Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

1959, május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fiz exportgyártmáiiYok bölcsőiénél A Vízgépészeti Válla­lat kunhegyes! telepén bent a műhelyekben és kint az ud­varon hatalmas átmérőjű cső­részeket hegesztőnek, csiszol­nak és rendezgetnek. Az ön­tözési munka miár korábban bevégződött. Az az egy-két javítás, ami adódik, már nem képezi a munka gerincét. Azok a hatalmas csőalkat­részek Jugoszláviának ké­szülnek. Rövidesen Kupinic- ben, a Száván lesznek felsze­relve zsiliprendszerrel. Bent a műhelyben Vincze Sándor brigádja serénykedik. Mind fiatalember. Maga a brigádvezető sem mondható idősnek. Inkább a szakmában öreg már. Közel két évtizede formálja az acélt. Megállunk náluk egy kicsit, de nem azért, mintha hozzájuk ha­sonló jó brigád nem volna a telepen, mert a Faragó-, Ká­nya- és Borbély-brigád is az élenjárók közé tartozik. Még­is van valami érdekes ebben a brigádban. Nem most verbuválódtak össze, már jóval korábban. A szakmában jártas Vincze kü­lönös ember, ami abban nyil­vánul meg, hogy szereti azt a feladatot is, ami' nem a legkönnyebb. A brigád tagjai az üzem legfiatalabbjailból tevődnek ki. Mivel más brigád nem fo­gadta őket, így Vincze ösz- szegyűjtötte az egyszerű pa­rasztgyerekeket. Ügy volt vele: majd belejönnek a mun­kába. Az a pár hónap, ami alatt kevesebbet keres egy­két százassal, később „majd bejön”. Szabó Elemér, Die­nes Sándor is így került a brigádba. A brigádvezető nem sajnál­ta a fáradságot. Tanította a szakmára őket, a legkisebb kilengést is csírájában elfoj­totta. Nem volt durva, inkább megértő jóbarát, de a mun­kának menni kellett. Rövide­sen összerázódott a brigád. — Megérte a fáradságot — mondja Vincze elvtárs. —Ma a fiatalokból álló brigádomra büszke lehetek. Megállják he­lyüket a szakmában. Egysem kívánkozik el, amiből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy szeretik ezt a munkát és nem utolsósorban a brigád kollek­tíváját is. — Ezzel a kialakult brigád­dal már bátran vállaltam az Indiának készülő exportmun- kát. Igaz, a radiátoros hűtő- berendezés gyártását én sem ismertem. Nekivágtunk a raj­zok alapján és ma már ké­szül az 5 darab, 125 négyzet- méteres radiátoros hűtő, mely az indiai turbinaházak leve­gőjét lesz hivatva hűteni. Az indiai export mellett telik az erő>ből a korszerűsített CSK— 800—b szivattyúk készítésére is. Most teljesen hegesztett kivitelben gyártjuk, így nem­csak hogy olcsóbb, de jobb is. — A jó kollektívának egyik erénye a minőségi munka. Sokat beszélgettünk ebédidő alatt, hogy a brigádnak jól kell dolgoznia, mert sokan megnézik a munkát, no meg a magyar szakmunkásokra nem hozhatunk szégyent. A jó minőség erkölcsi kötelesség is, mert ha mi megkívánjuk a pékektől, hogy jó kenyere; "üssenek, a cipésztől, hogy jó cipőt készítsen számunkra akkor nekünk is kötelessé­günk minőségileg kifogásta­lan gyártmányt kiadni a ké­sünk alól. Faragó László brigádja is eltér az általánostól. Míg a Vincze-brigádnál a vezető a legidősebb, addig itt fiatal se­géd irányítja a jóval időseb­bekből alakult brigádot Nincs náluk sem probléma. A jó szakmai képzettséget elisme­rik az öregeik is és a kialakult kollektív szellem az elért eredményeikben mutatkozik meg. — ob — A TETTEKRE MOZGÓSÍTANI Megyénkben a termelőszö­vetkezetek alakulásával, a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezésével kialakult a fa­lun a magasabbrendű, hat­hatósabb pártmunka lehető­sége. Sokféle akadály, buk­tató hárult ezzel el és sok­annyi mód, alkalom kínálko­zik azóta is arra, hogy a pártszervezetek, azok