Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus 8. Készülődés Hruscsov fogadására az Egyesült Államokban Washington (MTI). Meny- sikov, a Szovjetunió wash­ingtoni nagykövete csütörtö­kön egy és negyed órás meg­beszélést folytatott Murphy amerikai külügyminiszterhe­lyettessel Hruscsov amerikai látogatásának problémájáról. Utána kijelentette, hogy en­nek a programnak az össze­állítása igen nehéz probléma, „annyi kellemes és érdekes hely van az Egyesült Álla­mokban. amelyeket meg kel­lene látogatni” jegyezte meg, majd hozzátette, hogy a meg­hívások 'tovább özönlenek a nagykövetségre. Megerősítet­te, hogy a szovjet miniszter- elnök ellátogat majd Hurst farmjára Iowa államban. Hurst farmer 1955-ben Moszkvában járt és találko­zott Hruscsowal, akit nagyon érdekeltek az amerikai far­mer kukodcatermesztési ta­pasztalatai Az AFP New York-i kelte­zésű hírében arról ír. ENSZ- körökbem számítanak rá, hogy Hruscsov washingtoni látogatása után, amikor meg­kezdi körutazását az Egye­sült Államokban. New York­ba is elmegy és beszédet mond az ENSZ-közgyűlésben. Ismeretes, hogy az ENSZ kö­vetkező ülésszaka szeptember 15-én kezdődik. Az adminisztratív szervek már most dolgoznak egy dip­lomáciai fogadás megszerve­zésén, ahol az ENSZ-küldött- ségek vezetőit és a nemzet­közi szervezet vezető munka­társait bemutatják a szovjet miniszterelnöknek. Eisenhower elnök a jövő heten néhány napi pihenőre visszavonul gettysburgi farm­jára, egészen addig, amíg augusztus végén európai uta­zására nem indul. A Fehér Ház szóvivője hangsúlyozta, hogy erre a pihenőre az el­nöknek szüksége van a kö­vetkező hónapok zsúfolt prog­ramja előtt. Nixon talelnök tanácsai alapján Eisenhower a szovjet kormányfővel folytatandó megbeszélése előtt részletesen meg akar ismerni minden ..dossziét”, amely a tárgyalá­sokon szóba kerülhet. Nixon és munkatársai ugyanis visz- szaérkezésükkor kifejezték csodálatukat, hogy a szovjet vezetők és nevezetesen Hrus­csov mennyire tájékozottak voltak az összes érintett kér­désekben. Az AFP megjegyzi, hogy Nixon hazatérése után az amerikai fővárosban a légkör enyhülésre mutat, a küszö­bön álló feladóit bonyolultsá­ga ellenére is. Nem mintha azt gondolnák, hogy a közvet­len találkozások folytán vé­get ér a hidegháború, de min­denkinek az a meggyőződése, hogy türelemmel és kitartás­sal csökkenteni lehet a hideg­háború mértékét, el lehet ke­rülni, hogy a válságok veszé­lyeztessék a világ békéjét. AKIKNEK NEM TETSZIK AZ ENYHÜLÉS... Cushing bíboros, bostoni érsek a The Pilot című egy­házi lapban cikket írt és hangoztatta, hogy Hruscsov meghívása az Egyesült Álla­mokba egyértelmű azzal, mintha háború idején meg­nyitották volna a határokat az ellenség előtt. Hasonló szellemiben kommentálja a szovjet miniszterelnök láto­gatását a New York-i Daily News is, r Újabb vélemények Hruscsov és Eisenhower látogatás-cseréjéről togatáscsere megdöbbenést elkeseredett harcot keltett bennük. A népeket azonban nem keserítette el, sőt egye­nesen megörvendeztette ez a hír. mert azt jelenti, hogy a béke ügye diadalmaskodik“’. RÓMA (MTI). A római Avanti Hruscsov sajtóérte­kezletéről közölt egyoldalas beszámolójában kiemeli, — hogy a Szovjetunió békés úton kívánja megoldani a vi­tás nemzetközi kérdéseket. ATHÉN (MTI). Az athéni Kathimerini Hruscsov sajtó- nyilatkozatából azt a részt emeli ki, amelyik kifejti, hogy a szovjet kormányfő ta­lálkozása Eisenhowerral a csúcsértekezlet sikerét kí­vánja szolgálni. „A béke az Egyesült Államok és Orosz­ország együttműködésétől függ” — mutat rá a lap. Az athéni lapok megfigye­lőinek többsége úgy véleke­dik. hogy Hruscsov sajtónyi­latkozata a Szovjetunió jó­akaratát bizonyítja és azt a törekvését juttatja kifejezés­re/ hogy békés úton oldják meg a rendezetlen nemzet­közi kérdéseket. UJ DELHI (Reuter). Nehru, India miniszterelnöke pén­teken sajtóértekezleten kije­lentette, hogy Eisenhower és Hruscsov cserelátogatásának bejelentése „hosszú idő óta a legjobb hír”. Hozzátette, hogy az ilyen találkozók na­gyon sokat tehetnek a gya­nakvás és bizalmatlanság el­oszlatására. (MTI.) Tanulni, tudni akarnak — NEKED Tóth Margit el kell végezni a nyolc általá­nost! Hiszen csak egy hiány­zik hozzá. — Akkor végezze el a töb­bi is! — Páttan fel helyéről Margit. Van itt közöttünk nem egy olyan, akinek csak négy meg öt osztálya van. Ha engem kötelezel Elvtárs­nő. tegyük kötelezővé a töb­bieknek is. — Tanuljon az, aki akar — ugrik fel Ary Julianna. Nekem elég az, ami van. Kü­lönben is mikor tanulnánk, amikor egész nap a tsz-ben vagyunk? — Zúgó helyeslés fogadja felszólalását, amit csak erélyes hangok közbe­lépésével tud lecsendesíteni Nagy Gy. Róza. a kisújszál­lási Ady Termelőszövetkezet KISZ titkára. Mert hát a taggyűlésen hangzik el ez a vita, ahol huszonhét KISZ tag dönt. el akarják-e végez­ni a nyolc általánost utóla­gosan vagy sem. Keményen néz a titkárnő az előtte ülő fiatalok szemé­be. S arra gondol, hogy is kezdje, hogyan győzze meg a fiatalokat, hogyan éreztesse meg ízét a tudásnak, a tanu­lásnak. — A TUDÁS HATALOM — kezdte csendben. — Hal­lottátok már a felszabadulás óta ezeket a szavakat? Való­ban hatalom. Ma is az a nemzet jár az élen, annak van a legnagyobb hatalma, az a legerősebb, amelynek fiai tanulnak, tudnak. A mi apáink még ennyit sem jár­tak iskolába, mint mi. Na­gyobb részük már az első osztály után kimaradt az is­kolából, mert menni kellett dolgozni, kenyeret keresni. Bizony sokan tanultak vol­na, de a szegénység, a nyo­mor nem engedte. Akinek nincs szeme, csak az nem láthatja, hogy ma már mindenki tanul és ta­nulhat. Mehet egyetemre, fő­iskolára. lehet tanácselnök, tanár vagy éppen csillagász. Ma az a legkülönb ember, aki legtöbbet tud. Nagy­apáink még lóval nyomtat­tak és kézzel őröltek, ma száz holdakat egy ember na­pok alatt learat. Maholnap a holdba megyünk kirándulni és nem Turkevére. Nekem Bécs — magyar szemmel (2.) — Ausztriai utinapló — FIGYELEM! Könnyebben végzi munká­ját, ha Igénybe vesz a kis­újszállási töldmüvesszövet- kezet nagyraktárában el­helyezett KÖLCSÖNGÉPEKET. Ahol kölcsönözni lehet mo­só-, parkettkefélő-, porszí­vógépeket, — női, férfi és gyermekkerékpárokat, mély és sport gyermek-kocsikat, gyermek mérleget és per­metező gépeket. , Arra, hogy az Opern-Ring, a H Práter a téli kikötő felől megymás után futottak be a Sfiatalokkal megrakott autó- ''§buszók, villamosok. Mind- . egyik csoport tánccal, tabs- ß,sal, békekiáltásokkal foglalja |fl a he'yét a Rathauspark- Mban. Az irakiak, a tunisriak ßütemes Freundschaft kiáltá- Is okkal, táncolva-menetelve Ényitották meg a felvonulást w4 magyar küldöttség és a tu­risták a jobbszárnyon álltak. É Remember Hungari — har- Isant fel egyszerre néhány to­rokból a kiáltás a szökőkút mellől. A közönség és a kül­döttség figyelmét elvonta ez a szokatlan közbekiáltás, ami annyit jelentett, hogy emlékezzetek Magyarország­ra. — Disszidensek álltak a csoportban, majd elindultak a tömeget tartó rendőrkor­don felé. Egyre harsogóbban kiabálták a jelszót és azt akarták, hogy a tömeg is csatlakozzon hozzájuk. A de­legációkon kívül láncot alkotó rendőrkordont el is érték — a tömeg utat nyitott nekik, mert Bécsben félnek a magyar dissziden- sektől, annyi verekedést, ut­cai botrányt okoztak már. A húsz-huszonöt főből álló társaságot a Bécsi Hírlap újságírói és fotóriporterei kísérték, közben állandóan kattogtatták a fényképező­gépet. „A magyarokat