Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
I Némelyik tsz-ben nem halad az építkezés 8. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1959, A tavasz ébredése .... ....m I A szerénység jutalma § Franz von Defregger neves I osztrák festő egyszer hegyvi- jg dóken, forgalmas út mentén § fekvő parasztportát rajzolt §§le. Néhány rosszul sikerült § ceruzavonás után vette észre, f.hogy nem hozott magával 1 rád írgumit. Minthogy a ce- iruzavonásofe fekete kenyérrel iis eltüntethetők, bement a f parasztházba és kis darabka = száraz kenyeret kórt a házi- j asszonytól. = — Még mi kéne? — kérgdezte mogorván a parasztid asszony. jg — Köszönöm, nem kérek i semmi egyebet, csak egy egé- gszen piciny darabka száraz 'Ikenyeret, — felelte a festő, g — No jó, — bólintott a'pa- grasztasszöny. — Menjen csak § vissza a helyére, majd mind- f járt kihozom. i Mekkorát nézett Defreg- iger, amikor pár perc múlva I megállt előtte a parasztasz- Sgzony vajjal vastagon meg- gkent jókora karéj kenyérrel' Sés hatalmas csupor tejjel. Olyan marha én sem vagyok, hogy ezt soká tűrjem. Tessék munkához fogni!!! Gondoltatok a könyvtárban Aki ezekután Vörösmarty halhatatlan költeményét várná, az téved. Aki ezeket a gondolatokat a minap á Verseghy Könyvtárban elmondotta, nem költő és „jó órában mundjuk” gondolatai sem halhatatlanok. A dolog úgy kezdődött, hogy a könyvtár egyik régi olvasója, egy nyugdíjas bácsi állt meg a pult előtt. Nagy lélegzetet vett és elkezdte sorolni: — Kérek egy könyvet, de lehetőleg ne mai témájú le1 Sok-sok évvel ezelőtt Írországban történt Az Eulenspáegelből. Mindenbe!} vannak fokozatok 1. 1958. március 20. Drága aranyos Mártikám! Nagyon szégyenlem magam, hogy fiz utolsó két leveledre nem válaszoltam. Tudóm, undok kis vipera vagyok, ahogyan mondanád, de az utóbbi időben olyan sok bánatom van, hogy még élni sincs kedvem. Mártiivám! Én nagyon szerelmes vagyok. Ugye ez megbo- csáj tható egy 19 éves, fiatal lánynak. Pista nagyon aranyos gyerek. Meg kell őt ismerned. Majd egyezer elmegyünk motorral hozzátok. Az én drága Pistám két évvel ezelőtt érettségit zett. Most motorszerelő tanulói az idén szabadul. Rajtam kivi» csak a motorba szerelmes, s én lassan már féltékeny leszek a kuplungra, a karburátorra s a többi motoralkatrészre. Pista nagyon ügyes fiú. A bátyja vett neki egy roncs motort.. Azt megjavította, s már ki is próbáltuk. Csak úgy maradtak el mellettünk a kilométerkövek. Az én Drágám ugyan azt mondta, hogy csak negyvenessel mentünk, de én szédítő rohanásnak éreztem. Tudod, a motorszerelő szakma ma igen jó, lehet keresni. Nagyon sok a magánautó, s munkaidő után mrjd javíthatja a rosszakat. Csak hozzányúl a motorhoz, vagy a sebességváltóhoz, és máris megvan egy százas. Sajnos, Anyu nem kedveli Pistát. Azt mondja, hogy egy érettségizett lányhoz , orvos, vagy mérnök ülik. nem motorszerelő. Anyu nem érti meg, hogy mi már más nézetet vallunk, nekünk már az ..EMBER” a fontos. nem a szakmája. Anyunak meg vannak még ilyen kispolgári csökevényei. Gyakran vitatkozunk Pista miatt, s én sokszor telesírom ezért éjszakánként a párnámat. De Apu sem ért meg. Vele nem Pista miatt van a’ baj. Ö szereti és becsüli a fiúmat. Még Anyuval is szembeszáll. Az a rettenetes, hogy Apu mindig unszol: ne tespedjek itthon, menjek dolgozni. De mit csináljak, ha nem kaptam még megfelelő állást, pedig végig talpaltam az egész várost. Fizikai munkára nem megyek. Minek érettségiztem akkor. Nem igaz? Apu azt mondja erre, hogy a fizikai munka nem szégyen, hiszen ő is lakatos a gyárban, s ha én lebecsülöm a fizikai munkát, lenézem őt- is, alánok köszönhetem, hogy tanultam. Hát most mondd, nem rémes, hogy nem ért meg senki otthon? Te biztosan megértesz, és nekem adsz igazat. Ne haragudj, hogy ilyen hosszú levelet írtam, de ki kellett öntenem a szívem valakinek. Válaszolj gyorsan és nagyon sokat, ölel a Te nagyon szomorú barátnőd, a Te Sárid. 2. 1958. május 15. Drága Mártáin! Válaszod nagyon megdöbbentett, hogy Te, az osztály kitűnő tanulója, mint egyszerű munkás dolgozol az állami gazdaságban. Nyáron kapálsz a tűző napon, télen meg azokat a büdös teheneket fejed. Egy érettségizett lány ... Hát ez egyenesen elképesztő! S mindezt Te még természetesnek is tartod. — Sőt!!! Szereted! Ha itt lennél nálunk, kórusban dicsérhetnétek Apával a jól végzett fizikai munka örömét. Te ugyan Pistával kapcsolatban nekem adsz igazat, de én közben rájöttem, hogy Anyu járt a helyes úton. Hol van már a Pista. Nincs, amióta Róberiet megismertem. Látnád csak Robit, micsoda fess fiú. A városban ő öltözik a legelegánsabban. A nyakkendői meg egyenesen csodásak. Egy barátjától veszi, akinek a disszidált nővére küldi Amerikából. Robi ugyan nem érettségizett fiú, de nagyon művelt. Anyunak is tetszik. Nagyon takarékos, jól be tudja osztani a fizetését. Alig egy éve csak, hogy vezetője a bútorboltnak, de máris összespórolt egy Pannónia motorra Valót. . S hogy nekem ne kelljen szoronganom a hátsó ülésen, most vett egy oldalkocsit. Hát nem aranyos? Válaszod várja barátnőd Sári. 3.' 1958. július 20. Kedves Márta! Nagyon boldog vágyóit. Egy hete bérelszámolok az egyik vállalatnál. A férfiak nagyon kedvesek, még a könyvelésből Is kijönnek segíteni, ha Idejük engedi. Csak a nők kiállhatatlanok. Egyszer már észre vettem, hogy összesúgtak a hátam mögött. De engem ők nem izgatnak. Képzeld Márta, kiderült, hogy Robert közönséges bűnöző volt. Sikkasztott az üzletből, s bútort is csak annak adott, aki a mar-1 kába csúsztatott néhány százast. Szörnyű, hogy mennyi kellemetlenségünk volt miatta, még bennünket is kihallgattak. A legnagyobb újság az, hogy megismerkedtem egy orvossal. Sudártermetű, őszülő halántékú, roppant komoly ember, s van egy álomszép vajszínű Skodája Is. Vasárnap felruccanunk kettesben a Mátrába. Charlotte Lemásolta: Papp Péter. Ü Egy gazdag ember gyilkos- I súgót követett el és ezért es- I küdbíróság előtt kellett fellelnie, melynek vezetője a § falusi kovács volt. 1 A védőügyvéd ehhez g ko- Ivácshoz fordult és nagy ösz- iszeget Ígért neki arra az leseire, ha sikerül elérnie az I esküdt éknél, hogy ne gyil- gkcsság, hanem emberölés cigi mén ítéljék el a vádlottat, gmert így megmenekül az 1 akasztófától. f§ A falu kovácsa váliajta a feliadatot.- Az esküdtek ítélet ho- Izatalra vonultak vissza. Amj- § kor később visszatértek a ^tárgyalóterembe, meglehető- gfion megviselt benyomást kelttettek. Egyiknek bedagadt az sárra, a másiknak véraláfu- g táscs volt a szeme, a harma- gdiknaik vérzett az alsó ajka sás így tovább..; g A vádlottat emberölésben 1 mondták ki bűnösnek és tíz évi fegyházbüntetésre ítélték. Amikor a falu kovácsa másnap jelentkezett a pénzért az ügyvédnél, az így szólt hozzá: „Esküdt-társai ki-nézéséből ítélve nem volt könnyű dolga, míg rávette őket, hogy ilyen ítéletet hozzanak .. „így is van uram, mondta a kovács, borzasztó önfejűek voltak. Képzelje, mindenáron fel akarták menteni a vádlottat.. A Néplap seprűje £ — No, találd ki koma, mély ik községbe értünk? — ... Kunszentmáríomba! — Honnan tudod? —- Négy szemétdombot számoltam össze a híd körül. Az egész megyében tudják, hogy ez egyedül Kunszent- mártonban van. (Aki nem tudná, ezúton közöljük vele. A Szelek.) gyen, hanem történelmi. Legyen benne külföldi utazás, de ne legyen háború. Legyen szerelmes a könyv, de ne legyenek benne erkölcstelen nőszemélyek. Ne írjon szegény emberekről, mert nem szeretem az ilyen problémákat, de öreg emberekről se legyen szó benne, mert azokat meg végképp utálom. — Hát megpróbáljuk .« — mindjárt kérem — kapkodott levegő után a fiatal könyvtároslány. Gyors konzultáció következett, de bizony ilyen könyvről nehezen tudtak volna számot adni, még a legöregebb katalóguskészítők is. Végül megállapodtak abban, hogy Alekszej Tolsztoj I. Péterét próbálják megajánlani. — I. Péter? — morfondírozott az öreg. — Nem valami mai paraszt tárgyú dolog? — kérdezte gyanakodva. Mikor megnyugtatták, hogy nem, sőt egy hatalmas uralkodó életéről szól a könyv, felderült az arca. — Uralkodó az jöhet — mondotta, de be ne csapjanak! Az időközben szépen megnőtt sor megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy az öreg végre elszánta magát. Gúnyos tekintetek kísérték az ajtó felé, ahonnan még visszaszólt: — De ha nem jó, megírom a Néplapnak, hogy becsaptak. Összeborzadtam a rettenetes fenyegetésre. Es hogy megelőzzem a veszélyt, már jóelőre megírtam. — ht. — Okos előrelátás A mezőtúri Elektromos Tömegcikkek Gyára új gyártmányokkal próbálkozik. A többek között szépkivitelű sakkfigurák készítését határozták el. Ám — mondták az illetékesek — nem elég csak szépnek lenni. Legyen tartós, strapabíró, külső ás' belső hatásoknak ellenálló stb., mert egy saklcfigurának sok mindent ki kell bírni. Ezért aztán a minőségi vizsga során — mielőtt a tömeg gyártási engedélyt megadnák — a többek között 120 foltos hőhatásnak vetik alá a bábákat. Hogy miért kell ilyen magas hőt kiállniok... ? Azért mert pl. az alábbi esetek is megtörténhetnek — amire viszont a minőségvizsgáló intézetnek gondolni kell. — Ödön! —i ha nem hagyjátok abba rögtön, — tűzbe rakom azt a vacak sakkot. ^ „ — Egy parasztot nem találok, de ahelyett majd te szünk egy forintosat... Játszhatunk tovább. ÍD m Gonosz Lélek: Ne tüzeljen már annyira Luciferként... Sátán: Miért ne? A figurák 120 fokig bírják.
