Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-23 / 145. szám
1959. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felelősségteljes munka A nagyüzemt a gépesítés, a talajvédelem növényét a gödöllői ikersoros módszerrel termesztett kukorica — Kolbai Károly professzor nyilatkozata a Néplap részére — Pálinkás Ferenc szaktanfolyamot végzett deszkaosztályozó gondosan válogatja a fűrészelt árut a Budapesti Fűrészek szolnoki telepén Az ő jó munkájától függ, hogy hogyan elégíti ki az üzem rendelői igényeit. BMIIIBIIUIIIilHIilllllllllllllllllillliaiiJIIIIIIIIIHIIIIIIIIIftIlllllllllllUlUlHIIIIUIIialUHMIMHIIIKIIillliat Jó és olcsó bútorok gyára Kisújszálláson A kislujsaállási Faipari Vállalat dolgozói a protfilváltozás nehézségeit lassan legyőzték és az elmúlt hónapban már megkezdték az irodabútorok, játékok és fatömegcikkek folyamatos gyártását. Az elkészült első szériák azt bizonyítják, hogy az új cikkek nagyban elősegítik a lakosság szükségletének kielégítését. A munkások begyakorolták magukat az új gépeken és megkezdődött a készárú elszállítása is. A Megyei Tanács Tsz-be- ruházási irodájának hat író-, tíz kezelőasztalt és két iratszekrényt adtak át. Továbbá egy húszajtós spec iái-szekrényt és több gépíró-asztalt is készítettek a szövetkezetek számára. A kereskedelem részére most szállítanak háromezer hokedlit, hatezer vállfát és kétszáz virágállványt. Megkezdte az üzem a magasfényű bútorok gyártását ía Jelenleg a szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat bútorüzletében mutatják be az ízléses rádióasztalt, á fényezett' háromajtós szekrényt, könyvállványt, olvasólámpát és más bútorokat, melyeknek gyártása a megrendelések alapján történik. A lakosságnak tetszenek az új darabok és már eddig is nagyarányú rendelést kaptak a mutatós, jó és olcsó bútorokra. Már a törés megkezdése előtt traktor járja az ikersoros kukoricát; őszi kalászosok alá készítik elő a talajt. Megyénk szövetkezeti gazdáinak megsegítése túlnőtt szűkebb határainkon. Túlzás nélkül, ugyanakkor örömmel állapíthatjuk meg: hazánk legjobbjainak szívügyévé vált. Élvonalbeli mezőgazda- sági szakemberek egymással versengve adják tudásuk, tapasztalataik legjavát, hogy könnyebb legyen a munka, gazdagabb a termés — szebb a paraszti élet. Kolbai Károly professzori ki tudományos kutatómunkájával egyidejűleg az Agrár- tudományi Egyetem rektori tisztével járó teendőket is végzi, vasárnapi pihenőjéből két óránál többet áldozott arra, hogy szövetkezeti parasztságunkat az ikersoros kultúra néhány kérdéséről tájékoztassa. Igaz örömmel tette — úgymond —, mert azolnok megye számos vezetője, szakembere, dolgozó parasztja nagy megértéssel fogadta, alkalmazta eddig is módszerét. Szeretettel fogadja és szívesen meghallgatja lelkes munkatársait. E munkában egyik jobbkeze: László Domokos dr. pedig megyénkben második otthonra talált Jegyezzük meg, hogy Kolbai Károly egyetemi tanár mintegy harmincöt esztendeje végez kutatásokat a nagyüzemi kukoricatermesztés le-, hetöségeinek kidolgozására. Tudóst jellemző szerénységgel és rövidséggel „GIK”-ről, azoz Gödöllői Ikersoros Kukoricáról beszél; országszerte Kolbai-félét emlegetnek; a Kukorica című szovjet folyóirat 1958. évi 2. száma pedig kifejezetten „magyar módszerű” termesztésről ír. A GIK —nevezzük magvák is így — nagyüzemi, teljesen gépesíthető, talajvédő kukoricakultúra. Főbb vonalaiban Európa-szerte ismerik;, leginkább természetesen hazánkban. Erről a módszerről szólt megyénk szövetkezeti gazdáihoz Kolbai Károly profesz- szor. • — A gödöllői ikersoros kukorica termesztése, feltéve, A gazdák érdeke a közös takarmány begyűjtése MINDEN jó gazdaember tudja, egész éven át mennyi gondot okoz, hogy begyűjtse kis gazdaságához a szükséges takarmányt. Megkezdi a lucerna, a legelő, még az árokpartok kaszálásával is, folytatja a bükköny, a kalászos takarmánykeverékek, a gabona szálas termékei, a tengeri csutkaszára, a siló, a takarmányrépa összehordásával. S akkor érzi magát biztonságban, ha minél nagyobb kazlak, minél több boglya húzódik meg a szérűn. Hasonló a helyzet, nem is lehet más a nagygazdaságokban, a termelőszövetkezetekben. Főképpen azokbak a tsz-ekben, ahol őszi kezdésre társultak a gazdák; A legtöbb helyen éppen azért azzal az indokolással várnak őszig a közös munka felvételével, hogy addigra megteremtik a közös gazdálkodás előfeltételeit, takarmányalapot létesítenek például leendő állatállományuk számára. Annak idején, február, március, április hónapokban lucerna, silókukorica, kalászos, takarmányfélék vetésével hozzá is láttak a termelőszövetkezetek valóra váltani elgondolásukat, szavukat. S ezzel egyidőben a termelőszövetkezetek közgyűlésein abban is megállapodtak: s még egyéni kisparcel- láikról holdanként ki mennyi szemes és szálastakarmány- nyal járul a közös állatállomány eltartásához. Megtörtént ez minden termelőszövetkezetben, bár, most, hogy a tettek ideje elérkezett, néhol megfeledkeztek róla) TÚL VAGYUNK a lucerna, vöröshere, a rétifüvek első kaszálásán, a takarmány- keverékek learatásán. Joo- badára a határból való begyűjtésen is. Nyilvánvaló, az ősszel kezdő tsz-ek gazdái számára az most a legelőnyösebb, ha a termelőszövetkezetben megszavazott mennyiség egyenesen a tsz központjába, a termelőszövetkezet szérűjébe szállítják. Mint ahogy ezt csinálják, a kunmadarasé Hunyadiban, Táncsicsban. A Hunyadiban több, mint hatszáz mázsa szénát gyűjtöttek egy tagba eddig. A jászapáti járásban hat ősszel kezdő termelőszövetkezet van. Mind a hatban megkezdték a takarmánybegyűjtést, több mint ezer, mázsát tárolnak már a hat tsz közös szérűjén. A tiszafüredi járásban viszont egyetlen tsz-ben sem csinálják még. Hasonlóképpen gyenge e munkában a jászberényi járás. Pedighát miről is van szó? Arról, hogy a gazdák eldöntötték már egyszer: összeadják a takarmányt Akkor most miért akarnak egy munkából kettőt? Azzal, hogy előbb saját portájukra szállítják a szénát, ott bekazlaz- zák és az ősszel majd újból innen viszik a közösbe, megduplázva a vele járó munkát. Arról nem is szólva, hogy az ide-oda szállítások atkáiméval mennyiségi és minőségi kár éri a termelőszövetkezetet, végsgsoron tehát a gazdákat. Hiszen különösen a lucernafélék levél- zete (ami a legértékesebb, legtápdúsabb része) lehull a rakosgatás alkalmával. A le- vélpergés a legnagyobb veszteség a takarmány-tárolásnál. ÖNMAGUKAT csapják be ezek a gazdák, hiszen tudott dolog, a takarmánykazlakat hozzáértő emberek készíthetik, s azok is akkor tudják megfelelően betetőzni, ha ismerik a mennyiséget, s így akkora kazalhoz kezdenek. Ahol apránként, időszakonként, hol az egyik, hol a másik tsz tag hozza majd a takarmányt — miután így nem tudják jól bekazlazni — tönkreteszi az időjárás. A kunmadarasi Hunyadiban, a zagyvarékasi Kossuthban, a tiszavárkonyi Kossuthban viszont pár nap alatt bekaz- lazhatnak, s a megfelelően elhelyezett szérűn szépen beérik őszre a széna. S ott van még a tervezés. A tsz vezetősége csak úgy gondoskodhat a hiányzó takarmánymennyiség beszerzéséről, ahogy a szérűt látja, felmérheti. Saját szövetkezetük gazdálkodásának tervszerű indítását gátolják, akik őszig várnak a takarmány összehordásával. ELŐNYE számtalan, hátránya semmi az egyszerre történő széna begyűjtésnek. Minden termelőszövetkezet jól felfogott gazdasági érdeke, hogy ne késlekedjenek őszig, s a közösbe járó takarmányrészt mielőbb a termelőszövetkezeti szérűkön összegyűjtsék; Egyébként ez becsületbeli ügy is, hiszen erre szavukat adták a gazdák a közgyűlésen) B, L. Kolbai Károly rektor megemlítette, hogy a GIK jelen'.- tősége az őszi búza termesztésben is előnyösen érezteti hatását. Szépen gondozott ikersoros után holdanként rendszerint 2—3, sőt 5—6 mázsával fizet többet nemcsak a kísérletek, hanem a nagyüzemi termesztés során is legfontosabb kenyérgabonánk. Más növénynek is igen jó előveteménye. Az ikersoros kultúra ellen komoly érveket felsorakoztatni szinte lehetetlen — előnyeinek hiánytalan ismertetésére, a módszer részletes leírására, perspektívájának fejtegetésére pedig már könyvet kell írni. Megyénk szövetkezeti gazdáinak önzetlen barátja röviden így foglalta össze azok egy részét: — A GIK szakszerű vetését nem nehéz elsajátítani; a szükséges beruházások jórészt rendelkezésünkre állanak, a még hátralévők olcsók. A kultúrát vetéstől törésig járhatja, a legfeljebb 3—4 cm-re beállított és ezért igen szapora munkájú traktoros kultivátor. E módszer következetes alkalmazásán keresztül a szövetkezeti gazdálkodás belterjessége szinte ugrásszerűen növelhető. Egyszerű, kézenfekvő igazság: a kukoricaföldön kukoricát kell tékben éri a csapás. A GIK alkalmazása esetén a jég legnagyobb hányada nem a kultúrnövényre, hanem — az üres földre hull. A GIK állományában a holdanként kívánatos 18—20 ezres tőszámot könnyen biztosíthatjuk. Kalfbai professzor és munkatársai tudományos kutatásai a köztesnövények alkalmazásának lehetőségeire ja kiterjedtek. Az ikersoros vetés sorainak irányát aszerint határozhatjuk meg, hogy milyen miikroklimatikus viszonyokat kívánunk biztosítania köztes számára. Szükség esetén megóvhatjuk azt a túlzott napsütéstől, a vidéken uralkodó szelektől, Még igen élénken emlékezik e sorok írója a szokatlan látványra, ami tavaly tavasszal Kolbai professzor ikenscnai között fogadta. Lassan haladó szekér két oldalán több férfi ült; kény elme tudtuk, hogy eddig öt jelentősebb szakcikk látott napvilágot a szovjet sajtóban a gödöllői ikersoros kukoricáról Ez annál figyelemre méltóbb hiszen a Szovjetunió magas- színvonalú négyzeteSrvetésí kukoricakultúrákkal rendelkezik. Szovjet elvtársaink — e jelekből ítélve — nagyszeri eredményeik mellett is ku tátják: lehetne-e tovább fo- kozniok a belterjességet. A „Mezőgazdaság’1 ami szovjet napilap 1957. december 7-i száma arról írt, mi lyan érdeklődéssel és elisme réssel szólott a hazánkba: járt Brezsnyev elvtárs, < Szovjet Mezőgazdasági Tudó mányos Akadémia első alel nöke és több munkatársa j gödöllői munkáról. — Minek tagadnám, jólesil az a megbecsülő szó, melye alapos tanulmányozás előzőt meg — így Kolbai professzor — Am legalább annyit jelen számomra egy-egy jelentés mély a GIK vetésének szak szerű és gondos megművelé sónek eredményeiről érkezil hozzánk. A gödöllői ikerso ros mind fővetésként, mini másodvetésként hasznos tá masza a nagyüzemi gazdálko dásmak. — Volna szíves a másodveíés lehetőségeire 1 is adni néhány jótanácsot? — Készséggel. Másodveté sekhez — ha többé-kevés-bi érett csőtermésre számítunl — használjanak a szövetke zetek rövid tenyészidejű kukoricát. Silókukorica termesz- tésre hoszabbéletű fajták i: megteszik, kivált, ha nerr késlekedünk a vetésükkel, fi széles sárközöket 1,80—2’ méterben szabják meg, az iker- sorokét mintegy 50 centiméterben. Értesülésem szerin Szolnok megye számos gépállomásain rendelkezésre áll i jólbevált Maulwurf-traktor Főleg az így felszerelt gépál lomások körzetében sokatigé rő még a másodvetéses GIF is. Az időjárás eddigi alakulása alapján kifizetőnek ígérkezik másodvetésre a csemegekukorica termesztése is Akkor járnak el helyesen í gépállomiásiak, ha a másodvetésű ikersorost a tavaszinál mélyebbre vetik; így i mag megfelelően nyirkos ágybe jut. Civakodjunk azonbar a túlzottan mély vetéstől; mélyebbről későbben kél ki a kukorica. Ezenkívül — különösen eleinte — lényegesem lassúb lehet a növekedés is. — Nézetem szerint nerr vállal fölösleges kockázatot az a termelőszövetkezet, melj másodvetésként ikersoros kukoricát vet. Ha iparkodik c vetéssel és gondosam ápolja j kukoricáját, továbbá, ha a: idő továbbra is kedvez; szép szemesterméat is takaríthat le. Ha nem: zöldén feletethe. tik, vagy besilózhatják a tér- . .. ««M hogy a módszert hozzáértően, lelkiismeretes következetességgel alkalmazzák, a hagyományos művelési módokénál legalább 10—20 százalékos többtermést eredményez. — Ugyanakkor a tény észidő termelési költségei 30, 50, sőt kedvező esetben még több százalékkal csökkennek. Leg- fotosabb követelmény, hogy minden munkál idejében elvégezzenek, — fejtegette Kolbai professzor. — Azok körében, akik a GIK gépesítési jelentőségével tisztában vannak, olykor felmerül a kérdés: „Mi legyen a feleslegessé váló kézi munkaerővel?” Ezeknek azt válaszolhatom, hogy a szocialista nagyüzemben felesleges munkaerő: nincs. Részint megvan a lehetőség arra, hogy a -gépi munkát kézierővel finomítsák. ami bizonyos határon túl nem feltétlenül szükséges, de igen hasznos: részint arra, hogy más területen hasznosítsák. Ha a kukoricaművelésnél felszabadult kézierőt például a cukorrépaföldekre irányítjuk: azok terméshozamát növeljük, vagy például a szálastakarmányok szénáját mentsük meg esős időben a pusztulástól termesztenünk, nem pedig gyomot. Nos, a GIK segítségével nemcsak elpusztítjuk a gyomnövényeket, hanem a gyomnövényeket a magper- getésben idejében megakadályozzuk. Mint távolabbi perspektívára mutatok: a GIK nyomában az igazán korszerű magvetéses gyepkulturára — pillantott a jövőbe Kolbai Károly professzor. — Arra kizárólag igen jó kulturálla- potú, lehető gyomtalan területen gondolhatunk. Tapasztalati példák sokasága bizonyítja, hogy a GIK hamarabb érik, mint más kultúrában termesztett kukorica. Különösen az ideihez hasonló esős-nyarú esztendőkben fokozottan fenyegeti kukoricánkat a te- nyészidő kinyúlása. Az ikersoros kukorica nemcsak gyorsabban érik, de jobban szellőzik is, a talaja hamarabb szikkad, könnyebben művelhető. A gyomtalan kukoricaállomány — különösen a széles sorközök — a betegségek és a kártevők ellen esedékes védekezést megkönnyítik. Noha a kukorica aránylag jól elviseli a jégverést, mégsem lehet közömbös számunkra, hogy milyen mért Kocsiról címerezik a kukoricát. Ez a gyors, kényelmes, jő munkát biztosító módszer kizárólag gödöllői ikersoros kultúránál alkalmazhat sen, könnyen címerezte a hibridvetőmagnak szánt ikersoros kukoricát. Milyen mási kultúra teszi lehetővé ezt a — látszólag nem különösebb jelentőségű, de — munka- könnyitő módszert?^. Egyik sem. Beszél getéaüftk során megmést. Az őszi árpa után ve tett ikensoros kukorica szé les sárközeibe szintén ikerso rokba — köztesként — hasz nos dolog szóját vetni; s az zal együtt készíteni szilázst ; kukoricából — fejezte be la punk részére adott tájékozta tóját KöJfeü professzor.
