Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

1959. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tss-eh megszilárdításáért dolgoznak a jászberényi járás pártszervezetei A szervezés idején úgy voltunk vele, hogy csak ezzel legyünk kész, akkor mindennel megleszünk. Most meg már azt tartjuk, a szer­vezés könnyebb volt, mint a jelenlegi feladatok — így vé­lekedett néhány nappal ez­előtt Farkas István elvtárs, a jászteleki tanácselnök. Mi tagadás, jó ezt hallani, különösen annak, aki több­felé jár a megyében,' s nem mindenütt tapasztal olyan tevékenységét, mint a jász­berényi járásban. A nagy át­szervezés után ugyan itt is volt nenány napos tétlenség, de a járás vezetői hamar száműzték a v megnyugvást: megjelölték a községi veze­tők legsürgősebb tennivalóit. A járás valamennyi köz­ségében a megszilárdítási bi­zottságokat serkentették na­gyon komoly munkára. A bizottságok aztán konkrét és alapos intézkedési terveket dolgoztak ki. A pusztamonostori megszi­lárdítási tervben pl, így je­lölték meg a tennivalókat a Búzakalász Tsz-re vonatko­zóan: A pártszervezet lét­száma jelenleg tizenhárom fő. Az újonnan belépettek között tizenegy párttag van. így mindenek előtt ki kel! egészíteni az alapszervezetek vezetőségét. A legközelebbi taggyűlésnek pedig javasol­juk: bízzanak meg minden vezetőségi tagot azzal, hogy egy-egy rátermett tsz tagot párttaggá neveljen. A szövetkezeti KISZ szer­vezet létrehozását sem lehet halogatni. S az új ifjúsági szervezet fő feladatául azt jelölték meg, hogy baráti kö­zösséggé kovácsolják a fiata­lokat. G azdasági téren ugyan­csak sok a tennivaló a Búzakalásznál. A szakveze­tésbe is bevontak két új em­bert, hogy az új tagok is képviselve érezzék magukat az irányításban. Mindenek előtt a jószágok elhelyezése okozott sok gondot. A lova­kat a régi istállókba kell el­helyezni, azok ott el is fér­nek. A szarvasmarháknak építeni kell egy 50 férőhe­lyes istállót. De ez még csak az elhelyezés. A takarmány viszont éppoly fontos, mint a férőhely, erről is gondos­kodni kell. A jászteleki Viharsarok Tsz-ben szintén komoly terv, hasznos elgondolások alapján kezdték meg a munkát. Min­denek előtt a párszervezet megerősítésére fordítanak gondot. Nemcsak a területi alapszervesetek feloszlatásá­val, s a községi vezetők át- jelentésével erősítenek, ha­nem új erőket is vonnak be. Ügy tartják, a kettő együtt egészséges. A régi tapasztalt párttagok mellett kell az új, a friss erő is, hogy megoszt­hassák a megszilárdítási munka terheit. Ök is tudják, hogy az egyszerű átjelenté- sekkel gyorsabbnak tűnnék a sikerük. S ha nagyon akar­nák, mondhatnák, hogy ezek­ben az időkben főleg ta­pasztalt emberekre van szük­ség. De nemcsak pillanatnyi sikert akarnak. Nagyon is hosszú időre szóló, alapos munkát végeznek. Előrelát-, hatólag augusztus 20-ig ti­zenkét új taggal erősítik alapszervezetüket. A szövetkezet gazdasági munkájára vonatkozó ter­vek, elgondolások is mind alapos körültekintésre valla­nak. Többek között az is, hogy a baromfitenyésztéshez szükséges férőhelyet a fa­anyag kivételével saját erő­ből építik meg. Mégpedig úgy, hogy július elsejére ké­szen legyen, s a betervezett 500 libát, 1000 csirkét mi­előbb „beleköltöztethessék”. J ászárokszálláson a párt­szervezési és gazdasági terveken kívül arra is gon­doltak, hogy az elnököknek, a vezetőségi tagoknak külön­böző tanfolyamot tartanak a a munkaegység elszámolás­ról, az alapszabályról, bri­gád és munkacsapat szerve­zésről, a 3004-es rendeletről és hasonló fontos tudniva­lókról. S mindemellett számba- vették azt, mennyi épület kell az új tsz-eknek, meny­nyit tudnak ebből a tsz-ek saját erejükből felépíteni, r. ennyi jószág kell az állo­mány kiegészítéséhez stb. A lehetőség szerint a helyi adottságaikat is kihasználják, hogy az államtól minél ked­vesebbet kelljen kölcsönözni. A község kisiparosaival be­széltek, s azok vállalták pél­dául, hogy egy istállót társa­dalmi munkában felépítenek a tsz-eknék. Hosszan lehetne még so- sofolni. hogyan kezdtek a munkához, a tsz fejlesztés után a megszilárdításhoz, az igazi nagy átalakításhoz ezek­ben a községekben. Előfor­dulhat, sőt biztos, hogy nem is egy helyen, a most rögzí­tett elgondolásokat, terveket módosítani kell, aszerint, ahogyan a feladatok is mó­dosulhatnak. Ahol felmérték már szá­mok és tények alapján, hogy mi munka vár a tsz közsé­gek katonáira, ott most sincs tétlenség, nincs megnyugvás, mert a mezőgazdaság valósá­gos átszervezését még ko- korántsem tekintik befeje­zettnek. (Bo) Kisújszállási öntözési gondok Köztudomású, Szolnok az ország legnagyobb öntözéses megyéje, s az is tudott, Kis­újszállás termelőszövetkezeti város jócskán hozzáteszi eh­hez a magáét. A város hatá­rának negyedrésze öntözésre berendezett terület: a 22 ezer hold összterületből 5835 hold, s ezenkívül van még egy 60 holdas halastó is. Többek között az Uj Élet­nek 222, az Adynak 183, a Dózsának 66 holdja van be­rendezve és hát a város va­lamennyi szövetkezetének van bizonyos ilyen területe. Ámde ez még nem azt jelen­ti, hegy öntözik is. Olyan 60 százalékon igen. Legnagyobb Ki is az a Gecse János? Az alattyáni határban olyan tempóban dolgoznak a gépek, mintha május ele­jén járnánk. A koratavasziak zöme, árpa, lucerna, vörös­here. cukorrépa, napraforgó már földbekerült, sőt egy­némely helyen szépen sorol is a vetés. Ha arról érdeklő­dünk. kit, illet az elismerés a gyors, tervszerű munká­ért, sokan szavaznak Gecse János traktoros brigádjára. Ki is ez a Gecse János? Egy a hétköznapi munka egy­szerű hősei közül. Hét éve dolgozik az alattyáni gépál­lomáson és bizony olyan népszerűségre tett szert, hogy nevét ma már márka­ként emlegetik a termelő- szövetkezetekben. Maga úgy véli: ha eddig nagy szükség volt brigádjára a termelőszö­vetkezeti gazdaságokban, — akkor ezentúl kétszeresen. Hiszen Alattyánban is na­gyot fordult az idő kereke. Az „öreg Vörös Csillag ter­melőszövetkezet” mellé még két. Ú.1 közös gazdaság ala­kult. amelynek együttes föld­területének nagysága meg­haladja a 4500 holdat. — Hogyan birkóznak meg a megnövekedett feladatok­kal? — kérdeztük a brigád­vezetőtől. — Nem lesz könnyű az új és a régi termelőszövetkeze­tek igényét kielégíteni — volt a válasz. — Tizenkét traktorosunk mindent elkö­vet. hogy a lehető legtöbbet adja a szövetkezeti gazdasá­goknak. A közelmúltban ala­kult Uj Élet és Haladás ter­melőszövetkezetek lényegé­ben csak a betakarítás után kezdik meg a közös nagyüze­mi munkát, addig minden erőnkkel a Vörös Csillag tsz-t segítjük. Erre minden okunk megvan, mert a jóhí­rű gazdaság katasztrális hol­danként négy és fél normál­hold gépi munkára kötött velünk szerződést. — És hogyan lesz. ha mind három termelőszövetkezetben kell a gép? — Akkor sem jövünk kü­lönösebben zavarba. Az új gépekből, amely a napokban érkezett megyénkbe nekünk is jutott. Igaz egyenlőre még nem sok egy U 28-as Uni­verzális traktor és egy negyvennyolcsoros vetőgép, de ez is előrehaladást je­lent majd a munkábárf. 'Égy biztos, a termelőszövetkeze­teknek nyújtott segítségünk mértéke döntően attól függ. hogyan szervezzük meg a munkánkat. Konkrét terve­ink, elgondolásaink már van­nak. Miután az új termelőszö­vetkezetek a betakarítás után kezdenek nagyüzemi módon gazdálkodni, akkor kezdünk mi is az Uj Élet és a Haladás földjén. Ha egy-egy szövetkezeti tag le­aratta földjéről a gabonát, azonnal megkezdjük a szán­tást, hogy mire valamennyi­en betakarítottak, akkorára a legfontosabb talajmun­kákkal végezzünk. Persze eb­ben az időben jelentkezik már a munka a Vörcs Csil­lag Tsz-ben is. Ezért, hogy ott sem maradjunk adósak, két műszakot szervezünk. — sőt. ha az is kevés, éjjql-nap- pal dolgozunk. Egyszerűen, felelősségtelje­sen hangzottak azok a sza­vak, amelyeket Gecse elv­társ mondott. Mi bízunk benne, hogy munkájuknak, mint már annyiszor, most is lesz foganatja, magasabb ter­més jelzi majd a brigád jó munkáját. A napokban osz­tották ki a múltévi nyere­ségrészesedést’ és a jutalma­kat a gépállomáson. A bri­gádvezetőknek 2100 forint jutott, de nem sokkal ma­radtak alább a brigád trak­torosai sem. E. S. Tóth László újítása ötödére csökkenti a műveleti időt A SZOLNOKI Járműjavító mozdonyosztályának forgá­csoló részlege az utóbbi években sokat fejlődött. A régi transzmissziónak már csak egy kis része van meg, mert az eszterga- és más megmunkálógépek egyedi vil­lanymotor meghajtással mű­ködnek. E régi kis meghajtó tengely alatt két —; sok év­tizedet látott — hosszgyalú- gép végezte munkáját. A múlt évi feladattervben sze­repelt a gyalúgépek korsze­rűsítése és Tóth László üzemlakatos csoportvezető sokat gondolkozott azon, ho­gyan és mint tudná a gépet jobban kihasználni. A többfajta elgondolását hemsokára újítási javaslat­ban rögzítette. Ennek alap­ján a munkafolyamatot meg lehet gyorsítani, különösen akkor, ha a gyalúgépet ma­rófejjel látják el, s így az egykéses gyalulás helyett a többkéses művelet kerülhet előtérbe. AZ ELGONDOLÁST tett kö­vette. Ma már a gyalúgépre a marófejszerkezet fel van szerelve. Ez a megoldás kö­vetelőén hatott a gyalugép- asztal mozgásának átalakítá­sára. Mivel a keresztszán­kóra szerelt marófejegység, — mely le-fel és kereszt- irányban végezhet mozgást, — a hosszirányú mozgásra nem nyert megoldást. A megmunkálandó darab asz­talra szerelése következtében a hosszirányú mozgást úgy oldotta még, hogy az asztal meghajtó csavarorsóját is felhasználja. így egy villany­erővel meghajtott 8—9-es se­bességváltásra alkalmas szek­rényt szerelt be, melynek feladata a megmunkálandó gép vagy anyag nagyságá­nak és keménységének meg­felelő előtolást biztosítani. Most már a két berendezés felszerelése és munkája köz­ben teljesen kikapcsolták a régi transzmisszió használa­tát. Míg a korábbi transz- missziós meghajtás 36 lóerős villanymotorral történt, most a korszerűsített formában a két berendezést összesen 6,5 lóerős villanymotor moz­gatja. Ez a közel 30 lóerő különb­ség jelentős energiamegtaka­rítást eredményez. Az új be­rendezés a korábbi gyalulási műveletek megoldását is biz­tosítja, mert az átállás csu­pán egy fogaskerék be-, illet­ve kikapcsolásával megold­ható. A MARÁSI eljárás nagy­ban gyorsítja a munkát. Az újításnak még jelenleg nincs meg a hivatalos kiértékelése, csupán gyakorlati tapasztala­tok és megfigyelések mutat­nak biztató eredményt. Pél­dául egy mozdony-hajtórúd legyalulása eddig 24—26 órát vett igénybe. Az új marási eljárással 5 óra alatt végzik el ugyanazt. Egy gőzhenger felső részének gyalulása 16— 18 órába került, a többkéses marási eljárással most 4 óra alatt végzik. Tóth elvtársnak nem ez az első, de nem is az utolsó újí­tása. Már nagyon közel jár a századik újításhoz és ami a legfontosabb, az újításai 98 százalékban elfogadottak. — Ilyen volt a lemezfúrógép készítése, motorszivattyú ké­szítése, mosógép meghajtá­sának megoldása, stb. — ab — országos problémákkal részen rizst termelnek, igaz, szántóföldi öntözésre is fel­használnak 756 holdat. A drágán berendezett terület 40 százaléka viszont ott hever kihasználatlanul. Mert. Több szövetkezetben lema­radt az állattenyésztés, KEVÉS AZ ÁLLAT- ÁLLOMÁNY ahhoz, hogy igényük legyen bőséges takarmányalap meg­teremtésére. Nagyon jól mu­tatja a Kinizsi példája. A Ki­nizsiben 23 számosállat jut 100 hold földre. S miután szépen rendelkezik jószágál­lománnyal, öntözéssel is nö­veli takarmányalapját. Azok a termelőszövetkeze­tek. amelyek lemaradtak az állattenyésztésben, olyan nö­vényféleséget öntöznek, — amelyből már az első évben jövedelemhez jutnak. A vö­röshere, a lucematelepítés éppen ezért nem érdekli őket, nem törődnek vele, mert az évelő, nem az első évben térülő növény. No mert mi a helyzet a rizzsel? A rizs rendkívül jövedel­mező növény, viszont nem sokáig bírja a talaj, két év után rizsuntság lép fel. A vetésforgót nem nélkülözhe­ti, sőt egyenesen a 6—7 volu- menes forgót kívánja, amely azt jelenti: a kikapcsolás, után 3—4 évig más kultúrát ter­mesztenek. s ilyen periódu­sonként ■ következik a rizs. Az új vetásforgórendszemek különben a Nagykunsági Ku­tató Intézet kisújszállási ön­tözőtelepe a leghívebb apos­tola és terjesztője. Nyilván­valóan tudományos alapokra, kísérletekre épülő, gyakorlat­tal igazolt tétel. Az állami gazdaságok be is vezették már, s a termelőszövetkeze­tekben is az ilyen hosszú for­góé a jövő. A rizs ügye különösebb ellentétmentes, megoldottnak tekinthető. S mi a baj a más kultúrá­jú öntözésben? A kisújszállási kutató in­tézetben öntözési brigád ala­kult, melynek célja az öntö­zés tudományos kutatásán, a termelőszövetkezetekben tör­ténő öntözési bemutatókon kívül ÖNTÖZÉSI SZAKEMBEREK KIKÉPZÉSE. Évenként megrendezik az ön­tözési brigádvezetők tanfo­lyamát. Csakhogy mit ta­pasztaltak?! A múlt évben Szolnok me­gyéből ötvenheten vettek részt öntözési brigádvezetői kiképzésben, s azokból az emberekből ebben az évben már csak hárman jelentek meg az ez évi oktatáson. Mi történt? Az, hogy a termelő- szövetkezetek' közömbösség­ből más munkakörbe osztot­ták be az öntözéses brigád­vezetőket. Az öntözési szakemberek­nél az anyagi hátrány a ke­rékkötő. Az alacsony mun­kadíj miatt állapdó jelenség a fluktuáció, a munkaerő át- vándorlás. A kiképzett víz­ügyesek egy-két évet dolgoz­nak szakmájukban, s aztán más, jobban kereső pályákra helyezkednek el. Ám, a legfőbb gátló erő, jobban mondva, 'az előreha­ladást nem segítő tényező a 3004-es nagyon helyes, na­gyon ösztönző kormányren­delet öntözési tétele. A 3004- es árutermelési mutatókat ír elő, melynek teljesítése ese­tén nagy kedvezményben ré­szesülnek a termelőszövetke­zetek. Ezt igyekszik is min­den tsz kihasználni. Az áru- termelési mutató az öntözé­ses területnél viszont duplán számítódik, úgynevezett re­dukált szántóban történik az átszámítás. Vagyis Kisújszál­láson az egy holdra eső áru­termelési mutató 1400 forint, öntözött területre 2800. Ahhoz tehát, hogy kedvez­ményekben részesüljön a ter­melőszövetkezet, öntözött te­rületről 2800 FORINT ÉRTÉKŰ ÁRÉT KELL TERMELNIE ÉVENKÉNT. A rizsnél, a hibridkukoricá­nál is képes a követelmény­nek megfelelő termésmeny- nyiséget előállítani. A lucer­nánál, vörösherénél nem, miután e takarmánynövények az első évben például még semmit sem térítenek. Átmeneti megoldás kelle­ne. Lehetne az: a lucernát, vörösherét telepítő termelő­szövetkezetek öntözéses terü­lete az első évben nem redu­káltan,- hanem normálmuta­tóval futna. Vagy hát más megoldást. Egy azonban bizonyos, — Kisújszálláson pártmunkás­sal, agronómussal tudomá­nyos kutatóval beszélgettünk, s egybehangzó véleményük (társítva a magunkét is) az öntözési gondok minél előbb országos szinten történő meg­szüntetése gyorsírta mezőgaz­daságunk felemelkedését, ép­pen az öntözéses gazdálkodás által. Borzák Lajos „Úgy őrizzétek a zászlót, mint a szemetek fényét“ A gyönyörű tavaszi dél­utánban Súgván zászló, raj- és őrsizászlók sokasága leng a díszbe öltözött pajtások fe­lett. Szabályos sorokban igye­keznek a városi tanács nagy­termébe. Egy zöld kisautó­busz gördül az épület elé. Fürge szovjet pionírok száll­nak ki belőle és csatlakoznak a 136. számú „Zrínyi Ilona” úttörőcsapathoz. A teremben rajonként áll­nak fel, s máris harsan a kürtszó, vezényszó. — Zász­lónak tisztelegj! — Pereg a dob és méltó tisztelettel hozzák a zászlót, hogy meg­kezdhessék az ünnepélyes csapatgyűlést. Büszkén ünnepelhetnek a Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjai. Csapatuk a felsza­badulás után az elsők között szerveződött. Azóta élen jár­nak az úttörő munkában. — Ezt bizonyítja a Ságvári zászló is. Legutóbb, a forra­dalmi nyomolvasásban is ki­magasló eredményt értek el. A veterán kommunisták, az Alcsiszigeti Állami Gazdaság dolgozói ezért a munkáért csapatzászlóval jutalmazzák őket. — Rajoktól jelentést ké­rek! — csendül Kádár Mik- lósné csapatvezető hangja. Mintha nem is gyerekek ad­nák a jelentést, hangjuk ér­ces és határozott. A Himnusszal kezdetét veszi az ünnepélyes csapat­gyűlés. A szervezötestület ré­széről Elek Lajos, a városi tanács elnökhelyettese mél­tatja a zászló jelentőségét. Beszél a pajtások eddig vég­zett munkájáról és a további feladatukról. Majd ismét a dob pereg és gyönyörű új selyem nemzeti színű csa­patzászlót hoznak az Alcsi­szigeti Állami Gazdaság ve­teránjai. Mellükön a 19-es emlékérem és a munkásor jelvény. A sok harcot látott emberek ma azon munkál­kodnak, hogy a jövő nemze­dék ifjú harcosait neveljék. — Ügy őrizzétek ezt a zászlót, mint a szemetek fé­nyét — mondja Balázs Lajos, a gazdaság párttitkára. Ügy tanuljatok és dolgozzatok, hogy méltók legyetek azok­hoz, akik ezt a zászlót adják nektek. Kövessétek tetteitek­ben a 19-es kommunistákat. A munkában is élenjárnak, hogy nektek biztosítsák a boldog jövőt. A mi gyermek­korunk nem hasonlítható össze a tietekkel, mert ne­künk csak a nyomor, szenve­dés és éhezés jutott. Gyer­mekkorunkban voltak ál­maink és ma boldogok va­gyunk, hogy azok az álmok a ti életetekben valóra vál­tak. Vashegyi Katalin megha­tódva veszi át a selyem zászlót és ígéri, mindig hűek maradnak hozzá. A szervezötestület nevében Csáki Istvánná köti elsőnek a szalagot a zászlóra majd egymásután sorakoznak a zászlószögek a fényezett vö­rös zászlórúdba. A Szolnok megyei Pártbizottság, a Ha­zafias Népfront, az úttörő- csapatok küldöttei, Kálmán László 19-es veterán, a szov­jet pajtások, a megyei úttörő elnökség és még sokan ver­nek szöget a zászlórúdba. Az ünnepély másik fény­pontja a legjobban dolgozó úttörők „Kiváló úttörő” jel­vénnyel való kitüntetése. — Tóth Évát még az a megtisz­telő feladat is éri, hogy részt- vehet az országos nyom­olvasó parancsnokság buda­pesti találkozóján. A kultúrműsor után ismét vezényszó harsan és már pe­reg is a dob, viszik az újon­nan kapott zászlót, melyre joggal büszkék. — ab — t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents