Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-24 / 70. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS XÁMEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt X. évfolyam, 10. szám. Ara 50 fillér 1959. március 24. kedd. G SZOLNOK MEGYEI 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Nagyra értékelik az új szövetkezeti gazdák hozzáértését Az eredményes munka feltétele a műszaki színvonal emelése * Tiszabő olvas t t ► ► : ► ► ► ÜNNEPI KEPEK Szeretettel fogadta Szolnok város népe a lengyel, szovjet és mongol vendégeket — Ünnepség a Szigligeti Színházban — Vasárnap délelőtt 11 órára lelkes közönség gyűlt egybe a szolnoki Szigligeti Színházban, az MSZMP megyei és városi bizottsága, valamint a megyei és városi tanács meghívására, hogy résztvegyenek a Magvar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségen. A diszünnepség elnökségében ott voltak a külföldi vendégek, az MSZMP Központi Bizottságának hozzánk érkezett tagjai, Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Csáki István és Horváth Imre elvtársak, az MSZMP megyei bizottságának titkárai, a párt és tanács megyei és városi végrehajtó bizottságának tagjai, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak megyei vezetői, valamint a megye községeiből és városaiból meghívott veteránok, öreg harcoosk. A Himnusz elhangzása után Oláh György elvtárs, a megyei tanács elnöke üdvözölte az ünnepség résztvevőit, a külföldi vendégeket, a baráti országok, testvérpártok képviselőit, a lengyel párt- és kormányküldöttséget, élükön Jan Izydarczyk elvtárssal, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagjával, a mongol pártós kormányküldöttséget, D. Molomzsame elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának póttagja, miniszterelnökhelyet les vezetésével, s a szovjet haza veterán fiait, akik fegyverrel a kezükben a proletár nemzetköziség hősi példájaként védelmezték a Magyar Tanácsköztársaságot. Üdvözölte továbbá Dabronoki Gyula és Borka Attila elvtársakat, pártunk Központi Bizottságának, tagjait, akik elkísérték megyénkbe a külföldi vendégeket. Az üdvözlő szavak után Oláh elvtárs méltatta ünnepünk jelentőségét, majd átadta a szót Ragó Antal elvtársnak, megyénk országgyűlési képviselőjének, aki maga Is szemtanúja, s aktiv részese volt az akkori harcoknak. Vendégünk: D. Molom- zsamc elvtárs, a mongol pártós kormány- küldöttség vezetője. I\egyven év után büszkén tekintünk vissza történelmünk egyik legdicsőbb fejezetére Ragó Antal elvtórs így kezdte ünnepi beszédét: — Drága vendégeink és Barátaink! Összejöttünk, hogy emlékezzünk és ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság 40 éves évfordulóját, amely a magyar dolgozó nép egyik legnagyobb történelmi jelentőségű forradalmi erőpróbája volt. Megdöntötte a kapitalista társadalmi rendet és kikiáltotta a proletárdiktatúrát, hogy felépítse a szocialista társadalmi rendet, végérvényesen és visszavonhatatlanul felszámolja az ember ember által való kizsákmányolását. — A magyar uralkodó osztályok háborús politikája, az el:ő imperialista világháború kirobbantása súlyossá tette az ország helyzetét, még jobban kiélezte a magyar társadalom valamennyi ellentétét, még leplezetlenebből feltárta a fennálló rend tarthatatlanságát. — A kapitalisták kihasználva a korlátlan lehetőségeket. a legdurvábban és kegyetlenül zsákmányolták ki a munkásokat. A munFosadás külföldi vendégeink tiszteletére a Megyei lanács kistermében M egyénk és városunk vezetőinek népes csoportja, 19-es veteránok állnak a Megyei Tanács bejáratának árkádjai alatt. Szemük az utat kémleli. Várják a gépkocsisort, amely külföldi vendégeinket hozza. — Végre a járdához simul az első kocsi. Utána a többiek. Egymás után szállnak ki a kocsikból a mongol és a lengyel páríkiildöttség tagjai, a lengyel és a szovjet veteránok. Sorban kezet szorítanak a várakozókkal, majd barátságos beszélgetés közepette mennek fel a kisterembe, ahol az U-alakú fehér asztalt ülik körbe. Vendégeinket Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára — mint házigazda — üdvözli. — Szeretettel üdvözlöm Szolnok megye népe, a Megyei Pártbizottság és Tanács nevében a mongol és lengyel küldöttség tagjait, a lengyel és szovjet veterán elvtársakat. Őszinte öröm számunkra, hogy vendégeink, akik közül jónéhányan együtt verekedtek a magyar elvtársakkal a Tanácsköztársaság védelmében, Szolnokra is ellátogattak. Bár akkor a mi harcunk elbukott, de az elvetett mag kikelt. A nagy szovjet nép segítségével ma győzelmesen építjük a szocializmust. — Kívánjuk: érezzék jól magukat kedves vendégeink, olyan jól, mint amilyen szívesen és szeretettel mi fogadjuk Önöket. A pohárköszöntőre először D. Molomzsame, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának póttagja, miniszterelnökhelyettes válaszolt. Éltette népeink barátságát. Elmondotta, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a mongol nép is megvívta a a Szovjetunió segítségével a maga győzelmes forradalmát. 1956-ban pedig mélységes aggodalommal és együttérzéssel figyelték a magyar nép harcát szabadságáért, az ellenforradalommal szemben. Nagyon örülnek sikereinknek és további jó eredményeket kívánnak népünknek és pártunknak a szocializmus építésében. J an Izydorczyk, a LEMP Központi Bizottságának tagja, a lengyel küldöttség vezetője a közös történelemről, Bemről és Petőfiről beszélt magasszárnyalású költői szavakkal. — Tizennégy-tizenöt év óta pedig ugyanannak a tábornak tagjai vagyunk. Nagyon örülünk a magyar munkásság és parasztság sikereinek. Látjuk, hogy ami nem sikerült a Magyar Tanácsköztársaságnak, azt a mai utódok váltják* valóra. — Mi Magyarországra egyenesen a III. kongresszusról érkeztünk. Átadjuk a kongresszus forró üdvözletét. — Emeljük poharunkat a lengyel és a magyar nép örök barátságára. A barátságos beszélgetés során számos kérdést tettek fel vendégeink megyénk fejlődéséről. A veteránok élményeikről meséltek. Az egyik szovjet veterán, Abram Marsok elvtárs elmondotta, hogy hadifogolyként maradt itt, beállt a Vörös Hadseregbe és Szamuely elvtárs mellett teljesített szolgálatot a népbiztosok tanácsának különvo- natán. A többiek is élményeiket mesélgették, majd mindenki felkerekedett és kivonultak az előcsarnokba, ahol a küldöttségek vezetői megkoszorúzták a 19-es mártírok emléktábláját. kaidő meghaladta a heti 60 órát. Különösen visszaéltek a női és gyermek munkaerővel. Az élelmiszer árak 1916 végire 1914-hez képest 224 százalékkal emelkedtek. —1 Az 1917-es februári orosz forradalom, mely a cár önkényuralmát megdöntötte mély visszhangot váltott ki Magyarországon a háborút szenvedett, meggyötört, békét és szabadságot követelő tömegek között. — A szolnoki munkásság is csatlakozott az általános politikai sztrájkhoz. A városban a MÄV műhely doigezói képezték a Iegnagyobl szervezett tömeget, bátor harcos kiállásukkal minden esetben csatlakoztak úgy a gazdasági. mint a politikai megmozdulásokhoz. — Emlékszünk még sokan arra, amikor a sztrájkba lépett MÁV műhelyi dolgozók ellen hiába vezényelték ki az ottlévő katonaságot, nem tudták megfélemlíteni a sztrájkoló munkásokat, annak ellenére, hogy a parancsnok betöltette a katonákkal a fegyvert. — A forradalmi mozgalom idejűn létrejött az újtípusú párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely marxista politikájával, forradalmi lendületével vezetni tudta a forradalmi elemeket. — 1919 március 21-én hazánk történetében először került a hatalom a nép kezébe. A Magyar Tanácsköztársaság a munkásosztály állama volt és az egész dolgozó nép érdekeit védte a kizsákmányolok ellen. Célja: mindenféle elnyomás megszüntetése, a független, szocialista Magyarország megteremtése volt. — 1919. júliusában a Tanácsok Országos Gyűlése elfogadta a Tanácsköztársaság Alkotmányát, amely a világ- történelem második szocialista alkotmánya volt. Az Alkotmány biztosította a dolgozók alapvető jogait, a szólás, sajtó, gyülekezési és lelkiismereti szabadságot Kimondta a művelődéshez való jogot is, a tanulást ingyenessé tette. A dolgozók szolgálatába állították az iskolákat és az összes kulturális intézeteket. Minden iskolát államosítottak, az iskolakötelesek korhatárát 10 évesről 14 évesre emelték. Elválasztották az egyházat az államtól, s ezzel felszabadították az iskolákat az egyház befolyása alól. — A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte és eredménye nemcsak a magyar dolgozók körében keltett nagy örömet, hanem bizakodással fogadta Európa munkássága is. Különösen nagy lelkesedést váltott ki a magyar proletariátus győzelme Szovjet- Oroszország munkásai és parasztjaiból. Az Októberi Forradalom után a Tanácsköztársaság kikiáltásával a magyar munkásosztály is felsorakozott az egész világ el- nyomottainak felszabadításáért. — A Tanácsköztársaságot védő harcok idején a magyar proletariátus külföldről még nem kaphatott katonai segítséget. A fiatal szovjet állam saját harcát vívta. Ezekben a történelmi időkben Lenin lelkesítő szavakkal fordult a magyar munkásokhoz, amelyekben többek között a következőket írta: „Az a háború, amelyet Ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a Ti pártotokon áll.” A lelkesedés nem maradt el. A Magyar Vörös Hadsereg katonái különböző területeken győzelmesen haladtak előre, visszahódítva a magyar területeket ä betolakodóktól. — A külső támadások hatására azonban a belső ellenforradalmi erők is mind szervezettebbek és aktívabbak lettek. S így a mi harcunk elbukott. — Horthysta tiszti brigan- tik százával éj ezrével állati kegyetlenséggel kínozták halálra a magyar nép legjobb fiait. Siófok, Orgovány, Britania Szálló, Vigyázó és Schwarc kastély volt a hóhérlcgények főhadiszállása. — A szolnoki börtönből egyetlen éjszaka huszonhat elvtársunkat hurcoltak és koncoltak fel a Vigyázó kastélyban, közöttük F. Bede (Folytatás a 2. oldalon.) A díszünnepség elnöksége. Megkoszorúzzák F. Bede László emléktábláját.
