Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-27 / 122. szám

1959. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Művészi telfesitmény — remek szórakozás — ez volt a Honvéd Művészegyüttes díszelőadása — Ritkán szemtanúja a szol­noki színházlátogató, hogy a zenekar ne férne el a orchesterben. A Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitüntetett tíz éves fennállását ünnep­lő Honvéd Művészegyüttes zenekara pedig helyet kért a földszinti páholyülésekben is. Mintegy jelképezvén, a katonaművészek célja: meg­bontani a Szolnokon meg­szokottá vált, változatlan, kispolgári tendenciájú, esz­meiséget nélkülöző operettek, tartalom és mondanivalónéi- küli műsorösszeállítások lég körét. Valóban ez is történt. A „Tíz éves a művészegyüttes” című műsor egészében a for­radalmi eszmeiséget és for­mát összekötő haladó művé­szet, a szocialista-realista megjelenítés sikere volt. A cseh, magyar, szovjet kórus- művészet gyöngyszemeit, a magyar, kínai, ukrán, hor- vát táncszámok csokrát asz­talunkra terítő együttes a nemzetközi és a magyar ha­ladó kultúra betekintésével ajándékozott meg bennünket. Mi jellemezte a felejthetet­len estét? A világjáró daloló, táncoló katonák bűvölő bizonyítékát adták; a művészet és a szó­rakozás összegyeztethető fo­galom. Mindenekelőtt Euró­pa egyik leghíresebb kórusá­ról, az együttes szokatlan nagyszámú férfi énekkaráról kell szólni. Azt is mondhat nánk: az énekkar az együttes legfőbb bástyája, legkiforrot- tabb erőssége, s a legművé­szibb teljesítményt nyújtó közössége. Előadott számaik közül is méltán ragadtatták percekig zugó vastapsra: „Száll a büszke ének” című összeállításuk és Novikov: csodálatos zenéjével a „Győ­zelmi kantáta.” Már maga az énekkar megjelenése, a ka­tonás szimetria-elmélet be­tartása lenyűgözte a néző­hallgatóságot. Ám a legna­gyobb meglepetést a „Dzsun- kák dalával” keltették, a „.Dzsunkák dala” tulajdon­képpen munkadal, ősi kínai robotritmus. Az évezredekkel ezelőtti ősközösségi társadal­makba röpített bennünket, melyet népköltészetileg a ho­méroszi eposzokból a Nyu­gat-indiai szigetvilág mági­kus énekeiből, s a magyar Gellért-íegendákban őrzött őrlő rabszolgalány dalából ismertünk eddig. A kínai ha­lászok primitív munkadalá­ból alkotott gyönyörű kórus­művet az együttes, ezzel Is igazolva, hogy nincs igaz művészet, amely nem a nép­költészet, a népzene, a nép- hagyomány talajából fakad. A népművészet mindenek- előtti tiszteletének becsüle­tének köszönhetik táncaik: a „Drágszéli tánc”, a „Kínai teaszedő lányok tánca”, az Alekszandrov: Ukrántánc és a magyar „Kuruc táborban”, valamint „Reggel a tábor­ban” című táncjátékok hatá­sát. A tömeghatás, a látványos­ság, elsősorban a „Drágaszé­li táncokban” érvényesült leginkább. Már a táncosok sokasága (kilenc pár) és öl­tözetük pazarsága miatt Is. Azt mondhatjuk: a közönség szívét — főként a helyőrség tiszti, tiszthelyettesi állomá­nya — ezzel a táncműsorral láncolták magukhoz legjob­ban. Annál is inkább, mert látni lehetett az együttes parancsnoksága törekvését, a szép női és férfi táncosok összeválogatására. A „Reggel a táborban” cí­mű katonai témájú humoros férfi táncjátékkal sokszor próbára tették a közönség nevető ingerét. A tréfás je­lenetekkel telített Sásdi-Se- regi-Barta tánckompozició volt a műsor kacagó száma. A táncok fejedelme vi­szont Vasadi Sebestyén: Ku­ruc táborban című koreográ­fiáját illeti. Az ügyességük­kel vetélkedő, kardforgató kurucok és labancok életének megjelenítése próbára tette a művészek állóképességét, ak­robatikus készségét, sőt (ami leginkább feltűnt) kardvivó tudását is. Szinte lehetetlen­1957-ben Japán volt a világ legnagyobb íilmgy ártója Az UNESCO most közzé- tet jelentése szerint 1957-ben Japán volt a világ legna­gyobb filmgyártója. Japán­ban ebben az évben 443 já­tékfilmet állítottak elő, míg az Egyesült Államokban csak 378-at. India, amely 12 nyelven készít filmeket, 295 filmet, Honkong 217-et és Francia- ország 142-őt gyártott. Becslések szerint az elmúlt évben világszerte 10 milliárd nézője volt a világ filmgyár­tásának. Kulturált szcrakczást szeretnénk — Levél a szerkesztőséghez — 1957- ben három szövetke­zeti italbolt működött Be- senysizögön, mindegyiknek meg volt a maga törzsközön­sége, amely miatt házastár­sak, jegyespárok együtt nem kívánták látogatni ezeket az intézményeket. A nők az ab­lak alatt várták párjaikat, akik gyors egymásutánban hajtottak fel két-három fröcs- csöt. A vége részegség volt. Artikulátlan hangok, késsel vágható füst, bűz jellemezték az italboltokat. 1958- ban azután a helyi fmsz a visszatérítésiből kis­vendéglőt építtetett. Ehhez ízléses kerthelyiség is járult. Ez sokban segített az ital­boltok teremtette áldatlan helyzeten. Ez évben, május második vasárnapján nyitot­ták a helyiséget, a nyolcvan kerti szék még kevésnek is bizonyult. A népi zenekar íz­léses táncdalokat játszott. Mindenki kulturáltan szóra­kozott, részeg embert hír­mondóba sém lehetett talál­ni. Férj feleséggel, fii a menyasszonyával, jövendőbe­lijével táncolt. Nagyon szép estét töltöttünk itt jó hangu­latban. Már nagyon készültünk a következő szombatra. Nagyon fájdalmasan érintett bennün­ket a vezető bejelentése, ami­kor közölte, hogy felsőbb uta­sításra zenészeket nem alkal­mazhat. Csak zenegépet, vagy rádiót ijaszr,álhatnak. Termé szetesen nem nyugodtunk bele a válaszba, hiszen a kis­vendéglőbe súlyos ezreket fektetett bele a tagság. Ér­deklődésiünkre megtudtuk, hogy a MÉSZÖV a zenészek­re nem ad létszámkeretet, így órabérüket nem lehet elszá­molni. Most azt kérdezzük, in­kább részeg emberekkel le­gyen tele az utca, a tánchelyi­séget pedig verje-e fel a gaz, mert nincs keret? Mi, falusi fiatalok fel akarunk emel­kedni a városi nívóhoz kultú­rában, munkában, szórako­zásban, Nem akarjuk a régi verekedő falusi életet élni. viszont az sem megoldás, hogy Szolnokra, a Tisza Szál­lóba járjunk táncolni. A rádió ma már minden háznál megtalálható. Sokhe­lyütt zenegép, sőt magneto­fon is van. Ezek jók egy csa­ládi összejövetelre, de nem száz-százhúsiz fő szórakozta­táséra. Kérjük a MÉSZÖV és az fmsz vezetőségét, hogy pana­szunkat lehetőleg ne az ősz beálltakor, hanem azonnal orvoso’éáik. A besenyszögi fiatalok ne­vében: Fejes István, Danyi Károly, Csojbók György, Donkó Ilona, Csár Miklós, Szokoli Piroska, Nagy Mária, Héja Jusztina. nek tartjuk, hogy nem nyer­nének világbajnokságot a kardvívásban. Tapsot, lelkes ujongást mindenesetre any- nyit nyertek, amennyit keve­sen kapnak meg Szolnokon. A két főerősséghez (a kar­énekhez és a tánckarhoz) mérten halványabb teljesít­ményt kaptunk a népizene­kartól. Kőrőssy Marianne szólóéneke pedig kimondot­tan gyengén sikerült. Míg a katarzisokra késztető énekze­ne és tánc után szívből de­rülhettünk a Császár-Groll harmónikakettós mutatvá­nyos előadásain, megőrizzük az imponáló műsorközlés kel­lemes hatását, a Központi Honvéd Zenekar kitűnő sze­replését is. Külön-külön nem lenne ér­telme végigboncolgatni a műsorszámokat, melyek együttesen alkottak nagysze­rű ajándékot, amit Szolnok közönsége kapott a Honvéd Művészegyüttestől — borzák Tizennyolcéves háztulajdonos Egyszerű kis pikéruhában, tizennyolc évének minden bájával ül előttem a nap hőse. A kérdésekre elfogu­latlanul válaszol, hiába, a nyilvános szereplést is meg lehet szokni. Már pedig Nagy Katinak, a Verseghy Gimná­zium érettségiző növendéké­nek az utóbbi napokban ala­posan kijutott a nyilvános­ságból. Az egész néhány héttel ez­előtt kezdődött, amikor Szol­nokon megtartották a Fur­fangosok Országos Bajnoksá­gának elődöntőjét. Kati nem akart elmenni, végül nagy unszolásra ráállt. Amikor az urnából az ő jegyének a szá­mát húzták ki, akkor meg a színpadra nem akart felmen­ni. Végül mégis felkerült a világot jelentő deszkákra, ahol ügyességével, rátermett­ségével, sok idősebbet meg­előzve jutott a Budapesten tartandó döntőbe. Ez a döntő vasárnap zaj­lott le a televízió nézői előtt. Igen sok szolnoki izgulta vé­gig a televíziós közvetítést. Egymásután estek ki a favo­ritok és a végül bennmaradt négy között Izgatottan figyel­tük a 49-es számot viselő IIIIIIIHIIIIIIIinilllilllllllllllllllllllllMIIIIIIHIIIIIIIHIHIIIIIIHIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIimillllllllllllll Több nagyjelentőségű tudományos munkát jelentet meg az idén az Akadémiai Kiadó Az Akadémiai Kiadó ez évi terveiben számos nagyjelen­tőségű tudományos munka kiadása szerepel. Még a nyá­ron megjelenik az új magyar lexikon első kötete. Ezt mint­egy ezer tudós és gyakorlati szakember többéves, gondos munkával szerkesztette A A magyar viruskutatók nemzetközi elismerést vívtak ki Milánóban rendezték — háromszáz küldött részvételé­vel — a fertőző betegségek­kel foglalkozó II. nemzetközi kongresszust, A magyar küldöttek tudo­mányos előadásaikkal megér­demelt sikert arattak a kong­resszuson. Dr. Csapó József, a László-kórház főorvosa a jár­ványos májgyulladás elleni aktív immunizálás terén vég­zett kutatásokról tartott elő­adást. Dr. Réthi Lajos, a hu­mán oltóanyagtermelő kuta­tóintézet osztályvezetője és dr. Gonda György, a László- kórház orvosa a fertőző be­tegségek esetén a szervezet­ben lejátszódó folyamatokról ás a fertőző betegségek elleni védőoltásokkal kapcsolatos tapasztalatokról számoltak be. A kongresszus tapasztala­tai alapján is megállapítható, hogy hazánkban a viruskuta- tásihoz a tudományos és az anyagi feltételek egyaránt adva vannak, s a magyar ví­ruskutatók munkájukkal nemzetközi éüsmeréstt vívtak ki csaknem háromezer oldalas mű hat nagyalakú kötete több mint negyvenezer címszót tar­talmaz. A lexikon első kötete után a többit folyamatosan, előreláthatólag négyhónapos időközökben, a hatodikat — vagyis az utolsó kötetet — 1960 végén adják ál 1958 őszétől mégy-öthóna- pos időközökben jelennek meg, a magyar nyelv értel­mező szótárának kötetei. A Terra Kiadó rövidesen új típusú, kétnyelvű szemlél­tető szótárok sorozatával gaz­dagítja a magyar szótáriro­dalmat. Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadásának eddig megjelent tíz kötete az idén újabbakkal gyarapodik. További nyolc kötet követi az Apácai Cseri János halá­lának 300. évfordulója alkal­maiból megindított magyar enciklopédia-sorozat Logika című első kötetéi Atníg, áf tnuvcladési oitfon, felépül VÉKONY, szőkehajú, szim­patikus fiatalember ül velem szemben az asztalnál a jász- alsószentgyörgyi tanácsháza egyik helyiségében, Katona István járási tanácstag, a kézség KISZ titkára. A kul­turális életről folyik a szó közöttünk. Csendes beszélge­tésünket néha megtöri az udvaron a téglát rakodó ko­csik zaja. Amint a beszélge­tésből megtudjuk, új műve­lődési otthont kap a község, amelynek építését a követ­kező hetekben kezdik el. A község kulturális életéről a KISZ titkár tájékoztat ben­nünket. Katona István immár ki­lenc esztendeje dolgozik ifjú­sági vonalon. Ismeri jól a község fiatalságát, akik gyak­ran látogatják a művelődési otthont. Az igazgató lelkes, hozzáértő ember, szeretik a községben. A látogatottság is azt mutatja, hogy nagy az igény a kultúra iránt. Az otthon népi együttesének tag­jai csaknem kivétel nélkül mind dolgozó paraszt fia­talok. akik kéthaVonként mu­tatnak be új színdarabot. — Gyakori az ismeretterjesztő és a szakmai rendezvények száma is. A tavasz folyamán két szakmai tanfolyamot fe­leztek be. A Petőfi és az Uj Élet Termelőszövetkezet ezüstkalászos gazdatanfolya­mát több mint ötven fiatal végezte el eredményesen. AZ OTTHON ötszáz köte­tes könyvtára a vasárnap délelőtti kölcsönzések alkal­mával szintén látogatott. — Többszáz olvasó keresi fel rendszeresen a könyvtár he­lyiségét. A könyvtár egyik vonzó erejewhogy számos jó könyv áll az érdeklődők ren­delkezésére. Klasszikus és mai írók művei, szakmai, mezőgazdasági könyvek nagy választékban megtalálhatók a művelődési otthon könyvtá­rában. A községi területi KISZ szervezet foto-szakköre is jól működik. A szakkör tag­jai megörökítik a helyi ter­melőszövetkezetek munkáját, amelyekből a későbbiek fo­lyamán kiállítást rendeznek az otthon helyiségében. Ezen a kiállításon mutatják majd be a községben folyó közös munka eredményét és a köz­ség fejlődését. Az ismeretterjesztő előadá­sok száma azonban az utóbbi időben egyre kevesebb. En­nek egyik oka, hogy a ta­vaszi mezőgazdasági munka jobban leköti az emberek idejét. Másik oka, hogy nem kapnak elég ismeretterjesztő filmet, amellyel érdekesebbé tehetnék az előadást. Pedig nagy szükség lehetne az elő­adásokra, főleg a szakmai, mezőgazdasági kisfilmekre, hiszen ez iránt mutatkozik meg a legnagyobb érdeklő­dés. Hasznos lenne, ha a ta­vasz folyamán sem hagynák abba az előadások megren­dezését. Ehhez azonban több segítséget kell nyújtani a helyi szerveknek és a község lakóinak is. A község nyári kulturális tervei igen biztatóak. A fia­talok traktoros iskolát sze­retnének beindítani, amelyre máris szép számmal jelent­keztek. Jó elképzeléseik Van­nak az idősebbek foglalkoz­tatására is. Június folyamán dolgozók iskoláját indítanak be, hogy a dolgozók műve­lődési lehetőségét biztosítsák. A FIATALOK általában sokat fáradoznak azért, hogy minél jobb kulturális élet alakuljon ki a községben. — Számosán jelentkeztek arra is, hogy társadalmi munká­ban segítsék az új művelő­dési otthon felépítését. Hasz­nos lenne azonban, ha az elő­adások minél gyakoribb megrendezéséről továbbra sem maradnának le. Rendez­zenek több, érdekesebb isme­retterjesztő előadást, hogy még jobb, még élénkebb kul­turális életet teremtsenek a községben addig is, amíg az új művelődési otthon fel­épül ... cs. j. fiatal lányt, a szolnoki „szí­nek képviselőjét. Nagy Kata­lin minden kérdésre meg tu­dott felelni. Zenei, képzőmű­vészeti, irodalmi kérdések hangzottak el gyors egymás­utánban, némi ügyességi ver­sennyel tarkítva. A motor- kerékpár letapogatása éppoly jól sikerült, mint Liszt Fe­rencnek és a III. rapszódiá­nak felismerése. Elérkezett a nagy pillanat: eredményhirdetés. Az első dí­jat egy bárhol felépíthető, huszonhétezer forint értékű vikendházat Nagy Katalin, Szolnok nyerte meg. Tanúja vagyok annak is, hogy egyes lelkes szolnokiak még a tele­vízió képcsöve előtt is tap­soltak, pedig igen kevés volt annak a valószínűsége, hogy az ünnepelt meghallja... Miről érdeklődhet az új­ságíró az ünnepektől? Ter­mészetesen a vikendházzal kapcsolatos tervekről. — Pesten az újságíróknak első zavaromban azt mondot­tam, a Balaton mellett aka­rom felépíttetni. Közben azonban gondolkoztam a do­logról és lehet, hogy eladom. A pénzen bútort, kelengyét szeretnék venni. — Egy indiszkrét kérdés: van már kiért? Zavar nélkül, nyíltan vá­laszol: — Még komolyabb nincs. De gondolok a jövőre is. Az érettségivel hogy áll? — Készülgetek szorgalma­san. Csak a matematika ne­héz, meg aztán nem is sze­retem — teszi hozzá, kissé szégyenkezve. Sürgősen meg­nyugtatom, tizennyolc évvel ezelőtt az én érettségimnél is ugyanez a „probléma’2 je­lentkezett ... Megtudom még, hogy be­adta a kérvényét az egye­temre. Oroszikönyvtár szakot választott, mert nagyon sze­reti a könyveket. Könyvtá­ros szeretne lenni. — No és ha nem vennék fel? Tudja: sok az eszkimó, kevés a fóka — idézetn tré­fásan. Madách: Az ember tragé­diája — vágja rá habozás nélkül. Különben akkor se keserednék el, ha nem ven­nének fel. Fiatal vagyok és szeretek dolgozni. Ezért a feleletért én is neki ítélném a vikendházat... Hernádi. Tirmururnmumum ■ Danvin emlékkiállítás Drezdában Pünkösdkor a drezdai Stadt- halle (Vigadó) termeiben em­lékkiállítás nyílt a nagy an­gol természettudós, Darwin emlékére. Darwin híres műve „A fajok eredetéről” száz év­vel ezelőtt jelent meg. A ki­állítás több mint 300 modell és tábla segítségével, vala­mint őskori állatok tudomá­nyos rekonstrukciójával mu­tatja be Földünk állatfajtái­nak fejlődéstörténetét. A ki­állítás anyagát az év máso­dik felében az ország minden részében bemutatják. A fácánbarát }uUá$-i Kopottszalagos zöld kalap­ját baloldalt jelvény díszíti; ötágú Vörös Csillag sugarai­ban, nemzetiszín szalag fö­lött két keresztbe tett puska és öt betű: Vadőr. Neve — Juhász József — paraszti egy­szerűségében mindennapi; de napszítta arca, becsületes te­kintete portréfestő ecsetjére lenne méltó. Süvegeléssel jó napot-tal köszöntik határ- szerte; őmaga legszívesebben a' munkásőrhöz illő „Erőt, egészséget!” üdvözlést fo­gadja. Ezzel köszönt rá most Sza­bó Lajos és Kiss Lajos, a kenderesi Haladás Tsz két gazdája. Mindenikük fácán­tojással — összesen har­minchárommal — kedveske­dik a Bánhalmi Állami Vad­gazdaság emberének; aki vi­szont gondoskodik arról, hogy a gazdák tojásonként 50 fil­lérhez jussanak. Ami a tel­jes igazságot illeti: ezek a becsületes parasztok nem fo­rintok kedvéért gyűjtik össze a fácántojást, hanem jószán- dékból: a népgazdaság hasz­nára. — Járt itt tavaly azNSZK- ból egy nyugatnémet, — em­lékezik Juhász József. — Hallja! az naponta 600 fo­rintot fizetett azért, hogy öt- venszer fácánra emelhesse a puskáját. A zsákmány nem érdekelte, csak a vadászat... No, itt a kenderesi határban kedvére puffogtathatott. — Meg kell hagyni; illett ke­zébe a fegyver! Erre csak helybenhagyólag bólintani lehet, s tovább lép­delni fülelgetve a dűlőn. Juhász bátyánk értője a fegy­verkezelésnek; a munkásőr­ség legjobb céllövői között tisztelik. így koranyáron azon fára­dozik, hogy őszre legyen puskavégre való. Összegyűjti — már ahonnan szükséges — a fácántojást; kotló alá rakja; kikelés után három héten keresztül tojással, ke­ménytúróval csemegézteti a csibéket. Akkor aztán; ki, merre lát!. .. Eddig mintegy 300 tojásnál tart, de ezren alul aligha hagyja abba a gyűjtést. Kőhajításnyira a kiserdőtől megállunk. Juhász József patrontáskájában kotorász, töltényt taszít a csőbe. — Szarka-cserregést hal­lottam — mondja olyan hangsúllyal, hogy a tarka­tollú kártevőnek bizonyára vére fagyna hallatán. Dörren a fegyver, a cső vé­géről kékes-lila füstöt kap el a szél — a tavalyi avarba élettelenül terül el a szarka tetem ... Fácánok, foglyok, fészkét — Juhász József vé­denceinek otthonát — nem fosztogatja többé...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents