Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 3 1959. április 28. AHOGY AZ ELET MUTATJA... Nem mehet be úgy látó gató a tiszaföidvári Lenin Termelőszövetkezet irodájá­ba, hogy azt ne mondaná neki a bent tartózkodó tsz- tag, vagy vezetőember: ..ugyan elvtárs, nézzünk már körül itt a központban, vagy kint a határban”. Nehéz ugyan kifogni akár az elnököt, akár a párttit kárt a szövetkezet központ jában, mert a határt járják azok, állandóan ott -élnek, ahol sarjad a vetés s az emberek munkálkodnak a köz felvirágoztatásán. No de azért valakit min­dég lehet találni az irodá­ban, aki kalauzolja az em­bert. Bozsó Mihály pártveze­tőségi tag is majd csak ugyanúgy tudja, hogy mi történik ezen. vagy azon a határrészen, mint akármelyik más vezető. Ö is azokhoz az emberekhez tartózik. akik nem engedik szóhoz jutni a látogatót, csak mondja szinte megállós nélkül, hogy hová haladnak, mit csinálnak, mit terveznek. — Ahogy az életünk mu­tatja. magunkra találtunk — mondja kint a szövetkezet irodája előtt és közben azt sem tudja, a központi tanya melyik részére vezesse a lá­togatót. — Kezdjük talán ott — mutat a tanyabejáró felé. Mintegy óriási szétszedett buzogány, olyan fémszerke­zet fekszik a földön, s ak­kora, hogy a fejében elférne vagy tizenöt ember. A pi­rosra festett szerkezet még három darabban fekszik, s van. áki már tudja: hidroglobus ez. mégDedig 50 köbméteres, amely ellátja majd vízzel a termelőszövetkezet központ­ját. 26 méter magas lesz a vízmű és rövidesen új színfoltja a pusztának, a haladás, a kor­szerű gazdálkodás jelképe. Sárga színű földhalom emelkedik hajításnyira a föl­dön heverő hidroglóbustól Nagy négyszögletes üreg mé­lyed a földbe, az 50 köbmé­teres víztartály földmunkáit végzik. Az ember még kilát szik belőle, de három és fél méter mélyre haladnak lé. s bizony addig kell eleget la­pátolni, ásni. Ha csak ezt a két dolgot lehetne látni a tsz központ­jában. akkor is a szemlélé­sükre invitálnák a látogatót a tsz vezetők. De van ott még látványosság bőven. A fedémezésre elkészítve áll már a 90 vaponos magtár, a tiszaföidvári ftnítöipari Ktsz jól sikerült alkotása. A ho­mok. téglahordáshoz, a föld­munkákhoz. a szövetkezet embereket adott., de így is mintegv 350 000 forintba ke­rül. Elképzelhető. hosv ennyi pénzért milyen magtárat tudnak építeni. A szövetke­zetnek vgn ereje, hogy nagy költséggel létesítsen beruhá­zásokat és földié ahhoz, hogv a magtár megteljen és az is- téüók teli legyenek jószág­gal. Az irodaépület háta mö­gött is pirosló téglafalak emelkednek. A hat holdas állásos tehénistálló alapjai hoz. Csak most betonozzák az alapot, de máris körül­állták a tsz-tagok és nézik, találgatják, minek hol lesz a helye. ' Korszerű, takarmá- nyozó. feiőház, borjúnevelő lesz az istállóban és éVőtte a karám, hogy legyen terük a jószágoknak a szabad moz­gáshoz. Már nem is kell semmit sem magyarázni a tsz-tagok- nak, a vezetőknek, a láto­gató szemmel is láthatja azt az óriási fejlődést, amit nap­jainkban a Lenin Tsz átél. Csak az építkezésekből kive­hető a szövetkezet megerő­södése. Hát még ha végig megy a látogató a határon: a 120 kát. hold cukorrépát már be­kapálták előszörre, a 40 kh. borsót is, 50 kh.-on elvetet­ték négyzetesen a kukoricát, s készen állnak 25 holdon a dnhánypalántálás megkezdé­sére. 400 ember fárad naponta a határban, hogy le­gyen gazdag jövedelem az idén és lelkesedésük, akara­tuk óriási. A bizalom az új ban, a jobb életben ugyan­úgy látszik arcukon, a meg­nyugvás, hogy megtalálták a közös utat. Jövőjüket a ta­ka rmánybázis megteremtésé­vel is megvetik és úgy ter­vezik, hogy rövidesen az ál­lattenyésztésnek kell adni a jövedelem 63—65 százalékát. Ahogy az élet mutatja: a tiszaföidvári Lenin Tsz tag­jai jól munkálkodnak saját életük, jövőjük kiformálásá­ban. T. J. A jövőt is nézzék A MEZŐGAZDASÁG szó cialista átszervezése lénye­gében megyeszerte befejező­dött. Folyik az újonnan ala­kult termelőszövetkezetek közös gazdasági tevékenys? gének megszervezése, helyen­ként a beindítása. Ezen a téren az' új tsz-ek többsége jelentős eredményeket tud felmutatni. A kapott tartalékföldeken gyakran 15—20 holdas, sót ennél is nagyobb területű összefüggő táblát alakítottak ki, amelyen közösen termel­nek takarmánynövényt. Vagy tartalékföld hiányában több egymás mellet lévő kalászos kisparcellát vörösherével, lucernával vetettek felül, — ami őszre 20—30. de nem egy esetben 50—100 holdas közös táblát képez. A közös állatállomány elhelyezésére jórészt saját erőből (vályog­vetéssel, építőbrigád létreho­Vasröntgen — hídaink őre Indiánosdit támadna ked­ve játszani annak,, ki szép időben az újszászi ártéri híd környékén csatangol; üde­zöld, dús bozót, hatalmas fák, haragoszöld fű. Napbarnított arcú férfi tör át a csaliton — Old Shatterhand lenne?... Nem! Kezében ezüstpuska helyett karikára csavart ká­bel; ő pedig nem a praire-k, hanem a — hegesztési hibák vadásza. Méltó fegyvertársa a termetes Lúg Bálint cso­portvezető, ki tíz éve dolgo­zik ebben az érdekes szak­mában és kollégája: Főrévi Gottfried. Valamennyien a Ganz MÁVAG mozgó rönt­genlaboratóriumának dolgo­zói. Állványt szerelnek a híd vasszerkezete alá. — Óva­tosan felvonják s rögzítik röntgenkészüléküket. A tra­verzre — kemény kartonba rejtve — tilmlemez kerül.- Ugyanebben a tokban ólom- számocskák mutatják: mikor,- hol, melyik híd, melyik he­gesztéséről készült a felvétel. Felkészülés után mindketten 20—25 méternyire távoznak a berendezéstől; ilyen távol­ságban már nem pusztít a röntgensugár.. — Az acél vastagságától függően egy-tíz percig bocsá­tunk sugarakat a lemezre. Előhívás után vékonyabb vastagabb fekete csík jelzi a hibát, — magyarázza Lúg Bálint. A „lövés” — így nevezik a szakemberek 120 ezer vol­tos árammal történik, melyet a helyszínen, saját aggregét jukkái fejlesztenek. A lerne zek előhívását is ők végzik; 500 ezer forintot érő autó­buszuk minden szükséges fel­szerelést magával visz. Még gumimatracot, — petróleum- főzőt is — az országutak vándorai kedélyes tábori éle­tet élnek. Holop György megemlíti: a . - roncsolásmenfes '. anyag­vizsgálat rövid, de eredmé­nyekben.. gazdag múltra,, .te­kint vissza. Sok-sok ember­élet, jelentős anyagi értékek PVC- takar óval fedik a silót Silófedési tapasztalatcsere Kiskunhalason dohánvpaifa épül s elő] a téglafal már a tető- szerkezetig nyúlik, most há­tul a pajta végét emelik ma­gasabbra. A nád is ott van már az épület mellett, tető­nek való. mert így olcsóbb lesz és ez is fontos. A frissen kisalakozott ta­nyaudvaron már csapás ve­zet egy nagy munkálathoz, a 100 férőhelyes épülő szabad­A Földművelésügyi Minisz­térium a kiskunhalasi tech- nikurhi tangazdaságban siló­fedési bemutatót tartott. Az új módszert ismertető bemu­tatón mintegy 80 termelő­szövetkezeti elnök, agronó- mus, illetve takarmányozási szakember vett részt. Me­gyénket Szabó István takar­mányozási felügyelő képvi­selte. így számol be a ta­pasztalatokról: — A modern álhajtó (fal- közi) silók lefedésére eddig földet használtunk, amihez sok köbméter földet kézi erővel kellett kétszer is (fel. lerakás) megmozgatni. Ez egyrészt megnehezítette, — másrészt megdrágította a si­ló elkészítését. A kiskunhalasi bemutatón ennél sokkal célszerűbb és olcsóbb módszert ismertettek — egyszerű PVC-ből készüli megfelelő méretű takarót húznak a kellőképpen tömö­rített takarmányra. Ennek csak két szélét kell földdel lefogatni, hogy a szél le ne vigye, mégis teljes vízmen- tésséget, tökéletes fedést biz­tosít. Amellett olcsóbb és ke­vesebb munkát igényel. A magam részéről az új si- lófedési eljárást célszerű és hasznos újításnak tartom. A Megyei Tanács VB. Mező- gazdasági Osztálya megyénk termelőszövetkezeteinek má­Tizenhal millió lernt értékű atka'rész és berendezés a mezegazdarágnak A Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói az idén több mint tízmillió forint értékű alkati-észt. mun­kaeszközt és különféle beren­dezést készítenek a mezőgaz­daságnak . A többek között az országban elsőként polieti­lén műanyaggal bevont ön- itató csészéket is gyártanak. Ez a zománcozottnál jóval tartósabb. olcsóbb és köny- nyen javítható. Az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek istállói részére az időn tízezret készítenek. Ezen­kívül húsz — egyenként öt­ven férőhelyes — istállóhoz elegendő alkatrészt és 1000. hármas rögtörő hengert gyár­tanak a Borsod megyei közös gazdaságoknak. (MTI.) jusban Kenderesen tart ha­sonló bemutatót. Reméljük, az új eljárást a mi tsz-eink is átveszik. megmentését teszi lehetővé — gyorsan, biztosan és ol­csón — a „vasröntgenezés” felderítette hiba kijavítása. Munkásember a munkája után él: minél értékesebb, nagyobb szaktudást kívánó feladatot lát el — annál job­ban. Hídaink őrei havonta közel háromezer forintot ta­lálnak a borítékban; s a szo­cialista állam gondoskodása­ként 24—36 nap fizetett sza­badságot élveznek. — Hat órát dolgozunk na­ponta, — így Főrévi Gott­fried —, hiszen minden elő­vigyázatosság mellett is ér bennünket egy kis röntgen- sugár. Tudja, legyen az em­ber óvatos. Mi persze nehe­zen feledkezhetnénk meg az elővigyázatosságról: három havonként orvosi vizsgálatra kell mennünk. A doktor dol­ga megállapítani: nem csök­kent-e Vörös vérsejtjeink száma. Ha esetleg igen: irány a' SZanátóríUm'í . No; ve­lünk még nem esett ilyen hiba: vi“vázunk magunkra; vigyáz ránk Lúg elvtárs. * Vándor! — ki nem gyalog, hanem gépkocsin, traktoron, rakott szekérrel haladsz át hídjainkon: nyugodt lehetsz. Jól képzett szakemberek ki­tűnő felszereléssel őrködnek hidaink épsége — a te éle­ted felett. — borváró — zásával) megkezdték az istál­lók, sertésfiaztatók, tyúk­ólak, stb. építését. Ezek tények, amelyekre számtalan példát tudnánk felsorolni. Természetesen ki­vételek is vannak, olyan tsz-ek, amelyek nem így csi­nálják. Például a tiszajenő Tiszagyöngye. VALAMI azért itt is tör­tént. Elnököt, vezetőséget, el­lenőrző bizottsági tagokat vá­lasztottak, tartottak egy-két közgyűlést, vezetőségi ülést. A legutóbbi vezetőségi ülésen elhatározták, hogy istállóépí­tésre igénybe veszik a szá inukra biztosított 250 eze: forint hitelt, kijelölték az építkezés helyét is. Sőt ab ban is megegyeztek, hogy az építés olcsóbbá tételéhez minden tag 200 vályoggal, négy napi gyalog, vagy két- napi igásmunkával járul hoz­zá. Megegyeztek? Nem nagy vita után szótöbbséggel meg szavazták. Itt álljunk meg egy pillanatra. Vitáztak, ez természete sőt szükséges is. A helyes álláspont mindig viták tüzé- ben alakul ki. Azon lehet is kell is Vitázni, hogy igény­be vegyék-e a 250 ezer forint­nyi hitelt. Ha saját erőbő fel tudják építeni, ám épít­sék. Ha nem tudják, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel. Nem egy, nem is két tsz el­nöke asztalt verve követelte (nem kérte, követelte), a rendelkezésükre álló hitelke­ret felemelését. Bizonyára örülnek, ha ők kapják majd. De azon vitázni, hogy épít­sünk vagy ne építsünk közös istállót, teljesen felesleges. Van megfelelő istálló? Nincs. Lesz közös állatállomány? Igen. Nos, azt valahol, de nem akárhol el is kell he­lyezni, tehát az istálló kell. Erről van szó. Van itt még néhány olyan körülmény, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kivül. A Tiszagyöngye Tsz tagjai közös takarmánynö­vényt egy árva négyszögöl­nyi területen sem termelnek A legkisebb kísérletet sem tették a közös tábla kialakí­tására. Gondolunk itt arra, hogy ma még egyéni keze­lésben lévő kalászosokat lu­cernával vagy vörösherével lehetne felülvetni. Jelenlegi tulajdonosa learatná a gabo­nát, s utána a tsz-nek már volna pár holdnyi közös lu­cernavetése, ami a jövő évi takarmánytermesztés egyik bázisa lehetne. VONAKODNAK a közös tulajdonba vett jószágok jár- latleveleinek beadásától. — Ugyanakkor zúgolódnak ami­att, hogy a községből jószá­got eladni nem lehet és fag­gatják az elnököt, hogy mi lesz a 30 százalékos adó- kedvezménnyel. Olyan ez, amikor a kutya a saját far­kát harapja. El akarnak adni állatokat? Rendben van. Ha megtörtént a közös állatállo­mány kialakítása, amihez el­sősorban a járlatlevelek ösz- szegyűjtése szükséges, azokat az állatokat, amelyekre a tsz nem tart igényt, a tagok sza­badon értékesíthetik. Ehhez persze az kell, hogy beadják a járlatleveleket Azzal ér­velnek, hogy „őszig még én etetem, még én fizetem az adóját, most még az enyém az a jószág” Aztán vajon kié lesz? A termelőszövetekezeté. És kik a tsz tagjai? Az a száznyolcvan ember, aki a belépési nyilatkozatot aláírta, a jelenlegi állattulajdbnosok. RÉSZESÜLNI akarnak a 30 százalékos adókedvezmény­ben? Stimmel. Joguk van hozzá. Az 1959 évi 10-es szá­mú kormányrendelet előírja ennek feltételét. Egyik pont­ja a közös takarmányalap megteremtése, másik. az, hogy megkezdjék a közös ál­latállomány részére szüksé­ges épületek építését. Deháí itt még azon tétováznak, hogy beadják-e a járlatleve- let, meg, hogy éptftsenelí-e közös istállót. Egyet tehát le kell szögez­ni: azoknak van igaza, azok gondolkoznak helyesen, akik a haladást akarják. A jövő, mint mindig, ez esetben is őket igazolja majd. Saját érdekük ellen cselekszenek azok, akik halogatják a dol­got. A holnapi közös mun­ka, közös élet alapját ma kell megteremteni; P. M. TT»?mTmmTTmTTt»TTTtr Négy hónapja sztrájkolnak A gengenbachi Pfäler & Co. nyugatnémet üveggyár 50 munkása már több mint négy hónapja sztrájkol, mert a vállakozó nem hajlandó az árak emelkedésének megfe­lelően az órabért 20 pfennig­gel emelni. a gépjavítóban iiiiiiiiiiiiMiMiMiiiiiiiiMmMnmiiimmiimiiiiimmtiniHiiimiii lék mellett 70 répakocsi is gyártásra vár — néhány mát friss, üdezöld színben szál­lításra kész. Nagymennyi­ségben billenőcsilléket is készítenek a MEZÖSZÖV számára; A szerelőcsarnok melletti rész valóságos nyi­tott raktárnak felel meg. Az építőipar számára gyártott vasajtók, csillék mellett a pécsi erőmű számára készü­lő csillepálya alkatrészei he­vernek — szép rendben. A szerelőcsarnokkal szemben van egy kisebb műhely; — Régebben öntöde volt, d% mivel a szürkevas öntése nem kifizetődő ilyen kis mértékben, leállították, 8 most kovácsműhely lesz ben­ne — tájékoztat kísérőnk. — Itt állítják majd elő a 600 répalazítót — legkésőbb au­gusztus végérg, hogy még idejében, répaszedésre meg­érkezzen a mezőgazdasági üzemekbe. A kovácsműhelv végében a mostanában be­szerzett, nagyteljesítményű rugóskalapács alapozását végzik. Innen egy ugrásnyira van a most felállított tűz- oltókészülék-javító. Ezeket a készülékeket eddig Pesten ja­vították, most itt rendbehoz- hatják az üzemek. Minden üzemrészben azt tapasztaltuk; akad munka bőven, sőt még szakember- hiány is van. Adott tehát a feltétel, hogy a Gépjavító megváltoztassa az utóbbi ivekben róla alkotott rossz véleményt, s ne csak kfvül- •ől, hanem belülről is rendbe egyenek mindent. (si) Látja, ott valamikor ócskavastelepnek becézett szemétdomb díszelgett. Most a nyomát is eltüntetjük. Azt akarjuk, hogy modern üzem­hez méltóan az udvar is rendben legyen. Bácskai János elvtárs, a szolnoki Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat műszaki ve­zetője hévvel magyaráz, is­merteti az üzem szépítésével kapcsolatos elgondolásokat. Tagadhatatlanul fontos az udvar rendbetétele, de végső soron mégis a termelés a leg­fontosabb, a mindenekelőtt való. Márpedig ezzel kapcso­latban voltak problémák a Gépjavítóban, Ezért szíve­sen szegődünk Bácskai elv­társ mellé, mikor üzemláto­gatásra invitál bennünket. Utunk az üzem legnagyobb jövő előtt álló részéhez, a Kiesel műhelyhez vezet. — Februárban adták át rendel­tetésének, lényegében vado- nat új üzem, s máris szűk­nek bizonyul. Tervbevették a forgácsoló felé 20, az el­lenkező oldalon 30 méterrel való meghosszabbítását. Egyébként most jubilált a műhely, pénteken végezte el a századik motor javítását. Munkásai becsülettel dolgoz­nak, darabszámos tervüket a gyakori - alkatrészhiány elle­nére feszítő* t erővel teljesí­tik -- csak -íz önköltségben van hiba. Az első negyedé' sorén 170 ezer forintot „v** el” ez a műhely az üzem nye­reségéből, vagyis alapos rá­fizetéssel dolgozott. — Az ügyeskezű, szorgo; munkások, a modern bérén dezés ellenére hogy történ hetett ez? — kérdezzük. Főként a rosszul meg állapított javítási ár miat — kapjuk a választ. Kilenc ezernyolcszáz forintban álla pitották meg egy-egy motor- javítási árát, ugyanakkor < hozzá szükséges alkatrésze­ket 16—17 ezer forintért tud juk csak beszerezni. Veszte ségünk a jövőben csökken mert mostmár használhat, alkatrészeket — például fő­tengelyeket, hajtókarokat, — hengerfejeket, stb. felújítunk de ezzel sem oldódik meg a probléma. A Diesel műhely vezetőjé­nek tájékoztatása szerint most naponta 2—3 motor ja­vításával végeznek, később 5—6-al. Az aratás- eséplés zavarta­lan biztosítására már most gondolnak. Addigra 50—60 kijavított motor áll raktá­ron, hogy az erőgépek hiba előadtával ne sokáig esse­nek ki a termelő munkából, A diesel műhelytől egy lépés a forgácsoló. Itt a fia­tal Juhász elvtárs a műveze­tő. — Melyik a legügyesebb esztergályos? — érdeklő­dünk. Mosolyogva széttárja kezét: — Tessék választani, mind ügyes. Kétezer forinton alul egy sem keres., Van, aki 3.800-at is kap. Munka v»n ; bőven, csak győzzük csinál- • ni. Régi termelői áron -szá- ■ mítva például 5 millió fo­rint értékű exportmunkán is dolgozunk. Amellett termé­szetesen az üzem szükségle­tét is igyekszünk kielégíte- ' ni. — Az esztergályosokról ’ szólva: van egy szaki-nénink 1 is, Zsíros Istvánná. Többet keres, mint a férje. — Máshol nem akarták alkalmazni, — mert nő. Mi viszont felvettük, mert híve vagyunk az egyenjogúságnak, ha nem a feleségünkről, pon­tosabban: a pénztárcánk ke­zeléséről van szó. Ha az asz- szony el akarja venni a pré­miumot, tüstént . szót eme­lünk az egyenjogúság ellen — hunyorít. mosolyogva készséges „kalauzunk”, Bács­kai elvtárs. A szerelőcsarnokban is lá­zas munka folyik. Az igyeke­zetei látva megvalósítható­nak tartjuk a gépjavítóbeli­eknek azt a törekvését, hogy jó munkaszervezéssel az elő­zőhöz képest 50 százalékkal csökkentik a túlórák számát ebben a negyedévben. A szerelőknek, hegesztők­nek, lakatosoknak is bőven van dolguk. Ebben a hónap­ban például 15 takarmány­szállító csillét kellene elké­szíteni. Erre a „kellenére” Pintér elvtárs, e munka végzője csak annyit mond: — Meglesz. A takarmányszállító csil-

Next

/
Thumbnails
Contents