Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

1959. június 5. iZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az írásbeli izgalmai már elcsitultak. A gonddal és sok izgalommal összeállított dolgozatok már az illetékes bizottságok kezében vannak Most csönd hc-nol a negyedik osztály tantermeiben, a diá­kok elszólod tek a városban és árnyas kerti padokon, csöndes szobák hűvösében készülnek a szóbelire. — Másképp fogják fel már a mai fiatalok az érettségit, mint azelőtt — mondja Ágo­tái László, a kisújszállási gimnázium igazgatóhelyet­tese. — Mások a körülmé­nyeik, másféle követelmé­nyeket állít eléjük az élet. Áz iskolában sohasem ta­pasztaltak lelketlen drillt, nem fenyegetik őket mu­musként az érettségivel. — Ezért a régifajta, egészség­telen drukkolás, túlzott fé­lelem ma már nem igen ta­lálható meg. Érdekes az is, hogy a diákoknak az a fele, amelyik tovább akar tanulni, sokkal komolyabban fogja fel az érettségit, alaposabban készül. Pedig a jó érettségi bizonyítvány, és ezen keresz­tül az alaposabb, elmélyül­tebb tudás semmilyen gya­korlati pályán sem hátrány. — Kaphatnánk egy kis sta­tisztikát? — Hogyne. A harmincnégy humán tagozatos és a tizen­hat reálista közül körülbe­lül a fele tanul tovább. Eh­hez jönnek azok, akik régeb­ben végeztek és a termelési gyakorlat megszerzése után most kérik a felvételüket az egyetemre és a főiskolákra. Érdekes az eltolódás a pá­lyaválasztásban. Egyetlen egy olyan sincs az idén, aki mérnöki karra kívánna men­ni. Ezzel szemben igen sok a tanárnak jelentkező, töb­ben kérték felvételüket a ta­nítóképző főiskolára, kevés az orvos is. Aminek legjob­ban örülünk; elég sokan je­lentkeztek a mezőgazdasági felsőoktatásra. A mi me­gyénkben ez most nagyon fontos és örvendetes ese­mény. A különböző agrár­egyetemi és főiskolai sza­kokra jelentkezett fiatalok­ból öten kitűnőek és jeles- rendűek. A beszélgetés során szó esik a helyi ösztöndíjakról, amelyeknek most folyik az előkészítése. Több nagyobb SAJTGYÁRTÓK KÖZÖTT A csomagban sokak által igen kedvelt sajt nyugszik, mely nemcsak az országban, hanem a világon is ismert és keresett csemege. Jástziény- szaru kis sajtüzemének szor- goskezű dolgozói készítik. Jelenleg Héda Sándor se- gédműve_ető munkálkodik a hatalmas asztalnál. Ö irá­nyítja a sajtgyártást és Tészt vesz a munkában is. Pilla­natnyilag a soványtúrónak el­készített tej oltóanyagát ke­veri, hogy hat órai alvadás után megkezdhessék a feldol­gozását. Érti a szakmát. Ti­zenegy éve, hogy benne van. Nemrég végezte az egyéves művezető iskolát Cserma­joron! A főgyártmány a püpusz- tai, de csinálnak ömlesztett sajtot, juh-gomolyát és so­ványtúrót is. A munka igen korán, a tejátvétellel kezdő­dik. Délelőtt 10 órakor hozzá­fognak a sajtkészítéshez. A kevés létszámmal dolgozój kis üzemnek nagyon „rá kelti verni” a munkára, hogy a| belföldi szükségleten túlme-j nőleg exportra is tudjanak gyártani. Havonta 66 mázsátI szállítanak Kelet-Németor- j szágba. Ez a mázsáiban kisj mennyiség darabszáma nem) kevesebb a havi 132 ezernél. A felső üzemrészben elké-j szítik a nyers formára már kialakított sajtot és a pincé­ben lévő sós fürdőbe viszik. A pincében megérik a finom pálpusztai. Lent, a szépen fehérre festett érlelőpolcokon oooooooooooooooooooo* SZOLNOK! SZIGLIGETI SZÍNHÁZ műsora június 5, péntek este 7 óra: HOTEL NEVADA június 6. szombat este 7 óra: ILYEN NAGY SZERELEM jún 7. vasárnap este 7 óra: ILYEN NAGY SZERELEM (9—12-ig előadás a színházban nincs.) jún. 13. szombat este 7 óra: HOTEL NEVADA (TELEVÍZIÓ KÖZVETÍTÉS) A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora 1959. június 5. Szív küldi szívnek szívesen. — Tavasz a Tisza-parton. — Pajtás­híradó. — Jászkunság! hírmon­dó. — Chopin: Forradalmi etűd. Zongorán előadja: Mezriczky Lajos. — Az orosházi általános Iskola kórusa énekel. 12—16 napig érlelik a csoma­golás előtt. Kétnaponként tíz fürgekezű asszony és lány veszi kezelésibe a csemegét. Sósivízben mosdatják, forgat­ják a kis kockákat. Kovács Jánosmé, Mezei Imréné, Pál Erzsébet, Szabó Mária, Lu­kács Pálné már olyan rutinra tett szert ebben a munkában, hogy egy óra alatt kétezer- kétiszázat Is „megkezelnek’, a csomagolásból meg 5—600 sajt az órai kvantum. Kiváló dolgozói jelvény tanúskodik szorgalmukról. A kis üzem dolgozóinak jó munkáját igazolja az első ne­gyedéves 134,2 százalékos tervtúlteljesítés is. Áprilisban több mint 113, míg májusban 115 százalékot értek el. Az export sem szenvedett hiányt, mert ősz óta rendszeresen ele­get tesznek vállalt kötelezett­ségüknek. Ezévben 324 má­zsa pálpusztait, összesen 648 ezer darabot szállítottak Ke- let-Németországnak. — ab — termelőszövetkezet és az ál­lami gazdaság ösztöndíjat biztosít a Kisújszállásra visz- szakerülő pedagógusok, or­vosok számára. * A kollégium hatalmas fái alatt három fiaial fiú ül a kerti padokon. Mind a hár­man végigkoptatták négy éven keresztül az öreg Alma Mater padjait és most a „zá­róakkordra” készülnek. A három jóbarát különböző, helyekre igyekszik, de egy­ben megegyeznek: mind a hárman a megye mezőgaz­daságának felvirágoztatását szeretnék munkájukkal segí­teni. Papp Gábor tiszabői paraszígyerek állatorvosnak készül és valahol faluja kör­zetében szeretné tudását hasznosítani, az ottani tsz-ek javára. Nánási Fali a Mező- gazdasági Akadémiára ké­szül. Igaz, közepesen végzett a negyedikben, de nagyon igyekszik, hogy elérje a jó- rendűséget. Ez a sovány fegyvemeki fiú rajong az állattenyésztésért, minden gondolata ekörül forog. Édes­apja villanyszerelő, őt még­sem az ipari pá’ya vonzza. A tiszaigari Szabó Rudolf a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezett. Leg­inkább a kertészet érdekli. Három fiatal fiú. Szeretik a _ szórakozást Szabó P.udi például a városi énekkarban lép fel, Nánási Pali sportoló. Színházba mindnyájan sze­retnek járni. Biztos ítéletük alakult ki a látott színdara­bokról. A „Vitézek és hősök" tette rájuk a legmélyebb ha­tást. Szabó Rudival erről be­szélgettünk. Meg arról, hogy falun, esetleg tsz tanyaköz­pontban nem lesz annyi al­kalmuk művelődni, mint itt a városban. Bevalljuk, ezt a kérdést szándékosan tettük fel így. — Nem baj — mondja Papp Gábor — mire mi végzünk, falun is óriásit fog fejlődni a kultúra. Meg az­tán nekünk is kötelességünk közreműködni a fejlesztésé­ben. Nagyon örültünk ennek a beszélgetésnek. Ügy látjuk, Kisújszálláson egészséges szellem uralkodik. Az onnan kikerülő fiatal értelmiség hasznos építője lesz a szo­cializmusnak, biztos támasza a munkás-paraszit hatalom­nak. hernádi — Fordulat a gazdag városban AMIKOR NÉHÁNY év« először jártam a városban, bosszankodva vettem tudo­másul: egyik leghosszabb utcája, melyen naponta szá­zak járnak a pályaudvarra, bc-tonozatlan.. Egy-egy kiadó- sabb eső után az emberek vagy a sarat vágták, vagy az úttestre szorullak. Szóvá is tettem ezt abban az időben. S akkor így válaszoltak kér­déseimre: — Igaz, Jászberény az Al­föld egyik leggazdagabb vá­rosa. De itt az emberek csak a saját önös kis érdekeikkel a szőlővel és a kuporgatással törődnek. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy segíte­nék a város fejlődését, Köz­művesítését. Különben is ná­lunk közel 50 év lemaradását kell behozni ahhoz, hoey egyáltalán azt mondhassuk: csináltunk valamit Szó se róla, igazság volt ez akkor. Annyira, hogy még vitatkozni is alig lehetett az állításokon. Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évben a fentiek ellenére is nagy változások cs nagy előrelépés történt a városban. Gyors statisztika csak arról, hogy két év alatt mennyit gazdagodott a város. Egyebek mellett elkészült a régen óhajtott vízmű, — amelyik 50 év távlatában megoldotta a város vízellá­tását. Eddig már 7 kilomé­ter gerincvezetéken árad szerte a városba a víz. Épült két 27 lakásos tömbház s a városé lesz nemsokára a megye legszebb és legmo­dernebb közel 2 ezer szemé­lyes szabadtéri színpada. S ma már jóformán fel sem tűnik, hogy a néhány éve még sáros, latyakos ut­cákon közel 15 ezer méter járda készült. S ha nem is so­roljuk tovább csak még azt említjük meg a szinte fel­mérhetetlen mennyiségű ap­róbb eredmények mellett, hogy elkészült a nagytelje­sítményű thermálkut, mely­nek vize egy hét múltán már. a városi strandon lesz, azt mondhatjuk: két év alatt a fó'százados lemaradásból körülbelül húsz esztendőre valót sikerült behozni. És ez nagy szó .:, ANNÁL IS INKÁBB, — mert a város fejlődésére fordítható 7 millió forintnyi összeg mindent nem fedezett és a város még sem adóso­dott el. Bankhitele — ahogy Róna István tanácstitkár mondja — egy „rézpeták” .sincs. De akkor hogyan, mikén: jutottak mégis ennyire? A válasz erre könnyű is és ne­héz is. Könnyű azért, mert mondhatjuk így is: a város vezetői, a tanács felismerték a községfejlesztésben rejlő nagy lehetőségeket. De ne­héz azért, mert néhány éve még arról kellett szólni, hogy a város lakói nem tö­Két szerény észrevétel Iskolánk közel száztagú énekkara ezévben is beneve­zett a kulturális seregszem­lére. Jólsikerült helyi bemu­tató után került sor a kar­cagi körzeti bemutatóra. Saj­nos, a szervezés gyenge volt. Az időpontot többször meg­változtatták és a megtartott hangversenyen is akadtak hibák. Már hajnalban be­mentek a tanulók Karcagra, de a bemutató csak a Késő délutáni * órákban kezdődött, ámikör'' a^'vonatftk indulása miatt az idegesség, a hajrá igen zavarta a verseny sike­rét. Nagyon rosszul esett, hogy sem a helyszínen, sem a továbbiakban énekkarunk szerepléséről értékelést nem kaptunk. Hibáinkat csak úgy tudjuk kijavítani, ha azt szakszerűen megbírálják. — Várjuk az értékelést, mert DUBA GYULA:* S2ATIRA, Ó! fejlődni. haladni akarunk ezen a területen is. A másik észrevételt a Mo­ziüzemi Vállalatnak címe­zem. Községünkben megtar­tottuk a gyermeknapot. Há­rom olyan filmet kértünk, amelyek alkalmasak lettek volna a gyermeknap hangu­latához. Sajos, olyan filmet kaptunk, ami 10—12 éves gyermekeknek megfelelt, de a 3—10 éves gyermekek szá­mára sejnmiesetre sem. öle az egész előadáson unatkoz­tak. Ráadásul nem is szink­ronizált, hanem feliratos fil­met kaptunk, így óvodásaink és lassan olvasó kisiskolá­saink számára még jobban megnehezítették a megértést. Reméljük, ilyesmi máskor nem fordul majd elő. Serfőző János iskolaigazgató, Kunmadaras. rekednek szőkébb hazájuk szépítésére, korszerűsítésére. És r.mst lám itt vannak az eredmények, amelyek arról tanúskodnak, hogy két ev atett, de kütönüMt tavaly szemléletben- kivetkezett itt be gyökeres változás. Ma már nem azt vitatják az ember rek, hogy csináljuk-e, vagy sem, hanem azt, hogy mi­kor. Bizonyítsa ezt a vízvezeté­kek példája. Amikor elké­szült a vízmű, a tanács programot határozott meg az új hálózat megépítésére. Ez azt tárgyalta, hogy három évén belül eljut a víz a vá­ros minden pontjára. S ma már aat hallhatjuk, hogy sokan a városbeliek türel­metlenek é-s előbb szeret­nék. Node lehet-e tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér? Aligha — mond­hatják azok, akik nem szá­molnak néhány tényezővel.