mi képvi­seljük, mi vagyunk az igazi hazafiak!” — kiabálták a ma­gyar küldöttség felé, amely körül a demokratikus fiata­lok egyre nagyobb tömege csoportosult. Ekkor már az óriásira duzzadt tömeget nem tudta tartani a rendőrkordon és a bécsiek elszakítva a rendőrláncot, megrohamozták a magyar delegáció tagjait, kezet nyújtottak nekik, el­vegyültek köztük és együtt kiáltották a disszidens cso­portnak: Frieden Freund­schaftl Kivették a KISZ zászlókat a magyarok kezé­ből és ők integettek a ref­lektorok fénycsóvájában. — Ekkor már nem dolgoztak a provokátor csoportot kisérő újságírók ceruzái és a féyképezőgépek sem vették filmre ezt a jelenetet. A Dr. Kari Lueger-Ringet megtöltő tömeget mintegy 120 ezer emberre becsülték. A záróünnepélyre nemcsak azok jöttek el, akik szimpa­tizáltak az ifjúság nagy ta­lálkozójával, hanem azok is, akiket valamennyire megté­vesztett a hatalmas méretű ellenpropaganda, az ellenfor­radalmárok, azaz a külföldön élő disszidens magyarok „Nemzetőr" és a „Bécsi Hír­lap” című sajtója. Ezek az emberek látták a fiatalok békevágyát, hallották a V1T- esteken elhangzott beszéde­ket, vitákat és egyre inkább meggyőződtek arról: a de­mokratikus fiatalok nagy fesztiválja őértük is van, hi­szen a békét szolgálja. Harsonák jelezték a záró­ünnepség kezdetét, majd a nemzetek fiai vonultak fel zászlókkal, amelyeken a VIT jelvénye diszlett. Mindegyik küldöttség rövid műsorral szerepelt, s közben százszám­ra emelkedtek a magasba a VIT felirattal díszített lég­sem volt könnyű a tanulás, de elvégeztem, érettségiztem. S ma boldog vagyok, hogy valamit tudok. Ezzel Nagy Gy. Róza elült és maga elé nézve várt. Csend volt egy pár pillanatig. Az­tán Tóth Margit állt fel első­nek. Bátortalanul kezdte, de lassan megindult a szava, — MI NYOLCÁN VA­GYUNK testvérek, nekünk idősebbeknek nem sikerült elvégezni a nyolc osztályt. Én már nyolc éves korom­ban rákényszerültem, hogy pénzt keressek... Keserves volt az ifjúságom. Jóanyáin iskolába takarítónő és ma már hárman keresünk haza. Azon leszek, hogy két legki­sebb testvérem is elvégezze a nyolc osztályt. Én mindig védőnő szerettem volna len­ni, de eddig nem vettek fel, mert csak hat osztályom van. De így a tagság előtt ígérem, hogy tanulni fogok... Bejelentem hát, ha senki nem jön, én. 4. én akkor is tanulok. Tóth Margit után egyre többen szólaltak fel. És ma már nemcsak ott tartanak, hogy a huszonhét nyolc osz­tályt el nem végzett KISZ tag beiratkozott tanulásra, hanem a szomszéd Uj Ba­rázda és Kinizsi Termelőszö­vetkezetekbe is egyre több a jelentkező. A kisújszállási KISZ fia­talok, nem akarnak elmarad­ni. Tanulni és tudni akarnak. A máit évihez képest több mint háromszázszorosára emelkedett a közös gazdaságok építési beruházása Hatalmas arányú építkezé­sekbe kezdtek az idén a ter­melőszövetkezeti gazdaságok. A szövetkezeti gazdaságok az idén több mint háromszor annyit költenek építkezésre, mint a múlt esztendőben. Je­lentős mértékben meggyor­sítja — s egyben csökkenti az építkezési költséget — az előregyártott elemek széles­körű alkalmazása. Az idén már több mint 60.000 tehén befogadására alkalmas — egyenként 52, illetve 100 fé­rőhelyes — korszerű, gépe­síthető magtárpadlásos istál­lót építenek, előregyártott vasbetonoszlopok, vasbeton mestergerendák, födémgeren­dák, födémkitöltő elemek és vasvázas tetőrészek felhasz­nálásával. A tehénistállókat általában vízvezeték hálózattal, önitató berendezéssel látják el. A ta­pasztalatok szerint egyedül az önitatásos módszer beve­zetése 10—15 százalékkal nö­veli a korszerű istállókban elhelyezett tehenek tejhoza­mát. Az idén előkészülő kor­szerű istállók „magtárpadlá­sán” körülbelül 18.000 vagon gömbök, amelyeket nagy ma­gasságban is megvilágítottak a reflektorok. Az ünnepség végeielé már eggyé olvadt a tömeg a delegációkkal, már a bé­csiek kezdeményezték a taps- orkánt, a hurrá-t, a Vivát-ot, a bécsiek kiáltották, hogy „békét” és ekkor érződött legjobban, hogy milyen si­kere volt a VIT-nek, hogy mennyire sikerült beleoltani a bécsiekbe a VIT szellemét, a békéért való harcot. A környező kávéházak zsúfolt terraszaí csendesek voltak ebben az időben. A burzsoázia, a kereskedők, az ellenfél tehetetlenül szemlél­te ezt a hatalmas tömeg- megmozdulást és Bécs kiál­lását. A hét gongütés után, ami a VIT bezárását jelen­tette, táncra perdült az ezerszínű fiatalság, ott sereg­iek a bécsi lányok az ázsi­aiak között, járták a valcert, felzengett az éjszakában a híres Strauss-kerinqő, s az idős, ősz bécsieknek, akik ott ültek a padokon, együtt dobbant a szívük a kipirult arcú, lelkes fiatalok­kal. Látszott a szemek tüzén, a mosolygós arcokon, a bé­csiek kedvességén, hogy egyetértettek a VIT-tel. hogy sajátjuknak tekintették a. fesztivált és egy-egy ölelés­ben, forró kézszoritásban ki­fejezésre is adták ezt a nége­reknek, az afrikaiaknak, a nyugat-németeknek, a szov­jeteknek. Mikor zengett Strauss ke- ringöje, amikor a táncoló fiatalok szivében csak a ba­rátság. a béke. a szeretet érzése honolt. 0 tér szélén prédára éhesen lesve kö­sz eme stakarmányt tárolhat­nak majd a közös gazdasá­gok. Az idén 848 új tehénistál­lót építenek fel a termelő- szövetkezetekben. Az átala­kításokkal együtt így körül­belül 117.000 férőhellyel bő­vülnek a közös gazdaságok. Ezenkívül 17.600 növendék­marha befogadására alkal- új istálló, 14.000 férőhellyel szolgáló sertésfiaztató, 44.000 férőhelyes egyéb sertés istál­ló, illetve süldő szállás és hizlalda, továbbá 88.000 férő­helyes juhhodály és 204.000 baromfi befogadására alkal­mas baromfiól átadását vál­lalták az építők a tél beállta előtt. Ugyanerre a határidőre építenek még 1600 vagonnyi gabona tárolására magtára­kat, továbbá gőrékat 1800 va­gonnyi férőhellyel és 450 hold dohány terméséhez szükséges dohánypajtát. Ön­tözőtelepeket 6500 holdon, halastavat pedig 940 holdon építenek az idén a termelő- szövetkezetek. (MTI.) szóltak a nyugati ügynökök. Ahol tudtak, szóbaálltak a magyarokkal, s ha nem sike­rült őket meggyőzniük a nyugati világ szabadságáról •— mert senkit sem sikerült, hiszen látták a magyarok, mi van Bécsben, milyen a nyu­gati világ —, akkor becsmé­relték rendszerünket, a pro­letárdiktatúrát. A magyar küldöttség tagjai, a túristák igyekeztek okos szóval, hely­zetünk valóságos ismerteté­sével képet adni Magyaror­szágról, de ez annyi volt, mint a falrahányt borsó. S a viták mind élesebbek lettek. Egyre több disszidens csatla­kozott a beszélgető csopor­tokhoz azzal a céllal, hogy verekedést robbantsanak lei. hogy aztán leayen propaganda a nyugati lapokban, tudják becsmérelni a kommunistá­kat. Verekedés ugyan nem volt, de ettől függetlenül a Bécsi Hírlapban egymást ér­ték az olyan tudósítások hogy: Kommunista verekedő brigádok megtámadták a Ti­bet mellett tüntető angolo­kat, az osztrák kommunista fiatalok a kereszténydemok­raták információs irodáit fel­forgatták, pisztollyal kény­szerítették őket a sajtóter­mékek elégetésére, stb. — S hogy ez megtörtént-e, vagy sem, arra kell gondolnunk: mit szóltak volna a bécsiek ahhoz, ha ilyet tesznek a kommunisták, hogyan szim­patizáltak volna velük any- 1niira. milyen vélemény ala­kult volna ki bennük a kom­munista fiatalokról s manó­ról a VIT-ről. A VIT rész­vevői legalább annyira óva­kodtak a rendzavarástól, a botránytól, a verekedéstől, mint amennyire az ellenfél akarta ezt. TÓTH JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents