Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
r Í959. június 18* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A munkaegység mögött mindig legyen érték A dolgozó parasztok tízezrei ez .év tavaszán nemcsak megértették, hanem magukévá is tették pártunk útmutatását. A szövetkezést választották. A szervezés idején számos egyéni gazda kijelentette: egyebek között azért írja alá őszinte meggyőződésből a belépési nyilatkozatot, mert a már működő tsz-ekben sok jót lát, s igen nagyütemű a fejlődés. Helyeselték az új belépők, hogy erősödött a munkafegyelem, rendszeretőbbek a tagok. Érdekes, hogy különösen a középparasztok előtt sokszor a szövetkezeti élet belső rendje, fegyelme többet nyomott a latban, mint mondjuk a jövedelem. Erős. szilárd, régi közös gazdaságaink példamutató gazdálkodása tehát roppant nagy vonzóerővel bírt, amikor Szolnok megye parasztságának döntő többsége pártunk politikáját teljes egészében magáévá tette, kezdeményezte és utána befejezte a kollektivizálást. A példamutatásból kell kiindulni most is, amikor a munkaegység megbecsüléséről van sző. Mint mindenben, e téren is a régi tsz-ek vezetői, tagjai mutassanak példát a most kezdőknek* Mert itt-ott még tapasztalunk hibákat a nagy múlttal rendelkező közös gazdaságokban is. Éppen ez indokolja, hogy a munkaegység megbecsülését most szóvá- tesszük. A jelenség nem általános, de egészségtelen és káros. Különböző módon jelentkezik, mindig a közösség rovására. Igaz, a munkaegységek megbecsülése terén sokat haladtunk előre, összehasonlíthatatlanul nagy a változás. De éppen a példamutatás miatt még élőbhra kell jutni V együk sorba a dolgokat. Onnét indulhatnánk el, hogy minden tsz-nek csalt annyi a bevétele, amennyi árut elad. Ha többet ad el: nagyobb a bevétel, ha kevesebbet: kisebb. Igen, de a tsz az árut — húst, gabonát, tejet, tojást — nem ajándékba kapja, hanem munkával állítja élő. „Amilyen a munka, olyan a haszon" — szokás mondaná. Éppen ezért nagyon fontos, a szövetkezet minden tagjának érdeke, a munka minőségének gondos ellenőrzése és a teljesítmények pontos mérése: Ahol ezt elmulasztják, ott nincs becsülete a munkaegységnek, egymást és önmagukat csapják be a tagok. De mik a tapasztalatok e téren? Jászalsószentgyörgyön történt: Az egyik ottani tsz gazdái a kukoricát kapálták. Jópáran nem azt nézték, ho gy meg legyen a munka minősége, hanem, hogy sok munkaegységet szerezzenek. Zöldre kapálták a feketét, vagyis a földet ráhúzták a gyomra. A brigádvezető — nagyon helyesen — a hanyagokkal még- egyszer megkapáltatta a területet, de ez még kevés. Ilyen esetben azt is célszerű megmagyarázni, hogy a rossz munkából nem lesz termés, s ha nincs termés, nem tudnak mit eladni. Tehát hiába ások munkaegység, keveset ér, ha a silány munka következtében nincs mögötte termelés. Ebben az esetben, amint látjuk: a sok a kevés. Persze, a munkaegységet sokféleképpen fel lehet hígítani. Az elmúlt héten a csé- pai Alkotmány Tsz közgyűlésén éppen erről volt szó. Az egyik szövetkezeti gazda elmondta, hogy a szeszfőzde vezetőjének már ezidáig 900 munkaegysége van. Hogyan lehetséges ez? — kérdezte — hiszen azok, akik a szőlőben dolgoznak, mindössze 300 munkaegységet teljesítettek ezidáig. Azt még valahogy meg lehetne érteni, ha mondjuk másfélszer több munkaegysége lenne szakmájára való tekintettel, mint a növénytermelőknek, vagy a szőlőben dolgozóknak. De így munka- egységpocsékolásrói van szó. Itt azt kell megérteni, hogy az úgynevezett vegyes munkák a bevételt nem növelik, csak a munkaegységet szaporítják. A szövetkezeti gazdák dolga, hogy ilyen esetben az egészséges arányokat megtalálják* Az egészséges arányok megkeresése azért is fontos, mert meggátolható az elégedetlenség. L egtöbbször az a baj, hogy a tsz vezetősége nem magyarázza meg türelmesen a munkaegységgel való gazdálkodás helyes módját a tagoknak. Engedik, hogy a hangoskodók befolyásolják őket így volt az elmúlt évben a karcagi Béke Tsz-ben. ahol az állattenyésztésben lévő tagoknak — egyes hangoskodók szerint — sok munkaegységük volt Nomármost. Hogy a növénytermesztők is ugyanannyit szerezzenek, a tsz vezetősége fellazította a normát Nem vették figyelembe. hogy az állattenyésztők 12 hónapot dolgoznak, a növénytermelők pedig legjobb esetben hetet tehát nyilván összességében nagyobb azok munkaegységkeresete, akik az egész esztendőt végig dolgozzák. Az egyemlősdi nem vezetett jóra és meg kellett szüntetni azt. Most ugyanez történt a kengyeli Mező Imre Tsz-ben, ahol az idei évre betervezett 35 ezer munkaegységnek több mint felét már felhasználták. Itt is azért, mert a vezetőség bizonyos egyenlős- dit engedett meg. Ez nem más, mint önámítás. Hogy miért? Ismét aláhúzzuk, mert nem ér az a munkaegység semmit, ami mögött nincs minőség és megfelelő teljesítmény. Miért nem? Nézzük. Adva van egy hold cukorrépa. A szövetkezet megkapta utána a 800 forint művelési előleget, terheli még 400 forint egyéb költség: gépi munka, műtrágya, vetőmag, stb. — 1959 június közepéig tehát a szóbanforgó egy hold cukorrépát 1200 forint költség terheli — nagyjából így van megyeszerte —, ha a növényápolók nem végeznek megfelelő minőségi munkát, akkor nem biztos, hogy ez az 1200 forint megtérül. Abban az esetben viszont, ha gondosan elmunkálják a talajt, elvégzik a gyomtalanítást, veszteség nélkül betakarítják a termést, az egy hold két és félezer forintos bevételt is adhat Nos, világos, hogy kifizetőbb dolog úgy dolgozni, hogy a munkaegység mögött minőség és meny- nyiség is legyen, ami érték. S ok múlik a munkacsapatvezetőkön, talán rajtuk a legtöbb. De végső soron az elnökök felelősek a munkaegység helyes és hasznos felhasználásáért — Felelősek a szövetkezet egésze előtt *=■ Sz. P.— Munkaverseny és érdekvédelem A KÖZELMÚLT hónapokban ismét fellendült a szocialista munkaverseny, s — különösen a pártokngresszus tiszteletére — értékes kezdeményezések születtek eredményeként. Megyénk munkásai például megfogadták, hogy (összességében nézve) több, mint 100 millió forint értékű terméket állítanak elő terven felül, s mintegy 50 millió forint termelési költségcsökkentést érnek el. A szakszervezeti bizottságok vitathatatlanul sokat tettek a szép feladat célultüzé- se és részben már megvalósítása érdekében is. A múlt évhez képest javult a versenyszervező munkájuk, szorgalmazták a kötelezettségvállalásokból adódó részletfeladatok kidolgozását és most már több helyen — így például a Tisza Cipőgyárban — termelési tanácskozásokon is fogalkoznak a versenymozgalommal, értékelik az elvégzett munkát. Hasznosan működtek közre annak a több, mint száz brigádnak szervezésében, melyek a „szocialista brigád” címért versenyeznek. Mindezek ellenére bőven van még tennivalójuk a szak- szervezeti bizottságoknak a munkaverseny hatékonyabbá tételében. Ezekben a hetekben történtek meg a szakszervezeti vezetőség választások, I s ezek az üzemekben elterel- I ték a figyelmet a vállalások Két arany, három ezüst érmet nyertek az országos szakmai versenyen megyénk ipari tanulói Sok jóihírű mesterember, ügyeskezű iparos dolgozik megyénk kisipari termelőszövetkezeteiben. Irányításuk alatt nevelkedik a szakmák ifjú generációja. S nem is akármilyen az utánpótlás. A fiatalok minden tekintetben igyekeznek neves mestereik nyomában járni Ezt bizonyítják a legutóbbi szakmai verseny jó eredményei is. Az országos verseny előtt, melyet a Munkaügyi Minisztérium, az OKISZ és a KISZ Központi Bizottsága rendezett meg Budapesten — a fiatalok egy megyei verseny keretein belül mérték össze tudásukat Az itteni első és második helyezettek képviselték azután Budapesten a megyei „színeket”* Az országos verseny ez alkalommal is dicsőséget hozott a Szolnok megyei iparitanulóknak. Két arany- és három ezüst érmet hoztak magukkal. Legjobb eredményt Guba László, a Szolnoki Bőripari KTSZ harmadéves tanulója ért el. Az aranyéremmel kitüntetett fiatalember szakemberek előtt is bebizonyította, hogy az ország legjobb cipésztanulója, illetve szakmunkás most már, mert a kitüntetéssel egyidőben megkapta a szakmunkásbizonyítványt is. Külön jutalom számára a magas kitüntetés mellé a kéthetes külföldi ingyenes üdülési beutaló. Új iparág születik s 5000 építőgépész szakmunkást képeznek ki » július 15-ig Teszik fel az új szakma taim'óit — Az építő és az építőanyagi ipart az ötéves, méginkább a 15 éves távlati terv idején nagymértékben gépesítik. Az építés gyorsítására, a megerőltető testi munka megszüntetésére nehéz géptípusok százait, ezreit állítják munkába. Gondoskodni kell ezért a gépek kezelésére, vezetésére, szerelésére, javítására, karbantartására alkalmas szakemberekről is. Jelenleg ilyen szakmunkások nincsenek, az építőgépekké) betanított munkások bánnak. A következő esztendőkben fokozatosan mintegy ötezer építőgépészt képeznek ki. — Három évi tanulás után ők lesznek a születő új iparág. az építőgépész szakma első vizsgázott szakmunkásai. Az építőgépész tanulókat tanműhelyekben oktatják a lakatosipar és a motorszerelés ismereteire. Az építőgépész tanulók képzése az idei tanévben megkezdődik. Felvételre az általános iskola nyolc osztályát elvégzett 15—16 éves fiúk jelentkezhetnek. A tanulmányi idő alatt más ipari tanulókkal azonos ellátásban részesülnek. Jelentkezni lehet 1959 július 15-ig a következő vállalatoknál: Budapest: ÉM. Földmunkát Gépesítő Vállalat. (V.. Vigyázó Ferenc utca 5.), ÉM. Építőszerelő- és Kölcsönző Vállalat (XX., Marx Károly út 251). — Debrecenben: ÉM. Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat (Beloiannisz- utca 2—4.) — Szegeden: ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat (Bocskai utca 10—12.) — Győrött: ÉM. Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, (Mészáros utca 10. sz.) — Székesfehérvárott: ÉM. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat (Ady Endre-utca 13.) Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Győrött csak helybeli fiatalokat vesznek fel. (MT1J Aranyérmet kapott Mün- nicfr Károly is, a szolnoki Vasi- és Faipari KTSZ asztalosipari tanulója. A szintén nagy szakmai elismerést jelentő ezüstéremmel tért haza az országos vetélkedésből Kiss Emő, a Szolnoki Fényszöv fényképésztanulója, EcSeki László, a Szolnoki Bőripari KTSZ tanulója Szilágyi Mária szolnoki fénytoéjpésartanulá. teljesítés érői. Most, hogy a szakszervezeti bizottságaink zömét megerősítették, jobban ván lehetőség e fontos feladattal való foglalkozásra. — Sokirányú politikai és szervező munkát kell végezniök e cél érdekében. Néhol tapasztalhatók például olyan hangok — így a szolnoki Vasipari Vállalatnál is —, hogy a .szakszervezet ne a munkaversennyel, hanem az érdekvédelemmel foglalkozzon.” Úgy hangoztatják ezt egyesek, mintha a munkaver- senny ellenkezne a dolgozók érdekével. így volna ez? — Nézzük csak: Mit kíván a dolgozók érdeke? — Röviden úgy lehetne jellemezni, hogy több, — szebb, olcsóbb és jobb árut. Igen ám, de a termékbőséget áhitatos várakozással nem lehet megteremteni, ahhoz termékeny, gazdaságos, szorgos munka kell, — olyan, amilyent a versenyben lévők produkálnak. Ez vitathatatlan. Kis gondolkozás után rá lehet jönni, hogy a népgazdaságot kimagasló versenyeredményekkel erősíteni és a dolgozók érdekében cselekedni lényegében egyet jelent: ” I • • Következésképpen fel lehet tenni úgy is a kérdést, hogy aki a munkaverseny ellen ágál, az saját maga és dolgozótársa kárára prédikál: Persze, helytelen volna, ha szakszervezeti bizottságaink szeméthunynának az ilyen jelenségek láttán, de az is káros lenne, ha az „ellenzékiek” sorában minden esetben ellenséges elemeket keresnének. Érdemes felfigyel- niök az ellenvetésekre nemcsak a cáfolat, hanem egyebek miatt is. Arra felvetésre például, hogy a munkaverseny túlzott erőfeszítésre készteti az embert, sok helyen megadták már a helyes választ: nem a megszakadásig való gürcöléssel, hanem a technika korszerűsítésével, az újítási és műszaki feladattervek valóra váltásával, a jó munkaszervezéssel, á munkaidő kihasználásával kell a vállalást teljesíteni! DE AZT MÁR NEM vizsgálják szakszervezeti bizottságaink, hogy ezzel hányadán is állnak az üzemben, mégkevésbbé határoznak a teendőket illetően. Nincs talán meg a kellő műszaki fel- készültségük? — Ezen lehet segíteni. Minden üzemben van jónéhány kiváló munkás, lelkes műszaki vezető — csak segítene a kongresszusi versenyeredményeken, ha ezekkel tanácskoznának, kikérnék véleményüket az újítómozgalom, a műszaki fejlesztés és általában a termelés alakulásáról* Ilyen jellegű kezdeményezésről nemigen hallani, s éppen ezért úgy tűnik, hogy szakszervezeti bizottságaink esetenként nem ismerik, s következésképpen ma még nem is aknázzák ki kellően a verseny hatékonyságát fokozó lehetőségeket Sok példát lehetne erre felhozni* Néhány üzemünk nem teljesítette multhavi tervét. A vezetők — az üzemi bizottságokkal együtt — anyaghiányra, az anyag kései szállítására hivatkoznak —* de egyetlen szakszervezeti bizottság sem mérte még fel, hogy mennyi és milyen elfekvő anyaga van a vállalatnak, pedig esetenként ebből a _ különben igen nagy értékű készletből is lehetne gazdálkodni* S NEMCSAK az ilyen módszerekkel lehetne élénkebbé, hatásosabbá tenni a versenyt, hanem a kongresszusi vállalások teljesítésének figyelemmel való kisérésével, rendszeres értékelésével: A jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban —, a mezőtúri Vasipari Vállalatnál, s még jónéhány, helyen törekednek erre; S ez a helyes, ezt kell követni a többi üzem, vállalat szakszervezeti bizottságainak, s a szerény, mértéktartó nyilvánosság biztosításával, a helyi kezdeményezések felkarolásával odahatni, hogy hatásos legyen a verseny, termékbő- séghez vezessen; Ez, s csakis ez a dolgozók érdeke* (sí.) Jövedelmező e a serléshlzlalás?