Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

I Némelyik tsz-ben nem halad az építkezés 8. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1959, A tavasz ébredése .... ....m I A szerénység jutalma § Franz von Defregger neves I osztrák festő egyszer hegyvi- jg dóken, forgalmas út mentén § fekvő parasztportát rajzolt §§le. Néhány rosszul sikerült § ceruzavonás után vette észre, f.hogy nem hozott magával 1 rád írgumit. Minthogy a ce- iruzavonásofe fekete kenyérrel iis eltüntethetők, bement a f parasztházba és kis darabka = száraz kenyeret kórt a házi- j asszonytól. = — Még mi kéne? — kér­gdezte mogorván a paraszt­id asszony. jg — Köszönöm, nem kérek i semmi egyebet, csak egy egé- gszen piciny darabka száraz 'Ikenyeret, — felelte a festő, g — No jó, — bólintott a'pa- grasztasszöny. — Menjen csak § vissza a helyére, majd mind- f járt kihozom. i Mekkorát nézett Defreg- iger, amikor pár perc múlva I megállt előtte a parasztasz- Sgzony vajjal vastagon meg- gkent jókora karéj kenyérrel' Sés hatalmas csupor tejjel. Olyan marha én sem vagyok, hogy ezt soká tűr­jem. Tessék munkához fogni!!! Gondoltatok a könyvtárban Aki ezekután Vörösmarty halhatatlan költeményét várná, az téved. Aki ezeket a gondolatokat a minap á Verseghy Könyvtárban el­mondotta, nem költő és „jó órában mundjuk” gondola­tai sem halhatatlanok. A dolog úgy kezdődött, hogy a könyvtár egyik régi olvasója, egy nyugdíjas bá­csi állt meg a pult előtt. Nagy lélegzetet vett és elkezdte sorolni: — Kérek egy könyvet, de lehetőleg ne mai témájú le­1 Sok-sok évvel ezelőtt Írországban történt Az Eulenspáegelből. Mindenbe!} vannak fokozatok 1. 1958. március 20. Drága aranyos Mártikám! Nagyon szégyenlem magam, hogy fiz utolsó két leveledre nem válaszoltam. Tudóm, un­dok kis vipera vagyok, ahogyan mondanád, de az utóbbi időben olyan sok bánatom van, hogy még élni sincs kedvem. Mártiivám! Én nagyon szerel­mes vagyok. Ugye ez megbo- csáj tható egy 19 éves, fiatal lánynak. Pista nagyon aranyos gyerek. Meg kell őt ismerned. Majd egyezer elmegyünk motor­ral hozzátok. Az én drága Pis­tám két évvel ezelőtt érettségit zett. Most motorszerelő tanulói az idén szabadul. Rajtam kivi» csak a motorba szerelmes, s én lassan már féltékeny leszek a kuplungra, a karburátorra s a többi motoralkatrészre. Pista nagyon ügyes fiú. A bátyja vett neki egy roncs mo­tort.. Azt megjavította, s már ki is próbáltuk. Csak úgy marad­tak el mellettünk a kilométer­kövek. Az én Drágám ugyan azt mondta, hogy csak negyvenes­sel mentünk, de én szédítő ro­hanásnak éreztem. Tudod, a mo­torszerelő szakma ma igen jó, lehet keresni. Nagyon sok a magánautó, s munkaidő után mrjd javíthatja a rosszakat. Csak hozzányúl a motorhoz, vagy a sebességváltóhoz, és már­is megvan egy százas. Sajnos, Anyu nem kedveli Pis­tát. Azt mondja, hogy egy érett­ségizett lányhoz , orvos, vagy mérnök ülik. nem motorszerelő. Anyu nem érti meg, hogy mi már más nézetet vallunk, ne­künk már az ..EMBER” a fon­tos. nem a szakmája. Anyunak meg vannak még ilyen kispol­gári csökevényei. Gyakran vitat­kozunk Pista miatt, s én sok­szor telesírom ezért éjszakán­ként a párnámat. De Apu sem ért meg. Vele nem Pista miatt van a’ baj. Ö szereti és becsüli a fiúmat. Még Anyuval is szembeszáll. Az a rettenetes, hogy Apu mindig unszol: ne tespedjek itthon, menjek dolgozni. De mit csinál­jak, ha nem kaptam még meg­felelő állást, pedig végig talpal­tam az egész várost. Fizikai munkára nem megyek. Minek érettségiztem akkor. Nem igaz? Apu azt mondja erre, hogy a fizikai munka nem szégyen, hi­szen ő is lakatos a gyárban, s ha én lebecsülöm a fizikai mun­kát, lenézem őt- is, alánok kö­szönhetem, hogy tanultam. Hát most mondd, nem rémes, hogy nem ért meg senki ott­hon? Te biztosan megértesz, és nekem adsz igazat. Ne haragudj, hogy ilyen hosszú levelet írtam, de ki kellett öntenem a szívem valakinek. Válaszolj gyorsan és nagyon sokat, ölel a Te nagyon szomo­rú barátnőd, a Te Sárid. 2. 1958. május 15. Drága Mártáin! Válaszod nagyon megdöbben­tett, hogy Te, az osztály kitűnő tanulója, mint egyszerű munkás dolgozol az állami gazdaságban. Nyáron kapálsz a tűző napon, télen meg azokat a büdös tehe­neket fejed. Egy érettségizett lány ... Hát ez egyenesen elké­pesztő! S mindezt Te még ter­mészetesnek is tartod. — Sőt!!! Szereted! Ha itt lennél nálunk, kórusban dicsérhetnétek Apával a jól végzett fizikai munka örö­mét. Te ugyan Pistával kapcsolat­ban nekem adsz igazat, de én közben rájöttem, hogy Anyu járt a helyes úton. Hol van már a Pista. Nincs, amióta Róberiet megismertem. Látnád csak Ro­bit, micsoda fess fiú. A város­ban ő öltözik a legelegánsabban. A nyakkendői meg egyenesen csodásak. Egy barátjától veszi, akinek a disszidált nővére küldi Amerikából. Robi ugyan nem érettségizett fiú, de nagyon művelt. Anyunak is tetszik. Nagyon takarékos, jól be tudja osztani a fizetését. Alig egy éve csak, hogy veze­tője a bútorboltnak, de már­is összespórolt egy Pannónia motorra Valót. . S hogy nekem ne kelljen szoronganom a hátsó ülésen, most vett egy oldalkocsit. Hát nem aranyos? Válaszod várja barátnőd Sári. 3.' 1958. július 20. Kedves Márta! Nagyon boldog vágyóit. Egy hete bérelszámolok az egyik vál­lalatnál. A férfiak nagyon ked­vesek, még a könyvelésből Is kijönnek segíteni, ha Idejük en­gedi. Csak a nők kiállhatatlanok. Egyszer már észre vettem, hogy összesúgtak a hátam mögött. De engem ők nem izgatnak. Képzeld Márta, kiderült, hogy Robert közönséges bűnöző volt. Sikkasztott az üzletből, s bútort is csak annak adott, aki a mar-1 kába csúsztatott néhány százast. Szörnyű, hogy mennyi kellemet­lenségünk volt miatta, még ben­nünket is kihallgattak. A legnagyobb újság az, hogy megismerkedtem egy orvossal. Sudártermetű, őszülő halántékú, roppant komoly ember, s van egy álomszép vajszínű Skodája Is. Vasárnap felruccanunk ket­tesben a Mátrába. Charlotte Lemásolta: Papp Péter. Ü Egy gazdag ember gyilkos- I súgót követett el és ezért es- I küdbíróság előtt kellett fe­llelnie, melynek vezetője a § falusi kovács volt. 1 A védőügyvéd ehhez g ko- Ivácshoz fordult és nagy ösz- iszeget Ígért neki arra az leseire, ha sikerül elérnie az I esküdt éknél, hogy ne gyil- gkcsság, hanem emberölés ci­gi mén ítéljék el a vádlottat, gmert így megmenekül az 1 akasztófától. f§ A falu kovácsa váliajta a fel­iadatot.- Az esküdtek ítélet ho- Izatalra vonultak vissza. Amj- § kor később visszatértek a ^tárgyalóterembe, meglehető- gfion megviselt benyomást kel­ttettek. Egyiknek bedagadt az sárra, a másiknak véraláfu- g táscs volt a szeme, a harma- gdiknaik vérzett az alsó ajka sás így tovább..; g A vádlottat emberölésben 1 mondták ki bűnösnek és tíz évi fegyházbüntetésre ítél­ték. Amikor a falu kovácsa másnap jelentkezett a pénz­ért az ügyvédnél, az így szólt hozzá: „Esküdt-társai ki-nézéséből ítélve nem volt könnyű dol­ga, míg rávette őket, hogy ilyen ítéletet hozzanak .. „így is van uram, mondta a kovács, borzasztó önfejűek voltak. Képzelje, minden­áron fel akarták menteni a vádlottat.. A Néplap seprűje £ — No, találd ki koma, mé­ly ik községbe értünk? — ... Kunszentmáríomba! — Honnan tudod? —- Négy szemétdombot szá­moltam össze a híd körül. Az egész megyében tudják, hogy ez egyedül Kunszent- mártonban van. (Aki nem tudná, ezúton közöl­jük vele. A Szelek.) gyen, hanem történelmi. Le­gyen benne külföldi utazás, de ne legyen háború. Legyen szerelmes a könyv, de ne le­gyenek benne erkölcstelen nőszemélyek. Ne írjon sze­gény emberekről, mert nem szeretem az ilyen problémá­kat, de öreg emberekről se legyen szó benne, mert azo­kat meg végképp utálom. — Hát megpróbáljuk .« — mindjárt kérem — kapkodott levegő után a fiatal könyv­tároslány. Gyors konzultáció következett, de bizony ilyen könyvről nehezen tudtak vol­na számot adni, még a leg­öregebb katalóguskészítők is. Végül megállapodtak ab­ban, hogy Alekszej Tolsztoj I. Péterét próbálják megaján­lani. — I. Péter? — morfondíro­zott az öreg. — Nem valami mai paraszt tárgyú dolog? — kérdezte gyanakodva. Mi­kor megnyugtatták, hogy nem, sőt egy hatalmas ural­kodó életéről szól a könyv, felderült az arca. — Ural­kodó az jöhet — mondotta, de be ne csapjanak! Az időközben szépen meg­nőtt sor megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy az öreg végre elszánta magát. Gúnyos tekintetek kísérték az ajtó felé, ahonnan még visszaszólt: — De ha nem jó, megírom a Néplapnak, hogy becsap­tak. Összeborzadtam a rettene­tes fenyegetésre. Es hogy megelőzzem a veszélyt, már jóelőre megírtam. — ht. — Okos előrelátás A mezőtúri Elektromos Tömegcikkek Gyára új gyártmányokkal próbálkozik. A többek között szépkivitelű sakkfigurák ké­szítését határozták el. Ám — mondták az illetékesek — nem elég csak szépnek lenni. Legyen tartós, strapabíró, külső ás' belső hatásoknak ellenálló stb., mert egy saklcfigurának sok mindent ki kell bírni. Ezért aztán a minőségi vizsga során — mielőtt a tömeg gyártási engedélyt meg­adnák — a többek között 120 foltos hőha­tásnak vetik alá a bábákat. Hogy miért kell ilyen magas hőt kiállniok... ? Azért mert pl. az alábbi esetek is megtörténhet­nek — amire viszont a minőségvizsgáló intézetnek gondolni kell. — Ödön! —i ha nem hagy­játok abba rögtön, — tűz­be rakom azt a vacak sak­kot. ^ „ — Egy parasztot nem ta­lálok, de ahelyett majd te szünk egy forintosat... Játszhatunk tovább. ÍD m Gonosz Lélek: Ne tüzeljen már annyira Luciferként... Sátán: Miért ne? A figu­rák 120 fokig bírják.

Next

/
Thumbnails
Contents