Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-24 / 70. szám

1959. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP á A pártkongresszus tiszteletére mánfél millió forint értékű mezőgazdasági terméket ad terven felül n 1 iszasseníimrei Állami Gastluttág — 635 tsz-t patronálnak az állami gazdastígok A Rizstermelő Állami Gaz­daságok igazgatói és vezető szakemberei, szombaton ta­nácskozásra gyűltek össze Szolnokon. A tanácskozáson megjelent Sándor Kálmán, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, Petőházi Gá­bor földművelésügyi minisz­terhelyettes. Horváth Imre elvtárs, a Megyei Párbizott­ság titkára, valamint Szol­nok és Békés megye párt- és tanácsszervezeteinek több vezető személyisége. Elsőnek Bozsik Tibor elv- társ, a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságának vezetője tartott értékelés^ az elmúlt esztendő gazdasági eredményeiről. Többek kö­zött elmondotta, hogy az ál­lami gazdaságok jelentős lé­pést tettek előre. Az elmúlt esztendőben csaknem 23 és félmillió forint eredményja­vulást értek el. Az aktívan gazdálkodó állami gazdasá­gokban több mint 4 millió fo­rint nyereségrészesedést osz­tanak ki és 1 200 OOO forint prémiumot kapnak azok a dolgozók, akik a legkiválóbb eredményeket érték el. Az ülés második napirend­jeként Petőházi Gábor föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes beszélt az állami gazda­ságok fejlődéséről, idei fel­adataikról. Bejelentette, hogy az állami gazdaságok tavaly a szélsőséges aszályos időjárás ellenére országosan mintegy kétszázmillió forintos ered­ményjavulást értek el. Saját gazdálkodásuk fejlesztésén kívül, az új termelési mód­szerek bátor alkalmazása mellett, az állami gazdasá­gok legfontosabb feladata a fiatalabb testvér, a termelő­szövetkezeti mozgalom, s fő­leg az újonnan alakult ter­melőszövetkezetek segítése. Az állami gazdaságok jelen­leg országosan 635 termelő- szövetkezetnek nyújtanak rendszeres állandó segítséget. Az idén terveik és a 3004/1. számú kormányhatározat ér­telmében 6000 vagon kalá­szos. 1500 vagon hibridkuko­rica. és 100 vagon pillangós­virágú takarmánynövény ve­tőmagot adnak át a szövetke­zeti gazdaságoknak. Ezenkí­vül .2500 tehénüszővei, 4000 tenyészikocával, 4800 juhval, 70 000 előnevelt jércével és több mint 420 000 napos ba­romfival támogatják a szö­vetkezetek közös állatállomá­nyának fejlesztését. Az álla­mi gazdaságok ebben az esz­tendőben 93 szakembert ad­tak át a termelőszövetkeze­teknek elnöki, agronómusi munkára. A, tanácskozás további ré­szében számos állami gazda­sági vezető szólalt fel és méltatta a kongresszusi ver­seny jelentőségét a mezőgaz­daságban, valamint az idő­szerű feladatok megoldásá­ban. Pólyák Imre. a bánhal­mi Állami Gazdasági igazga­tója többek között elmon­dotta, hogy a pártkongresz- síZus tiszteletére hathatósan segíti a környék újonnan alakult termelőszövetkezeteit. Többek Között 1900 mazsa szálastakarmányt, 1200 mazsa minőségi vetőmagot és 720 tenyészjószágot juttatnak a szövetkezeteknek. Jelentős segítséget adnak a tsz-ek építkezéseihez is. 50 férőhelyes tehénistállót építenek, ezenkívül 10 ezer köbméter földet mozgatnak meg a termelőszövetkezetek rizstelepeinek rendezése so­rán. A tiszaszentimrei Állami Gazdaság vállalta, hogy a kongresszus tiszteletére egy és félmillió forint értékű me­zőgazdasági terméket állít elő terven felül. A többi között, a tervezettnél 700 mázsával több minőségi vetőmagot. 500 mázsával több hibridku­koricát és 100 mázsával több évelő pillangós vetőmagot ál­lítanak elő a termelőszövet­kezetek részére. Csatlakozott a kongresszusi versenyhez a nagykunsági Állami Gazdaság is. Vállal­ták, hogy pénzügyi tervüket két és félmillió forinttal tel­jesítik túl. Ennek keretében a rizs terméshozamát holdan­ként egy mázsával, a kuko­ricáét 4 mázsával, a cukorré­pát 42 mázsával szárnyalják túl. Növelik a nemzetgazda­ság szempontjából igen fon­tos hústermelést is. Gyapjú­ból 10 mázsával többet állí­tanak elő, mint korábban tervezték. Az állami gazdaságok ve­zetői és dolgozói valameny- nyien örömmel fogadták a három állami gazdaság kez­deményezését és elhatároz­ták, hogy hazamenve megtár­gyalják a kongresszusi ver­seny részleteit és valameny- nyien résztvesznek abban a mozgalomban, amely az ál­lami gazdaságok termelési színvonalának emelésére az újonnan alakult és a terüle­tileg megnövekedett termelő­szövetkezetek gazdasági, szer­vezeti megerősítésére irányul. Az eredményes munka feltétele a műszaki színvonal emelése NINCS A MEGYÉBEN má­sik olyan vállalat, mely ak­kora területen dolgozna, — mint az Alföldi Kőolajíürási Üzem. Munkahelyei megta­lálhatók a Duna-Tisza kö­zén, s úgyszólván az egész Tiszántúlon. A fúráspontok egymástól való átlagos tá­volsága eléri a 70 kilométert. Mondani sem kell, ez a szét­szórtság igen megnehezíti a műszaki vezetést. Azelőtti sokkal szűkebb körben dolgoztak. 1957- től kezdődött az üzem kuta­tási terének ilyen. nagymér­vű kiterjedése. Két fő cél le­begett ekkor a műszakiak előtt. A szétszórtság ellenére is biztosítani a munka eddi­gi intenzitását, illetve növel­ni azt. s amellett az önkölt­séget a lehető legkisebbre szorítani. E cél érdekében biztosítani kellett a központtól távoli munkahelyek állandó műszaki felügyeletét. így ke­rült sor mérnökök és főfuró- mesterek állandó kihelyezé­sére. EZZEL azonban még ko­rántsem oldódott meg telje­sen a probléma. A furáspon- tokhoz kihelyezett műszakiak 60 százaléka ugyanis mind­össze egy éves gyakorlattal vagy még annyival sem ren­delkezett. Ezért egy-egy fú­rás komplex munkáját nem lehetett rájuk bízni. Ez a helyzet szükségessé tette a nagy szaktudással, gazdag tapasztalatokkal rendelkező mérnökökből álló műszaki osztály létrehozását. Három fővel meg is alakult ez. Fel­adata a munkák helyszíni ellenőrzése, segítése, a fiatal műszakiak konzultálása. A fúrások részfeladatait min­dig előzetesen megbeszélik a kihelyezett szakemberekkel. Ha meg különösebb problé­ma adódik, maguk is napokig kint tartózkodnak a töréspon­tokon. Mikor például a Tör­tei 8-as és Tóalmás 2-es mun­kahelyen szerszámszorulás volt. Barka Vilmos és Hol- landai József, a műszaki osz­tály tagjai a helyszínen irá­nyították a munkát. A közel­múltban meg Hajdúszoboszló 2-es munkahelyen volt gázki­törés. Megfékezésére Tor­nyai Géza ment ki a műsza­ki osztálytól. Gyakran elkísé­ri őket Tóth elvtárs, az üzem főmérnöke is. Persze, nem­csak akkor szorgoskodnak, ha már beütött a baj. A fú­rások állandó ellenőrzéséből adódóan minden munkamoz­dulattal tisztában vannak, s ha könnyen baleset okozó „nehézséget” várnak, akkor előre megszervezik központi erősítéssel az állandó műsza­ki és geológiai szolgálatot. — így volt ez a közelmúltban a Pusztaföldvár 1-es fúrás- pontos is. Ezzel a módszerrel érték el a fúrási sebesség további nö­velését. s különösen 1958 kö­zepétől kezdve a munka mi­nőségének örvendetes javu­lását. És ami a fő: a koráb­ban veszteséges vállalat 1958 végére nyereségessé vált A FELADATOK azonban a fejlődésből adódóan náluk is növekedtek, emellett az élet is újabb problémát ve­tett fel: Békés megyében olyan reményteljes gáz és olajtelepekre bukkantak a közelmúltban, hogy az üzem összes berendezéseinek 40 százalékát oda kell — mint­egy 60 kilométeres körzetben — összpontosítani. Ezáltal új, bizonyos mértékig az 1957 előttihez hasonló helyzet ke­letkezik. Uj üzemvezetőséget hoznak létre. Megfelelő szakembereket már biztosí­tottak. A Békés megyei új üzemvezetés hatékonyságát azonban nagyon akadályozza az anyagtárolási és ellátási problémák, valamint a kar­bantartó brigádok létrehozá­sának és elhelyezésének megoldatlan volta. A különböző gyakorlati intézkedések mellett — külö­nösen, hogy a Központi Bi­zottság legutóbbi határoza­ta is felhívta erre a figyel­met — nagy gondot fordíta­nak a fiatal szakemberek to­vábbképzésére. Ez a célkitű­zés három irányú. A tudo­mány fejlődésével való lépés­tartás érdekében nagymeny- nyiségű külföldi szaklap — fordítást rendelnek meg és juttatnak el minden mérnök­höz. Másrészt a Bányászati­kohászati Egyesületen belül az őket legjobban foglalkoz­tató témákból havonta egy­szer előadásokat tartanak. — TAPASZTALATCSERE akciókat is gyakran szervez­nek a műszakiak mellett a fizikai dolgozóknak is. Ilyen alkalmakkor meglátogatják testvérüzemüket. Ennek a módszernek van még egy magasabb formája: a külföl­di tanulmányút. A kőolaj­iparból most is 10 fiatal mér­nök ment ki egy évre a Szovjetunióba. Hasznosak ezek a módszerek, mert elő- segitik á kiváló eredmények nélkülözhetetlen feltétele, a műszaki vezetés színvonala emelkedését. (si) Megyeszerte méltó módon ünnepelték a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját Forradalmi hagyományokban, hősi harcok emlékeiben gazdag megyénk méltó módon ünnepelte a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóját. Talán csak a május elsejei felvonuláso­JASZBERÉNY A jász fővárosban pénte­ken este a Déryné Művelő­dési Otthonban Bacsa János elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet. Ezal- kalommal harmincnégy ti- zenkilenees veterán mellére került az Elnöki Tanács ál­tal adományozott Tanácsköz­társasági Emlékérem. Az ün­nepség színvonalas kultúr­műsorral zárult. Szombaton délelőtt a honvédség és a munkásőrség díszszakaszá­nak felvonulása után, hatal­mas tömeg jelenlétében lep­lezték le a Kommunisták Magyarországi Pártja 1919-es székhaza falán a nagy idők emléktábláját. Ezt követően Bányai János elvtárs, a városi tanács VB elnöke nyitotta meg a könyvtárban a Ta­nácsköztársaság dokumentu­maiból összeállított kiállí­tást. A JÁSZBERÉNYI JÁRÁS KARCAG A városban a Tanácsköztár­saság kikiáltása negyvenedik évfordulójának ünnepségeit már pénteken megkezdték. Ezen a napon a város isko­láiban emlékeztek meg — az utolsó tanítási órákon — a dicsőemlékű Tanácsköztársa­ságról. Másnap — szombaton — délelőtt többszáz résztvevő jelenlétében koszorúzták meg a város határában elesett is­meretlen vöröskatonák sír­ját. Délután Lengyel Zol­tánná, a városi pártbizottság munkatársa nyitotta meg a Tanácsköztársaság dokumen­tumaiból és tárgyi emlékei­ből összeállított kiállítást. — Ugyané napon délután a mű­velődési otthon nagytermé­ben ünnepi gyűlésen talál­koztak a karcagiak a Tanács- köztársaság őszhajú harco­saival. Kovács István elv­társ, a városi pártbizottság titkárának ünnepi beszéde után úttörő küldöttség kö­szöntötte a veteránokat, az ünnepségen résztvevő szovjet vendégeket. Az ünnepi be- J szedet követően Kovács elv­társ negyvennégy volt vörös­kon, választási gyűléseken sereglettek ennyien össze. Az ünnepségeken meleg szeretettel és a hősöknek kijáró tisztelet­tel vették körül a Tanácsköztársaság negyven év előtti harcosait. teket. Az ünnepi beszéd után került sor a Tanácsköztársa­sági Emlékérmek kiosztásá­ra, melyet a régi harcosok meghatottan tűzték fel egy­más mellére. községei között Pusztamo­nostoron kezdődött az ün­nepségek sorozata, pénteken este. A többi község szom­baton ünnepelt. A jászberé-,, , .,, nyi járásban negyvennyolc i katonának nyújtotta at a idős kommunista kapta meg a Tanácsköztársasági Emlék! érmet. A jász falvak népe virággal, Jászágó lakossága emléktárgyakkal juttatta ki­fejezésre szeretetét a vete­ránok iránt. Igen sokan je­lentek meg valamennyi ün­nepi gyűlésen; Jászágón két­százra, Jászjákóhalmán há­romszázra, Jászárokszálláson hatszázötvenre tehető a résztvevők száma. TURKEVE A nagy évfordulón zene­szóra ébredtek Turkeve la­kói. Igen sokan jelentek meg az ünnepségen, melynek során Vad Adrás elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott beszédet. — 1919 hőseinek tiszteletére emléktáblát lepleztek le a régi munkáskor épületének falán. Délután a Tanácsköz­társaság — jórészt korabeli dokumentumaiból kiállítás nyílt a városi múzeumban. A művelődési otthonban rende­zett ünnepélyen Sz. Kovács József elvtárs, a városi ta­nács VB elnöke szólott az ünneplőkhöz. Tanácsköztársasági Emlék­érmet. A gyűlés után a vá­rosi pártbizottság és a városi tanács fogadáson látta ven­dégül a nagy idők hőseit. TISZAFÜRED A járási székhely dolgozói nagy tömegben vettek részt az ünnepségeken. A járási tanács épületének árkádjai alatt emléktáblát lepleztek le a Tanácsköztársaság hősei­nek tiszteletére. A megemlé­kezés során Jónás lnne elv­társ, a községi tanács VB. elnöke és Miskolci Kálmán­ná, a Hazafias Népfrontbi­zottság tagja mondott beszé­det. A művelődési otthonban tartott gyűlésen Mándi Sán­dor elvtárs, az MSZMP járá­si bizottságának titkára em­lékezett meg a nagy napok­ról. KUNSZENTMÁRTON A járási székhelyen ünne­pélyes keretek között emlé­keztek meg azokról a vete­ránokról, akik vérüket on­tották negyven évvel ezelőtt. A művelődés otthonban ren­dezett ünnepi gyűlésen Va­dász István elvtárs, az MSZMP járási bizottságának titkára köszöntötte az idős harcosokat és a megjelen­MEZÖTUR Szombaton délelőtt a város iskoláiba ellátogattak a ti- zenkilences Tanácsköztársaság harcosai és beszéltek élmé­nyeikről a legfiatalabb nem­zedéknek. Vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget ren­deztek, melyen Papp József elvtárs, a városi tanács VB- elnöke mondott beszédet több száz dolgozó jelenlétében. — Délután kezdődött az ünnepi nagygyűlés a tanácsházán. Itt Máté Lajos elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára méltatta az ünnep je­lentőségét. Különböző szer­vek ajándékokkal örvendez­tették meg a veteránokat. — Százötvennyolc idős harcos kapta meg az emlékérmet. Nevükben Nyerges Ferenc elvtárs köszönte meg a ki­tüntetést — majd felolvasta . dr. Münnich Ferenc elvtárs­nak, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nökének táviratát, melyben melegen üdvözölte a vörös katonákat, az ünnepi gyű­lés résztvevőit. UJSZÄSZ A községben rendezett ün­nepségen nemcsak helybeli­ek közül jelentek meg sokan, de az ország minden részé­ből eljöttek azok közül akik egykor az újszászi inter­náló táborban szenvedtek. Az úttörők kutatták fel, ők hív­ták meg őket. A II. Rákóczi Ferenc és a Ságvári Endraoil- törőcsgpat tagjai hosszú időn keresztül fáradoztak azért, hogy községük méltóan ün­nepelhesse az évfordulót. A nagygyűlésen dr. Agárdi Fe­renc elvtárs, a partizánszö­vetség tagja szólott az egybe­gyűltekhez. Agárdi elvtárs 1944-ben a II. Ukrán Had­sereg 9. lovashadosztályának katonájaként résztvett Uj- szász felszabadításában. Az ünnepség után leleplezték és megkoszorúzták 1919 mártír­jainak emlékművét. KISÚJSZÁLLÁS Szombaton a városi párt- bizottságon Zagyi János elv­társ, városi pártbizottság tit­kára adta át harmincnégy idős harcosnak az emlékér­meket. Ezután ünnepi ebéden látták vendégül a veteráno­kat. AZZAL a szándékkal utaz­tam a minap Tiszabőre, eb­ben a 3000 lélekszámú tisza- parti községbe, hogy beszél­getek a falu egyik tekintélyes középparasztjával, aki ma már a termelőszövetkezetben egyengeti gondtalanabb jö­vője útját. * — Nehéz lenne a sok jó tekintélyes gazdaember kö­zül akár melyiket is kivá­lasztani — mondotta Öllé István tanácsenök. Iviintegy háromszázan vannak olya­nok, akik — úgy mondjam — mezőgazdaságunk eszének számítanak. Azért mégis említsünk meg néhányat. Itt van például K. Rézsó Mihály bácsi — fűzte tovább a szót a tanácselnök. A ma­ga 55 éves deresedő fejével 14 kát. hóid földön gazdálko­dott. Igazi tekintélyes pa­rasztember, aki ismeri a föld minden csinját-binját és jó­szágai olyanok, amelyekhez hasonlót csak festeni lehet. Mihály bátyánk sokszor el­mondta, hogy keserves neki már azon a 14 holdon gür­cölni, de mégis nehezen ad­ta rá a fejét. Nem rosszmá­tsz-ben most épül egy 50 fé­rőhelyes szarvasmarhaistálló. Úgy tervezik, hogy a jelenle- gigi 50 darab szarvasmarha­állományt két éven belül há­romszázra emelik fel. A ki­kapcsolt rizstelepeken 90 kát. hold vörösherét, lucernát és egyéb takarmányféleségeket termelnek, ugyanakkor ki­szélesítik a legelők öntözését is. A növénytermelési tervek is, mind a szövetkezet fejlő­dését dokumentálják. 50 kát. hold gyümölcsöst már tele­pítettek, s rövid időn belül újabb 50 holdat ültetnek be. 40 kát. holdon kiválóminő­ségű csemegeszőlőt telepíte­nek, hogy csak néhányat em­lítsünk a megvalósításra ke­rülő elgondolások sokaságá­ból. Az új szövetkezeti gazdák, — akiknek a zöme a Petőfi tsz-ben, kisebb része az újon­nan alakult Búzakalász tsz- ben kezdte meg a közös nagy­üzemi munkát, — megtalálják helyüket a termelőszövetke­zetek közösségének nagy csa­ládjában. S ez a tény bizto­síték arra, hogy a szocialista nagyüzemi termelés nagy távlatokat nyit meg Tiszabőn és a Tisza éltető vize, a gé­pesített termelés párosulva a közösség erejével jómódú, gazdagembereket formál eb­ben a községben is. — E. S, — Nagyra értékelik az új szövetkezeti gazdák hozzáértését juságból, hanem azért, mert évtizedek alatt megrögződött benne az egyéni gazdálkodás. Az utóbbi időben azonban már látta, hogy legjobb az az egyenes út, amelyen a he­lyi Petőfi tsz tagjai járnak. Termelőszövetkezeti tag lett. Határozott lépése az egész utcabelieket megmozgatta, hiszen többen voltak olya­nok, akik egyre-másra csak azt hajtogatták: ha Mihály bátyánk belép, mi sem ma­radunk ki. És beléptek. A 10 ÉVES fennállását ünneplő Petőfi termelőszö­vetkezet 4000 kát. hold föld­nek lett a gazdája, amelyen 450 család munkálkodik. — Mondani sem kell, hogy az ilyen nagy gazdaságban szin­te aranyat ér a középparasz­tok szakmai tudása, sok évti­zedes termelési tapasztalata. Úgy mondják erre, hogy az okos paraszti ész még a tisza- bői szikből is termékeny föl­det csinál. S ha erre az ész­re ha valaha szükség volt, akkor ezután már többszörö­sen szükség lesz rá. Maga a szövetkezet vezetősége is fel­mérte ezeket az adottságokat s rendkívül nagyra értékeli az új szövetkezeti gazdák hozzáértését, tanácsait. A középparasztok megbecsülé­sét a termelőszövetkezetben mi sem bizonyítja jobban, — mint hogy K. Rézsó Mihály egy-két hét alatt bekerült a tsz vezetőségébe és aktívan részt vesz a közösség sorsá­nak intézésében. De nemcsaj^ ő. Sokan vi­szonylag rövid idő alatt meg­találták helyüket a közösség nagy családjában. Itt van például Fekete Pál, Ballók József, Cseh László, Négyest Gábor, Vincze János és a töb­biek, akik nagy szakértel­mükkel sokat tehetnek a kö­zösség javára. ÉS TESZNEK is. A Petőfi tsz olyan terveket sző, ame­lyeknek megvalósítása min­den eddiginél magasabbra emeli Tiszabőn a mezőgazda- sági termelés színvonalát. Fi- gyelembevéve, hogy a tisza- bőiek a megye határán túl is híres jószágtenyésztő gaz­dák. az, állattenyésztés fej­lesztése lesz az egyik legfon­tosabb feladatuk. A Petőfi

Next

/
Thumbnails
Contents