“ Engedjék meg, hogy a vitacikkhez, mint gyakorlati gazda, én is hozzászóljak. Ahhoz, hogy a sertéshizlalás kifizetődő legyen, a jelenlegi árak megfelelőek. Megváltozott a hizlalás módja: Eddig zsírsertés 35— 50 kg-os súlyban süldőként került hizlalásra, a hizlalás ideje a süldővé serdülés idejét beleértve másfél év volt. Mint süldő, megevett 3—4 mázsa terményt és mint hízó 4—5 mázsa terményt A hizlalás ilyen módja nem használta ki a sertés súlygyarapodására legalkalmasabb növekedési idejét Ma 12—14 kg-os választási malacokat fogunk express hizlalásra, a majdnem kétszeresét fialó hússertés fajtából. A kocákat jól kell tartani, lucerna-legelő, lucerna-széna és liszttel biztosítani fehérjeszükségletüket, hiszen egy hússertés koca napi 5—7 liter tejet termel malacai táplálására. Tehát a hússertés nem él meg a tarlón tisztán azt etetni kell. A malacokat is jól kell tartani, hogy választáskor elég erős csontrendszerrel hízóba állíthatók legyenek. Megfelelő tartás mellett 8—10 hónapos korra el kell érni a 110 kg-os sonkasüldő súlyt, mikoris értékesítjük azokat. A hizlalás alatt az abrakot csak annyi vízzel keverjük, amennyi a nedvesítéshez kell, de ne legyen ivós. A szakkönyvek súly alapján megadják pontosan a szükséges takarményadago- !ást. Ivóvíz mindig legyen a hízósertések előtt, és lehetőség szerint fürdésükről is gondoskodjunk. A mangalica és hússertés keresztezések, mint F 1, tehát első generáció, zsírosodásra hajlamosak, idő előtt elzsírosodnak, ilyenkor a keményítőt, a kukorica-darát kell csökkenteni, a fehérjét emelni, eredményes zabdara adagolással a zsírosod ást megállítani és húsképzésre fogni A fölözött tej, savó, vagy író etetése, mely darabonként és naponként 1 kg-ig felmehet, javítja a darakihasználást* Hogy 100 kg abrakból mennyi húst termelünk (a darapercent), ez nagyrészt a hizlalótól függ, tehát a hizlalót érdekeltté keli tenni a telmslésben. A szolnoki Szabadság Tsz-ben a hizlaló csak a súlygyarapodás után kap munkaegységet, Átlagos malacsúly 2 hónapos korban — — t. Kész hízósertés átlagos súlya 10 hónapos korban Súlygyarapodás darabonként 8 hónap alatt — - Egy gondozó által kezelt állatok száma — — - Egy gondozó évi átlagos munkaegység részesedés® 100 kg hízósertés súlygyarapodásáért kap 19 százalék darapercent 19— 20 százalék darapercent 20— 29 százalék darapercent 2)1—22 százalék darapercent 22—23 százalék darapercent 23 százalék darapercent A hizlaló így mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobb darapercen tét érjen el, figyelemmel kíséri, hogy a kiutalt abrakot a hízó megkapia. 12 kg 110 kg 98 kg 125 db 480 me 1.8 me 2,3 me 2,6 me 2.8 me 3,0 me 3,2 me alatt — —— ■-* között — — — között — — — között — — — között — — — fölött — — — — Megfelelő hízóanyag, a hizlaló érdekeltté tétele és sza k- értelem mellett a sertéshizlalás kifizetődő. BURÁNY AMBRUS agronómua Szolnok. Szabadság Tsz Szecskázva cséplő gép A szokványos cséplőgéphez nagyteljesítményű szecskázógépet alkalmaztak, amelyik 5—6 cm-es darabokra vágja a_ gabonát. Segítségével a cséplőcsapat létszáma öt-hat főre csökkenthető. Idén megyénkben hét helyen alkalmazzák. Képünk a Szolnoki Gépállomáson tartott bemutatón készült.