­Többek között azzal, hogy az összefogás az egyébként szűkösebb anyagi kereteket is képes bővíteni. Ezt értet­ték meg Horváth József és társai a Hétvezér utcában, meg a többi halt utca lakói is, akik nem várták, hogy majd megcsinál mindent a városi tanács, hanem hozzá­kezdtek és elvégezték ma­guk a saját kényelmüket szolgáló munkát. A gerinc­vezetéktől 1550 folyóméter úgynevezett „vakbelet”, mel­lékvezetéket építettek s ma már nem kell gyalogolni az ivóvízért messzire. De a lényeg még nem is az, hogy dolgoztak, hanem egy kicsit inkább az, hogy az anyagi­akat sem sajnálták. Anél­kül, hogy ezt bárki kérte volna tőlük, közel 120 ezer fo­rintot fizeOtels ki a vezeté­kekért SZÉP PÉLDÁJA EZ an­nak, hogyan lehet előrejut­ni. Most már csak azt kell megkeresni, ki szervezte, ki kezdeményezte mindezt Jászberényben. A kezdemé­nyezőket azok kozott lehet találni, akik már említve leitek. A szervezők pedig a tanácstagok, a tanács veze­tői, a pártszervezetek. Ne­kik köszönhető, hogy a né­hány évvel ezelőtti szemlélet már a multté, s jelentős ré­szük, szerepük lesz abban, hogy a város jövője a fejlő­dés tekintetében, azért mert azt így vagy úgy mindenki a szívén viseli egyre biz­tosabb vágányon halad. , Nagy István határozottabban tiltakozik tagjai­nak ilyennemű szellemi inzultálása ellen; kikérik maguknak ezt a rosszindulatú, nyilvánvalóan sértő szándékú támadást. De ez még nem minden! A szerkesztőség egy másik leve­let is kapott, mely így méltatlan­kodott: „Elismerem, hogy hanyag vagyok, korlátolt vagyok, de tudja meg az a hólyag Keserű Vendel, akinek egyébként legközelebb nyakára vetem a dróthurkot, hogy ha én nem lennék, felfalnák őt a kóbor kutyák, ha még annyira keserű is. Meg is érdemelné! Tisztelettel Ber­náthegyi Hugó gyakorló sintér.” Hát ebből bizony botrány lett. A szerkesztőség tagjai váltott mű­szakban tépték a hajukat. Aztán vailaki kitalálta, hogy Ábrahám, a hibás, mire egyesült erővel az ő ha­ját kezdték tépni. Hogy jelenhetett meg ilyen sértő cikk a szerény és szolid „Merész Hang"-ban? Rettenetes! Szegény Ábrahám reszketve es- küdözött, hogy a jövőben szilaj sárkányként fogja védeni a lapot hasonló botlások ellen. — Ügy legyen! — zúgta vészesen a szerkesztők kara. A történet néhány nap múlva egy borongás délutánon folytató­dott. te Szilaj György szatirikus mély só­hajjal tett pontot az utolsó mondat végére. Ez a pont egy történetet zárt le, melyben szó volt a trakto­rosról, aki nem árt a traktorához. Nem ért hozzá, tehát kínozza, nem kíméli és a végén összetöri. Ez már nem is mega az élet volt, ez több volt, mint az élet. Élet a négyzeten! Művével lelkendezve rohant a „Merész Hang” szerkesztőségébe. — Ábrahám — lihegte fuldo­kolva — óriási! Itt van! — Szatíra? — kérdezte az gya­nakodva. — Igen. A főmókus arca fájdalmas kife­jezést öltött, bajsza bánatosan le­konyult. — Nehéz esetit. — iünnyögte. —■ No, add ide! Már az első soroknál mély lelki megrendülés nyomai ütköztek ki rajta. Keze reszketett, szemei ki­dülledtek. — Ember — hörögte —, tönkre akarsz tenni? Hogy ilyesmi megje­lenjen? Lehetetlen! Mit szólnának ehhez a traktorosok, mit gondolsz? Megsértődnének és abbahagynák a szántást! Érted! így nem jöhet! írd át! írd meg, hogy a traktoros nem ért ugyan a géphez, de ő er­ről nem tehet. Nem ő a hibás! György értette. Morogva haza­ment és felfedte a traktoros tudat­lanságának okait. Ugyanis az tan­folyamon tanulta a mesterségét, tehát ha nem ért a géphez, ezért egyedül a tanítói felelnek. Miért nem tömtek bele egy jó adag szak­mai tudást? Az új változatot bevitte a szer­kesztőségbe. Ábrahám elolvasta és sírva fa­kadt. *- Mondd, Gy'rrgy — zokogta —, miért törsz az életemre? Hogy le­het egy tanítóról azt mondani, hogy nem jól tanít? Mit szólnak ehhez a pedagógusok? Nem jó. Keress más bűnöst! Szilaj György, becsületére legyen mondva, nem káromkodott. Szó nélkül fogta a kéziratot és csikorgó foggal átírta az egészet. Maró gúnnyal ecsetelte, hogy a trakto­ros ugyan buta, de mindennek egy kislány az oka, aki álnokul elcsábí­totta őt és nem hagyott neki időt a tanulásra. Keresd a nőt — mint annyiszor már! Ábrahám elolvasta, » ismét a fe­jét csóválta. — Hogy lehetsz ennyire goromba egy nőhöz? — érdeklődött bosszú­san, — Hátha őszintén szerette a traktorost. És különben is, a nők egyenrangú szövetségeseink az építésben, nem piszkálhatjuk őket ilyen semmiségekért. Még a végén megsértődnek! Szilaj, a szatirikus, meglehetősen bamba arccal bámult Ábrahámra. Ajkai hangtalanul mozogtak, és feltűnően hasonlított egy megőrü- lés előtt álló fókára. Ennyi tehetetlenség láttán Ábra­hám felüvöltött. — De a mindenedet, tehetséges ember létedre nem tudsz egy olyan bűnbakot találni, akit nyugodtan le­vághatunk! Te pipogya, te! A szerencsétlen író felborzolt ide­gekkel rohant egy kávéházba. Pa­pírt, tollat ragadott, és megírta, hogy a traktoros tudatlanságának egyes-egyedül Szilaj György szatvra- író az oka: Miért ír olyan trakto­rosról, aki nem ért a gépéhez?! Ábrahám el volt ragadtatva. így aztán a szatíra mégiscsak napvilágot látott a „Merész Hang’’ hasábjain^ ÉRETTSÉGI ELŐTT Keserű Vendel, az általános is- I mer etlenségnek örvendő író, epébe mártotta tollát és kibámult az ab- I lakon. Ajka gúnyosan lebiggyent, ahogy jóindulatú, kicsit szánakozó I mosollyal figyelte az utcán pezsgő I életet, s a vak is láthatta, hogy I néhány percen belül feltétlenül I szatírát fog írni, Ügy is lett. Vendelünk határozott mozdwlat- J tál nydkoncsípett egy arra ténfer- ) gő gyanútlan kutyapecért, ügye- j sen kiemelte zsákmányát az élet j forgatagából s a foUdro tűzte. Az- j tán boncolgatni kezdte, vizsgálta, 1 elemezte s közben kifordította tes- ] tét, leikét, mint egy kesztyűt. Meg- j írta róla, hogy hanyag, korlátolt és j mindent csinál, csak éppen a kóbor í ebeket nem üldözi. Kis remekmű- ] vét bevitte a „Merész Hang” című ] lap szerkesztőségébe. ] A folyosón találkozott Abrahám- 1 mai, aki olyan lektorféle főmókus ^ a lapnál. ] — Szervusz, Ábrahám — üdvö­1 zölte őt írónk — gyere, hoztam ne- 3 ked egy darab életet. Olvasd! 3 — Jó! — nyilatkozott tömören. ] — Bűzlik az életszagtól, éis ami,a 3 fontos, igaz. Jön! =j Néhány nap múlva a „Merész 3 Hang” hasábjain megjelent a tör­li ténet a sintérről, aki mindent csi- i nád, csak éppen a kóbor ebeket t nem üldözi. 3 Mint előrelátható volt, a szatíra 1 egyáltalán nem lebbentette fél a 3 fátylat írója ismeretlenségéről. El- 3 lenben más, furcsább következmé- Ü nyel lettek a dolognak. 1 A „Sintérek Egyesülete” rövid, ] de velős levélben tudtára adta a 3 szerkesztőségnek, hogy a legesle g­*) Szlovákiai magyar író. Karinthy 3 Frigyes tanítványa. Ez az írása ,.Neve- 1 tő emberek’: című kőtetőből való.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents