Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-04 / 155. szám

1959. július 4. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 3 A harangöntéshez falán jobban ért A felelőtlenségnek is van­nak fokozatai. Az a sze­mély, aki az 50 férőhelyes téliesíthető, vályogfalas szarvasmarhaistálló, vala­mint a 48 férőhelyes té­liesíthető, betonpillér es marhaistálló költségvetését elkészítette, megérdemelné a hanyagság és a felelőt­lenség összevont nagydíját. Abban az esetben persze, ha létezne ilyen. A szóbanforgó költség­vetéseket megküldték né- • hány járási tanács vb. me­zőgazdasági osztályához és termelőszövetkezetéhez. A következő csemegékkel. Egy nagy csomó összeadási hi­bával és még nagyobb adag bárgyúsággal. Feltün­tette a költségvetés szer­kesztője, hogy a téliesít­hető vályogfalas szarvas­marhaistállóhoz 6300 vá­lyog szükséges. (Kislakás­hoz is kevés). Megjelölte a 6500 kéve nád-szükségle­tet, á 5 forintos árral. — Mindezt beszorozta és a szorzás eredménye 3250 forint. Azt csak ő tudja, hol tanulta ezt a matema­tikát. Még egy sor hasonló ostobaság szerepel a költ­ségvetésben. Szerencsére a Megyei Tanács VB szövetkezeti csoportján dolgozó szakem­berek idejében észrevették derék barátunk ügyködését és tudomására hozták: kí­vül tágasabb. Magyarán mondva elküldték munka­helyéről. A harangöntés­hez talán jobban ért. S miért tettük szóvá mindezt? Azért, mert a szövetkezeti mozgalom ügye nem túri a felelőtlen, ha­nyag embereket. m~szpm A Nemzetközi Szövetkezeti Napról Július első vasárnapján csakúgy, mint a világ sok más országában, hazánkban is megemlékeznek a nemzet­közi szövetkezeti napról a mezőgazdasági, kisipari és földművesszövetkezeti tagok. Sok városban és község­ben rendeznek gyűléseket, kulturális és sportünnepsége- ket. (MTI) Mustból lesz az aranyszínű bor Az erjedést követi forrás és utána törvényszerű a tisztulási Jászladány on még forr, de már tisztul a „bor’’. A söprű menthetetle nül a hordó aljára kerül. Itt, ebben a nagy jászsági köz­ségben az erjedés tél utolján kezdődött. Ellentétes erők csaptak akkor össze, az új és a régi. A silóépítés tapasztalatairól Vizagáznak a jászberényi mezőgaz­dasági szakiskola hallgatói A jászberényi mezőgazda- sági szakiskolában csütörtö­kön megkezdődtek az évvégi vizsgák. — A hallgatók két éves tanulmányaikról adnak számot, s utána a termelő- szövetkezetekbe kerülnek brigádvezetőknek, vagy mun- kacsapatvezetőknek. Egyébként a kétéves me­zőgazdasági szakiskolákra augusztus 20-ig jelentkezr hetnek a tanulni vágyók. — Felvételi korhatár 17-től 26 évig. Jelentkezni lehet Bé­késre, Hajdúdorogra, Sza­badkígyósra, Csongrádra, Kecskemétre, Jászberénybe. Részletes felvilágosítást sz iskolák vezetői adnak. A Kenderesen ismertetett olcsó silóépítési módok nyo­mán hatalmasan fellendült megyénkben a silóépítés. — Még júliusban több mint 150 ezer köbméter tárolóhely építésére kerül sor, amiből 120 ezer köbméter áthajtós rendszerű ároksiló. Sajnos, hogy a mennyiség­re való törekvés sokhelyütt háttérbe szorította a minő­ségi követelményeket. Nem törődtek azzal, hogy hol je­lölik ki a siló helyét, és hogy az építés az előírások­nak megfelelően történik-e. így például a csataszögi Szebb Élet Tsz-ben olyan mélyenfekvő talajon építet­ték meg a silógödröt, ahol az altalaj víz szintje magas Tartani lehet attól, hogy a takarmány átázik és megro­had. Ugyanez a hiba a kun­Szajol JELENE JÖVŐJE VALAMI nyolc esztendeje egy kedves ismerősöm, régi vasutas-dinasztia sarja, mu­tatta be Szajolt. Mondhatom, nem túlságosan vidultam lát­tán, s mikar egésznapos sé­tánk után megpihentünk a vacsora mellett, így foglal­tam össze a tapasztalatai­mat} — Most már nem csodálko­zom, hogy ennek a község­nek ija-fia a vasúthoz kíván­kozik Megértem: mindenki szeretne eljutni a nyáron pares, ősszei-télen »áros fa­luból. — Nem ez az ok — világo­sított fel jóakaróan ismerő­söm. — Akik itt laknak, sze­retik a községet. Nem azért mennek el, hogy sáron falu, hanem inkább csak úgy megszokásból. Apjától örö­költe a mai emberek többse ge a vasutasságot a sárral, porral, vándorlással együtt. Már megszokták... Megvallom, azóta ez a bi­zonyos „megszokták’’ sokszor motoszkált a fejemben s né­hány napja csak úgy kíván­csiságból ismét felkerestem nyolc év előtti ismerősömet. — Mi újság a megszokás­sal? — Annak már befellegzett. A mi embereink szakítottak a múlttal s ma elmondhatom: falunk 5—6 évvel előtte jár a járás községeinek, kultu­ráltság tekintetében. Az em­berekre sok „ragadf’ azóta a vasútnál az ipari üzemekben, műhelyekben. — No és a falu? — ezt már Czakó Sándortól a ta­nácstitkártól kérdeztem. — Az is megvolna — vála­szolt kissé tempósan, amúgy titkárosan, mert fiatal kora ellenére is azt vallja: minden szónak súlya kell, hogy le­gyem S aztán feltárult az elmúlt évek sora, a mai Szajol, — gondjával, bajával örömeivel. Talán az örömökkel kezd­jük. Itt van például az új­telep. Néhány éve még híre sem volt. Ma hat utcájával, piros-cserepes házaival talán a legszebb része az 1045 há­zat és több mint négyezer lel­ket számláló községnek. Vagy az iskolák. Kevés ilyen köz­ség mondhatja el, hogy a gyerekek 11 tanteremben is­merkedhetnek a könyvek rejtelmeivel, szakszerű, gon­dos felügyelet mellett Mint- ahogy a bolthálózatra se igen panaszkodhatnak a szajoliak. Területi elosztásban „megfe­lelnek a követelményeknek”, aem fceü kilométereket gya­logolni, ha valami szükséges a konyhára. S még annyit az örömökhöz: Van már kút is. az iskolában nevelőd szoba, szertár, park, járda a főut­cán s 5 kilométer villanyve­zeték viszi az áramot a há­zakba. NO ÉS A GONDOK, ba­jok. Merthogy ilyenek is ke­rülnek, hiszen a község mesz- sziről Indult el. Kezdjük ta­lán az elején. Ismerősöm azt mondta, Szajol öt-hat évvel előtte jár a járási többi köz Bégednek; Minden bizonnyal igaza van. De az is az igaz­sághoz tartozik, hogy a kul­turáltságot nem a községben szerezték, mert művelődési otthon — ha csak nem nyil­vánítjuk annak a Tassiné- féle házban lévő berendezet­ten báltermet — nincsen. A könyvtár is a meglévő 120 kötettel nagyon keveset segít­het a művelődésben; De folytassuk tovább, Egyik — szintén vasutas — ismerősöm jegyezte meg, amikor a falu boltjairól esett szói — Lehet itt kapni min­dent Csak éppenséggel, ha ruhát vagy cipőt akarok ven­ni a családnak, akkor kell bemenni Szolnokra. Nem azért, mintha ilyen nem vol­na, csak ritkán talál az em­ber olyat, amilyet éppen sze­retne. A vegyesboltok kész­lete, választéka hiányos. Sokkal inkább közös azon­ban a gond a községbeliek között az ivóvízzel kapcsolat­ban. Mert hiába az új kút, meg a három northon, ha va­laki 20 fokos melegben nem akar víz nélkül maradni egész napot tölthet az alig csordogáló csap mellett. Az tán meg az egészségügyi hely­zet. Sokan járnak innen a MÁV rendelőbe. A körzet sem túl nagy, hiszen négy és félezer lelket meggyőz egy orvos. Ennek ellenére azon­ban lassan kevés lesz a napi három óm rendelést Ez hát a jelen gondja, baja. S mit old meg ezekből a jövő. A tanács, alig néhány hónappal megválasztása után távlati tervet dolgozott ki öt esztendőre. Itt már figyelem­be vették, hogy Szajol sem maradt el a megye többi községeitől. A tavaszi nagy változáskor itt is szakítottak régivel s ma három ter­melőszövetkezet gazdád bírják a határt. S ez egy kicsit már többet kíván, mint a múlt. Mit ad a terv? Az első esztgodő szépen ígér. Hama­rosan tető alá kerül az új­telepen a millió forintos költ­ségből épülő új iskola. S ha igaz, már vitatják, hogy a szolnoki járásban Szajol kap legközelebb művelődési ott­hont. És hogy az állami be­ruházásokat se hagyjuk ki. írjuk ide: néhány esztendő múltán új, nagy közraktár­ral, ásványolaj bázisteleppel lesz gazdagabb SzajoL SZEMRE ezek a jelentő­sebbek. A kisebbek: napközi otthonos óvoda, 80 gyereknek iskolai napközi, mind a falu fejlődését segítik. Viszont amibe tanácstalanok a köz­ségben, a vízprobléma meg­oldása. (Most ugyanis az a helyzet, hogy vizet vezetni a házakba nem lehet, mert nincs honnan. Törpevízmú. vagy nagyteljesítményű egyedi kút segítene megol­dani a helyzetet. A jövőben bízó szajoliak remélik: vala­honnan kerül pénz, hogy ez is megoldódjék, hogy még szébb, otthonosabb legyen Szajol, termelőszövetkezeti község. Nagy István hegyesi Vörös Október Tsz- ben is, ahol ráadásul még a kelleténél mélyebbre is ás­ták a gödröt. Sok helyen csupán 2.5—3 méter szélesre építették az ároksdlót, így az rendkívül hosszúra nyúlt. Ez hátrányt* egyrészt azért, mert a hosz- szú silógödörben a takar­mány nagyobb felületen érintkezik a talajjal, na­gyobb tehát a rothadás, pe­nészedés veszélye. Másrészt a téli-tavaszi kitermeléskor a takarmány sárral, csapa­dékkal szennyeződik, ami új abb veszteséggel, illetve minőségromlással jár. Az ároksilót talajvízmen­tes területen 4—6 méter szé­lességben legfeljebb 20—25 méter hosszúságúra kell el­készíteni. — Széles silóban az erjedés feltételei előnyö­sebbek, ugyanakkor a rotha­dásból eredő veszteség is 50—60 százalékkal kevesebb, mint a keskenyre épített silóban. Érdemes tehát be­tartani az előírásokat. — P — Zavartalan lesz a mézellátás Az idén megkezdődött hazai nagyüzemi termelőszö­vetkezeti méhészetek kialakí­tása. Az első évben, az Or­szágos Központ közreműkö­désével, 35 termelőszövetke­zetben Létesítettek egy több mint kétezer családdal új méhészetet. Ügy tervezik, hogy a jövő évbén már négy­ezer méhcsaládot bocsátanak termelőszövetkezetek ren­delkezésére. Szakiskoláik fej­lesztésiével meggyorsítják a szakemberképzést. A korábbi és az új termelőszövetkezeti méhészetek fejlődését mód­szeres szaktanácsadással se­gítik. Bár az akácvirágzás, az esős időjárás következtében, nem hozta meg a várt ered­ményt, sem a belföldi ellá­tásiban, sem az export kötele­zettségek teljesítésében nem lesznek zavarok. (MTI) A fiatal és erős új, mint ifjú izmos legény legyőzte az el- aggot régit, aki azonban még mindig nem bír belenyugod­ni a pusztulásába. Erőlködik, tápászkodik, de hiába. Még akkor is hiába, ha segíti a maradiság és támogatja a ré­gi rend valamennyi kiszolgá­lója Ha valaki csak az utcákat, a házakat nézte, észre sem vette a nagy küzdelmet, amely minden eddigitől elté­rően az emberek szívében és eszében folyt. Azokéban per­sze, akik mindenképpen eh­hez az új világhoz tartoznak, de nem születtek bele, ha­nem teherként magukkal hoztak sokat a régiből. Fel­fogásból, életszemléletből, szokásból... S Jászladány ennek az esz­tendőnek az elején szövetke­zeti község lett Következett a forrást A tanácsiházával szemben a szabók ugyanúgy csattogtatták ollóikat homá­lyos műhelyükben, mint más­kor. A borbélyoknál éppen olyan hévvel latolgatták en­nek vagy annak a csapatnak különböző esélyeit, mint öi’ök idők óta, mióta futball és borbéiymúhely létezik. Leg­több sízó mégis a szövetkezet­ről esett. Bármelyik irányból közelíti meg az idegen a községet, akár északról, ke­letről vagy délről, mindenütt ott a tábla: „Jászladány szö­vetkezeti község". És éppen a forrás miatt a gondolatok ka­varognak. Itt van Katona Endre. Aláírta a belépési nyilatkozatot. Utána rendsze­resen eljárt a közgyűlésekre, a közös munkából is kive­szi részét. A közgyűléseken legtöbb szava az új mellett szólt, de még teli volt nyug­talansággal a legutóbbi idő­kig. Egyszer-egyszer valami formátlan, megmagyarázha­tatlan érzés lett úrrá rajta. Ilyenkor ingerülten, minden meggyőződés nélkül beszélt. Eszében hol a jó kerekedett felül, hol az jutott alulra. Amikor az utóbbi történt, akkor egy alkalommal epésen jegyezte meg a Kossuth Tsz közgyűlésérv; — A bars! tagok min­dig itt vannak, mozdulni se lehet tőlük. Azt hiszik ta­lán, hogy nélkülük nem bol­dogulunk — ezt a község ve­zetőire értette, kik nem is­merik a fáradságot. Pihenő­idejüket is feláldozzák, taná­csokat adnak, hogy könnyeb­bek legyenek az első lépések. Forr a bor. Nem csoda, hogy jósok is kerülköznek, akik tudni vélik, hogy a szö­vetkezeti gazdák nem men­nek semmire, nem haladnak ötről a hatra. Ostobaság ez a beszéd, dehát az ilyen nagy átalakulásnak ez is velejá­rója., Bizonytalanságot akar kelteni, s időnként sikerül is. De az új, ez a fiatal, izmos legény megadja a csattanós választ. Hogyan? Hát úgy, hogy bebizonyítja életképes­ségét. íme a bizonyíték. A Kossuth Tsz gazdái min­den jóslásra fittyet hányva, 180 hold takarmányt vetettek közösen., utána kihordták a trágyát, szarvasokba rakták, majd hozzáláttak a takar­mánynövények kapálásához. A kukoricát már harmadszor kapálják. Emellett építkez­nek is. Az Ezüstkalász a má­sak új tsz. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel ott is halad a munka. Ahogy mondani szo­kás: a kutya ugat, a karaván pedig halad. Nyolc tsz van a községben. A táblák kialakí­tása megtörtént, mindegyik .szövetkezet tudja: hol a terü­lete és dolgoznak sízel sá­sán a tagok. Az eddigi ered­mények mutatják, hogy még forr, de már tisztul a bor, s rendeződnek a fejekben a gondolatok. Hiába tápászko­dik a ragu A falu hírharangjai el­híresztelték, hogy az Úttörő Tsz elnöke megvetően nyi­latkozott a Kossuth Tsz-ről. Sértődés, magyarázkodás lett a vége, végül csak be­bizonyosodott, hogy kohol­mány az egész, mert Cseh elvtárs igaz, őszinte barátja a Kossuth Tsz valamennyi gazdájának. Dehát kinek áll érdekében a megtévesztés, bonyodalom-okozás? Azok­nak, akik siratják vissza a régit, s akik ostoba módon azt hiszik, efféle naív me­sékkel megakadályozzák a kibontakozást. Nagy Tibor­nak, a kulák-kocsmárosnak, ifj. Mészáros Gábor zsíros­parasztnak, nekik van saj- nálnivalójuk. (Igaz, mindket­ten brigádvezetők egy ál­lami vállalatnál.) Hiába minden. Napról- napra bizakodóbb a hangu­lat. Egyre kilátástalanabb a régi, visszahúzó erők szá­nalmas vergődése, erőlkö­dése. A jó, az új kerekedik felül véglegesen, mert lám, Katona Endre is megnyugo­dott és teljesen megválto­zott. Szivében, eszében el­dőlt a harc, sűrűn keresi fel a Kossuth Tsz párt titkár­nőj ét, s elmondja: szorgal­mas gazdája akar lenni szö­vetkezetének, sajnálja és bánja egyik-másik kijelen­tését, dehát értsék meg őt akkor még vajúdott, de már belátja, hol a helye. Sok, nagyon sok katona- endre így beszél ma már. Aratnak a széles jászladányi határban, takarítják be a gazdag termést, s minden nap aratják az új győzelme­ket. S ez így van, mert tör­vény, hogy jóízű, aranyszínű bor lesz a mustból. A söprű pedig leülepszik a hordó fe­nekére!. Szekulity Péter %*■■■ ' ■ » Néhány hete fúrótorony emelkedik Jászapáti szélén. Az Országos Vízkutató Vállalat végzi a fúrást s jelek szerint munka befejeztével melegvíz fakad. Jelenleg 342 mé­ternél tartanak. Kenyeres Bálint és Szabó Dezső a ru­dasat beépítését végzi, Mindenki talál munkát A jászberényi 10-es számú Autóközlekedési Vállalat dol­gozói még a tavasszal elha­tározták: idejükből, erejük­ből telhetőén segítik a ter­melőszövetkezetek megszi­lárdítását, hogy náluk is mi­előbb meghonosodjon az új, a jólét alapja. A határozott szándékot, amelynek szüle­tésénél a vállalat ötszáz dol­gozója ott volt, most a tet­tek követik. A tavasszal vál­lalt négyezer társadalmi munkaóra teljesítésre váró száma egyre csökken, s he- I lyében kút vize csobog, is- ; tállófal emelkedik, az épí- |téshez szükséges vályog szá­rad, §tb. A vállalat dolgozói közül mindenki talál magának munkát a szövetkezetben, ki mihez ért legjobban, Darázs József, Cseh István és Nagy Mihály gépkocsivezetők egy Norton kút fúrásán mester­kedtek, s több mint 65 méter mélyről jóminőségű ivóvizet varázsoltak az Űj Élet Tsz portájára. Felsőmuszájon egy 25 fé­rőhelyes istállót építenek a szövetkezetnek. A 15 ezer darab vályogról, annak a helyszínre szállításáról szin­tén az „akövösök” gondos­kodtak. Az építkezésekhez 100 tonna terméskövet vár a szövetkezet. De várják azt a vállalat dolgozói is, mert a vasúttól ők fogják a tett­helyre szállítani. S ha meg­érkezik, sürgősen munkához is látnak. Két gépkocsive­zető, Krasnyánszki István és Gergi László, akik a kőmű­ves szakmát is értik, vállal­ták az építést. A segédmun­kások pedig a tsz új tagjai lesznek, ök ugyanis úgy dön­töttek legutóbbi közgyűlésü­kön, hogy minden 'tag két- két napot tölt építkezési munkával. így alakul a „kimutatás” a jászberényi akövösök tár­sadalmi munkájáról, így ala­kulnak tettekké a vállalások, így váltják valóra a 10-es AKÖV dolgozói a pártkong­resszus tiszteletére adott szavukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents