Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAf EGYESOUETEKJ (SZOLNOK MEGYEI X. évfolyam, 80. szám. Ara 59 fillér 1959. április 7. kedd. Munkások a termelőszövetkezetekért * Kettős ünnep a Tejipari Vállalatnál l * 1 § » Tudomány-Technika \ . , » 4 UtUUiáUl UiáUiiUUUUUUiUiUUtáUiu« FOGADÁS hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton este foga­dást adott az Országházban. A fogadáson jelen volt Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kiss Károly, Kállai Gyula, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. Résztvett a fogadáson az Elnöki Tanács, a Miniszter- tanács, az MSZMP Központi Bizottsága számos tagja, a politikai, a gazdaság! és a kulturális élet sok vezető sze­mélyisége, a munkásmozgalom veteránjai, Kossuth-díja- sok. Részt vettek a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői is. A fogadás szívélyes baráti légkör­ben folyt le. (MTI). Népünk hálás szívvel gondol a felszabadító hősökre- Tíssünnepség a Ss;glígeti Színházban — Hazánk felszabadulása 14. évfordulójának előestéjén, pénteken az MSZMP megyei és városi bizottsága, a megyei és városi tanács Végrehajtó Bizottsága, a Hazafias Nép­front megyei és városi bizottsága, az MSZBT megyei és városi elnöksége díszüranepólyt rendezett Szolnokon a Szigligeti Színházban. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei Végrehajtó Bizottságá­nak első titkára, Oláh György elv-társ, a megyei tanács VB elnöke, Csótó István elvtárs, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, Csáki István és Horváth Imre elv­társak, az MSZMP megyei VB titkárai, Fodor Mihály é- dr. Sállá Ferenc, a megyei tanács VB elnökhelyettesei, Bereczki László, a Szolnoki Járási Tanács .VB elnöke Sipos Károly elvtárs, az MSZMP városi VB titkára. Kapás A dolgozók tízezrei ünnepelték megyeszerte Április 4**ét Jászberényben talán még az előző évek ünnepsé­gein is túltett az idei meg­emlékezés. Április 2-án a vá­ros valamennyi lakója gyö­nyörködhetett a fáklyás fel­vonulásban, melyen az álta­lános iskolák felső tagozatá­nak növendékei vettek részt. Negyedikén délelőtt ünnepi ülést tartottak a szovjet hő­sök emlékműve előtt: nyolc- kilenc ezer ember hallgatta figyelmesen Bacsa Ferenc elvtárs, az MSZMP városi bizottsága titkárának meg­emlékező beszédét. Díszsor- tűz közepette helyezték el az első koszorúkat az emlékmű talapzatán, majd a honvéd­ség és a munkásőrség dísz- százada tisztelgett az elesett hősök emléke előtt. Április 4-én egész napon át tartó kultúr- és sportműsor szóra­koztatta a herényieket. Karcagon már április 3-án megkezdődtek a felsza­badulással kapcsolatos meg­emlékezések. Este a KISZ székházában díszünnepséget rendeztek, melyen Szentesi László elvtárs, a városi ta­nács VB elnöke mondott be­szédet. A gyűlés után érté­kes műsor következett. Ne­gyedikén reggel 9 órakor kö­rülbelül száz koszorút és sok­sok virágot helyeztek el a hősök emlékművén. Délután sport- és kultúrműsor szóra­koztatta a karcagiakat: szov­jet vendégek is felléptek. Este tűzijátékot rendeztek. Mezőtúron a termelő­szövetkezetekben és a város üzemeiben az ünnep előtt kisgyűléseken emlékeztek meg az évfordulóról. Este hét órakor fáklyás felvonu­lást rendeztek, majd a tábor­tűz mellett messzecsendült á forradalmi dalokat éneklő fiatalok hangja. Április 4-én zenés ébresztő keltette fel a város lakóit, akik a hősök emlékműve köré gyülekez­tek, hogy elhelyezzék koszo­rúikat, virágaikat. Tíz óra­kor tizenegyezer ember gyűlt össze az ünnepi találkozóra. Délután vidám, pezsgő han­gulatban szórakozott a város népe. Az ifjúsági szervezetek a Ságvári Endre kulturális seregszemle keretében mu­tatták be műsorukat; a vá­ros sportpályáin is sokan ta­láltak felüdülést. Este tánc- mulatság zárta az ünnepet. Törökszenfmiklóson április 3-án ünnepi pártna­pokat rendeztek a termelő- szövetkezetekben és az intéz­ményekben, az üzemekben pedig a felszabadulásról szóló megemlékezést egybekötötték a nyereségrészesedések kifi­zetésével. Április 4-én koszo- rúzási ünnepséget rendeztek a Kossuth-téri hősi emlékmű előtt. Búzás Imre elvtárs, a városi tanács VB elnöke tartott ünnepi beszédet. A gyűlésen háromezer ember vett részt. Kunszenímáríonban április harmadikén az egész község gyönyörködött a fia­talok fáklyás felvonulásá­ban. A művelődési otthon­ban április harmadikén este ünnepi gyűlést rendeztek, amelyen Vincze Mihály elv­társ mondott beszédet, csak­nem kilencszáz főnyi hall­gatóság előtt. Már a fák­lyás felvonuláson részt vet­tek a szovjet Komszomol küldöttei is, akik ezután a gyűlésen is megjelentek. — Vincze elvtárs beszédét szín­vonalas kultúrműsor követte. Április negyedikén többszá- zan jelentek meg a szovjet hősök emlékműve előtt, hogy elhelyezzék a hála és kegye­let koszorúit. Turkeve városában áp­rilis 3-án este fények hosszú sora világította meg az utcá­kat: a fiatalok fáklyás felvo­nulását csodálhatták meg az első termelőszövetkezeti vá­ros lakói. Negyedikén zenés ébresztő keltette a kevieket, kik tíz órakor ünnepi nagy­gyűlésen találkoztak Gaál Antal országgyűlési képvise­lővel. A szónok megemléke­zett a tizennégy év előtti nap jelentőségéről. — Ezután megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Délután gazdag kultúr- és sportműsor következett. Kisújszálláson h. Kiss Márton, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke üdvözölte április harmadikén este a városi nagygyűlés részvtevőit, majd Váczi Sándor elvtárs, or­szággyűlési képviselő mon­dott ünnepi beszédet. Más­nap délelőtt tíz órakor a hősök emlékművénél Szabó Gyula elvtárs szólott a ha­zánk felszabadításáért életü­ket adó szovjet katonákról; majd a város termelőszövet­kezetei és intézményed ko­szorút helyeztek el az emlék­mű talapzatán. Tiszafüreden és a ti­szafüredi járásban összesen mintegy tíz-tizenkétezer em­ber vett részt a felszabadu­lási évforduló alkalmával rendezett ünnepségeken. A járási székhelyen április 4-én délelőtt 10 órakor többezren gyűltek össze, hogy meghall­gassák V rebovszky Mihály elvtársat. Ezután került sor a szovjet hősi emlékmű meg- koszoi'úzására. Tiszafüreden és Nagyivánban szovjet ven­dégek is részt vettek az ün­nepségeken. A nagyobb városok és köz­ségek ünnepségein kívül va­lamennyi községben megem­lékeztek az évfordulóról. A falvakban ünnepi gyűléseket rendeztek. A szovjet hősök emlékműve előtt mindenütt díszőrség állott. Mindenütt a hála és a kegyelet virágai borítják a hősök emlékmű­veit. Sípos Károly e'vtárs beszéde — Tisztelt ümiéplő közön­ség, kedves elvtársnők, ked­ves elvtársak! Tizennégy évvel ' ezelőtt 1945. április 4-én a szovjet hadsereg főparancsnokság hí­rül adta a világnak, hogy Magyarország területéről ki­verték az utolsó hitlerista és magyar fasiszta csapato­kat. Azóta évről-évre ünne­peljük április 4-én hazánk felszabadulását, legnagyobb nemzeti ünnepünket. Legnagyobb ünnepünk ez, mert felszabadulásunknak köszönhetjük, hogy sok év­százados belső, és idegen el­nyomás után Magyarország ismét független állam lett. Felszabadulásunknak kö­szönhetjük, hogy a magyar nép visszatérhetett arra az útra, melyen 40 évvel ezelőtt már egyszer elindult Ezután arról szólt, hogy né­pünk a vérrel és szenvedés­sel telített negyedszázados Horthy elnyomás alatt min­dig bizakodva tekintett a Szovjetunióra. A legjobbak harcbaszálltak a kíméletlen terror ellenére is, harcra hívták a nemzet erőit és hir­dették a nép igazságát. Majd így folytatta: — A sötét korszakban a munkásosztály legjobbjai a kommunisták és nem kom­munisták harcot folytattak az illegális pártszervezetek­ben, szakszervezetekben a Rizso, a városi tanács VB elnöke, két szovjet vendég ée többen az üzemek, termelőszövetkezetek kiváló dolgozói kczüL Az ünnepség résztvevőinek sorai között ott voltak a szolnoki üzemek és termelőszövetkezetek vezetői és dolgo­zói, több meghívott szovjet vendég. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Csctó István elvtárs üdvözölte az ünnepségen megjelenteket. Megnyitó szavaiban méltatta a felszabadulás jelentőségét és azt a hatalmas utat, melyet azóta tett meg népünk, mióta a diadalmasan győzedelmesedé szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitleri hordákat és magyar béren­ceiket. A megnyitó ulán Sipos Károly elvtárs, .az MSZMP Szolnok városi VB titkára mondott ünnepi beszédet. Horthy rendszer ellen. A szolnoki illegális kommunis­ta pártszervezet a kultúrális szervezetekben, az üzemek­ben, a munkahelyeken meg­győző szóval leplezte le a fasizmus gazságait és ellene harcra buzdított. Összefo­gásra szólította a dolgozó­kat. A Horthy rendszer nagy pusztításokat végzett elvtár­saink sorában. Sok elvtár­sunk nem érhette meg a fel- szabadulást, Horthy kínzó kamráiban lelte halálát. A népellenes rendszer urai vérgőzös háborúba vonszol­ták az országot. A Szovjet­unió 1941-ben komolyan fi­gyelmeztette az ország akko­ri urait kalandor lépésük következményére. De akkor nagy volt a sietség. Féltek, hogy lemaradnak a Szovjet­unió kirablásáról. Lázálmo­Ölök dicsé sín a hősöknek! A kommunisták vezették az ország újjáépítését A felszabadulás után a kommunista párt harcba szó­lította az ország dolgozó népét. Hunyorgó szemmel jöttek elő az emberek a pin­cék sötétjéből és a párt hí­vó szavára hozzáfogtak az élet megindításához. Éhezve, rongyoskodva küzdve az inf­láció támasztotta nehézsé­gekkel, folyt az újjáépítés. A kirabolt, kifosztott országban a kommunista párt hirdette törhetetlen hittel, hogy lesz magyar újjászületés. A szov­jet hadsereg már a harcok közpette is segítette a ma­gyar nép hősi erőfeszíté­sét. A felszabadulás óta nem volt egyetlen alkalom sem, amikor nem éreztük volna magunk mellett a szocialista tábor és annak vezető ereje a hatalmas szocialista Szov­jetunió bátorítását, erkölcsi­anyagi és nem utolsó sorban katonai támogatását. Mim hűséges barát állandóan ott volt fiatal népköztársasá­gunk mellett. A magyar nép elismerés­sel és hálás szívvel gondol azokra, akik emberileg a leg­többet adták hazánk felsza­badulásáért. Azokra a szov­jet elvtársakra, magyar kommunistákra és hazafiak­ra, akik a hosszú harcok fo­lyamán drága életüket ad­ták felszabadulásunkért. A magyar nép tisztelettel adó­zik a nagy szovjet népnek azért az önfeláldozó támoga­tásért, amelybe népünket ré­szesíti. Népünk a szccializmus híve A magyar munkások, pa­rasztok és értelmiségiek az alkotó munka évei alatt olyan történelmi változást vittek véghez Magyarorszá­gon, amire példa a magyar történelemben nincs. Az országunkban az elmúlt ti­zennégy év alatt közel négy­szeresére emelkedett az ipari termelés. Megyénkben a fel- szabadulás után egy sor új ipari üzem létesült. A Ve­gyiművek, a Tisza Bútor­gyár, Tejipari Vállalat, Me- zőgazlasági Gépjavító, Kő- olajkutató, Dohányfermentá­ló, a Jászberényi Aprító­gépgyár és sok más ipari lé­tesítmény példázza azt a ha­talmas arányú fejlődést, me­lyet a felszabadulás óta elér­tünk. i A következőkben Sipos Ká­roly elvtárs arról beszélt, hogy a nemzetközi imperia­lizmus és a hazai reakció ma­radványai fogcsikorgatva nézték a felszabadult nép al­kotó munkájának eredmé­nyeit. A külső és belső ellen­ségek összefogtak a népi ha­talom szétzúzására, ellenfor­radalmat robbantottak ki. S amikor a csüggedők már min­dent elveszettnek hittek, a nagy testvér, a Szovjetunió újra segítséget nyújtott, má­sodszor is felszabadította ha­zánkat. Majd így folytatta: (Folytatás a 2-ik oldalon.) C zombaton, amikor lát- tam a Hősök terén a felsorakozott díszzászlóaljat, az üzemekből a koszorúzást ünnepségre felvonult több­ezer embert; éreztem, nem­csak szólam, valóság, hogy Április 4 többet jelent dolgo­zóinknak mint általában az ünnepek, vagy évfordulók. Ez látszott az emberek ar­cán, ez érzett az ünnepség hangulatából, amikor a ma­gyar és szovjet Himnusz el­hangzása után elhelyezték a Megyei Pártbizottság koszo­rúját Czinege Lajos, Csáki István és Horváth Imre elv­társak. S miközben a gyász- induló ünnepélyes akkordjai mellett egymásután kerültek a Hősök téri emlékmű talap­zatára a vörös-szalagos ko­szorúk, az arcokon a hála tükröződött. Nem számoltam meg, mennyi koszorút helyeztek el az üzemek dolgozói, de talán nem is lehet ezt számokkal méltóképpen kifejezni. Sok­kal inkább így: az ünnepség vénére a méreteiben is imvo­náló emlékmű talapzatát tel- : jesen elborította a vörösszala­gos koszorúk sokasága. S az internacionálé elháng- zása után katonás vezénysza­vak hangzanak: , LHszzászlóalj, vigyázz. Fo­gadás középről, tisztelegj!” Majd díszmenethez alakul­nak az egységek. Elől a hon­védek; keményen csattan minden lépés, amint elhalad­nak az emlékmű előtt. ]\ éhány méterre mögöttük ^" a munkásőrök követ­keznek. Kortól cserzett arcú idős emberek. Sokuk már év­tizedek óta küzd a sorban népünk szabadságáért, fel­emelkedéséért. A kezek, a sok munkától kérgesre edződött tenyerek határozottan markolják a fegyvert. A szorításban nem kevesebb, mint fogadalom tükröződik: amiért ti küzdöt­tetek, hősi halált halt szovjet élvtársaink, szabadságunk biztos védelmet kap tőlünk, örök dicsőség nektek, akik véretek áldoztátok azért, hogy ma ünnepelhessünk. kát kergettek a Szovjetunió leigázásáról. Kalandor lépé­sükkel a háborút és kínok, szenvedések özönét zúdítot­ták a dolgozó népre. A szovjet nép felkelt ha­zája védelmére, összefogott hősi erőfeszítéssel, s kiűzte hazája területéről a betola­kodókat. A hős szovjet had­sereg maga előtt kergetve a fasiszta csapatokat, sorra szabadította fel a hitleri iga alatt sínylődő népeket. Az uralkodó osztály páni féle­lemmel vette tudomásul a szovjet csapatok közeledtét. A dolgozók azonban tudták, hogy a szovjet hadsereg szá­mukra megváltást, felszaba­dulást hoz. Ezért fogadták felszabadí­tó barátként, ezért üdvözöl­ték fheleg szeretettel hazánk földjén a csillagos katoná­kat, a szovjet hadsereg hős harcosait, a magyar munká­sok dolgozó parasztok, a haladás minden híve.

Next

/
Thumbnails
Contents