Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. Július IS. CyrWMTllltfW sn A második félidő Háromhetes szünet után hétfőn megkezdődik Géni­ben a külügyminiszteri értekezlet második félideje, sőt a nyugati külügyminiszterek az előzetes hírek szerint már ma (vasárnap) este megrendezik az első közös estebédjüket, hogy a hétfői tárgyalások megindulása előtt „összeegyez­tessék álláspontjukat". Hogy milyen eredmény alakul majd ki a 2-ik félidő végére, azt természetesen lehetetlen meg­jósolni — de érdemes egy kissé tüzetesebben megvizs­gálni az első szakasz tanulságait, mert ezekből sok kö­vetkeztetést vonhatunk le a külügyminiszterek most új­ra meginduló tanácskozásaira is, A GENFI értekezlet első szakaszában bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió több szempontból is előnyös hely­zetbe került nyugati partne­reivel szemben. Próbáljuk ezt röviden pontokba foglalni: 1. Igaz, hogy a külügy­miniszteri értekezlet összehí­vását először a Nyugat java­solta, de csak miután nem tudott kitérni az elől a szov­jet javasla+ elől, hogy a Ke­letnek és a Nyugatnak közö­sen meg kell vitatnia a nyu­gat-berlini kérdést, tágabb értelemben pedig az egész német problémát. A Nyugat csak azért választotta ezt a megoldást, hogy ne kelljen a Szovjetunióval a legmaga­sabb, miniszterelnöki szinten találkoznia. A valóságos hely­zet tehát az, hogy a Szov­jetunió verekedett a találko­zóért, a Nyugat meg kényte­len volt leülni az asztalhoz. Érthető, hogy a Szovjetunió küldöttsége jól, a nyugati de­legátusok pedig feszélyezve érezték magukat. 2. Az is előnyös helyzetet teremtett a Szovjetunió szá­mára, hogy ő nem akart fel­állni a tárgyaló asztaltól Ez­zel szemben a nyugatiak a legszívesebben végleg meg­szakították volna az értekez­letet, ha megfelelő indokot találnak, amivel port hint­hetnek a békét követelő em­beriség szemébe. De mivel ilyen indokot a Szovjetunió nem szolgáltatott, sőt állan­dóan újra meg újra hangoz­tatta tárgyalási készségét — a nyugatiak fogcsikorgatva bár, de az értekedet első sza­kaszának záróközleményében is kénytelenek voltak beval­lani, hogy a háromhetes kényszerpihenő az ő kíván­ságukra történt. A nyuga­tiak tehát valósággal oda vannak szögezve a tárgyaló asztalhoz, s hiába harsogják a kapitalista lapok, hogy a nyugati hatalmak milyen di­csérendőén szilárd magatar­tást tanúsítottak eddig Géni­ben, a tárgyalások egyik fon­tos tanulsága, hogy a Nyugat eredménytelenül, üre9 kézzel a megbeszéléseket durván fél­beszakítva, nem hagyhatja ott a Genfi-tó kies partját, EGY ŰJABB fontos mo­mentum, amely a most folyó kelet—nyugati megbeszélése­ket élesen megkülönbözteti a korábbiaktól: a Nyugat úgy ült le tárgyalni, hogy itt az égvilágon semmit nem nyer­het, s az lehet számára a leg­jobb eset, ha megtartja je­lenlegi európai pozícióit. Ezzel szemben a Szovjetunió képviselői azzal a tudattal kezdhették meg a tárgyalá­sokat’, hogy a Szovjetunió számára az lehet a legrosz- szabb eset, ha nem nyer sem­miféle pozíciót Európában, mert szovjet-pozíció-veszte­ségről manapság már szó sem lehet. Persze, az nagyon is valószínű, hogy a Nyugat egyszerre nem fog ötöt-hatot hátralépni Európában, erre nem lehet számítani — de az mindenképpen valószínű, hogy valamiféle visszavonu­lást azért a Nyugat mégis kénytelen lesz végrehajtani. De ne is beszéljük jövő időben! Mert a Nyugat máris végrehajtott ilyen visszavo­nulást. Ez mindjárt világo­san kitűnik, ha röviden ösz- szefoglaljuk a Szovjetunió tárgyalási céljait: a) a csúcs- értekezlet kivívása; b) a Né­met Demokratikus Köztársa­ság valamilyen formában tör­ténő elismerése a nyugatiak részéről; c) valamilyen, ha korlátozott eredmények kiví­vása is Nyugat-Berlin kérdé­sében. Ami a csúcstalálkozót ille­ti: igaz, hogy Genf ben erre vonatkozólag még nem tör­tént semmiféle megállapo­dás, s igaz, hogy az ameri­kaiak továbbra is kötik az ebet a karóhoz, ők csak ak­kor hajlandók csúcstalálko­zóra menni, ha legalábbis valamiféle részletmegegyezés születik Genfben. De igaz az is, hogy különösen az ango­lok — a konzervatívok és a munkáspártiak egyaránt — továbbra Is sürgetik a csúcsú- értekezlet megtartását. HA PEDIG az NDK elis­meréséről beszélünk: ez tu­laj donképpen máris megtör­tént. Genfben ugyanis olyan kompromisszumos megoldás született, hogy a két Német­ország képviselői ugyan nem ülnek a „négy nagy” asztalá­nál, de mind a két német küldöttség, mind a négy nagyhatalom szakértője a tárgyalásokon; tehát az NDK küldöttsége a három nyugati nagyhatalom delegációjának is szakmai tanácsadója. Ezt oedig nem lehet másképpen értékelnünk, csakis úgy, hogy ha „de iure” (hivata­losan) nem is, de „de facto” (ténylegesen) a három nyuga­ti nagyhatalom elismerte a Német Demokratikus Köz­társaságot. Ez rendkívül sú­lyos csapás különösen Aden­auer merev, hajthatatlan po­litikájára, aki folyton azt hangoztatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen nem is léte­zik, s a világon nem két, hanem csupán egyetlen né­met állam van: Nyugat-Né- metország. Az NDK ilyen­Glpíllomások! miami eaztoigik! ES 42” [1070 mmj cséplőgéphez gyártásból visszamaradt mindenfajta alkatrészek cséplődobok, csapágyak, csapágyfedelek, tengelyek, szíjtárcsák, nagyszelelők, toklász olók„ komplett gyűjtőas ztalok, kisrázószekrények, és egyéb faalkatrészek, utánrázók, szalmarázó ládák, rugók, rugótartók, rosták és rostakeretek, vasalások, és csavarok stb. FÉLKÉSZ ÉS KÉSZREGY ÁRTOTT ÁLLAPOTBAN RAKTÁRRÓL BESZEREZHETŐK A SZÁLLÍTÓ­BERENDEZÉSEK GYÁRÁBAN (Budapest, III., Szentendrei út 217.) fajta elismerése eddig a gen­fi értekezlet legjelentősebb sikere, NYUGAT-BERLIN kérdé­sében volt eddig legmerevebb a nyugatiak álláspontja, de az első menet végén már másról sem tárgyaltak Genf­ben, csak Nyugat-Berlinről. S mivel a Szovjetunió újabb és újabb javaslatokkal mutatta ki tárgyalási készségét — te­hát valósággal elébe ment a nyugatiaknak — nehéz lesz itt is valamiféle ésszerű kompromisszumot visszauta­sítani. Mi lesz Genfben? — nehéz persze előre válaszolni erre a kérdésre. De az események eddigi logikája legalábbis azt mutatja, hogy a genfi máso­dik félidő sem lesz ered­ménytelen, mint ahogy nem volt az az első menet sem. (MTIj SZEMELVÉNYEK a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatervéből Az elmúlt héten tartott ülést a Hazafias Népfront el­nöksége és a megyei bizott­ság. Ezalkalommal megvitatták a harmadik negyedéves mun­katervet, mely a Politikai Bi­zottság márciusi és a megyei pártbizottság április 16-1 és június 23-i ülésének határo­zatai alapján készült. Mint fő tennivalót megjelöli a mumkaterv, hogy elsőrendű feladat a tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdításának segítése. A negyedéves munkaterv meghatározza a feladatok végrehajtásának módját is. Nézzünk néhány intézkedési tervet. „Július 15-ig össze­hívjuk a mezőgazdasági szak- bizottságokat és munkaterv alapján meghatározzuk fel­adatukat a tsz-ek további megszilárdítása érdekében. A gyengén működő szakbizott­ságokat meg kell erősíteni elsősorban szakemberekkel, tsz tagokkal. Az állattenyész­tés hozamainak növelése ér­dekében járásonként nép­frontnapok keretében tapasz­talatcseréket szervezünk, ahol tudományos kutatók, szak­emberek tartanak tanács­adást, előadásokat. Meghatá­rozott témákkal a következő hóriapokban csoportos beszél­getéseket szervezünk a tsz- ekben, népfrontkörökben, ta­nyaközpontokban. Júliusban arról, hogy miként teremtsél* * meg a tsz-ek a jövő gazda­sági év alapját, (építkezés, közös takarmányalap, másod­vetés, őszi vetés időbeni el­végzése stb.) Augusztusban arról lesz szó, hogy mit adott az Alkotmány a dolgozó pa­rasztságnak, hogyan alakul a munkás-paraszt szövetség és miért egyetlen útja a fel- emelkedésnek a nagyüzemi gazdálkodás. Szeptemberben az időszerű nemzetközi kér­désekről beszélünk — rögzíti a munkaterv. Azt bizonyítja a népfront bizottság munkaterve, hogy igen mozgalmas hónap lesz az augusztusi. Járási mun­kás-paraszt találkozókat, ki­állításokat is szerveznek. A falusi nagygyűléseken képvi­selők, megyei vezetők szá­molnak be a mezőgazdaság helyzetéről. A mezőtúri nép­Egy párttitkár portréja A fiatal, vékonydongájú ember csak a vállát vono- gatja a kérdésre: — Hogy miért választottak meg párttitkárnak? Én felel­hetek erre a legnehezebben. Talán azért, mert 1956 után az elsők között jöttem újjá­szervezni a tsz-t, vagy mert mindig igyekszem az embe­rek gondján-baján segíteni. 1957 januárja óta párttit­kár Medgyesi János, a me­zőtúri Űj Reménység Tsz- ben. — Foglalkozását nézve: ács, az építőbrigád vezetője. Mostanában is az épülő cső­vázas dohánypajták tetején tölti napjait. A munkájáról lehet leg­jobban megismerni az em­bert, no meg a barátjáról. Én is így próbáltam. — Szeretjük és becsüljük titkárunkat — mondja Csi- csai János idősebb párttag. A munkában első, példaadó. Nem lehet úgy kéréssel for­dulni hozzá, hogy ne hallgat­ná meg, hogy ne segítene. Reggel, mikor 5 órakor be­megy a központba, mindig várja valaki. — Kellene még egy kis pénz a nősüléshez, a lagzi- hoz, segítsen szerezni titkár elvtárs! — mondta nemrégen Nagy Pál Medgyesi elvtárs­nak. Nyolcszár forint gyara­pította mihamar a boldog ifjú pénzét és bátrabban vá­gott a nagy eseménynek. — Hogy kell eljárni, ha szakosítani akarom a jogo­sítványomat? — fordult a párttitkárhoz Kenyeres Lász­ló. Nyomban nem tudott vá­laszt adni Medgyesi elvtárs, de utánanézett a dolognak, és néhány nap múlva útba­igazította a fiatalembert — Éppen ez a szép a mun­kámban — nyilatkozik a párttitkár. Segíteni a gondok, bajok orvoslásában. Olyan jó látni az emberek örömét. A tsz párttitkárai egész nap a saját fizikai I munkájával van lekötve, de! délben a pihenés helyett át-I néz a szomszédos brigádok területére. — Hogy haladunk a mun­kával, emberek? Nyomjuk a gombot, mert szorongat ben­nünket a Petőfi és a Bercsé­nyi Tsz. Ne engedjük, hogy; legyűrjenek bennünket a kongresszusi versenyben. Este 7 órakor a napi mun­ka után a tsz-tagok hazafelé indulnak. De nem ezek kö­zött lehet találni Medgyesi Jánost. Ö a szövetkezet Baj- csi Zsilinszki utcai székháza felé veszi útját.. Este kezdő­dik számára „a második mű­szak”. — Hogy áll a jövő évi oártoktatás előkészítése? Mi a helyzet a pártcsoportok­nál? Ki számoljon be a gaz­dasági helyzetről a következő taggyűlésen? És egymás uitán kell ellenőrizni a feladatok végrehajtását, tájékozódni a helyzetről, a politikai munka állásáról. Kéthetenként párt- vezetőségi, tsz vezetőségi ülés, ezenkívül rendszeresen titkári értekezletek, munkás­őri foglalkozás, KISZ taggyű­lés, párttaggyűlések előké­szítése — mind megannyi sok időt kíván Medgyesi elv­társtól. — De ne hogy higgye va­laki, hogy emiatt rossz csa­ládi életet élek. A feleségem megértő barát. Belátja, hogy nemcsak azért vagyok párt­titkár, mert annak választot­tak, hanem ki is akarom ér­demelni a kommunisták bi­zalmát. Mindig: érdekes egy ember magánéletébe belela­pozni. Különösen egy ilyen kommunista magánéletébe, aki ennyire a közért dolgo­zik, él. Szórakozása: a fut­ballmeccs, a sakk. Vasárnap délelőtt Dobzer Ferenccel, Baricz Andrással, Hegyi Ist­ván tsz elnökkel összeül a sakk-kollektíva és összemé­f.mmm.i.inmiimnii csak hét rik képességüket. Ez hétvégi szórakozás. S közben? — Ha van színházi elő­adás, elmegyek. Moziba is szívesen járok, de legkedve­sebb barátom a könyv. Ha­vonta most nyári hónapok­ban is 8—10 könyvet elolva­sok. Tagja vagyok a városi Móricz Zsigmomd könyvtár­nak. S a párttitkár egymásután sorolja is azokat a könyve­ket, amelyeket az elmúlt időben elolvasott. Medgyesi elvtárs nem fe­lejti el megemlíteni: azért tud sok egyéni ügyet elintézni, és bőven foglalkozni a köz problémáival, mert érvénye­sül a pártvezetésnél a kol­lektív vezetés elve. Munka­társai is példásan ellátják resszortfeladatukat. önálló intézkedésre, döntésre nevel­te vezető társait. Biztos, jó kezekben van te­hát a pártvezetés a mezőtúri Űj Reménység Termelőszö­vetkezetben. És éppen ez az egyik feltétele annak, hogy a termelőszövetkezet eleget tesz a politikai és gazdasági jellegű feladatainak. — tóth —■ front bizottság kezdeménye­zésére pedig a négy szövet­kezeti város Mezőtúron ren­dezi meg a „Nagykun Váro­sok” hagyományos ünnepét, ahol kiállítás és nagygyűlés lesz. Szeptember 20-ig elkészül a téli szakoktatás terve is. Nagyobb arányban megszer­vezik az ezüstkalászos tanfo­lyamot és a népfrontkörök­ben a mezőgazdasági szak­propaganda előadásokat. — Szeptember végéig a család- látogatásokra is mozgósítja a népfront a tanácstagokat, a képviselőket. A népfront bi­zottságok a tanácsokkal kö­zösen tesznek intézkedéseket, hogy a megválasztott vezetők beszámoljanak választóiknak. Érdekes a tervnek az a ré­sze, amely a kiállításokkal, a testvérnépek közötti barát­ság elmélyítésével foglal­kozik. Július 24-én Karcagon a Lengyel Népköztársaság megalakulásának 15. évfor­dulója alkalmából emlékes­tet, Jászberényben szeptem­ber első felében magyar— csehszlovák barátsági hetet rendez a népfront, ahol kül­földi elvtársak is megjelen­nek. Szeptembertől a közsé­gek felszabadulási évforduló- jait egésznapos kultúr- és sporteseményekkel, szovjet találkozókkal teszik emléke­zetessé. A sokirányú munka meg­javítása érdekében a munka­terv azt is kimondja, hogy jobban kell igénybevenni a népfrontaktívák segítségét. A helyi népfront bizottságok felmérik a közeljövőben, hogy ki milyen munkakörben tud legjobb eredményt kifejteni és minden egyes aktívát kon­krét feladattal bíznak meg. Szeptember végén, vagy ok­tóber elején a legjobb társa­dalmi aktívák tanácskozásra gyűlnek össze, ahol sor kerül a munkaterv végrehajtásának értékelésére és a legjobbak jutalmazására. A megyei népfront bizott­ság III. negyedéves munka­terve jól fogja össze a fel­adatokat és most már csak az a tennivaló, hogy a tervet valóraváltsák. A célkitűzések megvalósítása azért is fontos, mert előbbreviszi a termelő- szövetkezetek ügyét és egyre nagyobb pártonkívüli töme­gek kapcsolódhatnak be a hazafias népfront útján az országépítési feladatok vég­rehajtásába. EMLÉKEZŐ ÖREGEK : VAGY NYOLCÁN ültek a I kisújszállási Űj Élet Tsz ! irodájának előszobájában. Ij Fiatalok, idősebbek — ve- ! gyesen. Éppen ebédszünetet ! tartottak, s a közelben dolgo- ! zó emberek ide jöttek be el- ! fogyasztani azt a kis elemó- I zsiát, amit reggel az asszony ! becsomagolt. Hiába no, közö- j|sen még az ebéd is jobban I esik. ! j Közben beszélgetnek is. I Nyáridőben mi más lehetne I a téma, mint az aratás. Her­■ cég Endre, 50 körül járó idő- j sebb ember viszi a szót. Régi ;; cselédéveiről, dr. Fogarasi ; Dezsőnél, a „méltóságos ki­■ rályi járásbírósági elnök úr- ; nál” eltöltött időkről beszél, j \ — Kutya rossz ember volt, ■ Meghajszolta a szegény em- ; bért nagyon, de fizetni nem ; szeretett. Hajnali 2 órakor ; már suhogni kellett a kaszá- ; nak. Este tízig csináltuk. Ha ; kértük tőle a fizetést, min- ; dig azzal tért ki: „Most nincs 3 nálam píz! Majd holnap!” 1 Sajnálta még az ivóvizet is 3 az embertől. 3 — Másik évben meg ban­3 dában arattam. Akkor még 3 rosszabb volt. Két órakor itt 3 is kezdeni kellett, de este 3 11-ig is gyűrtük. Hajtotta a ? bandagazda a népet. Amíg 5 az aratás tartott, csak akkor * aludhattunk eleget, ha eső , volt. 3 AZ ÖREG Német István bácsi —■ 66 éves — hümmög ve hallgatja. Igen, így volt. ö is ismerte, bár ő abban az időben nem zsellér, hanem telkes gazda volt. Vagy 25 évi cselédkedés után összeku­■ porgatott annyit, hogy vett • 3000 kvadrát földet. Azon ■ kínlódott 1945-ig. A hajnali ■ kelést, az inaszakadtáig való • munkát ő is próbálta elég- , szer. — Mégis, mikor tsz-tag lett, maga is ellenezte a gépet! — ■ szegezi neki Bíró János el­■ nők, aki szintén cselédem­■ bér volt. i — Ellenezni éppen nem el­leneztem — hárítja el a vá­dat komótosan az öreg —, ■ csakhát tudod te azt jól, hogy . voltunk akkoriban vele. Nem- , csak én, hanem a tagok na­■ gyobb része. Féltettük tőle a i pénzünket. Ügy gondoltuk, ha gép arat, az viszi el a ■ hasznot. Inkább aratunk ma- i gunk, hogy az a pénz is itt maradjon. i — Meg az is igaz — véli Herceg Endre —, hogy ak­• koriban a traktoristák se na­gyon értettek a kombájnok­hoz. 1955-ben versenyre hív­tam egy kombájnt. Kilenc ■ nap alatt 10 holdat vágtam le, a kombájn meg többet állt, i mint dolgozott. Végül is én többre haladtam. — Igen — replikázik az el­nök —, mert T. Nagy Lukács annyit se értett hozzá, mint hajdú a harang"- ; --hez. De mikor elküldték és kijött Boncz Illés, attól kezdve egy­szer sem állt meg a kombájn, egészen aratás végéig. Igaz-e? — Jó, jó — vélekednek — így volt. De csak nem tudta meggyőzni az embereket. Ott van Kun Imre. Még 56-ban is kiskaszával akart aratni, mert féltette a munkaegysé­get — Ö is csak addig hangos­kodott, amíg be nem osztot­tuk a kombájn mellé zsákos­nak, — mosolyodik el az el­nök. — Azóta ő a legnagyobb híve. Tavaly, amikor ismer­tettük a közgyűlésen, hogy mennyit vág le a gép, menny: marad kiskaszára, éppen Kun Imre javasolta, hogy az1 is adjuk inkább a kombájn­nak. A TRAKTORISTÁK és E gépek évről-évre javuló munkája arról győzte meg e tsz-tagokat, érdemesebb gép­pel aratni. Ha a kiskaszával aratnak, egy hold termésénei aratása, cséplése 35—40 mun­kaegységbe kerül. Ugyanez i munka — ha kombájn végz — négy munkaegységből ki­telik. Tehát így tízszer olyar olcsó. Számolni a tsz-tagok is tudnak, no meg így haj­nalban sem kell felkelni. Lám, így változik meg aj emberek szemlélete. Büszkér mondhatta Bíró János elnök — Nálunk megszűnt a kézi aratás. Idén már csak utat, vagy a sarkokat vágiuk kis­karával. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents