Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

1959. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vetítsük előre sikereink fényét NEM SZOKATLAN, a leg­határozottabban rendjén való dolog a mi társadalmunkban, hogy az emberek elmondják véleményüket, akár országos, akár helyi, sőt akkor is, ha személyi dolgokról van szó. Most sem csapunk nagy lár­mát annak, hogy a pártveze­tőségeket újjáválasztó tag­gyűléseken számokban kife­jezve minden negyedik em­ber hozzászól, véleményt nyil­vánít, saját, s mindannyiunk munkájáról; Az eddig megtartott tag­gyűlések hangulata éppen ezeknek a feszélyezetlen hoz­zászólásoknak a segítségével híven tükrözik a közelmúlt, az ellenforradalom óta eltelt időszak sikereit, eredményeit. A múltat tekintve minden jogalapunk megvan arra, hogy úgy menjünk el etekről a taggyűlésekről: jó munkát végeztünk, bátor, tántorítha­tatlan hitünk meghozta gyü­mölcsé^ az ellenforradalom vad pusztítása után kemény, izmos kézzel . egy-kettőre helyre hoztuk az országot. S ezt a megállapítást nem is mulasztják el alapszervezete­ink kommunistái. Higgadtan, kérkedés nélkül szedik sorba sikereik fonalát De a fonal végét ezeken a taggyűléseken korántsem sza­bad letenni, még csak lazí­tani sem. Hisz jelenünket és jövőnket ezernyi és ezernyi szál fűzi össze múltúnkkal, feladatainkat megannyi ka­pocs fogja össze eddigi sike­reinkkel. S a bökkenő Ht van. Eljutnak alapszervezete:nk a máig elért sikerek józan elemzéséig, de nem sikerül olyan lelkesítőén összekötni múltúnkat a jelennel és jövő­vel. Nem mindenhol hatja át a taggyűlések hangulatát az a tudat, hogy akik ilyen harco­kat megvívtak, azokkal ma­napság képletesen szólva he­gyeket lehet megmozgatni, ha a visszatekintés hevét a jövő­be is vetítjük. NAPJAINKBAN nincsenek kibékíthetetlen tendenciájú, feszítő problémáink, nem úgy, mint az ellenforradalmat kö­vető időszakokban, amikor szinte percnyi pontossággal kellett megoldani gondokat, hogy elkerüljünk újabb bo­nyodalmakat. Azonban nap­jainkban is vannak nem ke­vésbé fontos dolgok, amikről beszélni kell, amiknek meg­valósítására ezeken a taggyű­léseken kell elindulnunk. Bármennyire is jogos megál­lapítanunk a kommunisták fórumán, hogy jól dolgoz­tunk, nagyon indokolt hozzá­fűznünk azt is, mik állnak előttünk, miért induljunk tet­tekre holnap, mi vár ránk azután. összekötni az eddigiekkel a jövőt, s a jövővel a sokrétű feladatokat. Több helyen ta­pasztalni, hogy ez nem rike- rül, s megmondhatjuk, sokkal könnyebb is az elmúlt esemé­nyeket rendszerezni, mint a jövőt közelebb hozni, köze­lebbről boncolni. De ezzel nem odázhatjuk el annak a feltevését, ami tulajdonkép­pen a vezetőségválasztásók­nak egyik fő oldala: megje­lölni a további út főbb állo­másait, egybevetni a legfon­tosabb tennivalókat. S ez kí­ván több figyelmet, koncent­ráltabb gondolkodást. Vannak alapszervezetek, — ahol a feladatokat elforgá­csolják, nem kötik össze a tennivalókkal. Beszélnek pél­dául arról, hogy milyen hely­zetben van a termelés, de hogy a párttagoknak mi a mulaszthatatlan feladata, azt már valamikor időrendben is máskor vitatják. Külön be­szélik meg a tervteljesítést, s külön a kongresszusi ver­senyt, esetleg ismét külön a termelést gátló nehézségeket. Nem a vita sorrendjében, nem is az időelosztásban van a hi­ba. Hanem ott, hogy a hár­mat nemcsak a viták során, hanem a gyakorlatban is többször kettéválasztják. Ez­zel pedig sok energiát," sok erőt pazarolnak. Az SZTK megyei alközpontjánál példá­ul a taggyűlésen szó esett a párttagok példamutatásáról. De nem egybeszőve az intézet előtt álló feladatokkal. Azzal, hogy mennyire működhetnek most közre a maguk módján a tsz-ek megszilárdításának nagy ügyében; a gyors, pon­tos, körültekintő ügyintézés megszervezésének segítségé­vel, szemmeltartásával. Pedig ha most nem szóltak erről, a közeljövőben az események minden bizonnyal megköve­telik, sürgetik ezt. Még olyan alapszervezetnél is, mint a Szolnoki MÁV Fű­tőház, szívesebben időztek a múlt sikereinél. Nem csillog­tatva, higgadt örömmel mér­ték fel azokat Itt már a tag­ság maga is megsejtette, hogy valami nincs rendjén. Pintér Ferenc hozzászólása bolygat­ja ezt: — Nincs olyan aktiv a párttagságunk — mondta — mint mindjárt az e leni_>r- radalom után. Az okot azon­ban már ő sem a legköze­lebbről élérhető irányban ke­reste. „Talán azért, mert a vasutas napra most nem kap­tunk jutalmat” — mondja. Az érv könnyen megdől, ha feltesszük a kérdést, hogy va­jon az ellenforradalmat kö­vető időkben milyen jutalom sarkalta őket, mit várhattak aktivitásukért, mikor az or­szág, a kenyerünk sorsa for­gott kockán. AZ IGAZSÁG AZ: azokban az időkben legnagyobbrészt bátran szembeszálltak a ve­szélyekkel, mert így datálta józan, proletár eszük. F.zt a józanságot, ezt a proletár szí­vet most nem az ország, a ke­nyér féltése, hanem a sósat ígérő célkitűzések megvalósí­tása érdekében kijelölni, ösz- szefüggésükben kidolgozni feladatainkat úgy, hogy meg­valósítására minél kevesebb erő menjen veszendőbe, ez sem kisebb feladat, B. E. TÖBB FELELŐSSÉG KELLENE az újító mozgalom felvirágzásához A Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatósága a közel­múltban felmérte az ipari újítómozgalom fejlődési üte­mét. Előzőleg feltételezhető volt, hogy az üzemek vezetői a kongresszusi vállalások tel­jesítése érdekében felhasz­nálnak minden lehetőséget — így a dolgozók hasznos ja­vaslataiban rejlő felbecsül­hetetlen erőt is. Az újítómozgalom alapo­sabb tanulmányozása azon­ban arra enged következtet­ni, hogy az koránt sincs így. A minisztériumi iparhoz tar­tozó megyei vállalatoknál az utóbbi évekhez viszonyítva lényegesen csökkent a be­nyújtott, az elfogadott és a bevezetett újítások száma. 1954-ben például 3285 javas­latot tettek a dolgozók — most az I. félévben csak 568-at. 1955-ben 1087 újítást vezettek be, 1959 első felében csak 247-et. Különösen kirívó az újítómozgalom hanyatlása a Tiszámén ti Vegyiművek­nél és a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat­nál. — A Vegyiművekben mindössze 14 újítást nyúj­tottak be az idén, míg 1954- ben 547 okos, ésszerűsítési ötlettel hozakodtak elő. A kötbér elviszi a nyereségrészesedést A Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalatra még ez év­ben nagy feladat vár. Megyénk­ben a nagyarányú lakóház-, üzem- és közületi építkezések mellett még nagy munkát ad a termelőszövetkezeti épületek el­készítése. Csak a harmadik ne­gyedévben a tsz-ek részére, ké­szülő építkezés értéke közel 8 millió forint. A megnövekedett tervet a vál­lalat mintegy százötven fővel alacsonyabb létszámmal oldja meg a tervezettnél. Ez a tény viszont komoly veszélyt rejt ma­gában. Ha számításba vesszük, hogy a vállalat jelenleg közel száz építkezésen dolgozik, akkor feltehető, hogy több munka­helyre nem jut elég szakmun­kás. A gyakorlatban valóban ez a helyzet. Több esetben az elké­szülés! határidőt csak úgy tud­ják betartani, ha átcsoportosít­ják a dolgozókat és az anyagot. Ez persze gyakran zavart is okoz. Különösen a fölösleges anyagmozgatás. Ennek követ­keztében egyes építkezések üte­me lassult, sőt túlhaladtak a határidőn, mint például az első félévben a karcagi üveggyár, a Kunhegyest Gépállomás építke­zésnél. Ez a lemaradás nem zárja ki azt, hogy sok építkezésnél a vállalt batáridőt lerövidítik. ­Különösen jelentős a tsz-építke­zések gyors befejezése. A lemaradás veszteséget is je­lent a vállalatnak. A második negyedévben a vállalat javára megítélt kötbér 29 ezer forint volt, viszont a terhelő minőségi és egyéb kötbér 138 ezer forin­tot tett ki. Ez a nagyarányú kötbér-kifizetés rányomja bélye­gét a vállalat alapjövedelmező­ségére is. Nagy része van ab­ban, hogy az I. félévre terve­zett 3.41 százalék helyett csak 2,5 százalékos alapjövedelmező­séget értek el. A veszteség 60 százalékát a kifizetett 138 ezer forint kötbér teszi ki. Helytelen az az álláspont, hogy a kötbér az állam egyik zsebéből a másikba kerül. A ki­fizetett büntetés minden eset­ben a vállalat dolgozóit érinti anyagilag éo az a helyes, ha a vezetők összefognak a dolgozók­kal és jó minőségi munkával, minden épületnél a határidő be­tartásával elkerülik a kötbért. A népgazdaságnak különösen nem jelent előnyt, mert egy-egy kötbér mögött lemaradt létesít­mények, rossz minőségű gyárt­mányok rejlenek. Egy-egy elhú­zódó építkezés sokszor nagy összegeket rabol el a népgazda­ságtól, mert ha termelőüzemről van sző, akkor a késve induló termelés akadályozza a népgaz­dasági terv teljesítését. Ezek a statisztikai adatok kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy az új ítóonozgalomnak nincs meg a kellő becsülete a megyében, báx haszna köz­ismert Mivel magyarázható ez? — Elsősorban az üzem­vezetők hanyagságával, kö­zömbösségével. Nem használ­ják ki még azokat a lehető­ségeket sem, melyek a más vállalatoknál már bevált és az üzemhez tapasztalatcseré­re érkező újításokban rejle­nek. 1959 első hat hónapjá­ban például 126 újítási ja­vaslat érkezett be tapaszta­latcserére a megyei nagy­üzemekhez, ebből 28-at el­fogadtak, húszat bevezettek, közel 100 javaslattal azon­ban lényegében semmi sem történt. A vállalatvezetők úgy látszik, megfeledkeztek a 2 a) 1959/IV. 10. számú kormányrendeletről, mely előírja, hogy a javaslatok benyújtásától számított 38 nap alatt kötelesek határoz­ni, elfogadni vagy elvetni az ötletet Figyelmet érdemel az elfo­gadott javaslatok arányának alacsony volta. Az élelmi­szeriparban például a be­nyújtott újításoknak alig 39 százalékát fogadják el. Meg­engedhetetlenül alacsony ez a szám. Nem arról van szó, hogy akár hasznot hajt vala­melyik ötlet, akár nem. ka­rolják fel. Ez helytelen len­ne. De ugyanilyen helytelen gazdasági eredményeket hozó ésszerűsítések elvetése csu­pán azért, mert sajnálják rá a fáradtságot. Már pedig a fentiekből erre lehet követ­keztetni. S nemcsak azokból. Más is arról árulkodik, hogy nincs sazdája ennek a hasznos mozgalom­nak. Közismert például, hogy az eszmei díjazás nem na­gyon lelkesítő, mégis több­nyire ezen az alapon jutal­mazzák az újítókat. Nagyon kevés helyen készítenek elő, illetve utókalkulációt Me­gyénk minisztériumi iparhoz tartozó vállalatainál például az első félévben elfogadott javaslatoknak mindössze 18.6 százalékára készítettek utó- kalkulációt. Ez tagadhatat­lanul egyszerűbb megoldás, de nem válik ösztönző erővé, anyagilag nem teszi kellően érdekeltté az ésszerűsíteni akarókat; következésképpen rossz módszer, sürgősein vál­toztatni kell rajta. Az újítómozgalom mellő­zésére vall az is, hogy 100 ezer forintos folyóáras ter­melési értékre a miniszté­riumi iparban csak 62 forint újítási költség jut Igen kis összeg ez, híven kifejezi, hogy az újítóknak, a közre­működőknek kifizetett, a kí­sérletekre és a propagálásra fordított összeg közel sem elegendő ahhoz, hogy szá­mottevő előrehaladást érjünk el, kellően gyümölcsöztetni tudjuk a munkások észre­vételeit. Lehetőségeink adot­tak nagyobb összegek ész­szerű felhasználására, az eredmények is bíztatónak ígérkeznek, éljünk hát vele, számoljuk fel az érthetetlen közönyt, tekintsük szív­ügyünknek az újítómozgal­mat Pótolnivaló bőven van Az állami helyiipar 20 vál­lalata közül például 14-ben egyetlen újítási javaslatot sem nyújtottak be az I. fél­évben, s ahol van ilyenirányú kísérlet ott sem készítettek utókalkulációt, — egyetlen árva eset kivételével. Ame­lyik üzemvezető szívügyének tekinti a termelést, a tech­nika tökéletesítését, nem fi­gyelheti azt tétlenül s most az újítási hónap lehetőségeit kihasználva, minden tőle tel­hetőt megtesz azért, hogy a munkások lássák: számítanak okos ötleteikre, igénylik, s meg is valósítják hasznos észrevételeiket. ^ > Bátran nyilvánítottak véleményt Körültekintő munka, a párttagokkal folytatott ta­nácskozások, beszélgetések előzték meg a Béke és a Pe­tőfi Termelőszövetkezetben a pártvezetőség 'újjáválasztását. A BAGIMAJORI LGYLK” 99 Y A rügyfakasztó koratavaszi szél erre is elsodorta az újat. Kengyel, a kengyeli Szabad­ság-telep szorgoskezű pa­rasztjai is összefogtak, s ma már a Mező Imre és a Vörös Hajnal Termelőszövetkeze­tekben tervezgetik, formál- gatják a jövőt, ami minden bizonnyal szebb, boldogabb lesz a múltnál, a kétkaros in- s2akasztó évtizedeknél. Bagi nagyságos úrnak valószínű megcsikordulna a foga. ha hallaná, látná, hogy a még mindig nevét viselő major hajdani cselédjei mint teszik az első lépéseket. Mert Bagi nagyságos neve még mindig szerepel a vasúti szervek jó­voltából a menetrendben. De nem is ez a lényeg, nem ezt akarom én most elmon­dani, hanem a bagimajori „egyek” történetét. Érdemes még akkor is, ha egyre töb­ben kerülnek immár termelő­szövetkezeti megyénkben kö­vetőik. Nem különös emberek ők Fiatalok, akiket megérintett az 6j, finom símítású. de mégis korformáló fuvallat? s egy bizonyos hófehérke kor­ból ébresztette fel őket. Mert szépítés nélkül tartozik az elmomdandók közé: a hófe­hérke kor. mint annyi falusi KISZ-szervezetben, itt is tar­tós volt Még ma is emlege­tik az ötszemélyes teadélutá­nokat, no és az adósságot, ami ezekből örökségül ma­radt. S mégis nagyon kell faggatni az „egyek” közül bárkit, mire elmondja: bizo­nyos június előtt nem szíve­sen jártak a fiúk, lányok a szervezetbe. Lám csak: Miile Jóskát is ketten két oldalról szoron­gattuk a Tisza Cipőgyárban, ahol a KISZ-titkár dolgozik, s mégis így igyekezett szeré­nyen még Kerek Béla, a já­rási Kl'SZ-bizottság titkárá­nak kérdéseit is szelídíteni: — Hagyjuk azt, ne boly­gassuk, akkor úgy, most meg így. Majd az újságíró felé: Ne csóváld a fejed, nincs an­nak sok értelme, hogy fesze­gessünk már feledésbe menő dolgokat. Ami történt meg­történt. Elégedjünk meg most már azzal, hogy június óta. mióta a vezetőség a tagság határozata alapján átalakult, másként mennek a dolgok. No, persze arról hallgat -* k. mert Jóska szerény ember — ez a „másként”, nem men egy csapásra. Még az elejéi Papp Pista, Zsemlye Laci Horváth István — ők az els< fecskék — gyakran mondo gatták: miért nem megy ná lünk úgy a dolog, mint Rá- kóczifalván. Ott kultúrcso- port is van, össze is jönne! a fiatalok, nem csak a tagdí­jat fizetik, mint mi. S ha valahol „lányhiány­ról” lehetett beszélni, akkoi az a bagimajoriak KISZ- szervezete. A lányok sehogy- sem akartak megbarátkozni í dolgokkal. Visszatartottál őket előítéletek, egy kis sze­rénység, meg egy kis koráb­bi tapasztalat is. S aztán egy­szer ők is feltűntek. Az érde­kes az ó feltűnésükben az hogy nem a másik lány sza­vára, hanem Miile Jóska fe­leségének hívására látogattál meg a szervezetet. Megtet­szett nekik, ott maradtak. És Kiss Piroskát. Nagy Irént, Árvái Marikát valami nehé; volna mostmár elküldeni. De a többi fiatal is valóságos otthonra talált Kutattam az okát hogyan, miért? S aztán a szóbeszéd egyik részéből ez tűnt ki: táncoskedvű, táncoslábú a Ba- gimajorban minden fiatal. Szeretik a vidám társaságot mind az ötvenhármán. S együtt — vallják többen — még a muzsikaszó is szebben hangzik. ■, És a másik, a valószínűbb t szóbeszéd.­1 Ez sem ördöngösség, ^ először Kerek Béla, a járási . KISZ-titkár súgta meg. E . szerint az újfajta, a közös . munka hozta össze ezeket a c fiatalokat. Pedig szövetkezeti . tag, olyan, aki aláírta egyik vagy másik tsz-be a belépési nyilatkozatot, kevés található közöttük. A Tisza Cipőgyár- r ban dolgoznak többnyire. Az új fuvallat elől azonban nem tértek ki. Nem fogalmazták l meg magukban mit is akar- ‘ nak, de az első hívó szóra | váll váll mellett mentek. Hogy is történt? — A Mező Imre Tsz épít- , kezéseit a járás fiataljai vál­- lalták — emlékezik Miile Jó- • zsef. S mi sem akartunk ki- : maradni. Először három va­- sárnapon át építkeztünk, s i aztán jött minden magától.- Az új munka láza elkapta : őket. A lucernakaszálásban, ! a gyűjtésben, a babszedésnél, '• a cséplésnél, a silózásnál mindenütt meg lehetett ta­lálni őket. Néha az is előfor- ! dúlt, hogy hajnalig tartó bá­lozás után vették vállra a : villát és indultak az alig pitymalló hajnalban. És sen­ki nem panaszkodott, hogy álmos. Vígan csendült a nóta Mészáros Sanyi, Székács Mi­sa, Kiss Piroska ajkán. És este ió kedvvel nézték, mit végeztek. > Szaporítsuk-e még továbl a szót? Ügy hiszem inkábl írjuk ide: a mostmár csak i ugyan eggyé kovácsolódot KISZ-szervezet tagjai nen ; kevesebb, mint 2500 munka ! órát dolgoztak építkezéseken ! és egyéb munkában. És mos jön az ősz. Uj szakasz kéz dődik. | — Kevesebb a dolgunk . hozzákezdünk a kultúrmun- : kához — tömöríti egy mon- ; datba a terveket Mille Jó­zsef. S ahogy én ismerem í többieket, nem leszünk ebber sem rosszabbak. Az újságíró is hiszi ezt ! éppen ezért még szeretne va­lamit elmondani. Nevezete­sen: a bagimajori „egyek’ minden időben munkára ké­szek. S csupán azt kérik ezek a sokdolgú, szorgalmas fiata­lok, hogy Majnár József elv­társ, a tsz elnöke is vegye őket komolyan. Ne állítsák őket nagyobb követelmények elé, mint a szövetkezet gaz­dáit. Ami erejüktől telik, az1 úgyis elvégzi ez az összefor­rott kis csoport: van erejük, hiszen tetteikből, lelkesedé­sükből látszik, hogy a min­dent formáló új előtt széles­re tárták fiatalosan, hevesen dobbanó szívük kapuját. Már ekkor mérlegre tettük, hogy a régi vezetőség milyen munkát végzett, hogyan moz­gósított a feladatok megoldá­sára. Általában úgy véleked­tek i párttagok, nogy az _ alapszervezet vezetőd a ta- c tanácsválasztás sikeréért, a Itermelőszövetkezeti mozga­lom további fejlődéséért, a | közös gazdaságok erősítéséért Isikeresen munkálkodtak. A .Petőfi Tsz-ben a pártvezető- jfség tagjai jártak élen az épít- Ikezést segítő társadalmi mim­ikában. ÍJ I A taggyűlésen hozzászólá- |saikban mondtak véleményt I a párttagok a vezetőség mun­kájáról. A Béke Tsz-ben ti­zennégyen kértek szót, s több |hasznos javaslatot tettek a I munka további javítására. A |A Petőfi Tsz-ben is hason- |lóan bátran nyilvánítottak | véleményt s a vezetőségi ta- |gok megválasztásánál leadott |száz százalékos szavazat is itükrözte: a legmnegfelelőbbe- |ket jelölték az alapszervezet Ivezetőségébe. Barna Mihály. |T6th Elek, Balázsács János. |Telek István és Szabó Meny­hért megválasztására adta Szavazatát mind a huszonkét ! párttag. A Petőfi és a Béke |Tsz alapszervezeténél is meg­határozta a taggyűlés a to- |vábbd tennivalókat, amelyek í közül a legfontosabb, hogy az ! ’újjáválasztott pártvezetőség mindenkor a termelőszövet- ikezet megszilárdításáért mun- jkálkodjon s jobban vegye | igénybe a párttagság segítsé- |gét, amely a legmesszebbme- jnően támogatni fogja a veze­tőséget a feladatok megoldá­sában. | Szabó Mihály Rákóczifalva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents