Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 26. £ taskonyí evdőszélen~. A taskonyi erdőszélen nagy- területű füves tisztás fut a Lenin Termelőszövetkezet búzavetéseinek. S a mező és az erdő találkozásánál fur­csa mozgolódást észlelhet az arra járó-kelő. A pázsitot felvágták jó pár négyzetméteren, sárga ho- számolt mokka! leterítették, olyan tetszetősre, hogy szinte ven­déglői asztallapok benyomá­sát kelti simaságuk. Csak­hogy rajtuk nem birkapör- kőlt csiklandozza az ember nyálkahártyáit, hanem szén­kupac, nagy lajtorja víz, téglavető asztal növeli kí­váncsi természetünket. Mi a hétveretű csuda tör­ténik itt? — No. az mégse. — Hát? ■— Csak éppen téglát ve­rünk. Varga Barnának hívják a fiatalembert, aki készségesen rákja a feleleteket kérdé­seink után. Azt is tőle tud­tuk meg, ő itt a csapatve­zető, s a Bátor Ifjúság küldte őket ide. — Maga a Bátor Ifjúság tagja? — Nem is másé! — Itt mindannyian? — Mér lennénk? Vannak a Leninből is. — A Lenin is éget téglát. — Közös vállalkozás ez. Vagyis a tiszaburai Bátor Ifjúság Termelőszövetkezet összefogott az itteni Lenin­nel. Mindketten akarnak tég­lát verni, építkezni, hát miért ne csinálnák együtt? így sokkal könnyebb. Az em­bereket fele-fele arányban adják, a kellékeket közösen biztosítják. Majdnem félsze­resére csökkentik az önkölt­séget. Hogyan? „szakemberei” vannak. Túró Béla hároméves Lenin tag, ugyan világéletében szénpo­ros téglát nem égetett, vá­lyogot annál többet vetett. Volt olyan nyár, 120 ezret le az asszonnyal együtt. Már pedig a szénpo­ros téglaégetés szakasztott Folytonossággal mindaddig, amíg Abádszalók felől meg nem dördül az ég. Slágmül- ler János futva teríti rájuk társával a kátrányszalagokat. Jaj, mert a tégla át nem vizesedhet. Igazság szerint az embereknek sem szabad­na megázniuk, dehát a két Kettős sorban szárad a szénporos tégla „Máskor is eljöhettek ám, nemcsak hivatalos ügyben" Martfűi munkásfiatalok a termelőszövetkezetben ALIG TEILT LE a műszak a Tisza Cipőgyárban, a fiata­lok sietve mentek a kultúr­terembe. H. Nagy Bertalan, Marton Mária, Zamócz Er­zsébet és a többi fiatal. A szakiskol ásókból is jöttek vagy húszán. Most nem kel­lett gokat várniok, úgy mint más esetben. Meg is kezdték a megbeszélést. H. Nagy Miska, a KISZ tit­kár el is mondta röviden, hogy a tiszaíöldvári Arany­kalászban a napokban kez­dik a leltározást. Oda kel' a segítés, a leltáríveket készíte­nék egy-egy új belépőnél — Kik azok, akik részt kí­vánnak venni ebben a mun­kában? — kérdezte a meg­jelentek tpL A karok egyszerre lendül­tek fel. Mindenki ott akart lenni. Hiszen az alapszervi gyűléseken már megbeszél­ték, hogy a megszilárdításbari minden KISZ-tag havonta 6 társadalmi munkaórát telje­sít. Itt az első alkalom, hogy szavukat valóra váltsák. Szí­vesen is mennek az Aranyka­lászba, mert majdnem min­den új tagot ismernek a fej­lesztés idejéből. Jó barátság fejlődött közöttük. Már az­óta is jártak Tiszaiöldváron. — Hátha mindenki akar menni, akkor be kell oszta­nunk a tagságot csoportokra, akik váltják egymást, mert egyszerre csak körülbelül húsz ember kell a leltározás­hoz — mondta a titkár és máris összeállította a csopor­tokat. MIKOR MENTEK HAZA­FELÉ, már arról beszéltek, jó lenne holnap kezdeni. Az sem volna rossz, ha azokhoz a gazdákhoz mennénk, akiknél a fejlesztésnél voltunk — mondogatták. — Tudjátok — szólt Mar­ton Mária —, olyan jól elbe­szélgettünk a fejlesztés ide­jén. Sokat tanultam akkor. Megismertem az emberek éle­tét, gondját, baját. Hallottam a múltról, a szenvedésekről, a földesurakról, kulákokról és a csendőrökről. Most már könnyen beszélnek róla, de még mindig érzik a keserű íz a beszédükön. Amikor a jövőről volt szó, bizakodva beszéltek. Ismerték ők jól a jelent. Akkor sem hazudok, ha azt mondom, jóval job­ban mint én. Ügy sorolták az elért eredményeket, mint egy termelési tanácskozás elő­adója. Nem is kérették ma­gukat nagyon. És milyen jó­érzés volt nekem, hogy fiatal korom ellenére figyelmesen hallgatták az érveimet. Es­ténként, mikor végeztünk, nem egy helyre visszaláto­A mezőgazdasági műszer- és mérőeszközkiállításról Formába öntik a masszát termel őszövetkezet ezideig elfeledkezett valami kalyiba felállításáról. Egy kunyhó kellene, ahová berakhatnák a szerszámokat, elemózsiáju­kat, gúnyájukat és maguk is meghúzódhatnának az idő­járás elöl. így aztán hátun­kat a csapkodó esőnek vetve dobáljuk a szólabdát egy­mástól egymáshoz. — Mennyit vernek? — Tán ötezret, ez lesz a próbaégetés. Körülvesznek az emberek. Sáros bakancsokkal, patinás kalapokkal Fehér Gusztáv, Túró Béla, leninbeliek, meg a többiek a Bátor Ifjúságból. Nézem őket. s hogy véletle­nül sem kottyantják ki, Irat nem állom tovább. — Honnan tanulták ezt maguk? Hogy honnan is? Járt ott a járástól egy elvtárs, s va­lami szakkönyvet hagyott a termelőszövetkezetben. Var ga, a csapatvezető Özdon már foglalatoskodott tégla­égetéssel, hozzá került a könyv is, a szénporos tégla ügye is. — Na, érti ezt? Értem... A Lenin meg­növekedett, a Bátor Ifjúság új termelőszövetkezet. Épí­teni akarnak minél többet: istállókat, ólakat, juh-hodá- lyokat, sertésszállásokat. S hogy a lehető legolcsóbban építsenek, hát összefogtak közös szénporostégla-égetés- re. Ez a világ legérthetőbb dolga. Borzák Lajos. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa Mezőgazdasági Tudományos, Technikai és Állandó Bizottságának hatá­rozata alapján kiállítást állí­tottak össze -öt ország mező- gazdasági műszereiből és mé­rőeszközeiből. A kiállításon, amelyet először Moszkvában mutattak be, a Szovjetunió után Magyarország mutatta be a legtöbb mérőműszert, összesen száznyolcvanhármat. A mezőgazdasági műszer- és mérőeszközkiállítás a moszkvai bemutató után Lip­csébe vándorol, a júniusban megnyíló Lipcse—Markiee­bergi mezőgazdasági kiállí­tásra. (MTI) HimiMmimiiininmimMiimiiiiiMiiiiiimiiiHiimiiiiimiiiimiimiuMiiimimiiimiimiimii Felkészül az őszre az öcsödi József Attila Tsz Az öcsödi József Attila fia­tal termelőszövetkezet. Tag­jai idén választották a közös gazdálkodás útját. A tagok elhatározták, hogy saját erő­ből teremtik meg, ahol csak lehet, a közös gazdálkodás alapjait. Harmincezer vályo­got vetnek és ebből felépíte­nek egy 15 férőhelyes sertés- fiaztatót, mellé pedig süldő­szállást, valamint megépíte­nek egy barcmfiólat is. Ál­lami támogatással 40 holdon végeznek talajjavítást digó- zással, 70-en pedig meszezés- sel és gipsszel. Ügy tervezték, hogy min­den emberre egyformán jus­son a munkából, következés­képpen a munkaegj'ségből is. A vályogvetésre brigádot ál­lítottak fel. A kocsival, lóval rendelkezők végzik a fuvart a vályog elhordására, az épít­kezéseknél a fogat-nélküliek dolgoznak. gattam. Érdeklődésükre sokat meséltem az üzemünkről, a KISZ szervezetről, az ifi ex­portbrigád munkájáról. El- magyaráztatták, hogy készül a gyárban a cipő. Benne van-e minden anyag, jó-e a minőség, nehéz-e a munka a fiatal lányoknak? — Jó lenne, ha Lakosékboz is én mennék, mert, tudjátok, rendes emberek azok. No, szervusztok, én már itthon vagyok — búcsúzott. Másnap az üzemben is az új munkáról beszélgettek a fiatalok és alig várták az in­dulás pillanatát. Az nem is késett, mart harmadnap reg­gel már útban voltak Tisza- földvár felé. Ahogy megérkeztek az Aranykalászba, a régi tss- tagck örömmel fogadták őket. Sok régi ismerősre találtak közöttük. Egy-kettőre meg­volt á párosítás: egy tsz-gaz- da és egy fiatal. A feladat megjelölése után megegyez­tek, hogy ki, hova megy. Marton Mária örömmel látta, hogy a névsorban sze­repel Lakos Károly neve is. Nem késlekedtek, indultak. Az első háznál nem voltak otthon, a piacon jártak. A másiknál is az volt a helyzet. Lakoséknál megállapodnak: várunk”. Majd jönnek mér. Valóban. Rövid negyedóra után feltűntek a háziak az ut­ca végén. — A ©'isten! — üdvözölte régi ismerős módjára Lakosa várakozókat és már tessékel­te is őket a házba. Gyorsan le is ültette a jö­vevényeket. Került, fordult a gazda, máris teli kancsóvalés poharakkal zsúfolta az asz­talt.- De térjünk a tárgyra — szólt a tsz-tag. — Azért jöt­tünk, Lakos komám, ho©' megcsináljuk a leltárt a kez­déshez. — Éppen ideje, már várta­lak benneteket. Hozom mind­járt a papírokat, mert, tudod, itt minden rendbe van rakva — hangzott a válasz. VALÓBAN NEM SOKAT kellett időzni. Mária alig győzte írni az adatokat. Min­den rendben volt a jó gazdá­nál. Azután felhörpintettéit egy pohár bort és máris bú­csúzott a kis brigád. — Máskor is eljöhettek ám, nemcsak hivatalos ügyben — szólt utánuk az új tsz gazda. Marton Máriáék két hétig segítettek az Aranykalásznak. Becsülettel dolgoztak. Meg is voltak velük elégedve. — ab — r a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz elnöke VIRUL HATÁR Ott, ahol a Jászság szélén a Zagyva ka- g nyarog, terül el a tsz 16 holdas kertészete. § Ez a két KISZ brigád munkahelye. Joó §j László, a 15 tagú brigád vezetője, csendes = szóval beszél az eredményekről. — A kedvező időjárás lehetővé tette, g hogy korán kezdjük a kerti munkákat. Már | kipalántáltunk 1000 négyszögöl karalábét, = egy hold korai káposztát, 600 né©szögöl § kelkáposztát, sok zellert, paprikát, paradi- § csomót. A borsót, hagymát, retket megka- § páltuk. § A tsz másik kertésze, Joó Mihály 6 ta- 1 gú brigád vezetője. Már február derekán megkezdtük a g melegágy készítését. Brigádunk na© igye- =f kezettel dolgozott, hogy a magvak minél 1 előbb a melegágyba kerüljenek. A földet g még äz ősszel elkészítettük a tavaszi mun- =| kához, ez is elősegítette haladásunkat. Ko- g rábban kezdhettük a veteményezést is, így = az ágyak már szépen zöldéinek. Míg a kert- g ben a csatornázással, ágvigazítással voltunk fj elfoglalva, addig a melegágyban fejlődött g a palánta. Most kezdtük a palántázást. Gon- = dósán és szorgalommal akarjuk elvégezni ß munkánkat, hogy a kertészet jelentős ősz- íl szeggel járulhasson hozzá a közös jövede- § lemhez. s Földi Kálmán Szászberek 1 — Szeretjük, becsüljük. — Úgy vagyunk véle, mintha mindig közöttünk lett volna. — Ezt mondják a régi és az új tagok ifj. Sebestyén Gézá­ról, a tiszajöldvári Szabad Nép Tsz fiatal elnökéről. Nem fukarkodnak a dics érő­jelzőkkel. Joggal. A fiatal mezőgazdasági szakember vá­rosi munkahelyét adta fel azért, hogy segítse a Szabad Nép Tsz gazdáit, velük együtt irányítsa ezt a szépen fej­lődő nagyüzemet. A közelmúltban még a Szolnoki Vízügyi Igazgatósá­gon dolgozott. Munkahelyé­vel elégedett volt, jól kere­sett. S mégis Tiszaföldvárra ment, önként jelentkezett, odavaló, ott született és szü­lei is ott élnek. Édesapja ugyancsak a Szabad Nép Tsz-ben dolgozik és örül fia elhatározásának. Nem könnyű ma termelő­szövetkezeti elnöknek lenni, különösen nem olyan gazda­ságban, mint a Szabad Nép Tsz, amely hatalmas mérték­ben megnövekedett. A föld­terület csaknem négyezer hold, a taglétszám 800-nál is több. A szerteágazó gaz­dasági és szervezeti kérdések alapos hozzáértést, szaktu- i dást követelnek. A fiatal el­nök néhány hónapos műkö­dése alatt bebizonyította, hogy alkalmas e felelősség- teljes tisztség betöltésére, s a szövetkezeti gazdák joggal mondják, hogy csak nyert vele a közösség. Alkotóked­vét kibontakoztathatja, külö­nösen, ha nem bízza el ma­gát. ö szerény ember. Számta­lanszor kijelenti, nem azért kérte magát a tsz-be, hogy ott kisldrályoskodjon, vagy mindenttudó elnök címre pá­lyázzon, ilyen gondolatai soha nem voltak és még a látsza­tát is elkerüli annak, hogy effélét tartsanak róla. A tsz tagjai nagyobbrészt idősebb, tapasztalt gazdák, akiket az élet, a gyakorlat avatott igazi mesterré. I fj. Sebes­tyén Géza elsősorban és na­gyon helyesen rájuk támasz­kodik. Együtt beszélnek meg min­dent a szövetkezeti demokrá­cia érvényesítésével. Szép terveket akarnak megvalósí­tani. Ez évben csaknem két­millió forintot fordítanak be­ruházásokra. Egyebek között 52 férőhelyes tehénistállót. 50 sertést befogadó fiaztatót, 500 férőhelyes süldőszállást és 600 juh számára hodályt építenek. Az istállók, az ólak már ez évben megtelnek jó­szágokkal. Fejőstehén-állo­mányukat év végéig nyolc­vannéggyel emelik. Tovább- tenyésztésre beállítanak 42 üszőt, 66 tenyészlcocát, 148 süldőt. Persze csak néhá­nyat jegyezhettünk meg azok­ból a célkitűzésekből, ame­lyeket a Szabad Nép Tsz tagjai a fiatal elnökkel együtt r. -valósítanak. A növénytermesztők között versengés indult. A termés­átlagok növelésére. Nyolc- száztizenkií.nc holdon ter­melnek kukoricát, hibrid ma­got vete“-'-. Cél: 11 mázsa májusi morzsolt elérése hol­danként. Ez viszonylag nem sok. De azért nem, mert az új belépők szétszórt földjeit ez évben még nem lehet nagyüzemi módon művelni Ifi. Sebestyén Géza, a fia­tal és tehetséges tsz elnök ezt az esztendőt a tagok se­gítségével arra akarja fel­használni, hogy kialakuljon a régi és az új szövetkezeti gazdák között az együttmű­ködés. rendezzék és n agn- üzemi művelésre alkalmassá tegyék a táblákat, ezzel meg­teremtsék a további előreha­ladás feltételét. Lajtorjás fogatból is kettő kellene. Kettő esne ki más munkálatokból, ha külön-kü- lön égetnének a tsz-ek. Szer­számokat mindkettőnek biz­tosítania kellene a maga em­berei számára. A szénpor- szállításhoz ugyancsak egy- egy fogatot foglalnak le mind a két termelőszövetke­zetnél a munkára. Szóval, gazdaságosabb így. Na meg. Ügy igaz, a Leninnek ról bányásszák, s ott a hely­színen mindjárt ki is verik. Pontosabban annyi vizet ad­nak hozzá, hogy kapával át­vághassák a sarat. Aztán belé az átrostázott szénport. Ezzel kész a massza. Az anyag további útja a vetőasztalhoz vezet. Innen a íormázóból szinte szériában jönnek a nyerszöld színű szénporos téglák. Kettős so­rokban várják a száradást. Nagyjából ez a körforgás. Napsütéses áprilisi délután vidám füttyszó és gépzakatolás mellett veti a tér- 1 melőszövetkezet a közös és háztáji kukori- 1 cát. Hibrid vetőmag kerül a gyommentes, 1 morzsás talajba. Lesz kukorica, lenni kell í — így vélekedik a vetőbrigád, mert időben kerül a mag a földbe. Lendületesen dolgoz- j nak, hogy a vetést minél hamarabb befe- . jezzék. Ma már a tsz tagsága bizalommal néz a jövő elé. Ügy vélekednek, hogy el- ! érik a betervezett munkaegység részesedést ( és ha az időjárás egy kicsit is kedvez, ak- ' kor túl is teljesítik. Virul a határ. Ezt nemcsak mi, a szász­berek! Béke Tsz tagjai állítjuk, hanem az is; aki csak átmesv a szövetkezet területén. Sorol a répa, kapáljuk a borsót, egyeljük a mákot. Nagy feladat vár az elég kislétszá- i mű növénytermesztő brigádra a növény­ápolási munkák során. A tsz-ta"ság arra az elhatározásra jutott, hogy a tavaszi mun­kák időbeni elvégzéséért a növénytermesztő csoport munkáját, segíteni kell. Egyik este a tagság közgyűlést hívott össze, ahol a tsz elnöke és párttitkára, a vezetőségi tagok, a i fogatosok, állattenyésztők és a két ifjúsági brigád területet kértek maguknak a nö­vényápolási és betakarítási munkák elvég­zésére. Ezzel a vállalással a növénytermesz­tési munkák időbeni elvégzését biztosítot­tuk. egy a valykolassal. Csakhat ebbe törek helyett szénport kevernek. — Nono, sokkal finnyá­sabb ez. — Miért lenne az? — Esőben se vethető, összecsomósodik a szénpor benne. — Máskülönben hogy megy ez az egész? Csinálják, gyakorlati be­mutató. A sarat a partoldal-

Next

/
Thumbnails
Contents