Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-26 / 199. szám

i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus 26. pai kőrútjára, kedden 15,30 órako^ sajtóértekezletet tart Washingtonban. Sajtóértekez­letén — mint a Reuter jelenti — előreláthatólag nyugat­európai kőrútjával foglalko­zik. Az AFP jelenti, hogy Hev- ré Alphand, Franciaország washingtoni nagykövete hét­főn délelőtt Eisenhower pári­zsi látogatásának előkészíté­seként megkezdte tanácsko­zásait az amerikai külügy­minisztériumban. A nagykö­vet kedden Herter külügy­miniszterrel tárgyal. A Fehér Ház hétfőn közzé­tette Eisenhower részletes bonni programját. Ezek sze­rint az .elnök augusztus 26-án, szerdán, helyi idő szerint 18,30 órakor érkezik a Bonn melletti Wahn repülőtérre, ahol Adenauer kancellár fo­gadja. Az amerikai külügyminisz­térium — nyilván Eisenho­wer párizsi látogatásával összefüggésben — hétfőn nyi­latkozatban foglalkozott az algériai kérdéssel és hangoz- tata, hogy az Egyesült Álla­mok „továbbra is a legna­gyobb jelentőséget tulajdo­nítja az algériai konfliktus békés, demokratikus és igaz­ságos megoldásának". A nyi­latkozat hangsúlyozza az Egyesült Államok politikája az algériai kérdésben „nem változott”. Más megvilágításba helyezi az amerikai külügyminiszté­rium nyilatkozatát a New York Times, amely párizsi keltezésű jelentésében fel-fel fedi, hogy Satterthwaite ame­rikai külügyi államtitkár a Egyesült Államok szeretné, ha Algéria „mint szövetséges és mint társ együtt fejlődne Franciaországgal”. Köztudo­mású, hogy a francia kor­mány álláspontja szerint „Al­géria Franciaország szerves része”, Stockholm. •— A Stock­holms Tidningen az amerikai elnök nyugat-európai útjával foglalkozva rámutat, hogy Adenauer az erőpolitika foly­tatására akarja rábírni Eisen­howert. Nyugat-Németországnak, csak úgy mint Franciaország­nak olyan politikai célkitűzé­sei vannak, amelyeket veszé­lyeztetve lát, ha enyhül a vi­szony az egymással szemben­álló atomhatalmak között. Ezért Adenauer — hitet ér­demlő jelentések szerint — szembehelyezkedik a részlet- megoldásokkal és rá akarja bírni Eisenhowert, hogy is­mét a már Genfben beter­jesztett nyugati „csomagterv- vei” álljon elő, mint „meg­bonthatatlan egységgel” — írja a lap. Hajtóvadászat Thai földön a kommunisták ellen Peking (Uj Kína). Egy bangkoki jelentés thaiföldi lapokra hivatkozva közli, az országban Thonburi vidékén a rendőrség és a katonaság együttes alakulatai 92 sze­mélyt letartóztattak. A kom­munisták ellen rendezett hajtóvadászat egyik vezetője kijelentette, hogy a felgön­gyölítő műveletek hónapokig eltarthatnak. Akormány felhatalmazást adott a rendőrségnek és ka­tonaságnak, hogy a „kom­munistákat töröljék el a föld színéről.” (MTI.) A guineai kormányküldöttség vezetőjének beszéde a moszkvai televízióban Moszkva (MTI.) Szajfulaj Díallo, a guineai kormány- küldöttség vezetője, a gui­neai alkotmányozó gyűlés el­nöke hétfőn este beszédet mondott a moszkvai televí­zióban — jelenti a TASZSZ. — A függetlenség — mon­dotta —, amelytől az impe­rialisták megfosztották Af­rikát, égetően szükséges e világrész számára és az afri­kai népeket többé semmi sem . kényszerítheti függet­lenségi törekvésük feladá­sára. Díallo elmondta, hogy a Guineai Köztársaság békére és kölcsönös megértésre tö­rekszik minden néppel. Ez nem mond ellen a gyarma­tosító rendszerrel szemben elfoglalt álláspontjának. A TERMELÉSI SZAMOKON TÚL NIXON a Hruscsov—Eisenhower találkozóról Minneapolis (AP.) Nixon amerikai alelnök hétfőn a minneapolisi repülőtéren ki­jelentette: támogatja a szov­jet miniszterelnök meghívá­sát, mivel „Hruscsov az az ember, akivel meg lehet vi­tatni a két ország között fennálló nézeteltéréseket”. Hruscsov és Eisenhower tárgyalnak majd a berlini kérdés megoldásáról, de va- lószinflleg nem hoznak vég­De Gaulle algériai utazása katonai jellegű — írja az AFP Párizs (AFP.) De Gaulle tábornok elnökké választása óta most elsőízben utazik Algériába. A csütörtökön kezdődő algériai utazásnak az a célja, hogy a tábornok a helyszínen győződjék meg róla, hogyan gondolkodnak az algériai problémáról az Algériában harcoló francia 'tisztek és katonák. így tehát ez az algériai utazás kife­jezetten katonai vonatkozású lesz. De Gaulle csütörtök reggel indul el Párizsból re­pülőgépen. (MTI.) A Kntar-vidáhen megkezdték az aíontrakéfa kilövő pályák építését Berlin (MTI.) A West­deutsche Allgemeine Zei­tung közlése szerint a Ruhr- vidéken megkezdődött az atomrakéta kilövőpályák épí­tése. A lap értesülése szerint Waldbröl környékén Nike- Ajac típusú atomrakétaegy- ségek helyezkednek majd el Waldbröl — Luedenschedd — Unna—Soest vonalán, egé­szen a Teutoburgi erdőig. A napokban tér vissza az Egye­sült Államokból az első két­száz nyugatnémet katona, akit már ott képeztek ki az atomrakéta használatára. — Ök képezik majd az atom­rakéta egységek állandó sze­mélyzetét. (MTI.) leges döntéseket — mondotta Nixon. Találkozásuk alapot nyújthat a megegyezésekhez, de nem szabad túl merész reményeket táplálni. A köz­vetlen találkozás — hangoz­tatta Nixon — sokkal jobb, mintha a fennálló nézetelté­réseket jegyzék váltással igyekeznének megoldani. — Bomba robbant Little Rockban Little Rock (AFP.) Hétfőn este fajgyűlölők bombát he­lyeztek el a Little Rock-i középiskola közelében. A rob­banás nem okozott jelentős kárt. A rendőrség a merény­let elkövetésének gyanújával két személyt őrizetbe vett. (MTI.) I A MÁRCIUS 6-1 párthatá­rozat megjelenése után ha­marosan összeültek az üzem' kommunistád tanakodni ar­ról, a Papírgyár hogyan já­rulhat hozzá annak a nagy­szerű célkitűzésnek megvaló­sításához, amellyel „a közvet­len azonnali eredményeken túl a gyorsabb fejlődésihez és az ötéves tervhez teremtünk szilárd alapot”. A tanácsko­zás egyre szélesebb körben gyűrűzött tovább s végül minden dolgozó bölcsessége nyomán megszületett az üzem merész vállalása: 435 tonna papírt és 300 tonna cellulózt termelnek terven fe­lül, 2 millió 700 ezer forinttal csökkentik az önköltséget. E néhány nagy, összefogla­ló számból az üzem minden dolgozójára különnkülön es­nek a fillérek, forintok. S ezekért nem külön időszak­ban dolgoznak, hanem a mű­szak minden percében, min­den órájában benne van az előírt terv teljesítése is és a túlteljesítésként vállalt meny- nyiség is. Ha a párszervézet komoly szervező, lelkesítő munkát végzett azért, hogy a dolgozók megértsék, mit te­hetnek g márciusi határozat nyomán, még következete­sebb biztatás, még nagyobb ösztönzés kellett ahhoz, hogy a vállalást meg is valósítsák. Nem bízták hát az esemé­nyekre a vállalások sorsát, hanem továbbra is kézben tartották azt. Taggyűléseken, üzemrészenkénti termelési ta­nácskozásokon beszélték meg időközönként, hdl tartanak adott szavuk valóraváltásá- ban. EZÉRT GRAFIKONOKAT szerkesztettek, amelyről min­dennap leolvashatták: ma mit kellett, s mit végeztek a gép munkásai, s a teljesítés mivel ér fel. Közben az aiapszer- vezet tagjai nem szűntek meg újra és újra elhinteni az emberekben a gondolatokat: dolgoznunk kell, s ha a maga munkájában mindenki becsü­lettel helytáll, jó életünk megteremtéséhez, s az egész nép felemelkedéséhez járu­lunk hozzá. A tennivalók állandó stem előtt tartásával, a lelkesedés kifogyhatatlan táplálásával augusztus elején már ez a hír járta be az üzemet: 553 torma papírt termeltünk ed­dig terven felül az éri vál­lalásnak 123 százalékát. Cel­lulózból 285 tonnát, s a vál­lalt önköltségcsökkentésnél nem kell szégyenkeznünk. A jóhír tovább forralta, maga­sabb „hőfokra’ szöktette az emberek lelkesedését. Mindezt el kellett mondani, hogy beszélhessünk arról: a Szolnoki Papírgyárban ké­szülnek a pártvezetőség vá­lasztásra. Azért, mert a ké­szülődés azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a mos­tani eredményeket szervez­ték, alapozták. S most van mit feldolgozni a pártvezető- ség beszámolójához, melyhez javarészt már összeszedte a mondanivalókat a három- négy-öt fős csoportokból. ál­ló brigád. A feljegyzé­sek között hasonló részleteket találunk. „A versenyben arra töre­kedtünk, hogy megszüntessük annak adminisztratív jellegét, hogy mindenki számára közérthető, vonzó legyen, hogy mindenki számára mondjon valamit a terme­lési számok emelkedésén túl is. így pl. Rigó János, Menkó Mihály, Márton Antal, Lévai Mihály és összesen legalább húsz dolgozó számára családi ház építését, Farkas Ferenc és mások számára motorke­rékpárt, ismét másolóiak új bútordarabokat, válogatot- tabb ruhát, élelmet és kitud­ná elsorolni mi mindent” MÁSHOL EZ olvasható: „Sok apró. javaslatot tettek az emberek, amiket figye­lembeveszünk. A verseny so­rán különböző problémákkal fordultak hozzánk, hogy pl. hárítsuk el a2 akadályokat a vállalások teljesítésének út- jából. A felvetések alapján közbejártunk a vasárnapi karbantartás, a megfelelő al­katrészek biztosításának megoldásáért stb. Nem vélet­len hát, hogy üzemünk jú­liusban érte el évi és fenn­állása óta eddigi legmagasabb termelését. De feladatunk is van még sok, mert pld. az év második felében a eell- gyár elé 18 tonnás napi ter­melést tűztünk ki”. Ilyen és hasonló részletek vannak a készülő beszámoló­ban arról, hogy az üzemben megtanultak a munkások, a dolgozók előregondolni, hogy üehéz akadályok leküzdésére is merészen vállalkozva, mert küzdelmüknek, munká­juknak látják az értelmét, célját, s ez kimeríthetetlen forrása alkotó kedvüknek. S arról is, hogy a beszélgetések során — mert nem csak a munkát, a választás közvet­len tennivalóit is megbeszél­ték a pártonkívüliekkel — többen kérték felvételüket a pártba. Ebben a hónapban például három belépés felől döntött a taggyűlés. A párt újjászervezése óta eltelt idők — s ezt már az újságíró meggyőződése dik­tálja — a legfontosabb ese­ménynek tartják a kongresz- szust, s az azt megelőző ve- zetőség-ujjáválasztásokat a papírgyári munkások. — Jog­gal. S aszerint is készülnek. AZ ÜZEMI pártszervezet vezetőségének ujjáválasztá- sáig még két hét van körül­belül. A beszámoló még nincs teljes, végleges formá­ba öntve. A vezetőségi ülé­sen való megvitatása során még módosulhat, s bizonyára módosul is. Kifejezésein még változtathatnak, s bizonyára változtatnak is, hisz több­ször, sokszor meg kell azt gondolni, mit foglaljanak do­kumentumba a három, ered­ményekben gazdag év esemé­nyeiből. De a fő mondani­való az, hogy a pártszerve­zet. kitartó ösztönzésére az üzem dolgozói erős alkotó közösséggé kovácsolódtak össze, s hogy a soronkövet- kező. tennivalókhoz ezekből a sikerekből új erőket merít­hetnek — az nem módosul. Az ott él majd a taggyűlés légkörében, ■ hangulatában. Ott, mert az egész készülő­dést is az hatja, az járja át. Borsi Eszter Újabb magyar-szovjet baráti körök alakulnak megyénkben Jászjákóhalmán, Jászfény- szarun és Tiszaföldváron a napokban alakultak meg a magyar—szovjet baráti tár­saság helyi elnökségei. Az elnökségek a héten már hoz­zá is fogtak az őszi és a téli programok kidolgozásához. Megyénk felszabadulásá­nak 15. évfordulója tisztele­tére azokon a helyeken, ahol még nem működnek a ma­gyar—szovjet baráti körök, ott a helyi társadalmi szer­vek és az aktivisták még az ősz végéig megalakítják. — Megyénkben előreláthatólag mintegy 40—50 helyen ala­kulnak újabb baráti körök még ebben az évben. Akik a „lábukkal Ez év első hat hónapjában 40 ezer nyugatnémetországi lakos szökött át a Német De­mokratikus Köztársaságba. Ezek a németek a Bundes- wehrben való katonai szol­gálat, a munkanélküliség, a drágaság, a „gazdasági cso­da” következményei elől me­nekültek el a Német Szövet- $ ségi Köztársaságból. Az NDK-ban békét, nyugalmat és munkát találtak. A mene­kültek áradata egyre növek­szik. Az Izvesztyija tudósító­ja a közelmúltban felkere­sett egy tábort, ahol nyugat­németországi menekültek él­nek. Élményeiről a követke­zőkben számolt be: Menekülttábor... Azt vár­tam, hogy valamiféle barak- városba kerülök. De nemcsak én hittem ezt. A barakok és a táborélet egyéb „kötelező tartozékai” hiányán Barby városka néhány épületének ideiglenes lakosai csodálkoz­nak a legjobban. A Magdeburgtól 30 kilo- ♦méterrel délre fekvő Barby ; városkának mindössze né- J hány száz állandó lakosa van. «Jóval többen élnek itt olya­♦ nok, akik számára Barby az fúj élet kapuja. t A tábor vezetőségének 75 ♦ tagja van, de ez is kevés. A ♦ vezetőségi tagoknak gyakran ♦ túlórázniok kell. sőt vasár­♦ naponként is dolgoznak — ‘panaszkodik Fermann, a tá­jbor vezetője. $ Valóban, Fermannak és jtársainak rengeteg a munká­juk. A tábor autóbusza és gyakran még egy külön te­herautó is naponta két-három fordulót tesz a határ és a tábor között, s egyre újabb és újabb menekülteket hoz magával. Az újonnan érke­zetteket el kell helyezni, el kell látni élelemmel és min­den szükségessel, munka- alkalmat kell teremteni szá­mukra. A menekültek rend­szerint 10—12 napot töltenek a táborban. Ez idő alatt Fer­mann összeköttetésbe lép a hatóságokkal, munkát és la­kást szerez mindenkinek és végül kiadja számukra „az útlevelet az életbe”: meghí­vást valamelyik körzetbe, ahol a menekültek állandó jelleggel letelepedhetnek, s a Német Demokratikus Köz­társaság teljes jogú állam­polgárai lehetnek. Két évvel ezelőtt kíváncsi­ságból Nyugat-Berlinbe utaz­tam — meséli Horst Wittig. — Akkor 19 éves voltam. A fények, reklámok és a kira­katok mögött felhalmozott áruk valósággal elbűvöltek. Sokáig csavarogtam munka nélkül Nyugat-Berlinben, és magam sem tudom, hogyan kerültem egyszer egy étte­rembe, mindenféle gyanús emberek közé. Akkor persze nem vettem észre, hogy mi­félék az új „barátaim”. Azt ígérték, hogy jól fizetett mun­kához juttatnak. Néhány nap múlva már Nyugat-Német- országban voltam. — Nos. és megkapta, amit ígértek? — kérdeztem tőle. Wittig lehajtja fejét... Mit védelmez az, aki a Bundes wehrben szolgál ? — Azt kérdezi, mire vit­tem? öt hónapot töltöttem a menekült-táborban, de ott nem úgy bántak ám velünk, mint itt. Napi 12 órát kellett dolgoznom, ha meg akartam keresni a sovány ebédre és a csomag cigarettára valót. Végül sikerült elhelyezked­nem. Havi 300 márká kere­setemből 120 márkát fizet­tem a szobáért. De lehet-e 180 márkából rendesen táp­lálkozni, öltözködni és néha szórakozni is? Végül börtön­be kerültem. Nem, nem lo­pásért, hanem azért mert nem akartam a Bundeswehr- ben szolgálni. Leggonoszabb ellenségem­nek sem kívánom, hogy az aljas nyugatberlini katona- toborzók horgára kerüljön — mondotta végül Horst Wittig. Dieter Strehlnek is tejjel- mézzel folyó Kánaánt Ígér­tek Nyugat-Berlinben. Mind­össze 16 éves volt akkor. Nemrégiben megkapta a ka­tonai behívót. „Mit kell vé­delmeznem? Azt a rendszert, amely csak munkanélkülisé­get és nélkülözést ad az em­bereknek? Torkig vagyok a Nyugattal” — mondta Strehl és feleségével és kis gyerme­kével együtt átszökött a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. Peter Sonntag nagyon ha­ragszik az amerikai megszál­lókra. A közelmúltban Bitt- burgban egy amerikai katona a szeme láttára gyilkolt meg egy német férfit. Ez is újabb lökés volt, ami arra késztet­te, hogy az NDK-ba mene­küljön. Nem sokkal, - később egy közeli barátja 34 hónapi bör­tönbüntetést kapott pusztán azért, mert menyasszonyát meg akarta védeni egy ame­rikai katona túlságosan szem­telen „udvarlásától”. Ezrével és tízezrével van­nak olyan fiatalok, mint Wittig, Strehl, Sonntag. Nem akarnak a NATO katonái lenni, a Bundeswehrben szol­gálni, felkészülni arra. hogy a német néptől idegen érde­kekért harcoljanak. Ezek a fiatalok nemcsak hangoztat­ják ezt a meggyőződésüket, hanem cselekednek is: át­szöknek a Német Demokra­tikus Köztársaságba, abba az országba, ahol nincsenek ka­pitalisták, nincs munkanél­küliség, nincs Bundeswehr.. A „gazdasági csoda" — nyomor a munkások számára — Hallottak-e már a „gaz­dasági csodáról?” — kérdez­tem a menekülteket. — Oh, igen — válaszoltak kórusban. — Mi már torkig vagyunk ezzel a „csodával”, amely csak a kapitalistáknak előnyös, a munkásoknak nem hoz mást, mint nyomort, nél­külözést, munkanélküliséget. — ön a „gazdasági csoda” felől érdeklődik — mondja Bruno Brauch obershauseni munkás. — Hallgasson csak ide, majd én megmagyará­zom, mi az. Napi 10—12 órát kellett dolgoznom, hogy any- nyit keressek, amennyiből tűrhetően meg lehet élni. Természetesen Nyugat-Né- metországban is 8 órás a munkanap. De aki azt akar­ja, hogy az ebédnél hús is kerüljön az asztalra, annak túlóráznia kell. S nemcsak esténként, hanem rendsze­rint vasárnapjs. Én például három éve nem voltam sza­badságon. S ráadásul mindig fenyegeti az émbert a mun­kanélküliség. Aki nem akar túlórázni, azt egyszerűen ki­dobják. Ha valaki sokat be­tegeskedik, elbocsájtják. Aki elégedetlen valamivel, az utcára teszik. A munkanél­küliség állandóan kerülgette üzemünket, s végül azután be is kopogtatott hozzánk. Karácsony előtt egyszerre ezer embernek mondtak fel. Én is közöttük voltam. Az elmúlt fél évben nyomorúsá­gos segélyből és apróbb al­kalmi munkákból éltem. És az a „gazdasági csoda”, ami­ről olyan sokat beszélnek Nyugat Németországban.

Next

/
Thumbnails
Contents