Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
V SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. Június 28. w? A genfi konferencia tehát szünetel. Ez a szünet tagadhatatlanul annak; a jele. hogy az ellentétes álláspontok közelebb hozása nem sikerült a kívánatos mértékben. Ennek okai eléggé ismereteseké E „genfi szünet’’ ellenére még mindig valószínű azonban, hogy a július 13-án újra összeülő külügyminiszteri értekezletet végű) is csúcstalálkozó követi. Az általános nemzetközi erőviszonyokon kívül a genfi konferencián elért bizonyos fokú haladás és magának a konferenciának a légköre is lehetővé teszi egy ilyen jóslat megkockáztatását. Adenauer Anglia ellen Valószínűségnél, erős lehetőségnél, azonban többről nem beszélhetünk. A nyugati koalícióm belül végbement politikai, diplomáciai mozgások ugyanis arról tanúskodnak,'hogy a tárgyalást ellenző körök sietnek felhasználni ezt a háromhetes szünetet a nemzetközi enyhülés megakadályozására. Ennek az általános ellentámadásnak első húzásaként könyvelhetjük el Adenauer ismeretes lépését, vagyis azt a közlését, hogy továbbra is kancellár akar maradni. Aligha férhet kétség hozzá: a vén politikus azért határozott így, mert úgy látta, hogy köztársasági elnökként kicsúszik a kezéből a nyugatnémet politika irányítása, s a gondosan kiépített hidegháborús vonalat veszély fenyegeti. Ugyanide sorozhatjuk Adenauer sorozatosan megismétlődő angolellenes kijelentéseit is. A kancellárt dühvei és növekvő idegességgel tölti el az a körülmény, hogy az angol vezető körök a reális erőviszonyoknak megfelelően reálisabb keletnyugati politikát javasolnak partnereiknek. Az angol álláspont fe- lülkerel.edése a nyugati koalíción bélül elkerülhetetlenül megkongatná a lélekharangot az adenaueri elgondolások fölött, Adenauemek Erhard gazdasági miniszterrel folytatott vitája pontosan beleillik ebbe a képbe, illetve a nyugatnémet—angol ellentétek egyik megnyilvánulási for máját jelenti. Adenauer az eddig folytatott politika körülbástyázása végett feltétlen híve a Párizs—Bonn-ten- gelynak. Ennek azonban mint az angol konzervatn párt félhivatalos lapja, a Daily Telegraph írja, „egyik kifejezésed’ a közös piac. Ezzel szemben Er hard, a gazdasági szakember erősen támogatja a szabadkereskedelmi Övezetet, amelyet a franciák elleneznek. Erhard egyszersmind Anglia felé hajlik". Az Adenauer-féle ellentámadás harmadik frontja az a követelés volt, hogy a nyugatiak a genfi konferencia új* rakezdése előtt tartsanak külön „csúcsértekezletet’’. Nyilvánvaló, hogy mi rejlett a nyugatnémetek terve mögött. A javaslatot előbb az angolok, áz ezt követően az amerikaiak finoman ugyan, de elvetették. Ezek után a bonni kormánynak is meg kellet! hátrálnia. Kár lenne túlbecsülni ezt a rövid kis közjátékot Annyi azonban bizo-Q1 nyos, hogy Adenauer kény-d szerű meghátrálásában aß nyers erőpolitika egyik csa-n tavesztését szemlélhettük azß elmúlt napokban. szágon kívül Franco Spanyolországa és Marokkó is részt venne. A Rómából érkező hírek arra vallanak, hogy az olaszok nem túlzottan lelkesednek De Gaulle elgondolásaiért. Nem mintha az olasz hivatalos körök elleneznének uralom alatt álló reakciós, egy keresztény demokrata kartellizált nyugateurópai csoportosulást. Az úgynevezett európai közös piacban való részvételük ennek a szent szövetségnek a helyeslését mutatja. Olasz részről húzódoznak azonban attól, hogy De Gaulle nyugateurópai hatalmi törekvését támogatva szem-be forduljanak esetleg az Egyesült Államokkal és Angliával. Ezt az olasz tartózkodást a Giomo című olasz polgári lap elég félreérthetetlenül tudtára is adta a magas francia vendégeknek: ,A Párizs—Bonn-tengely törékeny ahhoz, hogy mi rátá- maszkodhassunk’’. Az is eléggé látható, hogy az olasz kormány, amely újabban meglehetősen „érdeklődik” a Közép-Kelet Iránt, nem akarja magát sem Angliában, sem másait elkötelezni a francia gyarmati politika támogatására. A Scotsmann .című angol polgári lap szerint éppen ezért „nem meglepő, hogy Grcmchi olasz köztársasági elnök töröltette azt a mondatot a látogatásról kiadott hivatalos közleménybeH, mely szerint De Gaulle az 6 meghívására jött Olaszországba", A LEVELEZŐK változó életünk hű krónikásai B eszélgetés során jóné- hány levelezőnk elmondotta: a község lakosai, az üzem, vagy intézmény dolgozói nem egyszer fordultak hozzá olyan kéréssel, hogy' ezt, vagy azt írja meg a szerkesztőségnek. Az egyszerű emberek szívesebben elmondják, mintsem papírra vessék észrevételeiket, panaszukat, kérésüket. A levelezőt az újság helyi képviselőjének tekintik, s bíznak abban, hogy ügyes-bajos dolgaik intézésében, észrevételük nyilvánosságra hozásában segítségükre lesz. A munkás-, paraszt- és értelmiségi levelezőknek a sajtó és a tömegek kapcsolatának erősítésében is nagy szerepük van. Az ő leveleik, mint kiapadhatatlan forrásai a dolgozók eleven, alkotó gondolatainak, gazdagítják az újság tartalmát, életet, átütő erőt kölcsönöznek neki és segítik abban, hogy eredményesen betölthesse a kollektív propagandista, agitátor és szervező funkcióit. Ismeretes, milyen nagyra értékelte Lenin élvtárs a pártlap kapcsolatát olvasóival. A dolgozók leveleit ba- rométerezerű eszköznek tekintette, melynek segítségével sok hibát el lehet kerülni a politikában, s amely lehetővé teszi, hogy a politikát a leghelyesebben irányítsuk, a lehető legnagyobb mértékben számbavéve a valóságot, a dolgok tényleges állását. Lenin buzgó hirdetője volt annak a gondolatnak, hogy a dolgozókat minél nagyobb számban be kell vonni a saitó munkájába. Azt tanította: a sajtó akkor lesz eleven és életképes, ha majd öt vezérszer epet, betöltő és állandóan írással foglalkozó irodalmárra ötszáz, meg ötezer nem-irodalmár munkásíró jut. A nép sajtója. Mit jelent ez? Azt, hogy adva a lehetőség minden dolgozó számára, hogy felhasználja az újságot az eredmények népszerűsítésére, a jó munka- módszerek, hasznos kezdeményezések, termelési tapasztalatok átadására, a hibák, nehézségek feltárására. Őszintén szólva megyénk lakosai, az Ipari üzemek munkásai, termelőszövetkezeti gazdák és értelmiségi dolgozók a jelenleginél sokkal jobban Ehetnének ezzel a lehetőséggel. Napról-napra változó életünk, az emberek gondolkodásának, jellemének formálódása bőven szolgál cikktémával. S bizonyára minden községben vagy munkahelyen találhatunk igaz*- szavú krónikást is. P ozitívumként említhetjük meg, hogy több városban, községben a párt- és állami szervek helyi vezetői napirenden tartják a levelezőhálózat bővítését. IUefalvi elvtársnő, a turkevei pártbizottság munkatársa az értekezleteket is felhasználja arra, hogy a sajtó szerepét ismertesse és az arra rátermett párttagokat, dolgozókat a levelezők táborába bevonja. Segítséget nyújt Domány Gyula elvtársnak, egyik új levelezőnknek oly formában is, hogy közösen beszélik meg a cikktémát. Szlama Ferenc, a TITÁSZ fiatal technikusa is pártmunkaként vállalta a szerkesztőség tájékoztatását, a levelezést. 1957 tavaszán küldte ei először sorait, akkor, mikor még egyre viharzottak az elleni orramegsüketíteni a viejigot De Gaulle Rómában Mint a francia köztársasági elnök olaszországi utazása muta.ja, a Párizs—Bonn- ten- gely másik oszlopa, De Gaulle sem kíván tétler szemlélő maradni a genfi szünet alatt. A jelenleg is folyó olaszországi tárgyalásai logikusan beleilleszkednek a Párizs—Bonn-tengely politikai stratégiájába, de megfelelnek azoknak a külön céloknak, amelyeket De Gaulle e tengelyen keresztül elérni akar. Sokszor megírták, hogy melyeit ezek a külön-célok: Franciaország vezető szerepe Nyugat-Európában Bonn segítségével és Angliával szemben, Franciaország bejutása az „atomklubba” és ezen keresztül az Atlanti Szövetség legfőbb irányításába és végül annak kikényszerítése, hogy' az Atlanti Szövetség „a nyugati civilizáció” érdekében az algériai háborút a NATO háborújának teklntsei Mint a New Statesman nevű angol hetilap írja, „a cél rávenni az Egyesült Államokat, hogy közvetlen fizessen az algériai háborúért, ugyanúgy, mint ahogy Indo-Kínában tette. De a francia tervek nem álU MIÉRT IS SZüKm? A nemzetközi Ausch- witz-bizottság kifogást emelt az ellen, hogy Herman Krumey, volt SS-zászlós, aki jelenleg a nyugatnémetországi Kor- bach-ban él, jelenleg is szabadlábon van. Kru- mey-nek része volt több- százezer magyar zsidó, továbbá a lidicei gyermekek meggyilkolásában. Többször letartóztatták már, de mindig kiengedték, mivel „nem áll fenn szökés gyanúja A frankfurti vizsgáló- bíró elutasította az Ausch- witz-bizottság elnökének tiltakozását, ö tökéletesen megbízik Krumeiy- ban, a tömeggyilkosban. És lehet, hogy igaza is van. Mitől félne, miért i.. " is szökne meg ez a vérengző fenevad, mivel a bírói székekben hivatalos adatok szerint is 600 olyan bíró ül Nyugat-Német- országban, aki Hitler idején halálos büntetéseket szabott ki antifasiszta szabadságharcosokra? Ha az ítéletek szerzői nem bűnhődnek, sőt tovább ítélkeznek, miért felelne tetteiért a végrehajtó? Különösen, ha azok elé kerül, akik annak idején a parancsot, vagy más, hasonló parancsokat kiadták. Krumey szökésétől úgy látszik, ■ nem kell tartani. De neki sem kell tartani a jelelősséqrevo- nástól. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. dalom szította kedélyek. írásában a rémhírterjesztőknek válaszolt néhány szenvedélyes, keresetlen szóval. Azóta sok hasznos tudósításával, cikkével felzárkózott a levelezés „veteránjai”, Cseh Zoltán, Gojsza János, Ivandcs József, Csótó Géza és a többiek sorába. Uj levelzőkként köszönthetjük Mitos András mezőgazdászt, Sütő Ferenc tsz- tagot, Menyhárt János iskolaigazgatót, Nagy Sándor, Ri- móczi István, ifj. Varga József tse-elnököt, akik az új termelőszövetkezetek életéről, a közösség emberformáió erejéről, az összefogással elért eredményekről, új gondjaikról írtak. Számítunk arra, hogy példájukat követve, az új közös gazdaságokban megkeresik azt az embert, aki szívesen vállalja e megtisztelő feladat ellátását A z üzemek, községek és termelőszövetkezetek pártszervezetei, a tanácsok és más szervek vezetői nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy minél több dolgozó írása jusson el az újsághoz. Használják fel a lap hasábjait is arra, hogy a munkaverseny hasznos módszereit népszerű- sitsék, a gazdag tapasztalattal rendelkező tsz-elnökök, szakemberek tanítsák az új termelőszövetkezetek vezetőit, tagjait írjanak a levelezők, a közvélemény parancsnokai az élet minden területéről, hogy a sajtó, amely az egyik transzmisz- szióg szíj a párt, a munkás- osztály és a dolgozó tömegek között, még eredményesebben betölthesse hivatását Nagy Katalin hatják rá a vevőt a vásárlásra, még ha nincs is szüksége az árura, vagy nincs pénze a vásárlásra? A vevő lelki bombázásával — válaszolják. A sajtó, a rádió, a film, a kirakatok, a hirdetőoszlopok és az utcai fények segítsiégével szüntelenül a hipnotikus reklám hatása alatt tartják az emberek tudatát. A vevő végülis megadja magát „Elhitetni a vevővel, hogy kizárólag meghatározott gyártmányú rágógumit kell fogyasztania, vagy meghatározott márkájú gépkocsit kell használnia:, ez is propaganda és alig különbözik attól az esettől, amikor az ellenséges ország katonáival, vagy népével elhitetik, hogy kapitulál- niók kell, mert reménytelen a helyzete ;.. ahogy a mustárgáz az ütközet után még hónapokig ottmarad a föld felszínén, a lélektani hadviselés által keltett gyűlölet és bizalmatlanság mérge is évekig megmarad” • —: írja elégedetten I« Margolin amerikai „ideológus” Papír- golyók című könyvében. DE A REKLÁMNAK mindig van egy alapvető hibája: ha huzamosabb ideig ellentétbe kerül a valósággal, senki sem hisz benne többé. A mi határon túlra vándorolt fiataljainkat elkábította a lélektani hadviselés reklámja — de nyugaton semmiféle fény nem tudja eltakarni előlük a nélkülözés tényeit. Hazatért tízezrek tanúsítják ezt. A valóság többet nyom a mérlegen, mint a szavak. De éppen ezért van szükség erre a különös harci formára- az imperializmus egyik vereséget a másik után szenvedi el, gazdasága lemarad a békés versenyben, tudománya szintén sok területen Szovjetunió mögött kullog. A ,.lélektani hadviselés” ideig- óráig leplezheti a kudarcokat — a valóságot. Ám hiába a képletek, a könyvek és a dollárok százmilliói: a történelmet nem lehet úgy alakítani, mint az üzleti fogyasztást, a kapitalizmus romlott áruját nem lehet úgy rásózni az emberiségre, mint a rágógumit. »- bar act — nak meg Algériánál. A fron cia küldöttek atzt is javasol ták a NATO-ban, hogy tegye nejt közzé egy olyan lényégé tő nyilatkozatot, mely szerin „bizonyos körülmények kö zott” megszállják Marokkót” Ebben az összefüggésbei nézve elég egyértelmű D< Gaulle olaszországi látogatá sának jelentősége. De Gaulli azt szeretné, hogy Olaszor szág bízza rá Franciaorsxágr; érdekeinek védelmét a nem zetközi politikai színpadon. / Bonn—Párizs—Roma-három szög szóvivőiéként De Gaulli azt reméli, hogy nagyobi súlya lesz a másik hárem „n<Lyj/”-gyal szemben, amiko: eljön a csúcsértekezlet órája De Gaulle tehát be akarj, vonni Olaszországot a Bonn-Párizs tengely által már megteremtett reak ciós tömbbe. A továbbiakba! el szeretné fogadtatni az olas államférfiakkal, régi tervét a Földközi-tenger nyugati ré szében megteremtendő kato nai csoportosulást, amelybe: Franciaországon és Olaszor 1 ] SÜKETTÉ, vakká, gondoljjkodásra képtelenné tenni a 3 világot, az emibermilliókat — =1 ja cél nem új és nem isme- □rétién. Sokan megpróbálták =j már. Rendelkezésükre állott 3 az akkori fogalmak szerint 3 legfejlettebb propagandagé- □pezet akár az Acta Diumia és 3 a kiküldött római biztosok, 3 akár Göbbelg gyűlölettől □ üvöltő újságai. j Sohasem sikerült. Most új- □ra megpróbálják nagyobb medretekben „tudományosan” és □ csökönyösen. Hátha sikerül, 3 hátha most sikerül. A Mezs- jdunarodnaje Zsizny e. szov- Jjet folyóiratban A. Leonyidov =j leplezte le ezt az új össze- Ziesküvést a „lélektani hadviselt lés” stratégiájáról írott ta~ d nulmányában. Hogyan? Van 3 lélektani hadviselés? És énének még a stratégiáját is kidolgozták? Igen, van. John d Scott, ez az amerikai kém- □szolgálathoz közelálló újságol író könyvet írt erről a témádról. Ö vetette papírra ezt a □mondatot: „A politikai had- íj] viselés feltéve, hogy elég □ideje lesz rá... elérheti azt, damit klasszikus háborúkkal □sohasem lehetett elérni". Ez a □ sohasem elért cél nyilvánva- glóan a szocializmus erőinek □ felszámolása. Ch. Jackson, □aki az amerikai elnök tanácsadója volt, ezt ki is fejti: □,,IMegnyerhetnénk a harmadik idvilágháborút, anélkül, hogy □ be lebocsájt koznánk”. □ Mi is hát ez a lélektani □ hadviselés? A név talán új, id de gyakorlatban mi is ismerőjük, saját bőrünkön, kiom- 3 lőtt véren ismerjük. A Sza- □bad Európa éppúgy hozzátgr- □tozik uszító rádióadásaival, drnint a léggömbökön küldött □ röpcédulák, a rémhírek és a |d kémek tevékenysége. A lé- rjlektani hadviselés ideológusai □azt állítják, hogy a propaganda manapság már nem 3mlnősülhet a politikusok, újságírók különleges művészedének, hanem többé kevésbé □ tudománynak tekintendő. Az jaz álmuk, hogy a propaganda Ihar soméival tetszésük szerint dmagyarázhassák és befolyá- m1solhassák a világeseményeket. függetlenül attól, milyen irányban hatnak az általános gazdasági, politikai és katonai stratégiai tényezők, VALÓSÁGOS irodalma van már ennek a „tudománynak”. Még Truman elnök idején indították el azt a sorozatot, amely „lélektani hadviselés” a hadműveletek előmozdítására” címen eddig már 290 kiadványt ért meg. íme a címek: ’’Győzd meg őket, vagy meg kell halnod” — „Hogyan kell harcolni az oroszok ellen?" — „A háború matematikai lélektana” — „A terror stratégiája”. És így tovább. A propaganda bonyolult matematikai rendszerét dolgozták ki, különböző tényezőket jelölnek meg pluszokkal és mínuszokkal és ■ így valóságos egyenleteket ír- 1 nak le, mintha algebráról 1 vagy könyvelésről lenne szó. De a képletek végén vér folyik. A stratégiai és taktikai propagandának olyan alfajai vannak, mint például a „fehér” (nyílt), a „fekete" (leple- ’ zett), a „szürke" (félig álcázott) propaganda. Mi, ma• gyarok ismerjük valameny■ nyit. Ismerjük Amerika ' Hangja nyiltan uszító fehér ■ propagandáját, ismerjük a 1 revizionistáknak a „szocializ- ' mus védelme” spanyolfala ’ mögött végzett - bomlasztó : munkáját, ismerjük azokat a ' kiadványokat, amelyek postán érkeztek a magyar közélet különböző személyiségei. hez (ahol eredményt remél• tek) és ahol a szürke színnek • megfelelően különböző „ma■ gas színvonalú eszmefuttatá• sokat találhattak az olvasók: , arról, hogy a kapitalizmus : jobb a szocializmusnál, hogy i vannak átmeneti formák is. ■ Nemsokkal később, a fegyve- i rek dörgése mutatta meg, mi• lyen lenne ez az „átmenet”. i A lélektani hadviselés te■ hát nemcsak elmélet: ezt mi ■ magyarok gyakorlatból tud- i juk. De a tények felsoro’ása : talán még világosabban be- i szél. Az Egyesült Államok- 1 ban az utóbbi években 100 ■ millió dollárokat fordítanak > erre a célra. Hat éve. 1953 óta egy külön hivatal hangolja össze közvetlenül Eisenhower irányítása alatt a „lélektani* hadműveleteket. 1958-ban e bizottságnak tagja volt Herter, a mostani amerikai külügyminiszter, akkor Dulles helyettese, továbbá Allan Dulles, az USA kémfőnöke, a hadügyminiszter helyettese stb. Ez a vezérkar tehát szoros kapcsolatban áll az Egyesült Államok legfelsőbb köreivel. KÜLÖN SZERVEZET folytatja külföldön a hivatalos amerikai propagandát: az Egyesült Államok Tájékoztató Ügynöksége az USIA, amelynek 79 országban 350 fiókja és kirendeltsége van, 21 nyelven 51 folyóiratot és 22 lapot ad ki, 12 millió példányban jelentet meg könyveket és naponta küld sajtóközlönyöket a világ minden tájára. Ez a szervezet Amerika Hangján keresztül 43 nyelven sugároz rádióadásokat, 21 országban tart fenn televíziósadásokat, százszánv ra gyártja a kommunistáéi- i lenes kémeket, 6588 mozit tart fenn és 80 országban terjesztette gyalázkodó „A kommunizmus tankönyve” című kiadványát. A lélektani hadviseléshez tartozik a Szabad Európa rádió is, amely 1956-ban automatikusan az ellenforradalom egyik vezérkarává alá. kult át. A magyarországi események után a felkelők nyíltan kijelentették, hogy a Szabad Európa rádió adásai biztatták őket. Egyébként — valamennyien hallottuk... A Szabad Európa hivatalosan a „szürke” propagandához tartozik — bár hangja nagyon is „fehér”. — Ugyanis e rádió „magánszervezet”. Olyan „magánszemélyek” részvéteiével jött létre, mint például a Dulles-fivérek, vagy Donovan, az Amerikai Stratégiai Hírszerző Szolgálat veit igazgatója. A lélektani hadviselés módszereinek vizsgálata meglepő következtetésre vezet: tapasztalataikat az amerikai üzleti reklámra alapozzák. 1955-ben több mint 9 mii- . liárd dollárt költöttek reklámra az USA-ban. A szakértőket Itt egyetlen kérdés 1 foglalkozatja: Hogyan bit-