Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

1959. augusztus 27; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A gazdaságosabb,hatékonyabb termelésért űi munkagépeket állítanak be, növelik a hulladékanyag- felhasználást, szalagszerű gyárfást valósítanak meg a Mezőgépgyárban A nagy fejlesztés előtt álló törökszentmiklósi Mezőgaz­dasági Gépgyár műszaki ve­zetői az eddiginél gazdasá­gosabb termelésre töreked­nek. Második félévi előirány­zatuk az egy napra, egy főre eső termelési értéket az első félévi 307 forint helyett 326 forintra emelik; Magától érthető, hogy nem elég ezt csak elhatározni, ha­nem különböző intézkedése­ket is kell tenni a maguk elé tűzött cél érdekében. A gép­gyáriak ilyen irányú intézke­dési terve sokoldalú, számí­tásba veszi a reális helyze­tet, igyekszik kihasználni a termelékenyebb munkát biz­tosító lehetőségeket. Erre vall például az is, hogy 13 új szerszámgépet állítanak be, — korszerű revolver-padot«, légkompresszort, stb; Ezek munkája nemcsak növeli, ha­nem olcsóbbá is teszi a ter- íínelésh Az új gépek beszerzése per­sze nem egyedüli útja az üzemi eredmények fokozá­sának, — igen jelentős mértékben hozzájárul ahhoz a munka- szervezés jobbátétele. A gép­gyár nagy szerelőcsarnoká­ban például régebben több heggesztőfülke gátolta a fél­Megalahul a megyei ifjúmunkás és ipari- tanuló tanács Megyénk ifjúmunkásainak és ipari tanulóinak küldötte­it holnap délelőtt 9 órai kez­dettel nagyjelentőségű ta­nácskozásra hívta össze a KISZ Megyei Bizottsága, Az ifjúmunkások ezen a tanácskozáson alakítják meg a megyei ifjúmunkás és ipari tanuló tanácsot; A tanács fel­adata lesz az ifjúmunkások és ipari tanulók érdekvédel­me,’ az ifjúsági mozgalom cél­kitűzéseinek az elősegítése, A tanács meghatározott munkaterv szerint dolgozik, amelyet az alakuló gyűlésen vitatnak meg« kész gyártmányok mozgatá­sát, s a gépek szerelési fo­lyamata is hibával teli volt. Most átcsoportosították a heggesztőfülkéket, s a munka folyamatossága szerint a nagy sorozatoknál és a szár- tépőnél — bevezetik a futó­szalagszerű gyártást. Az al­katrészeket — a régi gyakor­lattól eltérően — most úgy rakják egymás után, amilyen sorrendben felkerülnek a gé­pekre, A dolgozókat anyagilag jobban érdekeltté teszik a ke­reskedelmi anyagok használ­ható hulladék anyaggal való helyettesítésében. Ez is min­den bizonnyal hozzájárul az üzemi nyereség növeléséhez. Elsősorban a darabolóban van nagy lehetőség erre* Külön gondot fordítanak a műszaki előkészítés és irá­nyítás tervszerűbbé tételé­re és a XMK műhely mun­kájának javítására, Ez utóbbi azért is fontos, mert a Mezőgépgyár 25 mil­lió forint értékű állóeszköze az idén 32 millióra emelke­dett, — következésképpen a tervszerű megelőző karban­tartás, illetve a javítások gyors elvégzése pontos, jól szervezett munkát követel. Az említettekhez hasonlóan több megvalósításra váré terv van a Mezőgépgyárban, melyek valósággá válva hoz­zásegítik az üzemet az évvégi többmilliós nyereséghez, ter­melékenységi tervük két szá­zalékkal való túlteljesítésé­hez. Ebből nem lesz munkásszállás Jön, megy az ember itt Szolnokon és nézelődik. A vasútállomás közelében ér­deklődéssel látja, hogy nagy­jából az utolsó simításokat végzik ott egy szép, több- emeletes épületen. (Ponto­sabban szépnek Ígérkező épületen). Ez a látvány öröm­mel tölti el, —■ gondolom*** a szolnoki lakosok mindegyi­két. Mint minden olyan do­log, ami arra enged követ­keztetni, hogy szépül, gyara­podik, fiatalodik a mi tisza- parti városunk. Oda, ennek az épülő ház* nak oldalára ki van téve a tábla. Rajta a felírás, hogy ki építteti és miért. Amikor arra járok, minden nap el* olvasom és minden nap eszembe jut, hogy jó lenne fogadni valakivel, akár mibe, kisebb-nagyobb összegben. Gondolkoztam azon is, hogy még az építtető vállalat ve­zetőjével lenne legcélszerűbb ezt a bizonyos fogadást megkötni. Odamenni hozzá azzal, hogy: Kérem, a Be­loiannisz utcában épülő, na­gyon szép, többemeletes épü­let oldalára az van kiírva, hogy munkásszállásnak épül. Én viszont állítom, hogy ab­ból soha nem lesz munkás- szállás. Bizonyára meglepődne, de azért állítom, a leghatározot­tabban, hogy soha nem lesz belőle munkásszállás. A nyo­maték kedvéért akár alá is húzhatjuk ezt a mondatot. Biztosra veszem, nyernék. Miért? Talán még leírni is felesleges. Azért, mert az a nagyon szépnek ígérkező, • többemeletes épület egysze-. rűen nem lehet munkásszál­lás, legfeljebb munkás-szál­loda. És igaz-e, hogy e két fogalom között van némi kis különbség. Sz. P. Sok ember kicsi helyen Meleg vasárnap, meleg víz, jókedvű vendégek Cserkeszöllőn Hajjaj, de még mekkora hőség. Ha valaki nem néz a hőmérőre, az alighanem jól teszi. Minek azt tudni, hogy 30, vagy 31 fok árnyékban. Mindenesetre sok. Ráadásul ez a furcsa víz is árasztja a meleget — -hideg medence nincs a népfürdőben —, én nem is értem, miért jönnek ki az emberek vasárnap. Ilyen melegben talán oko­sabb lenne egy jégszekrény­ben üdülni. Pedí'T jönnek, de még mennyire jönnek. Mindenki özönlik a forró medencébe. Vannak ilyen csodák. Már pedig Cserkeszöllő esete va­lóban nem mindennapi. Két PONTOZUNK NAGYJÁBÖL úgy van az azért, hogy nem akkor szerzi az ember az élményeket, — amikor keresi. Egyáltalán nem. Legtöbbször akkor ta­lálja, amikor rá sem gondol. Pontosabban az élet valóság­gal felkínálja az érdekes, új­szerű témát. így történt most is a Tiszazugban, amikor azon a keddi napon valami bírósá­gi tárgyalás eredményét új­ságolta asztaltársam, a sze­müveges, vékonyarcú ügyvéd. Békésszentandrási ember, jó esztendővel ezelőtt 50 ezer forintért szőlőt vásárolt a Tiszazugban. Aztán most pert indított. Meggondolta a dol­got, mert állítólag becsapták, a szőlő minősége gyenge, te­hát mindent vissza. A pénzét követeli. Szakértők, ügyvé­dek, bírák tűnődnek, nos, hogy vajon igaza van-e en­nek a békésszentandrási jó­embernek. Ezen morfondíroz­tunk mi is, a szemüveges ügyvédet hallgatva, amikor oda jött hozzám a két fiatal agronómus, — Mi már rég óta ismer­jük egymást — mosolygott szívét esen a magasabb, aki a tiszakürti tanács mezőgaz­dásza volt. Helyet foglaltak mindketten és máris „szem­ben ült velem a téma”, ami­ről akkor még nem tudtam. Ahogy ez szokás, új ismerő­sökkel új beszédtéma is ke- rülközött. Hogy hát mi újság Tiszakürtön, mire haladnak a szövetkezetek és így időz- gettünk, csurgatva a szót jó darabig. Mondogattuk ott egymás­nak, hogy azért milyen na­gyot fordult erre is a világ, lám csak, lám, itt ez a három község, Cserkeszöllő, Cibak­háza, meg Csépa. Tavasszal nem nagyon érintette e há­rom község dolgozó paraszt­jait az új paraszti élet friss szele és most ezekben a he­lyiségekben is megtörténik a nagy változás. Minden nap egyre-másra írják alá a dol­gozó parasztok a belépési nyilatkozatokat. S ahol ez a változás — 'mint Tiszakür­tön — hamarább megtörtént, ott emberséget is áraszt ma­gából — Dehát ti most min mun­kálkodtok — fordultam me­zőgazdász barátaim felé. A vékonyarcú fiú a Hunyadi Tsz embere, — válaszolt. — Pontozunk. — Á másik, aki a tanács mezőgazdásza volt, de most az Uj Élet Tsz agronómusa, nyomatékosan bólintott. Az ügyvéd meg na­gyot nézett, hogy hát ez meg már milyen újfajta foglalko­zása a tsz mezőgazdászainak. — Pontoztok? — kérdez­tem én is csodálkozva, kí­váncsian. — Igen, — mondták mind­ketten egyszerre és az élet íme ebben a pillanatban kí­nálta fel azt a bizonyos ér­dekes, újszerű témát, mai éle­tünk piciny, de nagyon tipi­kus rezdülését, — Az meg mire jó? — fag­gattuk őket, — Hogy igazságos legyen a dolog — így az egyik. — Ne rövidüljön senki — így a másik. EBBŐL MÉG MINDIG ke­veset értettünk; A két fiatal mezőgazdász aztán elsorolta, hogy szövetkezetük megbízá­sából felkeresik az idős, — munkából kiöregedett tago­kat; Megnézik, ki milyen értékű, minőségű szőlőt vitt a tsz-be s ezt pontozzák, — majd ennek alapján állapít­ják meg a földjáradékot és a többi juttatást, — Mert a tiszakürti terme­lőszövetkezeti gazdák sokat adnak a becsületre s nem hagyják a munkából kiörege­dett társaikat, — bizonygatta a két agronómus, s ők ketten éppen ez ügyben munkálkod­nak. Az Idős szövetkezeti gazdák pedig nagy örömmel tapasztalják, hogy nincsenek egyedüli Lám, cSak kis idő telt azó­ta, hogy Tiszakürt termelő­szövetkezeti község lett s máris milyen változás tapasz­talható az ottani emberek életszemléletében, felfogásá­ban. Ki törődhetett valami­kor, sőt még a nagyon is kö­zel múltban társával. Minden ember magára volt utalva, úgy élt, ahogy tudott, ahogy sikerült. S most itt, ahol még azért ilyen 50 ezer forintos per is kerülközik, lényege­sen megváltozott az emberek felfogása az életről, a humá­numról, — Jártunk éppen a minap Mészáros Mihály idős gazdá­nál, — pontosan negmondtuk, mi minden jár neki a tsz- ből. Az idős ember eddig azt hitte, hogy háza körül lévő szőlő nem maradhat meg, A mezőgazdászok megnyug­tatták, hogy az lesz a háztáji, S így járják végig valameny- nyi idős ember. portáját, be­szélgetnek, megnyugvást visz­nek, Látszólag kis dolog ez s ta­lán nem is túl érdekes. Hi­szen valójában mi van ab­ban, hogy két fiatal mező­gazdász a tiszakürti termelő- szövetkezet megbízásából föl­keresi az idős,- öreg tagokat,- Látszólag kis dolog. Még sem az. Egy formálódó élet szép megnyilvánulásai HALLGATTUNK ott az asz­talnál, elgondolkodva, csend­ben. Az ügyvéd az emberi bajok sokféle ismerője, a két mezőgazdász, a föld, a határ szerelmesei és a tollforgató. Sz. P. A legszebb alom megvalósul? Az arány egészen pontos: ahány régi képviselője volt Jászfelsőszentgyörgynek, any- nyi ígérte meg a kőhídat. — s ugyanannyi maradt vele adós. A néphatalom emberei nem Ígérteik ugyan kőhídat; de építettek — vasbetonból. Államunk három millió fo­rinttal járult a megvalósu­láshoz, a falu népe — a köz­ségfejlesztési alapból száz­ezerrel. éve még nem ilyen emberek jártak ide, mint most. Java­részt csak gazdálkodó pa­rasztemberek a szőlővilágból és a környező falvakból. Az­óta a fürdőt felkanták, híre- terjedt mindenfelé. Ott állok reggel a műúton és csak ámu- lok. Olyan a forgalom, mint­ha a Balaton felé mennének az emberek. Hogy honnan jönnek? Az egész országból. A „köz­vetlen környék” városaiból, Kiskunfélegvházáról, Kecs­kemétről, Gyöngyösről, Szen­tesről, Szarvasról, Gyuláról és távolabbról, Szegedről, Sztálinvárosból motorral és vonattal. A környező fal­vakból lovaskocsikkaL Négy pici medence zsúfolá­sig telik emberekkel, csoda, hogy megfér tőlük a víz. A pénztáros, Papp István — fiatal gyerek — előzőnap már lebélyegzett 1500 jegyet, de­hát ennyi természetesen nem elég. Jönnek az emberek hosszú sorban. Igaz, az élel­mesebb törzsvendégek nem mindig szurkolják le a 3 fo­rintos nehéz summát a für­dés gyönyöréért, hanem ra­vaszul beoldalognak a föld­művesszövetkezeti étterem felőli kiskapun. Nem véletlen az, hogy a cserkeszöllői népfürdőbe eny- nyien sietnek. Mert igaz, hogy hivatalosan mégcsak népfür­dő, de a valóságban gyógy­fürdő» méghozzá a javából. •A medencében ugyan ötéves gyereket megszégyenítő ko­molytalansággal vágják a labdát erőteljes fiatalembe­rek öreg nénikhez és fiatal lányokhoz — tapasztalataim szerint ez az egyik legáltalá­nosabb ismerkedési módszer Cserkeszöllőn —, vannak azonban olyanok is, akik gyógyulásra várva megpró­bálnak csendesen ülni a ra- koncátlankodó felnőttek kö­zött. így hallgatja ezen a vasárnapon Végh Felicián kecskeméti adminisztrátor is a mikrofon hiábavaló felhí­vásait arra vonatkozóan, hogy a felnőtt medencékben labdázni tilos. Súlyos nyak­reumája, karjába és hátába kisugárzó nagy fájdalmai szűntek meg tavaly, amikor először jött Cserkeszöllőre. Mostmár rendszeresen idejár gyógyulni. De százával, ezrével van-: Izőturi földművesszövetkezet jlO 700 forintot fizetett be a Iszámlára« - - •

Next

/
Thumbnails
Contents