Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-30 / 125. szám
( T 1-r 1959. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szervezzük, támogassuk a társadalmi kezdeményezést K A mikor néhány éve napvilágot látott a kormány községfejlesztésről szóló rendelete, sok községben nagy lendülettel induit meg a munka. Akkor az volt a cél, hogy mielőbb, rövid néhány év alatt pótoljunk azokból a szinte évszázados mulasztásokból, amit a múlttól örököltünk. Nincs talán arra szükség, hogy e cikk keretében részletesen felsoroljuk vagy legalább is megpróbáljuk felsorolni egy részét annak, ami akkor, abban az időben közismert volt falvainkban. Sötétség és kultúrálatlanság — így lehetne összefoglalóan jellemezni a régi magyar falut, ahonnan — méltán — menekülni akart mindenki, aki fényre, kultúráltabb élet- körülményekre vágyott. Aki még ezt a falut ismerte, ma csodálkozással, vegyes meglepetéssel áll meg az egyre inkább kialakuló új magyar falu előtt. S akaratlanul is felötlik benne a kérdés: hogyan történt, hogy például .Tászágó, a Jászság egyik legkisebb községe néhány év alatt évszázados elmaradottságot hagyott maga mögött. A négy éve még legelmaradottabbak között emlegetett község 1955 óta, 2 tantermes iskolát, pedagógus lakásokat, orvosi lakást és rendelőt, több százezer forintot érő művelődési otthont kapott — csakhogy a fontosabbakat említsük, S mindezek eredményeképpen megteremtődött egy olyan légkör, amelyből már kevésbé kívánkoznak el az emberek, mint azelőtt. A megtett utat az évek számával mérni, ha a fejlődésről szólunk, nem lehet. Nem, mert az ütem, a fejlődés gyorsasága nem az emberektől független körülmények között jött létre, hanem elsősorban az emberek alkotni akarása teremtette meg. Azoké az embereké, akik községi pártszervezeteink, tanácsaink felvilágosító szavai nyomán megértették: államunk ereje önmagában kevés ahhoz, hogy rövid idő alatt kultúrált községeket teremtsen az elmaradott falvak helyén. S ezek az emberek a tetteket sem sajnálták. Attól sem riadtak vissza, ha ki kellett nyitni a pénztárcát, de attól sem, ha a szerszám nyelét kellett megfogni egy- egy létesítmény megvalósítása közben A közös erő a már említett eredményeket szülte s azon felül még többet. Létrehozott számtalan jelszót, melyek kifejezésre juttatták a kívánságot, hogy véget akarnak vetni a sötétségnek, a petróleumlámpás, térdig sáros falusi életnek. S a jelszavak nyomában kibontakozott egy erőteljes kezdeményezés: tegyünk még többet, mint amennyit anyagi körülményeink engednek, társadalmi munkával támogassuk az évről évre tökéletesedő község- fejlesztéisi tervek megvalósítását. Tavaszi — nyári műsoros DIVATBEMUTATÓ ülönösen el lehet ezt mondani a tavalyi évre, amikor például Karcagon, Kisújszálláson, Tiszaföldvá- ron és még jó néhány helyen annak eredményeként, hogy a helyi tanács már a tervek kidolgozásánál kérte a lakosság segítségét és utána a végrehajtás időszakában a jó kapcsolat eredményeképpen hasznosította is — ugrásszerű volt a fejlődés. Ott pedig — s itt említsük meg Aiaty- tyán községet többek között — ahol nem igényelték, csak tervezték a társadalmi munkát, bizony nehezebben haladtak előre. És ez érthető, hiszen az a néhány százezer forint, amit egy-egy évben a lakosság, a földművesszövetkezetek és helyi vállalatok hozzájárulásából évenként a fejlesztésre lehet fordítani, nem fedezhet minden szükségletet. Szükséges tehát, hogy a növekvő igényekkel egyenes arányban napról napra több ember kapcsolódjon be a társadalmi munkába, segítse a tervek végrehajtását. S ennél a gondolatnál érdemes kicsit időzni. Ugyanig ha az idei községfejlesztési terveket vizsgáljuk, megyei szinten a következő képet kapjuk: A kormány által legutóbb rendelkezésünkre bccsájtott (ár- kiegészítéssel együtt) 69 millió 448 ezer forintot fordíthatunk a megye fejlesztésére. A lakosság pónzbeni hozzájárulása ezen belül valamivel több mint 23 millió forint, tehát éppen egy harmada az egész összegnek. S ha a tervek ismertetése és kidolgozása közben vállalt társadalmi munkát nézzük, még rosszabb képet kapunk. Ennek összege ugyanis alig éri el a két milliót. A társadalmi munka ösz- sízegszerűsége tehát szembeállítva a 69 millióval, alig éri el a 3 százalékot, holott a megelőző években általában 8—10 százalék körül mozgott. S ha ezt az arányt az idén is elérné, csak nagyon gyors számítás alapján is, 69 ezer folyóméter villanyhálózattal tudnánk többet építem, vagy nyolc, az alattyánához hasonló, közepes teljesítményű kút- tal tudnánk javítani községeink vízellátását. A rról szólni most, hogy az alapvető hibát a a tervek előkészítésénél követtük el, amikor nem számoltunk a fentebb említett tényezővel, kicsit „eső után köpönyeg”. Sokkal inkább beszélnünk kell arról a feladatról, ami előttünk, helyi tanácsaink előtt áll. Ugyanis minden ellenkező állítás és túlzottan óvatos előkészítés ellenére is községeinkben lehet kezdeményezésekre bukkanni. Érdemes itt megemlíteni a jászjákóhalmi példát, ahol többezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a járdaépítésnél a Honvéd utca lakói. Vagy a jászfelső- szentgyörgyit, ahol Kalmár István községi tanácstag javaslatára azon a részen kezdik bővíteni elsősorban a vízvezetéket, ahol a lakosság társadalmi munkával járul hozzá a hálózat bővítéséhez E kezdeményezések csírái egy nagyobb arányú kibontakozásnak, amelyet ha tanácsaink, tanácstagjaink megfelelően szerveznek és irányítanak, a nagyobb eredményekhez vezetnek. S itt újra érdemes megállni. Ugyanis ha az előkészítésnél elkövetett hibát ellensúlyozni akarjuk és támogatni azt a nagyon jelentős erőfeszítést, amit a kormány az új helyzetben a községfejlesztésért tesz, elsősorban erről lehet szó: szervezésről, a kezdeményezések felkarolásáról és újabbak ébresztéséről. K ülönösen jó lehetőség kínálkozik erre a most közeledő első félévi tanácstagi beszámolók alkalmával. Tanácstagjaink itt érvelhetnek az elért eredményekkel s azt is elmondhatják, hogy sokkal többet érhetünk el. ha a jelenleg szinte elenyészően kicsi arányt legalább 10 százalékig felemeljük. Ezzel egyszerre két feladatot oldanak meg. Egyrészt meggyorsítják a községek, városok fejlődését, másrészt erősítik tevékenységük és sikereik alapját, a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolatot. Nagy István Ószinlébb, nyílt szó, nagyobb felelősségérzet kiütne — A cukorgyári kommunisták tanácskozásáról — Szerdán délután az eddigi pártnapoktól eltérően nem hosszú beszámoló, hanem csak rövid — bár igen ,,velős”, az egész üzemre kiható problémákat felölelő vitaindító előadás vezette be a cukorgyári párttagok tanácskozását. A téma a mérlegbeszámolóból és az új kampányra való felkészülésből adódó feladatok megvitatása volt. Mitől sárga a fehér ? — azaz, miért sárgult meg az üzemben gyártott cukor, hogyan lehetne ennek elejét venni az új kampányban? Állandóan # visszatérő refrén volt ez a taggyűlésen. Néhá- nyan a raktározás elavult módszerét hibáztatták. Azt állították, hogy ha zsákokban tárolták volna az árut, nem sárgult volna meg. Ezzei az állásfoglalással nem sok jót lehet várni a következő kampány gyártmányainak minőségét, illetően, hiszen más ok is közrejátszott a színeződésben. Erre vall Horváth József elvtáns felszólalása is: — Nem azt néztük, hogy kellő minőségű legyen a cukor, hanem csak a minél nagyabb mennyiségre törekedtünk. A normást ott csaptuk be, ahol tudtuk. Ezzel a módszerrel szakítani kell a következő kampány idején, hiszen nemcsak többet, hanem jobbat is kell évről évre gyártanunk. Horváth elvtárs felszólalása is utal arra, hogy nem a gyár összérdekét, hanem az egyes műszakok minden áron megszerzett elsőségét tartották fontosnak a dolgozók a kampány alatt. A hasonló megnyilvánulások bizonyították, hogy baj van a technológiai fegyelem betartásával. Akadnak olyanok, akik népszerűségüket féltve, nem követelik meg a különböző előírások betartását, bár ez a hivatali kötelességük lenne. A munkaszervezés sem mondható kielégítőnek. Bár az évről évre ismétlődő karbantartásban különösebb lemaradás nincs, az üzem konszerűOkos tsz -- ügyes elnök a tiszasülyi határban a Szolnoki szövetkezet dijában FöldművesHalászcsár május 31-én 20 órakor fővárosi manekenek és művészek közreműködé sével! Bemutatásra kerülnek a Brüsszeli Világkiállításor és a Lipcsei Nemzetközi Vásáron résztvett modellek! Belépődíj: 5 forint. Mindenkit szerettei vár a FÖLDMÜVESSZÖVETKEZE1 HALÁSZCSÁRDÁJA A LEGELŐ szélén húzódik az árok. Azon túl kezdődik a tiszasülyi Kossuth Népe Tsz birodalma. A dűlőn a legelső tanya az elnöké. Ide az árokhoz jól látszik. Kurta kilométer a távolság. Gyalogszerrel pár perc járás, Ze- torral meg egy hosszú füttyszó. Gépkocsival? Hát azzal átjutni egyszerűen lehetetlen a kátyú miatt. Ide érkezett késő délután a tsz beruházási iroda autója. Az árok megállította, de nem sokáig, — mert odaért a Zetor. A dolgozókat viszi a Kossuth Népe Tsz területén keresztül az állami gazdaságba. Ott di- góznak. A három beruházási em- ■berrel együtt felkapaszkodtunk a pótkocsira, s a gumikerekű szinte átugrotta a kátyút, mert ami a gépkocsinak sok, az neki még kevés. Irány a tsz központja. A beruházási emberek is más ügyben, mi is. ök azért, hogy a nemsokára alapozásra kerülő épület helyét kijelöljék, mi pedig — toliforgatók, — hogy megbizonyosodjunk arról a sok igen érdekes dologról, amit erről a nemrég alakult termelő- szövetkezetről járásszerte beszélnek. Úgy emlegetik a Kossuth Népét, hogy okos t6z és ami még igen fontos: ügyes elnök vezeti. Tavasz idején, amikor mée egyik-másik új tsz-ben azon tanakodtak: hová vessenek közös takarmányt, itt egészen mást csináltak. Befogtak a kocsiba és elindultak a határ minden irányába föl det keresni; elhagyottat, — megmű véletlent, Az elnök irányította a földkeresést. S találtak 60 holdat. Az agro- nómus kicsit meg is ijedt, mert azt kérdeze: „Mit csinálunk ezzel a sok földdel?” Mit? „Bevetjük” — mondta az elnök határozottan és be is vetették. így most 80 hold takarmánytermő területük van közös művelés alatt. Már ezek után ki vonhatná kétségbe, hogy nagyon találó a rájuk ragasztott jelző. A ZETOR pedig odaért rendes és potyautasaival a Kossuth Népe Tsz központjába, amire most még csak némi kis jóindulattal foghatjuk rá, hogy központ, de az lesz hamarosan. Keressük az elnököt, de nincs sehol. Nézelődünk. Az új magtárépület ajtajai zárva, sehol élő ember. Nincs szerencsénk, indulhatunk vissza, s akkor feltűnik az úton egy motor- kerékpár. Mozgékony, inasarcú, gyorsbeszédű ember pattan le róla, csupa ideg, csupa tenniakarás. Minden mozdulata erélyt árul el. Bemutatkozik. — Luzsi József, a Kossuth Népe Tsz elnöke. — Mi meg a szerencse fiai vagyunk — kedélyeskedünk és elmondjuk az elnök elvtársnak: miért. Mert azt hittük nem találkozunk vele Beszélgettünk ott az árokparton, ahová leültünk elszívni egy cigarettát. Arról fagguttuk, hogy jó-jó: tavasz- szal vetettek takarmányt, de I ez még nem elég, gondoskodnak-e vajon az elműveI léséről? Luzsi elvtárs szájaszögle- tében megbújik egy kis szánakozó mosoly. Nem mondja ki, de szinte érezzük, hogy gondolja: miféle badarság ilyet kérdezni vérbeli gazdálkodóemberektől ? — Az lenne a mi nagy szégyenünk, ha gyom pusztítaná a silókukoricát, meg a többi veteményünket. Világos, hogy megmunkáljuk. Beszélgettünk és mindinkább megbizonyosodtunk arról, hogy a Kossuth Népe Tsz jó úton halad. Aznap kötötték meg a gépállomással a szerződést: járva silózzák a takarmányt, addig két 20 méter hosszú ároksilót építenek talajgyaluval. A KÖZELMÚLTBAN nagyon ésszerű határozatot hozott a közgyűlés. Abban már jórégen megállapodtak, hogy holdanként ki mennyi takarmányt ad be. A mostani határozat arról szól; mikor és hogyan. Itt a széna. Holdan ként mindenkitől 40 kilogramm jár a közösbe. Ezt a mennyiséget már most mindenki a földről rendeltetési helyére szállítja, így még a nyáron kazalba lesz a mintegy 600 mázsa jóminőségű lucerna és hereszéna. Okos dolog. Egy munkából nem csinálnak kettőt, mint ahogyan a vetőmagot is nyomban a cséplőgéptől szállítják a szövetkezet magtárába. Elbúcsúztunk a Kossuth Népe Tsz elnökétől. S meggyőződtünk arról, hogy méltán van máris jó híre ennek a tiszasülyi közös gazdaságnak, — Szp — Pm. — sítéséhez nélkülözhetetlen nagyobbmérvű felújítások és beruházások megvalósításánál akadozik a munka. Felelőst fontosabb feladatok megoldásánál nem jelölnek ki. Ebből kifolyólag esetenként hárman-négyen intézkednek sokszor homlok-egyenest ellenkezően. így a dolgozók azt sem tudják, kinek az utasítása szerint cselekedjenek. „Sok felesleges munka van emiatt — mondotta Tóth János elvtárs. — Előfordul, hogy majdnem befejezünk egy munkát, s akkor szól valamelyik — addig mással törődő műszaki —, hogy nem jó, metéljük el a vezetéket, s az ő utasítása szerint csináljuk”. Megállapította azt is a taggyűlés, hogy a munkafegyelem meglehetősen laza. Néhányan „reggelizni is kell” jelszóval valóságos lacikonyhát rendeznek az üzemben. A kantinlba való kilógás, a tétlenül ácsorgás sem ismeretlen. Ugyanakkor az új létesítmények idejében való beszerelése munkaerőhiány miatt veszélyeztetett. Éppen azért — vélekedtek az elvtársak — ezen az állapomn haladéktalanul változtatni kell. Igen hosszú kampányra, harmincezer vagon répa feldolgozására van kilátás. Ilyen áUapotok fenntartásával ez a feladat nem oldható meg. Ezért szükséges a munka és a technológiai fegyelem halasztást nem tűrő megszilárdítása, a műszaki irányítás, az erők megfelelő csoportosításának megjavítása. Persze mindez utasításra, két-három ember noszogatására nem valósítható meg. Az szükséges, hogy a párttagok nagyobb önkritikával, őszinte, nyílt szóval feltárják a hibákat, s ne hunyjanak szemet láttukra, mint esetenként eddig. Ha így lesz, s együttesen, megalkuvás nélkül kiállnak az üzem érdekeiért, a dolgozók egészének javáért, eredményes lesz erőfeszítésük. S. B. Kiemelkedő munkával készülnek megyénk gépállomásai az Idei traktoros napra A gépállomások segítségével megyénk termelőszövetkezetei a tervezettnél előbb fejezték be a tavaszi munkákat és a növények fejlődése mintegy 10—12 nappal meghaladta az elmúlt év hasonló időszakát. A növényápoiási munkák során is jelentős részt vállaltak magukra a gépállomások dolgozói. Eddig közel 10 ezer holdon végezték el a gépi kapálást, a továbbiakban pedig még 60 ezer hold földön végeznek hasonló munkát. A géppark jelentős növekedésével egyre többfajta munkával tudják segíteni a közös gazdaságokat A közelmúltban érkezett lengyel fűkaszák segítségével 28 ezer hold földön vágják le a takarmánynövényeket Az idén a traktorosok együtt ünnepelnek majd az új tsz-parasztokkal, akik már is nagy elismeréssel nyilatkoznak a gépállomások munkájáról Államunk biztos megélhetést nyújt a gépállomások dolgozóinak. A traktorosok átlagkeresete meghaladja az 1500 forintot, az idénymunkák alkalmával pedig nem ritka a 2—3 ezer forinton felüli kereset sem. A napi munka után kényelmes kul- túrházak, televíziók és sok más szórakozási lehetőség várja a dolgozókat EXPORTRA KÉSZÜL A jászberényi Aprítógépgyárban a Csömör szerelő brigád tagjai Pallai Sándor és Szöllősi Mihály lakatosok a 20 ezres forgó kemencére a futógyűrűt szerelik fel. Kétszáz új közgazdászt négyszázötven állás vár Az ország összes felsőoktatási intézményeiben az Idén végző hallgatók száma megközelíti a négyezerötszázat. — A műszaki egyetemekről több mint ezeregyszáz fiatal mérnök kerül ki ebben az évben. A bejelentett munkahelyek száma meghaladja a kétezerkétszázat. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemet ebben az esztendőben csaknem kétszáz fiatal közgazdász hagyja el. Részükre több mint négyszázötven munkahely áll rendelkezésre, körülbelül egyharmaduk Budapesten, a többi vidéken. A tudományegyetemekről kikerülő tanárok közül csak kevesen helyezkednek el a fővárosban, elsősorban a vidéki általános és középiskolákban van szükség pedagógusokra. (MTI). iiiiiiiitiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiHimiHiiiiimiiiiiiiHitiiiii könyvet AJÁNDÉKOZZON szeretteinek és ismerősetek a Mezőtúri Földműves szövetkezet Könyvüzletéből az • • Ünnepi Könyvhét alatt Legújabb kiadású könyvek nagy választékban lyiitiiiMiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiimiiiiiiiiiiibuí ti.
