. — Szeretnél elmenni? n- Szeretnék. ■— Apád elengedne, én is. Egy hete már nincs pízünk, nincs egy darabja se. — Nem kéne nékem, vizet hordtvnk, beengednek adr, — Hát ereggy. Az útra boruló vadgesztenyés virágai lehajoltak hozzám. Nekem nőttek azok a virágok, engem szerettek, hívtak, illatoztak, engem, a szétvert porták búsongó fiát, aki lyukas zsebbel, rövid ingű ren énnyel kívántam a cirkuszt. Fölöttem falatnyivá fakult az ég és takarodót trombitált a tavasz, altatva az estét. Lapulva értem a cirkuszhoz. Vékony sátordarab választott el a fénytől, muzsikától, szivbőljövő nevetéstől És rajtam csak szomorúság, kubikos átok ruharongyok. Kígyóként surrant fejem a megemelt ponyva aiá, lábak álltak előttem, lábak, nadrá- gos, poros, csizmás. mindig- gyalogló iábak. Akkor sem etettek észre, amikor eléjük fúrtam magam, oda teljesen, ahol székek futottak körbe, székek körbe-körbe. A bohóc ügyetlenkedéseit nevették legtöbben tele szájjal, de a finomság, a jómodor, csak enyhe mosollyal. Szépek is voltak az urak! Ahogyan ott ültek Breznai főszolgabíró úr Szűk főjegyző úrral halványan, mint sápadt őszirózsák a tegnapi harmattól, a lumpolás tegnapi mámorától. Hányán nézték őket! Bőruhdiú gazdalányok. akik orról álmodoztak, hogy .MUCSI SÁNDOR — Nyolc évvel ezelőtt dolgoztam itt — kezdi. — Nyolc év Sok idő, de elég gyakran gondolkoztam azon, jó lenne visszajönni a pályakezdésem színhelyére és bebizonyítani a közönségnek: Nem méltatlannak előlegezte a tapsokat. Ügy érzem fejlődtem azóta, amióta a Szigligeti Színház színpadán a Dohányonvett kapitány szabdságdalát énekeltem. Azóta nagyon sok operett bonvivánszerepét játszottam. A Kossuth rádióban rádióoperettek főszerepét alakítottam. Szegeden megvalósítottam egy dédelgetett álmomat: Operákban léphettem fel. Fidelió, Hoffmann meséi, Lakmé sok szép szerep. Persze egy színész mindig új feladatok megoldásén fáradozik így ez évben kedves operettszerepeim mellett a próza területére is kirándultam. Egy színész, aki eddig hallgatta beszélgetésünket, közbeszól: — írd meg azt is Sándorról, hogy Szocialista Kultúráért kitüntetést is kapott. Muesi Sándor nem beszélt a kitüntetésiről. — Remélem nem tartja indiszkréciónak, ha megírom. • HAVAS ÁGNES az okos, büszke Viktóriát játssza az új Ábrahám operettben. És a | vele beszélgető nemcsak azt I állapíthatja meg, hogy szép, hanem azt is, hogy kellemes Volt Stella a Szabad szél ben, Leila a Gül babában és Lucy a Leányvásárban. Legkedvesebb szerepeként emlékszik Mozart Varázsfuvolájáibam az Éj királynőjének szerepéről. Ezt az operát különben Beré- nyi Gábor a Szigligeti Színház új igazgatója rendezte. Havas Ágnest nagyon lelki- ismeretes művésznek ismeri minden kollégája. Szeretettel beszél szerepeiről és tart is kicsit tőlük; De megoldja őket Most már a következő nagy és nehéz szerep a Pompadour izgatja képzeletét Búcsúzik, kezdődik a zenekari próba. És ahogy kifelé haladok a színpadról elkísér az operett nagy számának ismerős dallama Havas Ágnes, telt, meleg, szárnyaló hangján: — Nem történt semmi, csak elválunk csendben,,. De csak a premierjei • ARCA PILLANATONKÉNT változik. Egyik percben mókás, vidám, a másikban szinte fájdalmas. — De csak egy pillanatig. Aztán ismét valami új vibrál rajta. Igazi szubrett Mozgásában is van valami nyugtalan. Esetleg kicsit nyugtalanító is. Péter Gizi nevével gyakran találkozik majd a közönség a színlapokon, meg a sikerekben is, Győr, Debrecen, és HAVAS ÁGNES éjjeleken ott ragasztja por, vagy a sár tanyájukon poha- razni, mulatozni éjszakára. .. Egy medve, hatalmas, csontos bestia, száján erős kosár, hétlábon forgolódva és tömzsi jól fejlett, dacos, nem- félös legény bírókra kelték. (Ügy mondták, száz pengőért.) Egymást ölelve, nyögve, s lihegve, toparzékolva, recseg. ve-ropagva, vívták a harcot. Kemény, nehéz harc volt, akár az élet. f| — Nem bírja Madarász. || — Miiül bírná? Se kényé re, se hazája. Rossz emb&r, H istentelen^ kötekedő — így a|| baktat. , És az istentelen, izpgágaffl rossz Madarász erőlködött. |f lehet talán arra gondolt, A hogy a felesége várandós ésS már odáig van. Bizony, bi-Éf zony, életre kéül az a szóaltársalgó> szerény és kedves. pengő «Elég nehéz nyilatkozatra birLehet, ilyesmit gondolt. Ktlpj; Mindenekelőtt a városról tud rajta eligazodni? Hiszen'í®6^. , , , a tekintetes urak szerint nin.§ .. Az erf*ber ha eloszor eresen annak se istene, se "SÄlÍTázS' mfle^táL Mártává egy-egy szoboralkotással, és meleg nyála Madarász arcaraI f7 „mberekkpi sok-sok csurgóit alázta, rösteltette ^ a empereKkei, sok sok _ ’ , ... ,, >fe emberrel. Én meg az ísmermvkenta hahotazok. |kedés legelején tartok, mert ^em a a pizt in. a próbák nagyon igénybe ' Sívesznek. Azért sokat jártam I az utcákon, sétálok a Tisza- is T7 „ J parton, a parkban És érde, Veres Kerék j egészen otthon érzem 9i, a bakter, ekkor té-'M magam Ez nem is túlnehéz, vedett életében a legnagyob-§magam }s alföldi születésű baí _ __ _ S vagyok, ismerős- a táj. HarA nézők meg csudaXkozva'íá mine kilométerre innen Ceg- tünedeztek hazafelé, árnyak •’éden láttam meg a napvilágé fesették, tipegő-topogó dr-® got. nyakká, nyár eleji csenddéM Havas Ágnes beszél a sike- Ábnos csillagok templomto A rekről, a munkáról, kedvenc ranyra estek az égről a séta ®szerepeiről. Pécs Győr, Deb- lón éjfélt tütült a harangozó..iirécén útjának fő állomásai, a pízt in-} ■— Azúr kemény legíny, — A, nem lesz belőle em-\ bér soha. Pali bácsi. PÉTER GIZI jónéhányéves pécsi tartózkodás előzte meg itteni szereplését. Pécsről nem szívesen engedték el. Szerette a színház is, mint jó kollégát, a közönség is, mint tehetséges színészt. — Én is itt kezdtem — mondja büszkén. Színiiskola utáni első évemet töltöttem itt. Szóval sok az emlék, és remélem, nem fogok senkinek sem csalódást okozni. Mi is hasonlóképpen gondoljuk. Szerepe 1a Bál a Sa- voyban beugrás volt Viszont nagyon jól sikerült. Ügy gondoljuk, ez a siker a következőkben sem marad el. Sokoldalú működésére jellemző, hogy nagy sikerrel alakított olyan egymástól teljesen különböző szerepeket, mint a Leányvásár Bessy-je és a Tavaszi keringő Piri babája. Sőt skáláján még a próza is elfér, sokat tapsoltak a pécsiek Goldoni: Mi- randoliná-jának is az ő főszereplésével. Szolnokhoz — mint elárulta — nemcsak a színház fűzi, hanem a feleség hivatása is. Férje itt dolgozik. Végezetül: Államunk a fiatal színésznő érdemeit elismerte, különböző szerepeiért a „Szocialista Kultúráért” éremmel tüntették ki. — hernádi — ANTALFY ISTVÁN: Tudom, hogy vársz Tudom, hogy már ilyenkor ki-kinézel az ablakon, figyeled, hogy hallod-e mesz- (szirői füttyenteni a vonatom, a szoba tiszta, ragyogó, friss kávéillat surran át a konyhából lopva a szobába, s amint messziről megpillantasz, tekinteted még egyszer végigfutja a kis lakás minden zugát, a köténykédet ledobod, s kislányunkat karodba (kapva megállsz. a kerítés előtt, s elébem küldöd kedves lmosolyod... *
