Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-11 / 59. szám
1959. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP r Ut a győzelemhez Első lépések Pár héttel ezelőtt a jászberényi Győzelem Tsz még nem létezett. Az első szép tavaszi napokon alakult s gazdái már dolgoznak, megkezdték a közös munkát. Emberek fogtak össze, kik eddig egyedül küszködtek. — Most társakra találtak egymásban, de milyen ízű a közös munka? Hogyan találják fel magukat, hogyan kezdik megismerni és megszeretni egymást? Ezekre a kérdésekre. próbáltunk választ kapni pár nappal ezelőtt. Az új kapu Első, ami nyomban felhívja magára a figyelmet: az új kapu. A Győzelem Tsz tanyaközpontjának bejáratánál látható, erős vasból van az új kapu és fölötte ötágú csillag, alatta pedig vasbetűkből a név: Győzelem Tsz. Ez a kapu kissé szimbóli- kus jelentőséggel bír. Valami olyanféle érzést vált ki a nézelődőbői, hogy: lám, ezek az új útra térő emberek megkezdték az összekovácsoló- dást. Kifejezik együvé tartoznak mostantól. Első dolguk volt elkészíteni és földbe ásni az új kaput. A tanya udvaron rend, tisztaság fogadja a látogatót A trágya összerakva, a kút, a vályú környéke felgereblyézve, az udvar felseperve. Távolabb a gazdasági épületek hátamögött a határban serénykednek a Győzelem Tsz gazdái. Készítik a magágyat, Az istálló előtt néhány ember. Aki 72 kilométert szekerezett Itt pár héttel ezelőtt mindenki egyénileg dolgozó paraszt volt. Az az ember is. aki az istálló előtt a lovakat fogta ki a kocsiból. Bemutatkozott. Szabó József a neve. Földdel, ezzel a két lóval és gumikocsival, meg természetesen a gazdasági felszereléssel jött a tsz-be. Magas, jó kiállású ember. Felteszem a szokványos kérdést: Hogyan érzi magát, összeszoktak-e egymással? Szabó József mosolyog és azt mondja: neki már olyan, mintha évek óta itt lenne, — legalább is úgy tűnik. Meggyőződésből választotta az új utat, azt szeretné, ha már ez évben több jövedelmük lenne, mint volt az egyéni gazdaságban. Ö úgy is dolgozik. Csütörtökön délután kocsira ült és 72 kilométert szekerezett, vetőmagért ment, egész éjjel úton volt, másnap tért vissza, de ami nagyon fontos, a vetőmag megvan. — Bízok, nagyon bízok a Győzelemben — jelentette ki határozottan, s a körülötte állók helyeslése közepette. Az elnök Valamerről előkerült egy tömzsi, kis köpcös ember. A tagok mondták, hogy ő az elnök. Bemutatkozunk egymásnak, s ő máris készségesen kalauzol az istállók felé. Megmutatja a közös jószágállományt, mert a Győzelemnek már van közös jószágállománya, tehenek, lovak. Közben az elnök elvtárs elmondta, hogy a tsz gazdái csodálatosan nagy tennla karóssal kezdték a közös munkát. Kérik, követelik a feladatokat. A borsót elvetették, s pár napon belül minden koratavaszi magféleség a földbe kerül. Biztatóak a kilátások. Mindenki tudja, hogy dolgoznia a termelőszövetkezetben ia keil, mert csak akkor lesz valami, ehhez tartják magukat az emberek. S hogy össze ismerkedtek -e ? Hát az elég könnyen ment, hiszen végeredményben eddig sem voltak idegenek. Az elnök elvtárs is állítja, hogy csak hozzá kellett látni a dologhoz s utána pár nap múlva ő is, meg a többiek is úgy voltak már, mintha évek óta együtt lennének. A dohánykertész Jártuk az elnök elvtárssal a Győzelem Tsz gazdaságát, közben mindenütt beszélgettünk az emberekkel és mindenütt bizakodó, derűs volt a hangulat. Ipacs elvtárs, aki pár héttel ezelőtt még szintén egyénileg dolgozó paraszt volt, jctt és barátságosan invitálta a szövetkezet vendégeit az ő birodalmába. Büszkén újságolta: érti ám a szakmát, mert jónóhány esztendő tapasztalata van a háta mögött. Hogy érti, arra vall a gondosan elkészített melegágyak sora. Négy hold dohányt ültetnek, s Ipacs elvtárs most gondoskodik arról, hogy legyen elegendő palánta. A Győzelem Tsz gazdái elújságolták, hogy nemcsak dohányuk, hanem 15 holdas öntözéses kertészetük is lesz, nem ám jövőre, már ezévben. Dolgoznak. Elindultak az úton, azon az úton, amely a győzelemhez vezet. S amikor elbúcsúztunk, azt mondták a szövetkezeti gazdák: „A mi gazdaságunkat hamarosan a váróé legjobb termelőszövetkezetévé formáljuk.” Szavuknak hinni lehet. Sz. P A MUNKÁSOSZTÁLY FELELŐSSÉGE a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdításában M ozgalmas napokat élünk manapság, különösen a mezőgazdaságban. A munkás- osztály is jól tudja, ezt. Felismerte, hogy a termelőszövetkezetek megalakításával mégcsak az emberhez méltó élet megteremtésének, az anyagi javak tömeges előállításának jól kiaknázható lehetőségeit teremtettük meg. E lehetőség gyümölcsözteté- séért azonban sokat kell még tennie dolgozó parasztságunknak. Munkásosztályunk ebben az erőfeszítésben is részt vállal. Erre vall az is, hogy több nagyüzemünk — így a Vörös Csillag Traktorgyár, a Szállítóberendezések gyára, stb. — különböző felajánlásokat tett az új és megnövekedett termelőszövetkezetek gondjainak enyhítéséért, útjának könnyítéséért. Ez a feladat nem tűr halasztást, hiszen a jó idő a vártnál is hamarabb köszöntött be, megindult a közös, munka, nincs idő a tétlenségre. Az ábrándos elképzelések helyett gyors, sokoldalú segítség szükséges most. Nem arról van szó, hogy az üzemi munkások szántsanak, vessenek, szórják a műtrágyát, stb. ez felesleges erőpazarlás volna. A szövetkezeti tagokat fűti a tettvágy gazdálkodásuk eredményesebbé Magas jutalom a legjobb olajbányász brigádoknak Az Alföldi Kőolajkutató Vállalat szolnoki fúrási üzemében a múlt évi munkaverseny tapasztalata alapján 1959 évre negyedéves versenyfeladatot dolgoztak ki. A feltételek csaknem minden munkaterületen ió munkára buzdítanak. A verseny értékelésének formája is kialakult. Eszerint a feltételek teljesítését pontokban mérik le. Például a furóberendezéseknél a MOST LETTÜNK EGY CSALAD A márciusi tanácsülés igazán határozatképes volt, mert legalább háromszázötvenen gyűltünk össze a kultúrház- ban. Persze a tanácstagokon kívül — akiket előreültettek, s onnan fordultak hátra ide- oda köszönt getve ismerőseiknek, választóiknak — eljöttek a veteránok, a községi vezetők, s parasztemberek feleségest ől. Eszembe jut a délelőtt is, amikor az egyik parasztember, éppen azt jelentette be, melyik tez-t is választotta hazamenet olyan természetesen kérdezte: Este tesz gyűlés? — Stimmel! A tanácsülésen a szokásos formaságok követik egymást. Üdvözlés, díszelnökség, szavazás kézfel n yú j tássál — mégis minderről érezzük, olyannak vagyunk tanúi, melyet még majd elmondunk, mert innen indult el valami, ami emlékezetes marad. Bukta András elnöki megnyitó szavai után Jóvés Imre községi tanácselnök tartott beszámolót. — Községünk lakossága hitet tett a szocializmus mellett azzal, hogy ma már területének 97 százalékán szocialista szektor az uralkodó. Visszapillantott a parasztság múltjára, amikor 15 224 kh. szántóból földbirtokotoké 8 ezer kh., kulákoké 4500 kh. volt, s úgy rájuk családonként 106 kh. esett. A proletárokat nem nézték emberszámba. Felszabadulás után 1250 agrárproletár jutott földhöz Tiszafüreden. Rendszerünk 1950-ben 1 millió forintos költséggel gépállomást létesített, mely ma 14 millió torint értékű géppel áll a parasztság rendelkezésére. Az ellenforradalom előtt községünkben 7 tsz működött 3470 kh. földön. Sajnos. 1956 ban 152 család több mint ezer hold földdel kilépett, s a keletkezett kár 2 millió forint Mindezeken tű] a tsz-ek szi- láirdak maradtak a párthoz, s ma már az állatállomány elérte az ellenforradalom előtti szintet. Kiszámította a tanácsülés előtt, hogy csak Tiszafüreden kenyérgabonából 48 vagon kiesés jelentkezett a kisüzemi gazdálkodás alacsonyabb hozamai miatt. De most nagyot fordult a vi. lég, s egy hét alatt hétszáz. tizenkilenc dolgozó paraszt négy és félezer holddal lépett szövetkezeti útra. Három új óriási tsz alakult: Tisza Kincse, Űj Erő, Űj Ütőn. Ajánlotta a községi tanácselnök, hogy márciusiban készítsék el a terveket, takarmánybázist gyűjtsenek, gondoljanak a közös állatállomány istállójának építésére is, persze ne tehénpalotákat tervezzenek. Javasolta, kérjék az általános földrendezés elrendelését. Végül három határozati javaslatot terjesztett elő. Kiss József AMG-igazgató a Járási Pártbizottság nevében örömének adott kifejezést, hogy most olyan községi gyű lésre jöhetett, aho; egy család tagjai tanácskoznak. Községünkben a napokban elvégzett felvilágosító munka fáradságos volt — de ez volt mégis a könnyebbik rész — a nehezebb: az emberekről való gondoskodás, értük való felelősség ezután a vezetők legfontosabb ügye. Szólt a termelés megszervezéséről. Lelkűkre köti a vezetőknek — akik itt ülnek soraink közt — a legmesszebbmenöen érvényesítsék a demokrácia elvét, mert eddig egy ember hibája csak szűk körben tett kárt, most ha a tsz-ben történik az. különösen ha vezető követi el egész tagságra kihat. Takács Ferenc község' párttitkár a nyugdíjtörvényről szólt. Péteri András, a Járási Tanács VB titkára azzal toldotta meg az eddigi örömhíreket, hogy a járás minden községe kérte tsz községgé minősítését. Lehet, hogy a jelenlévők még sok kérdésre várnak feleletet, amely már nem fért a tanácsülés keretébe — a párt és tanács vezető szerveihez megújult bizalommal forduljanak nagy családunk tagjai: Tiszafüred termelőszövetkezeti község lakosai. Nagy János hasznosidő kihasználásának alapszintje a 75 százalék. — Minden további 1 százalékos kihasználtság fél pontot jelent. Ugyanígy értékelik a rotációs idő kihasználását, az önköltség csökkentését is. A jutalmazásra igen jelentős összeget fordítanak. A furóberendezésck versenyében az első helyezett 4.500, a második 3.500, a harmadik 3.000 forintot kap. A lyukbefejező berendezésnél az első helyezett 3.500, a második 2.000 forint jutalomra tarthat igényt. Az előkészítők versenye főként a mennyiségi munkára vonatkozik. Ide tartoznak a toronyszerelők, toronyácsok, alapozók és a csőszerelők. Részükre a szerelések idejének csökkentése adja a jó pontokat. Itt csökkentő tényező az igazolatlan hiányzás és a brigád hibájából előforduló baleset. A legjobb brigádnak a negyedév végén 7.000 forint jutalom üti a markát. MAR NEM HIÁNYCIKK tételéért, elvégzik azok a mezőgazdasági munkát. Inkább azokban a tennivalókban szorulnak támogatásra, melyhez szaktudás, mesteri gyakorlat szükséges. S az üzemi munkások sokat tehetnek értük. Való igaz, hogy az üzemek, vállalatok tervük teljesítésével is elősegítik a népgazdaság fejlődését — következésképpen a parasztság boldogulását is, — de ez egymagában nem elég. Ahol lehetséges — különösen a mező- gazdasággal közvetlenül ösz- szeköttetésben lévő üzemekben — arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaságban használatos ipari termékeket az előirányzotton felül állítsák elő. Hasznos kezdeményezés, dicséretre méltó példa van már ezzel kapcsolatban. A törökszentmiklósi Mezőgépgyár munkásai 200 egyirányú tárcsa, valamint több MO—4-es morzsoló tervenfe- lüli elkészítésére tettek ígéretet. Hozzájuk hasonlóan jó néhány üzem adhat ilymó- don hasznos segítséget a mezőgazdaságnak. Különösen az építőanyagipar tehet sokat. Ismeretes, hogy a tervén felül gyártott téglával és cseréppel szabadon rendelkezik a megye. S ez igen figyelemre méltó, hiszen a terv 1 százalékkal való túlteljesítése egymillió téglát jelent a megyének. Jónéhúny tehénistállót, magtárt, egyéb gazdasági épületet lehetne ebből a tetemes mennyiségből építeni. Az építőanyagipar tervtúlteljesítésére való törekvést szükségessé teszi, hogy igen sok szövetkezetben az építési feladatok jórészét már ebben az évben el akarják végezni, hogy minél hamarabb megtudják valósítani a nagyüzemhez méltó gazdálkodást. Márpedig közismert, hogy ez istállók hiánya,; — következésképpen korszerű állattenyésztés nélkül nem lehetséges. Éppen ezért kívánatos, hogy téglagyáraink kövessék a törökszentmiklósi példát, szárnyalják túl előirányzatukat. M ás vállalatok is hathatósan közreműködhetnek a szövetkezetek közvetlen segítésében. Az építőipari vállalat például a gazdasági épületek határidő előtt való átadásával sokat tehet a fejlődés érdekében. Nehezebb, de egyáltalán nem megoldhatatlan feladat a tsz-ek megszilárdításában való közreműködés azoknak az üzemeknek a számára, melyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a mezőgazdasággal. Jó példa erre a szolnoki Járműjavító esete. Munkásai az átszervezés idején főleg Két- pón tevékenykedtek. Figyelembe vették, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a termelőszövetkezetek legszívesebben azoknak az üzemeknek dolgozóit látják, akik a fejlesztéskor is ott voltak. Elhatározták, hogy a kétpói szövetkezetei veszik szárnyuk alá. Ez érthető is: Jól megismerték egymást, jó barátokra, megbízható harcostársra találtak egymásban. Nemcsak a patronált szövetkezet megválasztása, hanem célkitűzésük is figyelemre, — követésre méltó. Segítőszándékuk többirányú, elsősorban politikai, szakmai és gazdasági jellegű. Kialakítják a személyes patronálást is. — iHiHHiiHmiminmiiiimiiiiMiiiHiimiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiHiMiHiiiiitniimHmmuHiMtiHiiii 136 tudományos kutató és egyetemi oktató látogatja az új termelőszövetkezeteket Az új termelőszövetkeze- geket és segítenek a távlati Mert sokáig az volt a kisbú tor, különösen a virágállvány. Néhány héttel ezelőtt a kisújszállási Ládagyárban megkezdték a virágállványok gyártását s a keresletnek megfelelően tovább folytatják. Képünkön Molnár Sándor asztalos G alakú virágállványt fényez. Eszerint az üzem igazgatója a tsz elnökkel, az üzemi párttitkárral a csoport pártszervezetével, az üzem főkönyvelője a szövetkezet könyvelőjével foglalkozik elsősorban. Az üzemben a munkaszervezés, a könyvelés, a politikai nevelés, a tervszerű termelés, stb. magas fokon áll, a szövetkezetekben meg általában ezek okoznak nagy problémákat. Éppen ezért dicséretes a Járműjavító kezdeményezése. Helyes, ha példájuk nyomán a többi üzem is a politikai segítésre, a szakmai tanácsadásra helyezi a fősúlyt a patronálás során, hogy az új tsz tagok minél hamarabb teljes egészében magukénak érezzék a közös gazdaságot, s megfontolt, okos intézkedéssel, szorgos munkával segítsék elő felvirágzását. A politikai segítségnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy az új tsz tagok minél hamarabb megszabaduljanak egyénileg gazdálkodó korukból örökölt gátlásaiktól, hogy minél előbb kialakuljon bennük a közösségi érzés, minél jobban megteremtődjenek a közös munka feltételei. A munkások több évtized tapasztalatai alapján segíthetnek az adminisztráció, a vezetés színvonalának emelésében s a munkafegyelem megszilárdításában. Hasznos tanácsokkal szolgálhatnak a különböző elképzelések — így például az építési tervek va- lóraváltásában, Az üzemi pártvezetőség is gyakorlati útmutatást adhat a szövetkezetekben dolgozó kommunistáknak a gazdaságszervező munka végzésében. L ehet tehát munkát találni az üzemekben, ha a mezőgazdaság segítségéről van sző. A munkások közül egyre többen ismerik ezt fel. Tarcsa elvtárs, az Aprítógépgyár dolgozója például egy hordozható szivattyú tervén dolgozik, melyet az egyik patronált, a Zagyva mentén elhelyezkedő csoportnak juttatnának. Általában azonban azokban az üzemekben, melyeknek termékei nincsenek közvetlen összefüggésben a mezőgazdasággal, nem tapasztalható kellő aktivitás a szövetkezetek megszilárdítása érdekében. Az ott dolgozó elvtársakon a sor, hogy megmagyarázzák: a fejlesztésben való részvétellel még nem tettek meg mindent. Ne várjanak arra, hogy mint ahogy ezt még az Aprítógépgyárban és a Fémnyomóban is teszik a vezetők, hogy „majd szól a tsz, ha szükség lesz valamire”. Az előbb felsoroltak mellett például az Aprítógép- gyár tervező részlege vályogvetők, mozgó téglaprések konstruálásával elősegíthetné a helyileg fellelhető építési anyagok felhasználásának meggyorsítását. Felvetődött már az a gondolat is, hogy a mezőgazdaság segítéséért végzett ter- venfelüli munka mellett az 1946—47-es idők lelkes, sok eredményt hozó, falujáró mozgalmához hasonlóan kezdeményezni kellene a munkásoknak, elsősorban a párttagok tsz látogatását. Szükség van erre — megvalósítása kezdeményezés, segítőkészség, politikai felelősség- érzet kérdése. (sl.) tek közös munkájának szervezését a további tevékenység megalapozását és a távlati tervek elkészítését nagy számban segítik egyetemi oktatók, mezőgazdasági technikumi tanárok és kiváló tudományos kutatók. Közülük sokan félesztendőt töltenek szövetkezeti falvakban. A kutatók és tanárok azokban a brigádokban vállaltak munkát, amelyek a tavaszi munkák megindításában segítenek, de egyben felmérik a további lehetősétervek kidolgozásában is. A megyei és a járási tanácsokban dolgozó szakemberekkel, agronómusokkal, kiváló helyi szakemberekkel együtt minden községben az adottságokat messzemenően figyelembe véve teszik meg javaslataikat. A jelentések szerint 136 mezőgazdasági kutató, egyetemi és főiskolai oktató, valamint mintegy 200 technikumi és mezőgazdasági szakiskolai tanár vállalkozott falusi munkára. (MTI.)
