Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 4. _• •• ff _7 V tovo muzsikusai A borongós estén lelkes és izgatott emberek igyekeznek a szolnoki Bartók Béla Zene­iskola felé. Az intézet hang­versenysorozatában Nagy Pál zongoratanár növendé­kei lépnek fel önálló zongo­raesten. Az eléggé kis befogadóké­pességű hangversenyterem zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel, amikor Horváth Ju­dith VIII. osztályos növen­dék üdvözlő szavaival meg­kezdődött 'az előadás. Mind­járt az első számban Török Ernő lepte meg a közönsé­get, két finoman átélt Bar­tók művel. Utána néhány kedves preklasszikus szám következett, amelyet Horváth Ida játéka tetőzött be, külö­nösen Türk: Vadászkürtök című darabjával. Gulyás Éva nagy technikai felkészült­séggel előadott Bach: Sol- feggioja után Hegedűs Zol­tán ül't a zongorához, aki­nek szuggesztív Frescobalöi tolmácsolása mély benyomást tett a hallgatóságra. Feltűnést keltett Bódi Dezső érett Bartók és Beethoven játéka, (róla azt mesélik a beavatottak, hogy hamarabb tudott kottából játszani, mint írni, olvasni). Horváth Judit szép „Für Elise”-je és Füleky Agnes kedves hangulatú Schumana- jai után komoly élményt je­lentett Baumstark Rózsika három összefüggő Csajkovsz­kij darabja, kifogástalan technikai képzettségével es mély átéltségével. A többi romantikus szám közül kiemelkedett Sárosd.y Ferenc Poldini-iátéka, külö­nösen a Barcarola. A követ­kezőkben Horváth Judit fi­nom színezetű Chopin, játé­kának és Selmeczi Sarolta rendkívül ügyes Prokofjev előadásának tapsolt a közön­ség. Végül pedig a klshangver- seny befejezéseként újból Hegedűs Zoltán és Sándor Mária következett, akik Pro­kofjev, illetve Bartók játé­kukkal igazolták tanáruk ki­váló pedagógiai képzettsé­gét. cs. j. •V Nap, kél: 4,23 h-kor; nyugszik: 18.59 h-kmr. A Hold kél: 2 53 h-kor; nyugszik: 15,42 h-kor. Időjárási denies Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen zá­poreső, zivatar; élénk ké­sőbb mérséklődő, északi északr. ugati szél. Az éjszakai lehűlés erősödik: A nappali felmelegedés kissé fokozódik. Legmagasabb nappali hő­mérséklet 15—18 fok között. — A RENDŐRSÉG Szol­nok Városi és Járási Kapi­tánysága közli: az alábbi ta­lált és beszolgáltatott tárgya­kat vehetik át igazolt tulaj­donosaik Szolnok Ságvári út 11 szám alatt: férfi és női kerékpárok, 2 db pénztárca pénzzel együtt és egy 11—12 hetes malac. — TIZENÖTÉVES távlati fejlesztési tervet készítenek a Szolnok megyei Vá-góhíd és Húsfeldolgozó Vállalatnál. A nagyszabású tervet a hónap közepén bírálják felül és hagyják jóvá. — DUPLÁJÁRA emelke­dett az idei tavaszon a mű­trágya felhasználás. A tava­szi és őszi kalászosok fejtrá­gyázásához a termelőszövet­kezetek 1000 vagon vegyes műtrágyát használtak fel, a tavalyi 450 vagonnal szem­ben. — KÖZEL 20 MILLIÓ fo­rint rövidlejáratú hitelt igé­nyeitek megyénk termelőszö­vetkezetei az év első há­rom hónapjában. A nem je­lentéktelen összeget műtrá­gya vá-árlásr a, gépállornási munkák kifizetésére és az ál­latállomány szaporítására for­dították. — HOLNAP Kunszentmár tonban lépnek fel a Szigli­geti Színház művészei. Elő­adják a Bástyasétány 77 cí­mű operettet. — A 3004; 1-ES KOR­MÁNYHATÁROZAT alapján egyre inkább törekednek a tsz-ek állatállományuk növe­lésére. Az idén például több mint 4600 tenyész, 3400 hízó­ba állítható szarvasmarhát, 7320 tenyészjuhot akarnak a tsz-ek a határozat biztosította aktión keresztül vásárolni. — BÉKENAGYGYÜLÉST rendez a megyei és városi béketanács május 11-én Szol­nokon a Szigligeti Színház­ban. A Béke Világtanács megalakulásának 10. évfor­dulójának tiszteletére rende­zett nagygyűlés szónoka dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára lesz. — A MEGYE TÖBB hely­ségében elmarad a követel­ményektől az ivóvíz ellátott­ság. A közeljövőben az ivó­víz-ellátás javításában a kun- hegyesi járás kap segítséget: Kunmadarason, Kenderesen Kunhegyesen törpevízmű épül, T ">ma j m onostorá n és Tiszagyendán pedig egyed: kutakkal javítják a vízellá­tást. — NÉHÁNY HÓNAP alatt több mint 300 ezer forinttal emelkedett Jászberényben a takarékbetétek összege. Je­lenleg 500 új betétkönyvvel szaporodott állományban 1 millió 778 ezer forintot kezel­nek. — IRODALMI ESTET tar­tottak május 1-én a szolnoki helyőrségi tiszti klubban. Az esten felléptek a Szigligeti Színház művészei. Hatvani Margit és Molnár Miklós fia­tal művészek megérdemelt sikert arattak. — VIHARKÁR CÍMÉN 7 ezer forintot fizetett ki az Állami Biztosító a szolnoki Szabadság és a tiszaigari Pe­tőfi termelőszövetkezeteknek. — TÁRSADALMI MUN­KÁBAN javítják a Tiszafü­redi Gépállomás kiszistái a helyi Üttörő és a Lenini Kom- szomol termelőszövetkezetek gépeit. fi mihaszna panyigó ✓"Tőitek. így határozza meg '(f- a színlap ennek a kü­lönleges darabnak a műfaját. Azonban ez a játék: az élet. A teljes élet, amelybe annyi sok minden belefér. Szerelem és gyűlölet, féltékenység és elhibázott anyai szeretet, kar­rierizmus és erkölcsi maga- sabbrendűség, tételes törvé­nyek és velük nem teljesen koordinált erkölcsi elvek. A mi életünk kavarog és izzik a színpadon és ha az író nem is tudja, vagy atkarja lezárni a problémát és kimondani az ítéletet, azzal, hogy minket ültet a bírói székbe, mégis ki­mondja. Ez az ítélet: Tisztán és egyenesen kell élnünk. Ez nem könnyű a mi bonyolult világunkban. Nagy lélek, tiszta egyenes jellem kell hozzá. De hiszen mindnyájan így szeretnénk élni és visel­kedni. Ezért kavargóit min­denkiben a sok kérdés a da­rab bemutatója után, ezért találkozott a kritikus még a Kossuth téren is hevesen vi­tatkozó csoportokkal, akik így vagy úgy mérlegelték a szín­padon történteket. A játék Lida Matyusova diáklány harca a boldogsá­gért, az előítéletekkel, a mai társadalom konvencióival, sa­ját vőlegénye kisszerűségé- vel és sokszor a saját érzései­vel szemben. Amint az a da­rab, folyamán tartott tárgyalá­son kiderült, Lida kiesik a robogó vonatból és meghal. Baleset-e, vagy öngyilkosság, nem tudjuk határozottan el­dönteni. De haláláért mégis felelősek vagyunk. Felelős mindenki, aki nem tudja el­hinni, hogy létezik ilyen nagy szerelem. És felelősek azok is, akik elhiszik, de mindent megtesznek, hogy szétrob­bantsák ezt a tiszta, nagysze­rű érzést, a karrier, a tanul­mányút, a közvélemény és sok minden egyéb miatt. Lida meghalt, de nem bukott meg. Vádlottak padjára ke­rültek azok, afcik akár rövid­látásból, akár jóakaratból őt akarták megbuktatni. Ez a vádlottak padja igen különös. A Taláros úr, a bí­ró nemcsak Ítél, nemcsak mérlegel, hanem belefolyik a cselekménybe, megpróbálja irányítani azt. A tárgyalás meg-megszakad és lejátszódik a dráma egy-egy jelenete. Nincs szoros időrend, rég­múlt dolgok keverednek a je­lennel. r~J/ lönös tárgyalás ez. A bíró elé kerül az anya, aki rosszul szerette a fiát. Gyengének, puhának nevelte, üvegházba zárta, és amikor életének nagy szerelméhez ér­kezett, mindent megtett, hogy megakadályozza ezt a házas­ságot, amivel elveszítené fiát. Az ítélet súlya alatt görnyed a fiú, aki a lány iránti sze­relmében üldözte és megfé­lemlítette a leány igazi sze­relmesét. Csak itt érzi át fe­lelőssége súlyát Majka, Lida barátnője, aki nem hisz a nagy érzésekben, aki mindig egyenes, határozott és min­denre van „tétele”. És a bíró előtt áll Péter felesége, aki szintén szereti a férjét, aki Lida szerelmese. De ez a sze­retet csak teher. Egy olyan asszony szeretete, aki soha nem tudja kimutatni ezt, aki gőgös, sértődött, és mégis amikor az élet nagy pillanatai elé kerül, mély lelki nagy­ságról tesz tanúságot. Milyen ember hát Péter Petrusz egyetemi tanársegéd, nagy karrier és kínai tanul­mányút előtt álló jogász, aki mélységesen szereti Lidát, de nem tud harcolni érte? Pé­ter jól ismeri a marxizmust, képzett jogász és hirdeti, hogy a mi társadalmunkban nincs helye hazug konvencióknak, a nőnek joga van a boldog­sághoz és nem lehet beszorí­tani őt, mint az a kapitalista időkben történt, egy rossz házasság poklába. Az ember­nek a mi rendszerünkben joga van a boldogsághoz — hirdeti az előadói emelvényről. Ami­kor azonban az ő életében kellene gyökeres változást előidézni, vállalni a nehézsé­geket, akkor meginog. Érzi és tudja, hogy a társadalom még nem tökéletes, hogy az emberek fejében rengeteg a régi, hogy veszélyeztetné a gatták és szóba sem hozták előtte a szövetkezetei. — Ejnye már no — mondta az egyik reggel, amikor hallotta a hangosbeszélőn, hogy a negyedik tsz is megalakult és valamennyi szomszédja már „benne van’’. S elindult a tanácsháza felé. — Belépek én is — mondta az elnöknek. — Mi a szösz, Panyigó! Ember kell oda. dolgos kéz — így az el­nök és Panyigóra nézett. Az csak felemelte a két tenyerét az elnök arca elé, s mutatta, hogy a munkától kérges az. Az elnök odatolta elé a belépésit, gondolta: kell a tsz-ben is a szaladj ide-sza- ladj oda ember. Ott volt az első baj, hogy a Zöldmező Tsz elnöke nehezen akar­ta a közgyűlés elé vinni Panyigó felvételét. — Ügy sem szavazza meg a tag­ság — mondta Kuczor Márton, az elnök. — Mihaszna ember ez a Panyigó! A dolog dége mégis csak az lett, hogy felhozták a közgyűlésen Pa­nyigó Antal felvételi kérelmét. Az elnök nem tette hozzá, hogy én ja­vaslom, vagy a vezetőség javasolja, a tagságra nézett. jL kkor álU fel a párttitkár. Ismerjük Panyigót. Hontalan ember ő. Nem törődött vele eddig senki. Én hiszem-, hogy ember vá­lik belőle és felemelte karját. Utána emelte — hanem is mindenki — de a többség. A mihaszna Panyigó tehát tsz- tag lett. A falun másként ment vé­gig a gyűlés után. Talán az embe­reket is másként nézte. A gyere­kekkel dehogy állt szóba, és nem kapott göröngyöt egy kóborkutya megriasztására. Ahogy hazaért, mondta a vén nagynénijének: Ké­szítsen, örzse reggelre elemózsiát, megyek a sz-be dolgozni. Áz meg csak nézte, hogyan nyúl Panyigó a sublótfiókba és kivesz egy tízest onnét. Majd elindult a kocsma felé. Olyan gazdás, peckes léptekkel. De nem ám a kuglipá­lyára ment állítani a bábukat, ha­nem be a terembe. S nem is a pult­hoz. Leült az asztal mellé és úgy félvállról szólt a csaposnak: — La­jos, egy nagyfröccsöt! Az meg azt. sem tudta, hová le­gyen a csodálkozástól. De Panyigó utóvégre is vendég volt és hozta az italt. De nem állta meg, hogy meg ne kérdezze az egyik gazdá­tól: — Mi van Panyigóval? — Tsz- tag lett — kapta meg a dolog ma­gyarázatát. Másnap reggel az eligazítás után ugyancsak szentségeit a harcsaba- juszú Gábri, a brigádvezető. — Minek nekem áz ilyen em­ber? Nem tud dolgozni — doho­gott és mérgesen nézte, hogy mi­lyen kényelmesen helyezkedik Pa­nyigó a kertészeibe induló kocsin. — Na, Panyigó, veled mit csinál­jak? — szólt hozzá, amikor kint beosztotta az embereket. — Dolgozok, mint a többi — mondta Panyigó. aki erre az alka­lomra felvette aZ ünneplőféle ruhá­ját — Hát eddig is kapáltam, meg kaszáltam én, mint a többi gazda, csak — nekik! — Ej, ne papolj már. Hordd, ki a fészerből az ablakkereteket, az­után légy ott mindenütt, s ha va­lahol valamire szükség van, segíts! — és ezzel ott is hagyta. 'panyigó meg csak állt, mert * valahogy másképp gondolta a dolgot. De aztán rántott egyet vál­lán, mondván: — Majd elválik, — Vidd már a kabátom a többi­hez. Hozd már errébb a palántáé dobozt. Szerezz már egy kalapá­csot a keret megigazít ásóhoz! — pa­rancsolt neki mindenki. S Panyigó néhány nap múlva nem ment a reggeli gyülekezőhelyre. Ott­hon maradt keserűséggel telve. — Meguntad a szövetkezetei? — kérdezte a nagynénje. — Tudtam én ezt — így a tsz- elnök. — Más itt a baj — szólt a párt­titkár és felkereste Panyigót. Éppen szalonnázott, amikor be­nyitott az ajtón a tsz párttitkára. Lekezeltek, de hogy a titkár nem fogadta el a reggelihez való szíves invitálást, egyből a dologra tértek. — Más keze-lába legyek a szövet­kezetben? Azért léptem én be? Azt hiszik, hogy nem akarok dol­gozni, vagy azt hiszik, hogy nem tudok? — fakadt ki a bánat belőle. — Értem, Panyigó. Igazad van. Reggel gyere dolgozni. Ott leszek az eligazításnál — szólt a titkár és azzal el is ment. Parázs vita alakult délután az irodában. A tsz-elnök sehogy sem akart igazat adni a titkárnak. Már- hogy Panyigóra bíznának valami komoly dolgot! Megjárná azzal a szövetkezet — érvelt. — Én vállalom érte a felelőssé­get szólt a titkár. — Jó ember az, csak eldobtuk magúnktól. Nem néztük embernk. Másnap reggel csakugyan ott volt Panyigó a tsz székháza előtt az elemózsiás batyuval. — Gyere csak ide — szólt a párt­titkár neki és az elnökkel hármas­ban tárgyaltak: — Komoly munka várna rád, tagtárs! A tej elszállítása, be a falusi tejgyűjtőbe, s a jószágoknak az abrak és ez alomhordás. De minden reggel jókor talpon kell ám lenni, mert a városba viszik u te­jünket, az óvodába, meg a kór­házba. Ügy gondoltuk, rád bízzuk ezt a munkát. — Csakugyan? — kérdezte Pa­nyigó. — Csakugyan hát — mondta biz­tatókig a párttitkár és úgy baráti- lag, kedvesen megveregette a vál­lát. A zóta Panyigó minden reggel a többi kocsit megelőzve fogja be a két lovát és elsőnek érkezik a tejgyűjtőbe. Ott meg huncutul viccelődik a jóképű lányokkal, mondván: — Gyerünk lányok, gye­rünk, mert ha nem igyekeztek, máshol keresek menyecskét! S ha a többiek nem látják, úgy titkem- lopva szívesen üt egyet a barna- szemű Rózsi lány gömbölyűségére. Hát ennyi az egész. így változott meg a falu mihaszna Pányigója. TÓTH JÖZSEF ILYEN NAGY SZERELEM Pavel Kohout darabjának bemutatója a Szigligeti Színházban karrierjét; nem bizonyul eleg i erősnek és következetesnek. : Kibúvókat és visszavonulási ; iftat keres. És ez az életébe i kerül Lidänak, aki becsülete- 1 sen és bátran szembefordul a ) maradisággal, aki érzi és < tudja Petrusz hirdetett elvei- : nek igazságát. Csak ő egye- i dűl nem kicsinyes. Ö egyedül i mer bútor lenni. t Ki hát a hibás? Hibás-e I például az egyetem káderese, < aki r.^erpróbálja mérlegre t tenni az érveket és az ellen- 1 érveket. És aki úgy dönt, 1 hogy Péter Petruszt meg kell ( menteni a házassága és az egyetem számára. Hibás-e J maga Péter, aki nem tud dön- i teni, aki meginog, amikor i mindenfelől csak azt hallja: 1 bűnös dolog, amit teszel, hely-, 1 télén, tönkreteszed magadat, ; és szerelmesedet is? < Sok a kérdés a darabban i é valljuk be őszintén, nem i lehet mindegyikre egyértel- ; műén igennel és nemmel fe- ; lelni. De a színmű igazi és hatalmas értéke az, hogy fel- ; teszi ezeket a kérdéseket. • Szembeállít minket minden - nap felvetődhető problémák- > kel és megköveteli, hogy ‘ azokkal szembe is nézzünk. < * . i /f darab teljesen modern < ^ felfogású. Nagy figyel­met, elmélyedést követel. De megéri ezt a figyelmet, erőtel­• jes és tiszta a drámai nyelve. Magas hőfokon izzanak az egyes jelenetek. És a kitűnő . szereplőgárda minden tagja ! dicséretet érdemel. Ritka elő- , i adás az, amelyre azt lehetne . ■ mondani: nincs gyenge pont- , 1 ja. Örömmel jelenthetjük ki, , az „Ilyen nagy szerelem” • szolnoki előadásáról bízvást . ■ elmondhatjuk ezt a dicsére­■ tét. Nógrádi Róbert eddigi legjobb rendezését produkál­'■ ta színházunkban. A feszített, • pergő ütemet egy pillanatra ■ sem engedte ki a kezéből, he­■ lyesen csoportosított és fel- . ■ fogása is tökéletesen megfe­• lelt az írói elképzelésnek.- Ta­lán csak a pincér-humor ti$l­i világos kipoentirozása okoz ■ némi törést. ( . Kvprotnén. k kiemelni Pász­tor Petur vendégdiszletterve- zö kitűnő munkáját. A végig j nyitott függöny előtt játszódó . darab fekete háttér előtt pe- j reg. A villamosmegállót, a , kollégium kapuját egy-egy i ceruzavázlatszerü megoldás- 1 sal készült, alumíniumból i összedolgozott jelzés helyette­sítette. Mégis tökéletes volt ] az illúzió és nyugodtan mond- ; hatjuk: a díszletek komoly c dramaturgiai funkciót töltőt- t tek be. A pályaudvari jeleriet c rendezői, díszlet- és világítási l megoldása pedig külön csilla- 3 gos ötöst érdemel. Lida szerepét Krencsei f Marianne játszotta. Fejlődé- J; sének újabb jelentős állomé- * sa a szerelmes, kedves bátor leány végtelenül rokonszen- vés alakja. Nem hallgathat- £ juk el azt a megjegyzésünket: ^ ezerszer szívesebben látjuk őt f prózai szerepekben, mint ope- j rettben. Egyéniségéhez, meg- 1 jelenéséhez ezek a szerepek j illenek. t A Pétert alakító IványiJó- 1 zsef nagyszerűen ábrázolta a szép szavak bűvöletében éjö ] kispolgárt. Törekszik a jóra ] és a nemesre, de a külső kö- r rülmények gyávává, habozóvá 1 teszik. A lelki vívódást mér- j téktartó, kitűnő eszközökkel 1 ábrázolta. /i tárgyalás vezetője, az . CA emberi lelkiismeret j megtestesítője, a Taláros úr, j Prókai István. Fontos drama- j turgiai funkciót tölt be az ő t szerepe és Prókai ennek ki- , tűnőén eleget is tesz. Szavai, gesztusai, hangsúlyai hozzá­segítenek a jobb megértéshez, a darab lényegének megraga­dásához. Nincs célja a szereplők fél- ( sorolásának. Mindnyájan ki- j tűnőén játszottak. Talán a , káderest játszó Kalocsai Fe- , renc és a feleséget alakító , Győri Ilona ragadtak meg egyénileg legjobban. Győri t Ilona ,iagy jelenetében meg- j érdemelt vastapsot kapott. A Szigligeti Színház veze- ] tősége szerencsésen válasz- j tott. Reméljük, a jövő évad műsorában minél több ehhez hasonló produkciót lesz alkc.l- i műnk élvezni. — ht — ♦ fé űVesek azt mondják: a cirku- X szosok hagyták itt kisgyerek X korában, mások szerint valami bo­♦ londos gólya ejtette ki a csőréből ♦ és attól kezdve lett a falu csavargó } mihasznája. Hogy a faluban min- {denki ismeri, az biztos. Először a t tanítóknak mutatkozott be, amikor X egy hétből csak két napot koptatta | a padot. A vízparton élt ő a hor­♦ gászatnak. A rokonféléje, az öreg ♦ Búzásné, aki „nevelte”, jobbam is ♦ örült a halnak, mint a bétűvetés- 5 nek. Mondta egynéhányszor: Az os- 5 kólától éhes maradsz, de a haltól X tele a gyomor. t A kofák meg jobban ismerték sa- t ját apjánál, vagy anyjánál, ami X azért sem volt nehéz, mert Panyi- X gró sem vélekedett egyikre sem. De X nagyon nem is hiányzott neki. Élt X egyik napról a másikra, a falu, a X kofák kenyerén. Ha piac, vagy ♦ vásár volt, azt sem tudta, hová le­igyen a feje. „Gyere, Panyigó segí- X teni; ide gyere már, emeld le a kast |o kocsiról; vigyázz az árura, míg Xelszaladok váltani”, s a jófene tud- Xja, hogy mennyi mindent bíztak rá. XEgy-két pengő mindig csurrant­♦ cseppent és,élt belőle;, ahogy tudott. •A pénz az élethez kevés volt, de a Xmeghaláshoz sok. 1 A foltosnadrágú Panyigót az sem érdekelte, hogy az egyik évben új tavasz köszöntött a falura.. Az em­berek mentek földet mérni, ő pedig Xa vízpartra, a halakhoz. De azután t is mindig akadt azért olyan, oki ♦ dolgoztatta. Csak azt nem értette tmeg, hogy miért nem lehet élmon- tdani, ha valakinél dolgozott, mert Xlelkére kötötték a gazdák: Ne szólj, ♦ hogy pénzért dolgoztál, mondd, Xcsak segítettél egy kicsit. » Minden falunak megvolt a maga * egy-két panyigó ja. Ezek is ott vol- Xtak, amikor lázbajött a falu a szö­vetkezéssel, az idei tavaszon, csak- •hát őket nem hívta senki a kö- : Izösbe. : f — Tud is az dolgozni! — monda-

Next

/
Thumbnails
Contents