Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

# 1959. március 15. SZOLNOK tot .>« Kl NLi Gyenge eredménnyel zárt a jánoshidai földműves­szövetkezet Erősebb vezetésre, alaposabb szakismere­tekre van szükség Jánoshida község tanácsá­nak végrehajtóbizottsága megtárgyalta a helyi fmsz. beszámoló jelentését. Ez az írás meglehetős tárgyilagos­sággal számolt be az 1958- ban elért eredményekről, melyek bizony elég gyengék. Elöljárójában annyit: az fmsz-ben több, mint egy év­vel ezelőtt súlyos visszaélé­seket lepleztek le, többeket elbocsátottak. A bűnösök el­vették büntetésüket; szelle­mük azonban — a hivatásér­zet hiányának képében — minha még tavaly is kísértett volna. A kiskereskedelmi terv tel­jesítésében 380 ezer forintos lemaradás mutatkozott. Jól működött a vendéglátóipari üzemág, mely 121 eZer forin­tos; valamint a szolgáltatá­si üzemág, mely 40 ezer fo­rintos nyereséggel zárt. A felvásárlási üzemág azonban nem teljesítette kukorica- és zöldségfelvásárlási tervét. — Mindent összevetve: a jános­hidai fmsz az 1958-as gazda­sági tevékenységét a terve­zett 77 ezer forintos jövedel­mezőség helyett csak 44 ezer 600 forintossal zárta. Köznapi értelemben vett véletlen a kereskedelemben nincs; ott mulasztások, bajok idézik elő a lemaradást — nem „véletlen csapások.” A jánoshidai fmsz-ben a bajok egyik forrása: a túlságosan nagy, részben elfekvő raktár- készlet. Több jel arra mutat, hogy egyes boltvezetők túl­ságosan önállóak — vagy ép­pen magukra hagyottak. Já- noshidán nem sok töprengés előz meg egy-egy 20—30 ezer forintos árurendelést. A gon­dosság hiányára mutat, hogy szándéktalanul esetenként előfordult: a hivatalos árnál többért mértek tüzelőt. Jánoshida lakói Szolnokról szállított húst fogyasztanak. A szállítási költséget ugyan a vágóhíd nem hárítja át a vevőkre — népgazdasági szempontból még sem kö­zömbös, hogy „utazgat”-e a áru. A falubeli mesterembe­rek szerint 2.000—2.500 forin­tos költséggel — társadalmi munka igénybevételével ol­csóbban is — lehetne építeni marhavágó-helyet. így a fo­gyasztók frissen vágott hús­hoz juthatnának. Az fmsz. dolgozói arra hivatkoznak, hogy a MÉSZÖV nem bizto­sított keretet. Nem látszik megalapozatlannak az a vé­lemény, mely szerint az fmsz-esek nem is igen szor­galmazták a szükséges ősz- szeg folyósítását. Hasonlóan keveset tettek annak érdeké­ben, hogy a község anyagi se­gítséget kapjon a TÜZÉP-te- lep áthelyezéséhez. A rossz gazdálkodás — kétes értékű — eredménye: 130 ezer fo­rintos banktartozás; mely va­lószínűleg 100 ezer forinttal megnövekedik március végé­re. A községi tanács VB vi­tája során az a vélemény ala­kult ki, hogy a jánoshidai fmsz-ben — a súlyos hiá­nyok ellenére sem — be­szélhetünk bűnös gondatlan­ságról. Inkább arról van szó, hogy a vezetés erélytelen; vezetők és beosztott dolgozók között laza a kapcsolat; s nem éppen kedvező a veze­tők és a MÉSZÖV viszonya sem. Jánoshida vezetői elha­tározták, hogy — a kommu­nisták mozgósításával — konkrét segítséget nyújtanak az fmsz munkájának megja­vításához. Ennek érdekében részletes tervet dolgoztak ki. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum a város A termelőszövetkezetek megerősítésében önként vál­lalt munkával vesznek részt a technikum tanárai, tanulói. Bihari Lajos igazgató tagja a járási termelőszövetkeze­teket megszilárdító bizott­ságnak. Szabó Gábor, Hajdú József, Szász Ferenc, Pető József és Szudi Antal taná­rok a városi üzemszervezési bizottság tagjai. Ezenkívül vállalták egy- egy termelőszövetkezet pat- ronálását is. Segítséget nyúj­tanak a tervek, póttervek el­készítésében, a leltározásban, a vetőmag és műtrágyakész­let biztosításában, a gépál­lomási szerződés megkötésé­ben stb. Javaslatokkal szol­gálnak a táblásításra, a ta­nyaközpontok és munkaszer­vezet kialakítására. Gondoskodjunk idős társainkról A mi termelőszövetkeze­tünk az idős, munkából ki­öregedett tagjait olyan fel­adatokkal bízza meg, amit könnyen és szívesen végez­nek. Korábban, a kollektivi­zálás kezdetén az idősebb dolgozó parasztok többször elmondták: szívesen válasz­tanák az új utat, de már nem tudnak dolgozni, hát mi lesz velük? Mi megnyugtat­tuk őket, s most már látják, hogy valóban gondoskodunk róluk. T. Balogh Andor mindkét kezére rokkant. Olyan mun­kakört biztosítottunk neki, amit mégis el tud látni. Nap­pali őr a tsz székházánál. A többi idősebb embert éjjeli­őrnek osztottuk be, vagy a szölöművelő brigádba he­lyeztük. Mindenkinek figye­lembe vettük kívánságát, éveinek számát és embersé­gesen oldottuk meg a problé­mát. Arra gondolunk, emberi, kommunista kötelességünk velük szemben, hogy béké­sen, anyagi gondok nélkül éljék le hátralévő éveiket. HORVÁTH DÁVID Kunmadaras, Petőfi Tsz. A mezőgazdasági könyvkiadás terveiből Az elmúlt nyolc esztendő alatt számos olyan szakkönyv jelent meg, amely a szocia­lista mezőgazdaság fejlődé­sét is elórevitte. Az elmúlt esztendőben elindított „Me­zőgazdaságunk a belterjesség útján” című sorozat az Ag­rártudományi Egyetem To­vábbképző Intézetében el­hangzott előadásokat ismer­teti a képzett mezőgazdákkal. Ezt a sorozatot a jövőben folytatják. KÍ idén megjelenik az új szocialista mezőgazdasági üzemtan Végsellyei és kol­lektívájának szerkesztésében, amelyet az agráregyetemün- kön és főiskoláinkon tan­könyvként is használhatnak majd a hallgatók. A nagyüze­mi gazdálkodás fejlődését segíti elő ezenkívül Szigeti: önetetők a sertéstenyésztés­ben, Váradi-Varga: Trakto­rok. autók, Hajas-Rázsó: Szántóföldi gépesítés című műve is. Külön ki kell emel­ni a nemrég megjelent Ber­zsenyi: Hibridkukorica című művet, amely sok segítséget nyújt a hibridkukorica vetés- területének növeléséhez. Nagy számban jelennek Még hajnalban beült a váróterem sarkába a padra mind a négy asszony. Igaz, mire a vonat előkerül, bele­telik abba majd egy óra, ha nem másfél, de mindegy. Az az igaz, amit a szélen ülő asszony mond, amelyiknek olyan rikítószínű a kabátja, hogy csúnyábbat már festeni sem lehet. Kék, meg piros stráfok, lila meg kék kockák ékesítik és még a jó ég tud­ja, milyen színek adnak ta­lálkozót ezen a kabáton, ami nem is kabát, hanem inkább felöltő. Az az igaz tehát, amit ő, a zebra-felöltős most már nyo­matékosan megismétel, mint­ha ellenkezne valaki felfogá­sával amely szerint: — Inkább félórával előbb, mint két perccel később. Hát ez így igaz. Ki korán kel, aranyat, vagyis vonatot lel, aki viszont nem kel ko­rán, az könnyen pórul jár, mire az állomásra ér nem lel aranyat, illetőleg vonatot. Lám-lám, álmos ésszel miket kigondol az ember. Jár az eszekereke össze-vissza, meg pislog és bámészkodik. Bámészkodik, hogy micso­da erős, egészséges asszony ott a pádon, az a négy. Is­tenments, ha megragadná­nak valami vékony dongájú legényt, akkor abból igazi kutyavilág lenne. — Szóval egészségesek, de nicsak, hoz­zá még étkesek is. A zebra­kabátos már kalamol a kosár mélyén éshogy a többi hall­gat, ő beszél megint. Az a nyaoaíya — Élment-e már ugyan a a szentandrási? — néz ki az ablakon és vizsgálódik. — A hajnali szürkeségben kutat. Oszladozik a sötét, de még nincs annyira világos, hogy a permetező eső látszódjék. Odakint ugyanis esik és hű­vös van. Itt bent is csak nemrég langyosodon kicsikét a levegő, amikor bejött egy bakter-fóle ember, megrakta a kályhát, hát azért. — A szentandrási? — néz rá kérdően és méltatlankod­va a zebrafelöltősre a má­sik asszony. — Hogy ment volna el. Négykor van annak az ideje. — Ügy bizony, négykor — bólogat erre megadóan a zebrafelöltős és nyugodalma­san ölébe rak még négy föt- tojást. nagy szelet kenyeret és kolbászt. — Piri, meghoztad az ét­vágyam — jelenti ki a har­madik asszony, aki idáig csendben ült, de most szapo­rán bontogatja ő is a kendőt, ahonnan kikandikál majd egész szál kolbász, szalonna olyan félkilónyi, meg félrúd mákoshajtott és persze a ke­nyér. Néhány perc múlva olyan édesen falatoznak mind a né­gyen, hogy szemben velük a bóbiskoló ván-lorhegedűs hir­telen kinyitja szemét, lopva nézegeti őket és majd el­nyeli ádámcsutkáját. Az asz- szonyok meg szépen, ráérő­sen — hiszen nem zargatja őket a tatár — szelnek egy falásnyi kolbászt, utána ha­rapás kenyeret és eszeget­nek. Időnként azért csipege­tik a szavakat is. Talán hogy jobb íze legyen a hajnali fa­latozásnak? — Nem tudom, mit szól majd? — kérdezi az egyik. — Rád néz, és hazaküld. — Állapítja meg a másik. Legyint erre a harmadik és csak akkor szól, amikor le­nyelte a falatot: — Énvelem is így csinált. Rámnézett. Azt rrinodta: tát- sam fi a számat, meg nyújt­sam ki a nyelvem és utána hazaküldött, hogy édes lel­kem, nincs magának, semmi baja. Hát ű érzi, vagy én? — nézett körül kissé fájdal­mas tekintettel. — Igaz, én tudom leg­jobban, — hagyta helyben a negyedik, és utána egy kis ideig hallgattak, majd újból megszólalt az egyik: — Most kilenc napra me­gyek. Addig a lábom nem eresztem haza, amig nem mondják meg, mi a baja a gyomromnak. — Jaj, ne hozd elő. mert ha már beszélsz róla, az enyémbe akkor is beleáll a fájás — jajdult fel a másik asszony és hirtelen a gyom­meg a közeljövőben kertésze­ti szakkönyvek. Újabb kia­dásban jut el az olvasóhoz az idén Fenyvesi Pál: Uj gyü­mölcsös telepítése és gondo­zása, Pálinkás: Szőlészeti és borászati zsebkönyv, Pro- hászka: Elhanyagolt szőlők rendbehozása, Angeli-Besse- nyei: Zöldségtermesztés, An- geli: Paprikatermesztés, — Csepregi: A szőlő metszése, Rayman-Horváth-Szabó: — Gyümölcstermesztés, — Je­szenszky: Oltás, metszés, dugványozás, Mohácsy-Por- páczy: A szamóca, a málna és a szeder termesztése, Sza­bó: Gyümölcsborok házi ké­szítése és Szakátsy: Az alma­fák rendszeres termésének biztosítása című munkája. K><)CK>0<K)<K>aCKK><>0<K>CH>0 Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak, akik forrón szeretett férjem, illetve édes­apám temetésén resztvettek és mély fájdalmunkat enyhítették. özv. Hernek imréné és fia, Imre Szolnok rához kapott, de utána nyu- ♦ godtan tovább falatozott. * — Az orvosokat ismerni | kell. Ügy ismerem őket, minit a tenyerem — jegyezte meg * ismét a harmadik. De hogy ♦ mire mondta, azt ki tudja. ♦ Fütyült a vonat és ők gyor- * san összelopkodták a cók-* mákot, aztán futás. $ Majd amikor újból elhe- X lyezkedtek, ismét elővették t az élelmet és beszélgettek, ♦ meg falatoztak, meg időn-1 ként szidták az orvosokat, * akik olyan értetlenek, hogy * még a gyomorbajra sem ta-* Iáinak orvosságot. így ment J ez egészen Szolnokig. Mire * a vonat beért, teljesen meg- 5 virradt. Már az eső sem sze-X metelt, csak a piszkos-szürkeX tócsák árulták el, hogy volt.X Az utasok türelmetlenül* taszigálták egymást, a négyX asszony hasonlóképpen és ♦ mérgesen tudtára adták min-X denkinek, hogy őket kímélje X az emberiség, mert kórháziX kezelésre mennek. A pero-X non csepp-ideig megálltak,X hogy kifújják magukat. A* zebrakabátos nagyot sóhaj-* tott. 2 — Halljátok, én úgy félek* a vizsgálattól — a többiek * egyetértőén bólogattak és el- J indultak együtt a város felé,X lábalták az akkor már igenX könnyű kosarakat. Bizony, * bizony. Mit csináljon az em-1 bér, ha egyszer állandóan X kerülgeti a gyomrát az az* átkozott nyavalya? } SZEKULITY PÉTER I Két műszakban dolgoznak a Mesterszállási Gépállomáson Jordán Béla és Szilágyi Benedek traktoristák kint a föl­dön váltanak. Ilyenkor előkerül Papp Lajos brigádveze- tő is, s megadja a feladatot. D. Tóth András traktorisla gyorstankoló szivattyúval fel­tölti a motor üzemanyagtartályát, hogy a második mű­szakhoz elég legyen. Elérkezett a bátor tettek, a nagyszerű alkotások ideje Mezőgazdasági szakembereinken a sor C ok szó esett már arról, ^ a nagyüzemi mezőgaz­daság vezetése, gazdálkodá­sa lehetetlen szakember nél­kül. A szakértelem, a nagy­üzemi gyakorlat nélkülözhe­tetlen feltétele a termelőszö­vetkezetek tervszerű, okos gazdálkodásának. A régebbi tsz-ek gyakorlatból jól tud­ják már ezt az Igazságot. Az új, közös gazdaságok tagjai is hallottak róla többször. Jelen pillanatban, amikor az ígész megyében uralkodóvá lett a szocialista szektor, ti nagyüzem, nem tudnánk elő •-» jutni szakemberek né) kül. Megyénkben 530 ezer hol­don 370 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti cso­port gazdálkodik. A felfutás, a termelőszövetkezetek ala­kulása oly nagymérvű volt az utóbbi hetekben, hóna­pokban, hogy nem jut min­den termelőszövetkezetbe agronómus. Nem azért, mint­ha nem lenne annyi szakem­ber a megyében. Nagyon sok ; mezőgazdasági szakember i más beosztásban dolgozik, i Most minden mezőgazdászra, : a legjobb szakemberekre a i termelőszövetkezetekben, a ; termelőszöveíkezetek segíté- i sében van szükség. Emberek ezrei hittek, bíztak a párt szavában, amikor egyik nap­ról a másikra választották a nagyüzemi utat. Ahhoz azonban még nincs elegen­dő képzettségük, hogy a megnövekedett gazdaságokat a szövetkezéssel felnőttesí- tett táblákat egyszerre szak­szerűen vezessék. Azt várják, s jogosan várják, segítsük őket szakmai vonatkozás­ban. Aki jószándékkal, szakmai tanácsokkal közeledik a ter­melőszövetkezetekhez, na­gyon szívesen fogadják. Az is igazság, hogy szakembereink többsége, nagy lelkesedéssel, önzetlenül vállalta a termelő- szövetkezetek segítését. Álla­mi gazdaságaink, gépállomá­si, földművesszövetkezeti "ág- -ronómusok, régebbi termelő­szövetkezetekben, kísérleti gazdaságokban vagy más he­lyeken dolgozó mezőgazdá­szok jelentkeztek a termelő- szövetkezetekbe. Technikumi, szakiskolai ta­nárok tették át székhelyüket a szövetkezetekbe. A Föld­művelésügyi Minisztérium ugyancsak csoportosított át szakembereket Szolnok me­gyébe. XT onkrét példák is van- nak már. A Nagykun­sági Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársai védnöksé­get vállaltak a*, tiszafüredi járás több községe fölött. A cibakházi Vörös Csillag ker­tésze a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum tanára lesz ez évben. A jász­apáti járásból tömegével hozhatnánk példákat a segít­ségadásra. A jászdózsai Ui Hajnal Tsz tervkészítésénél az ottani, régebben gazdálko­dó Petőfi Tsz agronómusa segít. A jászapáti Zöld Me­zőnél Aszódi János, a föld­művesszövetkezetek járási agronómusa dolgozik. A Ti- szasülyi Állami Gazdaság három szakembere: Dénes Bertalan, N o v á k Fe­renc és Acs György vállalták a község termelőszövetkeze­teiben —, ahol nincs agronó­mus, — segítenek ellátni a teendőket. A fény mellett jobban elő­tűnik az árnyék. Mert ilyen is van. A szolnoki járás több községében a múlt hét végén még hozzá sem kezdtek a munkához, többek között Ti- szajenőn, Vezsenyen, Várko- nyon, Nagykörűben. Az elkép­zelések, a munkabeosztás is meg van, csak a tettek hi­ányzanak. Noha itt is Ígére­tet adtak az illető szakembe­rek. Félreértés ne essék, a segítés nem kötelező. Aki azonban megérti az idők sza­vát vállalkozik e nemes munkára, azt megbecsülés il­leti. Mezőgazdasági szakembe­rek ne várjanak hívásra, kül­désre, ők tudják legjobban, hol van szükség rájuk, hol kell legjobban az új élethez vezető ütőn néhány gyakor­lati útmutatás, szakmai se­gítségadás. A parasztság nem felejti el ezt a segítséget. ■\ z időjárás rendkívüli ezen a tavaszon. Úgy néz ki, a megnövekedett munka hatványozódik éppen a furcsa tavasz miatt. A vá­rakozásra, huzavonára nincs idő. Minél sürgősebben el kell készíteni az új termelő- szövetkezetek gazdasági ter­vét, a megnövekedetteké mó­dosításra vár. A munkaszer­vezetek kialakítása nem ha­lasztható feladat. A terme­lésben már ez évben alkalr mazni kell az agró- és zoó- technikai módszereket.

Next

/
Thumbnails
Contents