Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

r * V 1959. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Yaodmahi JEGYZETEK Együtt és egymásért |U| ilyen megdöbbentő az, "■ amikor a fiatal házas- társak veszekednek és a ma­gasabb képzettségű férj, vagy feleség ingerülten vágja oda: minek is jöttém hozzád, hi­szen te nem értesz semmi­hez! S jómagam voltam ta­núja annak a szomorú je­lenetnek, amikor egy mun­kásból lett mérnök idegesen utasította rendre egyszerű parasztlány-feleségét: minek szólsz bele a vitába, ha egy­szer nem tudsz valamit És a nyilvánosan megszégyení­tett feleség szemét elöntötte a könny. Ekkor határoztam el: utá­na nézek, mi az oka annak, hogy házasságok borulnak fel a két fél társadalmi vagy iskolázottsági egyenlőtlensé­gén. Vajon az emberi meg­becsülés valóban a diplomá­hoz van-e kötve? Mert ilyen jelenségek valóban mutatkoz­nak. Elég, ha csak az apró- hirdetések házassági rovatát böngészi végig az ember. — Legtöbb lány diplomás fér­jet, a férfiak diplomás nő­ket keresnek élettársul. Sok ember beszélte el az életét e rögtönzött közvéle­ménykutatás során. Ezek a vélemények a legkülönbözőb­bek voltak. A legtöbben meg­egyeztek abban, hogy az a jó, ha a két fél azonos mű­veltségi színvonalon áll, de ezt olyan kritériumnak mon­dották, amely a házasság alatt is megszerezhető. A választ és úgy érzem, az egyetlen lehetséges választ a minap Mesterszálláson kap­tam meg, amikor betekint­hettem egy rövid kis órára a Balázs házaspár életébe. Balázs Ferenc a gépállo­más villanyszerelője öröm­mel vezette haza parányi kis . lakásába most egy éve jú­niusban fiatal feleségét. A nagyszemű vékony kis asz- szonyka röviddel megérke­zése után jelentkezett a kis falu általános iskolájá­ban. A kis másodikosok már nagyon várták az új tanító­nénit. Balázsné rövidesen megbe­csült lakosa lett a községnek. Es egyre kevesebben kérdez­ték meg, a hangjukban búj-, káló parányi lenézéssel: A te férjed villanyszerelő, úgy-e? Nem, Balázséknál egy pil­lanatra sem okozott problé­mát ez. Már esküvőjük előtt beszélgettek a témáról, bát­ran, világosan. A vőlegény határozottan leszögezte, igaz, hogy kevesebb az iskolája, de tovább akar tanulni. Eh­hez éppen a magasabb kép­zettségű feleség segítheti hozzá. A menyasszony pedig qrült, hogy olyan élettársat választott, akiben megvan a törekvés arra, hogy tovább­tanuljon, hogy Iskolázottság terén is felnőjjön az asszony mellé. — Mert emberségben nem volt és ma sincs közöt­tük különbség. A mézeshetek elmúltával megkezdődött a két fiatal ko­moly munkája. Nagyon sokat kellett dolgozniuk, hiszen be- bútorozkodás, ruházkodás gondjai állottak előttük. És nemsokára útban volt már a kis Feri, aki most a látoga­tásnál mint egy őszinte tisz­ta szép vonzalom élő — há­romhónapos és ennivalóan bűbájos — tanúja gőgicsélt a hófehér áramvonalas kocsi­ban. Milyen volt egy-egy esté­jük? Akármilyen későn jött haza Ferenc, leült tanköny­vei mellé. Áz asszony min­dent megtett, hogy zavar­talanul tanulhasson, bátorí­totta, segítette, ö maga is sokat tanult, képezte magát tovább, készítette a vázlatait. Emellett szorgalmasan eljárt a Vöröskereszt, a KISZ gyű­léseire, szülői munkaközös­ségbe, családlátogatásra. — Nem szakadt tó a közösségi élet áramából, bár mint őszintén bevallotta, volt olyan időszak, amikor vitat­koztak ezen a sok gyűlésen. De hát a vita arra való, hogy közös nevezőre jussanak, ez sikerült is. A fiatal férjnek sajnos, csak a fényképével ismer­kedtem meg a takaros, kris­tálytiszta szoba