tagjai, segítői élharcosai legyenek a termelésnek, a szocialista mezőgazdaság kialakításának A megye községeinek legna­gyobb többségében éltek is ezzel a lehetőséggel, s a szövetkezetek döntő hánya­dában megalakították az alap­szervezetet. A kunhegyesi já­rásban mindenütt, a jász­apáti járásban egy kivételé­vel minden szövetkezetben létrehozták már az alapszer­vezetet. Jelenleg is 28 szö­vetkezetben van meg az alap­szervezet létrehozásának le­hetősége. Bár a szövetkezetek nagy részében már megalakultak Fogjátok a kéményt, míg felveszem a pénzt — VALAHOGY így voltak a Törökszentmiklósi Építő KSZ emberei ezzel a műhely- épülettel. Azt tartották, ad­dig ne dűljön össze, míg mi itt vagyunk; — dohog a Tö­rökszentmiklósi Vasipari Vállalat igazgatója. Mérgelődése érthető is, hi­szen az alig két éve készült műhelyépületet máris 20—25 ezer forint kiadással renovál­ni kell. A költség sem hagy- ján, de a sok bosszankodás, a munkafolyamat zavarása is problémát okoz. Van pedig itt tennivaló bőven egyéb­ként is. — Látja ezt az öntözőko­csit? — mutat az udvar szé­lén álló, új köntösben pom­pázó masinára a műszaki vezető. — Roncsokból javí­tottuk. Napokat szaladgál­tunk alkatrészek után. Ha máshová kellett volna, nem vállaltuk volna a javítást, annyi probléma volt vele. De így, hogy a helyi utcákat por- talanítja majd, szívesen csi­náljuk. S nem csak ezt. A jószomszédi viszony jegyé­ben egy ilyen kiselejtezett öntözőkocsit rendbehozunk a kisújszállásiak részére is. — BIZTOSAN nem kell majd lovaskocsival vontatni, hiszen „elfuserált” üzemépü­letük példázza, milyen káro­kat okoz a felületes munka. S ha jól dolgoznak, jobban biztosított a vállalat kapaci­tásának lekötése is. Erre vall a műszaki vezető ma­gyarázatának további része: A Mezőgépgyár által ké­szített kultivátorokat kell most az erdőgazdaságok ré­szére átalakítanunk. A gyár­ból kikerült kultivátorok na­gyon hosszúak, a ccemeteker- tekben nem tudják kellően hasznosítani. Most az öt ka­Furcsa dolgok a gát tövében Cseng a telefon. Szolnokról, a Vízügyi igazgatóságtól a tiszaroffi szakaszmérnöksége; hívják. — Kézit csókolom, Margit­ka! Bujdosná nagyságos asz- szonyt kapcsolja. S Margitka kapcsol. Egy­általán nem lepődik meg azon, hogy 1959-ben ilyen ko­molyan náluk még mindig nagyságos asszonynak titulál­nak valakit. Margitka ezt már megszokta. Az idegen fülének kissé különös — és sokan ki is kérnék maguknak az effajta megszólítást. A Vízügyi Igazgatóságnál azon­ban vannak emberek, akik­nél természetes. De nem ez a legérdekesebb. Vannak en­nél sokkal furcsább dolgok itt, a gát tövében. * Mester János idestova ötö­dik évtizede dolgozik a gát mentén. Régen, a felszabadu­...................................................mii......unni A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI MEZŐGAZDASÁG] GÉPGYÁR felvételre keres esztergályos, általános lakatos szakmunkásokat, valamint mezőgazdasági géptervező mérnököt é9 Ipari gyakorlattal és ké­pesítéssel rendelkező, utó­kalkulációban és könyvelés­ben Jártas az ám viteti vezetőt, akik legalább 5 éves szak­mai gyakorlattal rendelkez­nek. Ezenkívül az 1959/60-as tan­évre érettségizett ipari tanulókat iskoláz be a vállalat esztergá­lyos és villanyszerelő szakmá ban. Jelentkezni lehet a vállalat munkaQgyi osztályán. lás előtt is itt kereste kenye­rét. A tiszaroffi szakaszmér­nökség fizikai munkása jelen­leg. Ahogy ezt mondani szo­kás, igen egyszerű, szürke kis ember. Azt sem tudják róla, hogy a világon van. De em­ber! A télen fát kért a Vízügyi Igazgatóságtól. Nem ajándék­ba, pénzért. Nem kapott. Nagykörűből — mert oda va­lósi — beutazott Tiszaroffra és a szakaszfőnökségen levett kalappal ismételte kérését. Azt mondták neki: „Fa nincs”. Nemsokkal később, a Víz­ügyi Igazgatóság vezetőjének s. k. aláírásával Molnár Pál fakiutalási engedélyt vitt a gátőrhöz. Neki volt fa, pedig erdeje, gyümölcsöse van és igen jómódú ember. Mester János csak egyszerű fizikai munkás, ö nem tud vendégül látni senkit— hozzá el se mennének. — Molnár Pál an­nál inkább. * Nagy Mihály gátőr egy al­kalommal bevitte az úgyneve­zett „sjktát" a szakaszmér­nökségre. Ezen jegyzik fel a munkások nevét, teljesítmé­nyét és ennek alapján készül az irodán a bérjegyzék. Nagy Mihály az utolsó név alá oda­írta a magáét. Irodai nyelven, záradékolta a „sdktát”. — Ez így nem jó — mond­ta neki Bujdos Lászlóné. — Miért? — kérdezte Nagy Mihály. — Magának ehhez semmi köze. Nem jó és kész — így Bujdos Lászlóné. (A jómodor­ral egy kis baj van.) A gátőr másnap észrevette, miért nem jó a „sikta”. Ide­gen nevet talált a munkások között. Mikolás főmérnök szolgálójának a nevét. Szól, Bujdos Lászlónénak. — Ez a személy nem dol­gozik nálam, hogy került ;de? Megkapta a választ. így: — Magának ehhez semmi köze. Hm, hm. * Mikolás főmérnök fontos és felelősségteljes munkát vé­gez. Ez elvitathatatlan. Azt azonban sokan találgatják, nem kis felháborodással, hogy miért áll a rendelkezésére a vízügyi igazgatóság költségén két pár ló. Gyalog nem jár­hat. Dehát talán egy pár is megtenné, még akkor is. ha sok pénze van a vízügynek. A két pár lóhoz alkalmaz­nak két fogatost,' egy éjjeli­őrt. Sokszor előfordul, hogy a "őmérnök lóháton indul a te­rületre. Idáig ez is rendjén van. Csak az a különös, hogy mindig utána megy — vele jár — ilyenkor az egyik fo- gatos. Ez az ember a lovász. Hogy erre miért van szükség, azt ezidáig nem fejtette meg senki, • Mikolás főmérnök felesége időnként bejár Szolnokra vá­sárolni. S amikor megérkezik a hajóval a tiszaroffi állo­másra, már várják a fog?to- sok és a szolgáló: a Vízügyi Igazgatóság dolgozói, akiket az állam fizet. Kézbeveszik Mikolásmá csomagjait és ci­pelik végig az utcákon nem kis feltűnést keltve. Azt persze nem írja elő az Alkotmány, hogy valaki egye­dül vigye a csomagjait. • De azt sem, hogy egy állami vál­lalat dolgozóival vitesse. * És sorolhatnánk tovább. De ennyi is elég. Érdemes lenne körülnézni ott a gát tövében. És akiket illet, azokat szépen vagy csúnyán felvilágosítani arról, hogy magatartásuk, vi­selkedésük nem egyeztethető össze a mai életfelfogással. Emlékeztetni kellene őket ar­ra is, hogy azért nem 1939-et, hanem 1959-et írunk. Szekulity Péter patestből kettőt leszedünk, s később három leszerelt ka­patestből csinálunk majd egy újat. Ezeknek a kis kul- tivátoroknak készítése — egyedi gyártmány lévén — nagyüzemekben nem kifize­tő. A MEZŐSZÖV ezért — meg valószínűleg azért is, hogy elégedett a munkával, — nálunk akarja a csemete­kertekben használható új kultivátorokat is megrendel­ni. — Egyéb gyártmányokkal is segítjük a mezőgazdasá­got. Ebben a negyedévben 480 „Béke” és 200 „Gazda öröme” répavágót készítünk. A „Béke” típusúak ebben a hónapban elkészülnek, a má­sik tipus a jövő hónapban kerül ki az üzemből. — A TERMELŐSZÖVET­KEZETI mozgalmat is segít­jük. A helyi Dózsa Tsz-nek havi 200 óra lakatosmunkát ajánlottunk fel, kutjuk üze­meltetéséhez műszaki segít­séget nyújtottunk, s az istál­lóhoz 260 méter hosszú víz­vezetéket szereltünk fel. így az állatgondozók munkája is megkönnyebbedik, s a jobb vízellátás miatt emelkedik a tejhozam. Helyes volna, ha máshol is így, összefüggésekben, ki­hatásával számolva, a minő­ségre ügyelve végeznék min­den vonatkozásban a terme­lő munkát. Akkor könnyeb­ben fejlődne, eredményesebb volna az üzemek, vállalatok közti együttműködés. Simon Béla ▼»▼TYTYYYTYTTTTTYYYYTYTTYYYT Hoayan lehet mezőgazdasági gépésztanulónak jelentkezni ? A Munkaügyi Minisztérium rendeleté értelmében azok a Szolnok megyei fiatalok, akik mezőgazdasági gépészek akar­nak lenni, a makói 601. sz. Ipari Tanuló Intézetben szerezhetik meg a szükséges ismereteket. Az iskolára minden fiatal je­lentkezhet, aki ebben az évben fejezi be az általános iskolai tanulmányait és legalább kö­zepes tanulmányi eredményt ér el. A jelentkezési laphoz csa­tolni kell: a születési anyaköny­vi kivonatot; az iskolai bizo­nyítvány másolatát; a szakmai alkalmasságról szóló orvosi bi­zonyítványt; a leendő munka­hely — gépállomás, termelőszö­vetkezet, állami vagy kísérleti gazdaság nyilatkozatát arról, hogy a jelen tkezőt a sikeres szakmunkás vizsga után alkal­mazza, valamint ’ az illetékes ta­nács. a KISZ szervezet felvételi javaslatát.' Az intézet a jelentkező tanu­lóknak diákotthoni elhelyezést nyújt. — ahol étkeztetést, rész­beni mosatást, munka- és védő­ruhát, — valamint a tanulmányi eredménytől függően havi ösz­töndíjat biztosít. A tanulók megkapják a szükséges tan­könyveket is 10 forint haszná­lati díj ellenében. A tanulók évi szabadsága 30 munkanap, amelyből 6 napot karácsonykor, 24 napot pedig augusztus hónapban kapnak meg. Az intézetben nyújtott kedvez­ményekkel szemben a szülők gondoskodnak a tanulók felső ruházatáról, fehérneműiéről, lábbelijéről, valp. minit a szük­séges tanszerekről. Tanévkezdés előtt a jelentke­ző tanulók felvételi vizsgát tesznek az intézet felvételi bi- zottsá ?a előtt. „József Attila” Ipari Tanuló Intézet, Makó. | és működnek az alapszerve­zetek, ez nem jelenti azt, hogy járási és városi párt- bizottságainknak nem ugyan­úgy kell törekedni a feltéte­lek megteremtésére, mint ed­dig. — Egyes szövetkezetek szempontjából mindenho egyformán fontos, hogy a kommunisták erejét, aktivi­tását a közös gazdaság erősí­tésére fordítsák. Az alap­szervezetek megalakításának, erősítésének egyik, mondhat­ni legegyszerűbb módját, le­hetőségét, a területi alapszer­vezetektől való át jelentést csak 50 százalékban használ­ták ki idáig. Csak feléből je­lentették át a szövetkezetek­hez a tagokat. Márpedig, míg az át jelentés meg nem törté­nik, legtöbb párttag nem érzi magát eléggé otthon az új helyen. összességében nézve azon­ban az új pártszervezetek erősítésére, fejlesztésére na­gyon komoly gondot fordí­tottak. fordítanak közsé­geinkben. Ezt mutatja az a tény, hogy ezév első négy hónapjában több mint két- szerannyi tagjelöltet vettek fel a pártszervezetek, mint 1958 első hónapjaiban. Tükrözi a pártszervezetek erősödését az is, hogy a tag­gyűlésekről egyre kevesebben maradnak el, s mindig több­több a pártmegbízatásokat végző tagok száma. Helytelen volna azonban a növekvő eredmények mellett elhall­gatni azokat a hibákat, amik éppenséggel a taggyűlések tartalmára vonatkoznak. Sok helyen ugyanis általánosak már maguk a vezetőségi be­számolók is. Az elvtársak sok esetben nem a párthatá­rozatokból, nem azok végre­hajtásából indulnak ki mon­danivalójukkal, nem azok végrehajtásának módját ha­tározták meg, hanem szok­ványos kérdésekkel kezdik. Például: a nemzetközi hely­zettel, ünnepségekre való ké­szüléssel stb. A helyes gyakorlat kiala­kulásának egyik akadálya az, hogy a párttitkár elvtársak nem nyúlnak eléggé bátran a konkrét gazdasági kérdé­sekhez. Ez jórészt magyaráz­ható. Hisz ha azt vesszük, hogy most nemcsak saját maguk, hanem sokuk sorsá­ról, helyzetéről kell dönteni, ■óv'"n naov a felelősség, s ez nagy óvatosságot, nagy megfontoltsá‘got követel. De a nagy, sok feladat, az embe­rek bizalma megannyi bátor­ságot, lendületet adhat eh­hez. Senki sem fogja elma­rasztalni, sem kevésbé be­csülni a párttitkár elvtársa­kat azért, hogy nem minden fontos kérdésre ők találják meg a megoldást. A hangsúly elsősorban azon van, hogy keresni, megtalál­ni minden gondra, problé­mára a legmegfelelőbb meg­oldást. — Hogy kinek az ötlete a legjobb, kinek az el­gondolása a legfigyelemre­méltóbb. az már csak ezután ! jön. A párttitkárok, s az alap- 1 szervezeti vezetőségi tagok [ munkájának lényege a fő , kérdések megválasztásában, s ’ a tettekre, a végrehajtásra való mozgósításában van. Sőt! Nem is hozna jót, ha mindent az ő elgondolásuk szerint tennének. Ugyanak­kor persze tudni kell eldön­teni azt, hogy a felvetések­ből mit lehet és mit nem le­het elfogadni. De az első mindenekelőtt az aktivitás. Az, hogy mindenki ismerje és támogassa a magasabb­rendű, a szövetkezeti élet érdekeit szolgáló kérdéseket, s legyen annak tevékeny képviselője is. Az, hogy munkaközben, vagy akár a közgyűléseken elhangzó hi­bás elgondolásokkal, a közös rovására menő törekvések­kel mindenkor szembeszáll- janak, s megvédjék saját ér­veiket. A kuncsorbai Kossuth Tsz kommunistái például az alapszervezet megalakulása óta kitartóan képviselik a közös érdekeket szolgáló el­gondolásaikat. S nem akad eset, hogy a tsz-tagság meg ne értse, el ne ismerje szán­dékukat, törekvésük helyes­ségét. Itt-ott vannak tapasztala­tok arról, hogy a politikai munkát szervezeti megoldá­sokkal nehezítik vagy azzal elodázzák. Besenyszögön pél­dául három tsz-ben hoztak létre egy pártszervezetet, holott az alakításnak külön- külön is megvan mindenhol a lehetősége. Ügy véleked­nek, hogy ezzel megkönnyí­tik. leegyszerűsítik a mun­kát, merthisz ősszel úgyis egyesül a három tsz, s akkor már nem kell újra szerve­zeti kérdésekkel foglalkozni. Jó dolog az, hogy az embe­rek már megszokják a pers­pektívában való gondolko­dást, az előrelátást. De ez az előrelátás nem valószínű, hogy hasznára válik a szö­vetkezeteknek. így nincs köz­vetlen politikai segítség a gazdasági vezetés mellett, a tagok is joggal hiányolhat­ják a szervezeti életet. — Ugyanakkor hathatósan egyik szövetkezet problémáját sem vitathatják meg, hisz egy- egynél a helyzetet csak har­madrészük ismerheti. Nem lehet ez esetben szó az egyes szövetkezeteket érintő kér­désekben való határozatké­pességről sem és sok más akadály merülhet fel. Pedig a legtöbb, legalapvetőbb mun­ka most van. Most, amikor az emberek ismerkednek, ba­rátkoznak a közös érzésével, gondolatával, amikor válnak a régitől, a megszokottól. Az emberek átneveléséért, a régi és új közös gazdaságok eredményeiért sokat tettek már szövetkezeti alapszerve­zeteink, de a feladat még en­nek sokszorosa. Nem felesle­ges hát megismételni: Ahol lehetséges, ahol a feltételek adottak, a lehető legrövidebb időn belül meg kell alakí­tani az alapszervezeteket. Ha semmiképpen nincs meg ennek lehetősége, akkor párt és KISZ tagok közös csoport­ját alakítsák meg, hogy min­denképpen legyen egy aktí­van tevékenykedő' csoport, amely elindul, hogy a tenni­valókból erejéhez mérten ki­vegye részét. Borsi Eszter SZÁRÍTJÁK a szénát Szászberek határában a Sertéstenyésztő és Hizlaló Válla­lat lucernaföldjeim így sokkal több tápérték marad a szénában és az eső ellen is jobban védve van, mert ha­marabb lecsorog róla.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents