Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. március 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Jíz perc MANDI SÁNDOR e/vtárssal,

a tiszafüredi járási pártbizottság első titkárával

Mándi Sándor elvtárs, a tiszafüredi pártbizottság titkára ezekben a napokban különösen elfoglalt ember Azért mégis megkértük, tájékoztasson a járás területén történő eseményekről. Arról a biztató és sokat ígérő előrehaladásról, amely máris mutatja, hogy hamarosan befejezik a kollektivizálást.

Jelenleg hol tartanak?

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésének utolsó simítását végezzük. Ezt a nagy munkát a dolgozó parasztok segítik, támogatják. A kollektivizálás elsősorban az ő érdekük, s .ezt megértették. Csakis ezzel magyarázható, hogy például Tisza- igaron 2—3 nap alatt, Tisza- derzsen két nap alatt valamennyi arra érdemes egyéni gazda .aláírta a belépési nyilatkozatot.

— Ügy gondolom, hogy az egyénileg dolgozó parasztok nem is vennék jó néven, ha ezt a munkát félbehagynánk, s éppen ezért be akarjuk fejezni.

Az új és a területileg megnövekedett tsz-ekben meg- kezdték-e a munkát?

— Igen. A tiszaszentimrei Petőfi Tsz-ben is dolgoznak, célkitűzéseiket rögzítik, kijelölték, hol lesznek majd az épületek, s elhatározták, hogy az építkezések olcsób- bátétele érdekében vályogot vetnek. így amit lehet, saját erőből valósítanak meg. A Petőfi Tsz gazdái már Összeadtak két mázsa lucernamagot is- Egyszóval biztatóan kezdik az első lépéseket.

— Mi azt is akarjuk, hogy az új és a területileg megnövekedett termelőszövetkezetekben azonnal, zökkenőmentesen kezdődjék a munkai Azt akarjuk — és ilyenformán segítséget nyújtunk a dolgozó parasztoknak. — Szakemberekből álló csoportok indultak a járás községeibe. hogy elvtársi tárni »gátast nyújtsanak a tervezéshez, a határ új arculatának kialakításához, a munka- szervezéshez slb.

— Nyomatékosan alá szeretném húzni, hogy ezek a szakemberek segítenek, nem- pedi0 beleavatkoznak a termelőszövetkezet dolgaiba.

Még egy utolsó kérdés. — Győzi-e majd a gépállomás a munkát?

— Bizonyára lesznek majd kisebb-nagyobb zökkenők, hiszen a szocialista nagyüzemi gazdálkodásba bevont földterület megduplázódott, egyik-másik helyen megháromszorozódott.

— Mégis a lehető legnagyobb mértékben ki kell elégítenünk a tsz-ek gépi munka igényét. Már beszélgettünk a gépállomási elvtársakkal, a két műszakra való áttérésről. A két műszakot megcsináljuk és igy nyilvánvalóan növeljük a gépek teljesítőképességét. A két műszakhoz azonban emberekre van szükség. A váltótársakat a termelőszövetkezetek adják. — Olyan embereket, akik már esetleg dolgoztak a gépállomáson, vagy ha nem, a traktorhoz mégis értenek.

— Azután van itt egy másik igen lényeges dolog éppen azzal kapcsolatban, hogy a gépi munkáknál problémákra számíthatunk. Ügyelünk arra, nehogy a tsz-ek túlzottan csökkentsék a lóállományt. Az igaerőre most az első években még támaszkodni kell. Az előbb említett szakemberek ezt a kérdést részletesen megbeszélik a szövetkezeti gazdákkal. Megértetik, hogy a jelenlegi helyzetben oktalanság lenne teljesen felszámolni a lóállományt, — fejezte be nyilatkozatát Mándi Sándor elvtárs.

Nőnapra készül a Haladás Tsz fiatalsága

A kenderesi Haladás Tsz fiataljai életre hívták a KISZ szervezetet. A huszonnyolc tagot számláló szervezet titkárának Takács Dénesi választották. Rövid tervben dolgozták ki, mit is szándékoznak tenni, miként vállalnak részt a termelőszövetkezeti tagok kulturális színvonalának emeléséből. Jelenleg a nőnapra készülnek. Három tanítónő segítségével tanulják

a szerepeket, hogy szórakoztassák majd az ünneplőket. Sok segítséget nyújt a fiataloknak Bereczki László elvtárs, a tsz elnöke. Bizonyára rövidesen valóra válthatják azokat az elgondolásokat, miszerint sportfelszerelést, hangszereket vásárolnak, hogy a fiatalokat a munka után megérdemelt szórakozásban részesíthessék.

K, J.

Termelési tervünkről

Termelőszövetkezetünk, a jászapáti Alkotmány 2084 kát. hold területtel rendelkezik. Illetve ennyi területre

Eleven élet a kultúrotlhonban- Az utóbbi hetekben is igen vnozgalmas volt az élet a kultúrotthonban. Sokan hallgatják, illetve tekintik meg a televíziós adásokat, azonkívül működik egy rádiós- szakkör, színdarab és különböző előadások megtartása is szerepel a programban. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség helyi szervezetének tagjai a „Zsuzsi” című színdarabbal igen nagy sikert értek el. A tiszta bevételt egy pesti kirándulásra és Szolnokon színházlátogatásra fordítják. Február 6. óta az „anyák iskoláját” általában huszontöen látogatják. — A tánciskolában pedig ötven fiatal tanulja az illemtant és táncot.

WESNITZKY ANTAL.

Besenyszög.

készítettük el az 1959-es tervet.

Ez évben újból jelentős lépést teszünk előre a közös gazdaság megszilárdításában. Nemcsak búzát, kukoricát' termelünk, hanem inán növényeket is: cukorrépát, dohányt, zöldségfélét. A lucerna és vöröshere termését silókukoricával, takarmányke. verékkel gyarapítjuk. Az építési tervben szerepel két gondozói lakás építése, valamint 500 férőhelyes juhhodály és a 60 férőhelyes tehénistálló teljes befejezése. Ez a néhány szám is tükrözi, hogy évről-évre gazdagodik termelőszövetkezetünk.

Gojsza János Jászapáti.

Nem hallgatnak már a jászberényi tanyák

P

ár héttel ezelőtt még csendesek voltak. Moccanás nélkül hallgattak, s lám, azóta mennyi minden történt. A jászberényi dolgozó parasztok jelentős többsége felhagyott a régi gazdálkodással. Uj, friss szelek fújnak, az emberek telistele vannak lelkesedéssel, bizakodóak, alkotókészek.

Itt van ez a kiváló középparaszt Gerőcs István is. Egy héttel ezelőtt miről volt még nevezetes? Arról, hogy azt mondta: — ő nem megy az istennek se. S beszélhetlek neki fűt-fát, senkire nem hallgatott. Ilyen konok embert még nem látott a jászberényi határ. — Mégha éretlen lenne, akkor hagyján, de úgy vág az esze, mint a borotva, s olyan, hogy még az egri érsek is kölcsön kérhetne belőle. És nem ment.

Úgy ám. Kellett ahhoz néhány nap, s akkor is letette a szemüveget, utána felvette a tollat, s fordított, a tollat tette le, s a szemüveget vette le. S nem egyszer, hanem hatszor. De amíg eljutott idáig, az volt a valami. Úgy történt hogy erre járt Czinege Lajos elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei bizottságának első titkára. Találkoztak egymással, s beszélgettek. Gerőcs mondta a magáét. Győzte szusszal, csakhogy egyre csendesedett és egyre jobban figyelte azt, amit Czinege elvtárs mond. Igen, mert sokan sokféleképpen beszéltek már vele, de ilyen okosan még nem. S mondom, Geröcs szomszéd olyan ember, hogy vág az esze, mint

Két új üzlet nyílik TöriüszentmiHióson

A Karcag és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat márciusban két modern üzletet nyit Törökszentmikló- son: A jövő hét végén a szolnoki önkiválasztó cipőbolthoz hasonló berendezésű cipőboltot, két hét múlva pedig önkiválasztó méteráruüzletet. A megyei kereskedelmi vállalatok és fmsz-ek a kulturáltabb kereskedelem és gyorsabb kiszolgálás érdekében tovább bővítik az önkiszolgáló boltok hálózatát. A megyében még ebben az évben mintegy 15—20 bolt átalakítását tervezik.

a borotva, hát értett is az okos szóból.

L

etette a szemüveget, felvette a tollat, de aztán mégis azt mondta:

— Ezt a beszédet már értem Czinege elvtárs. Hát ha így van, akkor mi milliomosok leszünk.

És aláírta.

Egyet azonban kikötött, Czinege elvtárs tisztelje majd meg őket az alakuló közgyűlésen. Jó. Kézfogás lett belőle, s ígéret. Mindez szombaton este történt, s már hétfőn üzentek Szolnokra, hogy jöjjön Czinege elvtárs, mert este tartják az •alakuló közgyűlést.

*

A kormosparti iskola hétfőn este telistele volt a környező tanyák embereivel, meg asszonyok s lányok is ott voltak szép számmal. Jó barátok, régi ismerősök, akik itt éltek hosszú-hosszú évek óta, itt születtek ezen a tájon, s im most együtt formálják majd az új jövendőt. Lehettek talán nyolcvanan is. Eljöttek az egymás ölébe bújó tanyák gazdái.

Sistergett a gázlámpa, bágyadt, árnyékos fényt szórt az emberek arcára, akik már türelmetlenül várták, hogy a megyei pártbizottság első titkára szóljon. Annak is eljött az ideje, de előbb nevet adtak az új tsz-nek. Dobó Istvánnak „keresztelték”.

V

alaki föláll. Nem nyújtja kezét, nem jelentkezik szólásra, hiszen még nem szokta meg a gyűlések rendjét, ezért csak feláll, s beszélni kezd.

— Van itt egy ember, egy tótkéri bácsi, az öreg Sillye Szeretne belépni — csend lett erre, majd gyors sustorgás, szóváltás, s valaki már viszi is a belépési nyilatkozatot, meg oda melléje a petróleumlámpát, hogy jobban lássék.

— Ide közelebb azzal a lámpával, mert a nevem most akarom a legfinomabban leírni — mindja szomszédjának a Dobó István tsz legifjabb öreg tagja.

S a szövetkezeti gazdák, ki kalapban, ki hajdonfőtt álldogálnak, támaszkodnak, ülnek a padokban, szívják a ciagrettát, s parazsát befelé fordítják a tenyerükbe. S hol az egyik, hol a másik szól valamit. Fülünk most ismerkedik az új szavakkal, az új fogalmakkal: működési engedély, terv, alapszabály, férőhely/munkaszervezet stb., stb.

És sor kerül arra is, amire várnak. Feláll Czinege elvtárs és beszélget velük. Nem előadást tart, beszélget. A kezdésről, az öregek megbecsüléséről, meg sok egyéb hasznos, nagyon is ide való dolgokról. A Dobó István Tsz tagjai figyelnek, a hangulat egyre barátibb, nevetnek, derülnek, s talán arra gondolnak, hogy lám, milyen jó íze van már az indulásnak is. Mégiscsak jó találmány ez a szövetkezeti gazdálkodás.

S a késő éjszaka ráteríti fekete lepedőjét a tanyákra, de az iskola ablakából még mindig kiszűrődik a fény. Gerőcs István ott van az új szövetkezeti gazdák között, és már a holnapot formálja. Éjszaka van, alszanak a tanyák, de már nem hallgatnak. Üj világ, új élet kezdődött.

Szekulity Péter.

teeeseseeoee»ee®eeeeeeeeeeeeweewwee<wee<

Az 1959-es esztendő elején a dolgozók legjobbjai kezdeményezték a munkaversenyt, hogy a tervek maradéktalan teljesítésével és — azon helyeken, ahol lehetséges — túlteljesítésével járuljanak hozzá népgazdaságunk fejlesztéséhez. A vetélkedések ma már állandó jellegűek.

Egyes vállalatoknak megnövekedett a feladata megyénkben. A mezőgazdaság nagyarányú fejlődése azt követeli, hagy a rendes éves tervfeladaton túlmenőleg is segítsék az új tsz-eket. Ezt a célt is szolgálja a dolgozó felelősségérzetén és lelkesedésén alapuló munkaverseny.

Az a lati vaui gazdák szövetkezete

A KÉZ, amely már remegett egy kicsit és fényes száraz bőr feszült rajta, lassan nyúl; a tollért. Aztán megállt a levegőben s a sárga színű lámpa fénye megpihent a fényes pennán. A szemek a kezet figyelték. Az idős ember, aki fogta a hosz- szúszárú tollat szintén társaira nézett. Aztán a zöld színt, papírra — amely ott feküdt elotfo a szálkásra súrolt konyhaasztalon — oda- kanyarítctta nevét.

— Nekik vágok — mondta alig hallhatóan, s nevével pecsételte meg a jövőt. Szövetkezeti tag lett. A házba, Tóth Géza tanyájába 14 holdas középparasztként lépett be és szövetkezeti tagként állt fel a székről. Mikorra hazaért az idő hajazta az éjfélt. A feleségének csak annyit szólt:

— Ahogy a többi — s ezzel be is fejezte a beszélgetést.

A felesége tudta, hogy férje, Pető Béla alattyáni középparaszt pontot tett az eddigi élete után.

A kéz, amely az előző éjszaka még egy. pillanatra tétovázott, másnap már üres belépési nyilatkozatokat tett néhány tanyában az asztalra, az ember pedig hirdette: szövetkezet alakult a Tárnán túl és álljon hozzájuk a környék.

Hirdette azt is, hogy jómódú gazdák: Varga Pál 18, Mosony; Sándorné 19, Sándor Zs. József 11, vagy Ber- kó János 11 holdas középparasztok tették le az új szövetkezet alapkövét.

*

Pető Béla házát, amely ott fekszik szemben a szövetkezeti bolttal, háttal a községi tanácsnak, sokan felkeresik napjában. A nagy család tagjai, akik összeszövetkeztek a tamamenti földeken s olyanok is, akik még nem döntöttek, hogy mi legyen tovább. A gazdát nem a búboskemencés szoba patikáján találják semmittevés közepette, hanem az istállóban a tehenek között vagy kint a szérűs kertben, ahol a tavaszi napsütésben rendezgeti a gazdasági szerszámokat. Körülötte szinte hemzsegnek a kicsiny sárga pihéjű csibék. — Föl ugranak csizmája hegyére játékosan. A gazda nézi őket, szeme végigfut a száz apró teremtésen, de képzeletében már ezreket lát belőlük és már mondja is:

— Annyi aprójószágot tenyésztünk a szövetkezetbe, hogy vihetnek belőle még Pestre is. Csirkefarmot szeretnénk létesíteni, a Tárnán pedig a kacsának, libának lesz a tenyészete.

AMIKOR az istállójába

vezeti a vendéget vagy a látogatót, akkor a tehenészetre tér át.

— Lábas jószágunk van már nekünk annyi, hogy inkább eladók, mint vevők lehetünk — mondja tréfásan és már sorolja is, hogy ő három tehenet, egy növendékállatot, két lovat, gazdasági felszerelést visz be a közösbe és minden tag két-három tehénnel bővíti a közös állományt.

— De nehogy azt gondolta valaki, hogy a legjobb teheneket tartjuk meg a háztáji gazdaságban, hanem a törzskönyvezetteket, a jó tejelő állatokat a közös gazdaságba adjuk, hogy erős legyen a tenyészáliomány.

— Aztán arról beszél: birkával is foglalkoznak, mert Bori Béla, Zrupkó István és Mosonyi Sándomé 70—80 darab bürgét terel be a juh- hodályba, amit már ki is jelöltek a közös állomány számára. A fő jövedelmük az állattenyésztés lesz. De létesítenek kertészetet is, mert a Tárná mellett tavasszal — ha kiönt a víz — iszap teríti be a földeket és ez jobb minden trágyánál. Ezen a részen dohányt akarnak termelni.

*

NAGYON őszintén beszél életéről és a várható jövőjéről Pető Béla középparaszt. Ez a család nem tudja azt,

hogy mit jelent a nincs, — mert eddig is a „van”-ban éltek. Elmondják: félünk az újtól, mert nem próbáltuk még, de hisszük, hogy ezután jobb lesz, mint eddig volt.

— A mi közösségünkben a „dereka-gazdák ‘ szövetkeztek össze, akik magunk emberségéből akarunk erős talajt teremteni alattunk. Nem mondja ki Pető Béla, hogy nem akar állami kölcsönt, mer ő soha nem volt adósa senkinek, de kicsendül ez szavaiból. Mintha úgy beszélték volna már meg; erős akarattal, kitartással állami kölcsön nélkül húzzák ki az első esztendőt, amikorra már dől a pénz mindenből. Tervük azt mutatja, hogy bíznak a jövőben és saját magukban, de az állam még is azt ajnálja nekik: könnyítsenek a kezdeti nehézségeken. Szívesen rendelkezésükre áll az indulási hitel vagy a hosszúlejáratú kölcsön. aminek visszafizet.-'sét meg sem érzik; tőlük függ — akarják vagy nem.

Őszintén szólva legtöbb új belépőnél még él a kétség: biztos jc-bb lesz-e az új? — Majd csak az első zárszámadás után bizonyosodnak meg erről. Az a jó, hogy az új élet szele tavasza mindenkit magával ragadott és az a hangulat a jászmagyar pusztán, hogy a köz ereje képes lesz a jövőt a köz megelégedésére kiformálni.

Tóth József

A tervmunkákat határidő előtt tehesitjük

Az elmúlt hetekben termelési tanácskozásokon tárgyalták meg a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, hogyan akarják kielégíteni az építési igényeket. Elhatározták, hogy a tervezett munkákat határidő elölt teljesítik és a megmaradt időt a mezőgazdaság megsegítésére fordítják.

Múzsái Lajos kőműves brigádja többek között vállalta, hogy a túrkevei lakásépítkezésen 63 köbméter lapfalazást és 94 köbméter felmenőfalazást végez el március 10-ig. 70 köbmétert pedig máreiu,

24-ig. A munkát a továbbiakban ügy osztják be, hogy június 29-re teljesen elvégezzék a kőműves-munkát.

Hasonló vállalásokat tett Fejes Károly, Kötél Gyula Csató Ignác, Ács Zsuzsanna, Juhász János. Igriczi István és Cs. Molnár István brigádja.

Do igozótársa ■ n k egészségéért

A szolnoki Járműjavító üzemfenntartási osztályának dolgozóit sokszor váratlan feladatok elé állítja egyes gépek, vagy berendezések meghibásodása. A Fűtőház részére a műhely készítette a füstelszívó berendezést. Ezt a

munkát Maglóéi Béla bádogos brigádjának osztották ki. A munka sürgős volt. Dolgozótársaik egészségét kellett óvni a füstelszívóval. A brigád versenymunkájának eredményeként határidő előtt 8 nappal adták át rendeltetésének a füstelszívó berendezést.

Az él üzem-szint eléréseért

Az 51-es Autóközlekedési Vállalat dolgozói célul tűzték a jobb és gazdaságosabb közlekedést. Az elmúlt félévben „megfogtak“’ minden fillért. Különösen eredményes volt a gépkocsivezetők önköltségcsökkentéséért folytatott versenye. A kidolgozott normákon felül legtöbben megtakarítást értek el. így többek között Császár József 26 812 kilométeren 12 602 forintot takarított meg. Alig marad el mögötte Sebő Elek, aki 27 590 kilométer után 12 140 forinttal gazdagította a vállalatot. László Sándor 9373 forintot takarított meg. Hasonló összegekkel járult a vállalati eredményhez Csic-ei Sándor, Hámori János, Sólyom István, Bíró István és Vadai Sándor gépkocsivezető is.

Az autóbuszvezetők sem maradtak el, mert Bartha János 25 037 kilométeres úton 13 520 forintot „hozott” a vállalatnak. Korod’ Zoltán és Kovács János együttesen 6771 forinttal gyarapították az eredményeket.

— ab —