Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

1959. április 3. SZOLNOK MEGYEI NEPLAp a ■Séd tábwm-fvMc Túlteljesítette szerződéskötési tervét a Cukorgyár A cukorgyártási kampányt követő hónapokban két fon­tos feladat hárul a Cukor­gyár dolgozóira. A gépek és berendezések felülvizsgálá­sával és alapos karbantartá­sával biztosítaniok kell, hogy a több évtizede műkö­dő üzem a régebben előállí­tott áru mennyiségét túl­szárnyalja a következő kampányban, s közben csök­kenjenek a termelési költsé­gek is. Ezt az idén az üzem korszerűsítésével — többek között új dobszűrő és ka­zán beállításával — érik el. A karbantartó brigádok ige­retet tettek a munkák határ­idő előtti elvégzésére. A kampányra való meg­felelő felkészülés mellett a nyersanyagbiztosítással is tö­rődni kell az üzemeknek. Ezen a téren sem vallanak szégyent. 25.500 hold vetés­tervet kaptak, s felelősség- teljes munkájuk eredménye­ként már 26.300 holdra kö­tötték meg a termelési szer­ződést. Célul tűzték ki, hogv különösen az új szövetkeze­teket segítik a minél jobb cukorrépa termésátlag el­érésében. Már a spanyolok is érdeklődnek az Aprítógépgyár (érmékéi iránt A világpiacon egyre jobban tért hódítanak a (jászberé­nyi Aprítógépgyár termékei. A közelmúlt napokban a madridi Macmor S. A. cég képviseletében Pedro Pon- táníllá'Sorianö spanyol mér­nök járt az üzemben, s elis­meréssel nyilatkozott az ott készülő érctörő és egyéb be­rendezésekről. Elmondta, hogy szeretnék a jászberényi gépeket Spanyolországba importálni. Éppen ezért ár­ajánlatokat kért. Kérésére az árajánlatot most teszik meg, ]ól dolgoznak a Fém- nyomó ifjúmunkásai A Fémnyomó- és Lemez- árugyárban öt ifjúsági ex­port-brigádot alakítottak a KISZ fiatalok. Fő célkitűzé­sük a minőség fokozása s az anyagtakarékosság. Most arra törekednek, hogy az alumi- niumedények gyártásánál a minőséget 93.5 százalékra emeljék, s közben a rezsi- költséget 3 százalékkal csök­kentsék. A fiatalok munkája — nagy létszámuk miatt is — jelentősen kihat az üzem egész termelésére. Az ifjú­munkások 1958 évi, kimutat­ható megtakarítása megha­ladta az 1.4 millió forin­tot. Igen sokat jelentett ez a gazdaságos termelésben. a nyereségrészesedés biztosítá­sában is. Remélhetően idei eredményeik is kimagaslóak lesznek í A Tiszamenü Vegyi­művekben gépesítik a nehéz munkát A Tiszamenti Vegyimű­vekben az automatizálás mellett is voltak olyan mun­kahelyek az üzembehelyezés után. amelyek erős fizikai munkát igényeltek. Ilyen volt a pörk kiszállítása a kemenceházból, illetőleg a kihűlt pörk vagonbarakása. A vezetők, a műszakiak és a munkások sokat töpreng­tek azon, hogyan lehetne könnyíteni a munkát. Hosz- szú utánajárás eredménye­ként begördült a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat utján az NDK-ból 1 millió 770 ezer forint értékben vá­sárolt bagger. Ennek mun­kába állítása előtt 15—20 ember. dolgozott a . szabad­ban. esőben, sárban, . nagy poríellegbeh a pörk vasúti kocsiba való rakásánál. Az új géppel két kezelő könnyen megtölti a napi 15—20 va­gont a sztálinvárosi vasmű nagyolvasztója számára. Most azon fáradoznak, hogy a melléktermékként jelentkező, évente 30—40 ezer tonnát kitévő pörk ke­menceházból való kiszállítá­sát is mechanizálják. A Minisztertanács A kormány Tájékozta­tási Hivatala közli: A Minisztertanács mai ülé­sén határozatot hozott a szer­ződéses termelés és a ter­ményértékesítés irányításával kapcsolatos kérdésekről. Meg­tárgyalta és elfogadta a Mi­nisztertanács II. negyedévi munkatervét, jóváhagyta és a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elé terjesztette a művelődésügyi miniszter­nek, a „Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze" és a „Magyar Népköztársaság ér­demes művésze” kitüntető cím adományozására vonat­kozó javaslatát, majd folyó­ügyeket tárgyalt. (MTI).----r-----------­Üt vén év a város szolgálatában a szolnoki Víz■ Élüzetn leit és Csatornaművek Vállalat Meghitt ünnepség színhelye volt szerdán este a Tisza-szálló. ötven éves fennállását és a múlt év ered­ményei alapján élüzemmé való avatását ünnepelte a szol­noki Víz- és Csatornamüvek Vállalat. Ekkor került sor 25 napi illetménynek megfelelő nyereségrészesedés ki­fizetésére is. Ragó elvtárs, vállalati igaz­gató megnyitó szavai után Kapás Rezső elvtárs, a vá­rosi tanács VB elnöke tar­tott ünnepi beszédet. Vissza­tekintett a vállalat 50 éves múltjára. Emlékeztetett arra, hogy régen csak a gazda­gok által lakott belváros víz­ellátására és csatornázására ügyeltek, elhanyagolták a külső részeket. Vezetékbőví­tést csak akkor hajtottak végre, ha az építési költsé­geket a lakosság megfizette. A vízdíj is méltánytalan volt. Átalányt kellett fizetni. így ugyanolyan tehert viselt az, akinek csak egyszobás la­Négyszázezer téglát kér a kunszentmártoni járás A kunszentmártoni járás új és régi termelőszövetke­zetei nagyarányú építkezé­sekbe kezdtek. A járás 11 termelőszövetkezete 561 férő- helynyi tehénistálló építésé­re jelentette be igényét. — Épülő kocaíiaztatóban 494 kocát tudnak elhelyezni. A megyei tanács 4 darab 52 fé­rőhelyes tehénístálló építésé­hez bizosított keretet. Ösz- szesen 2,856.000 forint anyagi'edezetes hitelt. Ezenkívül nagymennyiségű saját erőből történő építke­zéseket terveztek be. Az építkezések végrehajtásához 400 ezer téglát igényeltek, 52 "ezer cserepet," 1600 mázsa cementet. T2 e/er kév’e nádat stb. Saját erőből 165 ezer vályog áll rendelkezésükre. Ugyancsak van már 22 ezer darab cserepük, 15 ezer kéve nádjuk, 51 ezer darab tég­lájuk. A tiszakürti Búzakalász 300 férőhelyes juhhodályt, a mesterszállási . Ezüslkalász 150 férőhelyes juhhodályt épít. A kunszentmártoni Bú­zakalász 200 férőhelyes sül­dőszálláson kívül 500-as lét­számú tyukházzal gyarap­szik. A tiszaugi Tiszagyön- gye 50 férőhelyes istállót, — 450 férőhelyes juhhodályt tervezett be. Sorolhatnánk tovább a számokat. A kunszentmár­toni járás termelőszövetke­zetei nagy léptekkel halad­nak előre ebben az évben építkezési beruházásainak megvalósításában. kása volt, mint az, aki nagy háztartást vezetett, s emel­lett a kertet is locsolta. A csőhálózati rendszert sem egységes tervek alapján fejlesztették — emlékezte­tett Kapás elvtárs a továb­biakban. — Ez oda vezetett, hogy az alapítás után 30 év­vel már nem tudták kielégí­teni a város ivóvízigényét. A felszabadulás után új szi- vattyúegységeket, saját áram­fejlesztőt, új főnyomóvezeté­keket stb. kapott a vállalat. A csőhálózat mintegy kétsze­resére növekedett. A külső területeket — így a Tisza- menti Vegyiművek, s az Abonyi út környékét is be­kapcsolták az ivóvízellásába. A múlt évben mintegy 6 ki­lométer hosszú vezetéket fek­tettek le Szandaszöllős irá­nyában. A város közönsége meg­elégedett a Víz- és Csator­naművek dolgozóinak mun­kájával. s meg is becsüli azt — hangsúlyozta Kapás elv­társ. S rá is szolgálnak a bi­zalomra. A derekas munká­ban, állandó küzdelemben eltelt 50 esztendő olyan kol­lektívát kovácsolt ki, mely képes legyűrni minden ne­hézségei. A munkaszeretet mellett kezdeményezőkészség is jellemző rájuk. A megye jobb vízellátásának biztosí­tása érdekében például kút­karbantartó részleget szer­veztek, s csak akkor bocsáj- tották szárnyra, mint önálló vállalatot, amikor már min­den feltétel biztosított volt jó működéséhez. Szakmai tanfolyamuk is eredményes — két megye szakemberei­nek továbbképzését biztosít­ják. Operativ könyvelésük legjobb a tanácsvállalatok között. Munkafegyelmük pél­damutató, a vezetők mun­kája is dicséretes — megér­demlik az élüzem címet. Kapás elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy a dolgo­zók áldozatos munkájának elismerésére, a vállalat utób­bi időben történt nagyará­nyú fejlődésére hazánk fel­szabadítása nélkül nem ke­rülhetett volna sor. Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság részéről Alföldi elvtárs elismeréssel beszélt arról, hogy a ritltaságszámba menő felszíni vízellátási mód­szer (a Tisza felszíni vizének hasznosítása a rossz rétegvíz miatt) a vállalat dolgozóinak felelősségteljes munkája ered­ményeként soha nem okozott egészségügyi problémákat. S különösen nem okozhat most már, a modern gyorsszűrés és a korszerű üzemi labora­tórium felállítása, valamint az európai viszonylatban is ritka flour-adagolás beveze­tésével. Bencsik elvtárs a HVDSZ központ, Tóth elvtárs a Fő­városi Vízművek, Telek elv- társ a városi pártbizottság üdvözletét tolmácsolta ez­után. A felszólalások elhangzá­sakor került sor Kónya László, Steinberger Miklós, Dudás József és még több kiváló dolgozó kitüntetésére, majd a nyereségrészesedés kifizetésre. Miért zárják ki a vezetésből a nőket az újszászi Szabadság Tsz gazdái? Ebben az évben nagy vál­tozás történt az újszászi Sza­badság Tsz életében. Azzal kezdődött a fordulat, hogy januárban a Bem Tsz-szel egyesült, majd a később ala­kult két közös gazdaság, a /I tavaszi nap arany su­Crit garai langyos, lágy sí- mogatással cirógatják hófe­hér haját. Ingujjra vetkőzve hajlong a veteményes kert­ben. Arca pirospozsgás. Éle­tét a szabadlevegőn, a me­zőn töltötte. Sajnálom megzavarni, hi­szen arcára van írva, mily boldogan van övéi között. Ö ültette a fákat, Ő szórta el az apró magvacskákat, me­lyek most életrekelnek. Lát­szik. hogy ezek dédelgetésé- ben leli kedvét. Ilyenkor ta­vasszal szinte velük együtt fiatalodik immár 75-ik éve. — Gyomlálja a vetemé- nyeket — mondja botra tá­maszkodó beteg felesége — így szokta minden évben. Én nem sokat tudok neki segí­teni, mert évek óta beteg va­gyok. Alig hogy ezt kimondta, észre vett ő is bennünket. Vette kabátját és indult be­felé. Az udvar, melyen át­haladt, olyan gazdára vall, aki szereti a rendet, tisztasá­got. A ház előtt virágos ágyak. Szépen összerakott tü­zelő, gondosan metszett fák, mind erről tanúskodnak. Az udvaron áthúzódó keréknyo­mokat már benőtte a fű. — 1952 óta — mióta szövetke­zeti gazda — évenként csak egyszer-kétszer fordul meg a kocsi itt. — Az első termés — nyúj­totta át mosolyogva feleségé­nek azt a kis csokor ibolyát, melyet az imént szedett ösz- sze, oly nagy szeretettel. — Jó illata van. Tedd az asz­talra pohárba. Megható kedvesség. Több mint fél évszázada együtt küzdenek, együtt öregedtek meg. De ma is úgy szeretik, tisztelik egymást, mint 1907- ben, amikor összeházasodtak. Egy csokor ibolya Kossuth és az Uj Élet tagsá­ga is csatlakozott a Szabad­ság Tsz-hez. Jelentősen meg­növekedett a taglétszám és a földterület is. Ma már nem száz, hanem ezer holdakban beszélnek, s a tagok száma is megközelíti az ezret. Érthető tehát, hogy pár héttel ezelőtt Jjfsor került a vezetőség kiegé­szítésére, s a korábbi kilenc tagú igazgatóság helyett hu­szonhat emberre bízta a tag­ság az irányítást. Az igazga­tóság megerősítése helyes és szükséges volt, az azonban egyáltalán nem örvendetes, hogy a nőket kizárták a ve­zetésből, még pontosabban nem kizártáik, hanem be sem vonták. — Nem kell az asszonyok kezébe adni a gyeplőt... ha már nem maradnak a főző­kanál mellett, hát. dolgozza­nak, de ne szóljanak bele a vezetésbe — így lehetne ösz- szefoglalni a férfiak közbe­kiabálását, amellyel elhall­gattatták azt az asszony tag­társukat, aki a vezetőségvá­lasztó gyűlésen felszólalt a nők mellőzése miatt. Igen elgondolkoztató, hogy azok a férfiak vélekednek így, akik saját életükből tud­ják; a parasztasszony nem a főzőkanál mellett tölti nap­jait, nemcsak a házkörüli munkát végzi el, hanem kint a földeken is segítőtársa fér­jének. S mégis a parasztem­berek gondolkodásában talál­juk meg ma is leginkább azt a maradi felfogást, amely az asszonyt nem tekinti egyenlő jogúnak a férfivel. Pedig a nők között is vannak vezetés­re termettek. Ha csak az újszászi Sza­badság Tsz-nél maradunk, itt is felsorolhatjuk jó pár asz- szony és leány nevét, akik szorgalmukkal, a munkában való helytállásukkal kiérde­melték, hogy szavuk legyen a vezetésben. Hegedűs Istvánné 10 éves tsz-tag. Több eszten­dőn át jól irányította munka­csapatát. s akkor is becsü­egyszer letette a garast a ne vegye jel meggondolatla nul. Mondták akkor neken miért nem lépek ki, én az mondtam, oktalan embe ugrál. A szavam betelje se dett, mert van egy-két rég komám, aki annak idején ki lépett és most már százszo megbánta. Lajos bácsit a szövetkezet élet ma is érdekli, pedig i már nyugdíjas. Minden má sodik nap elmegy az irodá ra, ahonnan a tejet hordjál és egy-két órahosszát elbe szélget a vezetőkkel. — Érdekel a szövetkeze sorsa — mondotta —, hi szén az enyém is. Mindet évben megkapom az egy holt háztáji földet és aranykora nőnként az 5 kg búzát. / földem aranykorona érték 190 volt. Ebből levonásba jöi 15 aranykorona, a háztáj földre. így 8 mázsa 75 ÍC{ búzát lutpok. Ez elegendő ne künk. Ezenkívül a szövetke zet ad egy-egy kocsi tüzelő is. A postás pedig mindet hónapban elhozza a 315 fo rint nyugdíjat. Minden évbet szoktam a háztáji földön ter­melt kukoricából 2—3 hízó: hizlalni, melyből egyet sajá részünkre levágunk, a többit pedig eladjuk. Soha nerr mertem volna gondolni, hogi ilyen boldog öregségem lesz így éldegél Gellei Lajos bácsi és felesége. Már bú­csúzában voltam, amikor ki­hozta egy fiatal katona fény­képét. — Az unokám — mondja Lajos bácsi — április 4-ér ő is ott lesz a budapesti dísz­szemlén. Neki már nem less olyan küzdelmes az élete mint az egyém, vagy az ap­jáé volt. ki életét adta a má­sodik világháború alatt. VÁGÁSI KÁLMÁN ; lettel ellátta feladatát, ami­kor a kertészet termelvényei­nek értékesítésével bízták meg. Veres Illésné is megér­demli az elismerést lelkiis­meretes munkájáért. Tavaly ezer naposcsibéből 900-at ne­velt fel, most meg Kecskés Anna segítségével ötezer csi­bét gondoz. De sorolhatnánk a többieket, Kovács István- nét, Baráth Veronikát, Tán- ezos Istvánnét, Varga Erzsé­betet, Kökény Ferencnét. Kalló Máriát, stb. akik szor­galmasan dolgoznak a közös­ben. Az asszonyok, lányok fürge kezére a jövőben még inkább szükség lesz, mivel a kerté­szetet és a munkaigényes ipari növények területét akarják növelni a Szabadság Tsz gazdái. A mostani 10 hold dohány helyett például jövőre 30, aztán 50 holdon termelik ezt a jól jövedelme­ző növényt. Itt is szorgoskod­hatnak a női tagok, csakúgy mint az öntözéses és száraz­földi kertészetben, vagy a borjúk és kismalacok neve­lésénél. Az itt elmondottak is tük­rözik, hogy bőven akad mun­kalehetőség a nők számára a termelőszövetkezetekben. S akik évek óta dolgoznak a közösben, tudják, mennyi hasznát veszik a női munka­erőnek. S ha a munkában helytállnak, miért ne lenne joguk arra is, hogy a legrá­termettebbeket beválasszák a vezetőségbe, hogy ott is hal­lathassák szavukat, s képvi­selhessék a nők, az egész tagság ügyét. Nincs is ennek más aka­dálya az újszászi Szabadság Tsz-ben és máshol sem, mint a maradi nézet. Ezt azonban !e lehet és le is kell küzdeni. A közösség erejével kell for­málni, alakítani az emberek ;ondolkodását, hogy a terme­lőszövetkezetben, a nagy csa­ládban egyenlő jogú legyen a férfi és a nő. Az asszonyok, lányok megbecsülése kifeje­zésre jusson abban is, hogy a vezetőségben is helyet kap­nak, részt vehetitek a közös gazdaság irányításában. Nagy Katalin — Küzdelmes életünk volt — mondja Gellei Lajos bá­csi, a törökszentmiklósi Dó­zsa Termelőszövetkezet tagja — Az apám fiatalon, 42 évei korában meghalt. En akkoi 13 éves voltam. Négyen vol­tunk testvérek. A testvéreit közül én vállaltam, hogy se­gítek özvegy anyámnak a föld megművelésében, a csa­lád eltartásában. Mint család- fenntartót, csak 8 heti kato­nai kiképzésre vittek el. — 1907-ben megnősültem. Há­rom hold földdel kezdtük a2 életet, melyből 2 hold a fele­ségemé volt, szintén félárva lányként jött hozzám. A vi­lágháború nem kímélt en­gem sem. 1914-től 1917-ig katona voltam. Ügy szerel­tettek le, mint 75 százalékos hadirokkantat. Ettől az idő­től kezdve még nehezebb lett az életem. Igaz, a gyerekek is kezdtek nőni, a két fiam és a lányom. Arra töreked­tünk feleségemmel, hogy ha majd megöregszünk, ne mondják a gyerekek, nem vittük semmire az életben. Én is örököltem egy pár hold földet, a feleségem is, közbe sikerült egy pár hold földet vásárolni, így mire a második világháború elérke­zett, már 23 holdon gazdál­kodtunk. A háború! Egyik fiam elesett, a másik pedig hadirokkantként került visz- sza. Megint magunkra ma­radtunk, mert lányom férj­hez ment. Az idő kereke vi­szont haladt előre. 1952 feb­ruár 8-án beléptem a Dózsa Termelőszövetkezetbe. Ekkor sokan mondták, miért vá­lasztottam ezt az utal? Azért t — mondottam mert én ■ nyugodtabb életet akarok, - mint eddig volt. Történelmi . dátum ez a nap és úgy ün- í nepeljük azóta, mint a szü­• letésnapunkat. Egy új életet ■ kezdtünk, melyben nem csa- : lódtunk. Így ' mondta el küzdelmes i életét Lajos bácsi. Három évig a szövetkezet kazalmes­■ tere volt. Ennek a beosztás­nak örült a legjobban és még ma is büszke rá. Ami­kor a here kaszálására, kaz­■ lazására került a sor, min­dig kikérték a véleményét. : Még a szövetkezet agronó- musa is tőle kérdezte: „Lajos bácsi, kazlazzuk-e már a he­• rét”. — Igaz, még szívós volt : egy kicsit, de én tudtam, ’ hogy rövid időn belül eső lesz, nem volt idő várako­• sásra. Azt mondtam, bízzák csak rám, nem lesz annak semmi baja. Kértem sót és minden kocsi herére néhány kilót rászórtam. A kazal kö­■ zepébe pedig szellőztetöt csi­náltam. Nem is lett annak semmi baja, Jól jártunk, hogy beraktuk, mert egy pár nap múlva egy hetes eső jött. Értettem ehhez a mes­terséghez, hiszen életemben mindig ezt csináltam. De raktam is olyan szép kazla­kat, hogy azt mindenki meg­dicsérte. — ügy szerettem a szövet­kezeti életet — mondja —, mint a magam gazdaságát. Örültem annak, hogy tisztel­nek az emberek, megfogad­ják tanácsaimat. 1956-ban is mondtam sok embernek, nem érdemes ugrálni, aki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents