Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-21 / 144. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június Zí. Dr. BALOGH ISTVÁN KÖRZETI ORVOST Három éve orvosa a szolnoki III-as körzetnek. Azóta gyógyítja a környék apraját, nagyját. öreg bácsit vizsgál éppen. Beszélgetnek. A beteg szinte nem is rendelésen érzi magát. Hiányzik a „hivatalos” orvos-tisztviselő hang, ami sajnos még másutt sok helyen fellelhető. Az orvos ebben a körzetben családtag, aki mindenkit ismer, minden bajról, gondról tud. Hogyan telik egy napja? Nézzünk csak be a rendelőbe kora reggel. Félnyolckor nyilik a rendelő ajtaja, belép az első beteg, Balogh doktort már ott találja. Kell is, hogy korán ott legyen, hiszen két körzetet lát el köz- megelégedésre. Naponta száz, százhúsz beteg fordul meg rendelőjében, és neki mindegyikhez van egy-egy kedves, biztató szavai Közben szépen gyűlnek a bejelentések a fekvő betegekről. Mire a délelőtti rendelés végetér, kezdődik a látogatás. Sokszor ebédjét is csak állva kapja be. Utána a Megyei Bőr- és nemibeteg- gondozó Intézetben tart délutáni ügyeletet. Félöttől megint rendelés. Éjszaka rövid időközönként orvosi ügyelet. Emellett gyakran az ágyból húzzák ki, sokszor sajnos indokolatlanul. „Fáj a fejem, írjon fel egy gyógyszert doktor úr”, fogadta a „beteg”, aki amellett, hogy hipochonder, úgylátszik ráadásul lelketlen és lelkiismeretlen is. Persze nem ez a jellemző. És Balogh István doktor a fiatal orvos nemcsak szereti, hanem mélységesen tiszteli is szép hivatását. Nem sajnálja sohasem idejét és fáradságát. Magánéletében is csendes, szolid ember. Nagyon szereti két kis gyerekét, az a pihenése, ha velük foglalkozhat. Szakfolyóiratok nem hiányoznak az íróasztaláról, sőt sok esetben maga is tart szakmai előadásokat. Egyik neves szívspecialistánk tanulmánya feküdt éppen asztalán, amikor ellátogattunk hozzá. Szereti a mozit és a színházat is, de legszívesebben kis családjával a televíziós készülék előtt üldögél, ha hagyják .:. Ha nagyritkán akad egy kis szabadideje, akkor idegnyugtató szórakozásként horgászik; Vázlatos arcképet tudtunk csak adni Balogh doktorról. Már csak azért is, mert nem szívesen beszél magáról, inkább asszisztensnőjét, dr. Demeter Bélánét dicséri, aki sokat segít munkájában. De többet mond bármilyen leírt szónál az a rózsacsokor, amelyet az agyvérzésből felgyógyult Dobos bácsi vitt neki, amikor először kiléphetett a lakásából, —cselényi — Kulturális MOZAIK Szakköri kiállítást rendezett a szolnoki Verseghy Ferenc Általános Gimnázium, a diákok tanév folyamán készített szakköri munkáiból. A kiállítást tegnap délután 4 órakor nyitották meg a gimnázium nagytermében. Megtekinthető június 21-től 24-ig délelőtt 8—13, délután 15—18 óra között. A megye művelődési autója a hónap végén megkezdi a könyvkölcsönzést. Először június 30-án a jászárokszállási Nagyároki külterületi iskolába látogat el, majd a jászdózsai Kápolnahalmi iskolát keresi fel. Mindkét helyen ez alkalommal filmvetítést is tartanak, * Ismét új színdarabot mutat be a Szolnoki Szigligeti Színház. Shakespeare: Szent- ivánéji álom című darabjának bemutató előadására június 25-én este 8 órai kezdettel kerül sor a városi Szabadtéri Színpadon. A főbb szerepeket: Jánosi Olga, Győri Ilona, Krencsei Marianne, Gellei Kornél, Iványi József és Kalocsai Ferenc játssza. Rendező: Nógrádi Róbert Közel 400 szereplő, száztagú énekkar, száztagú zenekar vesz részt a szegedi Szabadtéri Játékok ünnepségén. A műsorból kiemelkedik Erkel: Hunyadi László c, operájának bemutatása, amelynek főszerepeit a legjobb magyar énekesek: Orosz Julia, Takács Paula, Fodor János, Szabó Miklós és Simándi József éneklik. A műsor másik nagy eseményé az Állami Népi Együttes fellépése lesz. A Netv-Yorki Filharmonikusok vendégjátéka a Szovjetunióban és Közel-keleten Augusztus 3-án indul tízhetes vendégjátékra a New- yorki Filmharmónikus Zenekar, Leonard Bernstein és Thomas Schippers karmesterek vezetésével. A 107 tagú zenekar 18 országban összesen 50 hangversenyt ad, tízet augusztus 22-én és szeptember 2-a között Moszkvában, a Szokolnyikij parkban rendezett amerikai kiállítás alkalmából. Ezt követően 8 estén Leningrádban adnak hangversenyt. A Newyorki Filharmonikusok több német városban is szerepelnek, ezenkívül hangversenyeket adnak majd Görögországban, Libanonban, Törökországban, Bulgáriában, Ausztriában, Lengyelországban, Jugoszláviában és több más európai országban is. A kaszárnya még a második világháború előtt épült, de a kaszárnya Hans Hellmut Krist, az író (volt katona) szavaival élve „még mindig áll. Nem esett baja, kiállotta a rossz éveket, mint egy idegen test, makacsul és nyakason terül el a város negyedének közepén. Valósággal botránykővé lett börtönszerű külseje, kirí a környezetből’’. Igen, ez a kaszárnya s a többi, még mindig áll, sőt ma újból friss „matéria” népesíti be, újoncok, akikről az író reméli, hogy „nem kell átélniök mindazt, amit elődeik 15 évvel ezelőtt átéltek. De közben sokmindennek meg kell változnia. Akkor és csak akkor szabad benépesíteni a laktanyákat. Olyan emberekkel, akikben megbízhatunk." Ezt mondja az író. De kiben bízhatunk meg? Erre is választ ad, akárcsak a művészek, akik regényéből filmet készítettek, akik tőle eltérően a Lengyelország megtámadását hírüladó mikrofon hangjával fejezik be a filmet, melyért „egyedül Lengyelország a felelős...” — elgondolkoztató, tanulságos és hiteles aktualitást adva ezzel művüknek. „... Lengyelország a felelős” — gonosz, aljas hazugság ez, amit már akkor alig hittek el azok, akik oly gonosz,‘hazug és komisz életet éltek a kaszárnya falain belül, a gyakorlótereken — az újoncok. Milyen emberek voltak ezek az újoncok? Kedves, értelmes fiatalemberek, akik meggyőződésük, szivük és eszük ellenére húzták magukra az angyalbőrt, fogcsikorgatva pucolták a latrinát, élték életüket, melyet az altiszti szeszély, butaság, irracionalizmus „parancs” címén tett pokollá ama szent meggyőződés nevében, hogy a „hazának” fizikailag és erkölcsileg edzett katonákra van szüksége... Természetesen ezeknek az illúzióknak barbár jellege és célja a leg- brutálisabban a karrieréhes Schulz főtörzsőrmester , a nem kevésbé korlátolt Lindenberg szakaszvezető, a Kaszárnya Réme címmel „kitüntetett”, Sintér névvel „tisztelt” Platzek őrmester, s A SZOLNOK MEGY hl FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA A bban az időben, amikor még Berci, a cigánybíró el-elpipáz- gatott házavéginél, bizony jobban kivirágzott tavasszal a kisvőgy, huncutkodóbbá, kívánatosabbá cseperedtek a lányok, több kesergő szerelemről panaszoltak az éjek. Ha valaki arra járt, nem látott, nem hallott mást, csak csendes, szegényes telkeket, hancúrozó fekete porontyokat és néhol nagyritkán, egy-egy parányi veszekedést. Csuráék is úgy éltek ott a maguk rezidenciáján, amely roskadozott, össze dőlésre gondolt, mint minden más halandó. Meglehet, tán még Szűk főjegyző úrral sem cseréltek volna, pedig azt süvegei1 e a falu, hizlalták a gazdák, nameg Te- nek mondta a Dombos-Tornaj urát. Hiába mégis. a Kisvőgy, Kisvőgy. Mert lám csak, Eszternek nem vágták a fejéhez, hogy kétszer megesett, a legény gyereket, a Pukk meg odakötözte fajtája, jobban inkább szíve. A töpörtyű Montika — akit Juliskából kereszteltek át — nem panaszkodhatott. Nyári estéken, amikor a maszatos purdék kiültek a járdára, mint fecskék a villanyvezetékekre, 6 is velük ver- deste az árok sarából kiformált pam- puskát, hogy olyat szóljon, mint a Ducóné ülepe. A libapásztorok is arra jártak, s régen haza ballagtak már a Göd- rökköz-bül, ahol a vályogvető megfért libával, kacsával és Gerőék, a malmos Gerőék malacaival. Az úton békák ugráltak az éjszakának, meglapultak falak, kerítések mellett és Eszter haza igyekeztében dehogy mert volna egyet eltaposni, megrúgni. Minek annak baj, elég az övé, hiszen alig adott valamit Kun. né nemzetes asszony. pedig egész nap hordta a vizet. Ahogy befordult, a Kisvőgybe, az egyik kapu alól árnyékok rebbentek bele a sötétbe. Megérezte fiát, hallotta a lány suttogó szaván CSÜRA ESZTER neveiébe —i Jaj, meglát! — Hátha megismer? Megmosolyogta sokáig esetlen szégyenkezésük. Puki beleszokott az udvarolga- tásba, akárcsak a bandába, az előbbibe hamarább és jobban, bár a másikhoz rendeltek neki tehetséget. Eszter aggályoskodással szem- lélgette fia fejlődését. nem akarta érteM, miért az. hogy az ő Puki ja olyan vékony kézzel hozza haza a pízt, annál inkább viszi az éjszakáit. Talán kérdést tesz, ha nem jön közbe az égi gondviselés ama kegye, amely egy mundér alá rendeli a fehért feketével, magyart cigánnyal, haragvót békítővel. Bizony háborúban nem válogatós még a halál sem. így aztán Pukit megszerencséltette a sors katona ruhába. Búcsúzkodásra nem igen jutott idő. — Vigyázz magadra, fiam. ■— Isten vele, anyám! A vonat elprüsszögött, mit törődött egy cigányasszony könnyeivel, és azok, a barna füstök, barna füty- työk sem árulkodtak. hogy a Csuráék Puki ja nem tér vissza többé. Eszternek meg meggyűlt a baja, nem elég, hogy elvitték a legényt, a keresőt, egy viharos estén bolond villám esett a házra. (Kölyök villám lehetett, nem nyílt még ki a szeme.) Füstölgő gerendacsonk sopánkodott csak gazdasszonyán: — Mi lesz veled, Eszter, szegény Csu- ra Eszter? N agy úr ya szükség. Be-beko- pogtatta udvarok ba, még a gazda ráeszmélt, hogy feleslegesek, kellemetlenek, mint módos rokonnak a foltos. Immár pedig Montika is mellesedett. vékony testén izga- tóvá szaladtak a ruhafodrok — gaz- dalánynyűtt ruhafodrok *=> és Rsch őrvezető kalandos lázadása — Néhány szó a német kaszárnyaudvar klinikai tanulmányához — a többi altiszt életfelfogásában eresztettek legjobban gyökeret, akik mint altisztek, a hadsereg gerincét képezték, de a legénység találó szavaival élve, ők inkább a hadsereg gerincnyúlványait képezték. De hiába próbálták Schulz „főtörzs” és társai a tisztekkel egyetemben vak, engedelmes mechanikus gépezetté gyúrni ezeket a fiatalembereket, kivetkőztetni őket emberi mivoltukból, ezek az érvelések, no meg hat elveszett töltény (melyekből kettő éppen az altisztek feje fölött fúródott a falba) éppen elegendő ahhoz, hogy megakadjon a mesterségesen összeerőszakolt szerkezet működése, hogy ideig-óráig az emberség, a józan ész, vagyis Schulzék és a tisztek szemével — a „káosz” és az „anarchia”, a „rebellió” jusson szóhoz a kaszárnya falain belül. Asch őrvezetőnél (aki különben az egyik legjobb katona, de csak fizikailag...) vannak az elveszett töltények, amit mindenki tud, csak rábizonyítani nem tud senki. O ki is használja a helyzetből fakadó előnyöket s „lázadása” odáig fajul, hogy •ébresztő után az ágyból társalog az ellenőrzést végző Lindenberg szakaszvezetővel, stb. ... Betelik a pohár, Lusch- ke őrnagy, az osztályparancsnok elé kerül az ügy, aki elegánsan „intézkedik”: ilyen marhaságok a Wermacht hadseregben nem léteznek, különösen az ő osztályán nem — mondja, s a jelentés a papírkosárba kerül. Derna századost, a harmadik üteg vezetőjét pedig alkalmatlanság címén leváltják. És Asch őrvezető? A történtek ellenére előléptetik szakaszvezetővé, hiszen az őrnagy egyszer már aláírta a kinevezést. Ezen már nem lehet változtatni. Mintha még a szolgálati szabályzat bürokratikus paragrafusai is felkeltek volna korlátolt alkotóik elleni Megbecsülés illeti azokat a fiatal és már befutott nyugatnémet művészeket egyaránt, akik megalkották ezt a filmet. Ismerjük nehézsé- gelket.Több híres színész, pl Wilfried Seyfert, mélyen a ...... ,. . . «szokásos fellépési díj alatt nem pipázott arakon at, nem PVP^|lépett a Jupiter-lámpák elé zott többé. A hazakhoz el-eljartM filmben. A bonni urak vizet hordani ide-oda mozogni, de§usy&nís szemf0rgató álnok- már ritkán hívtak meg ritkábban, sá j nem váUaltak kezes_ várták. Azért eleldegelt vala.hogy.mséget egy ilyen eleve ku_ Egy öregasszony odaengedte udva-faarcra ítélt” filmért. A film rába szonurrkodni, sírdogálni. Meg- németországi, ausztriai és maradt kincse, egy ütött-kopott régi jmost mar magyarországi dia- fénykép, amelyen rajta Puki, Mon-f kútját mindez egyáltalán tika és ő maga. Sokszor előveszi,Bnem befolyásolta. A film né- mindig előveszi, beszél hozzájuk'Szője ugyanis látja, hogy Asch azok felelgetnek. Hány éve menteklőrvezető, Vierbeln tüzér keléi már, mikor nem emlékszik, nem fjlemetlen személy ezeknek az tudja. Benne csak fájdalom él, fauraknak, mert még atomfel- mosolytalan élet, bizonytalan évek.«hős álmaikat is megzavarva. In-mikor úgy tudott kacagni, nem n ják... tud ő már soha többé' mosolyogni.I| Nálunk szintén gúnyos, neA múltkoriban a Tatai — a hen. I vetést vált ki a Wermacht tes Tatai — feleségének hor-ghadseregének e nagyszerű dott vizet mosáshoz. Délután esett, ff szatírája, fordulatossága, ka- s meggyűlt a víz az árkokban, we- «cagtató története, hisz most zítlábas lurkók örömére. A mezőről»már filmen is látjuk, hogy hazavert szekereken kocsis volt az ||Asch őrvezető túl tud jár- este, ahogy Eszter az ártézi kútrajtni Schulz főtörzsőrmester utolsó fordulóját tette. A Piac íér(f|esz®n '' ‘ parkban fák, füvek, virágok, ár-II Mert a becsületes nyugat- nyak, nyármuzsikás éjszakai íenfő|in®t5ie*'^ akár pacifizmussal, alá bújtak. Az egyik pádról fiata-ma^r lázadással, de a kaszár- lok rebbentek szét, mikor elhaladtlerombolását akarják mellettük. Iaz él,et^.n> J» .f fUxme" «* »nem is következik még be... — Jaj, meglát! g •— bgy — — Hátha megismer? És a cigányasszony elmosolyodott. Talán gondolta, talán érezte, hogy az ő Pükija ül a pádon, az első csók zavart ízével, esetlen szégyenkezésével. Ráncos, csúnya arca szétnyílt, fogatlan füstös szájából kibuggyant a nevetés, halkan, miu- digakarón nevetett, szívből, boldogan... - Még akkor is nevetett, i amikor meglódult a kútkerék. tnegr-fl^antoni huszonöt tagú kínai fordult a kútkerék, csak akkor /u-Inépi zenekar látogat el a jász tott ráncossá, rúttá, vén cigány j fővárosba, hogy bemutassa banyává az arca amikor lassan; - nép zenei kultúrá_ csöpögni kezdett a kannába a vlzM... amikor lassan csöpögni kezdett a§, ‘ víz, csöpögni kezdett a könny, cső-® ^ nem mindennapi hang- pögött a könnye. Csura Esztert versenyt a Déryné Művelő1959. június 22—24-ig: 23—24 Akkor karácsonykor — 10 22—24 Kopogd le a Ián — 14 22— 24 Az élet küszöbén — 14 23— 24 Idegenben — 10 20—24 Fekete szem éjszakája “- M 22—24 Apák iskolája — 10 22—24 Az utolsó felvonás — 10 22— 24 A harmadik — 10 23— 24 Haláltánc — 14 22—24 A harangok Rómába mentek, K.n. 22—24 Fények a föld alatt — 10 22—24 Robin Hood — K. n. 22—24 Emberek az égben — K, a. 22—24 39-es dandár — K. n. 22—24 Örvényben — 14 22—24 Hárman Jöttek az erdőből, K. n. 22—24 Álmatlan évek — 10 22—24 Árban — 10 22—24 VíZkereszt, vagy amit alkartok, 10 22—24 Akinek meg kell halnia — 10 (sz) 22—24 A harangok Rómába mentek, K.n. 22—24 Fehér éjszakák — 14 Szolnok Vörös Csillag 22—24 Asch őrvezető kalandos lázadása — 18 évi. 22—24 Itt oroszlánok vannak — 14 22—24 Tengerészrevű — K. n. 22—24 Felfelé a lejtőn — 14 22— 24 Calabuig — K. n. 23— 24 Bomba — 10 22—34 őfelsége kapitánya — K. 1»; 22— 24 Pármai kolostor I.—n. rész. — 14 23— 24 A kettőnk titka — 14 23—24 Ahol szeretni sem szabad — 14 22—24 A kis hazug — 14 10=10 éven alul nem ajánlott! 14=14 éven alul nem ajánlott! 18=Csak 18 éven felülieknek! K. n.=Koi-határ nélkül. Abádszaók Cibakháza Fegyvernek Jánoshida J ászalsószcntgy örgy Jászapáti J ászárok szállás Jászberény Jászűózsa Jászfényszaru Jászjákóhalma Jászkisér Jászladány Kenderes Kisújszállás Kunhegyes Kunmadaras Kun szentmart on Mezőtúr Dózsa Mezőtúr Szabadság Öcsöd Rákóczlfalva , Szolnok Tisza Szolnok Kert Tiszaföldvár Tiszafüred Tiszakürt TörSkszentmlklős Töröksztmiklós Kert Turkeve TJiszász Karcag szemébe, nagy szemébe hálni járt az este. Pedig hát a szépség csak úrilányoknak való, mit csináljon vele egy Montika, anyjának kenyérgond, őmagának rettegés, hogy mihamar majd leszakítják. Rózsa sors ez, árva rózsa, -mely ha kinyílt, mindenki szakítja, noha nőnek még máshol is virágok, teremnek még annyi mások. Vigyázott hát rá Eszter, hogyne vigyázott volna, egyetlen reménysége, öröme maród öregségére. Montika, ez a dalos fekete élet. Nem is szakította azt le senki, nem is csókolta azt senki, csak minden ember szeretője, a föld, a koporsó. Egyszerre előbújtak a sok nélkülözött esték az átmelegítetlen éjszakák és Montika arcán megsápadtak, megfogytak a rózsák. Nem vette észre fogyni azt senki, minthogy nem veszik észre a min- dennapi ember üres zsebét, az ut- cakölykök első bánatát, ö meg hallgatott, a szegénység alázatosság. Egy r.ap összeesett, kórházba került, Eszter már csak a temetésre érkezett. — Van valami pénze? — Hunnan lenne, lelkem7 Ntncs egy fillérem sem. ■— Valami hozzátartozója? — Senkim a világon, ő vöt egyedül a jányom, ja), jaj a jánycrm! — A temetést nem látta, mire járni, eszmélni tudott, már Montikát mindenki feledte, még a temető fái sem beszéltek róla, mintha nem is költözött volna alájuk. Gonosz fák azok, makacs fák azok, egyre csak azt súgják: ... nem ismertük, nem ismertük.., Eszterhez meg vendégül jöttek a ráncok, rossz vendégnek, sok vendégnek. Járása topogóbb lett, már Kínai zenekar Jászberényben Érdekes vendégei Ima Jászberénynek. lesznek A híres könnye. K, LUKACS WM dési Otthonban tartják este nyolc órakor.
