Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus 20. Sekou Touré nyilatkozata a Pravda tudósítójának Moszkva (TASZSZ.) Sekou Touré, a Guineái Köztársa­ság elnöke nyilatkozott a Pravda tudósítójának. Hang­súlyozta, hogy országa fő­feladata megvédeni függet­lenségét. A gazdasági feladatokról szólva azt mondta: „először is újjá kell szerveznünk ke­reskedelmünket, ami a gyar­mati kereskedelemi rendszer teljes megreformálását je­lenti. Ehhez másodszor fej­leszteni kívánjuk mezőgaz­daságunkat, gazdasági éle­tünk alapját, amit szövetke­zeti rendszerrel kívánunk el­érni, Tiltakozó levél HANOI (TASZSZ.)— Mint a Vietnami Tájékoztató Iro­da jelenti, a hanoi lapok köz­ük azt a levelet, amelyet a vietnami hadseregfőparancs­noksága összekötő bizottsá­gának vezetője küldött a Vi­etnami Nemzetközi Ellenőr­ző és Felügyelő Bizottsághoz. A levél tiltakozik az ellen, hogy Ngo Dinh Diem hatósá­gai Dél-Vietnam nyugati ré­szében rémuralmat vezettek be. Még nem teljes adatok szerint is a terrorista kam­pány során kétszázötven em­bert — nagyrészt az ellen­állási mozgalom volt rész­vevőit — megölték, ötszázki- lencet megsebesítettek és 3250-et le'írtóztattak« Az az út, amelyet a fiatal Guineái Köztársaság válasz­tott, Afrikában még ismeret­len — állapítja meg a Prav­da tudósítója. — Az egyik afrikai újság szerint a gyar­matosítók és a helyi reakció attól félnek, hogy a szabad­ság és a függetlenség szel­leme behatol majd Guineá­ból a szomszédos gyarmati területekre. Újabb drágasági hullám Angliában Az angol sajtó arról ad hírt, hogy Nagy-Brita,urnában újabb drágasági hullám kez­dődik. Nagymértékben emel­kedett a .legfontosabb élelmi­szerek, de főként a tojás, vaj, szalonna, sertéshús és a bur­gonya ára. Az áremelkedése­ket részben az importárak emelkedése, részben pedig a belföldi termelés csökkenése okozta. (MTI) Egyiptomi lapok szaharai atomrobbantásról A kairói sajtó egyre élesebben reagál a szabarai francia atom- bombakisérletek hírére és eré­lyesen támadja a Német Szövet­ségi Köztársaságot a francia atombomba kidolgozásában való részvétele miatt. Az A1 Gumhurija azt írja: „tu­lajdonképpen nem Is másról van szó, mint egy német bombáról, amelyet Nyugat-Németország sa­ját pénzén és saját ismeretei alapján állít elő, amelyet azon­ban nem szabad vállalnia, mert azt a második világháború után kötött összes szerződések tiltják. Az A1 Ahram az ellen kel ki, hogy Franciaország az atom- fegyverkisérletet az afrikai álla­mok között, Ghánától, Líbiától, Szudántól és az Egyesült Arab Köztársaságtól aránylag nem messze akarja végrehajtani, — mintha az egész afrikai konti­nens kizárólagos tulajdonosa lenne. A kísérlet veszélyessége arra készteti az afrikai népeket, hogy egyemberként tiltakozza­nak ellene - Írja az A1 Ahram. Ue Gaulle atombombájával zsarolni akarja Eisenhoivert NEW YORK (MTI). A Reuter jelentése szerint a Newsweek legújabb száma a tervezett francia atomrob­bantással foglalkozik és pári­zsi híreszteléseket idéz, ame­lyek szerint lehetséges, hogy De Gaulle augusztus 27-i lá- --------- ■ ­Üj abb terrorhullám Görögországban ATHÉN (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, a napok­ban Athén, Szaloniki és más görög városokban sok embert tartóztattak le és állítottak bíróság elé „a rendőrségi alá­írások megsértése” miatt. Mint az Avgi írja, egyre gyakrabban idéznek be dol­gozókat az őrszobákra, ahol követelik, hogy tagadják meg demokrata nézeteiket és ne támogassák az egységes de­mokratikus balodaü koalí­ciót. Az emberi jogok védelmé­re alakult szövetség erélye­sen tiltakozott az újabb te- rorhullám ellen, követelte a 375. számú törvény hatályta­lanítását. Több parlamenti képviselő és volt miniszter is tiltakozott az emberi jo­gok sorozatos megsértése mi­att, (MTIX togatásakor robbantják fel az első francia atombombát A lap ezután igy folytatja: „...De Gaulle úgy érzi, hogy a „két nagy” (Eisenhower és Hruscsov) találkozója poten­ciálisan fenyegeti a nyugati szolidaritást. Ezért azt terve­zi, hogy a Szahara mélyén leghatalmasabb mennydör­gését hallatja és Francia- országot a világ negyedik nukleáris hatalmává teszi” — Írja a Newsweek. A lap szerint De Gaulle „azt tervezi, hogy egész sor követelést terjeszt Eisenho­wer elé, követeli, hogy egyen­rangú legyen az angol- amerikai globális politika kidolgozásában, segítséget kér a korszerű fegyverek gyártásához, követeli, hogy a Nyugat teljesen támogassa az algériai felkelők harcának elfojtását, s járuljon hozzá, hogy a franciák kezében le­gyen az afrikai NATO- parancsnokság. (MTI) LATIN-AMERIKAI HÍREK MILÁNÓ Fidel Castro kubai minisz­terelnök nyilatkozatét közli az Europeo című milánói he­tilap. „A hatalom gyakorlásában nem fegyverekre támaszko­dom” — mondotta, majd ki­fejtette, könnyen megcáfol­hatja ellenségeinek vádjait, hiszen a kubai földreform a Castro-családot is érinti. A kubai választásokat illetően Fidel Castro a következőket mondotta: „Meggyőződésem, hogy' az azonnal megtartott választá­sok eredménye kedvezne ne­Humphrey szenátor élesen elitéli a nukleáris fegyverkísérletek folytatásának gondolatát Washington (MTI). Mint a Reuter hírül adja, Humphrey szenátor, a Szenátus Leszere­lési Albizottságának elnöke kedden kijelentette, ha az Egyesült Államok a folya­matban lévő genfi atomérte­kezlet kimenetelének ismert­té válása előtt folytatná a nukleáris fegyverkísérleteket, ez „a felháborodás és a bí­rálatok hullámát idézné elő más népeknél”. Mi több — folytatta Humphrey — az amerikai nép is súlyos aggo­dalommal tekint a rádióaktív csapadék káros hatásaira”. Humphrey a továbbiakban elmondotta, az amerikai atomerőbizottság és a had­ügyminisztérium „olyannyira szeretné október 31-e, vagyis a jelenlet érvényben lévő ti­lalmi idő lejárta után foly­tatni az atomfegyver-kísér­leteket, hogy olyan lápjelen­téseket sugalmaz, amelyek szerint a kísérleteket folytat­ni fogják, vagy a genfi atom­értekezlet kimenetelétől füg­getlenül, vagy pedig az érte­kezlet várható kudarca után”. Humphrey szenátor kije­lentette, hogy a genfi atom- tárgyalások már sok ered­ményt hoztak. Humphrey sza­vai szerint az amerikai atom­erőbizottság és a Pentagon állásfoglalása miatt az ame­rikai fél mesterségesen aka­dályozza a megoldást a ter­monukleáris kísérletek meg­szüntetésének ellenőrzésében. A szenátpr befejezésül hangsúlyozta, az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy a jelenlegi genfi tárgya­lások kudarcba fulladjanak. (MTI) kém, de helyesebbnek tar­tom, ha népem döntése éret­tebb és átgondoltabb lesz. Ezért a válnsztásokat csak néhány év múlva írjuk ki”. A kubai kormány reméli, hogy gazdasági hiteleket kap nyugati országoktól, s bízik benne, hogy kiépítheti keres­kedelmi kapcsolatait a Szov­jetunióval és a szocialista tömb országaival — hangoz­tatta a kubai miniszterelnök, HAVANA A havanai bíróság kedden felkérte a marianaoi interná­lótábor parancsnokságát, ad­ja ki Arturo Hernandez Tel- laeche volt kubai szenátort: a bíróság ugyanakkor foglalko­zott Armando Cainas Mila- nes, az Állattenyésztők Or­szágos Szövetségének volt el­nöke ügyével is. Mindkettő­jüket azzal vádolják, hogy vezetői voltak a meghiúsult ellenforradalomnak. Pinár del Rio kubai tarto­mányban a rendőrség kedden további 28 személyt tartózta­tott le, akiket azzal gyanúsí­tanak, hogy részt vettek az ellenforradalomba^ CARACAS Caracasban hétfőn nagy- mennyiségű röpiratot foglal­tak le, amely felszólítja a venezuelai hadsereg tagjait, csatlakozzanak a kormányel­lenes mozgalomhoz. (MTI) TEGNAP LÁTTAM... ...egy zokogó öregasszonyt és egy Noviszibirszkből ér­kezett képeslapot. Dél volt... a távolban meg- kondult egy harang, s a ki­csi, betűkkel telt levelezőlap mesélni kezdett... ...Szolnokon a Zrínyi utcá­ban él egy öregasszony. Nem regényalak, de azért életében voltak nagy tragédiák. 0 azonban nem érezte magát szerencsétlennek, még akkor sem. ha az utcasarkon gyü­mölcsöt vagy magot kellett árulnia, mert ilyenkor gyer­mekeire és férjére gondolt. Férjére — akinek hazatértét mindennél jobban várta. 1922-ben ítélték halálra. Részt vett a Tanácsköztár­saság harcaiban. — Elvitték. Hogy hová, senki sem tudta. Felesége — Munkácsi néni — reménykedett. Majd csak ha­zajön! Nem lehet az, hogy valakit igazságtalanul bün­tessenek! —r S továbbra is könnyes reményből szőtte gondolata szálait. S e'gyszer ezek a szálak is megszakadtak. Ügy érezte, millllllllliniHimilllin imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiiimiuiiiiiiiiiiiiiiHiiiiitiniiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiaiiiimiTimiiiniiiiiiiiiiiii' iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiimiuiiiiiiiiimiiiMiiiiiiiiiiiimmiMiimiiiiiiiumiiimiimiimmimMmi^ A múlt és jelen találkozása... Törökszentmiklósról kölcsön, munkalehetőség. Javasol­ja: „Elég volna, ha az állam csak annyival is hozzájárulna a község Mit írt a tudósító 20 éve - s mit ír magK££?.!X«iÄ,ÄSS járatú kölcsönökké”; S ezt nem tette meg az állam, az akkori állam Törökszentmiklósi népének. Mit számított az akkori „országurak­nak”, hogy miként él Törökszent- miklóson, s az Alföld pusztaságá­nak más részén a szegény ember, a földhöz ragadt agrárproletár. A kölcsönök? A tőke boldogulását szolgálták. A képviselőházban a nemzetes urak kértek kölcsönt, de nem a nép részére a falu felvirá­goztatásáért, h.amem a háborús cé­lokat szolgáló magánakciók kivite­lezéséhez. Erről is ír a lap, mert megemlíti, hogy milyen „nyereség- biztosító" kölcsönökért kilincselnek a képviselők, milyenek az eladási árak az értéktőzsdén. NÉZZÜK A MÁSIK LAP hasáb­jait, a másik tudósítást. „A Bethlen úti iskola korszerűsítésére 600 ezer forintot áldozott az állam. Két- tantermes iskola építését kezdik meg az ősszel 300 ezer forintos költ­séggel. A községfejlesztési alapból 566 ezer forintot fordítanak az óvo­dák, iskolák korszerűsítésére. Augusztus 20-án avatják az új für­dőt.” És sorakoznak egymás után a számok, a tények, amelyek mö­gött a nép alkotókészsége és a vá­ros előtt álló fejlődés távlatai hú­zódnak meg. Mert ez a cikk meg­említi, hogy minden beruházáshoz, a város fejlődésének minden moz­zanatához Törökszentmiklós lakos­sága saját összefogással, társadalmi munkával járuL „Munkanélküliségről is‘lehet be­szélni Törökszentmiklóson. Nem olyan nagy mértékben ugyan, mint Békés megye egyes vidékein. De van és ezt nem lehet tagadni. Har- mincezerhatszázhuszonnyolc hold a kisbirtok. Ebből nem sok jut a har­mincezer lakosra” — mondja ki a húsz évvel ezelőtti újság tudósítása. S könnyű számítást tenni: egy la­kosra egy hold jut, ha arányosan osztjuk el a földterületet, s ez bi­zony jócskán mutatja a nyomort, a NEM AZ AZ ÉRDEKES ebben a két évtizeddel ezelőtti lappél­dányban, hogy megsárgult a papír, hogy Tiszabő egyik házának ké­ménylyukából került elő, hanem az, ami képet ad az akkori életről, az akkori viszonyokról. Kis Újság, 1940. november 9. — áll a fejlécen. Ez a lap foglalkozott a vidék helyzetével és ezért most csaknem húsz év távlatából párhu­zamot lehet vonni a két rendszer, a két életforma között. Akkor, 1940 őszén már a hitleri hadigépezet a félvilágot tűzbeborí­totta. Dörögtek az ágyúk a fran­cia partokon, Afrikában, fasiszta csizma taposott számos lerohant ál­lam földjén, s készült a támadás a Szovjetunió ellen is. A lap kommentár nélkül hozza a helyzetjelentéseket. S az olvasó figyelmét a készülő borzalomról más „csemegékkel” terelik el. Tö­rökszentmiklósról ír az újság és a két hitfelekezet: a katolikus és a református egyház közötti helyze­tet emeli ki a város fő kérdéseként. S megnyugodva állapítja meg, a „Kereszt az alvégen, csillag a fel­végen, de nincs vallási ellentét Törökszentmiklóson’’ című cikk­ben, hogy. a várossá nőtt falu bé­kés, nyugodt életet él. A bajokat, amelyek gyökeresen jellemezték a múlt rendszer falusi életét, amely ott függött minden tanya, minden viskó fölött — csak úgy mellékesen j'egyzi meg az újság. Pedig tízez­rek sorsát, keserűségét jelentette mindaz, amit a lap csak úgy mel­lékesen feltárt. Talán ezerszer elhangzott óhajt tükröz az alcím: „Utak, kutak, or­vosok kellenek” — írja B. N. Lajos a lap kiküldött tudósítója és így szól alatta a cikk: „Nagy baj, hogy a tanyaközpontokhoz nincsenek ki­építve az utak. Ez különösen az egészségügyi ellátásokban jelent nagy bajokat Mikor beáll az esős idő és beteg lesz a gyermek vagy felnőtt, ha olyan a betegség termé­szete, bizony meghalhat, mire or­voshoz juthat. Az utak kiépítése azonban felülmúlja a község ere­jét. Itt az államnak kellene segít­ségre sietni”, SZÉLMALOMHARC AZ, amit a cikkíró vív az utakért, az orvoso­kért Arról beszél, hogy meghal a tanyasi ember, mert nem jut orvos­hoz, mert nincsenek utak. S nem látta meg: a tanyavilágba kell or­vos elsősorban, ez a fő gond, ez a fő baj. Vegyünk elő egy másik új­ságot, a Szolnok megyed Néplap 1959. július 1-i számát Itt is Tö­rökszentmiklósról van szó. Az új életről, azokról a nagy célkitűzé­sekről, tervekről, amelyek a város előtt állnak a lakosság életének megkönnyítésére. A cím: „AmÍró’ a város beszél.:S mit ír a tudó­sító? „Az alvégen, s a felvégen egy-egy új körzeti orvosi rendelőt építenek. Dr. Jákó Balázs városi főorvos megemlítette, hogy Török­szentmiklós orvosi ellátottsága elég kedvező. Egy-egy orvosra 3700— 3800 lakos jut; a további fejlesztés során — 1965-ig — kilencre emelik az SZTK-orvosok számát..: Az egészségügyi újdonságok között hadd említsük meg a Szenttamási Állami Gazdaság okos építkezését, a jól bevált és igen népszerű orvosi rendelőt.” Ezt írja az orvosellátottság hely­zetéről egy húsz évvel későbbi lap­példány abban a korban, amikor a nép irányítja sorsát. Nincs hát az a veszély, hogy mikorra orvoshoz kerül a beteg, meghalhat, hiszen a tanyavilágban is újabb egészség''gyi intézmények, orvosi rendelők léte­sülnek. Panaszos óhajokat kiált a semmi­be a húsz évvel ezelőtti cikkíró. ír az emberekről, a község életéről, s a lehetőségekről. Hogy mi kéne a tanyasi ember jobblétéhez? Pénz, munkanélküliséget. Az akkori cikk­író lehetőséget is keres a munka- nélküliség megoldására. „Hiányzik Törökszentmiklóson egy nyers­anyagfeldolgozó mezőgazdasági vagy ipari üzem. Napszám kellene az embereknek, gyárimunka, kere­set’’ — szögezi le. De utána már nyomban írja is: „Mikor ezeket a problémákat felvetjük, tudjuk azt, hogy olyan időket élünk, amikor sokkal nehezebb nagy tervek ke­resztülvitele, mint máskor. Tesszük ezt mégis kötelességből, mert úgy érezzük, a magyar nép érdekeiben sohasem szabad hallgatni”! Mennyire jellemzik ezek a sza­vak a múlt politikusainak, ország­vezetőinek a jellemét. Azt, hogy szóltak a nép érdekeiről, hogy nem hallgatták el a nyomort és ezt di­csőségnek vették. De amikor tettre került volna sor, már nem emlékez­tek szavaikra. S a tett, az á 15—20 évvel későbbi időkre maradt, a mára. S a másik újságcikk, a ké­sőbbi így szól erről: „A Baromfi­feldolgozó Vállalat már megkezdte kazán- és hűtőházának építését (ez a megnövekedett termelést szol­gálja), a közeljövő legnagyobb épít­kezése Törökszentmiklós határában a szenttamási 20 millió forintos hib­ridkukorica üzem.’* S HISSZÜK, NEM KELL külön szólni arról, hogy a gépgyár, a ba­romfifeldolgozó mennyi munkást alkalmaz, milyen lehetőséget ad a város lakóinak a keresethez. S mi­nek szólni a virágzó termelőszövet­kezetekről, a nagyüzemi gazdálko­dás szédületes perspektíváiról, ame­lyeknek tárgyi bizonyítékai ezek­ben a napokban éppen a szomszéd­ban, Mezőtúron megrendezett szö­vetkezeti kiállításon láthatók. A két cikk két világot tükröz. Egy város kétféle arcát, kétféle életét. S talán ha húsz év múlva újra előkerül a napjainkban Török­szentmiklósról írt tudósítás, ekkor már azt mérlegeli majd az újság­író, hogy a két évtized, a város né­pének és az államnak a közös ösz- szefogása, nagy akarata milyen óriási, újabb fejlődést hozott, az új nemzedék népének. Tóth' József mintha szíven ütötték volna: megállt a postás a ház előtt és néhány pillanat múlva már kezében volt a rég várt levél. Fáradt, beteg szíve bo­londul kalimpált, mindunta­lan elfutotta szemét a könny. Csak olvasta, falta a géppel írt sorokat, arca pergamen­színűvé vált, aztán zizzenve hullott ki kezéből a levél — Meghalt! Lassanként magához tért. Már tervezgetni is tudott. Árulni fog tovább is. S ismét teltek a napok, a hónapok, az évek. Megszo­kottan. Csak a gyerekek és az unokák vidították fel néha az öregasszonyt. Már-már belenyugodott helyzetébe. Pe­dig közben nap-nap után íródtak a levelek Munkácsi bácsi kérésére, amelyekben a rég nem látott feleséget és a kedves családot kerestette — hiába. A napokban azon­ban felújult a remény. Uno­kája szaladt elé. Elfúlva, majd mosolyogva újságolta: Mamám! Irt nagyapa! Haza­jön! S ekkor fáradt, beteg szí­ve ismét kalimpálni kezdett, szemét minduntalan elfutot­ta a könny. Csak olvasta, fal­ta a kusza sorokat, amelyben férje kezeírását ismerte fel: Él! Hazajön a Szovjetunió­ból! A viszontlátásig — rebeg- te a levél utolsó szavát — s szemeiből patakként csordul­tak ki az öröm könnyei. R. Nagy Katalin Szeptember 1-én ünnepélyes tanév­nyitás E hét végén a pedagógusok befejezik nyári szabadságukat, hamarosan ismét benépesülnek az iskolák. Augusztus 84-én tartják országszerte a tantes­tületi alakuló üléseket. Az álta­lános iskolákban a javító- és pót (osztályozó) vizsgák, vala­mint a pótbeiratások időpontja augusztus 21 és 38-a, a középis­kolákban augusztus 86, 87 és 88- a. Ugyanitt a pótbeiratásokat 89- én és 30-án tartják. A tanévnyitó ünnepségeket a fővárosban és a vidéken az ál­talános és a középiskolákban szeptember 1-én rendezik, az első tanítási nap szeptember *-» m (MTÖ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents