Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

1959. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Virágmag, paradicsom, uborka Románia mezőgazdasági területének 63,1 százaléka már szocialista szektorhoz tartozik Már dolgozik a vályogveiőgép — ERŐS a paprika, illatos a virág, friss a karfiol! — hallik a tiszaőrsi piacon, hol helybeliek örömére, kofák bánatára mind nagyobb nép­szerűségre tesz szert az Űj Élet Tsz állása. A kínálgatás ehelyütt inkább afféle ha­gyomány, mint szükségesség — a jominöserü, nem-patika- árfolyamú zöldség, virág na­ponta mihamar vásárlóra ta­lál. Ügy déltájt már bankó­tól duzzad Magyar Rozália, Tóth Margit zsebe, melyből a tsz-kasszúba kerül a forint Nem akármennyi! Idén már 90 ezer forintnál tart a pri­mőrtelep bevétele; zárszám­adáskor eléri a negyedmil­liót. E jelentős summa össze­gyűlésében a szövetkezetiek sem kételkednek, a legbiza- kodóbbnak mégis Kurzim Gyula gazda, a tsz főkertésze látszik. Olyat rebesgetnek róla, hogy legszívesebben ál­mában is kertészkednék — csakhát a jó munkához ügye­lem, éberség szükséges ... — SZÉP jövedelmet bizto­sít számunkra a paprika, a karfiol — mondja. — Az iga­zán bőséges pénzforrást mégis másban látjuk: a virágker­tészkedésben, a virágmag- termesztésben. Egy holdon a nagyon munkaigényes ősziró­zsamagot termesztjük, szer­ződésre. Két mázsát várunk róla, érte pedig 25 ezer fo­rintot. Igaz! öt hold facélia- magra is szerződtünk. Má­zsájáért 2 ezer 500 forintot kapunk majd; holdja kereken 5 mázsát ad. — Ugyanakkor pompás méhlegelő; így bárki megérti, miért szeretnék már jövőre 10—12 holdon ter­meszteni virágmagot. Nem utolsó sorbán az Üj Élet Tsz gazdáinak lesz kö­WNE3 szűnhető, hogy erről a vidék­ről jövőre még több paradi­csom és uborka kerül ex­portra. Eddig külön-külön csak oly kevés árut termelt egy-egy tsz, vagy éppen egyéni gazda, hogy az nem tett ki egy teljes vagonra valót. Jövőre egységesen szerzik be a vetőmagot — ez­zel egységes árú termelését Gyorsítsuk meg a kukorica kapálás! A kukorica termés növelé­sének egyik fontos tényezője a sikeres gyomirtás, s leg­alább háromszori kapálás. A kapálások jó hatásához szük­séges az is, hogy azokat ne késve, hanem idejében végez­zük. Különösen fontos ez az első kapáláskor, amelynek megkérése későbben már be nem hozható hátránnyal jár. Már Pete Ferenc az 1305-ös években felismerte, hogy: „A kukoricának első kapálása nem tréfa, ettől függ az egész termés”. Majd másutt így ír: „Mihelyt a kukorica mind kikeltnek látszik és a legna- gyobbik is csak egy arasz, azt azonnal kell kapálni, mégpe­dig ha lehet, egy hét alatt vé­ge legyen, mert aztán mind­járt elkezdené a sínylést, a sárgaságot, melyből azt az­után 10 kapäläß sem gyógyít­ja ki soha.” Közel százötven éve íród­tak e sorok. Azóta a körül­mények igen komoly mérték­ben megváltoztak és a kézi kapálást a gépek váltották fel. Ennek ellenére az a ta­pasztalatunk, hogy minden évben megkésünk a kukorica első kapálásával. Ha végig­megyünk a határban, azt lát­Bukarest. (MTI.) A köz­ponti statisztikai igazgatóság legfrissebb adatai szerint ez év május 1-én Románia me­zőgazdasági területének 63.1 százaléka tartozott már a szocialista szektorhoz. Ebből a szövetkezeti szektorra eső mezőgazdasági terület 5 mil­lió 305 ezer hektár (40.9 szá­zalék), de ha a szántóterület nagyságát nézzük, a helyzet még kedvezőbb, mert az or­szág szántóterületének 56.9 azon időben elvetett kukori­cák egyes parcellái igen szé­pek, zöldek, a másik parcella lemaradt, sárga. Ez a különb­ség az egész tenyészidő alatt megmarad és a termés ezeken alacsonyabb lesz. A sárga, le­maradott parcellák 5—6 nap­pal később kapták meg az első kapálást, mint a szép, üde parcellák. Rendkívül fontos tehát, hogy az első kapálásokait nagyon gyorsan befejezzük. Vannak tsz-ek, ahol kevés a munkaerő és a gyakori áp­rilisi, valamint a májusé eső következtében a kukorica kapálása elmarad. Ezekben a tez-ekben ajánljuk, hogy a vegyszeres gyomirtásra legal­kalmasabb idő, amikor a' hő­mérséklet meghaladja a 15 C- fökot, a kukorica elérte nö­vekedésben a 10—12 centimé­tert. Ez esetben kh-ként 1— 1,25 kg Dikonirtot, illetve vegyszeres gyomártószert kell felhasználni Csemegekukori­cákat nem lehet vegyszeres gyomirtásban részesíteni. A vegyszeres gyomirtás természetesen nem fogja tel­jes egészében helyettesíteni i kapálást, de mégis elérjük azt, hogy a gyomok — külö­nösen ott, ahol a vetés előtt a kultlvátorozást elmulasztot­ták — nem nyomják el a ku­koricát TÁS&áfi százalékán, vagyis 4 millió 798 ezer 300 hektáron 2 mil­lió 249 ezer 200 parasztcsa­lád, a parasztcsaládok 62.8 százaléka folytat szövetkezeti gazdálkodást. — A kollektív gazdaságok tagságának ösz- szetételét vizsgálva az adatok azt mutatják, hogy a tagság 18.8 százaléka földnélküli, 42 százaléka kisbirtokos, 39.2 százaléka pedig középparaszt volt. Karbantartó kőműveseket és ácsokat vidéki munkák elvégzésére telvesz a SZOLNOK ME­GYEI TERMÉNYFORGAL­MI VÁLLALAT (Szolnok, Zagyvarékasi úti irodaház, II. emelet.) Fizetés Órabér + kiküldetési dij. Jászapátin készült el a leg­jobb és legcélszerűbb vályog­vető gép. Borbás József, a Kossuth Termelőszövetkezet tagja készítette. Gépének az a hallatlan előnye, hogy nem kell sarat készíteni, a kive­tett vályogokat szárítani, ha­nem csak egyszerűen a fris­sen ásott földet belerakják a gépbe, a gép összepréseli és már az így készített vályogo­kat lehet egyenesen faiba rakni. A gép egyszerű, akár­melyik gépállomáson elké­szíthető, s mindössze egy MIA, vagy MIB motor mű­ködét!. juik, hogy az egy és ugyan­Atnífy Ck Ubmp átél a B árányfelhős, tavaszi égbolt ^ alatt iszapszinű, barnás vizén apró, fod­ros hullámokat görgetve ballag a vén fo­lyó. Erdőkoszorúzta jobb partja enyhe lej­tővel, sárgás-fehér homokkal borítva ereszkedik alá, szinte kínálja magát a strandolóknak. Bal partja meredek, szinte függőleges. Sziklaformájú, kékes-szűrke, alámosott agyagtömbök hajolnak a víz fölé, s a lezuhanástól irtózva kapaszkod­nak a parti bokrok gyökereibe. A me'e- dek lőszfalba vájt lyukakban a levegő ak­robatái, parti fecskék fészkelnek. Hangos csiviteléssel cikáznak a partok mentén bá- mész legyekre, apró lepkékre vadászva, majd egy merész zuhanással lecsapnak, hogy fehértollú hasukat megmártsák a hű­sítő vízben. Itt, a nagykörűi Tiszakanyarban köz­lekedik a komp. Oda-vissza, oda-vissza ta­lán évszázadok óta, mint valami monu­mentális óra lassú ingája. A kompon nem sokat változtatott az évek múlása, legfel­jebb annyit, hogy most deszkából ácsolt bárka helyett vasból készült, nagyobb te­herbírású hajó viszi az átkelőket. Meg a Tisza medre haladt arrébb, vagy három­száz métert ellopva Fegyvernek hatá­rából és ugyanannyival növelve a körei ár­teret. A Tiszát átívelő vastag drótkötél is 29 éve szolgál. A kompkezelők mások ma, mint harminc évvel ezelőtt, de ugyanúgy a húzófával a kötélbe kapaszkodva von­tatják át a nehézkes alkotmányt, mint ré- geni Az egyik révész, Nagy József 30 év körüli, barnára sült arcú ember. Megfon­tolt, tempós mozdulatain látszik a sokéves gyakorlat. A szavakat is lassan, szinte megrágva ejti ki. Kollégája, György Se­bestyén már beszédesebb. Fakózöld pörge kalapját a nap ellen szemébe húzva szí­vesen mesél, amíg a szállingózó utasokra várakozunk. Szavaiból az derül ki, hogy mégis történt itt valami változás, mégpe­dig nem is akármilyen. — Nincs annyira hajszolva az em­ber, már mi révészek — mondja. Nem kell 2—3 órakor felkelni, hiszen a tsz-be csak 6-ra járnak az emberek. A csoport otJt van a túlsó parton, a tagok jórésze meg bent lakik a faluban. A kompon járnak át reggel és este vissza; — És az átjáró emberekkel történt-e valami? Mások-e, mint régen? — Az emberek csak ugyanazok, ha­nem tán a beszédjük más, meg a gondol­kodásuk, Azelőtt tsz-ekről nemigen esett szói Most meg folyton azt tárgyalják: ■ kinek jobb, a tsz tagnak, vagy az egyé­ninek. Vitatkoznak, viccelődnek is néha, de ez csak olyan látszat. Tudom én, ma­gukban már eldöntötték, hogy hová tar­toznak. Megérzi azt az ember, hiszen nap, mint nap látom, hallom őket. Meg azt is látom, mennyi szép terményt átszállít a Petőfi Tsz. A csoportbelieknek mindig több van a kamrájában, mint az egyéni­eknek. Közben egy kocsi ledöcögött a kompra, beszállt néhány utas is. — Nem látott jönni senkit, Jani bátyám? — kérdi a révész az őszbajuszú kocsist, , — Nem én — feleli kurtán az öreg. — Hát akkor gyerünk. Azzal eloldja a kompot, becsatolja a hátsó biztosító láncot és nyúl a húzófa után. — Majd én — ajánlkozik egy fia­talember. Azzal belekapaszkodik a drót­kötélbe, nekifeszül és megindul a lassú alkotmány. A másik révész a komp másik végén húzza. A túlsó oldalon két külö­nös szerkezetet vontató Zetor várakozik. A Növényvédő Állomás gépei, a Petőfi Tsz-ben burgonyabogár ellen permetez­tek. A két révész egykedvűen szemléli. Látszik, nem újság számukra. •— Sok gépet szállítanak? — Egyre többet. Ha így szaporo­dik, tíz év múlva csak traktort szállí­tunk, a lovaskocsi olyan ritkaságszámba megy, mint húsz évvel ezelőtt a traktor. A múltkor volt egy érdekes szállításunk. Úgy három hete történhetett. Egy ször­nyű nagy lánctalpas gép jött ide, 170 má­zsa volt. Ilyen nagy testet még nem lát­tam. — Talajgyalú, — mondta a kezelője. Mesélte, hogy a tiszabői révészek csak va­karták a fejüket, de nem merték átvinni. Mi átvittük. Igaz, a komp merülése na­gyobb volt, mint egyébkor, de simán át­értünk. Na de indulnunk kell vissza — és búcsúzásra nyújtotta kérges tenyerét. Megindul az ősi jármű, a két part kapcsolatának mozgó szimbóluma. Száza­dok óta viszi-hozza az embereket. Szé­les hátán egykedvűen hordozta régen a gróf gumirádlis hintáját, meg a tehén- fogatos szekereket, ma meg az egyre so­kasodó zetorokat, gépeket. A változásról nem beszél, legfeljebb a vén Tiszával sug­dos. de az bizalmas. A hullámok locsogá­sát ember nem értheti; Patkós Mihály Borbás József, a vályogvető gép tervezője fiával és Bé­res Antallal a géppel vályogot vet. Teljesítménye napi 3 ezer darab. A vályogvető gép által készített vályogokat már haszno­sítják is. Az 5« férőhelyes istálló mellé Farkas Dezső, Kállai Antal, Török József és Balajti István horjuneve- lőt építenek. Kész a tető is A kunhegyes! Vörös Október Termelőszövetkezetben most készült el egy 100 férőhelyes kísérleti szabadállásos is­tálló, Badar Endre és V. Szabó János a tetőn az utolsó simításokat végzik. Bevált a lengye! fűkasza Mint már hírüladtuk, a Jászkiséri Gépállomás' 7, a ti­szafüredi 3 lengyel fűkaszát kapott. A traktorosok ki­próbálás után úgy vélekednek: jobb, mint a magyar és csehszlovák fűkaszák. Közvetlen a Zetorra lehet füg­geszteni, így kisebb torzsot hagy. A gardántengely he­lyett ékszíjmeghajtásos, s önműködően kikapcsol, ha a kasza elé vasdarab, vagy egyéb kemény tárgy kerül, s a Wj»ítB^gpyt to lóval i^gy^bh, mint u eddigiéit á. teszik lehetővé. Vágási A szövetkezeti gazdák tanácsadója A kukorica növény- állományának biztosítása A tudományos és a gya­korlati tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a kukoricater­més fontos tényezője a meg- ' felelő növényállomány. Szol­■ nők megyében kedvező időjá- : rás mellett is alig értük el 1 a 13 mázsás kát. holdonkénti 1 átlagtermést (májusi mor­zsol tban). Ennek oka, hogy 1 , kát. holdon a tőszám alig éri . el a 10—12 ezret, holott az i egyes kísérleti eredmények- i bői ítélve úgy látjuk, hogy , 16—17 ezres növénysűrűség mellett minden különösebb . befektetés nélkül 20—30 szá- . zalékos terméstöbblet érhető . el. Sokan idegenkednek a tő- . állomány növelésétől, de . mindezeknek szeretném em- . lékezetébe vésni azokat a tu- - domáryos megfigyelé:eket, [ amelyek szerint a Mv. 5-ös . beltenyószíéses kukorica lé- i nyegesen jobban bírja a sű­rűbb állományt, mint az egyéb fajta kukoricák. * A termésnövelő módszer ■ gyakorlati alkalmazására a . következő napokban a kuko­rica egyelésekor van ez év­. ben az utolsó lehetőség. Az ’ egyelésnél a tőszóm megálla­pításakor irányadónak kell tekinteni, hogy négyzetméte­renként három termésthozó Í “* növény legyen. Ott, ahol már rátértek a mélyművelésire, a talaj jó táperőben van, ele­gendő mennyiségű műtrágyát használtak, bátran ajánlhat­juk a tőszám komoly mérvű «emelését Vedrődy Gusztáv megyei főagromómus I oiii!iHii!mti!i<TviiiHinm«umRi»m(KiUHiti)Hniiw>r I.. , Ünnepi 1 könyvhét 1 1959 május 30— június 7. Keresse fel az Állami Kiiyv- lerjesztö Vállalat szolnoki- könyvesboltjait, I utcai pavilonjait, I üzemi könyvterjesz­tőit | Ünnepi kiadványok! | Bő válassiék !

Next

/
Thumbnails
Contents