Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. július 10. I „Alig várjuk a szeptembert !4Í — Látogatás a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikumban — FÉKEZ a Garant az or­szágút mellett. S a hirtelen megállástól előre bukó em­berek közül kinyújtja kezét egy. Bihari elvtárs, a török­szentmiklósi Mezőgazdasági Technikum igazgatója mutat a tábla irányába. — Nézzék meg, elvtársak! Keresztbe-hosszába egyaránt géppel művelhető, ahogy tet­szik. Ez a négyzetes kuko­ricaterületünk. Hatszor ka­páltuk meg géppel, 18 ezer tő fejlődik holdanként. A többiek elcsodálkoznak. Noha tanítók, tanárok az or­szág öt megyéiéiből: Hajdú­ból, Győr-Sopronból, Fejér­ből, Nógrádiból és Szolnok megyéből, falun töltik éle­tük nagyrészét, az az igaz­ság: a kisparcellákhoz vol­tak szokva eddig, azok ter­mésátlagaihoz mérnek min­dent. Üjszerűleg hat, amit látnak, hallanak. Az itte­niek pedig olyan készséggel oltják beléjük az érdeklő­dést a mezőgazdaság tudo­mánya, a mezőgazdaság gya­korlata iránt. Mint most az igazgató, Bihari elvtárs Is. Rálép a gázra a vezető, s porfelhő takarja a tovaszá- guldó teherautót. Nagy a por mindenütt. Benn, a gazdaság központjában, a bognármű­helyben is. Igaz, ezesetben a fűrészek alatt sivalkodó lécek prüszkölik magukból az apró forgácsokat, a fű­részport. — A Szolnok me­gyeiek csoportja ágyásmérő- ket, palántaduggatókat bar­kácsol. Kábái Jolán karcagi, Szántó Borbála tiszarofíi, Tóth Kálmán karcagi, Iva- nics János zagyvarékasi taní­tók reszelnek, simítóznak a műhely előtt. Ángyán János műhelyvezető bólogat, elé­gedett a munkával. Nagy az igyekezet, nagy a lelkesedés a háromhetes politechnikai továbbképzésben részesülő pedagógusok között. Napközben a kertészetben, a gyümölcstermesztésben, a baromfitenyésztésben, a mű­helymunkálatokban „okosít­ják” magukat. Dolgoznak, mint a gazdaság bármely munkása. Este pedig... Este pedig beszól a tanfo­lyambizalmi: — Szolnok megyeiek! — Gyülekező a tanteremben. — Jönnek mások is. Végh László diósjenői, Dienes Sán­dor sztálinvárosi, Matuzné püspökladányi tanítók. TÁNCZOS Alajos jászlds- éri tanár kezdi. — A Jászságban egy-két öregember tud már csak ol­tani a faluban. Nekem van pár szál rózsatövem, s eddig is búcsú járás volt a tanítói lakás. Hát még majd most! Azon gondolkoztam, téli es­téken eljárok a termelőszö­vetkezetekbe előadást tarta­ni, a gyümölcsfák kártevői elleni védekezést ismertetni. A többiek mosolyognak. — Erre fel mondja: —• Igen, a falusi tanítónak illik oltani tudni, illik is­merni a talajvizsgálatokat. Ezért nagyon hasznos a poli­technikai oktatás bevezetése a mezőgazdasági vidékeken. Valaki azt bizonygatja, kár volt az iskolai tantárgyak­ból küktatni a mezőgazda- sági gyakorlatokat. Mészáros Mihály, a tisza- szöllősi nebulók oktatója mondja ki a többiek helyett is: — Az a fejlődés, hogy szakma legyen a mezőgazda­ságban dolgozni. S ehhez az előfeltétel, amit ezévben kez­dünk az általános iskola ötö­dik osztályában, a leendő szövetkezeti gazdák felkészí­tése. i Mintha nem is tanítók, hanem mezőgazdasági szak­emberek között lennénk. — Mindenki a termelőszövetke­zetekről beszél. Konta Jó- zsefné tövéről-hegyére min­den után érdeklődött a ba­romfitenyészetben. Itt ezer naposcsibe közül • egy sem hullt el. A jászárokszállási Táncsicsban nem lehetne ugyanezt elmondani, s ezen ő is segíteni akar. Miskó László megfigyelte: a tís2a- várkonyi Petőfiben rossz a vetésforgó, egymás után két­szer is termelnek kalászost. A jó föld gyenge termést hoz így. Ezen a télen a szolnoki Állami Gazdaság agronómu- sainak bevonásával tanfolya­mat rendeznek az „Ifjú Me­zőgazdász” cím elnyeréséért. Fülöp Erzsébet most már ele­get tehet a jásziadányi szü­lők kérésének, a lányokkal elkezdik a kézimunka taní­tását. A férjek szeretik a vonzó, csinos otthont, s az a fiatalember, aki Fülöp Er­zsébet tanítványaiból vá­laszt majd ólettársat, nem jár rosszul. A GYAKORLÓKÉRT, a gyakorlókért! Ez izgat min­denkit. Mi lesz vele? Most még a puszta föld van meg: oda trágya, vetőmag kell. Se­gítenek a termelőszövetkeze­teknek, s viszonzásul ők is támogatást kémek. Nehéz lesz a kezdet. De törhetet­len ambícióval vágnak óeki. — Alig várjuk a szeptem­bert Annyi a lelkesedés ben­nünk. Hamarosan végetér a tö­rökszentmiklósi tanfolyam. A pedagógusok, akik nyári pi­henőidejük nagyrészét önzet­lenül arra szánták, hogy el­sajátítsák a mezőgazdálko- C st, sok-sok érdekes terv­vel állnak majd a katedrára. Csupán azt kérik: segítsen mindenki, a felnövekvő, új­arcú parasztság érdekében, segítsen valóraváltani elkép­zeléseiket. — B. L. “ Szó/je -Ukrajna napok megyénkben A Magyar Szovjet Baráti Társaság, valamint a társa­dalmi szervek augusztus 8- tól 20-ig rendezik meg me­gyénkben a Szovjet Ukrajna kulturális napokat. A min­den bizonnyal élménydús napok programjában baráti találkozók, kultúráiig előadá­sok szerepelnek. Egyebek mellett megyénk mintegy negyven községé­ben ég városában rendeznek találkozókat, melyeken a helybeli művelődési otthonok öntevékeny kultúrcsoportjai lépnek fel. Ugyanakkor uk­rán írók és költők műveiből irodalmi esteket rendeznek. Jlö-t^ó^letünU, toityőgietü*tU. 11 Kunszentmártoniban jártam a minap. S többek kö­zött megismerkedtem a Körös-parti községben a keres­kedelem egy új formájával: a lötyögtetős cukrászdával. Mondom ezt pedig azért, mert hiába vártunk percekig az asztal mellett, felénk sem nézett senki Mikor tudakozód­tam, így válaszolt az egyébként rokonszenves kartársnő: — Csak akkor megyünk asztalhoz, ha időnk kerül, mióta a felszolgálási százalékot megszüntették. Ez így majdnem érthető. Csupán az a kérdés: miért tartanak a cukrászdában asztalokat, ha akkor szolgálnak ki ülővenriéget, amikor ráérnek? Vagy talán szeretnek viduini azon, hogy. — mint jómagam — a vendégek lö­työgtetek a fagyit ás a feketét? Furcsa szórakozás.,« . 1 •■*#*!■ >■„ terMi— A Magyar Rádió szolnoki adójának mai műsora 223 méteren, 19—2« óra Előszóval: hírek-rlportok, tu­dósítások a nap eseményeiből. Gyermekeknek — óvodásoknak: gyermekműsor. Sportolóknak szól a nóta. Híradás a gabona­táblákról: mezőgazdasági jellegű összeállítás. - Népzene. - Jász­sági gondok a megoldás útján. AZ ÍRÓASZTAL mellett Vékony szőke lány hajol az íróasztalon lévő papír fölé. összead, szoroz. Any- nyira belemerül a munkába, hogy az érkezőt sem veszi észre. Ha nézzük, nem tűnik különös egyéniségnek. Olyan, mint sok-sok más fiatal leány, akik különböző beosz­tásokban végzik a napi hiva­talos munkát. De mégis van valami, ami megragadja fi­gyelmünket. A szorgalma. Megszólítjuk. Szinte fel­riad. — Rigó Rozália vagyok — mutatkozik be, majd székkel kínál bennünket. Érdeklő­dünk munkája, sorsa felől. Először nehezen fog a be­szédhez. , — Most statisztikus vagyok a jászberényi Vasipari Válla­latnál. Nem régen dolgozom ebben a munkakörben és na­gyon kell figyelnem, nehogy tévedjek. — Korábban hol dolgo­zott? — kérdezzük. — Ennél a vállalatnál, mint segédmunkás. — Las­san belemelegszik a beszéd­be és egy fiatal leány nehéz múltja, szép jelene és bíztató jövője bontakozik ki. — Alig voltam négy éves, amikor édesanyám hármónk- kal egyedül maradt. A há­borúban halt meg az apám. Anyám a bölcsődében kapott takarító munkát. Abból él­tünk nehezen. — Szerettem tanulni, de az erőnk csak a 8 általános­ra telt. Úttörő voltam. So­kat beszéltek nekünk a ta­nulás lehetőségéről. Én is, mint sok lány, álmodoztam. A valóság viszont az lett,; hogy dolgozni kellett men­nem. így kerültem ide ag vállalathoz. A nyolc órát ta­karítással, kézbesítéssel töl­töttem. Amit kerestem, haza-iff adtam a családnak. Csupán az hiányzott, amit könyvekre költöttem. — Anyám sokat mondta: lányom, ruhád sincs és mégis a könyveket vásárolod? Elő­ször öltözz fel, mint a mai lányok. Rozáliának nem a könnyű, divatos élet volt a célja. Va­laki akart lenni. Olyan va­laki, aki meg tud állni a maga lábán, akinek szakma van a kezében és nem szorul másra. Az álmai valóravál- tására törekedett. A munká­sokhoz fordult. Bennük bí­zott legjobban. Nem is csa­latkozott. Belépett a KISZ- be. Aktív munkája nyomán rövidesen a vezetőségbe ke­rült. Véglegesen döntött sorsá­ról. Tanulni fog. Beiratko­zott a gimnázium esti tago­zatára. Harcolt, hogy elérje célját. Törekvésében nem maradt egyedül. A munkások be­csülték elhatározásáért és munkájáért. — A pánt és a KISZ segítette A kis vékony takarítólány rövidesen a vállalat javas­latára statisztikai tanfolyam­ra került. A bizalomra itt is rászolgált. Sikerrel végzett és ma már, mint statisztikus dolgozik a vállalatnál. Az álmok, mely gyermek korában sarkalták, részben valóraváltak. Rozika azonban többet akar. Ügy érzi, többet is várnak tőle azok, akik segítették. A közgazdasági technikumban folytatja ta­nulmányát. — Mérlegképes könyvelő akar lenni. Nagyon jól tudja, hogy a lehetősége­ket társadalmunk biztosítja. «—ab — A növényvédelmi szolgálat (elhívása a pajzstetű elleni védekezés megszervezésére Az elmúlt éveknél korában és a rendesnél nagyobb tömegben rajzik az Idén a kaliforniai pajzstetű. A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szol­gálata lelhívja a gyümölcster­melők figyelmét, hogy az ered­ményes védekezés érdekében kí­vánatos, hogy a gyümölcsösöket állandóan figyeljék a termelők s a rajzász észlelésekor például a kajszi (rózsa és sárga) barack­nál a szükséges permetezéseket kállszappanos nyers nikotin ol­dattal (hl-enként 15 deka nyers- nikotin és egy kiló kállszappan) haladéktalanul végezzék el. A késői érésű rózsabarack fáknál a nyárt hlgítású mészkénlé Is Jól alkalmazható a pajzstetük eUen. Az érésben levő barackot azon­ban nem szabad mészkénlével permetezni, mivel az Így be­szennyezett árut a kereskedelem nem veszi át. A téU almánál a nikotinos permetezésen kívül a rajzás észlelésekor eredményesen lehet alkalmazni a Wofatox Sprltzpuvel 30 jelzésű, parathlon- tartalmú szert Is, amelyből száz literenként húsz dekát kell lelol- danl. Ügyelni kell azonban, hogy a parathlnos permetezést a gyü­mölcsérés előtt legalább négy héttel be kell fejezni. A gyü­mölcstermesztő gazdaságok fi­gyeljék a megyei növényvédő ál­lomások előrejelzéseit, hogy Ide­jében, s jól megszervezhessék a védekezési munkákat. (MTI). h-kor; nyugszik: 19,41 h-kor. A Hold kél: 8,39 h-kor; nyugszik; 21,50 h-koc, Időj ár ás jelentés Várható időjárás: kevés nappali felhőképződés, legfel­jebb egy-két helyen délutáné záporral. Mérsékelt légáram­lás. A meleg idő tovább tart. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 29—32 fok kö­zött, — a HÉT VÉGÉN Indul Szolnokról és környékéről a paradicsom export. A város és a környező községek ter­melőszövetkezetei 200 hold- nyi területen termeltek idén paradicsomot. A szolnoki földművesszövetkezet becslé­se szerint bőven jut az NDK- ba, Csehszlovákiába a vár­ható 100 mázsás holdankénti termésből. — TÖBB MINT 600 EZER forintot költenek idén Kvn- szentmártonban a kereskede­lem korszerűsítésére. Egye­bek között önkiszolgálóvá alakítják át a földművesszö­vetkezet központi üzletét. — SZERENCSÉS VOLT a lottó legutóbbi jutalomsorso­lása Kolya Ferenc mezőtúri lakos számára. D 7,393.077 sz. szelvényével egy többezer forint értékű Wienbach zon­gorát nyert. — A TERMELŐSZÖVET­KEZETI mozgalom ellen iz­gattak Sarkadi Imre és Sar­kad! László karcagi lakosok. A karcagi Városi Bíróság a napokban vonta felelősségre őket. Sahkadi Imrét 2 évi börtönre és ugyanannyi jog­vesztésre, Sarkadi Lászlót pe­dig egyévi börtönre és két­évi jogvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős; — KITELEPÍTIK Szolnok­ról a Kút utcai sertéstelepet. A Vendéglátó Vállalat az Abanyi út mentég, 34 ezer forintos költséggel saját erő­ből rendezi be a hizlaldát. Nap kél: 3,561 —• POLÍROZÓ korongot készítettek a szolnoki Vas- és Faipari KTSZ dolgozói az új bútorfényezési eljáráshoz. — Ennek segítségével a polyész- teres bútorfényezést tökéle­tesebben lehet majd végezni. —- HAZAÉRKEZTEK szer­dán P arádsasv árról az őrsve­zetői táborból a szolnoki út­törők. Most a Tisza Antal út­törőcsapat fiataljai táboroz­nak két hétig a parádsasvári táborban. — A MEZŐTÚRI földmű­vesszövetkezet 700 ezer fo­rintot fordít idén a kereske­delem korszerűsítésére. Ön­kiválasztó cipő- és bútor üz­letet nyitottak és sok egyéb korszerűsítés mellett önki vá­lasz tó könyvesbolt és önki­szolgáló csemegebolt építését tervezik. Felhívás Jelentkezzenek mindazok a bajtársak, akik 1919-ben Buda­pest, IV. Vörös Pálné utcai lak­tanyához tartoztak. (A Várospa­rancsnokság karhatalma volt.) 1919 májusában, mint a zász­lóalj tagjai résztvettek: Szurdok, Hidasnémeti, Sátoraljaújhely, TO- keterebes, Miskolc környéki har­cokban, valamint a Gödöllőn ál­lomásozó főhadiszálláson. Jelentkezési határidő 1959. Jú­lius 15. A jelentkező bajtársakat körlevélben meg fogjuk keresni Jelentkezések személyesen, vagy levélben a kővetkező cím­re: ZalánfI Antal Budapest, VI., Zichy Jenő u. 39. Telefon: 135— 890 számon. Hirdetmény Jászberény város Tanácsa 1959. május 29-én. tartott ülé­sén a közterületek használa­táról, és a parkosított zöld­területek védelméről, vala­mint a vízszolgáltatásról ren­deletet alkotott. A rendeleteket a tanács VB titkárságán hivatalos órák alatt bárki megtekintheti Bányai János gfc, ^ ' VB elnök Kettős szerepben — Kedveském, magának még korai felkelnie!. ; An- nuska, bevetted-e szépen az orvosságot? — ilyen, s ehhez hasonló mondatokat hall a Megyei Tanács kórházában a baleseti osztály látogatója. A szeretetteljes hang tulaj­donosa ezúttal „kettős sze­repben” lép fel; helyesebben fekszik a folyosón elhelye­zett ágyán. Kovács Károlyné — Mária nővér — bokatö­réssel került saját osztályára. Az orvosok s kollégái szerint éppoly jó beteg, mint — be­tegápoló tu Egy színházavatás gondjai I A JÁSZBERÉNYI szabad- ftéri színpad munkái befeje- ízéshez közelednek. Az állam, fa város, a lakosság közös 1 erőfeszítése révén megvaló­sul a herényiek dédelgetett ;élma: július 26-án az ese- i ményhez méltó ünnepélyes- |séggel átadhatják rendelteté­sének a szabadtéri színpadot. ^Elkészült az egész nyári mú- jsorterv — sőt végrehajtását fis biztosították. Szinte érthe­tetlen, hogy a város vezetői még mindig nem tudhatják j— mi lesz a megnyitó elő­adás műsora. j Már az első megbeszélése­iken kialakult az a véle­mény, hogy bármilyen lehet­ségesek, lelkesek is megyénk és Jászberény kultúrosai, tu­dásuk nem vetekszik a hiva­tásos művészekével. Cseke György népnv"velési felügye­lő és Dénes Pál, a Déryné művelődési otthon igazgatója 'májusban Budapestre uta­zott, hogy a fővárosi szinhá- jzak valamelyikének együtte­sét megnyerje a megnyitóra, j Első útjuk az Állami Ope­raházba vezetett. Bár kedves ,fogadtatásban volt részük;. — mégis szomorúan távoztak. Megtudták, hogy az Opera­ház egyetlen előadásáért 67 (hatvanhét) ezer forintot kel­lene fizetniük, A Fővárosi Operettszínház­ban hellyel sem kínálták Jászberény küldötteit. „Nincs maguknak ahhoz színpa­duk!” — vetette oda valaki foghegyrőh A Madách Színház hi­res művészgárdája — Tolnay Klárival, Uray Tivadarral az élen — szívesen látogatott volna július 26-án Jászbe­rénybe. 14—16 ezer forintnál nem is rúgtak volna többre a költségek; sajnos, erre a napra már elígérkeziek a művészek, kik a 12 méteres színpadot sem találták ki­csinyt !)nek. ; | A debreceni színház ven­dégjátéka összesen mintegy 28—30 ezer forintba került volna; ennyi bevételre ösz- szesen sem számíthat a két­ezer férőhelyes szabadtéri színpad. JOGGAL KÉRDI a Szol­nok megyei olvasó: Miért n.öm o c7/-vl nnlH .Q-7Í cflícJ^tí Színház játssza el a Szent- ivánéji álmot? Megyénk színházlátogatói is örömmel köszöntötték volna művésze­inket Jászberényben. Nos, a Szigligeti előzékenyen (?) fel­ajánlotta, hogy előadja a „Váljunk el” című darabot. Ennek a színműnek mondani­való-szegénységéről, polgári szemléletéről már megemlé­keztünk a szolnoki premier után ;;; A Szentivánéji álom „nem mehet” Jászberényben — úgy látszik fontosabb, hogy Budapesten — Shakes­peare helyett! — operettet játsszék a megye színháza;» Mindezek hallatán Székely Mihály — világhírű opera­énekesünk — és több mű­vésztársának tavaly téli he­rényi vendégjátéka jut eszünkbe. Ezek a művészek nem kérdezősködtek a szín­pad méretei után, fellépti díj felől — még az útiköltséget sem fogadták el. Sajnálatos dolog, de úgy látszik, hogy másutt viszont a népi kultú­ra egy-egy dolgozójánál sú­lyos hiba mutatkozik a szem­lélet, a hozzáállás, az elhi­vatottság körüli Nehéz *— sőt lehetetlen — megértenünk, hogy a párt kultúrális irányelvei megje­lenésének évében miként le­het probléma a jászberényi ünnepi megnyitó. Meg kell végre értenie mindenkinek: a szocialista társadalmi rend­ben a kultúra, a szabadtéri színpad látogatása nem fény­űzés. Rendszerünkből fakadó joga ez dolgozó népünknek. Szomorú lenne, ha ennek a jognak érvényesítése érde­kében törvényt kellene alkot­nunk. A kultúra dolgozóinak mindennél komolyabb erköl­csi kötelessége, hogy a párt­határozatokat megvalósulás­hoz segítsék; MA REGGEL Budapestre utazott Cseke György nép­művelési felügyelő és Jan- kovich István, a Déryné mű­velődési otthon művészeti előadója.- A Művelődésügyi Minisztériumban dolgozó elv­társak segítségét kérik annak érdekében, hogy a szabad­téri színpad megnyitása mél­tón történhessék., Semmi két­ségünk nincs aziránt, hogy a budapestiek — az idő rövid­sége ellenére — megtalálják a segítségnyújtás módját; *» borváró »-*

Next

/
Thumbnails
Contents