Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-18 / 65. szám
1959. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Á tisztességtudó utcalány Március 19—25 Szó Ínoki Vörös Csillag Jelentős érdeklődés a földművesszövetkezetek vas* és műszaki napjai iránt A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál nemrégiben tanácskozásra gyűltek össze a vállalat és a földművesszövetkezetek vezetői. Arról beszéltek, miként könnyíthetnék meg — elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó — háziasszonyok munkáját. A boltvezetők beszámoltak: milyen cikkek azok, melyek iránt a legnagyobb érdeklődés mutatkozik; s arról is, hogy kielégíthetik-e az igényeket. A megbeszélést követő munka eredményeként hétfőn megkezJó! sikerült a kunszentmártoni szövetkezeti nap A kunszentmártoni járási kultúrotthon bnn rendezett földművesszövetkezeti kiállításnak sok látogatója volt. Az fmsz szakembereinek hi- vatásszeretetét, ötletességét dicsérte a bemutató, mélyen — ha különösen hangzik is — harmonikus összeállításban kaszinótojástól kötött- árún, villamoscikken, cipőn keresztül a bútorokig ezerféle cikkben gyönyörködhettek a látogatók. A kiállítás sikeréről egy apró (?) számadat egy nap alatt 120 ezer forint értékű bútor talált gazdára. Sok szerencsekívénatot kapott B. Szabó János, a földművesszövetkezet másodéves szakácstanulója készítményeiért. Sonkástekercsét, hideg csabai sertéskaraját még ezoík a kollégái is megdicsérték, kik a fehér sapka alatt már csak pár szál hajacskát őrizgetnek. dődtek megyeszerte a vas- és műszaki napok. A földművesszövetkezeti boltokban tett körsétánk során megállapítottuk: az üzletek dolgozói jól készültek fel a tíz napos vásárra. Villamossági cikkek, háztartási robotgépek, mosó- és porszívógépek sokasága várja a vásárlókat. A helyi igények helyes felméréséről tanúskodik — többek között — a jászladányi fmsz kerékpárvá- sára; továbbá a mezőtúri, kunhegyesi fmsz-ek rádió- és edényvására. Már az első napon megmutatkozott, hogy helyes volt a földművesszövetkezeteknek a vásárt meghirdetniök. Úgy látszik, a röplapok, plakátok megpillantása után két dolgot fedeztek fel az asszonyok. Először: mennyi minden hiányzik még a háztartásból; másodszor: van pénz a takarékban, a ládafiában ... Hasznos, szemrevaló, új háztartási eszközök, rádiók kerülnek az otthonokba. A modern, civilizáció és technika forrásainál A tudomány története feltárja előttünk azt a gyakran gigászi küzdelmet, ameiyet egy-egy találmány megvalósításáért és érvényrejuttatásá- ért kellett a felfedezőjének megvívnia. A tudomány története éppen ezért a tudomány, emberiség érdekében munkálkodó tudósok megbecsülésére és tiszteletére tanít. De ha jól körülnézünk a házunk táján, azt tapasztaljuk, hogy nem a tudománynak, nem a tudósoknak köszönhetjük azoknak a dolgoknak a nagy részét, amelyek bennünket az állatok fölé emelték, amelyek lehetővé tették, hogy emberibb életet éljünk, hogy életünk folyton javuljon, szépüljön. Ki szelídítette meg az erdők vadjait, hogy engedelmes, kezes háziállatokként szolgálják az embereket? Ki fedezte fel a fonást, a szövést, a főzést, ki fedezte fel a házépítést, a kanalat, a villát, az edényeket? Ki fedezte fel a kereket, a mérleget, a pénzt? Mondjunk le egy pillanatra mindezekről, de csak gondolatban, és ismét egy barlang mélyén, vagy a fák koronái között megbújva látjuk magunkat, cserzetten bőrökkel takarva, egy durva faihusánggal a kezünkben. Mindezeket, a már szerénynek tűnő apró dolgokat, amelyeknek jelenlétét környezetünkben szinte természeti adottságnak vesszük, akár a levegőt — mindezeket a dolgokat nem szakképzett tudósok, hanetm az egyszerű, dolgozó emberek generációi fejlesztették ki. A technika névtelen hősei ezek, akik az évezredek folyamán megajándékozták az emberiséget tökéletesedésének elemi eszközeivel. A technikának is megvan tehát a maga folklórja. A technika, az anyagi civilizáció folklórjának a kutatását. is kétféleképpen, kétféle szellemben lehet eszközölni. A kutatás egyik módja lényegében pozitivista; ezt csak a meztelen tények érdeklik és .semmi más. Ez, önmagában jelöli meg a kutatás célját: az agyagedények készítését ez csak a kutatás egyéni gyönyöre kedvéért vizsgálja. Nem mondom, hogy az ilyenfajta kutatás nem jár semmi haszonnal — de az emberiség számára alig jelem többet, mint például a különböző fazekas eljárások puszta leírása. Van azonban a tudományos kutatásnak egy másik, magasabbrendű módja is. Ez akkor valósul meg, amikor a tények hű feltárása csak alárendelt eszköze egy magasabbrendű, a társadalom előrehaladását elősegítő eszme, vagy gondolat ér- vónyreju itatásának. így, ebben a szellemben kutatta a technika folklórját is Julius Lips, neves német tudó®. Évtizedes kutatásainak eredményeit „A dolgok eredete” című könyvében foglalta össze könyvének tizenöt fejezete közül nyolc a fent- emlitett kérdéssel foglalkozik. Az első fejezet mindjárt a Jo häOglllüt — ámde esténként tizenegy csini-baba a jászberényi Lehel él teremben Ha sablonosnak ható is, mégsem valótlan megállapítanunk: a herényiek régi vágya teljesült a Lehel-étterem megnyitásával. Színvonalas, elegáns, ugyanakkor otthonosan barátságos ez a korszerű vendéglátóüzem. Eddigi héthetes működésére jellemző fényt vetnek a panaszkönyvi bejegyzések: két nagyobb társaság elismerő sorai pipálják le egyetlen vendég — szemmel láthatóan illuminált állapotban írott — észrevételét. Kérdezósködés, több beKÖMESm Illés Béla: ÉG A TISZA I—III. (960 oldal, 9.— forint. Olcsó könyvtár). Az Eg a Tiszát, első nagy regényét, 1929-ben írta Illés Béla, a Tanácsköztársaság tizedik évfordulójára. Emlékeztetőnek, önvizsgálatnak, buzdításnak szánta a további harchoz. Első kiadása a Szovjetunióban jelent meg, s ezt a kiadást rövidesen követték másnyelvű kiadások, — többek között a német, francia, albán, kinai, lengyel és török. Magyarul csak 1957- ben jelent meg első ízben. A könyv történet-anyagát a magyar kommunisták 1918 és 1921 közötti harcaiból, vette az író, s a forradalom, az emigráció, az illegalitás keretében rajzolja meg merészen, romantikusan, rohanó cselekménnyel a magyar kommunisták itthoni, majd külhoni életét. A könyv főhőse Kovács Péter ifjúmunkás, aki az első világháború idején a munkásmozgalom harcosa lesz, részese az őszirózsás forradalomnak, végigküzdi a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratát. De látja az árulást is. Életútja okos, kemény munkások, nehézléptű parasztok, töprengő értelmiségiek, deklasszáltak, rajongók, kalandorok, provokátorok, rendőrbesúgók között kanyarog, míg a szegény parasztból városi proletár, kommunista pártmunkás lesz. A Tanácsköztársaság bukása után emigrál, hontalanná válik, nyomorog és éhezik, majd visszajön Magyarországra és itt dolgozik tovább az emberibb magyar jövőért. Koncsek László: A renngassei összeesküvés Negyven esztendővel ezelőtt 1919 tavaszától az emigráns magyar arisztokrácia a bécsi Renngasse 4. számú házból, a Schönborn-Buche- im grófok palotájából szőtte hálóját, amellyel meg akarta fojtani a Magyar Tanácsköztársaságot. Az összeesküvés szálai sokfelé elértek: az antantdiplomaták előszobáiba éppen úgy, mint Párizsba, Londonba. E tanulmány feltárja az emigráció és a dunántúli ellenforradalmi mozgalmak, a nemzetközi diplomácia közötti cselszövéseket, titkos szervezéseket. szélgetés is arra enged következtetnünk: a Lehel-étterem dolgozói helytállnak. — Ami panasszal a vendégek részéről találkozunk, az jobbadán a zenekar ellen irányul. Úgy véljük, nem feladatunk dönteni arról, hogy a „Csini-baba” zenetörténeti szemszögből nézve mennyiben tekinthető klasszikus alkotásnak. Jóüteműnek, ringa- tónak találjuk — ám egyetlen este tizenegyszer játszani: legalábbis túlzás. Germán Tibor és zenekara nem nagyon töri magát az új zeneszámok megtanulásában, próbában. Hangszereik napközben a vendéglőben pihennek. Míg a zenészek részéről jó- vátehető a mulasztás, addig egyik-másik vendég részéről tűrhetetlen magatartást, — szándékos rombolást kell tapasztalnunk. Egy zártkörű rendezvényen (!) a mellékhelyiségben ismeretlenek berg- man-csővel együtt kiszakították a villanykapcsolót, hasznavehetetlenné rugdostak három PVC-csövet. Mind a jászberényi üzemek vezetői, mind a rendőrök belátták: a reprezentatív étterem nem talponálló. Bár tapintatosan, mégis erélyesen lépnek fel azokkal szemben, akik a szórakozóhelyet kurtakocsmával, vagy éppen betyárcsárdával tévesztik össze. Az étterem eddigi működése máris több-tízezer forintos tervtúlteljesítést eredményezett. E látszólag váratlan bejelentésünkre az adott okot, hogy a meleg konyhától csupán üvegfallal elválasztott — aránylag kicsiny — mosogatóhelyiségnek nincs szellőzője. Véleményünk szerint lenne miből kijavítani a hiányosságot — mégpedig gyorsan, a nagy melegek beköszöntése előtt. Erre kell pénznek lennie; az ott dolgozó emberek jó munkakörülményeit biztosítani kell. Jó lenne, szép lenne, ha pár forint a zenekar dobogójának szőnyeggel való bebo- rítására is jutna. Az üvegperselyek helyett deszkadarabkákon álló zongora sem éppen esztétikus látvány. Vendégnek, felszolgálónak feleslegesen kellemetlen perceket okoz olykor a borokat palackozó vállalat mulasztása. Míg például a Kinizsi sörös üveg címkéjén olvasható a felírás: „Fogyasztási ár boltban és söntésben ...” —■ addig az ilyen pontosságú megjelölés a butéliákról hiányzik. Köztudott, hogy az étterem jogosult bizonyos haszonkulcs felszámítására. A borlap árai ezt magukban is foglalják. Javasoljuk, hogy addig is, míg a palackozó vállalat jobb címkéket nyomat — egy-egy gépelt cédulácska felragasztásával vegyék elejét az esetleges vitáknak vendég és felszolgáló között. Kellemes, kulturált szórakozásra nyílik lehetőség a Lehel-ben; kévésén múlik a vendégek és a vállalatiak részéről, hogy a mulatság zavartalanabb legyen. Elsősorban egyik-másik fogyasztónak kellene magatartásán változtatnia. Ezt kérik tőlük az étterem dolgozói — de ezt várja el teljes joggal a többi vendég is. — borváró — imiMtiiimiiiiiuHiHiimmiiHiiiHimimiiHii Kőműveseket keres felvételre az É. M. 44. SZ. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. Cím: BUDAPEST, V. Kossuth Lajos u. 13—15. Szállás — Étkezés van! HiiiimiiiiiHmiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiii lakáskultúra fejlődését, az emberi laikás kialakulásának történetét ismerteti. Megtudjuk belőle, hogy a természeti népek nem csak arra törekednek, hogy valamilyen lakhelyet biztosítsanak maguknak védelmiül a természet! viszontagságok ellen, hanem arra is, hogy lakásuk otthonossá váljék, kényelmes és szép legyen. A házépítés már a legkezdetlegesebb tokon is különböző stílusokat ismer, megvan a maga bonyolult esztétikája. A lakás céljait s-zolgáló építmények az emberi kultúra legelemibb adottságai köze tartoznak. A lakáskultúrával szoros kapcsolatban van a tűz kultúrája is, a lakás a soha ki nem alvó tűz székhelye. A testi és a szociális közösségi higiénia fejlődése is a lakáskultúra fejlődéséhez van kötve. Bármennyire is meglepő ez az avatatlan olvasó számára — a természeti népek igen nagy gondot fordítanak a szertartásszerű testi tisztálkodásra. A testi tisztálkodást elhanyagoló törzstagot egyes helyeken a törzs súlyosain bünteti, esetleg kiközösíti sorai közül. De nem csak a test tisztántartása, hanem szépítése, ékesítése is már megtalálható a fejlődés legkezdetlegesebb fokozatán is. Nem kis meglepetéssel tudjuk meg Lips könyvéből, hogy a természeti népeik legnagyobb része milyen nagy gondot fordít ifjú tagjainak nevelésére. Az illemnek, az udvariasságnak és az illem- tudó viselkedésnek részletes és bonyolult szabályai vannak és be nem tartásuk súlyos társadalmi és erkölcsi szankciókat vonhat maga után. Egyes néptörzseknél az orvosi ismeretek meglepően fejlettek. így például az amerikai indiánok igen járatosak a különböző kábító, bódító hatású szerek készítésében és megfelelő adagolásában, ők fedezték fel például többek között a kokaint, a dohányt. Egyes afrikai törzsek igen járatosak a sebészetben és sikeres kimenetelű agylékelé- seket végeznek. Az ember szerszámkészítő lény — mondta Franklin. Lips ellenben rámutat arra, hogy az ember nemcsak egyszerű szerszámok készítésével kezdte, hanem azzal is, hogy teljesen felmentette magát bizonyos testi és szellemi munkák fáradalmai alól. Az ember már fejlődésének legprimitívebb korszakaiban készített önműködő szerkezeteket, a mai automata berendezések valóságos őseit. Ezek voltak az önműködő vadászcsapdák, amelyeknek rengeteg elmésnél elmésebb változata ismeretes az afrikai, amerikai, ázsiai és ausztráliai népeknél egyaránt. Lips a fasizmus uralomra- j utasának korszakában és az ezt megelőző időszakban élt Németországiban. Ennek igen lényeges összefüggése van könyvével és kutatásaival. A fajelmélet szerint a ..primitív", színesbőrű népek azért élnek még ma is az elmaradottság állapotában, mert. természetüknél fogva alacsony abbrendűek, fejlődésre, civilizációra és kultúra alkotására képtelenek. A faji előítéletektől mentes haladószel- lemű néprajzi kutatás ellenben minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy ezek a primitívnek tartott népek alkották a civilizáció alapjait képező technikai eszközök döntő többségét, továbbá azt, hogy ezeknek a népeknek a relatív elmaradottsága nem holmi faji fogyatékosságnak, hanem éppen a fehér civilizációnak nevezett imperializmusnak tulajdonítható. Ezek a tárgyilagos tudományos megállapítások természetesen igen alkalmasak arra. hogy azokban, akik ezeket magukévá teszik, tiszteletet s megbecsülést ébresszenek a mostoha történelmi körülmények miatt elmaradott népek iránt és felkeltsék irántuk a szolidaritás érzését; rokonszenvet szabadságküzdelmeik mellett — ellenszenvet és gyűlöletet az őket elnyomó és kizsákmányoló imperializmus ellen. A sötét fajgyűlölet vérgő- zös hangulatában viszont, Lips következtetései merényletet jelentettek a gyűlölet ideológiája ellen. Lipsnek el kellett menekülnie hazájából: a fasiszta Németországban nem maradt helye az objektív tudományos etnográfiának. A száműzetésbe került tudós az elnyomott népeknek nemcsak tanulmányozója, kutatója lett, hanem hívük, barátjuk, önzetlen és önfeláldozó támogatójuk is. Lips nem maradt meg az indiánok kínjainak szenvtelen leírásánál: levonta a kutatásaiból adódó összes emberi, erkölcsi következtetéseket és ez a humánum az, ami megkétszerezi könyve értékét. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az idealista világ- szemlélet még fennálló befolyása, a marxizmus hiányos elsajátítása arra vitte a lipcsei professzort, hogy egyes helyeken idealizálja a vizsgált népek életmódját, néha egy kicsit túlozzon is és olyan szerepet is tulajdonítson egyes régi eszközöknek, amilyent azok valójában még nem tölthetnek be. (így például a primitív pénz szerepében már hajlandó modern bankot felfedezni.) De ezek a túlzások elenyészőek. A könyv egészében hasznos nevelő olvasmány. Megtanuljuk belőle, hogy Winettcu nem a fehér ember természetes szolgája, hanem nagyszerű alkotó ember, az ő szorgalma, munkája és ügyessége teremtette meg mindazokat az eszközöket, amelyek nélkül nem nevezhetnénk ma magunkat civilizált embereknek. TŐTH IMRE A nowahutai Lenin kohó továbbfejlesztése Bohdan Kolomyski, a nowahutai Lenin Kohó igazgatója a következő nyilatkozatot adta a Lengyel Távirati Iroda tudósítójának a nowahutai Lenin Kohó továbbfejlesztéséről: A Lengyel Egyesült Munkáspárt legutóbbi határozata szerint Lengyelország acéltermelésének 1965-ben évi 8.8 millió tonnára kell emelkednie. Ez azt jelenti, hogy 1958-hoz viszonyítva körülbelül 3.2 millió tonnával kell emelni az acéltermelést. Ebből a mennyiségből 2.5 millió tonna jut a Lenin Kohóra. Ezért az új, több mint 1700 köbméter tartalmú nagykohót, több martinkemencét, kokszolóüzemet, hengerdét, stb. kell építeni. 1965-ben, 1959-hez viszonyítva a kohó termelése 2.5-szeresére emelkedik. A kohó fejlesztésével egyidőben emelni kell a dolgozók számát is. Ez szükségessé teszi Nowa Huta továbbfejlesztését. Az előirányzat szerint' az 1960—1965. években Nowa Hután 32 ezer új lakást építenek — fejezte be nyilatkozatát Bohdan Kolomyski.
