Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

Kádár János elvtárs beszéde a pártaktiván

(Folytatás a 2-ik oldalról)

társaság és a többi szocializmust építő ország összefogását érintő kérdésekről szólott Kádár elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a szovjet, a kínai, a román, a csehszlovák elvtársak- kal különböző formákban folytatott eszmecserék bizonyítják: rendkívül bensőséges és baráti a viszony közöttünk.

Üdvözöljük a lengyel eívtáesak erélyes csapását, amelyet a lm ligán okra mértek

A lengyel—magyar viszonyul szólva elmondotta: szívből üdvözöljük és a szocializmust építő népek egysége erősítéseként értékeljük a lengyel népnek és vezetőinek azt az erélyes csapását, amelyet a közelmúltban a Varsóban provokatívan fellépő szocializmusellenes és huligán elemekre mértek.

Kádár elvtárs röviden ismertette a varsói eseményeket. A Lengyel Népköztársaság karhatalmi erői és mun- káísmiliciája a felvonuló tüntető, provokáló — egyébként ne(m nagy létszámú — csoportoknak méltó választ adott: sz4lverte Őket, s az izgatókat. a jázítókat, a bűnösöket letartóz tatta. A mi számunkra kü- lör örvendetes — mondotta Ká 3ár elvtárs — és talán egy etemi ifjúságunk bizonyos

körei számára is megszívlelendő tanulság még mindig —, hogy a varsói egyetemi fiatalság minden hivatalos szervezete és az egyetemi ifjúság többsége elhatárolta magát ezektől az akcióktól, amikor felismerte, hogy ezek mire irányulnak. A rendőrséggel és a munkásmiliciával együtt a becsületes diákok egy része is részt vett a fasiszta, huligán elemek szétverésében.

Kádár elvtárs kiemelte, hogy

az elmúlt hónapokban a Jugoszláv Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között több, mindkét ország népe számára hasznos állami és gazdasági egyezséget kötöttünk, s a jugoszláv— magyar viszony tovább javult.

Közölte az aktívával, hogy

a Szovjetunió kormánya hivatalosan meghívta kormányunkat, képviseltesse kormánydelegációval és a dolgozók küldöttségével a Magyar Népköztársaságot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kivívásának 4{T. évfordulója alkalmából Moszkvában rendezendő ünnepségeken. A történelmi győzelem évfordulóját hazánkban is méltóan megünnepeljük.

Kádár elvtárs a pártaktívát is felhasználta arra, hogy szívből köszöntsön minden szovjet embert, és külön a szovjet tudomány és technika dolgozóit világfaszóló sikerük a mesterséges hold felbocsátása alkalmából

Helyeseljük és üdvözöljük Hruscsov elvtársnak a béke ügyét szolgáló új, nagyjelentőségű nyilatkozatát, amelyet október 7-én adott a New York Times tudósítójának, és amelyben a rakétafegyverek kölcsönös ellenőrzését is javasolta.

— mondotta Kádár elvtárs.

A következőkben Kádár elvtáns megállapította: a kínai útunk és a közelmúlt más nemzetközi eseményei következtében erősödött a Magyar Népköztár'saság helyzete, az ENSZ úgynevezett ötösbizottsága jelentése körül csapott lárma ellenére is.

Bizakodva nézünk a jövőbe.

Népünk és kormányunk a szocializmust építő népek tömörülésének, minden nép és állam békés egymásmelleit élésének, az emberiség általános békéjének a híve.

Ennek megfelelően a normális viszony megteremtésére törekszünk az Egyesült Államokkal és a többi NATO-ál- iammal is. Hogy ez még nincs meg, mindenki tudja, nem rajtunk múlott. Teljesen bizonyosak vagyunk abban, hogy a békés egymás mellett élés eszméje feltétlenül érvényesül, s lekerül az ENSZ napirendjéről is az imperialisták által gyártott „magyar kérdés”. Tudjuk azt is, hogy az a tőkés csoport jár jól, amely tudomásul veszi a népek akaratát, a békés egvmás mellett élés megteremtésében, de hátrányát fogják látni azok a csoportok, amelyek erről nem akarnak tudomást szerezni.

A nép állania erős és erejét tovább növeljük

{Ezután Kádár elvtárs né- hitny belpolitikai kérdésről

SJKÓltg

i

— Népünk állatna erős. Mostanában itt-ott hallani az mperialista uszító rádiókon, de idehaza is, különböző :akciós álmokról, október 23 '.gy november 4 kapcsán, éretném kijelenteni, hogy

tmint tavasszal vereséget jzenvedett a hírhedt „márciusban újra kezdjük” ellenforradalmi jelszó, ugyanúgy még csúfosabb vereség várna minden reakciós álmodozásra vagy provokációs kísérletre.

A forradalmi munkás-paraszt kormány és az ellenforradalmi reakció között fennálló egyéves ismeretség alapján — jelentette ki nagy derültség közepette —, meg lehetnek győződve arról, hogy minden jvokáció megérdemelt vészt kap.

Más kérdésekről szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy, amikor a Magyar Nép- köztársaság erejéről beszélünk, arról, hogy reakciós provokációkat képesek vagyunk csírájában megfojtani és visz- szaverni, gondolnunk kell arra is, hogy ezt az erőt tovább növeljük. Nagyon

fontos fegyveres erőink, a honvédség, rendőrség, határőrség fegyelmének, fegyverbarátságának és egységének erősítése, s az, hogy az egész magyar nép közvéleménye egyforma szeretettel, s mint egymást kiegészítő fegyveres erőre gondoljon rájuk;

Kádár elvtárs a i következőkben foglalkozott a népfront, továbbá a munkástanácsok kérdésével.

A népfront a kommunisták és a kommunistákkal együttműködő párt önki süliek szervezete

— A népfrontot a közeljövőben, erősítenünk kell. Itt azonban van egy nagyon fontos tisztázandó elvi kérdés. Sok becsületes, rendes ember ügy véli, hogy míg az MSZMP a kommunisták szerve, a kommunisták tömörülése, a népfront csak azoké a nem- kommunistáké, akik a kommunistákkal együtt működnek a szocializmus építésében. Ez súlyos elvi tévedés. A párt a kommunisták harci szerve,

a népfront pedig nemcsak a pártonkívüliek, hanem a kommunisták és a kommunistákkal együttműködő pártonkívjiiiek szervezete, mégpedig a kommunisták vezetése alatt.

Ha ebben a kérdésben nincs félreértés, akkor nyugodtan mehetünk előre; ha azonban

félreértés van, akkor a jövőben is lehetnek olyasmik, hogy a népfrontban, vagy csak kommunisták lesznek, akik szektás magatartással elriasztanak onnan rendes pár- tomkívülieket, vagy pedig csak pártonkívüliek tömörülnek, s álékor egy másik párt alakul ki a Magyar Szocialista Munkáspárttal szemben. Ha azt mondom, hogy a népfront a kommunisták és a pártonkívüliek tömörülése, akkor ez a pártszervezetek számára is kötelezettséget jelent: irányítsák, segítsék a népfrontszerveket. S akkor valóban baráti együttműködés alakul ki a kommunisták és azon nem kommunisták között, akik össznépi érdekből támogatják a szocializmus építésének nagy ügyét Magyarországon.

Fejleszteni kell az üzemi demokráciát, a munkáséi lenőrzést, harcolni kell a bürokrácia ellen

Kádár elvtárs ezután meg-« állapította, hogy azt a fajta munkástanácsot, amelyet tavaly az abnormális viszonyok szültek, nem kívánjuk fenntartani. De ezek a munkástanácsok a valóságban túlnyomórészt meg is szűntek.

— Bár éltek a munkástanácsok — folytatta Kádár elvtárs — abnormális körülmények között születtek, továbbá összetételük nem volt jó, s sok. kárt okoztak, mi nem feledkezünk meg arról, hogy

a Magyar Népköztársaságban szükség van az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére, az igazgató egyszemélyi vezetése mellett a raun- kásellenőrzés fejlesztésére is, hogy eredményesebben

harcoljunk a bürokratikus tendenciák ellen, a pocsékolás és minden ellen, ami kárt okoz népköztársaságunknak.

Ennek érdekében új szervezetet — talán üzemi tanácsnak fogják nevezni — kell létrehozni. Ezekben legyen a szakszervezetnek vezető szerepe, egyszersmind kapcsolja be az ösiszdolgozók képviselőit is a munkába. Legyenek jogai és kötelességei, s legyen alkalmas arra, hogy az össznépi érdeket és a gyári dolgozók érdekét helyesen és jót képviselje. Ezt a feladatot az év hátralevő részében meg kell oldanunk.

Kádár elvtárs szóvátette a párt néhány fontos kérdését is. Először arról az elvileg ée

politikailag helytelen kifejezésről szólott, amikor a sajtó úgy foglalkozik a volt MDPtagökkal, mint „akik még nem találták meg az utat a párthoz”

Meg kell őrizni a párt élcsapat jelleget

— A pártnak körülbelül 800 000 tagja volt. Most 380 valahámyezer tagja van. Ez a létszámkülönbség nem a véletlen szüleménye, hanem annak az elvi és politikai elgondolásnak a realizálása, amit mi a párt újjáépítése során követtünk és megvalósítottunk. E’vileg és politikailag is óriási különbség, hogy Magyarországon 400 030, vagy 800 000 tagja van-e a pártnak. ÉS ez a mi elhatározásunk, annak a 380 000 embernek az elhatározása, aki tömörült a pártba. Ma már általában nem Is akarjuk, hogy a volt párttagok mind újra a pártban legyenek. Nem azért, mert rossz véleménnyel vagyunk róluk, hanem elvi okoknál fogva, hogy megőrizhessük a párt élcsapatjellegét, a munkásosztály és a nép érdekében. S ha arról van szó, hogy a pártnak hol kell erősödnie, akkor meg lehet mondani, hogy elsősorban a termelésben dolgozó munkásokra, a dolgozó szövetkezeti parasztokra, az egyénileg gazdálkodó parasztokra, a termelésben dolgozó mérnökökre és technikusokra, a hivatásukban dolgozó pedagógusokra és művészekre, a kultúra munkásaira van szüksége a pártnak. Vagyis olyanokra, akik

jól és kiválóan dolgoznak a maguk helyén. Ezeknek az embereknek az útját egyengetjük a párt felé, nem toboi'- zási alapon, hanem politikai neveléssel.

Ezután a becsületes párton- kívüliek megbecsüléséről beszélt Kádár elvtárs. Megemlítette, hogy a pártértekezleten elhangzott téziseink közül helyenként ellenzést váltott ki az, hogy Magyarországon a pártfunkciók kivételével mindenféle tisztséget betölthet pártonkívüli is.

— Ezt nagyon alapcsan végig kell gondolni és következetesen meg keli valósítani. Az a kommunista, aki ezzel nem tud egyetérteni, nem növeli pártunk becsületét a néptömegak szemében. A követelmény, amiért harcolni kell, az, hegy nálunk bármiféle állami, gazdasági, társadalmi funkciót csak az tölthet be, aki a népköztársasághoz hűséges. Jelenleg még sok <lyan ember van közfunkcióban, aki ellensége a népköztársaságnak. Hairco- lu.nk, hogy megtisztítsuk a közfunkciókat ezektől az emberektől, de olyan módon, hogy a közfunkciók nyitva legyenek olyan pártonkívüli emberek előtt is, dkik hűségesek a Magyar Népköz- társasághoz.

Elvi következetességet, határozott állásfoglalást!

A beszéd következő részében Kádár elvtárs megemlített olyan jelenségeket, hegy bizonyos körökben — nem pártszervezetekről van itt általában szó, hanem inkább társadalmi, állami szervekről — a felső húsz-harminc vezető között mutatkozik egy kis kölcsönös „megbocsátás”. A vezetők egymás között igazolnak olyanokat is, akik jókora bakokat lőttük az októberi események. idején. Ez még nem lenne szerencsétlenség — mondotta Kádár elvtárs —, ha azok az eilvtár- sak, akik ezeket a bakokat lőtték, ezt; elismerik és most igyekeznek jól dől sózni, kijavítani hibáikat. De minden ilyen ügyben elvi következetességet kell tanúsítani.

— Általában elvtársak

most nagyon szükséges pártunkban a nagyobb politikai bátorság!

Vannak emberek, akik még nem tanultak meg „magyarul", akik nem tudnak igent, vagy nemet mondani. Most már más időket élünk, most már mindenki eltökélhette magát, hogy valóban reális-e ez a koncepció ezzel a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és a Magyar Szocialista Munkáspártjai, vagy nem. (Derültség). S ha úgy gondolja, hogy reális, s ki akarja venni részét a harcból, aikikor legyen politikai bátorsága a hozzá intézett kérdésre igent vagy nemet mondani! A népnek és az országnak világos és határozott döntésekre van szüksége. Nem engedhetünk meg magunknak huzavonát. Évekkel ezelőtt olyasmit láttam, hogy vagv harmincnégy aláírás nélkül a legkisebb kérdésre sem lehetett választ kapni. Ennek vége van.

Aki felelős posztot tölt be, akár egy faluban, akár a központban, annak tudnia kell igent, vágy nemet mondani. határozni, dönteni. Ezután egy jellemző epizódot mondott el Kádár elvtárs.

— Beszélgettem a hazánkban járó öreg bolsevikek küldöttségével. Sok mindennel elégedettek, amit nálunk tapasztaltak. Csak egy dolgot sérelmeznek: hogy őbennük az öreget látják s nem a bol- sevikot. Azt mondják, mindig valami olyan beszélgetésbe viszik bele őket. ahol mindenki mindig egyetért velük; pedig ők nam vennék zokon, ha Valaki ellent mondana, vagy egyenesen helytelen dolgot mondana — ők is tudnak rá válaszolni. De

a valóságot akarják látni, nemcsak a dolgok szép oldalát.

Az öreg bolsevikok szóvátet- ték: „Vannaik itt kiválóan

dolgozó emberek, s vannak olyanok, akik lopják a nép pénzét és idejét. S maguk szégyellik megmondani a tömegeknek, ka az, aki kiválóan dolgozik, s ki az, aki lop. Miért nincs magúiknál elismerő szó a jól dolgozókról,

miért nincs ott a párt inkább a tömegek köz Miért nem lehet egy f újságot látni maguknál gyárban?” Nagyon igaz van a szovjet elvtánsakn- Most' már

itt az ideje, hogy több mii 380 ezer kommunista jobba ismertesse, terjessze, ma gyarázza, védje a párt álláspontját.

A következőkben Kádár elvtárs a népgazdaság kérdéseinek ismertetésére tért át.

Minden alapfeltételünk megvan ahhoz, hogy népgazdaságunk erősödjék

it

Hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk fejlesztésében még inkább a saját erőfeszítéseinkkel kell megoldanunk a gazdasági problémáinkat.

Minden alapvető feltételünk megvan ahhoz, hegy a magyar népgazdaság erősödjék. Biztosítva van mindaz, ami a termelő munkához szükséges: kiváló, jó szakemberek és a többi feltételek. Még sincs nálunk olyan munka, mint kellene,

Elsősorban az kell, hogy a vezetők követeljék meg a fegyelmezettebb, a jobb munkát. A pártszervezetek kellő bátorsággal mozgósítsák a becsületesen dolgozó embereket a becstelenekkel szemben, akik visszaélnek a nép türelmével.

Ideje, hogy a pártszeryp^Jf zetek bátran fellépjenek ellenük és megmondják: a magyar népnek a saját, erejéből kell és lehet megélnie. Száműzni kell az ólősdi szemléletet a magyar dolgozók köréből!

A következőkben rámutatott arra. hogy a szocializmus építése a falun visszaesett, bár kétségtelen tény. hogy az ellenforradalom és az azóta bekövetkezett fejlődés jó volt arra, hogy a termelőszövetkezetek egy bizonyos része megedződjék és megerősödjék. A földterület Jelentős részén most megtorpant a szocialista fejlődés, ezenkívül sok intézkedés, amely hasznos és helyes volt a népgazdaság, a mezőgazdaság szempontjából, s amely növelte a termelési kedvet, bizonyos értelemben a szövetkezés ellen hat. Olyan időkben, amikor érdemes földet venni, bérelni, művelni, trás;

gyázni, stb. bizonyos értelemben konszolidálódik az egyéni gazdaság. Ezzel szembe kell nézni, ez helyes és jó dolog, erre szükség van. De azért

ne feledkezzünk meg a szocialista jövőről sem.

Mi most Kínában jártunk, ahol a parasztság 96 százaléka termelőszövetkezetekbe n dolgozik. Bulgáriában a parasztság 85 százaléka, Csehszlovákiában több mint a fele van kollektív gazdaságokban. Mit kell csinálni nálunlk? Talán erőszakoskodni? Ezt semmi esetre sem akarjuk. Az egyénileg gazdálkodó parasztot gazdaságilag visszaszorítani? Ezt sem akarjuk, így nem lehet szövetkezetei fejleszteni. De lermésaetcsen

szükség van a tsz-ck nagyon komoly fejlesztésére, segítésére és támogatására, hogy jobb szervezetük legyen, jobban dolgozzanak, fejlődjék technikájuk, vagyis jobb eredményeket érjenek el, és vonzóak legyenek az egyénileg dolgozó parasztok számára.

A kommunistának tudj kell, hogy a szocialista ról nem feledkezhetünk A szövetkezés politikai világosítást is megk Nem szabad szégyellni, a szövetkezet hívei vág:

Ezt nyíltan meg kell dani. Választ kell ad arra is, ami a paraszt rak gondolkodásában van: olyan se előre-, sehá„. törvényt az élet nem ism Vagy előre megyünk, vág hátra. Hátraesni — Mind_ szenty karmaiba — nem jó; Hát a Ívkor előre Itell mennünk!

Végezetül Kádár elv társ a közömbösség és a fegyelmezetlenség ellen emelte fel szavát;

Ha a párí'Crbjfe töretlen, minden nehézséget legrozünk

— Erősítsük a pártot azzal is, hogy ha azt tapasztaljuk valamelyik elvtársnál, hogy nem egészen komolyan gondolta a párt tagságát, vagy a párt funkcióját, akikor inkább mentesítsük őt ezek alól. Ha valami közömbösséget, közönyt, nemtörődömséget tapasztalunk egyes funkcionáriusoknál, inkább váltsuk le ezeket az elvtársakat. inkább legyen kevesebb funkcionáriusunk. .

Ha a párttagnál azt látjuk, hogy nem akarja vállalni a kommunista kötelességeit, legyünk inkább kevesebben ötezerrel, vagy tízezerrel, mi akkor is erősebbek leszünk.

Ha a pártban rend van, akkor rend van az egész országban, és minden kérdésben. Nincs olyan nehéz terület. ahol a párt erejével ne küzdhetnénk le a nehézségeket, ha a párt ereje töretlen, egységes és erős. De ha a párt erejében lazulás, törés áll be, akkor a legjobban működő munkaterületeket is tönkre lehet tenni, az ellenség szét tudja rombolni Majd így folytatta:

— Bizonyos tekintetben valahogy úgy fest a helyzet, hogy a munka egy új szakaszának küszöbén vagvunk. Eddigi tevékenységünket úgy tekintjük, hogy a párt és s népköztársaság elemi rendjét állítottuk helyre. Ez nehéz körülmények között ment

végbe. Most pedig beléptünk egy olyan szakaszba, amikor normális élet, normális feladatok következnek.

A körülmények jobbak, de a feladatok egy kissé bonyolultabbak. Most állhafato- sabb és türelmesebb munkára van szükség.

Az elvtársak a hétköznapi munka során töltsék el bizakodással az embereket. Legyenek szívósak és állhatatosak, legyen meg a politikai bátorságuk. Lássák az elvtársak a perspektívát. — Minden attól függ, hogyan és miképpen végzik el feladataikat. A legközelebbi hónapokban sok kérdést kell pozitívan megoldanunk — igent vagy nemet kell mondani olyasmikre, amin már egynéhány hónapja tanakodunk. hogy előre mehessünk; És előre fogunk menni elvtársak.

Kádár elv társ beszédét hosszan tartó, lelkes tapssal fogadták a pártaktíva részvevői. — Ezután Marosán György elvtárs zárószavában ugyancsak beszámolt néhány kínai benyomásáról, maid az Internacionálé elhangzásával véget ért a gyűlés,