Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-23 / 94. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 23. A szovjet kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársasághoz MOSZKVA (TASZSZ). — Andrej Gromiko külügyminiszter április 21-én átnyújtotta Hans Kroll nagykövetnek a szovjet kormány jegyzékét a Német Szövetségi Köztársasághoz. A jegyzék kijelenti: a szovjet kormány szükségesnek tartja rámutatni, hogy a szövetségi kormány, amikor területén megengedi az atomháborús készülődéseket és a Bundeswehrt atom- és rakétafegyverekkel szereli fel, megszegi a hitlerista Németország szétzúzása után, a fegyverletételkor a szövetséges hatalmak és a német megbízottak által kidolgozott és Németország felfegyverzését és militarizálá- sát tiltó feltételeket, amelyek a béke és a biztonság szavatolását szolgálják. Ennél fogva a szovjet kormány törvénytelennek tekinti az NSZK atomfegyverkezésére Irányuló intézkedéseket és tiltakozik ellenük. A szovjet kormány, mint a hitlerista Németország ellen harcoló fél és a Németország katonai kapitulációjáról szóló okmány, valamint a Németország vereségéről kiadott nyilatkozat aláírója fenntartja magának azt a jogot, hogy mindezekből megfelelő következtetéseket vonjon le a maga számára. A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy a Német Szövetségi Köztársaság esetleges európai háború kirobbanása esetén a rakéta és nukleáris fegyverek jelenléte miatt rendkívül veszélyes, 'sőt katonai szempontból reménytelen helyzetbe kerülne. Ha a Német Szövetségi Köztársaság beveti magát az atomfegyverek örvényébe — emeli ki a jegyzék, — ez a Német Szövetségi kormánynak a NATO-bell szövetségeseinek olyan újabb lépését jelentené, amely méginkább lehetetlenné teszi a két Németország egymáshoz való közeledését és a német nemzeti egység helyreállítását. Mint a szovjet jegyzék kiemeli, a Német Szövetségi Köztársaság atom- és rakétafegyverrel való felszerelésére irányuló újabb intézkedések mögött az a szándék rejlik, hogy a közelgő kelet-nyugati tárgyalások résztvevői befejezett tények elé állítsak, a minimumra csökkentsék a megegyezési lehetőségeket. s meghiúsítsák a hí degháború megszüntetésére és a nemzetközi feszül* seg enyhítésére irányuló erőfeszítéseket. A szovjet jegyzék megállapítja, hogy az égető problé mák konstruktív megtárgyalásának a világ több fővárosában megnyilvánult hajlandósága nem befolyásolta a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, amely a fegyverkezési versenyen és a háborús veszély kiélezésén kívül továbbra sem kíván inás perspektívát látni. (MTI). Lapvélemények a tibeti eseményekről (Uj Kína). Nehru indiai miniszterelnök hétfőn a képviselők kérdéseire válaszolt az Indiai Parlament Felsőházában. Kijelentette, hogy a Dalai Láma természetesen folytathatja vallási tevékenységét. ami azonban a politikai tevékenységet illeti, ez nem vihető át egyik országból a másikba. Nehru hangsúlyozta. hogy a Dalai Láma felelős személyiség és nem kétséges, hogy felelősségének teljes tudatában cselekszik majd. Hangoztatta: az indiai kormány elvárja, hogy az indiai határt átlépett tibetiek semmi olyant nem tesznek, ami megzavarhatná India és Kína kapcsolatait. Uj Delhiből származó jelentések szerint néhány indiai lap kommentálja a Dalai Láma úgynevezett nyilatkozatát és kétségbe vonja, hogy a nyilatkozat a Dalai Lámától származik. Pártklubbot avatnak Karcagon Ha végigsétálunk a karcagi Rákóczi úton. hamar szembetűnik egy rácskerítéses, újonnan tatarozott épület. A pártklub helyisége ez, amelyet a város dolgozói társadalmi munkában és a párt- bizottság segítségével, a régi mentőállomás épületéből alakították át. — A tataroz'ási munkálatokat a napokban fejezték be. Jelenleg bútoroznak. Ráez Lajosné, a városi pártbizottság munkatársa éppen a most érkezett bútorokat rendezgeti a könyvtár- szobában. Kérésünkre néhány percre abbahagyja a munkát ^ és körülvezet bennünket azn épületben. Közben pedig el-® mondja, hogyan is építették ezt a szép. új létesítményt. Jj Szavaiból megtudjuk, hogy% több mint ezer karcagi dol-' í gozó még az elmúlt évben el- határozta, hogy a többi váro-ff; rok példájára pártklubot hoz}'\ létre. Ebben a helyiségben , otthonra találnának a városit teszik még barátságosabbá a szobákat. A beszélgetés során azt is megtudjuk, hogy a klub mellé egy gondnoki lakást és garázst is építenek majd a későbbiek folyamán, szintén társadalmi munkával. Ebben nagy segítséget nyújt számukra a megyei és a helyi pártbizottság is. Emellett a klubhoz tartozó udvaron röplabda és tekepályát is létesítenek a tavasszal. Rácz Lajosné elmondja, hogy a pártklubot a dolgozók második otthonává szeretnék tenni, ahol mindenki jól érzi magát. Közben újabb bútofszállít- mányok érkeznek, amelyet Ráczné gondosan helyez el. Nem tartjuk fel tovább a munkában. Búcsúzóul még megkérdezzük: — Mikor avatják fel a klubhelyiséget? — Az ünnepélyes megnyitót a hét végén, szombaton délután tartjuk meg. — cs. j. — KUNMADARAS! 1959- ÚTRAVALÓ NAPLÓ dolgozói, párttagok és pár-' tonkívüliek egyaránt, tenné- ,:' szetesen a fiatalok is. A terv* nem maradt puszta elképze-T lés. Hamarosan hozzáláttak a munkához és a lelkes dől-* gőzök mintegy hatvanezer* forintot gyűjtöttek össze. AzjMj átalakítást rövid időn belül* meg is kezdték. ( f Azóta jó néhány hónapg tett el. Az átalakítási. festésifcS munkákat éppen az elmúl** napokban fejezték be. Az* épület hét helyiségből c'I.y amelynek legnagyobbika r;A televíziós klubterem. Itt tart-V ják majd a különböző ren-fí dezvényeket, ismeretterjesztők előadásokat, vidám délután«-^ kát. A látogatóknak a tele-?': vízión kívül rendelkezésükre, áll még egy lemezjátszói— egybeépített világvevő rádió-M készülék is. Lehet majd bő-j,;? ven válogatni a lemezek kö-A zött. hiszen az állványon af| komoly zenétől a magyar nó-|:| táig minden megtalálható A Közvetlenül mellette olvasó-® terem, amelyet ízléses és??:'; korszerű csőbútorral és nagy-ti méretű könyvszekrénnyel m rendeztek be. Itt az érdeklő-'; dők a könyvek mellett ag legkülönbözőbb folyóiratokat# is olvashatják. De az említet-™; tek mellett még számos másrS szobát is találunk itt. Ilyen# a linóleummal ellátott bil-® liárdszoba. amelyben a már annyira népszerűvé váltk rexasztal is rendelkezésre áll® maid a szórakozóknak. A, klub ezenkívül külön do-g hán.vzóva] és büfével. vala-S mint ruhatárral is rendelkezik. A. termeket szénen be-;., "endezték. Csemoekálvbák | csinkefügsönvök rí*ők, valamint és asztalié-'1 szőnyegek Kunmadarasról — úgy induláskor. még Szolnokon — a következőket tudtam. A községnek 1949-ben a népszámlálás adatai szerint volt 8 és félezer lakója. Ez azóta biztosan szaporodott. A föld ugyanannyi, mint régen: nagy a határ, 26 700 hold. Ebből 12 222 a szántó. Kunmadarason az év elején nagyot lendült az élet sora, az újságíró pedig, aki este érkezett a helyi vonaton a faluba, erre kíváncsi, ennek jeleit kutatja. A legjelentősebb mozgó szám az emberekre vonatkozik': Január l-én mégcsak 326 volt közöttük a tsz- tag, ma ezerrel több, a termelőszövetkezetek földterülete 4400 holdról 10 és félezene nőtt. Egyszóval a szocialista gazdálkodási forma meghódította a földeket. Vajon a fejeket is? A szíveket is? Mielőtt még erről esne szó, hadd említsük meg. hogy van a faluban ezenkívül gépállomás, téglagyár. A földművesszövetkezet, a ktsz és a gépállomás is munkát ad 100—100 embernek. Az erdőgazdaságban vagy ötvenen dolgoznak, a falutól távol keresi meg családjának a kenyérre valót vagy háromszáz émter. Amin a vonat hazaér Amikor Karcagon felkapaszkodtam a század elején ittrekedt kis vasúti kocsira, már ültek benne. Szürke munkaruhában, fáradtan és kényelmesen helyezkedtek el a padokon az emberek. Egy útépítő brigád tagjai. Vagy tízen azok közül, akik távol dolgoznak. A karcagi utat csinálják ők, ki-sé elégedetlenül. Azt hallom a vállalat megígérte; ha teherautónyira való ember lesz Kunmadarasról, akkor azzal fuvarozzák őket. Most már többen is lennének, de autó még sincs. így pedig otthon épp. hegy alvásra jut idő. Hanem baj mindig akad. de Kiss József, a mosolygós és naív szemű Kiss József nem is ezt hajtogatja. A munka sok; annyi földet életében nem dobált ki egyszerre, amennyit most naponta — hogy el ne maradjon a többitől. Kiss József ugyanis nagyon újdonsült útépítő, nemrég még 7 holdnyi bérelt földön gazdálkodott, nem is rosszul, házat is vett magának. Az útépítő brigád vezetője azonban megszólal: — Ja, ha valaki úgy idegenkedik a jótól. Én mondom magának, nem is olyan rossz dolog az a tsz, ott is építettek már házat. Hogy ránézek, szó nélkül is elérti a kérdést. — Persze, mondhatná bárki, miért csak beszélek erről, miért nem csinálom én is. Hát kérem, én ott voltam két esztendeig és nem is volt semmi hiba. Szépen megtaláltam a számításomat. Csakhogy nekem van egy szép lányt m. méghozzá másodéves és jórendű, ami nagy szó. A tsz-ben csak egyszer osztanak, a terményt sem tudom mindig pénzzé tenni, én pedig havonta küldök fel pénzt a lányomnak. — Imre bácsi hány iskolát végzett? — kérdem ekkor, mert az is kiderült, hogy a fiát is kitanít- tatía már szépen Simon Imre, akár egy értelmiségi családapa. — Hat elemit végeztem De a gyerekeim azok tanult emberek lesznek. Az újságíró jól eszébe vési a szavakat, mert ez is hozzátartozik a mai Kunmadarashoz, akárcsak az, hogy most Kiss Józsi bácsit „elvtársi kritikával” illetik a bri- gádtár-ak. vagyis inkább csipkelődnek egy keveset. Kiss József pedig tépelődik, hallgat, amíg befelé ballagunk a főutcán. Aztán a szokatlan munkától fáradtan befordul ötablakos kis palotája ajtaján. Ami volt, az semmi Este nyolc után járunk . . . Az italbolt pultjánál ott áll Vincze Imre, az öreg Vincze, aki idestova már éppen 80 esztendős. Mellette pedig Szél Imre (ebbe a riportba már úgy látszik, csupa Imre kerül) üríti a poharat, a Kossuth tehenésze. Hallgatom csendesen a beszélgetést a régi és az új nemzedék között. — Emlékszik még. Imre bátyám, hegy maga ott szántott felénk a sárga lovával. Mikor is volt? 1936-ban ugy-e, én meg ott szaladtam mint gyerek, mellette .. . — No ni — mondja az öreg és fehér bajszát csavargatja — még érre is emlékszel? — Nahát azért mondom: ami akkor volt, az csak árnyék. Az semmi, elmúlt, nincs többé. Nem is számít; az a valóság, hogy most itt a termelőszövetkezet. — Ott vagyok én is a 80 esztendőmmel — mondja az öreg. — Hát én mondom pedig Vincze bátyám idősebb: ez az igazi éiet. Ami más volt, nem is kell nekünk. 1956-ban úgy esett, hogy tíz napig csak néha aludtam egy-egy félórát, mindenki más elment, csak én maradtam a hetven állattal, a közösével: naponta megfejtem harmincöt tehenet. Nem aludtam, mert látni akartam, ki az, aki el meri vinni a jószágot. És megmaradt mind! — Megmaradt, tudom én azt — mondja az öreg Vincze — jól van. fiam. — Hiába mondta mindenki, hagyjam ott a közös istállót, hiába noszogattak otthon is — mondja Szél Imre és kalapját összhangba hozza a fejével, mert hátracsúszott — pedig még párttag sem vagyok. Értse meg, ezt akartam én mindenkinek elmondani azóta is. Én tudtam, hegy az ami volt, az semmi már. Azért maradtam ott, amikor mégis vissza akarták hozni. (Folytatjuk.) BARACS DÉNES íme a válasz Kiss József aggodalmaira: a Kossuth Termelőszövetkezetben *0 ezer forint munkaegység-előlege* osztottak ki néhány nappal ezelőtt. Akták mögött emberek... A krónika feljegyzi :e szerint a nagy világöldök- !é.s idején, ügy másfél évtizeddel ezelőtt, itt Öcsödön küldte el legelni a hadiasz- szonyokat családostól egy maga zsírját más verejtékén szerző jegyző. Úgy féltek valamikor ebben a kis községben' a nadrágc-s embertől a sok keserűséget látóit földmunkások, mint a pajkos gyerek attól, akinek éhségében kárt csinált a dinnye- földjén. A szép szó csak ritkaságszámba ment és ha valakit csak úgy Jánosnak szólított valamelyik esküdt vagy cppen hivatalbéli. már biztos volt a dolgában és még mélyebben kalapéit, mert így kívánta a rend. Most meg: ülnek sorban vagy tizenketten az elnökhelyettesi szoba előtt, türelemmel, várják Kovács Terelte elnökhelyettest. Ügyesbajos dolgaikban jöttek hozzá, egy kis szóért és ha lehet segítségért. Várni kell, merthogy a tanáe-élnökhe- lyettes is ember és délidőben neki is, mint mindenkinek, ebédelni kell. Lassan csordogál a szó. Egyikük — kicsit hunyorító szemmel — szedi elő a papírt, hogy lá?sa a vendég is, nti minden elő nem fordul az életben. A papír bizony bírósági idézésként érkezett Pápai Antalnak s valami 363 forintot követel rajta az egyik vállalat. — Én ezt nem értem — mondja, miután gondosan visszateszi a zsebbe — hogyan lehet. Hiszen itt a csekk is róla: befizettem. A válaszra mór alig kerül idő. megérkezik az elnökhelyettes és a szíves jónapot után szinte áramlanak az irodába az emberek. Kinek, kinek sürgős a dolga, vár a határ, néhol már a kapálásnál tartanak. Azért ki-ki megkapja azt, ami szükséges írá-ban vagy szóban. Pápai Antal is megnyugodva indul haza: a levél megírödotl és tanúsítja, hogy befizette a pénzt, nincs adóssága. Kettesben maradunk az elnökhelyettessel. Idő sincs a kérdezésre, mondja: — így van ez nálunk minden nap. Egyik még be sem húzza maga után az ajtót, jön a másik. Hol azért, hogy segítsünk, hol meg csak úgy egy kis beszélgetésre. Most meg különösen fellendült a forgalom — elegyedik a beszélgetésünkbe a mosolygós arcú Kerekes Júlia, a tanács igazgatási előadója. — Az . első negyedévi tanácstagi beszámolókon sok probléma vetődött fel. Itt van például ez, á húsbolt problémája — mutat egyet a szép rendbe rakott papírosok, közül. Tolnai fstvánné tanácstagnak mondták el. S a másik: Borbély Istvánok utcájuk tisztaságát kifogásolják. A kifogáson túl, a jó gazda gondosságával tanácsokat is adnak: szigorítsák meg az ellenőrzést a tanácsbeliek s ha más nincs, akkor ne sajnálják a büntetést sem. N ehéz volna felsorolni mindent. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hegy az első negyedévi beszámolók írásos feljegyzése, amit a tanácstagok a problémákról készítettek, kevés híján ötven fele járnak. Ügy első hallásra magasnak tűnik ez a szám, de ha nézzük, hegy többségük a község életének javítását célozza azt mondhatjuk: öc-ödön köz- ségfceliek laknak, akiknek nem mindegy, milyen a falu. No és az elintézés? — A törvények értelmében járunk el — válaszol a kérdésre az elnökhelyettes. — Gyakran a sorrendet sem tartjuk be, pedig az is megvan nálunk. Ha sürgősen segíteni kell,, nem várunk a terület felelősére: intézkedik, aki tud. Ez így igaz. A megválaszolt beadványok, az intézkedésről készült feljegyzések, no meg persze az, hogy szívesen jönnek az emberek a tanácshoz, tanácsért, azt bizonyítják: nemcsak szóbeszéd tárgya, hanem gyakorlat Öcsödön az emberek dolgainak elintézése, a velük való törődés. Hiányos volna azonban ez az írás. ha csak azt mondanánk el benne. hogy. a tanácstagok, a végrehajtó bizottság vezetői és a szakapparátus dolgozóinak többsége együtt a tanácstagokkal azon igyekszik: ne legyen panaszkodó ember a községben. Mert az éremnek egy másik oldala is mutatkozik. S ez az oldal egv kicsit a község vezetőit is bírálja. M ár hogyne bírálná, hiszen ők is felelősek azért, hogy Nádudvari Ferenc gazdálkodási előadó fiókjában iratok porosodnak. S ha csak úgy általában akták, iratok volnának ezek. nem is volna olyan nagy a baj. De mindegyike mögött emberek állnak. Dolgozók, akik segítségért fordultak Nádudvari Ferenchez. Találóan jegyezte meg Kerekes Júlia, amikor ezt kérdezte: hogyan tud nyugodtan aludni, amikor 117 beérkezett ügydarabból — az iktató- könyv és persze a szóbeli panaszok tanúsága szerint — 53-at még mindig nem intézett el. Könnyelműség számiba megy ez. Nem csak azért, mert Nádudvari Ferencről, mint egy személyről van szó. hanem elsősorban arról, hogy az ő hanyagsága — méltán nevezhetjük annak — gyengíti a tanács, a tanácstagok ós a lakosság között kialakult egészséges kapcsolatot. Lerontja annak a munkának az értékét, amit a tanács többi dolgozói a községi tanács egésze végez. És végsősoron bizalmatlansághoz vezet, mert méltán mondhatja bárki: nem fordulóik problémámmal a tanácshoz, de nem is segítek semmiben, hiszen egyszer kértem tőlük valamit és még válaszra sem méltattak. Ebből pedig nagyon komoly nehézségek származhatnak. Nagy István • i i—ii wriwMtrir-qMWE e