tükörasztal­káján. Nyíltszívű, vidám fia­tal férfiarc tekint rám visz- sza. Az asszonyka boldogan, büszkén követi a tekintete­met. — Négyes eredménnyel vizsgázott a mezőgazdasági gépipari technikum első osz­tályából — újságolja. Szem- melláthatól ag nagyon büszke a férjére — mint másoktól megtudtam —, teljes joggal. Egyhónapi szabadságot adott sajátmagának — teszi hozzá tréfásan. — Most van a mun­ka dandárja, szinte szünet nélkül dolgozik. Ma például a mezőhéki Táncsicsban van, Kiss Imre kombájnját javít- ja. Kilépek a tós ház kapuján. A kérdésemre és a problé­mára ime, itt a válasz: Nem számít a művéltség- beli, a hamisan értelmezett társadalmi különbség. Balázs Ferenc villanyszerelő és fe­lesége, a szövőnő lányából lett pedagógus egész harmó- nikus életükkel bizonyítják: boldogok lehetnek az ilyen „egyenlőtlen” házasságok is. Mindössze szeretet, ember­ség, szocialista életszemlélet szükséges hozzá. — Ez pedig egyre több fiatal és nem fia­tal házaspárnál található meg. Hernádi Tibor Strandfürdő, szabadtéri színpad épül egy jász községben Jászság és vízgondok :: t hosszú-hosszú évek óta két elválaszthatatlannak hitt fo­galom volt; Az utóbbi évek során több jász községben lényegesen javult e tekintet­ben a helyzet — közöttük Jászapátin is. Hol is kezd­jük? Talán a harmincas évek elején, mikor mintegy kilenc kilométer hosszan megépült az első vízvezeték. Sok kö­szönet nem volt benne; Számos kulákházban für­dőszoba is akadt, ugyanak­kor a község szegényei ösz- szesen . négy közkifolyónál tolonglak kannáikkaL Ma már har­minchatra emelkedett a köz­kifolyók száma; s elmondhat­juk, hogy nincsen községfej­lesztési terv, amely további szaporításukat ne célozná; Most a harmadéve kiásott 22-szer 50 méteres medence szélén állunk Szikszay Ist­vánnal, a községi tanács VB- titkárával, — Napokon belül megindul a betonozás, — ígéri. — Va­lóra válthatjuk, amit a vá­lasztások előestéjén ígér­tünk: strandfürdőt kap Apá­ti. Tavaly október végén még sok ellenzője akadt a tervnek. A tanyasiak egy ré­sze amellett kardoskodott, hogy inkább villanyt vezes­sünk a portájuk felé. Mihály István, az Alkotmány Tsz egyik gazdája csillapította le őket: „Jobb lesz, emberek, ha rpi megyünk közelebb a villanyhoz; beljebb építke­zünk! Bealkonyul maholnap a tanyasi életnek.” Fia pedig, ki szakaszvezetőként szerelt le a honvédségtől, ráduplá­zott: „Aki nem akar fürödni, maradjon otthon! Mi, fiata­lok, akarunk.” Ami azt illeti, a korosabbak javarésze sem pislog ellenségesen ma már errefelé:»« Nem áml MuH héten egy csapásra huszonnégy vagon sóder érkezett az állomásra; Ä ki­vitelező vállalat emberei ak­kor még valahol Budapesten voltak — az apátiak olyan se­rény közös, önkéntes mun­kával hordták helyére a szál­lítmányt, hogy a MÁV-nak egy fillér kocsiállás-pénzt sem kellett fizetni; Pár lépésnyire tőlünk a fúrótorony magasodik; a fú­ró hegye pedig már 610 mé­ter mélységben jár. ügy ter­vezik, hogy 800 méter mé­lyen megtalálják a kívánt 50 C fokú, percenként ezer li­teres vizet. A munka igen biztatóan halad; előre látha­tólag —- terv szerint au­gusztus derekán már csobog a melegvíz; Mind a budapesti LAKÓ­TERV, mind az ugyancsak budapesti Közlekedésépítési Vállalat dolgozói szívügyük­nek tekintik jászapáti fürdő- építését; Az utóbbiak — pél­dául — nem a-kényelmeseb­ben megvalósítható és nem a tervekben szereplő nagy- dilletációs építési módot vá­lasztották, hanem kisebb ele­Anna-sorsokról szeretnék most beszélni. A három történet össze- válogatásában nincsen semmi kü­lönös cél, semmi tanulság. Mind­egyik külön-külön beszél magáért. ANNA-napi történetek Anikó nem sír már Talán emlékeznek kedves olva­sóink három hónapja megjelent ri­portunkra, amelynek ez volt a címe: „Ne sírj, Anikó”. Néhány szóval ismét felvázolnám a törté­netet. Gyenes Imréné már túlha­ladta a negyvenedik évet, amikor úgy érezte, nem lehet gyermek nél­kül élni. Szegény, vékony, madárarcú asz- szony ez a Gyenesné, aki egy kis házikóban él Tiszaszöllösön. Egy újsághirdetésben olvasott először Anikóról, akit édesanyja örökbe akart adni. Éppenhogy élt a kis csecsemő, amikor a kis madárarcú asszony átvette az igazi anyától, hogy édesanyja legyen. A gondozó­nő nem hitte, hogy a kislány élet­ben marad. Anikó most már 11 esztendős és nemrég jelentkezett érte az igazi anya. aki eddig esztendőkön át még egy lapot sem írt: persze, mert most már használni lehetett volna valamire a gyereket. Vissza­kérte. Ekkor fordult szerkesztőségünk­höz levelével Gyenes néni. Akkor megírtuk, hogy Anikónak nem kell sírnia, hiszen az igazi szerető édes­anya Gyenes néni — akinek egy évvel később, a kislány örökbe­fogadása után született egy édes kisfia is. Azóta lezajlottak a törvényes formaságok — mert hivatalosan nem volt még meg az örökbefoga­dási okirat — és Gyenesné most már a családi pótlékot is meg­kapta, ami pedig sokat számít a családban, ahol 6 az egyedüli ke­reső. Amikor találkoztam — most már másodszor — Anikóval, szeme mo­solygott, lábán új szandál feszült és csinos ruháját könnyedén len­gette a szél. És átölelte cseppnyi anyukáját, hozzásimult, védelmet keresőén, tneghitten. A lejtőn A másik Anna-sors szofnorä és egyelőre még nincsen megnyug­tató befejezése. Főszereplőjéről elég, ha a keresztnevét tudjuk: Anna. Különben sokan ismerik. Fiatal — 17 éves — barna, csinos. özvegy édesanyja nevelte fel keservesen, tok-sok munkával, szenvedéssel: mosott, takarított, temérdek sok padláson teregette o ruhát, hogy az ő édes kislányának mindene meglegyenk Anna szép lett és 17 éves ko­rában megrohanta őt az a fwrcsa, érzés, amit úgy szoktak nevezni: „Egyszer vagyok fiatair Újdon­sült barátnőivel, a 19 éves Évával, Éva nővérével minden este ott üldögélt a Tiszában. Szórakoztak, ittak és mindez pénzbe került. És Anna lopott. Elvitte egy idős asszony takarékbetétkönyvét, fel­vett belőle kétezer forintot, aztán a vagyont pillanatok alatt elköltöt­ték a barátnőkkel és a társasággal. Mit gondolt 6 arra, 6, a fiatal, a 17 éves, hogy annak az öregasz- szonynak minden kincse, minden vagyonkája az a kis pénz. Éva, a bölcs barátnő nem lopott, csupán tanácsokat adott, hogy és mit csi­náljon. „Ezt nem lehet a szemem­re vetni, gondolta Éva, hiszen min­denki úgy boldogul, ahogy tud”. Anna börtönbe került. Csinos, fiatal és mégis már összeütközött á törvénnyel, és különösen az em­beri tisztesség íratlan szabályaival. Az anya munkában és aggódás­ban megbetegedett szive nem bírta ki ezt a fájdalmat. És Anna nem lehetett kinn az anya teme­tésén. akit 6 vitt a sírba. Már nem sokáig tart az elzárás: de mi lesz vele, ha kilép a világba, ahol nincs senkije, semmije, csak a múlt, a csaló „barátnő” és az édesnnya emléke. Mi lesz véled, Anna7 Megtalált boldogság 1919 őszének komor napjaiban, egy este csendőrök zörgettek a kis Tolna megyei falu gazdatisztjének ajtaján. Anna másfél éves volt, mikor apja utoljára magához szo­rította, azután elindult a hóhérok felé. Mindig a munkások, az egy­szerű emberek érdekét védte és ez elegendő volt ahhoz, hogy kom­munistává nyilvánítsák az ellen- forradalom pribékjei. Maga Göm­bös Gyula végezte ki, úri bandá­jával, bírói ítélet nélkül. Hat árva maradt utána. Istenem, de nehéz egy anyának egyedül nevelni hat gyereket. Nem is lehet. Szétszóródtak rokonokhoz, barátokhoz, vagy éppen Hollan­diába — 32 évi távoliét után éppen tavaly látogatta meg odavetődött testvérét Anna. És milyen nehéz fiatalság: csa­ládi otthon nélkül nőni fel. Annát Kisbéren nagybátyja, a meggyil­kolt testvére nevelte fel, de: soha- soha nem tudta egy pillanatra sem felejteni édesapját, az apa vértanu- ságát. Már dübörgött a háború, már dörögtek a Kárpátokban az ágyúk, amikor egy fiatal legény, Dózsa Béla vasutas Erdélyből odavetődött a Bakony-béli kis faluba. Április­ban ismerkedett meg Annával, 1944 szeptember 28-án megtartották az esküvőt. Viharos idők voltak: márcitís 18-án láncosbomba elvitte a fiatal házaspár mindenét. Csak a boldog­ságot, két ember teljes egymásra- lalálását nem tudta megsemmisí­teni. Most itt élnek Szolnokon, a Jó­zsef Attila utcában egy csinos, fe­hérre meszelt házikóban, amely egyetlen nagy ablakkal pillant az utcára. Számomra mindig rejtély volt, hogyan képesek a háziasszo­nyok oly rengeteget meotakarftani, hogy mindenre fusson: De Dózsáék élete egyenesen csoda. A férfi 1200-at keres — lakatos, ehhez jön a most felemelt 600 forintos családi pótlék. Mert öt gyereket nevelnek már. Zsuzsa 14 éves már, aztán kétévenként kö­vetkeztek a többiek: Lili, Emmi, Béla és Marika. A férfi keresete kell a megélhetésre. S hogy jusson a gyerekeknek is. Anna is dolgozik. Takarít a Járműjavítóban. Nézem a kis otthont, a parányi téglapadlós kertben épített, zöld­léces tündéri filagóriát és csak cso­dálkozom. A sarokban mosógép áll, meg takaréktűzhely. Az egy­szobás kis házat is 1951-ben vették. “ Sokat gürcöltünk érte, kapál­tunk, dolgoztunk, szinte erőnkön felül — mondja felragyogó szem­mel Anna —, de nézze meg, milyen kis családias otthont teremtettünk. Igaz, sokat segít a szakszervezet: a kisfiú Bodrogolaszin jár intézeti iskolába és a kaposvári leány­nevelő intézetbe küldhettük o MÁV segítségével a két nagyobbik lányt; Anna mosolyog: — Üdülni küldöm őket most Is, aztán elmegyek velük a Balatonra, vagy Lillafüredre, mert a vasút az ingyen van. És hadd ismerjék meg az országot. Ha vedig egy szabad fillérünk van, rögtön betesszük> a takarékba. Most bútorra gyűjtök. Aztán Anna elneveti magát: — És ■ majdnem elfelejtettem: beiratkozom a hetedik osztályba, mert ugyan van két polgárim, de ma már másképp tanítanak és én segíteni akarok d gyerekeknek. Maád elborult arccal teszi hozzá: ■= Tudja, én tisztában vagyok azzal, mit jelent családi otthon nélkül felnőni. Nem vagyunk gaz­dagok, de azt akarom, hogy hol­don gyerekkoruk legyen. És mert a gyerekek szívek, elé­gedettek; Anna is boldog. • Hámm Annáról szilt ez az írás: sorsuk különböző. Van. aki már révbe ért. eavikük jövőig bizony­talan. De én bízom abban, hogy második Annánk is megtalálja inazi. útiá.t. Fzen a napon mindhár­muknak átnuújtom — virág he­lvett ezt az Írást. BARACS DÉNES mekből alakítják ki a me­dencét. Hazánkban már nyolc hasonló fürdőt építettek, kö­zöttük az igen jól sikerült jászberényit; Nyolc millió forint — Ha szép lesz a vénasz- szonyok nyara, október ele­jén már úszhatunk egyet, —• bizakodik Szikszay elvtárs; — Akkor még megteszik a régi kabinok is; jövőre úja­kat építünk. Idén a község­fejlesztési alapból több mint egymillió, állami segítség­ből közel három millió forin­tot fordítottunk az építkezés­re. Ez a szám nem foglalja magában a hirtelenében ki sem számítható társadalmi munka értékét. Ifjúkommu­nistáink; a kiszesek jártak benne élen. Álomszép környezetbe ke­rül a jászapáti strand. A fa­lubeliek 16 ezer, az Erdőgaz­daság dolgozói 20 ezer fács- kát ültettek el már idáig; — Legkésőbb tavasszal 40 hol­das erdő telepítését kezdik meg a fürdő mellett. A föld­művesszövetkezet ugyancsak tavasszal lát — 350 ezer fo­rintos költséggel —- modern vendéglő-cukrászda építésé­hez a ligetben. Az összes ki­adások meghaladják majd a nyolc millió forintot; Ebben a hatalmas arányú tervben #— megirigyelve Jászberény dicsőségét — sza­badtéri (színpad építése is szerepel: A község vezetői úgy látták: 5Ö0 fő részére legcélszerűbb nézőteret épí­teniük: Ennek avatása lesz a nagyszerű munka-szimfó­nia utolsó akkordja “ 1964- ben kerül rá sor: Talán előbb; taíSn utóbb; de mindenképpen megvaló­sítják Jászapátin a tisztasági fürdőt is, Valószínűleg a Ka­tona-féle házat használják majd erre a célra; négy lakó­ja közöl kettő — egyikük tsz- paraszt — építkezéshez ké­szülődik: A másik két lakó számára pedig majd a köz­ségi tanács biztosít új ott­hont; p“ b. z. =? Hagy az érdeklődés A Szegedi Szabadtéri Játé­kok érdekes és változatos műsora iránt rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik meg Szolnokon. A városból eddig több mint háromszázan vál­tottak már jegyet az ünnepi játékok különböző előadásai­ra. niiiuiHimniiiiininiumiiiinnnnmiinniiiiiiiniiniiiir Megnyílt a Filmmúzeum! Hét Szolnokon A József Attila kultúrott­hon előadótermében egy gombostűt sem lehetett volna leejteni tegnap előtt este a Kék Angyal című film elő­adásán. Jó egypáran voltak a. nézőtéren olyanok is, akik a harmincas években látták a német filmgyártásnak ezt a remekművét. De legtöbben a fiatalok közül érdeklődtek az általuk eddig még nem látott sajátos filmköltemény iránt. A filmhetet a Filmmúzeum munkatársa nyitotta meg né­hány szóval. Utána megkez­dődött a vetítés. Immanuel Rath gimnáziumi tanár tra­gédiájának mély emberségtől átfűtött, kiváló színészi munkával megjelenített tör­ténete nagy tetszést aratott. A sorozat következő előadásá­ra már alig lehet jegyet kap­ni. Különösen nagy érdeklő­dés előzi meg a Ködös utak í című francia és a Postames­♦ tér című német film előadá- | salt. A bérletek is szépen • fogynak. SZÓVÁTESSZÜK Egy aratásén esete A kengyeli Sallai Tsz központja felé vezető dü- lőúton árván, elhagyottan rostokol egy jobb sorsra ér­demes aratógép. Egyik ke­reke helyén egy kőláb fe­szül a szerkezet alá. A tsz tagok azt mondják, hogy ezt még másfél héttel eze­lőtt rakta alá egy N&Dti- gál nevezetű traktoros, a gép kezelője. Ezt még nem is annyira tennénk szóvá — bár szó- nélkül sem hagynánk, hogy a gép ott rostokol másfél hete a dülőút szélén. Úgy hírlik, hogy a gép a tö­rökszentmiklósi gépállomás kengyeli üzemegységéhez tartozik, de a leltárba fö­löslegként szerepelhet, “> mert senki sem kereste ez­ideig. Illetve egynéhány környékbeli traktorista mé­gis odakerült az aratógép mellé és fogták magukat; megkezdték szétszerelését Először azt hitte a környék, hogy itt végzik majd el s nagyjavítását, de aztán látták, hogy például Csa­tó traktoros is odébáll a kötözőfejjel amit leszerelt a gépről. Hogy a saját gé­pére tette fel vagy nem, ezt nem tudják a tsz tagok. De erősen állítják, hogy néhány nap múlva —, ha így marad a helyzet to­vább — csak a gép vázait hagyják _.a dülőúton. mert nagyon élelmesek ám a traktoristák. Vagy az üzem­egység vezetősége a ha­nyag?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents