Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

w

1959. Július 21.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Traktoros gondatlanság —

traktoros hőstett

Demeter Imre, a Törökszentmiklósi Gépállomás kengyeli üzemegységének traktorosa gépére nem szerelte fel a szikrafogót. Qabonaföldön szántott, s ráhajtott a már összehúzott kombájnszalma csomóra, ami a kipattanó szikrától tüzet fogott. A fiatalember a felcsapó lángoktól megijedve, gépével hátra akart jönni, amiben viszont akadályozta a traktor után akasztott eke. Veszélyeztette a helyzetet, hogy egy 50—60 holdas gabona leégése is fennállt.

A gabonatáblát a közelben

dolgozó emberek és Takács András traktoros mentették meg. Takács — amint észrevette a tüzet — a lehető leggyorsabban a gabonatáblára irányította gépét, s körülszántotta a tüzet. A lángok teljesen körülfogták a gépet, a traktorossal együtt. Mire kihaladt a tűztengerből, arcán, kezén, égési sebek voltak. De megmentette a termelőszövetkezet legalább 100 ezer forint értékű gabonáját, a tüzet sikerült lokalizálni, s az öt hold gabona szalmáján kívül más kár nem esett.

Kein sokat haladt ] a múlt héten a tarlóhántás

Az esözési akadályok miatt nem sokat haladt előre az elmúlt héten a tarlőhántás. A 178 ezer hold szántandó terület 27 százalékán végeztek Idáig tarlóhántást. Legjobb Kisújszállás. Hatezer hold tarlóterületükből 4500 holdon végeztek. Karcag követi Kisújszállást: 11 300 hold tarlóterületből 4746 holdat szántottak fel a karcagiak. Leginkább Jászberény, Szolnok, Tö- rökszentmlklós városok és • kunszentmártoni járás kullognak a sor végén.

Segítjük a szövetkezeteket!

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK

ÚJ GAZDÁIT ILLETI A SZÓ

már tervezget, aki bízik és aki még fél

Aki

Ezév tavaszán

HALASI ISTVÁN

dolgozó paraszt a kunhegyes! Kossuth Termelőszövetkezetbe lépett. A Kossuthot 1951-ben alakították az ottani dolgozó parasztok, de egészen idáig a tszcs-k alapszabálya szerint működött. Pontosabban: még aszerint se nagyon.

— Nyolc esztendő alatt jóformán semmi közös tevékenységet nem végeztünk — mondja Halasi István, s hozzáteszi — Azon már késő keseregni. Ezév tavaszán, amikor átalakultunk, sokan mondtuk, milyen jó lett volna, ha már évekkel ezelőtt felépítjük az istállót, s gyarapítjuk a közöst. Mindegy, a mulasztást majd pótoljuk.

— Bízok az új élethez. Tizennégy és fél hold földet, két lovat, gazdasági felszerelést vittem a tsz-be. Saját erőből építünk egy 18 férőhelyes istállót. Ha tető alá kerül, hozzákezdünk a 300 férőhelyes juhhodály alapozásához.

Halasi István elmondja: gondoskodnak a közös állat- állomány takarmányáról. A legeltetési bizottságtól és a községi tanácstól kaszálást vállaltak, s a szénát már ösz- szehordták kazlakba. Vetettek kukoricát, zabot, árpát, s a szükséges többi takarmányt őszig összeadják. Halasi István kunhegyes! szövetkezeti gazda bízik az új élethez. Joggal. Munkálkodnak, szorgalmasan dolgoznak, gondosan készülnek az új gazdasági évre, s erre alapozhatja is a bizalmát

PIGLER BÉLA

nevét mindenki ismeri és címét Kenderes apraja-nagyja tudja. Öregek és fiatalok a falu legkiválóbb állattenyésztőjének tartják. Tavasz óta Pigler Béla is szövetkezeti gazda. A Vörös Csepel Tsz-be kérte felvételét, ahol a tagok örömmel fogadták maguk közé ezt a szorgalmas embert.

Portáját tehát könnyű megtalálni, s a ház, a gazdasági udvar mindennél jobban elárulja, hogy joggal tartják kiváló, rendszerető gazdának Pigler Bélát. — Mindenütt rend és tisztaság. Jószágai szépek. Évek óta törzskönyvezteti állatait. <3 az. aki teli van rengeteg tervvel, elgondolással, s azokat majd mind meg akarja valósítani a társaival a tsz-ben. Különösen a szarvasmarha-tenyésztést kedveli, s érti annak minden mesterfogását. Tizennégy hold földet, törzskönyvezett tehenet és üszőt visz a közösbe.

iiiuiiiiiiuiiiiiinniniRiimiiiuiuiiiinmiiiiitiiiiiiiiiiiinii

Tanácsülés

lászfénysTarnn

Vasárnap népes tanácsülést tartottak Jászfényszarun. Az ülésen felszólalt Kuti György, elvtárs, a Megyei Tanács VB. titkára. Többek között a hetes törvény értelmezéséről beszélt.

Délután a termelőszövetkezeti elnökökkel, brigádvezetőkkel tanácskoztak a termelőszövetkezeti gazdálkodás beindításáról,

Nem fiatalember. Hatvanéves már elmúlt. Mégis csupa tűz, csupa lelkesedés.

— Azért választottam a Vörös Csepel Tsz-t — mondotta, — mert e közös gazdaság kiváló adottságokkal rendelkezik az állattenyésztéshez. — Már elterveztem, hogy mi mindent valósítunk meg jövőre és a legközelebbi években. Elsősorban az öntözött takarmányterületet növelhetjük, s ez igen lényeges a takarmánybázis növelése szempontjából.

— Azt szeretném, ha a tsz- be került törzskönyvezett állatok még szebbek lennének. Javasoltam a Vörös Csepel Tsz vezetőinek, vásároljuk fel a törzskönyvezett jószágokat azoktól a gazdáktól is, akik nem hozzánk léptek.

Pigler Béla még elmondja, hogy a szövetkezés nem új számára. Ismeri, hiszen évek óta figyeli a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését. Már egyéni gazda korában is többször kikérték a tsz-tagok a véleményét erről, vagy arról. Pigler Bélának célja, hogy a Vörös Csepel Tsz-t hamarosan Szolnok megye legjobb állattenyésztő gazdaságai között emlegessék.

S aki még féL IDŐS NÉMETH SÁNDOR Kenderesen, a Kossuth utcában lakik. Felkerestük. Pa-, naszkodnak. Bizonytalanok a jövőt illetően. Idősek mindketten, a férj is, a feleség is. Tavasszal írták alá a belépési nyilatkozatot és akkor a fiuk kijelentette: ha beléptek a tsz-be, akkor a szövetkezet tartsa is el őket.

Az idős házaspár nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, s tájékozatlan. Nem tudják, mit is ad a tsz az öregeknek, mennyi földjáradékot kapnak, s milyen egyéb kedvezményben részesülnek. A szövetkezet tapasztalt tagjainak beszélgetni kellene idős Németh Sándorékkal, elmondani, hogy nincs okuk a félelemre, és a szövetkezet igenis gondoskodik majd róluk, nem lesznek magukra hagyva.

Községünkben ezév

februárjában befejeződött a mezőgazdaság szocializálása, így új helyzet adódott elő és ennek alapján pártszervezeteinkben is új módszerekkel kellett dolgoznunk.

Most elsőrendű feladat a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Ennek érdekében a Községi Párt Végrehajtó Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a termelőszövetkezeti pártszervezetek vezetőségei ismerjék a legfontosabb párt és kormányhatározatokat, mint például a Központi Vezetőség márciusi határozata, az 1959-es 7-es törvényerejű rendelet a tsz- ek pénz- és hitelgazdálkodásáról és még egy jópár rendeletet. Az alapszervezeti vezetőségek tagjaival feldolgoztuk ezeket szeminárium szerűen, hogy értsék és választ tudjanak adni mindenre, ami felmerül, főleg az újonnan belépő tsz-tagok között.

Jelenleg is gondot fordítunk arra, hogy a tsz-ek párt- szervezetei rendszeresen tartsanak vezetőségi üléseket, taggyűléseket, aktiva-értekez- leteket, ahol a mindennapi munkák mellett foglalkoznak az újabb párthatározatok és kormányhatározatok ismertetésével.

A Községi Párt Végrehajtó Bizottsága igen fontosnak tartotta és tartja, hogy a párt- alapszervezetek vezetőségei főleg az új tsz-tagokkal állandó kapcsolatot tartsanak a pártszervezet aktivistái segítségével. Ismerjék meg a tsz-ben lévő helyzetet, a termelési eredményeket. Meghívják őket különböző rendezvényekre (igazgatói ülés, közgyűlés), ahol személyesen szerezhetnek tapasztalatokat a szövetkezet belső életéről

Az ú'beléoit tsz-tagokat bevontuk a tsz-ek munka- szervezeteibe, brigádokba, — munkacsapatokba. A korábbi közgyűlésen hozott határozatok értelmében megállapított munkaegységet már itt dolgozzák le.

A tsz-ek pártszervezetei igen komoly mértékben hozzájárulnak az új tagok politikai neveléséhez. Erre szükség Is van, mert már most kötelezettségeik vannak, például a takarmány, a vetőmaghozzájárulás a bevitt föld arányában; És ahogy megkezdődtek a cséplési munkák, a gyakorlat azt mutatja: Akikkel a pártalap- szervezet vezetősége állandóan foglalkozik, nem vonakodnak a kötelezettségek teljesítésétől.

A Községi Párt Végrehajtó Bizottság minden egyes tagja segít úgyis, hogy egy- egy alapszervezet, főleg termelőszövetkezeti alapszervezetet személyesen patronál.

Tekintettel arra, hogy mind a hat szövetkezetünk jelentősen megnövekiedett, növekedett az állatállományuk is. Szükséges nagyobFarányú állatférőhelyek építése. Társadalmi munkaerőt szerveztünk erre, társadalmi üggyé tettük a tsz-ek építkezéseit. Különböző üzemek, intézmények, hivatalok segítenek, Á községi tanács, a Vízügyi ígazAsszony a gyár élén

ban gépesített üzemek, ahol a munkafeltételek — éppen a gépesítés magasabb fokából adódóan — jobbak. S a gyors ütem nem megy a minőség rovására. Selejtszázalékuk például a múlt évhez viszonyítva 1,4 százalékkal csökkent. Nyolcvan százalékban kellene nekik nagyszilárdságú téglát kihordani a kemencéből, s ők 90—95 százalékban gyártanak ilyent. Előnye ez a népgazdaságnak, s nekik is, hiszen ezer tégláért 570 forint helyett 620- at kapnak.

Jól zárták az első félévet

Nyersgyártásban a telepek között folyó versenyben megszerezték az első, égetésben a második helyet. Teljesítményük országos szinten is kiváló volt. Azaz pontosabban: az most is. A második félév első dekádját — bár az előirányzat növekedett — nyersgyártásból 109,5, égetésből 104 százalékkal zárták.

Ezek szerint minden bizonnyal mégis van tanulni- való a tiszaföldvári gyárban. Elismerheti ezt — a férfi telepvezetők mindegyike.

(Simon)

gatóság, az Állatforgalmi Vállalat és a területi párt- szervezet a Kossuth Tsz részére vállalta egy 30 férőhelyes istálló teljes felépítését; Az ígéretnek eleget is tettek. Az építkezést természetesen a hivatali munkaidő után végezték.

A földművesszövetkezet, a MÁV, a Tüzép a Táncsics Tsz részére egy háromezer férőhelyes baromfiól építését vállalta. Félig meg is van az épület. A malom, a posta, a hizlalda dolgozói a Vörös Csillag Tsz-ben 2.500 férőhelyes baromfiól építésére vállalkoztak. ígéretük teljesítését hamarosan befejezik,

A KOSSUÍh Tsz-ben létrehoztuk a pártszervezetet; Bár jelenleg négy tagja van, várható a növekedése. A hatás így is érezhető, mert mindazokat a különböző nézeteket, amelyek a tsz-tagok részéről felmerültek, a párt- szervezet tagjai felvilágosító munkával eloszlatták és olyan légkört alakítanak ki, amely biztosítja a szövetkezet jó munkáját;

Vajda Ferenc, MSZMP községi titkár Kunhegyes

MmmnmmwnmHHHHHnmmnunnuumimtimtnnnimimmimnnnamiiminmnim<

Az első autótulajdonos

a Bútorgyárban

Néhány évvel ezelőtt még nagy szenzáció volt a gyárakban, ha egy munkás a megszokott kerékpár helyett motorkerékpáron érkezett munkahelyére. Ma már megcsökkent az érdeklődés — különösen amióta meghövakedett a részletakció — a motorkerékpártulajdonosok iránt, hiszen van belőlük elég. Egy- egy új motorkerékpár nem valami héthatárra szóló esemény a ,Tisza Bútorgyárban sem, hiszen minden nap ott áll a kerékpártárolóban vagy féltucat új a régebbiek között. Az utóbbi hónapokban, amióta emelkedőben van az autóé láz, inkább az volt a találgatás tárgya: ki lesi az első, aki saját autó jón jön munkába.

A kiváncsi embereket nem hagyta sokáig bizonytalanságban az idő. Néhány nappal ezelőtt begurult a kapun a CA 86—33-as rendszámú személygépkocsi, s kormánya mögött Magyar Lajos, a gyár fiatal lakatosa ült. ö tehál az első boldog autótulajdonos a gyárban.

Magyar Lajos szerelmese a motornak. Évekig gyűjtögette a pénzt, amíg összegyűlt a motorkerékpár ára. Amikor megnősült, családi házra vágyott Megvált a motorjától

is, s ugyancsak sajgott a szíve, amikor aláírta az adásvételi szerződést. S bár gyűlt a pénz, a házépítéshez mégsem kezdett, mert otthont talált a család a félesége szüleinél.

Így valósult meg a régi álom, s Magyar Lajos ma már vígan robog munkahelyére reggelenként m tzajoH országúton.

Vasárnap pedig beleülteti feleségét, kislányát a gépkocsiba, s irány: * Bükk, a Mátra,

Igaz — mondhatja bárki — nincs ám minden munkásnak autója. Ez nem vitás. De nagy eredmény az, hogy ma már van autótulajdonos munkás és számuk napról napra növekszik. Két évtizeddel ezelőtt nem dédelgethetett magában ilyen álmot egyetlen munkás sem. Ki tudja, hányon gyűjtenek ma autóra, hányom álmodnak arról, hogy egyszer saját autójuk kormánya mellett ülhetnek. Ez az álom pedig reális, megvalósítható, ha nem is egyik napról a másikra.

A Bútorgyár első autótulajdonosa Ismert. Ma már azt találgatják: ki lesz a következő. Hiába, az embereket mindig furdalja * kíváncsi. I i I tr pp n

A TELEKKÖNYV ELÁRULJA...

Tanulj Arankától... —mondogatta a Téglagyári Egyesülés igazgatója hat évvel ezelőtt az egyik telepvezetőnek. Mert csak így hívták, egyszerűen, keresztnevén Horváth Imrénét, a tiszaföldvári téglagyár újdonsült igazgatóját, s úgy szólítják ma is, akár csak régen, gyermekkorában a szolnoki téglagyárban.

Ott nőtt fel a füstölgő kemencék, a pirosló téglahalmok, az egyre mélyülő bányák között, s testvérével együtt apja követője lett. Tizennégy éves korában már bent dolgozott a gyárban, s a múló évek során valahogy szívéhez nőtt a szakma. Nála is beigazolódott az a mondás, hogy ha valaki megszeret valamilyen mesterséget, akkor kínálkozhat annál szebb, könnyebb, s jövedelmezőbb — nem hagyná a megkedveltet a világ minden kincséért.

De nemcsak megszerette, meg is tanulta a szakmát, kiismerte fortélyait. Így aztán a tiszaföldvári telep kézbevételekor mindjárt eredményes volt munkája, nem volt alaptalan az Egyesülés igazgatójának jótanácsa: „Tanuljatok Arankától”. Persze, mindjárt jelentkezett a férfiúi gőg — mi is lenne, ha egyszer elismernénk mindannyian tettekben is, hogy az asszonyok képesek annyira, mint a férfiak, esetenként még többre —■, és kihúzott derékkal válaszoltak néhá- nyan: „Nincs mit tanulni, tudunk mi annyit”. Persze, a tények néha másról árulkodnak. A fajlagos órafelhasználás például a legjobb a tiszaföldvári téglagyárban. Hétköznapi, laikus nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ezer tégla gyártására ők fordítanak legkevesebb időt az; Egyesülés telepei között. Pe-j dig vannak az övékénél job-'

X EZ AZTÁN a száraz foglalkozás! Nem? A telekkönyve* zető íróasztalát rekeszes pol• cok veszik körül, mindegyik

♦ rekeszben falvak nevei ol- í vashatók, és iratok, iratok, » iratok. Ha beléjük lapozunk, »csupa számot látunk, telek- [ számokat és paragrafusok jelölését, hivatkozási számokat [és bonyolult jogi formulákat: {az ilyen és ilyen számú tör* vény ilyen és ilyen cikkelyéinek értelmében . j; Ez a Hi- Evatal, ahonnan a „civil” ijed- íten hátrál kifelé.

► — Hogy ez száraz foglalkozás?

[ Stekler György, az ala- [csonytermetű, fiatal, életerős [telekkönyvi előadó csodálkozna, igen csodálkozva tiltakozik. Kinek juthat ilyesmi az [eszébe ; ■ > •

| — Tudja, ml mindent elhárul nekünk az életről a

»munka, amit mi végzünk?

»Látjuk, kié a föld, a ház, a »kertek, ezen keresztül egy ki- jcsit azt is: kié a hatalom ebiben az országban. Nekünk mindez nem szó, hanem mindennapi gyakorlat kérdésej

Az újságíró azonban nem- elégszik meg a magyarázat• taL

• — Például?

— Például? Kérem. 1957—

' 58-ban szinte kizárólag me- 1 zőgazdasági ingatlanokkal

foglalkoztunk. Magyarul: — földeladási ügyekkel akadt dolgunk. A telekkönyvi hivatal „bekebelezése” után válik ugyanis a birtokolt ingat- len — tulajdonná. Ez azt jelenti, hogy ha valaki megvesz egy házat, de nem „kebelezik be” telekkönyvileg, akkor nem illetik meg őt a tulajdonos jogán

A kormány 1957-ben lehetővé tette a földvásárlást az élethivatás-szerűen földműveléssel foglalkozó emberek számára: öt holdat vehetett egy ember, maximum 20 vagy 25 holdig. Kérem: na- , ponta 10—15 ilyen jellegű j üggyel foglalkoztunk. És | mennyi garasos vita: én a bí- , rósághoz tartozom, tudom, j mit jelentett ez. És persze, . tudom, mint telekkönyves is, f Most persze más, ,

— Miért? 1

— Nyugodtan mondhatom, t

hogy a mezőgazdasági ingat- i

lanok vásárlása lényegében megszűnt. Szinte nem is érkezik hozzánk ilyen ügy. Ez érthető is: az embereknek ma már több száz vagy többezer holdja van a közösben, összefogtak a mi járásunkban is az emberek. Törökszent- miklós és a környék lakói egyöntetűen választották az újat Képzelje el, mennyivel kevesebb a ml tennivalónk is ezen a téren.

Most már megpróbálom ellenkező irányba terelni a beszélgetést:

— Akkor hát Jóformán nincs is dolguk;

A MEGJEGYZÉS talált; Felháborodott tiltakozás a válasz.

— Azt hiszem, nem cserélne velem. Most lesz csak igazán sok munkánk. Egyrészt továbbra is heti tiz-tizenöt építkezési kölcsönt kebelezünk be (hiába ettől a szak- kifejezéstől nem lehet menekülni). Hogy kik építkeznek? Munkások, tsz-tagok, tisztviselők — egyszerű emberek. Másrészt ott vannak az évek ávolából ránkmaradt szerződések, végül pedig •* most

fogjuk feldolgozni az új termelőszövetkezetek vagyonát; Ez hónapokig tartó, nagy munka lesz.

Stekler György arca elkomolyodik:

A MI MUNKÁNKAT a legnagyobb pontosságnak és a törvények, rendelkezések alapos ismeretének kell jellemeznie. Kérem, a legrégibb törvény, amelyet ismernünk kell, 1880-ból való: a tényleges birtoklási eljárást szabályozza, vagyis azt mondja ki, hogy az iratok elvesztése, vagy más hasonló esetben újabb szerződés nélkül hogyan állapítható meg a tulajdonjog. Ez a törvény ma is érvényben van. Ellenben az utolsó fontos rendelkezés, amely 1957-ben a földeladásról intézkedett, ma — a mi megyénkben — lényegében elvesztette gyakorlati jelentőségét. Hát nem érdekes?

Aztán még hozzáfűzi:

*— Különben az is hamarosan elavul, a régi 1880 évi jogszabály. Elkészül az átfogó, minden eddigi rendelkezés helyébe lépő új telekkönyvi rendtartás.

=» baracs —