Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

<3 SZOLNOK Nil t.tl I NLPLAP 1959. április 2ü. ey'WBT'íkM'w w? Nyugaton a helyset váltosatlan? Új embert iktattak be a héten a világ egyik legte Idő­sebb állásába: John Foster Dulles helyettese, Christian Harter foglalta el az Egyesült Államok megüresedett kül­ügyminiszteri bársonyszékét. E nevezetes alkalommal élve, a nyugati világlapok most ú.iabb erőteljes ecsetvonások­kal gazdagítják a hónapok óta napirenden lévő témát — a nyugati vezetés válságát. Az újságíróit részletesen tag­lalják a nyugati vezérek testi és szellemi gyengéit, magas korát és alkalmatlanságukat a vezetésre. Még azt is meg­pendítik, hogy nem ártana, ha Eisenhower elnök is vala­mi fiatalabb embernek adná át a helyét, mondván, hogy „a mai világ nem múzeum és nem. is szanatórium öreg had­vezérek számára”. (Daily He­rald.) A balsejtelme,vel élen járó angol sajtó szerint Eisenho­wer sánta ember, aki elveszí­tette külpolitikai mankóját. Dullest; Adenauer „ielfele' bukott; De Gaulle magányos, zárkózott, megközelíthetetlen álmodozója a francia nemzeti dicsőségnek; Macmillant pe dig javarészt lekötik a kö­zelgő választások. London ag­gódva kérdezi, miként birkóz­hat meg ez a gyenge társaság a „túlsó oldal’’ erőteljes, iele. ményes, ügye; egyéniségeivel, főleg Hruscsovval? A brit sajtó hangvételét természetesen erősen túlszí­nezi az a kívánság, hogy Anglia, nevezetesen Macmil­lan miniszterelnök tölthesse be a nyugati vezetésben tá­madt .űrt.. Szemmel látható azonban, hogy a . konzervatív, és a munkáspárti angol sajtót' komoly és valódi nyugtalan­ság is gyötri, amikor a Kdét és a Nyugat találkozójának küszöbén elszámlálják külpo­litikai „válogatottjuk’’ sze­mélyi gyengéit. Csakhogy kommentárjaik­ban — a burzsoá szemlélet- módnak megfelelően — az igazi probléma fejetetejére állítva jelenik meg. Ugyanis nem a vezérek betegsége és elöregedése tette akuttá a nyugati vezetés válságát, ha­nem a valóságérzék híján lé­vő és kivénhedt „erőpcütiká’ | van öeszercppanóban a mai 1 világhelyzet nagyonis valós 1 erőviszonyaink súlya alatt. | Anélkül, hogy tagadnánk a § személyiségek fontos szerepét 1 a történések alakulására, meg | kell állapítani — nem Duties 1 vitte csődbe az „erőpolitikát”. | Hiszen a washingtoni kül- j ügyminisziérium eddigi ura j valóban szakavatott és követ- | kezetes képviselője volt a vi- ] láguralmi délibábot kergető I amerikai imperializmusnak. A \ nyugati ,.erőpolitika” volt az, \ amely könnyűnek találtatott j a világ új erőviszonyainak \ mérlegén, s e politika Iáivá- j nyos kudarca vitte zsákutca- = ba legnevesebb letéteménye- g sert — Dullest és Adenauert. ; Igaz, nem véletlen, hogy az | irreális erőpolitika olyan sze- \ mélyiségekben talált leghí- ] vebb képviselőire, akiknek ] megcsontosodott nézetei és : módszerei még az első világ- i háború táján, egy, a maitól 1 gyökeresen különböző világ- i ban alakultak ki. Ámde nem a vezetők élet­korának és nem is egészségi állapotának kérdése, hogy milyen volt eddig és milyen lesz ezután a Nyugat vezeté­se. Montgomery angol tábor­nagy, a NATO volt európai főparancsnokhelyettese pél­dául nemrégiben meglepő őszinteséggel elismerte a NA­TO erőpolitUcájának csődjét. Most Moszkvába készül, hogy a szovjet vezetőkkel tanács­kozzék a békés együttélés biz­tosításának lehetőségeiről. Közismert, hogv Montgomery nagyjából ugyanahhoz a nem­zedékhez tartozik, mint Dul­les, vagy Adenauer. Churchill volt angol miniszterelnök sem mai gyerek már és közismert, hogy 1946-cs iültonl beszédé­vel ő volt a hidegháború programadója. Értesülések szerint most mégis azért utazik Washing- sowba, hogy személyes 'tekin- élyét latba vesse a Szovjet­unióval folytatandó komoly tárgyalások mellett. Az angol vezetökörök han­gulatában bekövetkezett for­dulatban természetesen az is komoly szerepet játszik, hogy ők közelebbi tapasztalatokat szereztek a német militariz- m-us természetéről, mint amerikai szövetségeseik. A külpolitikai irányvonal felülvizsgálása elől, amely Londonban személyes ere nél­kül is végbemegy, sokáig már az Egyesült Államok sem tér­het ki. Dulles működésének utolsó időszakában is telje­sen világos volt, hegy német politikája többé nem tart­ható. A külügyminiszteri sze­mélycserének mindenesetre meg lehet az a jelentősége, hogy Herter könnyebben fe- lülvizsgá'hatja a háborús ör­vény szélén való táncolás dip­lomáciáját, mint maga Dulles aki nevével fémjelezte ezt a politikát. Éppen így, Bonn új kancellárjelöltje. Erhard is inkább feladhatja az NDK megtagadásának fikcióját, mint Adenauer, aki egész po­litikai karrierjét ehhez a rögeszméhez kötötte. Ezek a személyi változások azonban csak lehetőségek politika megváltoztatására, de még nem tényleges változás Továbbra is kérdéses tehát, hogy Washingtonban felüike- rekedik-e az az angol kor­mányköröket jellemző realiz­mus amely, ha nem is örül neki, de mindene-etre józa­nul számol a szocialista világ hatalmas erősödésével, s ’ a kalandok veszélyes útja he­lyett a tárgyalóteremben ke­resi a vitás kérdések rende­zését. Herter kinevezését az angol sajtó rokonszenwel fogadta, mivel azt tartják róla, hogy a német kérdésben „rugalma­sabb” nézeteket vall elődjé­nél, s több támogatásban ré­szesíti majd az angol állás­pontot. Ennek a reménynek ellene mond ugyan az a tény, hegy Herter nem szállt szem­be a berlini légi-folyosóban rendezett magas-repülési pro­vokációkkal, sőt, igyekezett leszerelni az ezzel kapcsola­tos angol tiltakozást. Meg­lehet viszont, legalábbis így próbálják beállítani, hogy Hertert az angolokkal együtt kész helyzet elé állították az amerikai tábornokok. Korgi lenne tehát az amerikai kül­ügyminisztercsere jelentősé­géről végső ítéletet mondani. Hogy az új külügyminiszter személyén kívül hoz-e valami újat az amerikai külpolitika irányításába, annak rövide­sen elérkezik a főpróbája genfi külügyminiszteri érte­kezleten ... Az amerikai küiiigy- m niszter hétfőn esie indüt Párizsba Washington (AFP). Az amerikai külügyminisztérium jelentése szerint Herter kül­ügyminiszter hétfőn 21 óra­kor indul Washingtonból re­pülőgéppel a francia főváros­ba, hegy réi-zívegyen a nyu­gati külügyminiszterek április 29-én kezdődő értekezletén. Herter kedden érkezik meg Párizsba. Az amerikai külügyminisz­ter május 3-án tér vissza Washingtonba és május 8-án Indul a genfi értekezletre. KÜLFÖLD! PRÁGA (MTI). A cseh­szlovák dolgozók körében csa­lódást és újabb tiltakozási hullámot váltott ki az a hír. hogy az osztrák kormány visszautasította a bécsi „szu- détanémet napok” elleni csehszlovák tiltakozó jegyzé­ket. A lapok hangsúlyozzák, hogy Csehszlovákiában nincs ember, aki hitelt adna az osztrák kormány állításának, miszerint a bécsi szudétané- met találkozó nem egyéb „politikamentes kulturális összejövetelnél'’. * SENJANG (Uj Kína). A Kí­nai Népköztársaságban tar­tózkodó KISZ küldöttség Ko­mócsin Zoltán vezetékével pénteken repülőgépen Sen- jangfaa érkezett. * NEW YORK (Reuter). Ham­marskjöld, az ENSZ főtitká­ra május 6-ra összehívta az ENSZ-közgyű’ós Világűrbi­zottságának ülését. ISyugali nyilatkozatok a küszöbönálló európai tárgyalások előtt LONDON (Reuter). Selwyn Lloyd angol külügyminiszter a péntek esti parlamenti saj- tóösszejövetelen — mint a Reuter jelenti — a külügy­miniszterek küszöbön álló genfi értekezletével foglal­kozott, „reméljük, hogy a tárgyalások őszinték lesznek. Reméljük, hogy a két fél nem merev mozdulatlanság­gal áll majd egymással szem­ben, hanem őszinte kísérle­tet tesz, hogy javítsa az európai helyzetet új egyez­mények megteremtésével, vagy az új egyezmények felé haladással — mondotta. — Majd hangoztatta, bízik ben­ne. hogy a külügyminiszte­rek értekezletét követi az ál­lamfők találkozója. * WASHINGTON (Reuter). Az Amerikai Külügyminisz­térium vezetői pénteken fel­keresték a kórházban fekvő iiiMiiiMiniiiiimiiniiMiniiiiMiiimmiiiiiiiiiiiiiiiHtiiimiiiimiiiiiiitiiMiimiiinmiiiin Dulles volt amerikai külügy­minisztert. Herter, az új kül­ügyminiszter, továbbá Doug­las Dillon külügyminiszter­helyettes, Robert Murphy és Livingstone Merchant állam­titkárok egy óra hosszat ta­nácskoztak Dullesszel a nyu­gati külügyminiszterek ápri­lis 29-én kezdődő párizsi ér­tekezletén előterjesztendő ja­vaslatról. amelyet a nyugati négyhatalmi munkacsoport dolgozott ki a Nyugat állás­pontjaként. * NEW YORK (AFP.) Az AFP értesülése szerint Her­ter amerikai külügyminisz­ter felkérte az ENSZ főtit­kárát. bocsássa a Genfben május 11-én kezdődő Kelet— Nyugat közötti külügymi­niszteri értekezlet rendelke­zésére az ENSZ genfi épüle­teit és titkárságát. (MTI.) Szovjet segély JNepaloak Moszkva (TASZSZ). Kat- manduban, Nepal fővárosá­ban egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szov­jetunió ellenszolgáltatás nél­kül harminc millió rubel ér­tékű gazdasági és technikai segélyt ad Nepálnak. A se­gély alapján Nepálban vízi­erőműveket, cukorgyárat, do­hánygyárat építenek, kutató munkálatokat végeznek. A gyárak terveit szovjet szer­vek dolgozzák ki, a szüksé­ges felszerelést és építőanya­got a Szovjetunió szállítja és a helyszínen szovjet szakem­berek adnak tanácsokat. A nepáli technikai személyzetet a Szovjetunióban képzik ki. Egyezményt írtak alá ar­ról is, hogy a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélkül se­gítséget nyújt egy nepáli kórház létesítéséhez. (MTI.) Határozat a kazamatát reurmjáról Prága (MTI). A Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága április 22— 23-i ülésén az iskolareform kérdésével foglalkozott. J. Hendrych. a Központi Bizott­ság titkára beszámolójában rámutatott a csehszlovák köz­oktatás reformjának eddigi eredményeire. A mostani re- lormtervet részletesen meg­vitatták. A megbeszéléseken 800 000-en vettek részt. 150 ezren fejtették ki álláspont­jukat. A dolgozók döntő több­sége helyeselte a pártnak azt a javaslatát, hogy kilenc évre emeljék a kötelező iskolai ok­tatást. valamint azt, hogy a tiatalok zöme 1967-ig meg­szerezze a középiskolai kép­zettséget. A Központi Bizottság hatá­rozatot hozott a közoktatás reformjáról. KUNMADARAS! NAPLÓ 1959 IV. Az orvos szemével pesség rej törik az emberekben! Az orvos a rendelőbe vezet, ahol a falon szellemes karikatúrák függe­nek arról, hogy a por bacilusokat hordoz magában, vagy arról, hogy a TBC ellen védekezni kell. Bodnár Imre rajzolta, a toma- és rajztanár. Vizsga a faluszélen Serfőző Jánossal, az iskola igaz­gatójával együtt mentünk a ci­gánysorra, azok a gyerekek vizs­gáztak, akik eddig az iskolának még csak feléje sem néztek. A szűk kis teremben, amely állí­tólag a téglagyár kultúrterme, 30— 40 csöppség szorongott. Eddig hiá­bavaló volt minden próbálkozás: nem jöttek be a faluba, féltek az, iskolától. Az iskola három tanítója — két nő és egy félti — hónapo­kon át hetente háromszor kijött ide. Hétfőn írást, szerdán olvasást, pénteken számtant tanítottak a gyerekeknek. Az első és második osztály anyagát adták le a gyere­keknek. akik koruk szerint már a negyedik, vagy ötödik osztály pad­jaiban ülhetnének. Sokan nem jöttek el a tanításra, sokan nem figyeltek, sokan pedig most ijedtek meg, a vizsgán, ami­kor egyszerre komoly felnőttek ér­keztek a terembe és mind arra fi­gyeltek, mit tudnak ők. Nem. senki sem mondhatná, hogy túl sokat tudtak volna. De mégis: megtanulták a ceruzát és a tollat fogni. És Koszta Rudi, Botos Ági, Botos Sanyi. Szendrei Rudi. Tyu- kodi Róza és Markóczi Olga le is vizsgáztak. Az ablakokból a szülők tekintettek be a terembe: a szülők, akik nem tudnak ími-olvasni. Az egész telepen nincs senki, aki biz­tosan kiismerné magát a betűk hieroglifái között. Sokan közömbö­sek voltak a kicsik tanulása iránt: de akadt olyan is, aki megverte (persze, ez sem helyes) gyerekét, ha nem tanult megfelelően. De ez a szülő már akarta, hogy gyereke más legyen, mint ő. És a vizsga másnapján tizenkét szülő vitte be gyerekét a faluba az iskolába — tanulni. Amiről még írni kellett volna... Mennyi mindenből tevődik össze egy magyar falu arca, 1959 tava­szán. A noteszban feljegyzések so­rakoznak: megannyi riport-téma. ír­jak az áruellátásról számokkal, adatokkal, vagy esetleg csupán úgy, hogy lefestem: hogyan járnak a lányok? Azt hiszem, ezt a ripor­tot helyettesíti az az egy mondat, amely arról szól, hogy a tüdőszűrő kocsi vezető gépésze itt. Kunma­darason talált magénak olyan mikroporózus szandált, aminőt hiá­ba keresett még a városon is. Vagy esetleg a kunmadarasi szü­lőkről kerekítsek riportot, akik nemrég őrjáratot szerveztek: ne kódorogjanek szerteszét az iskolá­sok a tanítás után, hanem párosá­val, szépen induljanak haza. Har­minc szülő jelentkezett, hogy éber szemmel fürkéssze az utcákat, ami­kor kitódulnak a gyerekek. Vagy esetleg azt említsem, hogy az iskola új napközi otthont szer­vezett a termelőszövetkezeti tagok gyermekei számára, s hogy a negy­ven férőhelyre száznegyven jelent­kező akadt? Vagy ott a másik téma. A ter­melőszövetkezeteket megszilárdító bizottság, a járási tanács és a párt küldöttei, a bank képviselője, a falu vezetői ezekben a napokban sorrajárták a szövetkezetekét, fel­mérték a lehetőségeket és az igé­nyeket. És itt elmondhatnám azt is, hogy volt mit látniok. Hogy a három régi termelőszövetkezet két­száz- és egy ötven férőhelyes istál­lót épít a jószágoknak, hogy a gaz­dálkodást ősszel kezdő szövetkeze­tekben már szorgalmasan dolgoz­nak a közös takarmányalap meg­teremtésén. Külön cikket kéne írni a KISZ szervezetről. Arról, hogy a fiatalok közül ki mire vágjuk. Hogy pél­dául Sálláj József, ez az erős, iz­mos fiatal fiú kéményseprőnek ké­szül és ugyanakkor — ha jól em­lékszem — egy öreg tengeri med­vét szeretne eljátszani a Szabad szél-ben. Külön riportot lehetne írni a fiatal pedagógusokról, akik a vá­rosokból érkeztek: Kunmadarasra. Akad olyan közöttük, aki mégvisz- szavágyik. — Tokár Erzsi például pesti kislány és szeretné elvégezni az egyetemet is. Szilágj’i Jozefa viszont férjhez ment a faluban Kulcsár Antalhoz, a Hunyadi Ter­melőszövetkezet agronómusához. ö már itt marad. A tavaly érkezett kilenc gyakorlóéves közül ma négy van a faluban, most újabb öt ér­kezett. Egy komolyabb cikk tárgyalhat­ná a falu kulturális életét, amely bizony nem mentes a zökkenőktől. A tanács vb ülésen is foglalkozott a falu művelődésével. Ebben a cikkben illene idézni a számokat. Például azt, hogy a művelődési otthonban tavaly 17 800 látogató fordult meg, s az előadásoknak 3300 hallgatója volt. Az a szám viszont, hogy a könyvtárnak mind­össze kétszázkilencven olvasója van — jóval kevesebb, mint pár évvel ezelőtt — nem kapna túl tra­gikus hangsúlyt a művelődéssel foglalkozó cikkben. — Ugyanis a könyvtár könyvei évek óta idén kapták az első utánpótlást, min­denki olvasta már őket. De akkor már a művelődési ott­hon most elhatározott bővítésének befejezéséről is hírt adhatnék. És lehetne még arról is írni.. „ No lám, az újságíró csupán fel­sorolta, ami a noteszlapokon ma­radt és nem fért a terjedelem ha­táraiba — és ebből is egy külön ciltk kerekedett. Attól félek, hogy bármennyit is írtam, mégis még több, ami kima­radt. Tizenhárom éves nagy válto­zás alakította ki Kunmadaras mai arcának vonásait, A hétköznapok gondokból és örö­mökből állnak össze egésszé és ezekben a hétköznapokban érlelő­dött meg 1959 nagy változása is. Nagyon tévednek, akik azt hiszik, valamilyen ügyes szervezési mód­szer eredménye az, hogy Kunma­daras ma termelőszövetkezeti köz­ség. Nem, ebben része van a beton­járdáknak éppúgy, mint a szülőott­honnak, a Petőfi alapító-tagjai el­ső nehéz évének épp úgy, mint pél­dául a mozi neonfénj’einek. És azt hiszem, holnap, vagy hol­napután már egy egészen új riport­sorozatot lehetne kezdeni. Mert az élet nem áll meg egy pillanatra sem. Baracs Dénes Vége. Dr. Lázár István községi orvossal a cukrászdában ismerkedtem meg. Idestova másfél évtizede figyeli éber tekintettel a nagy falu életét. Amikor a negyvenes évek elején idekerült, ugyancsak felháborodott a főjegyző, s az úri társaság. Addig minden orvos két rendelőt állított fel, az egyiket a fizető (tehát tehe­tős) páciensek részére, a másikat a szegényeknek. Lázár doktornak csak egy rendelője volt. — Nem ismerek fizetőt és nem fizetőt, csak beteget ismerek — mondotta, és ezzel sikerült megsze­reznie a község akkori vezetőinek nemtetszését. Amikor nemrég az orvosi rende- ; löt rendbe hozták, Lovas Sándor vb : elnök átjött a hivatal végeztével és i — mivel ahhoz is ért — sajátkezű- \ leg meszelte ki jóformán társadal- I mi munkában a rendelőt. I Igen, megváltozott a világ. — Aki három napra érkezik a ; községbe, — mondja az orvos — j nem tudhatja, mi minden volt itt, í ami ma már szerencsére nincs, és | mi minden van ma, amiről csak \ álmodni lehetett régen. Itt van \ például a járda, a világ legpró- I zaibb dolga. De nézzük meg. há- | nyan viselnek ma cipőt és hányán | csizmát. A betonjárdák az egész | falut áterezik és ma már könnyű | dolog divatosan, városiasán öl- | tözni. 1 Ügy ismeri a falut, akár saját | tenyerét. Arról beszél, amit egész- ! ségügyi tekintetben értek el né- ! hány év alatt és csillog a szeme. | — Van egy 35 ágyas állandó és | egy 20 ágyas idény bölcsődénk. És | gondolja el, hogy a kunmadarasi | asszonyok itt szülnek a faluban: | 6-ágyas szülőotthont létesítettünk. | — Vagy például ebben a falu­i ban nagy problémát jelentett min- i dig a vízellátás. Most három kutat | fúrnak egy törpevízmű létesíté- = sáré. i És menpyi tehetség, mennyi ké-

Next

/
Thumbnails
Contents