Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 6. 2 JÉGRETETT NÉZETEK Egyre fogynak az órák, amelyek elválasztanak a nagyhatalmak külügyminisz­tereinek genfi értekezletétől. Ahogy közeledünk a tanács­kozáshoz, mindinkább kikris­tályosodnak a jelenlegi nem­zetközi helyzet erővonalai. A varsói szerződés tagállamai­nak tanácskozása után, mint ismeretes, Párizsban is meg­beszélést folytattak Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és Nyugat-Német- ország külügyminiszterei és két napnyi vita után közös közleményt bocsátottak ki, amely a nézetek azonosságá­ról tanúskodna. Igen, tanúskodna, ha ezt az okmányt legalább valaki ko­molyan venné Nyugaton. — Azonban — ahogy az egyik német lap írja — a közös közlemény aláírói nem vál­toztatták meg, csupán „fel­függesztették” nézeteiket. A közös javaslatok ugyanis csupán díszes homlokzatot jelentenek, amely mögött azonban az elgondolások semmiféle — legalább némi fundamentummal biró — épülete item áll. A Nyugat vezérgondolata ugyanis az, hogy javaslatai­kat egyetlen keretbe, illetve egymáshoz kötve adják át a Szovjetuniónak. Vagyis ha a Szovjetunió akárcsak egyet­len bekezdésével nem ért egyet ennek a tervezetnek, akkor máris lehetetlenné vá­lik a megegyezés. A német kérdésnek — mint erről már több cikkünkben írtunk — főbb aspektusa van, így külön probléma a berlini kérdés, megint másik a német békeszerződés kér­dése és újból csak más kér­déseket. más problémákat vet fel a két Németország újraegyesítése. Nyilvánvaló, hogy — mivel valamennyi a a német nép sorsát érinti — ezek a részletek összefügg­nek. Ez az összefüggés vi­szont nem jelenti azt, hogy az egyes problémák kiilön- külön történő megoldása nem senítené n végső rende­zést, hogy lépésről-lépésre előrehaladva nem lehetne megegyezni. — Könnyebb a számtantanulást az egyszer­eggyel kezdeni, mint a trigo­nometriával. A nyugati ha­talmak javaslata körülbelül azt jelenti, mintha valaki az egyszeregy nélkül rögtön tri- gonometrikai feladatok meg­oldásába fogna. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy lényegében a nyugati hatalmak közös javaslata, az úgynevezett „csomag-in­dítvány” (a nyugati hatal­mak ugyanis egyetlen „ja­vaslat-csomagot” nyújtaná­nak át a Szovjetuniónak, amelyet vagy együtt fogadna el, vagy visszautasítana) eleve kudarcra van ítélve. Viszont ezt már akkor min­denki tudta, amikor a javas­latot kidolgozták. Furcsa helyzet állt tehát elő. Az ugyanis, hogy a nyugati ha­talmak eddig megegyeztek abban: milyen javaslatot ter­jesztenek a Szovjetunió elé — elutasításra, viszont nem egyeztek meg abban, mi tör­ténjék ezután? Márpedig ez a lényeg. A bázeli National Zeitung cik­kében arról ír, hogy „ameny- nyiben a keleti tárgyaló fél a „csomagot” elutasítja, ak­kor a Nyugatnak nincs mi­ről tárgyalnia, A Nyugat — tekintettel a „mindent vagy semmit” álláspontjára — nincs abban a helyzetben, •hogy megvitassa az egyes szovjet javaslatokat. A nyu­gati külügyminisztereknek minden egyes szovjet javas­lat esetében először külön tanácskozásra kell majd visszavonulniok. Éppen ezért olyan konferenciára lehet számítani, ahol a nyugati ha­talmak keze már eleve meg van kötve és ahol nincs sza­bad manőverezési terük”. A „szabad manőverezési tér” — kissé tág fogalom. Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a szovjet javaslatok minden valószínűség szerint a tárgyaláson különböző fo­gadtatásra találnak az egyes nvugati hatalmak képviselői­nél. Vagyis: a NATO-hatal- mak közötti ellentétek éppen pen a tárgyalások során fog­nak kiújulni. Mint ismeretes. a legrugalmasabb elképzelé­seket a külügyminiszteri ér­tekezlet szerepéről, a köve­tendő taktikáról, az angol kormány képviseli. A párizsi értekezlet záróközleményé­ben ezek a nézetek nem igen érvényesülnek, azonban nyil­vánvaló, hegy később — amennyiben Macmillan el­gondolásai valóban nem csu­pán választási meggondoláso­kat tükröznek (és erre sok jel mutat) — még nagy szerepet játszhatnak. Ugyanis a nem­zetközi helyzet dialektikája szól az ésszerűbb elgondolá­sok mellett. A Szovjetunió erélyes és békeszerető diplomáciája olyan helyzetet teremtett, amely bizonyos fokig kény­szeríti is a nyugatiakat az ésszerűbb gondolkodásra Hruscsov világosan megmon­dotta, hogy amennyiben a nyugati hatalmak végleg el­utasítják a szovjet javaslato­kat, a Szovjetunió megköti a békeszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággá- és ilyen módon oldja meg Nyu- gat-Berlin helyzetét is. A ka­tonai helyzet viszont egyálta­lán nem olyan, hegy a hideg­háború tábornokainak őrült elgondolásait igazolná. Egy héttel a genfi találkozó előtt tehát megállapíthatjuk, hogy a tárgyalások kilátásai, a megegyezés reménye a nyu­gatiak elfogadhatatlan „cso­magja” ellenére is fennáll. A „jégretett” nézetek — még felolvaszthatják a jeget. Baraes Dénes Kedden választónak Libériában Monrovia (MTI). — A Reuter Iroda jelentése sze­rint Libériában a választó- polgárok kedden járultak az urnák elé, hogy megválasz- szák az egykori amerikai rabszolgák által alákított Nyugaf-afrikai Köztársaság új elnökét és 32 tagú képvi-, selőházát. A tíztagú felsőház öt tagját szintén ezúttal vá­lasztották meg. Az elnöki székre két jelölt pályázott: William Tubman — akit 1943 óta már kétízben választottak elnökké és Da­vies Bright független ellen­zéki jelölt. Tubman az 1878 óta hatalmon lévő szabadel­vű párt vezetője. A szavazás megkönnyítésé­re — tekintettel a nagyszá­mú írástudatlanra — a sza­vazócédulákon egy elefánt a szabadelvű pártot, egy bá­rány pedig az ellenzéket jel­képezte. „Pér zs ajtót nyit Francinak a NUTO-ban“ Moszkva (TASZSZ). — A Pravda keddi számában a fenti címmel megjegyzéseket fűz az AFP arról szóló hiva­talos közleményéhez, hogy a francia kormány síkraszáll Franco Spanyolországának a NATO-ba való felvétele mel­lett. Rámutat: ez az ügy min­dennél világosabban rávilá­gít, milyen erők „érdemesek” arra, hogy a NATO-ban a „szabad világot” és a „nyu­gati demokráciát” képvisel­jék. Nem véletlen, hogy a madridi lapok azzal dicsek­szenek, hogy hazájukban érintetlenül fennmaradt az a rendszer, amely annakidején szorosan együttműködött a Führerrel és a Ducé-val, a washingtoni spanyol követ pedig egyik beszédében hálát adott a gondviselésnek azérí, hogy a Spanyol Köztársaság elfojtásának huszadik évfor­dulója oly szerencsésen egy­beesik a NATO fennállásá­nak tizedik évfordulójával. (MTI.) iiiiitmiiiiimiiiiiiiiimiiHiiiimiiiiiiiHiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiMiHiiimiimniMMiiiniiiiiiHiMiHiHH Újabb négergyilkosság az Egyesült Államokban Washington (MTI). Mint már jelentettük, tíz nappal azalőtt a Mississippi állam­beli Fcplarville városkában álarcos fegyveresek egy cso­portja betört az ottani bör­tönbe és elrabolt egy 23 éves négert, Mack Charles Par­kért, akit „egy fehér asszony megtámadásával,, vádoltak. A Reuter, az AFP és az Az iráni helyzetről Békegyűlések Szolnokon Május elején békekisgyűlé- seket rendeznek a kerületi nőtanácsok Szolnokon. Eze­ken a kisgyűléseken felhív­ják a figyelmet a Béke Vi­lágtanács létrehozásának 10. éves évfordulójára. Eddig mintegy negyvenöt kisgyű- lést tartottak a kerületek asszonyai. Washington (MTI). Az AP jelentése szerint az U. S. News And World Report cí­mű folyóirat május 4-i szá­ma teheráni keltezéssel arról ír, hegy Irán „forradalomtól terhes”. ..Tartsuk szemmel Iránt. Bármelyik pillanatban rob­banás következhet be, éppen- úgy, mint ahogy a szomszé­Hazaindult a veterán küldöttség Moszkva (TASZSZ). — Frank Ferenc vezetésével két hetet töltött a Szovjetunió­ban a magyar munkásmozga­lom veteránjainak küldöttsé­ge. Május 4-én délután a küldöttség hazaindult Moszk­vából. des Irakban történt’’ — foly­tatja a lap. Amerika ontja a segítséget Iránba, hogy se­gítse a nyugat-barát kor­mányt. Az országban három­ezer amerikai polgári sze­mély dolgozik és többszáz amerikai katona vesz részt az iráni fegyveres erők ki­képzésében. Elég néhány napot tölteni ebben az országban, hogy megállapíthassuk, nincs min­den rendben. A Sah látszólag kezében tartja a gyeplőt. Nincsenek lázongások vagy kormányellenes tüntetések. Az utcák nyugodtak. De a nyugalom csalóka”. AP keddi jelentése szerint a Pealc-folyó vize hétfőn kive­tette a fiatal néger holttestét. A bestiálisán meggyilkolt ál­dozat azonosítását csak az ujjlenyomatok tették lehető­vé, mert teste a felis mérhe­tetlenségig szétroncsolódott. Mint az AP jelenti, a vád két néger tanúja Chichagó- ban kijelentette, hogy a gyil­kosság előestéjén a nyomo­zók megfélemlítették őket, s ezért állították Parker bűnös­ségét. Parker elrablóit ezideig „nem sikerült” megtalálni. iiiHiiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiHitiiMiiim A TIZENKÉT LEGNÉP­SZERŰBB MODERN KÍ­NAI REGÉNY NAGY SIKERE Kínában igen nagy érdek­lődéssel olvassák a modern kínai irodalmi műveket. A legújabb adatok szerint a ti­zenkét legnépszerűbb m> dern kínai regény 1 év alatt hatmillió háromszázötven­ezer példányban kelt el. Jan Mo írónő: „Az ifjúság hang­ja” című regénye több mint egymillió példányban jelent meg. s jelenleg filmet készí­tenek belőle. A tizenkét leg­népszerűbb mű között szere­pel még Aj Vu-nak, a ha­zánkban is járt kínai írónak nagysikerű műve: az „Edzett acél.” Negyven esztendeje történt... (Folytatás.) — Egy km-nyi szakaszon az út járha­tatlan. A szerelvények beleragadtak az iszapba. Tüzérség szállítása ezen az úton lehetetlen, — jelentette a hídfőállás pa­rancsnoka. A 7. hadosztály parancsnokának intéz­kedésére fa-utat építettek az iszapos ta­lajra. A felvonuló egységek többsége ek­kor már viszonylag könnyen tétté meg az utat. Estére már a Szolnoknál támadó csa­patok mind a folyó balpartján voltak. M ásnap, az I. hadtest 5., 6., 7. had­osztálya előretört Martíű-Barta- puszta és Surjánkert irányában. A 7. lovas­ezred katonái pedig elfoglalták Szajolt, ahol visszaállították az április végén meg­döntött proletárhatalmat. Július 23-án a 6. hadosztály csapatai elérték Kisújszállást és Kenderest. Az 5. hadosztály katonái Túrkevénél, a 7. had­osztály alakulatai pedig Mezőtúrnál har­coltak. Az I. hadtest parancsnokság jelen­tette, hogy a románok — a helyenkénti el­lenállástól eltekintve — menekülésszerűen visszavonultak. A Szolnoknál átkelt fő­csoport ekkor már csaknem 50 kilométer­nyire maga mögött hagyta a Tiszát, amíg a főcsoporttól északra és délre harcoló vö­rös egységek lemaradtak. Kézenfekvőnek látszott, hogy az előretört I. hadtest csa­patait oldalról éri a románok támadása. Ezt a hadtest minden katonája tudta, csu­pán a hadsereg vezérkari főnöke, Juher nem akarta észrevenni. A vörös csapatok előrenyomulása folytatódott. A 6. hadosz­tály előretolt egységei elérték Karcagot. A román burzsoá hadsereg teljesen felkészülten fogadta a Vörös Hadsereg tá­madását. Annál is inkább, mert birtokuk- ban volt a támadás terve és a Vörös Had­sereg hadrendje. Ezt bizonyítja Franchet d’Esperay tábornok Foch marsallhoz kül­dött távirata is: „Meg vagyunk győződve, hogy a magyar offenzíva már kezdetben össze fog omlani. Már tegnap jelentettem, hogy az összes elképzelhető ellenintézke­déseket megtettem, különben a Vörös Hadsereg hadrendjének másolatát már Komlós ügynök elhozta nekünk...” A tá­viratot július 23-án keltezték. A Vörös Hadsereg felvonulási tervéről készített tér­képvázlat megtalálható Horthy fővezérségi iratai között is, 1919 július 16-i> dátum­mal. A felvonulási tervet Horthyék persze azonnal továbbították az intervenciós had­sereg parancsnokságához. A fontos irato­kat az áruló Julier Ferenc az ellenforra­dalmi tisztek segítségével jutatta el Sze­gedre. J úlius 24-én a román hadsereg — amikor már felfejlődtek tartalékai, túlerővel támadást indított az I.hadtest fe­dezetlenül hagyott szárnyai ellen. Az 5„ 6. és a 7. hadoszály visszavonult. A 2. had­osztály vezérkari főnöke pedig Horthy uta­sítására szabotálta az ellenállást. A hadse­regparancsnokság kénytelen volt az I. hadtestnek visszavonulási parancsot adni. Az említett hadtest egyégei Fegyvernek— Puszianagypös vonalában foglaltak védő­állást. Másnap a 2. hadosztály a Tisza jobb partjára hátrált. Az I. hadtestet erős ro­mán támadás Szajol — Szandaszöllős térségébe szorította vissza, — majd július hó 26-án a hadséregparancsnok- ság intézkedett a hadtest további vissza­vonulásáról. Ugyanez a parancs Szolnok­nál ismét hídfőállás létesítését rendelte el. A hídfőállás védelmére beosztott csapatok azonban — egynapos harc után — a folyó jobbpartjára, hátráltak. A román bojárok ágyúi újra lőni kezdték Szolnokot. V. „7 ámadnak Landler katonái' A tanácskormánynak és a hadseregpa­rancsnokságnak az volt a terve, hogy a Ti­sza vonala mögött ismét megerősítik a hadsereget, s alkalmas időpontban újabb támadást indítanak. Ezt azonban már nem lehetett végrehajtani. Az árulás és a visz- szavonulás aláásta a katonák harci ked­vét, elvette lelkesedésüket, s a hadsereg felbomlófélben volt. A tisztek elhagyták alakulataikat, a katonák szétszéledtek. Közben — július 29-én és 30-án — a rAnánok Szolnoktól északra átjutottak a Tiszán. Augusztus 1-én hajnalban elérték a Zagyva torkolatát és elfoglalták a vá­rost. A bojár tisztek bevonulásuk után a Nemzeti Szállóban mulattak. Az utcákon román járőrök cirkáltak. Alacsonyan a házak fölött a vöröshadsereg repülőgépe keringett és Vágó Béla parancsára röpcé­dulákat szórt a román katonák közé: „Proletár Testvéreink! Román kato­nák! A Ti ellenségeitek a nagy romániai tisztek, a romániai bankárok és papok. Ő akarják a Ti halálotokat. Mi békesség- ban és jóbarátságban akarunk élni vele­tek. Gyertek hozzánk! Mindenki álljon a vöröszászló alá. Az a zászló van hívatva arra, hogy megmentse a világot!” A város „hazafias rétegének képvise­lői” (két bankár, egy pap, egy köz- igazgatási vezető és egy volt katonatiszt) küldöttségbe készültek a románokhoz. A volt főjegyző vonakodott elvállalni a kül­döttség vezetését. — A román tisztekhez menni.. mégis csak lealázó, hol az ősi magyar virtus?! A kevésbé büszke pénzember érvelése azonban megcáfolhatatlanul hangzott: — Ne felejtsük el uraim, hogy mégis­csak a román tisztek voltak' azok, akik megmentettek bennünket a proletárdikta­túra átkozott helyzetéből! A küldöttség mégsem indult el az in­tervenciósokhoz, mert közben mind kö- zelebbről-közelebbről hallatszott a csata­zaj. D élután 6 óra tájban a román meg­figyelők jelentették részeg, tisztje­iknek. hogy a vörösök nagy erőkkel tá­madnak. Az történt ugyanis, hogy a vöröshad­sereg néhány fegyelmezetten visszavonult egysége elhatározta, hogy visszafoglalja Szolnokot. A lelkes katonák, akik proletár hazájukért az utolsó töltényig harcolni akartak, még nem tudták, hogy a tanács- kormány lemondott. Nagyobb erők hiá­nyában csellel szándékoztak elfoglalni a várost; csatárláncba fej'ődve — nagy zajt csapva — azt a látszatot igyekeztek kelte­ni, hogy nagyobb erők indultak támadás­ba. Tervük sikerült; az intervenciósok csak akkor vették észre, hogy becsapták ókat, amikor már Szolnok külvárosában állt a harc. „Landler katonái az aréna vadálla­tainak hősiességével vetették magukat a városra”, — írta egy korabeli újság. S a kemény utcai harcok során a szolnoki munkásság ismét fegyvert ragadott. A proletár katonák és a felfegyverzett mun­kások láttán az elkínzott, kényszeredetten harcoló román közkatonák letették a fegy­vert, illetve elmenekültek. A legénység visszavonulása után a román parancsnok­ság tiszti különítményeket vezényelt a vá­ros védelmére, de ez is hiábavalónak bizo­nyult. Az elkeseredetten harcoló munkás­egységek őket is kiszorították Szolnokról A város visszafoglalása után néhánv órával érkezett Szolnokra a proletárdik­tatúra bukásának híre. Besenyszög felől túlerővel támadtak a románok. Zagyvaré- kas irányából ágyudörgés hallatszott. A bekerítés veszélyétől joggal tartó vöröska­tonák augusztus 2-án rendezett sorokbar kivonultak a városból. Néhány órával a vöröscsapatok elvo­nulása után újra a Magyar Tanácsköztár­saságra acsarkodó román bojárok szállták meg Szolnokot. Mögöttük zsákmányra éhe­sen jöttek az ellenforradalom hiénái. Szolnok proletáriátusának 1919-ben vállalt szerepét nekünk nem kell méltat­ni; a tények mindent elmondanak. A lovastengerész Horthy' 1920 július 20-án Szolnokon tartott beszédében így emlékezik vissza az eseményekre: — Budapest után Szolnok a legbűnö- sebb város a vörös rémuralom előidézésé­ben, itt talált legfogékonyabb talajra az izgatok munkája. Horthy szavain felbuzdulva az ellen- forradalmár pribékek kegyetlen bosszút álltak mindenkin, aki elvben vagy tettleg támogatta a proletárdiktatúrát. Szolnok pedig továbbra is „bűnös város” maradt. A Vörös Hadsereg harcainak em­léke a legsúlyosabb években is erőforrása volt a nép legjobbjainak a fasizmus elleni küzdelemben. Szolnok proletáriátusa !s megtanult Kun Béla szavai szerint élni: „Sohsem hagytuk abba!” VÉGE Szabó Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents