Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-09 / 107. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 9. Hruscsov nyilatkozata a szovjet finn viszonyról Moszkva (TASZSZ). A Finn Szociáldemokrata Párt egyes jobboldali politikusai, elsősorban Tanner. Leskinen. Pitsinki és Lindblum az utóbbi időkben beszédeket mondtak, amelyek sötét szí­nekkel festik Finnország bél­és külpolitikai helyzetét és arra céloznak, hogy ennek fő oka Finnországnak a Szov­jetunióhoz fűződő jelenlegi kapcsolata. A Pravda tudósítója kér­déssel fordult Hruscsovhoz. a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökéhez: — hogyan értékeli a Finn Szociálde­mokrata Párt jobboldali poli­tikusainak nemrég elhangzott kijelentéseit. Hruscsov a kérdésre így válaszolt: — Tanner, Leskinen, Pit- sirki és a többi jobboldali finn szociáldemokrata politi­kus megnyilatkozásai nem keltenek meglepetést a szov­jet dolgozókban. Nem ez az első eset, hogy be akarják feketíteni a Szovjetunió Finn­országgal kapcsolatos politi­káját. Ez a rosszindulatú ma­gatartás a szovjet—finn kap­csolatok megrontására irá­nyuló törekvésből fakad. — A szovjet—finn jószorm szédi kapcsolatokat nem né­zik jószemmel bizonyos im­perialista körök, amelyek nem adták fel azt a tervet, hogy a múlthoz hasonlóan ag­resszív céljaikra használják fel ezt az országot. A finn— szovjet jóviszony finnországi ellenzői e körök érdekeit szol­MMMnnmimtiMHiiimmHiiimmmffHHmimmiiiiiiMmHiMimMHiiiimiiiHiHinHtmiHt A bonni francia-nyugatnémet tárgyalásokról az Önök oldalára áll­Botirc (TASZSZ.) Bonni po­litikai megfigyelők vélemé­nye szerint Adenauer és Debré a tárgyalásait a Pá- rizs-Bonn tengely demostrá- lásának szánták, hogy nyo­mást gyakoroljanak a többi nyugati hatalomra, különös­képpen pedig Angliára. A francia—nyugatnémet tárgyalások szellemét tük­rözte Adenauer és Debré beszéde a bonni búcsúva- csorán. Mint a DPA közle­ményéből kitűnik, Adenauer a két kormány „nézeteinek azonosságát” hangsúlyozta. Debré ugyanebben a hang­nemben beszélt. Azt bizony­gatta, hogy a Szovjetunió „politikai támadást” intéz a Német Szövetségi Köztársa­ság ellen. S Adenauer felé fordulva kijelentette: „ne­künk az a kötelességünk. hogy junk” 'London. Az angol sajtó Debré és Adenauer bonni tárgyalásait kommentálva azt a véleményét fejezi ki, hogy e tárgyalások fő célja volt: megteremteni a közös fran­cia-német frontot a külügy­miniszterek küszöbön álló genfi tanácskozására. Az an­gol lapok tudósítói aggód­nak, hogy a genfi értekezle­ten Franciaország és Nyu- gat-Németország ellenszegül minden olyan kezdeménye­zésnek, amely megkönnyíte­né az utat a Nyugat és a Szovjetunió kölcsönös meg­értése felé. „A két kormány — írja a Times bonni tudó­sítója — úgy véli, még nem jött el az ideje a Kelet és Nyugat tárgyalásainak, s szembefordul a részleges le­szerelés bármilyen fajtájá­val”. (MTI.) gálják. Nem véletlen az sem. hogy éppen Tanner s elvbará­tai'lépnek fel szószólóikként. Közismert tény, hogy a tan­neristák és szövetségeseik az imperialista hatalmak érde­kében már nem egyszer a nemzeti katasztrófa szélére sodorták Finnországot. — A szovjet—finn barátság ellenzői természetesen ma nem mernek nyíltan fellépni azzal a kívánságukkal, hogy Finnország csatlakozzék a szovjetellenes katonai csopor­tosulásokhoz. Kerülőútcn pró­bálkoznak, bizalmatlanságot igyekeznek kelteni a Szov­jetunióval és finn politikájá­val szemfcep, elyan rágalma­kat terjesztenek, -hogy a Szovjetunió beavatkozik az ország belügyeibe. Támadá­saik céltáblául azokat az ál­lamférfiakat és politikusokat és azokat a pártokat válasz­tották, amelyeknek meggyő­ződésük, hogy Finnország függetlenségét, nemzeti érde­keit a Szovjetunióval való normáik baráti kapcsolatok fenntartása biztosíthatja a legjobban. — Reméljük, a finn közvé­lemény megfelelően értékeli a jobboldali körök arra irá­nyuló kísérleteit, hogy meg­változtassák Finnországnak, a Szovjetunió iránti barátsá­gos külpolitikai irányvonalát. A szovjet dolgozók minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a Szovjetunió és Finn­ország barátsága és együtt­működése továbbra is fejlőd­jék és erősödjék. (MTI) ■■■ A győzelem évfordulóján A z 1939-es év legsötétebb éjszakáján kétségbe­esett kiáltások szálltak az éterben — sokan hallották a rádió mellett, szorongva és tehetetlenül. Varsó beszélt: „Figyelem, figyelem! Az el­lenség a váraiban van!” Az­tán Chopin gyászindulója. Majd ismét, különböző nyel­veken: Varsó elpusztul. Varsó elpusztul... így kezdődött. Aztán még sok város pusztult el: Oradcur és Lidice, Co- ventry és Sztálingrád. Sokan haltak meg: oroszok és fran­ciák, amerikaiak, magyarok és zsidók: 30 millió ember Az embertelenség elszaba­dult azon a szörnyű nyárvégi éjszakán: jöttek a gázkamrák és jöttek a szálasik, a doktor mengelék és kivégzőosztagok. Hat éven át folyt az öldöklő harc. amíg sikerült leteparni a gyilkosokat. Ma ezt az év­fordulót ünnepeljük; tizen­négy esztendeje semmisült meg a fasiszta Németország. Nem szabad soha elfeled­nünk, hogyan történt. Mert vannak, akik fátyolt boríta­nának arra, hogy Hitlert egy megrémült monopolista-klikk állította Németország élére, a kruppck, fiickek, píerde- mengesek „felső néhányszá- za” — csakhogy a baloldali összefogás rémétől megmene­küljenek. A szén után ton­nánként öt pfenniget adtak a rikácsoló hisztérikusnak, aki viszont ingyen rabszolgákat szállított a gyárakba és a bá­nyák mélyére ezeknek a gát­lástalan pénzlcvagoknek. Nem szabad azt sem elfelej­Kínai diákok érdekes vitája: Miért és hogyan kell tanulni? Washington (Reuter). A Reuter washingtoni tudósí­tója szerint a diplomaták és megfigyelők Herter amerikai A KÖZELMÚLTBAN ta­nulságos vita zajlott le Sanhszi tartomány egyik me­zőgazdasági főiskoláján. A kérdés így hangzott: Miért és hogyan kell tanulni? A vi­tát egy Jao Csen-ping nevű diák viselkedése és gondol­kodásmódja váltotta ki. Jao Csen-ping látván, hogy né­hány középiskolát végzett ba­rátja gyárban dolgozik és megkeresi a havi 30—40 jü­ant, arra a következtetésre jutott, hogy nem érdemes el­végezni a főiskolát, sokkal kifizetőbb a középiskola után azonnal gyárban elhelyez­kedni. Elhatározta tehát, hogy kimarad a főiskoláról. Haza utazott, s az engedé­lyezett négy nap helyett több, mint egyhónapig ma­radt otthon. A diákok köré­ben kétféle vélemény alakult ki. A többség azt vallotta, hogy Jao helytelenül gondol­kodik, mert nem látja tisz­tán, hogy a népért kell ta­nulnia ,és olyan hosszú Ideig, amíg fel nem készül a nép méltó szolgálatára. Az tehát, hogy mit és hogyan tanul az ember, nem csupán tőle függ. nem csak ő magánügye. A tanulás csakúgy, mint sok más közös, országos ügy. A vitában olyan vélemények is elhangzottak, hogy Jao- nak igaza van, mert a tanu­lás magánügy, amelynek semmi köze az országhoz, az általános érdekekhez. A kommunisták véleménye sze­rint Jao ott követte el a hi­bát, hogy nem mérte fel kel­lőképpen, mi a tanulás leg­döntőbb célja? A PARTSZERVEZET nyil­vános vitájában a diákok nagy többsége helyes választ adott arra a kérdésre, mi­ért tanulnak. Azt mondották p fiatalok, hogy a tanulásnak is a szocializmus építését és p kommunista társadalom megvalósítását kell szolgál­nia. Rövidlátó az az ember, állaoították meg, aki ilyen -'ólokat havi 30—40 jüanért ■’elad. Hevesek azonban kijelen- 'tték: „Ha a főiskola elvég­zése után úgyis munkások leszünk, akkor mi szüksé­günk van a továbbtanulás­ra?” Ez a vélemény felvetet­te a kérdést: Lehet-e igazán ió munkás, aki nem szerez megfelelő képzettséget? A felszólalók megállapították, hogy a szocializmus építése nem egyszerűen csak „mun­kásembert”. hanem olyan embereket igényel, akik kul­túráltak, magasképzettségü- ek. s kitűnően megállják a helyüket a fizikai és szelle­mi munkában egyaránt. A pártszervezet képviselői ezután feltették a kérdést: hogyan kell tanulni? S a vá­lasz a következő volt: össze kell kapcsolni a tanulást a munkával. A diákoknak nem­csak szellemileg, hanem fizi­kailag is képezni kell ma­gukat. Úgy kell tanulniok, nogy helytálljanak a terme­lőmunkában is. Jang Pu- jung diák így világította meg a problémát: a munká­sok és parasztok keményen dolgoznak, hogy teljesítsék az idei tervfdladatokat. A kínai iparban és mezőgazda­ságban az idén is ugrásszerű lesz a fejlődés. Miért ne kö­A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai gyűléseken vitatták meg a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottságának néhány hónap­pal ezelőtt megjelent hatá­rozatát a lakásprobléma meg­oldására. A fiatalok között egyre inkább kibontakozik az a mozgalom, hogy az ifjúsági brigádok és egyéb kollektí­vák járjanak élen a lakás- építkezés meggyorsításáért, az építkezés önköltségének csökkentéséért vívott harc­ban. A szavakat tettek kö­vették A prágai terület épít­kezésein dolgozó fiatalok például vállalták, hogy a megye 25 úgynevezett idény­téglagyárát az eddiginél job­ban kihasználják. Rendkívüli műszakot szerveztek és vál­lalták, hogy terven felül többmillió téglát gyártanak. A gyárak ifjúmunkásai a vállalati építkezéseknél nyúj­tanak nagy segítséget. — Á gottwaldovoi „Vörös Októ­ber” gyár ifjúmunkásai az építkezési vállalat fiataljai­val együtt vállalták, hogy terven felül 15 lakást építe­nek. A gyári fiatalok az ala­pozó és egyéb munkálatokat saját maguk végzik el és ez­zel százezer koronát takarí­tanak meg. A brnoi fiatalok kétszáz lakás építése felett védnökséget vállaltak. külügyminiszter csütörtöki beszédét a Géniben kezdődő külügyminiszteri értekezlet reális értékelésének minősí­tik. Ezeknek a köröknek az a véleményük, hogy Hefter gondosan ügyelt beszédének egyensúlyára, ugyariis a Né­metország egyesítésével kap­csolatos nyugatnémet állás­pontot éppúgy figyelembe vette, mint Angliának azt a törekvését, hogy a Nyugat tanúsítson rugalmasságot a küszöbön álló tárgyalásokra. Herternek abból a meg­győződéséből, hogy Német­ország egyesítésének „foko­zatosan megvalósuló folya­matnak kell lenni...” arra lehet következtetni, hogy az amerikai külügyminiszter nyilván csak a távoli jövő­ben tartja lehetőnek a prob­léma megoldását — fűzi hozzá a Reuter tudósítója. A Nyugatnak az amerikai külügyminiszter által pon tokba foglalt törekvéseiről diplomáciai körökben megje­gyezték, hogy ezek a törek­vések egyezni látszanak a Macmillan által az elmúlt hónapokban részletesen ki­fejtett elvekkel. (MTI.) nnitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiinHUHUiiiiiKMiiiiiiiiM T többszörösen visszatér ül, ha 50 vagy 100 forintos részjegyet vált a Földműves­szövetkezetben mert egy darab 50 fo­rintos részjegy után évente hét százalék >s visszatérítést, — a vásárolt áruk ér­tékének arányában pedig * lási visszatérítési ah a f öldműves- szövetkezet tenün-k, hegy még előbb az antant hozta a Veraailles-i imperialista rablókékével le­hetetlen helyzetbe Németor­szágot — viszont azt sem, hogy ugyanezen hatalmak (és főleg az Egyesült Államok) tőkéjével állt talpra ismét a német nagyburzsoázia. A harmincas évek történel­mének kísérteties leckéjét sem lehet az elavult politikai igazságok lomtárába helypzni — bármennyire fcuzgólkod- nak ma ezen. Nem lehet el­felejteni, hogyan bátorította fel az agresszort a pacifista, rettegő nyugati államférfiak komproml-rszumpo ütik ája hogyan vonultak be minden szerződést és jogot felrúgva a német csapatok előbb a raj­nai demilitarizált övezetbe, majd — a sikereken vérsze­met kapva — a Saar-vidékre, hogyan következett ezután Ausztria, majd München és Csehszlovákia. — Milyen ké­zenfekvő a tanulság: hiába igyekeztek keletre. a Szovjet­unióra uszítani a német mi- litarizmu-t — a Führer gé­pesített hadoszlopai először Párizst rohanták le. K ísérteties dolog, de mégis minden esztendőben, minden napon és minden év­fordulón figyelmeztetni kell erre. Figyelmeztetni kell, mert kruppok, fiickek és pferdemengesek ma ismét kezükben tartják a német ipart és tőkét, amely nagyobb Nyugat-Németcrszágban, min; a háború előtt az egész Har­madik Birodalomban volt. A különbség csupán annyi, hogy a nemzeti szocialisták helyett most a kereszténydemokraták pénzelik. A kommunista pár­tot ugyan betiltották, mint Hitler, s míg a nácik nem tudták megszerezni a csoda- fegyvert, a Wehrmacht örö­kösét. a Bundeswehrt (mely­nek élén ismét csak náci tá­bornokok állnak) atomfegy­verekkel akarják sietve, fel­szerelni. ’Tizennégy esztendeje, a * Győzelem Napján raké­ták fénye világította meg a moszkvai, londoni és párizsi eget és az emberek kitárt karokkal, örömtől szédelegve jártak az utcákon — de a győzelmet nem követte a nyugodt béke. A hidegháború gerögtüze fenyegeti azóta is a világot és ezen a máglyán felébredt a tönkrevert fasiz­mus. ismét rendezte sorai* az a hadsereg, amely egy évszá­zadban háromszor zúdított háborút a világra. Tizennégy esztendő telt el s most, két nappal az évforduló után. Genfiben ülnek a kerekasztal mellé a nagyhatalmak képvi­selői, hogy végül megkössék a békeszerződést. •Előttük ott lebeg az évfor­duló komor, de mégis biztató tanulságaival. Okulnak-e be­lőle a nyugati hatalmak? (bd) rwi'rmrrv’nvH'rTr'Trrwiimrv'rTnniv'viTvrrrv'rv»vrTrwrr A genfi értekezlet c§űcsértekezlethez vezethet Herter amerikai külügyminiszter televíziós beszéde Washington (MTI). — Christian Herter amerikai külügyminiszter csütörtökön este az amerikai televízióban beszédet mondott a küszöbön álló genfi külügyminiszteri értekezletről. Herter hangsú­lyozta, a nyugati hatalmak „egységes álláspontot’’ kép­viselnek majd a genfi érte­kezleten. Véleménye szerint ez az álláspont lehetővé te­szi, hogy igazságosan meg­oldják a Németországgal kapcsolatos kérdéseket, bele­értve a békeszerződést és a berlini kérdést, valamint az európai biztonsági rendszer megteremtését, A nyugati hatalmait politi­kájának alapját Herter sza­vai szerint a következő elvek képezik: az „egységes és sza­bad” Németország megterem­tése. biztonsági rendszer lé­tesítése a fegyverkezés ellen­őrzésének alapján. Herter kijelentette, hogy a nyugati hatalmak „kemény politikát” követnek majd Genfben berlini jogaikat és kötelezettségeiket illetően, de — mint mondotta — ez nem jelenti azt, hogy a nyugati hatalmak ne kívánnának jó- akaratúlag tárgyalni. Az amerikai külügyminisz­ter kijelentette: megegyezés­re törekedve legalább is cse­kély előrehaladást szeretnénk elérni; szilárdan szembeszáí- lunk bármilyen nyomással' szeretnénk kifürkészni z Szovjetunió szándékait, heg* jobban megérthessük állás pontját, olyan megegyezése két szeretnénk elérni, ame­lyek valóban „érnek is vala mit: törekedni kívánunk nemzetközi feszültség enyh tésére. Az elnökkel együtt rém lem — folytatta Herter — genfi értekezlet úgy fejlőd' majd, hogy csúcsé rtekezle hez vezet. Ismerjük meg és segítsük az önkéntes rendőröket! Megyénk városait és köz­ségeit járva- gyakran találko­zunk kék karszalagos, polgá­ri ruhás emberekkel. Sokan nem tudják, hogy ezek az elvtársak önkéntes rendőrök és társadalmi munkában vég­zik fontos ténykedésüket. Gyáros László elvtárs a kormány szóvivője legutóbbi sajtótájékoztatója alkalmával szól* az önkéntes rendőri szolgálatról is. Többek kö­zött elmondotta, hogy az ön­kéntes rendőri munkát a Minisztertanács még 1955- ben hozott határozatával sza­bályozta. A rendőrség ugyanis mint a tanácsok, vagy bármely más állami szerv, a tömegek­re támaszkodva végzi mun­káját. Elsősorban a kiválóan dolgozó munkások, a hivata­lok és intézmények dolgozói, — faluhelyen a termelőszö­vetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és köz- tiszteletben álló egyéni pa­rasztok látják el az önkéntes rendőri szolgálatot. Megyénkben is többszáz önkéntes rendőr van mái'. Segítenek minden díjazás nélkül védeni a kö/bizton- ságot, támogatják a bűnüldö­zés elleni harcot. t Az önkéntes rendőr ható sági közegnek tekinthető, ha a helyzet úgy kívánj;- közbeléphet és intézkedő' akkor is, ha hivatásos rendc: nincs a közelben. A lakosság mind nagyobi megbecsülésben részesíti é* támogatja fiait, áz önkéntes rendőröket. Ök is azok a sok közül, akik munkaidőn tú vállalják a könnyűnek nen- mondható szolgálatot, s ő' azok, akik eddigi munkájúi során bebizonyították, hog- a bizalomra rászolgáltak. Növekvő érdeklődé? Angliában az orosz nyelv Irán LONDON (TASZSZ.) Ang liában egyre fokozódik a: érdeklődés az orosz nyelv- tanulás iránt. Jelenleg vala­mennyi nagy angol iskolá­ban, intézetben és egyete­men tanítják az orosz nyel­vet. Az Oxfordi Egyetem Ta­nácsadó Testületé nemrég azt javasolta, hogy az orosz nyelv legyen egyike azoknak a nyelveknek, amelyeknek is­merete szükséges az egyete­mi felvételhez. (MTI.) Heiter csütörtöki beszédének nyugati viszhang'a A csehszlovák fiatalok segítik a lakásépítkezést vethetnénk mi is a munká­sok és a parasztok példáját!1 Miért nem indítunk mozgal mat a kemény tanulás és a kemény munka érdekében a főiskolákon és az egyeteme­ken? Ezzel a véleménnyel nagyon sok diák egyetértett SZÓBA KERÜLT az is, hogyan kell helyesen tanul­ni. Az általános vélemény az volt, hogy a diák minde­nek előtt használja a saját fejét, s legyen nagyon szor­galmas és kitartó a tanulás­ban. Ez azonban még ko­rántsem elegendő. A tanulta­kat át kell ültetni a gyakor­latba. Az eddigi tapasztala­tok bebizonyították, hogy i gyakorlati alkalmazás rend­kívül megkönnyíti a tanult ismeretek elmélyítését és ön­bizalmat ad a diákoknak a további tanuláshoz. Több felszólaló kitért a tudományos kutatómunka fontosságának kérdésére is. Megállapították, hogy a múlt­beli gyakorlattal ellentétben a diákoknak már a főisko­lán aktívan be kell kapcso­lódnak a tudományos kuta­tómunkába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents