Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

t

*

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. május 31.

»eT/íí-f r

Nyugati gazdasági problémák és a békés egymás mellett élés

A genfi tárgyalások néhány napos szünet után csak most indultak meg ismét. A nyugati külügyminiszterek talán felhasználták az alkalmat, hogy Dulles ravatalánál magukba mélyedve elgondolkozzanak azokon a tanulságokon, melyeket Dulles életének utolsó időszakában bizonyos határok között már felismert. így elsősorban azon, hogy a szocialista tábor léte és ereje olyan tényező, melyet a nyugati politika vitelében nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni.

Ennek a felismerésnek és a nyugati politika bizonyos átértékelésének kétségtelen jeleivel már találkozhattunk az utóbbi időben. Ha nagyon leegyszerűsítrie fogalmaznánk meg a helyzetet, akkor talán így fejezhetnénk ki a nyugati politikusok fő problémáit: a Szovjetunió és a szocialista tábor nagyon erős és a háború kirobbantása a biztos pusztulással egyenértékű. Ha viszont nem lehet háborút kezdeni, akkor előtérbe lépnek a békés egymás mellett élés problémái annak összes velejáróival. Egyik oldalon a szocialista rendszer megerősödésének és gazdasági győzelmének a lehetőségével. A gazdasági válságot elodázhatja a kereskedelmi és gazdasági együttműködés a szocialista tábor országaival, ugyanakkor azonban ez az együttműködés kétségkívül hasznot jelent a szocialista építésre nézve is. A válság és a háború azonban gyors pusztulást jelent. Tehát kereskedni kell, sőt aki legkorábban megkezdi annak van a legnagyobb reménye a széleskörű megrendelésekre és a leggyümölcsözőbb kapcsolatok kialakítására.

így hangzik a kérdés a végsőkig leegyszerűsítve. Persze a maga gyakorlatában már sokkal komplikáltabban, sokrétűbben, valamennyi ellentétével összefonódva jelentkezik. Az angol politikai vonalvezetés például igen messzire jutott ezeknek a tényeknek a felismerésében. S most ne is időzzünk annál a megállapításnál, hogy milyen sebezhető pont az angol szigetország egy hidrogén- bombás rakétaháborúban. — Inkább vizsgáljuk meg azt, hogy milyen gazdasági meggondolások késztetik az angolokat a szocialista országokkal és köztük elsősorban a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére.

Az angol—szovjet kereskedelmi szerződés

A napokban megkötött szovjet—angol kereskedelmi szerződés jó alkalmat nyújt arra, hogyha elnagyolva is, de főbb vonásaiban ismertetve, körvonalazzunk néhány alapvető gazdasági problémát. A kérdést talán így kellene feltenni: mi készteti Angliát arra, hogy igyekezzék elmélyíteni kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval? Ugyanakkor mi az akadálya annak, hogy ezeket a kapcsolatokat oly szintre emelje, amely jóval magasabb az eddiginél, sőt a most elértnél is és amely Angliának is érdekében állana?

A kérdés kiindulópontja ismét ott van, ahogy leegyszerűsítve egyszer már bemutattuk. Ha huzamos békés együttélésre kell számítani, akkor rövid időn belül fellép — túl a belső munka- nélküliség ezzel összefüggő problémáján — az angol áruk elhelyezési lehetőségének azaz az angol áruk piacának a kérdése. Az angol kereskedelemnek olyan piac után kell kutatnia, mely képes lesz huzamosabb időn keresztül nagyobb mennyiségben felvenni az angol ipar termékeit. Ezt a piacot pedig elsősorban csak a szocialista államok alkothatják, mert Anglia fő tőkés ellenlábasai az USA és a Német Szövetségi Köztársaság, nem csekély sikerrel munkálkodnak azon, hogy konkurrensüket hagyományos piacairól kiszorítsák, s új térhódításait lehetetlenné tegyék.

Angira vonakodott belépni a hat nyugateurópai ország — Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország. Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia — által létrehozott közös piacba. Ezek az országok a terv szerint az elkövetkező években az egymás közötti forgalomban fokozatosan megszüntetik a vámokat, azonban más országokkal szemben ezek a védővámok érvényben maradnak. Ezt jelenti tehát az u. n. közös piac fogalma. Ha a terv sikerül, akkor néhány év múlva a közös piacon kivülrekedt országok — így Anglia is — csak nagy hátránnyal, védővámokkal terhelten, tehát a piacon elhelyezett többi árucikknél sokkal drágábban tudják áruba bocsátani portékáikat ezen a „közös”, az ő számukra természetesen idegen piacon. Ez viszont azt jelenti, hogy a drágább angol árú nehezen kelne el, ami visszahatna a túlnyomó részt exportra berendezkedett angol ipar egész termelésére és az angol gazdaságot igen veszélyes helyzet elé állítaná.

A fonísferling övezel

Felvetődik a kérdés, hogy miért vonakodott Anglia bekapcsolódni az „európai közös piac'1 országainak sorába. Anglia az ún. font-sterling övezeten keresztül még ma is jelentős hatalmat tud magának biztosítani. A font- sterling övezetben Anglia gazdasága vezető szerepet visz. Ez az övezet még ma is 670 millió embert ölel fel — a világ összlakosságának 25 százalékát. A font-sterling övezetben bányásszák a világ aranytermelésének 64 százalékát, mangántermelésének 48 százalékát, teatermelésének 78 százalékát, gyapjútermelésének hatvanegy százalékát, kakaótermelésének 45 százalékát, stb. Ehhez az övezethez a brit imperium országain kívül főleg gazdaságilag fejletlenebb országok, mint pl. Írország, Izland, Burma, Jordánia, stb. tartoznak, azonban gazdasági jelentősége és fontossága az övezetnek elvitathatatlan. Világos tehát, hogy Anglia nem volt hajlandó a

font-sterling övezettel bekapcsolódni az európai közös piacba, és így lemondani önálló gazdasági befolyásáról.

A „közös piac” fenyegető veszélyei ellen nemcsak Anglia, hanem a piacokon kívülálló más tőkés országok is keresnek megoldási formát — szabad kereskedelmi övezet létrehozását, stb. — azonban a mutatkozó megoldási lehetőségek mind olyanok, amelyek az angol ipar közvetlen érdekeit veszélyeztetik.

így pl. a szabadkereskedelmi övezet létrehozása esetén az angol óraiparnak a svájci órák importjával kellene megküzdenie, stb.

A felsorol! piaci

problémák

megoldásában

jelentős segítséget nyújtanának a szocialista tábor országaival létesített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. S hogy ezt Anglia ma még nem fejlesztette ki olyan mértékben, mint ahogy ez az országnak érdekében állt volna, abban Jelentős szerepe van annak is, hogy az amerikai monopóliumok komoly befolyással rendelkeznek az angol gazdasági életben

Azt azonban vitathatatlanul meg lehet állapítani, hogy az angol-szovjet kereskedelmi szerződés megkötése, mely az eddiginél jóval nagyobb és sokrétűbb áruforgalmat ír elő a két ország között, nemcsak ebben a vonatkozásban, hahern abban is, hogy áttörve a kelet-nyugati gazdasági együttműködés Nyugatról mesterségesen emelt falait, előhírnökévé válhat a békés egymást mellett élést gya_ korlatban érvényre juttató további szerződéseknek és megállapodásoknak.

Litván vendégek Szolnokon

TI armincöten vannak és na- gyón messziről érkeztek, hideg tengerek partjairól, a Szovjetunióból. Most itt ülnek a litván turisták a szolnoki MSZBT klubban és hallgatják a Közgazdasági Technikum lányainak szép énekét. Mert valóban nagyon szépen énekelnek és a vendégek néha ujjúkkal kopogják a ritmust, néha pedig — látom — úgy egy kicsit el is dudorásszák, persze csak finoman, hogy az ne zavarja a lányokat.

Aztán megszólal a zongora, hegedűszó száll a teremben, Beethoven és Schubert örökszép dallamai szállnak: a zeneiskolások mutatják be tudásukat. A konferanszié, fehér ruhába öltözött kislány bejelent egy számot, majd a zongora mellé ül és eljátsz- sza Bartók román táncait. A nevet nem jól értették a konferanszié tol mácsol ásásban, hát megkérdik és ö a zongo- j ra mellő válaszol nagy derültség közepette: Cser Mag- dolna. Saját bekonferálására nem fordított elég nagy gondot .. i

A vendégek javarésze Vil- ntusból, a Litván SZSZK fővárosából és Kaunasból az ország másik nagy városából érkezett tíznapos utazásra hazánkba. Huszonnyolcadikén Debrecenben álltak meg ellátogattak Hajdúszoboszlóra (fürödtek gyógyító vízben), aztán a legkorszerűbben felszerelt mikrofonos Ikarusz autóbusszal városunkba érkeztek. A csoport tagjai a legkülönbözőbb foglalkozású emberek közül kerültek ki: van közöttük orvos, mérnök, tanár, kereskedelmi dolgozó, közgazdász, tisztviselő és így tovább. Amikor a műsor véget ért megkérdeztem néhány kedves vendégünket, hogyan érzik magukat — az első néhány nap, vagy inkább néhány óra benyomásai alapján — Magyarországon. Persze, az interjúra nem sok idő jut. mivel a műsor befejeztével rögtön megkezdődik a tánc és a Közgazdasági Technikum lányai máris járják a táncot az előbbi közönséggel. (És nemcsak a férfiakkal: van úgy, hogy egy litván kislány járja egy magyarral)

Ráadásul az újságírót i$ időnként felkérik a vendégek és tánc köziben az ember persze nem jegyzetelhet. Csak táncod — és j ’ érzi magát.

A tért dióhéjban mégis ismertetek néhány véle .nényt: igaz, hogy nagyon hasonlítottak egymásra: minden „interjúalany" mosolygott, felcsillant a szeme és azt mondotta: „Nagyon jói érzem magam. Meghatott a fogadtatás. Hallottam már a magyaros vendégszeretetről, de hagy r.rit jelent ez a szó a valóságban, az-> csak most ismertem meg". Ezt mondotta Baryza Algirdas tanár, Jonas Pampalas boltvezető és Groznekas Giigorij gépéz- ménöik, akit vezetőnek választottak harrnáncnégyen. És nemessk a hivatalos fogadtatás volt szívélyes; itt Szolnokon nóhányan bementek e— cukorgyár! dolgozó lakásába is: a házigazda örömmel fogadta őket és kedvesen, szívesen beszélt arról: hogyan él ő, hogyan élnek a magyar dolgozók.

M i’közben pedig az újságíró a szavakat hajszolja, már ott vannak a báré ság apró kis dokumentumai is: a magyar lányok kezében képeslapok tűnnek fel Litvánia tájaival és egy-egy címmel, ahová később leveleik íradata indul meg.

Az újságíró éppen össze akarja csavarni töltőtolla kupakját, hogy néhány jólfara- Jott mondatot illesszen a beszámoló végére, amikor Groznekas mérnök beszélni kezd, is litvánul köszöni meg a vendéglátást. Nem hiszem, hogy litvánul túl sokan érették volna a teremben, mégis, amikor befejezte, viharos taps tört ki és ezen persze mindenki nevetett. Aztán Volkova Aelita, az INTU- RISZT (a szovjet IBUSZ) munkatársa oroszra fordította a kis beszédet és az IBUSZ idegenvezetője pedig magyarra. Meleg, baráti szavak voltaik: nem csoda, hogy már litvánul is megértettük. Ekkor az újságíró végleg zsebébe süllyesztette töltőtollát és már kifelé indult, amikor vidám táncmelódia csendült fel és két ujját homlokára illesztve az egyik litván fiú a szarvaskőik át, ezt a nemzeti táncot kezdte járni Aztán a két előresizegzett ujjal rámutatott egy lányra, az rámutatott egy fiúra, az megint egy lányra és az — igen, az újságíró néhu nem kerülheti el, hogy elkapj „ az események sodra — az bizony rám mutatott. Együtt szaladtunk tovább, egyre növekvő láncban, tánclépésben» így tanultam meg én is a litván nemzeti táncot, a szarvaspolkát — bd —

Hruscsov albániai beszédeinek bulgáriai viszhargja

VESZTESEK KESERGŐJE

Angliába« ismét játsszák a „TEUTON KARD“-ot

Angliában bizonyos időre felfüggesztették a Teuton kard című NDK film bemutatását, mert Speidel tábornok rágalmazási pert indított a Plato filmtársaság, a film angliai terjesztője ellen.

A Plato filmtársaság jogtanácsosa a napokban közölte. hogy a filmet ismét műsorra tűzték a mozik, miután kivágták belőle azt a részt, amelyet Speidel tábornok kifogásolt. Ez a rész a francia- országi 1943-as incidensekkel foglalkozik. A film többi része epizódokat mutat be Speidel pályafutásából. Ezek az epizódok Angliában heves vitát váltottak ki.

A Jelenség nem új.

Amióta hazánkban dolgozó nép kezébe vette sorsának intézéséi, amióta a 1J. világháború viharában, a szovjet hadsereg győzelme nyomán gazdája lett az országnak, mindig dacolnia kellett az itthoni és a külföldre szökött ellenség vad üvöltésével, s hazug rágalomhadjáratával. Az ellenség hazug propagandája formában időnként változott, de soha egy percre el nem ült és nem is fog mindaddig elülni, amíg kapitalizmus lesz. Éppen ezért az ellenség ezirányú — nem is mindig hatástalan — tevékenysége ellen állandó harcot kell folytatnunk.

\ nyugati tőkés országok uralkodó körei hajlandók voltak és hajlandók befogadni a más országból, de különösen a népi demokratikus országokból elmenekült, hazájukat, népüket megtagadó személyeket, hogy ezek népellenes gyűlöletét saját háborús céljaikra gyü- mölcsöztessék.

A magyar dolgozó népnek sok magyarul beszélő ellensége van most nyugaton. Az egykori grófok, bárók, ma- gasrangú horthysta és fasiszta tisztviselők —, akik az országot háborúba, a pusztulás szélére vitték —, az amerikai, angol, francia és nyugatnémet háborús körök szolgálatába álltak, eladták testüket, lelkűket dollárért, márkáért.

De kezdjük élőiről:

1944 őszén már nem lehetett kétséges a magyar feudális urak és tőkések előtt a német fasiszta hadigépezet

Szófia (MTI.) Hruscsov szerdai és csütörtöki beszédének nagy visszhangja volt Bulgáriában. A pénteki bolgár lapok kommentárjaikban Hruscsov kijelentéseit a balkáni helyzetről úgy értékelik, mint a Szovjetunió utolsó erélyes figyelmeztetését a nyugati körökhöz, hogy hagyjanak fel a balkáni atom- és rakétatámaszpontok létrehopusztult el, vagy került nyugatra. Több mint félmillió magyar lelte halálát a bombázások és háborús kaland során. Alig volt család, ahol valakit ne sirattak volna. Rom, szegénység, könny, gyász — erről volt akkor ismert az ország. — De nemcsak erről. A távozó urak, a kivert német és magyar fasiszták nyomában, a szovjet hadsereg fegyvereinek győzelme során új élet született, új erő bontakozott ki. Felnőtt nemzedékünk tanúja a helyzetnek és tanúja annak a valóban gigászi erőfeszítésnek, mely a munkások, parasztok és néphez hű értelmiségiek részéről a fasizmus igájából kiszabadult nemzet megmentéséért, a lerombolt ország újjáépítéséért bontakozott ki. És tanúja annak is, ahogyan a Szovjetunió népünknek e gigászi erőfeszítésekben segítségére sietett.

S a hősi erőfeszítés nyomán új élet sarjadt e földön. Az emberek szívébe visszatért a remény; újra és mindjobban látták életük, küzdelmük értelmét. És ebből bontakozott ki az újjászületés, az új élet, ebből sarjadt ki a munkáshatalom.

És mi Iőrién t ez idő

alatt a Nyugatra szökött urak körében? — Eleinte makacsul törekedtek a visz- szatérésre. De nem akárhogyan. Reménykedtek az utolsó órákig az úgynevezett csodafegyverekben; győztesként akartak visszajönni úgy, hogy a dolgozó nép ismét szolga legyen. Ennek kilátása azonban egyre csökkent.

A fegyverek jóformán el sem hallgattak, a hon sebeinek mpg kicsiny része sem

zására irányuló politikájukkal.

N. Sz. Hruscsovnak az a javaslata, hogy a Balkán-félsziget a Béke félszigete legyen, nemcsak a görög, a török és az olasz nép számára lenne előnyös, hanem mindazon népeknek, amelyek a Balkán-félszigeten vagy a Földközi-tenger medencéjében élnek — írja többek között a Rabotnicseszko Delo.

gyógyult be, máris kibontakozott nyugatról az oda szökött úri pereputty zavaros, rágalmazó hangorkánja. S ez a hangzavar mind mérgesebb lett. Hogyne lett volna egyre mérgesebb, hiszen idehaza olyan dolgok történtek, ami a földesurak, iparbárók, részvényesek, volt magasrangú tisztviselők haragját váltotta ki. A nagybirtokokat a volt zsellérek, cselédek, nincstelenek vették kezükbe. Azután a munkásosztály vette tulajdonába a bankokat, a gyárakat s a dolgozó parasztsággal szövetségben a hatalmat. Ahogyan erősödött idehaza a nép hatalma, ahogyan gyarapodtak a szocializmus vívmányai, úgy fogyatkozott nyugaton o közeli visszatérés reménye és úgy csapott mind magasabbra a haza, a hatalomra került dolgozó nép elleni gyűlölet lángja.

És ez a gyűlölet azóta sem szűnt, azóta sem csökkent. Belőle mérges cseppek fakadnak, amelyeket a nyugatiak által létesített rádióadókon, léggömbökbe rakott röpcédulákon és az emigráció sajtóján igyekeznek csö- pögtetni, hogy vele megkeserítsék itthon dolgozó népünk életét. Történjen bármi az országban, vagy határainkon kívül, ezek az urak soha nem mulasztják el azt dolgozó népünk rágalmazására felhasználni.

Reményeik bár megfogyatkoztak, mégsem foszlottak egészen széjjel. 1956 október végén, az ellenforradalom közepette ezek az urak úgy érezték, hogy rövid időn belül beülhetnek ismét ezer holdak tulajdonosaiként a kastélyukba, gyárak, részvények tulajdonosaiként a tőzsösszeomlása. Taligájuk — melyet Hitler háborús szekeréhez láncoltak — mind mélyebb kátyúba, majd a pusztulás árkába zuhant. S ezekben a tragikus időkben az uralkodó köröknek nem az jutott eszükbe, hogy az országot ki lehetne, ki kellene ragadni a pusztulás tátongó örvényéből; meg lehetne, meg kellene menteni a német fasiszta hadsereg utóvéd harcától. — Nem. — Nekik akkor más gondjuk akadt. Szálasi fegyveres bandáival együtt hordták, vitték Nyugatra a nemzet értékeit és vitték „biztonságosabb” helyre irhájukat. Elmentek oda, ahol remélték, hogy a rép haragjával szemben védelmet kaphatnak. Távozásukkor azit hitték ezek az urak, hogy nem hosszú idő múlva visszatérhetnek kastélyaikba, villáikba —, mert azért az ausztriai és nyugatnémetországi szükségszállásaik mégsem nyújtották azt a kényelmet, mint annak idején az alföldi, dunántúli, vagy éppen fővárosi rezidenciájuk. Egyikük-másikuk rá is parancsolt az itthon maradó cselédségre, kilátásba helyezve a közeli visszatérést.

S az ország itt maradt kifosztva, a német és magyar fasiszták által kirabolva, felégetve. A Duna Tisza és más folyók hídjait a visszavonulók kivétel nélkül felrobbantották. Az épületeknek 18, a vasúti kocsiknak 86, a mozdonyoknak 69, a szarvasmarhaállománynak 41, a sertésnllrtm.n.n.'H'n.n.l*. 7 R R?n?nl óksi