Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1959. Július 7. A Jászberényi Aprítógép- gyár 1959 évre 30 százalékkal magasabb termelési tervet kapott 1958 évi tényleges termelésénél. A feszített terv teljesítésére a vállalat dolgo­zói felkészültek, mégis nem­várt akadályok nehezítették a munkát. Ilyen problémát okozott a VIII. törő import golyóscsapágyának késése, továbbá az öntvények késői szállításai Ezek után nem maradt más megoldás, mint közel 800 ezer forint értékben terven kívüli munkát végezni. Ez a megol­dás viszont kieséssel járt, — mert az itt gyártott egyedi gépek átfutási ideje igen ma­gas. Ezek ellenére is a vállalat az első féléves készáruterme­lési tervét 101, befejezett ter­melési tervét 101.4, teljes ter­melési tervét 103.2 százalék­ra teljesítette. Az export tér melési terv 110.8 százalékos eredménye igen dicsérendő, A gazdasági mutatóknál nincs ok a szégyenkezés­re. Az első félévben az előző évi tényszámokhoz viszonyít­va 8 százalékos rezsiköltség- megtakarítását írta elő a terv. A vállalat ezt 3.8 szá­zalékkal túlteljesítette. Az anyagtakarékosságnál is ma­gas eredmények születtek. — Csupán egyet említünk meg. A szekrényes adagolóknál például mintegy 5000 kilo­gramm hengerelt árut taka­rítottak meg, melynek értéke 75 ezer forint* A második negyedév kez­dése nem volt könnyű. Az el­ső két hónap 1,5 milliós lema­radással zárult. A vállalatnál hiányzott a mozgató erő, a munkaverseny. Pedig a párt márciusi határozata alapján elkészítették a kongresszusi felajánlásokat. A sok huza­vona kéft és fél hónapot ra­bolt el a gyáriaktól.. Végül jóváhagyták a vállalást és az utolsó pillanatban nyúlhat­tak a versenyhez — mint se­gítséghez —, hogy a negyed­év nagymérvű lemaradását behozzák: A vezetők és dolgozók lel­kesen fogtak a munkához. A Palásti szerelőbrigád vállal­ta, hogy elkészíti a 20 darab szovjet exportra menő para­dicsomgyári besűrítő állvá­nyait A brigád vállalásá­ban nem maradt egyedül: A Bujdosó brigád a lemezmun­kát ajánlotta fel, míg a Nagy Befőzés, kombájn- aratás, háztartási gyakorlatok A Törökszentmiklósi Mező­gazdasági Technikum diákjai munkában töltik a nyarat. A fiúk az intézet tangazdaságá­ban az időszerű munkálatok­ban vesznek részt, a lányok pedig háztartási gyakorlato­kat végeznek. A fiúk a na­pokban meglátogatták a Sur­jánt Állami Gazdaság kom­bájnaratását, a lányok pedig tartósítási feladatokat kap­tak. Meggy, barack befőzése és jam készítése volt a gya­korlati példa. Tamáspuszlai kiszesek az aratásban A Tamáspusztai Állami Gaz­daság Szamuely Tibor KISZ szervezete szinte jobbkeze a gazdaság vezetőinek, Négy kukoricatermesztő munka­csapatjuk, négy silózóbrigád- iuk van az állami gazdaság­ban az ifiknek. S ezenkívül 600 társadalmi munkaórát ajánlották fel nemrégen. Eb­ből háromszázat a szénabe­gyűjtésben, háromszázat a szénabetakarításban teljesíte­nek. Eddig már felajánlásuk felénél többet teljesítettek, s valószínű túlteljesítik eredeti kitűzésüket. A fiatalok ezekben a na­pokban egy órával korábban állnak munkába, egy órával későbben fejezik be, mint a megszabott munkaidő. István III. gyalus, Gergi Ist­ván és Szabó Imre esztergá­lyos brigádok az alkatrészek legyártásával adtak segítsé­get a felajánlás teljesítésé­hez. A TMK-sok sem akartak lemaradni. Az új gépek be­szerelési határidejének csök­kentésével mozdították előbb­re a munkát. A 8000-es csucstávu „Skoda” eszterga- padot 13 nappal előbb adták át. Most már az egész üzem egyküllőre fogott a terv túl­teljesítéséért A júniusban végzett lelkes és eredményes munka biztos alapot adott a második fél­éves terv megkezdéséhez, t— Nem is késlekedtek* A vezetők és dolgozók 5sz- szedugták a fejüket, hogy megvitassák, miként tud­ják a 2.4 milliós vállalásu­kat, — melyet egész évre tettek — félév alatt teljesí­teni­úgy, hogy a termelékenysé­get 3.2 százalékkal növeljék és az önköltséget a bázishoz viszonyítva 6.7 százalékkal csökkentsék. A második félévből egy na­pot sem akartak veszíteni. — Előre elkészítették vállalásu­kat. Többek között 4 vályog- prést egy újrendszerű va­cuum téglaprést készítenek terven felül. Augusztus 20-ra a gyár kü­lön Ígéretet is tett. Elkészítik a hejőesabai Cement és Mészműgyár cement forgó kemencéjének fogaskerekét. Ezzel a munkával még ez év­ben 25 ezer tonna cement le­gyártását segítik elő. A mun­kánál minden nap számít, — ment a cementgyáriak terme­léséből a fogaskerék miatt, naponta 250 tonna esik ki, A takarékos munkára is gondoltak. A 12-es törő ké­szítésének új technológiai el­járását dolgozták ki és a szer­kezeti változásokkal együtt 2700 mázsa vasanyaggal hasz­nálnak kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy a népgazdaság­nak többmillió forintot taka­rítanak meg* ab. — Ahol még mindig tartja magát az értetlenség, a ssüklátókörüség Ismét eljött a nyár. Mun­kába álltak az aratógépek, a kombájnok, megyeszerte aratnak. Dicsérendő az igye­kezet. A szövetkezeti gazdák a gépállomási dolgozókkal összefogva pihenő idejüket is feláldozzák, csakhogy gyor­san s minél kevesebb vesz­teséggel lekerüljön a földek­ről az élet. A mostani ara­tást a régivel, 15—20 évvel ezelőttivel nem hasonlíthat­juk össze. Mégis' van egy olyan terület, ahol nagyon keveset jutottunk előre. Is­mét jelentkezett az évek óta megoldatlan probléma. Mint minden esztendőben, most is az értetlenség, a szűklátókö­rűség, a rosszul értelmezett takarékosság és a felületes szervezés az előidézője: A tarlóhántásról van szó. Arról, hogy a Szolnok me­gyei szövetkezeti vezetők többsége nem akarja meg­érteni e munka elvégzé­sének fontosságát. Egyesek szavakban ugyan Fölével a tejet A KUNSZENTMÁRTONI Zalka Máté Tsz — mint me­gyénk minden termelőszövet­kezete — tavasszal jelentős mértékben megerősödött. Ma már közel 8 ezer holdon, több mint haltszáz taggal gazdálkodik és hozzá nem akárhogyan. Gazdálkodásukat érdemes közelebbről is megnézni, mert kisebb hibáktól eltekintve, a Zalka Máté Tsz jólszervezett, jövedelmező nagyüzemi gaz­daság. — A gazdasági erőt és a munkaerőt a jövedelmezőség érdekében tervszerűen hasz­nosítjuk — mondotta mód­szerükről Kardos Balázs párttitkár. — Nemcsak lét­számban szaporodott a szö­vetkezetünk, hanem jelentő­sen javult a tagság szerve­zettsége is. A munkában valS részvétel csaknem 100 száza­lékos. így jobban tudunk gazdálkodni a munkaerővel, növelhetjük a munkaigénye­sebb — ugyanakkor nagyobb jövedelmet biztosító növé­nyek vetésterületét. — Gazdaságilag is erósebb lett a tsz. Most már bizto­sítani tudjuk a takarmány­ellátást, s ezzel az állatte­nyésztés sikerét — veszi át a szót Nádas Sándor főköny­velő. — Nálunk a tehenészet főjövedelmi üzemág. Csak tejből 130 ezer forint jöve­delmünk van havonta. Ez egyik legfontosabb állandó jellegű bevételünk, mert fe­dezi az üzemviteli költséget. A ZALKA TSZ-BEN tíz- naponként értékelik a teje- lési átlagot, mégpedig istál­lónként. Ha valahol csökken, sürgősen megállapítják az okát és azonnal intézkednek, így érik el, hogy 280 tehén­nél (pedig nem mind fejős) 10 literes napi átlagot tudnak biztosítani. Természetesen a havonként leadott tej meny- hyisége sokszorosan több, mint ami a nagyüzemi felár eléréséhez szükséges. A lite­renkénti 20 fillér felár náluk havonta 10 ezer forintos többletbevételt jelent A nagyüzemadta lehetősé­geket az állathízlalásnál is kihasználják. Hízott sertés­ből ötvennél kevesebbet soha nem adnak le, így megkap­ják a kilónkénti 2 forintos falkásítási felárat Idén 900 sertést hizlalnak meg. Dara­bonként 1 mázsa 10 kilóval számítva, a nagyüzemi felár 200 ezer forintot jelent. — Ugyanígy falkásítva adják át a hízómarhát Is (lehetőleg extrém, vagy I. osztályú mi­nőségben), 170 hízómarhánál 150 ezer forint a többletjöve­delem. Még nagyobb Hasznot hajt a tenyészállatnevelés. Igaz, a törzskönyvezett anyakocák beszerzése Igényelt némi be­fektetést, de az már az első évben megtérült. Idén már 130 anyakocát és tenyészkant tudnak eladni, mázsáját 160 kg hízó árának megfelelően, Százezer forinttal kapnak többet érte, mint ugyanennyi súlyú hízóért. ,,Megfogni a pénz anyját”, — ez a jelszó a növényter­mesztésben is. Egyik módja az, hogy a vetésterület egy részén — 606 holdon nemesí­tett gabonavetőmagot, búzát, őszi-tavaszi árpát és zabot termelnek. A TALAJMEGMUNKÁ­LÁS, vetés csak ugyanannyi munkát igényel, mint a szok­vány minőségű gabonánál. — Legfeljebb art-a kell vigyáz- niok, hogy kedvező elővete- mények (borsó, cukorrépa, lucerna) után vessék és hogy a közelében más gabonatábla ne legyen. Ezt a Zalka Tsz nagy területén anélkül is biztosítani tudják, hogysem a vetésforgót megbontanák. A nemesített vetőmagot tisz­títva, fémzárolt zsákokban adiák át a Terményforgalmi Vállalatnak, mázsánként 60— 80 forintos felárral. Sem kü­lönösebb befektetést, sem lé­nyeges pluszmunkát nem kí­ván, mégis 300 ezer forinttal keresnek rajta többet, mint­ha ugyanannyi szokvány ga­bonát adnának el. A szerződéses ipari növé­nyek — cukorrépa, kender, mustár, borsó — viszonylag nagy területen történő nagy­üzemi termelése szintén nem megvetendő összeggel növeli a tsz jövedelmét. A termékek nagyüzemi értékesítéséből és a falkásított állathízlalásból, valamint a tenyészállat-neve­lésből származó felárak ösz- szegé körülbelül 2 millió fo­rintot, a tsz összbevételének egyötödét adja. Érdemes ezen egy kicsit elgondolkodni s amiben lehet, követni példá­jukat. Természetesen egyik évről a másikra nem megy, hiszen például az állatte­nyésztéshez hely, stabil elegendő férő­takarmánybázis és megfelelő hozzáértés szük­séges. Azon kívül olyan — látszólag improduktív befek­tetések is előfordulnak, mint az állatgondozói lakások épí­tése. A Zalka Tsz-ben körül­belül 30 gondozólakást épí­tettek; árából akár egy szá­zas istálló is kitelne. De hogy végső soron ez a befektetés is hasznos, azt a tejhozam, a hízlalási, fialási átlag nö­vekedésén, általában az ál­lattenyésztés jövedelmezősé­gének fokozódásán lehet le­mérni. TERVSZERŰ gazdálkodás, a nagyüzemi lehetőségek biz­tosítása és maximális kihasz­nálása teszi igazán jövedel­mezővé a termelőszövetkeze­tet. így lehet egy forintból kettőt csinálni. Patkós Mihály elismerik, csak éppen nem csinálják. Oktalanul a szö- vetkfezet Valamennyi | gját megrövidítik, megkárosítják. Ez az állapot tarthatatlan és szégyelnivaló. Márcsak azért is, mert szövetkezeti megyé­ről van szó. Ezenkívül a jász­kun föld legtöbb nagyüze­mében már évek óta alkal­mazzák a különféle korszerű agrotechnikai eljárásokat. — Egyik-másik közös gazdaság­ban már a műtrágyát is re­pülőgépről szórják, ugyanak­kor ott éktelenkednek a ki­száradt tarlók. Ez össze­egyeztethetetlen a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás fo­galmával. Aki ezidőtájl Szolnok me­gyét járja, bizony hamar fel­tételezi a szakmai képzetlen­séget és azt, hogy a mező­gazdászok nem állnak a sar­kukra. Nem szereznek ér­vényt a legelemibb követel­ményeknek. Alkl erre jár, annak sok oka van mindezt feltételezni. Mert nézzük! Karcag termelőszövetkezeti város. Az elmúlt tíz eszten­dő alatt soha nem tapasztalt mértékben fejlődött a gaz­dálkodás színvonala és vál­tozott az ottani emberek éle­te. Ezt mindenki tudja, — Ugyanakkor ott a csúnya szépséghiba* Az elmúlt hét végéig a vá­ros határában 1508 hold búzát, 1700 hold őszi ár­pát, 696 hold tavaszi ár­pát arattak le. S tarlóhán­tást mindössze 300 holdon végeztek. Sorolhatjuk az efajta pél­dákat Kisújszállásról jelen­tették: tarlóhántás még nincs. Mezőtúron van, de mennyi? Hatvan hold. Még a viszony­lag legjobb szolnoki járás is nagyon gyenge eredményt mutathat fel. S ebbe nem nyugodhatunk bele. Miért nem? Azért, mert a tarlóhántás fontosságát min­denki ismeri, akinek csak va­lami kis köze van a mező- gazdasághoz. Tudjuk, elsősor­ban a talajnedvesség megőr­zését szolgálja. Rengeteg más előnye is van. Az aratás megszünteti a növényzet nyújtotta árnyé­koló védelmet. A talajt ki­tesszük a szél és a meleg hatásának, a gyomok élette­vékenységének. Tarlóhán­tás nélkül az őszi mély­szántás ideje teljesen az időjárás függvénye, stb. Erről egyébként a leg­utóbbi mezőgazdasági szabad­egyetemen Sípos Gábor, — egyetemi tanár, országoshírű szaktekintély részletes és ki­merítő előadást tartott. Szö- veiKezeti és szakvezetők vé­gighallgatták Sipos Gábor ' előadását, s az eredmény en­nek ellenére jóformán nul­la. Mindössze tízezer holdon végezték el a szóbanforgó munkálatokat* Sípos Gábor egyetemi ta­nár kifejtette, hogy jó a nyá­ri mélyszántás is. Dehát száz szónak is egy a vége, sem az egyik, sem a másik nem halad, mintha a szövet­kezeti vezetők egyáltalán nem ismernék e tennivaló fontosságát. Bele lehet abba nyugodni, hogy emiatt káro­sodjanak a szövetkezetek? Nem* Szolnok megyében 178.100 hold tarló vár hántásra. Elsőrendű feladat a nagy elmaradást pótolni Most még meg is van a lehetősége a tarlóhántás meggyorsításának, A gépállo­mások cséplőgépei még nem dolgoznak. A majdan ott foglalkoztatott erőgépek egy- részét munkába állíthatják a tarlókon. Ehhez azonban más is szükséges. A szövetkeze­tek vezetői teremtsék meg a tarlóhántás vagy a nyári mélyszántás végzésének elő­feltételét, Szűnjék meg a kényelmes­kedés, az értetlenség, a szűklátókörűség. Gondos szervezéssel mindenütt el lehet érni, hogy az arató­gépek, a kaszák után a tar­lót felkaparják, a kaparé- kot összeszedjék, a kom­bájnok ntán a szalmát el­takarítsák. Ez a leglényegesebb előfel­tétele a tarlóhántás elvégzé­sének! A S7nkembenek, a termelőszövetkezetek mező­gazdászai érezzék felelőssé­güket és szerezzenek érvényt ennek az elemi agrotechni­kai követelménynek, Aratási emlék A kongresszusi verseny élenjárói A törökszentmiklósi Mezőgépgyárban a verseny legjobbjai közé tartozik a „szocialista b igád". Vá'la'ták, hogy a ver­seny ideje alatt terven felül 50 dixttilert gyártanak. gelben egy kis keresethez jutunk. A vagon háromnapos ide-odatalogatás után megér­kezett velünk a tiszaluci állo­másra. Mint a főtt rák, úgy szédelegtünk le a felmelege­dett, bűzös marha-szállító va­gonból. Az éhségtől szinte nem láttunk, mivel már két napja jóformán semmit sem ettünk. A csoportvezető azzal indított el bennünket, hogy egy nap múlva megérkezünk, így csak egynapi eledelt vit­tünk. A kereset reményében elhallgattattuk korgó gyom­runkat és biztattuk magun­kat: kibírjuk. Tiszaluchoz még egynapi járóföldre volt a munkahely, ahová késő este kocsin ér­keztünk. Hajnalban egy ko­pár, piszkos istállószerű ta­nyán ébredtünk. Nemhogy fa, de még egy olyan bokor sem volt a közelben, amely vala­mi kis árnyékot adott volna. Ameddig csak a szem ellá­tott, búza- és árpatábla válto­gatta egymást. Itt-ott szakí­totta meg egy-egy nagy cu­korrépaterület. Na, de mi aratni jöttünk, nem a tájban gyönyörködni. Ügy sem ér­nénk rá a fa alatt heverni, mert keresni akarunk, ha csak lehet, minél többet. Minden család maga látta el magát étellel úgy, ahogy tud­ta, Egy nagy gödör szélén ás­tunk lyukakat és a főzés ott történt. Túzrevalómak izíket, szalmát használtunk. Krump­li, bab, Oszt és avasszalonna szerepelt a kommenciónkban, Az aratás már negyedik hétbe fordult, csak. éj jel tud­tunk dolgozni, úgy hullott a szem. De az emberek is hul­lottak. Előbb Márton Kál­mán bácsi, aztán Fehér bácsi ejtette ki a kaszát a kezéből. Majd a többiek. Már csak néhányon lézengtünk a tar­lón. Sokat kibír a magyar! — biztatott bennünket a banda­gazda. Mi is. kibírtuk Le­arattunk, behordtunk, el is csépeltünk. De még a cukor­répát is kiszedtük. És mind­ezért a munkáért nem kop­tunk semmit. Se pénzt, se búzát. Rajtunk kívül még hetvenkét család — akik He­vesből szerződtek — ugyan­így járt. A tulajdonos, illetve a bérlő, a fegyvemeki fő­jegyző fia azzal intézett el bennünket, hogy 6 elszámolt a bennünket szerződtető Bo­gár István budapesti lakossal. Az viszont a bérlőre hivatko­zott. Végül bepereltük őket, de elvesztettük a pert. Még a költséget (13 pengő fejenként) is rajtunk vasalták be. A bér­lő 50 hold tanyás földet vá­sárolt a fegyvemeki határ­ban, az emberkereskedő Bo­gár pedig villát és 20 hold földet Siófokon. Mi pedig in­gyen dolgoztunk egy fél évig. s éhen maradtunk. így vég­ződött a mi nagy aratásunk Nem a múltat akarom idéz­getni, de úgy gondolom, nem árt emlékeinket néha felfris­síteni, már csak azért sem, hogy annak tudatában kemé­nyebben fogjuk meg a kasza nyelét, hisz most már való­ban magunknak aratunk, Vrbán István Jászapáti, Iskolaföld Van már munka verseny az Aprítógéngyárban A hogy nézegetem a jasz- ** apáti Alkotmány Tsz szépen hullámzó, gyönyörű búzatábláit, eszembe jut egy régi aratási eset. Azért tar­tom érdemesnek felfrissíteni ezt a régi emléket, mert azon az aratáson többen vettek részt azok közül, akik most a jászapáti Alkotmány, vagy az Uj Élet Tsz sokatígérő, gaz­dag aratásában veszlek részt. 1928 nyarán, huszonkét csa­lád rakta be szegényes ba­tyuját a jászapáti vasútállo­máson egy piszkos vagonba. Azzal a reménységgel indul­tunk útra. hogy a hosszú, ke­serves tél után a messzi ide-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents