Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-09 / 159. szám

1959. Július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MI VAN az 1200 hűtőszekrény mögött ? Ez évben a jászberényi Férnnyomó és Lemezáru gy ár- nak terv szerint 9000 háztar­tási hűtőszekrényt kell le­gyártania. A vállalat műszaki vezetői és dolgozói kísérle­tet folytattak a legjobb tech­nológiai eljárás felkutatásá­ra. És eredménnyel. Ma már a gyártás szalag­rendszerben történik. Május­ban 710, júniusban 1101 hű­tőszekrény készült el. Ez idő alatt a ráfordított időt köze] 50 százalékkal csökkentették. A két hónap közötti ered­ményjavulás arról tanúsko­dik, hogy az újonnan felvett dolgozók elsajátították a munka apró fortélyait. A da­rabszámos emelkedés viszont nem azt jelenti, hogy a gyár­tás jó megszervezéséért az arra hivatottak mindent meg­tettek. Az éves terv teljesítése megkívánja, hogy az elkövet­kezendő hónapokban a gyár­tórészleg havonta 1200 hűtő- szekrényt készítsem Meg­van-e ennek az előfeltétele? Július első 6 munkanapján „kihalt” a szerelőrészleg. Az ok a részlegvezetők szerint, hogy nem tudják hova rakni a kész hűtőszekrényeket, mert a próbaüzemeltetést meg kell tartani, ami legke­vesebb két hét és egy hónap között vans Mint megtudtuk, ez a ki­sebbik akadály, mert a kész szekrények raktározását, pró­baüzemeltetését meg lehetne oldani más területen is. Ami­ről keveset beszélnek ésj igen nagy hiba, az a részlegveze­tésben keresendő. Nézzük csak, milyenek ezek a nem objektív, hanem ép­pen a szervezésből származó hibák? — Sajnos, én is későn vet­tem észre az alkatrészgyár­tásnál mutatkozó lemaradást — mondja Szpisák Pál, a mű­hely vezetője. — Most ezért hat napot állunk a szerelő- szalaggal és ez azt jelenti, hogy a szerelőknek három hét alatt kell elkészíteni százzal több szekrényt, mint a múlt hónap négy munka­hete alatt csináltak. Ez meg­erőltető lesz számukra és ez­zel sem lesz megoldva a to­vábbi probléma. — Kopping János műveze­tőnek korábban észre kellett volna vermi a lemaradást, ami a területen mutatkozott. Még­sem jelzett felénk. Pedig az időben történő intézkedéssel — munkaerő átcsoportosítás­sal — tartani tudták volna az alkatrészgyártás termelési szintjét. Az iroda falán ott van a grafikonos napi értékelés az alkatrészgyártásról, ami hűen tükrözi az egyes részmunkák­nál mutatkozó lemaradást is. A korszerű termelésnél a „majdra” nem várhat a mű­szaki vezető, hanem azonnal intézkednie kell a lemaradás orvoslására. Szalagrendszer­ben való gyártásnál az órák is számítanak és a hatnapos kiesés jelentős kárral jár. A munka helyes és üte­mes szervezésén kívül más­ról is megfeledkeztek a Fém- nyomóban. Az emberről, annak ügyes- bajos, apró és nagyobb prob­lémájáról. Nem beszélve ar­ról a jelentős hibáról, hogy a termelés mellett megfelejt­keztek a részleg politikai ne­velőmunkájáról is. A részleg vezetőinek feltét­len számolni kellett volna azzal, hogy az új gyártáshoz közel háromszáz új dolgozó kerül az üzemibe, az élet leg­különbözőbb területeiről. Ezekkel az emberekkel fog­lalkozni is kell. Nem elég csak a gépek kezelését, a szerszámok használatát, a végzendő munkafolyamatot megtanítani, hanem meg kell ismertetni velük az üzemi életet. Elsősorban azt, hogy nem egy emberen áll vagy bukik a termelés, hanem a kollektív munka adja az ered­ményeket. A részlegnél itt vannak a legnagyobb hibák. Nézzünk, meg egy-kót meg­történt esetet. Az alkatrészgyártás egyik részlegét Varga Károly mű­vezető (fiatal mérnök) irá­nyítja. Szakmailag kifogásta­lan. A részlegnél mégis sú­lyos béiprobléma gátolta a munkát. Fülöp és Száraz he­gesztők az egyéni elszámolás mellett kardoskodtak. A gyár­tás viszont a brigádmunkát, a dolgozók összefogását igé­nyelte. Mivel a részlegen ezt Varga művezető nem tudta megoldani, a tapasztaltabb Barta Imre segítségére szo- rultaik. — Nem mindegy, hogyan foglalkozunk az emberekkel — mondja Barta elvtárs. — A bérvita azért látott nap­világot, mert az új dolgozók­kal nem beszélték meg egy­részt a munkából fakadó bri- gádmunka jelentőségét, más­részt politikailag sem magya­rázták meg az embereknek munkájuk népgazdasági je­lentőségét. Van tennivaló a hűtőszek­rény gyártásnál bőven és a műszaki vezetőknek nemcsak azt kell látniuk, amit a szá­mok, a százalékok mutatnak, hanem mögé is kell nézni annak. A korszerű termelés egyik feltétele az emberekkel való foglalkozás. Ha az el­következő időkiben, a hűtő- szekrény gyártásnál is ren­det teremtenek az elején mutatkozó számok és száza­lékok az eddigieknél jobban és biztosabban fejlődnek. Ezt a lehetőséget pedig a gyár­tás közvetlen parancsnokai­nak kell meglátni. — andrási — Hajtsunk egy-egy lapot Elmondta: Rács Lajos, a mezőtúri Béke Tsz párttitkára GONDOK A MILLER PÁRTJÁN Sok termelőszövetkezet nö­vényeinek biztosít éltető vi­zet a Szolnok határában csa­Szintai Antal tsz-elnök vargó Millér vize. szivattyúk guggolnak, cső-lá­illllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllillllllllllUIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIII A Szolnok megyei termelőszövetkezetek borjakat vesznek át továbbtartásia Az Állatforgalmi Vállalat továbbtartásra 100 kg korpa kíséretében 6 hónapi idő­szakra az egyéniektől felvá­sárolt borjakat átadja a ter­melőszövetkezeteknek. A ter­melőszövetkezetek a tovább­tartásra átvett növendékjó­szágokból tenyésztörzset vá­laszthatnak, de úgy is kifize­tődő számukra, ha értékesí­tik a vállalatnak. Nagy az érdeklődés az akció iránt. A kétpói Szabadság Termelő- szövetkezet eddig 100 borját vett már át s még 50-re je­lentette be igényét. A kun- csorbai Vörös Október ugyan­csak százat, a tiszapüspöki Haladás 30-at, a kétpói Zöld­mező 30-at, s a kengyeli Sál­lal 50 borját vett át eddig. A hagyma­termesztők városa Kisújszállás határában 170 holdon terem hagyma az idén. A Kunságban régebben ismeretlen volt a nagyüzemi hagymatermesztés, s most úgy megnőtt az érdeklődés, hogy sok tsz-tag még a ház­táji földjébe is hagymát ve­tett. A MÉK Vállalaton ke­resztül értékesítik termésü­ket, s úgy számítják; hol­danként 12 ezer forint jöve­delmet hoz a hagyma. Az Üj Élet, 16, az Ady 21, a Hu­nyadi 10 holdon foglalkozik dughagyma termeléssel. Szízvagonos terményraktár épül Túrkevén Turkeve termelőszövetke­zeti városban a múlt évre épült fel a 200 vagonos nagy raktár, de a város termelő- szövetkezeteinek tárolási szükségletét nem elégíti ki. A Terményforgalmi Vállalat ezévben újabb 100 vagonos raktárt kénytelen Túrkevén építeni, hogy győzze a tsz-ek termelvényeit hová tenni; Az új terményraktár 600 ezer forintos beruházással épül, s az Állami Építőipari Vállalat október 1-re adja át, hogy még rizs tárolására ez­évben út tudják hasznosítani. bukat a vízbe lógatva. Sok hold rizstelep és kertészet táplálkozik ebből az érből. A Miller mentén húzódik a besenyszögi Erdei Termelő- szövetkezet területé. A köz­ponti épület tűzjelző tornyá­ból messze látni. Szerény ember az Erdei Termelőszövetkezet elnöke. Szintai Antal, nem szeret di­csekedni, nagyokat mondani. Nála a tények beszélnek. Ki­lenc aranykoronásak a föld­jeik, azért a 13 mázsás árpa és 10 mázsás búza átlagter­mést — úgy véli —, elérik. Még 1949-ben alakultak és most ősszel még azt a határt is elszántják, ami eddig kü­lönválasztotta a szomszéd Békétől és az Ifjúság Ter­melőszövetkezettől. Ha egye­sülnek, már 2700 holdjuk lesz. Vannak itt szép tervek a jövőt illetően, de kerülnek problémák is, mint olyan helyen, ahol sok ember dol­gozik. Nehezen szólnak a ba­jokról, de ahogy megindul a beszélgetés, egymásnak adják a Szót az emberek. A Millérnek egy vadvíz­levezető árka a Berek, ami a területükön vagy 5 km hosszan csavarog, sok bosz- szúságot okozott már a tsz gazdáinak. Ha nagy esőzések vannak, a Tisza megdagad, persze, a Miller medre is fel­töltődik és nemhogy leve­zetné a Berek vizét, még azt is feltölti. így az Erdei és Béke Termelőszövetkezetnek 300 holdja is víz alá kerül­het. — Könnyű volna elejét venni, ha a zsilipet, ami a Berek vizét a Millérbe en­gedi, megjavítanák. Ezt a Vízügyi Igazgatóság már 1952 óta ígéri, de mindig van sür- ! gősebb, fontosabb. Egy dara- j big pénz nem volt rá, aztán amikor lett, máshova tették. — Minden tavaszon resz­ketünk, hogy ha jön egy ko­molyabb esőzés, úsznak a ve­téseink. Állítom — mondja az elnök —, hogy kis aka­rással már régen meg lehe­tett volna csinálni, mert ha ősszel leengedik a Millérből a vizet, a zsilip csaknem szá- \ razon van, de hát, falra borsó... Egy félkezű öreg bácsi is régi panaszt említ. — Itt van ez az omnibus- féle, ami összeköt bennünke.' a várossal, ez sem vesz fel bennünket. Sok ember lakik . itt a telepen, kicsinyeiket i velni. Nagyon is törődni kell egyéniségükkel. Mindenkinél külön-külön szálat kell meg­találni. amelynek segítségé­vel közelebb kerülünk egy­máshoz. Hisz sok-sok azonos tartalmú törekvésünk mel­lett is nagyon sokfélék va­gyunk. Ezt a sokféleséget mi óvjuk, tiszteletben tartjuk. Ugyanakkor igyekszünk min­denkinek segítségére lenni abban, hogy mindenekelcrt erényei jussanak előtér' Van egy elvtársunk pl. Nagy István, aki az első lásra mindenben az ellei tést keresi. Nem is bírná ki talán, ha előbb nem vitatkoz­na mindenen egy sort. Elein­te csak kötekedést, akara­toskodást véltünk benne, ké­sőbb jöttünk rá, hogy ha ez az ember alaposan kivitat- kozza magát egy-egy dolog felett, aztán a végrehajtás egyik leglelkesebbie. Neki is, nekünk is megnyugtató, hogy ezt a tulajdonságát fel­ismertük. Van persze eset, amikor valakit vita során nem tu­dunk meggyőzni valamiről; Sajnálatos volt nemrég az egyik munkacsapatvezetőnk esete. A B. Nagy brigádban Karácsonyi Jenő kihasznál­va a brigádvezető jóindulat­tal párosuló járatlanságát, a legjobb, legtöbb munkaegysé­get érő munkát, mind magá­nak és két társának osztotta ki. Nyilvánvaló, hogy a csa­pat többi tagjai tiltakoztak, szót emeltek ez ellen. Viták, figyelmeztetések után sem változtatott ezen. így hát a munkacsapat kettészakadását csak határozott intézkedéssel Karácsonyi Jenő leváltásá­val lehetett megakadályozni Az illető magatartásának, egyéniségének megfelelő in- tórVe-’őft mindenkir» ió ha­tással volt. A szövetkezetek­ben mindenkinek egyik leg­fontosabb, amit meg kell ta­nulnia, be kell tartania, hogy akarjon, tudjon alkalmaz­kodni a közöshöz. Nem megy ez egyik napról a másikra. Nem pipázhatunk ki naptárunkban minden nap új és új sorokat az emberek megváltoztatásáról. De ha naponta fáradhatatlanul tö­rődünk velük, időnként hajt­hatnak egy-egy lapot az új tsz párttitkár elvtársak is azzal a széljegyzettel: megis­mertem az embereket; felkel­tettük a felelősségérzetüket a közös munka iránt, a szö­vetkezeti érdekek érvénye­sülnek nálunk elsősorban, stb. Most is megkerestük an­nak a módját, hogy tájékoz­tassuk az elvtársakat, a tsz- tagságot. Hetenként röplapo­kat adunk ki a brigádok eredményeiről. • Néhány jótanács ez egy többéves gyakorlati tapasz­talattal rendelkező, fáradha­tatlan pártmunkás íratlan naplójából. De akik olvassák, minden bizonnyal megérzik belőle: előrehaladásunk egyik legnyíltabb titka az: hogyan nevelik a kezdő szövetkeze­tek kezdő pártmunkásai a jövő embereit; Borsi Eszter A kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet 48 törzskönyvezett anyakocáját legelteti Vattai László sertésgondozó. Komoly jövecl 'nőre számítanak a szövetkezeti gazdák az állatok után. vinnék az orvoshoz, de az autó még meg sem áll, mert dugig van. Beteg gyereket meg igás szekéren szállítani, már megbocsásson a világ . . . Mondtuk már, hogy adjanak egy külön buszt, ami kihoz- | ná reggel a gépállomás dol- i gozóit és felmenne Kápta­lanig, dehát beszélhet ezek­nek az ember ... Idősebb ember jön be az irodába és miután hallja, miről van szó, ő is tesz hozzá. — A legközelebbi bolt ide 5 kilométerre van, de abban sört még nem kaptunk. A pálinkától, meg a rumtól a polcok majd leszakadnak! Pe­dig ilyenkor, aratáskor az ember meginna egy-két po­hár sört. A rádió is, meg az újság is hozza, hogy aratásra a vendéglátó mozgó autókat állított be, ennyit, meg eny- nyit. Elvtárs, én itt lakom a szövetkezetben 5 éve, de ilyen csudabogár autót még nem láttam! A Millér-menti tsz-ek jól dolgoznak. Az Erdei most épít egy 500 férőhelyes sül­dőszállást 200 ezer forintos költséggel, közösen a Béke T ermelősaöve tkezetteL A kombájnok javában vágják a gabonát, az emberek igye­keznek. Ügy véljük, megér­demelnék, hogy orvosolják panaszaikat. Szigeti Sándor vagy másik esetben mi lehel a legjobb, leghatásosabb ne­velési módszer. Azt mindií az emberek, az esetek isme rétében kell eldönteni. Am azonban nálunk legjobbar beigazolódott az, hogy min­denkor őszintén tájékoztas­suk a tagságot, a szövetke zet dolgairól. Ne takargassul előttük se a hibákat, se < nehézségeket, hisz kizárólaj bennük van az erő, amellyé azokat mindenkor leküzdhet jük. Ha ők érzik, hogy szá mítunk rájuk, bízunk ben­nük, tőlük várjuk, minthogy csakis tőlük várhatjuk a leg többet, nem okoznak csaló dást; Annakidején, de most sen kevésbé mi nagyon komob gondot fordítottunk erre. 5 ha valamit a tag ggal meg beszéltünk, nem tértünk e attól, mindenkor betartottul adott szavunkat, ezt viszon is elvártuk. Amikor errő meggyőződtek az emberek ők is eszerint gondolkoztak Nevelőmunkánk másik fon tos von'm, hogy vonakodás | bizalmatlankodás nélkül adunk megbízatásokat. Kéz detben ezek egészen apró fel adatok voltak, de célunk a: volt vele, hogy aktivitásra tevékenységre szoktassuk a; embereket. Most már olyai komoly dolgokkal is megbí­zunk elvtársakat, amitő gazdasági eredményeink is nagyban függnek. így példá­ul ezévben két brigádban, < Herbály- és Patkós brigád­ban a párttagok felelősek a; öntözésért. Mi az eredmé­nye? A brigád pártonkívül dolgozói is bízvást csatlakoz­tak a párttagok által kezde­ményezett kongresszusi ver­senyhez. Vállábák például hogy az ön4özéses területér a megszabott helyett 32 má­zsát termelnek holdanként kukoricából. A cukorrépábó 200 mázsás holdanként! át­lag elérésére vállalkoztak. A tsz tagságon belül, kü­lönösen az SZKP XXI. kong­resszusa iránymutatása alap­ján előtérbe helyeztük a fia­talok nevelését, mert tőlük ií nagyon sok függ. Ezért - a; egyik pártvezetőségi tagun­kat: Hajaeos Lászlót megbíz­tuk az ifjúság nevelésével, ő egyenként elbeszélgetet" mindenkivel. Nem mondom erre sok idő kellett. De a: eredmény korántsem mérhe­tő a ráfordított idővel. Tagadhatatlan, nem va­gyunk egyformák mi sem Itt sem veszi mindenki azo­nos szigorúsággal az adott szó végrehajtását. Egyik fia­talunk, akit mint tagjelöl­tet szintén pártmunkává bíztunk meg, a heves vállal­kozásokon túl eleinte nerr jutott. Nagyon jól tudtam, pedig, hogy ereje, tehetség« meg van ahhoz is. Sokat töp­rengtem kimondatlanul ií felette. Hagyjam rá? Ne ve­sződjem vele? Nem hagy­tam. Számonkértem tőle ál- hataltosan azt, arra t vállalt. Nem tettem rosszul, mert a kemény bánásmód jó ha­tással volt az ő szorgalmára. Ezzel a példával már át is csaptam egy másik mondani- I valóba. Abba, hogy nem elég az embereket tömegesen ne­Mi régi, tapasztalt szövet­kezetbeliek már hosszú utat megjártunk az idén belépők­höz képest. Néha jól is esik visszatekinteni, felmérni, hogyan is birkóztunk meg akkor a feladatokkal. Most aratas idején nem hozhatok jobb példát, mint a kezdeti évekét. Különösen 1951-et hasinlíthatom, mert akkor is igen jó termés volt. Milyen sokan voltak akkor még, akik kihúzták magukat a kö­zösből, a nehéz munkából. Még a legmunkabíróbb em­berek közül is akadt, aki el­kerülte az „izzasztót”. Amel­lett a háztájira jobban gon­doltak, mint a közösre, azt mondták, az a biztos. Most? Hajnali 4 órától késő estig kint vannak, hordják a ké­vét, rakják a kereszteket, nem számít, hétköznap, vagy vasárnap, csak haladjunk az aratással. Az elmúlt vasár­nap is minden gépünk dolgo­zott. A háztájira most csak akkor kerítenek sort, ha a közös megengedi. Nem jött ez a változás magától. A közösségben rej­lő erőn túl a szövetkezet pártszervezetének hosszas, kitartó munkája nyugszik az emberek új szokásaiban, — megváltozott m^gf tartásá­ban. Az új tsz-ek pártalap- szervezetei nagyjából most azonos út* előtt állnak, bár ha a mi tapasztalatainkat fi­gyelembe veszik, ők hama­rabb érhetnek el a mienkhez hasonló sikereket. Mindenek előtt annyit: — nincsenek különleges mód­szereink. Nem is tudnám megmondani, hogy egyik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents