Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

1939, május S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O.ÍO-14.50 Egy óra a forgalmi irodában 13 óra 50 perc. Két óra is mutatja a pontos időt. Fehér István intéző a telefonra ha­jol, íel sem tekint. Hosszú sípszó önti el egy pillanatra a szobát. Jobbra a falon fé­nyek gyulladnak ki egy bo­nyolult hálózaton. Papp Gá­bor vonatindító forgalmista leeresztett tárcsával bejön és Fehér István csak ekkor te­kint fel rám. Levélben ismerkedtünk meg egymással. Fehér István arra a cikkre válaszolt, ame­lyeket nemrég „Az utasnak soha nincs igaza?'’ címmel ír­tam a Néplapba. „Gyakran találkozom vonatról lekésett emberekkel — írta az inté­ző. — Április 13-án harminc­öt személyszállító vonat in­dult Szolnokról, s ezekről legalább negyvenötén késtek le. Én is késtem már le vo­natot. Rossz érzés, ha tíz perccel késve érkezik ki az ember az állomásra, de még- inkább kellemetlen, ha lát­juk az elhaladó vonatot.” — írta a hivatalos cáfolat után a levélben és ez az emberi megjegyzés indított arra, hogy meglátogassam a szol­noki pályaudvart. Magas ember a forgalmis­ta, kerek és fiatal arccal. Be­mutatkozom, nyújtja kezét, de közben csöng a telefon. — Halló! Igen, már rajta a gép. Azonnal indítjuk. Egy zöld szekrényen le­nyom egy kart. Az asztalnál egyetlen pil­lantással meg tudja állapíta­ni, mi történt az állomáson. Jobbra tőle ott a jelzőtábla, a legkorszerűbb berendezés. Viszont a váltókart ma is kézzel állítják, akár 50 éve. Csak Abony és Ujszász fe­lé építették ki ezt az auto­matikus jelző-hálózatot. A pálya térközökre van osztva és fény gyullad ki ott, ahol éppen vonat halad. Piros és zöld fények jelzik a lámpa állását. Ezzel a berendezéssel a vonal -áteresztő' képessé­ge” többszörösére növeke­dett. — Beérkezik ide naponta 300—340 vonat. Tizenkét órá­ig tart a szolgálat, tehát én most körülbelül 150 vonat sorsáról . intézkedem. Egy szolgálat alatt megmozga­tunk körülbelül 2600 kocsit és ezenkívül még ezer át­halad az állomáson irányvo­nalként. A forgalmista mindenért felelős. Tudta nélkül semmi sem történhet. Jobbra ott van ez a színes tábla, s min­dent elmond: mi a helyzet Budapest felé. No és a másik oldalon? — Azt- fejből kell tudni. És mosolyog, mintha ennél egyszerűbb dolgot elképzelni sem lehelne. Csöng a telefon. — Halló! Gépcsere irtán in­dul az 1413-as Abony felé. Egy kocsit javítunk. Aztán ismét lenyom egy kart a zöld szekrényen. A blokkszekrény biztosítja, hogy minden csak az ő en­gedélyével történhessék. Ha az állomás két végén lévő jelzőállítők szabadpályát akarnak adni valamelyik vo­natnak, a forgalmi irodába csöngetnek és ő „blokkol”, lehetővé teszi jelző átállítá­sát. Pár pillanatot várunk és a táblán jobbra az egyik pi­ros fény zöldre vált. Aztán a menetjelzésadó berendezés­hez lép, dallamos csengőjel hangzik háromszor és Szajol- ban, vagy Ujszászon már tudják, hogy Szolnokról el­indult a szerelvény. Telefon. — Halló! A 614-es mehet a 2-esről. Az asztalon valóságos te­lefonközpont, tizenkét vonal­lal. És egy-egy vonalban is több hely, több állomás. A sok vonal másodpercenként felbúg. jelzést ad, értesít, utasítást kér — mi mégis nyugodtan beszélgetünk. A forgalmista előtt füzet he­ver. Időnként dallamos han­gon megszólalnak a csengők és ő hátra sem tekint, úgy írja — könnyű megkülön­böztetni. csak figyelni kell a zenéjüket — a füzetbe a 'vo­natok érkezését. Rutin. Ha csak egyszer tévedne .;., de nem téved. Még egy ember jegyzi ugyanazt: Csáki János nap­Kemény ítélet a Berényl-iigyben Szerdán hirdetett ítéletet a Szolnoki Járásbíróság dr. Hajnal tanácsa Berényi György, a szolnoki Ingatlan- kezelő Vállalat volt becsüse ügyében. Mint lapunkban ar­ról beszámoltunk, a bíróság egy ízben már tárgyalta az ügyet — akkor azonban csu­pán tizenhat rendbeli veszte­getéssel vádolták, s az ítélet csupán egy évi börtönről szólt. Most új eljárást foly­tattak le — ezüttgt az ügyész­ség hetvenhat rendbeli vesz­tegetéssel vádolta a hivata­lával visszaélő tisztviselőt és ebből hatvannégyet — tizen­két tanú ugyanis különböző okokból nem jelent meg — tényként fogadott el a bíró­ság. Mint ismeretes, Berényi György, az Ingatlankezelő Vállalat becsüseként az in­gatlanok adás-vételi szerző­désénél végezte az értéke­lést. Ő állapította meg. hogy a ház vételára megfelel-e a tényleges értéknek, s így azt is, mennyi legyen az adás­vételi szerződés utáni ille­ték. Berényi 1955-ben került a szolnoki IKV-hez és még ebben az évben megkezdte törvényellenes tevékenysé­gét. Ügyfeleit megfenyegette, mondván: hogyha nem fizet­nek neki bizonyos összeget, felemeli a ház vételárát és így a kérdéses összeg több­szörösét kell fizefniök az ál­lamnak. A szerződő felek minden alkalommal felhá­borodva fogadták ezt a be­jelentést, de ekkor Berényi azt mondotta, hogy felleb­bezni nem lehet, bárhová ménnek, neki lesz igaza — és sikerült Is a legtöbb eset­ben kicsikarnia a kért ösz- szeget. A becsüs „nagyvonalúan dolgozott”. Amikor valaki 100 forintot ajánlott fel, sze­mébe nevetett: „nevetséges összeg”. Kétszáz forintra ezt mondotta: „ennyiért nem kockáztatom az állásomat”. Ötszáz forintért már kockáz­tatta ... Működése során nemcsak erkölcsi. hanem konkrét anyagi kárt is okozott az ál­lamnak. huszonkét esetben a ház tényleges értékénél ala­csonyabb árat hagyott meg, mintegy 340 ezer forint ér­tékben. Ennek következté­ben 64 ezer forint kárt oko­zott: ennyi a be nem fizetett illeték összege. Saját meg­állapított haszna 54 ezer fo­rint volt három év alatt. Berényi György a tárgya­lás során végig tagadott. A tanúk több ízben szemébe is vágták: „Ha gerinces lenne, megmondaná az igazat”. „Én nem fogadtam el pénzt” — hajtogatta a vádlott. ..Akkor miért vagyok én itt? — kér­dezte az egyik tanú. És jel­lemző az is. hogy noha Be­rényi végig tagadta bűnössé­gét, végül nem felmentését, hanem csupán enyhe bünte­tést kért. A közhívatalnok voltával visszaélő, gátlástalanul zsa­roló. a társadalmi tulaidont. súlyosan megkárosító Beré­nyi ügyében kemény fséjete* hozott a járásbíróság, öt évi börtönbüntetést szabták ki öt évig eltiltották a köz- ügyektől. A védő és vádké' enyhítésért, az ügyész sú­lyosbításért fellebbezett. lózó. a vonatok „anyakönyv­vezetője”. Rab Mihály han­gosbemondó, a vonatok ér­kezését és indulását közli egyenletes hangon, a távirász, Gecse Péter finoman percegi az utasításokat a morse-bil- lentyűn. — Halló! Az Abony jelöl érkező 1770-es a csarnok 3-asra áll. A szolnoki állomás forgal­ma rögtön a budapesti fe­rencvárosi pályaudvar for­galma után következik. A Záhony—Miskolci forgalmon kívül az egész Tiszántúl vas­úti erei itt futnak össze egyetlen lüktető pontban. Éjjel-nappal dübörögnek a szerelvények és — ahogy az előttem lévő füzet sok R- betűie bizonyítja — mind rendesen, pontosan. Nagyon ritka a késés. S miközben beszél Fehér István, egy pillanatra mint­egy pihenésül felidézi, mi minden kavarog most a fe­jében. A csabai és a szen­tesi személyvonat nemsokára indul, de az 1044-e^ gyors- tehernek már rég el kelleti volna mennie; ám éppen a személyvonaté az elsőbbség Sza.iolból és Abonybó! — a jelzőtáblán távol már ki- gyúltak a fények — útban van felénk egy-egv ' szerel­vény és pár pillanat1 múlva indít egy vonatot a Kénsav- gyárba. — Halló! A sódervonat már elment. Keressék az Ő-szolnoki állomáson. Aztán pár pillanatra min­den elhallgat. Furcsa, szokat­lan ez a csend, még a vas­utasok is felkapják a fejü­ket. — Ma nagyon csöndes a nap. Búcsúzom. Pár óra múlva a forgalmista is bevégzi mun­káját. és indul haza. Cegléd­re családjához, két kis cse­metéjéhez. 14 óra 50 perc — amíg beszélgettünk, tizenhá­rom vonat érkezett, illetve indult Szolnok: állomásáról. Baracs Dénes. Merre tovább? Ezt a kérdést nagyon so­kan és nagyon sok helyütt teszik fel az elkövetkezendő napokban, hónapokban. Me­gyénk iskoláiban megint ki­repülnek a fészekből a „fió­kák”, otthagyják az iskola­padot azok. akik a középis­kolában elvégezték az utolsó osztályt. Most még az utolsó osztály vizsga és az érettségi a legfőbb gond. de a családi otthonokban már megindul­tak a tervezgetések. Mi lesz a fiatalból, aki kilép az életbe. • Merre menjen to­vább? .Tanuljon-e és ha va­lami miatt nem tud tovább tanulni, mijiez is fogjon? — Mindmegannyi kérdőjel, amelyre nehéz* a válasz. Fel­kerekedtünk hát és le se szálltunk a kocsiról, csak a törökszentmiklósi gimnázium épülete előtt. Az idő délutánra járt, ki­halt a nagy ház. Csak az iro­dák táján van élet. no meg a tanári szobában. Száz Kázmér igazgató is valami­lyen sürgős munkáját hagyja félbe, hogy előkeresse a sta­tisztikákat. Mit szeretnének a negyedikesek? — Legtöbben tovább ta­nulnának. Egyetemre, főis­kolára szeretnének menni. A jeles és a jó előmenete- lűek közül egy sincs, aki ne foglalkozna a továbbtanulás gondolatával. A hatvanhét- érettségizőből negyvenkilen­cen kérték felvételüket kü­lönböző egyetemekre, főisko­lákra. Vannak ol.yanok is. akik szakiskolára mennek érettségi után. A legnagyobb az érdeklődés az egészség- ügyi pályák iránt. Amíg az­előtt mindenki, de legalább is nagyon sokan eleJUro mérnökök, vegyészmérnökök szerettek volna lenni, azok most látják, hogy ezen a pá-. Iván +ia?v a túlzsúfoltság, így a Műegyetemre mind­össze négyen jelentkeztek, ugyanakkor egészségügyi pá­lyák iránt tizennyolcán ér­deklődnek. Ebben a tizen­nyolcban orvos, gyógyszerész, Tet-tnd'ói tat Barátom hívott meg: gyere, kóstoljunk egy kis jó terme­lői bort. Ize. zamata a szőlős- kertek illatát juttatja eszed­be — prézsmitált amikor lát­ta, nem nagyon akaródzik borozni. Végül aztán kötélnek álltám, de még némi unszo­lásra mindig szükség volt. Ám. amikor az első pohár­ral megittam a színére siller­nek, az ízére kadarnak tip­pelt borból, magam lettem a megtestesült fürgeség. — Jó kis bor — tartottam másodszorra poharamat a házigazda kezében hajladozó kancsó elé. — Azá tn — segített a dicsé­retben a borára méltán büsz­ke gazda. — Magam szűrtem, magam kezeltem, a fejtést is magam sináltam, nehogy va­lami baja is essék ennek a jófélének. Ilyen és ehhez hasonló di­cséretek, mondhatni majd­nem himnuszok, bőven hang­pohár. Egyik a másik után lassú csordulással ürült. A kancsó is hasonló sorsra ju­tott, maiikért kellett menni a pincébe. Azaz kellett volna menni,' \mérthogy a szokástól eltérőed ez a mi általunk di­csért hedű a konyhában ár­válkodott egy hordóban. A második kancsó is kiürült, mi pedig valahogy megteltünk. A gazda még tartotta magát, de azért már közel járt az ős zinteségi állapothoz, ami­kor így vallott: — Tudod, komám, azért van ez itt egyedül — mutatott a hordóra —, mert vagy negy­ven kiló zúzalékom kimaradi a szüretnél. Kidobni nem akartam, kis hordóm rneg nincs. Szóltam hát az asz- szonynak: szerezz már vagy húsz kiló cukrot. S aztán egy kis viz. egy kis cukor, egy kis zúzalék és itt a príma bár. Olcsóbb, mint a tökén ter­mett és hát kínálni meg ki­válóan alkalmas. — ni — zottak el, amíg körbejárt a iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihniiiiiiimmiiiiiiimmiiiiiti I asat röntgenez ... Lúg Bálint és Holop György az egyik jász­sági hid tövé­ben. A fényér­zékeny lemez már a vizsgá­landó hegesztés fölé került; a két szakember biztos távolság­ból kapcsolja be készülékébe az áramot. Vigyá­zat! 12(1 ezer volt. védőnő vegyesen található. Tagadhatatlan, liogy egyese­ket a kereset vonz, de diák­jaink legtöbbje élethivatás­nak tekinti választott pályá­ját. — A fiatal nemzedéket ta­nítani igen szép pálya. Ez nálunk is tükröződik. Az egyetemek bölcsészeti kará­ra nyolcán, a természettudo­mányi karokra öten, peda­gógiai főiskolára heten je­lentkeztek, a jászberényi ta­nítóképző akadémiára hatan adták be kérvényüket. Ag- ráregy etem re szintén hatan iratkoztak be, kivétel nélkül mind fiúk. Mi lesz azokkal, akik nem, érik el az egyetem szintjét? Többen Pestre igyekeznek ipari pályára. Van. aki Szol­nokon kíván szakmai tanfo­lyamra járni. Ennek az az oka. hogy a helyi ipar, de még a mezőgazdaság sem tudja felszívni az itt vég­zetteket. Kényes kérdést pendítet­tünk meg. — Es mi fesz azokkal, akik nagy álmokat dédelgetnek, azután helyhiány miatt nem veszik fel őket az egyetemek­re. Nem lesz ebből jóvátehe­tetlen törés nz életükben? Száz igazgató így válaszol: — Pedagógusaink beszél­gettek erről a növendékekkel. Nagy átlagban nem féltem a gyerekeinket. Tudják, hr.gv nehézségeink vannak és azt hiszem, mindegyiknek meg­van már az elképzelése, mer­re tovább, ha az egyetem nem sikerül. Különben kér­dezze íeg tőlük. * A leánykollégiumban kime­nőnap van. A barátságos, vi­dám szállásokon alig néhány kislány lézeng, azok is kifelé készülnek. Horváth Ilona, a kollégium vezetője nagy fá­radtsággal mégis összegyűj­tött közülük hármat, akik az éíe-ttséei-drukk lázában él­nek. Hubai Zsuzsa Tiszabu- rát'ól került a gimnáziumba. Édesanyja tsz-tag. Zsuzsa Egerbe készül a Pedagógiai Főiskolára. Nagyon szereti a matematikát és a fizikát, így hát ezekből a szakokból sze­retne tanár lenni. — És azután? — kérdez­zük. — Azután hazamegyek Ti­szaburára. Otthon a faluban •Kéretném tanítani a gyere­keket. — Mi lesz, ha nem sikerül a felvételi? — Akkor is hazamegyek. Édesanyám mellett fogok dol­gozni a tsz-ben. Aztán egy vágj' két év múlva újra be­adom kérelmemet. Addigra már meglesz a termelési gya­korlatom és talán több siker­rel járok. Persze, azért reméljük, hogy Zsuzsának már most sikerül bejutnia a főiskolára. Jeles tanuló, szorgalmas, ügyes kislány, megérdemli. — Kocsis Eszter — mutat­ja be a következő végzőst Horváth tanárnő. — Judith»—Heszi hozzá gyor­san és szelesen a tanuló. — Az Esztert nem szeretem. — Ez­után a kis közjáték után gyorsan elmondja, hogy Kun­hegyesről jött és fogorvosnak készül. Ha nem veszik fel, megpróbál védőnőképzőbe kerülni. A harmadik kislány Jándi Éva hasonlóképpen nyi­latkozott. Ö még hozzátette, ha másként nem megy, el­megy ápolónőnek és meg­szerzi a kórházi gyakorlatot, mert nagyon szereti az egész­ségügyi pályát. Mit csinálnak ezek a kis­lányok szabadidejükben? Ol­vasnak. moziba járnak, ke­resztrejtvényt fejtenek, folyó­iratokat böngésznek és köz­ben készülnek az érettségire, választott hivatásukra. Világ- szemléletük egészséges, a munkától egyik sem fél. Ök már az- űjarcú ifjúsághoz tar­toznak. Több diákkal nem tudtunk beszélgetni, de re­méljük. mind így gondolkoz­nak! Optimizmusuknak őszin­tén örülünk. — ht — Arcpirító számok Az alabamai Tuskegee sta­tisztikai intézet jelentése sze­rint az Egvesült Államokban 1882 óta 4733 személy esett áldozatul lincseléseknek. A jelentés „büszkén” hang­súlyozta. hogy 1945-ben.1947- ben és 1951-ben évente csu­pán” egyetlen ilyen eset for­dult elő, míg 1955-ben „túl­teljesítették az átlagot'1, mert Mississippiben három lincse- lés történt. Az intézet a „legfrissebb” üncselésről beszámolva, el­mondja, hogy annak áldozata a 14 éves Emmitt Till nevű néger fiú volt, akit 1955. augusztus 28-áVi a Mississip­pi államibeli Greenwoodban megvertek, agyonlőttek, majd a folyóba dobtak. Németország egnagyobt) Cirkusza / ion! ion! CSAK 3 NAPIG! CSAK 3 NAPIG! Rudapmli világsiker után KARCAGOM a Vásártéren 1959. május 19-től 21-íg Előadások: a megnyitás napján este 8 órakor, a többi napokon fél 4 órakor és este 8 órakor. AEROS Nagycirkusz monstre-revuje: „150 év a porondon! az utóbbi 20 év tennaoyobb cir buszéi menye! tt JEGYEK ELŐVÉTELBEN KAPHATOK: Az >,AEROS’'’ Nagycirkusz pénztáránál. Telefon: 245. Az „AEROS" elővételi pénztárkocsinál, a Kossuth té­ren. Az „AEROS" szervezé si irodájában (Kulturház, Telefon: 32) és az üzemi közönségszervezőknél. MINDENKINEK LÄTNIA KELL AZ „AEROS” NAGY­CIRKUSZ CSODALATOS MÜSORÄT!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents