Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 14, PÉLDAMUTATÁS - és amin csodálkozuok Nem tudok meghatottság nélkül beszélni vasárnap esti impressziómról, melyeket Ti- szaszentimrén szereztem a község lelkes színjátszó cso­portját nézve. Csizmarék Mátyás: Bújócska című, mai témájú háromfel- vonásos vígjátékát adták elő. A főszerepek egyikét — a munkásból lett igazgatót — Székely László forgalmi tiszt alakította. A jóságos munkás- asszonyt (mint igazgatónét) Kollár Erzsébet gyakorló ta­nítónő tette élethűvé a szín­padon. Általában a pozitív szerepek alakitóiról elmond­hatjuk, hogy jellemükből fa­kadó természetességgel ját­szattak. Ez Vankó István kul­túrotthon igazgató és a ren­dező — incze Miklós tanító érdeme, akik a szerepek -t ki­osztották és fáradhatatlanul dolgoztak a siker érdekében. Egyben a két legjobb alakí­tás is az ő nevükhöz főződik. Dicséret illeti a darab töb­bi szereplőjét, Bekecs Imre, Vészeli Margit, Bárány Jú­lia, Iglódi Irma, Menyhárt Mária és Nida István nevelő­ket, s igen nagy elismeréssel kell szólni Hatvani János és B. Tóth Sándor dolgozó pa- rasztifjakról, akik alakításuk­kal bebizonyították, hogy megállják a helyüket az ér­telmiségiekből álló színjátszó csoportban. Eddig a példamutatás — és most jön az, amin csodálkoz tunk! — a szentimrei közön­ség érthetetlen közönye. Na­gyon grateszkül hatott, hogy fent a színpadon szívvel-lé- lekkel játszik ez a kis cso­port, a nézőtéren pedig ásítoz. nák az üres sorok. Vasárnap alig néhány sor telt meg né­zőkkel. Miért? Hiszen aki ott volt, nagyon jól szórakozott. Előadás után még viták is voltak a nézők között a da­rabbal kapcsolatban. Remél­jük, ez a közömbösség csak múló jelenség Tiszaszentimre életében. Az előadás után jövő ter­veikről beszélgettünk Vankó István kultúrigazgaióval. — A Bújócská-t még egy­két szomszédos községben elő­adjuk — mondta. — Közben egy — idősebbekből álló — színjátszó-gárda is készül a Fehér Anna című darabbal. Mi — a Bújócska szereplői — pedig egy szintén mai témájú darabot, Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című há- romfelvonásosát kezdjük ta­nulni, s ezzel veszünk részt a kultúrversenyen is .., A lelkes csoportnak azt kí­vánjuk, ne csüggedjenek el az akadályok, a közöny miatt, mert úttörőmunka ez, amit ott csinálnak: Mai témá­jú darabokat előadni falun, öntevékeny színjátszókkal, holott városon színházaink is nagy feladatnak tekintenek hasonló munkát. FAL.UDI SÁNDOR Miskolc Segítségért őszinte köszönet Kétpó termelőszövetkezeti község szövetkezeti gazdái, községi vezetői őszinte kö- szönetüket fejezik ki azok­nak az elvtársaknak, kik az egyéni gazdák között végzett eredményes felvilágosító munkában részt vettek. Kétpó község vezetői és szövetk. gazdái. Az autóbusz személyzete követte el a hibát s mégis az utast birságolták meg A közelmúltban felszálltam a GA—12—09. rendszámú autóbuszra, ami a Kossuth- tér—Vegyiművek között köz­lekedik, s közben az állo­mást is érinti. Az állomáson az autóbusz megállt, de to­vább folytatta útját anélkül, hogy a leszállás befejeződött volna. így mintegy 5—6 sze­mély — közöttük én is — rajtamaradt. A jegykezelőnő azzal indokolta a leszállás megszakítását, hogy csak megfordul a kocsi és majd a felszálló helynél megáll. Ez azonban nem történt meg. Az autóbusz tovább haladt. Tekintettel arra, hogy az ál­lomásra igyekeztünk, kértük a jegykezelőnőt a kocsi leál­lítására. Nem volt hajlandó. Erre a megállást jelző csen­gőhöz nyúltam és a másod­szori kísérlet után szinte las­sítás nélkül leállította a ve­zető a buszt. Majd szemmel láthatóan mérgesen, felelős­ségre vonó hangon kérdezte meg, hogy ki csengette le. Miután megmondtam, hogy én, követelte: fizessek 20 fo­rint bírságot. Eleinte tilta­koztam, de mivel az állo­mástól már távol kerültünk, s a vonattal haza akartam utazni, kifizettem a bírságot és folytattam utam vissza az állomásra. Ügy gondolom, jogosan kérem az Autóbuszközleke­dési Vállalattól az ügy ki­vizsgálását, s a szabálytalan­ságért a kalaúznő felelősség­revonását, továbbá a jogta­lan bírság visszafizetését. Széles Lajos. Az ilyen munka nem válik dicsére­tére az Allatíorgalmi Vállalatnak A múlt év tavaszán leszer­ződtem 2 üszőborjú nevelé­sére. Az Állatforgalmi Vál­lalat megbízottja a jószág­nevelés ellenőrzése alkalmá­val. úgy tájékoztatott, hogy 1959 január 20-án szállítha­tom be az állatokat. Eljött a megadott nap, de ekkor azt a választ kaptam, — csak­úgy, mint a többi szerződő, — hogy majd 28-án lesz az állatátvétel. Ekkor az volt a kifogás, hogy nincs hely, ahol elhelyezzék a jószágo­kat, amelyek továbbtenyész- tésre is alkalmasak. A szerződésünk már lejárt. A takarmány is elfogyott, s! az állatokat még mindig tar-1 tani kellene. Ha nem tud-j juk számukra biztosítani a| megfelelő takarmányt, le­romlik a kondíciójuk, s egész évi munkánk vész kárba. Kérjük az Állatforgalmi Vállalattól, sürgősen intéz­kedjen a jószágok átvételé­ről, biztosítsa, hogy a jövő­ben ne forduljanak elő ilyen hibák, mert ez elveszi a ked­vét a dolgozó parasztoknak a szerződéskötéstől. Juhász István, Tiszaroff. Máskor is szervezzenek hasonló előadást Nagykörűben a közelmúlt­ban a mozi helyiségében a községi állatorvos tartott ér­tékes előadást az állatok be­tegségéről, a gümőkórról, amelyet oktató jellegű film­vetítés egészített ki. Az érdeklődést bizonyítja, hogy nemcsak a padsorokat foglalták el az emberek, ha­nem sokan állva hallgatták meg az előadást. Helyes len­ne máskor is szervezni ha­sonló előadásokat, nemcsak állategészségügyi, hanem más témákról is. Érdekli a köz­ség lakóit és tudásuk gyara­pítását szolgálja. Bartus Mihály Nagykörű. A Nap kél: 6.53 h-kor, nyugszik: 17.06 h-kor. — A Hold kél: 9.45 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: A csen­des hideg idő tovább tart. A felhőzet nyugaton is felsza­kad. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: —1, —4 között. — Távolabbi kilátá­sok: Száraz idő, a nappali felmelegedés kissé növekedik. (MTI.) — ÉRTÉKELTÉK az ifjú­sági exportbrigádok IV. ne­gyedévi munkáját. A ver­senyben 14 exportbrigád 354 fővel vett részt. Vállalásuk teljesítése során 489.161 fo­rintot takarítottak meg a népgazdaság számára. — Az első helyet a jászberényi Fémnyomó- és Lemezáru- gyár fiatal kiszistái szerez­ték meg. — IDÉN IS MEGRENDE­ZIK Szolnokon az immár hagyományossá vált Nyom­dász bált. Február 21-én, este 8 órai kezdettel tartják a Tisza Szálló összes termei­ben. — PAVLOV-EMLÉKESTET rendez a TIT klubja február 24-én, este 6 órai kezdettel Szolnokon. A társulat klub- helyiségében dr. Lakatos Ká­roly főorvos tart előadást a nagy szovjet tudósról. — GERENDA zuhant a szolnoki fűrésztelepen Kecse András fejére; a balszeren­csés munkást agyrázkódással szállították kórházba. A lottó nyerőszámai: 3, 70, 73, 77, 82 A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora február 14-én, 17 éra (223 m) Hírek. — Légfrisebb jelenté­seink. — Sport. — A szilveszteri vidám műsor első részének is­métlése. — A MEGYÉNKBEN no­vember folyamán megalakult hat ifjúsági termelőszövet­kezet az elmúlt hetekben 62 új belépővel és 230 kát. hold földdel növekedett. Az ifjú­sági termelőszövetkezetek így már összesen 1200 hold terü­leten 122 taggal gazdálkod­nak. — AZ „OPERÁK GYÖNGY­SZEMEI” című zenei előadás- sorozat következő előadását február 19-én este 6 órai kez­dettel tartják a szolnoki Jó­zsef Attila művelődési ott­honban. Erkel címmel Kóbor Antal, az Állami Zeneiskola igazgatója tart előadást a nagy magyar zeneszerző éle­téről és munkásságáról. — Előadás után a Hunyadi László című operafilmet ve­títik. — CSIBÉK A FÜSTBEN. A kisúszállási Ady Tsz csibe­nevelőjébe csütörtökön két­ezer naposcsibe érkezett. A helyiséget jól befűtötték és a hővezető csatornától az ottlévö szalma meggyulladt. A tsz csibenevelői azonban még idejében észrevették és elfojtották a tüzet, így a csirkékben nem esett kár. — SZÁZHATVAN száza­lékra teljesítette első negyed­évi gyapjufelvásárlási tervét a Gyapjuforgalmi Vállalat szolnoki kirendeltsége. A ter­vezett 25 mázsa helyett több, mint 40 mázsát vásárolt feL ■ — OSTOBA gyeilkőcök drótkötelet feszítettek ki — Szolnokon, az Ady Endre utcán. A 77 éves özvegy Lu­kács Andrásné ezen elesett- Térdtöréssel szállították kór­háziba. — SAJTÖ-PROPAGANDA vetítést tart a párt- és tömeg-, szervezeti kultúrfelelősök ré­szére a Moziüzemi Vállalat vasárnap, 15-én délelőtt 11 órakor a Vörös Csillag film­színházban. Bemutatásra kér rül: „Az én drága párom'’ cí­mű szovjet film. Belépés in­gyenes. Itáliai UTINAPLO Város a tengeren t V A Ca’ d’Oro, az egyik legszebb velencei palota erkélye. Szemben a Canale Grande palotái láthatók. 1/ elencén rőt az este, nem ' ing a bárka teste.. — kusza verssorok ködlenek fel bennem, amíg a tengerre épült város utcáit járom. Most az alkony inkább fá­radt és halovány: Velencében már hideg van, a nap sápad­tan hanyatlik a házak mögé. Délelőtt, ha tiszta az ég, gyö­nyörű a város. Nem ad ké­pet erről a szépségről sem­miféle leírás, semmiféle re­produkció, levelezőlap. Fény­képen mindig egy kicsit gics- cses, sablonos és élettelen a város — nem lehet látni, amint tisztítják a csatornákat és azt sem, amikor a gondo­lás kenyeret vásárol. A Ca­nale Grande csodálatos palo­tái alatt motoroshajók úsz­nak: utasokat szállítanak és árut. Valami feltűnt, valami hiányzott. Különösen éreztem magam, mintha egy más vi­lágba érkeztem volna, s hosz- szúideig nem tudtam számot adni róla, miért? Aztán va­laki felkiáltott az ablakom alatt és megértettem: csend j van. Ezt a hallgatást nem le- I hét elképzelni más olasz vá- < rosban, ahol a szédítő forgo- j lom zaja elnyomja az ember 1 szavát. A keskeny mellékút- i cákon, a lagúnákon zaj nél- < kül siklanák a gondolák, j amelyekről Goethe mondotta, hogy „ringatnak, mint a böl­cső és feketék, mint a halál'’. * ' A város nem terjeszkedhet tovább. Határait pontosan ' megszabja a mindenhol hűl- 1 lámzó tenger. A kis csatorna- | kon szüntelenül mozgásban ] van a víz: az apály és dagály 1 játéka ez. Karcsú hidak ve- ' zetnek át a házak közé szo­rított tengeren, összekötik a szigeteket, melyeken a város emelkedik. Lakást topni itt szinte lehetetlen. Véletlenül szemtanúja lehettem egy kü- ' lömös és bizarr jelenetnek, ' amelyet csak itt lehetne el- ' képzelni. Egyik velencei ismerősöm lakást keresett éppen, s dél­után négyre egy hirdetés nyomán a megbeszélt helyre igyekezett, „öt percig tart” — magyarázta barátom, én vele tartottam. Megérkeztünk. A ház a csatorna partján ál­lott, a vízből egy-két lépcső vezetett a főbejárathoz. A házigazda ott állt a keskeny járdán és szomorúan közölte, hogy nem tudják kinyitni az ajtót., Vasárnap egyetlen sze­relő sem hajlandó ilyesfajta rendkívüli és nehéz munkát vállalni: szerencsére ismerőse a tűzoltóparancsnok és már telefonált is neki. T)ár perc múlva két na- gydbb hajó érkezett a ház elé: a tűzoltóság. Be­másztak az első emeleten és belülről kifeszítették a ka­put. Ekkorra már legalább harminc érdeklődő gyűlt ösz- sze — részint a hirdetés, ré­szint a látványosság folytán — s amikor végre kitárult a ka­pu, mindenki betódult. A la­kás azonban kényelmetlen volt és drága, ismerősöm siet­ve távozott. Nem tudom, miért, de itt Velencében a legszédületesebb biztonsági zárakkal szerelik fel a laká­sokat: ha az ember elveszíti a kulcsot, kész a tragédia. Velencei lakásunkat mi is csak három kulcs fortélyos összehangolása révén tudtuk megnyitni. * Velence, a hajdani virágzó kereskedő köztársaság, ma főleg az idegenforgalomból él. Milliók és milliók jönnek, hogy megörökítsék magukat a Szent Márk téri galambok társaságában (amelyek kü­lönben a holtszezonban szelíd szárnyasokból vérengző raga­dozókká válnak és szinte megvakítják azt, aki csak oda­lép a kukoricaárusakhoz, hogy egy kis zacskóval vegyen számukra), milliók érkeznek, hogy megtekintsék a Doge- palota termeit és a Nagy Csa­torna főúri házait. Kissé el- fogódottan lépkedek én is a hatalmas, kőpadlós üres ter­mekben, ahol valaha Othello a velencei mór viaskodott a nagytanáccsal és ahol Desde- mona mondotta el szerelmi wouuuuwwwt ooooooq vallomását Shakespeare hal­hatatlan szavaival. Az egyik teremben az összes dogek ké­peit láthatjuk: egy áruló ki­vételével. Az áruló arcmását fekete fátyollal takarták le. A csodálatos palota mélyén láttuk a szörnyű börtönöket is. Bálint Györgynek, a har­mincas évek nagy magyar publicistájának írása jutott eszembe. A római angyalvár más stílusban épült, mint Szent Péter és Pál börtöne, a Career Mamertinus, s ismét másképpen, mint a Doge-pa- lota. De a börtönök, amelyek a magasba szökkenő falak alatt húzódnak meg — egy­formák. Mindegyik szűk, ho­mályos, nedves volt és azok sínylődtek bennük, akik elő­revitték a haladás ügyét. Kü­lönböző stílusokban épültek a gyönyörű paloták, rengeteget fejlődött az építészet, de a börtönök stílusa mindig egy maradt. Benvenuto Cellini nem részesült jobb bánás­módban, mint a velencei ra­bok, vagy akár mint hajda­nán— ha igaz a legenda — Szent Péter. Nemcsak a csip- kefinomságú paloták tartoz­nak a nagy emberi kultúrá­hoz, hanem ezek a homályos börtönök is. Ugyanarról be­szélnek, csak éppen máskép­pen. Ha áthaladtál végül a Só­hajok hídján — itt vitték az elítélteket a vesztőhelyre —, ha végigmentéi a szűk folyo­sókon, ismét kijutsz a térre. A bizánci stílusban épült Szent Márk templom előtt magasba szökik a harangto­rony és a szem megnyugszik az árkádos oszlopsorok zárt, hűvös vonalán. Jobbra két merev alabárdos minden órá­ban megüti a tér harangját: századok óta múlik így az idő. Valaki elédtoppan és azt ajánlja, hogy megmutat egy muranói üveggyárat itt a té­ren. 1ÍM i már előző nap láttuk magában a pár kilo­méterre lévő Muranoban a világhíiű műhelyeket. Oda­menet a hajó a temető szi­gete előtt halad el: tán az egyedüli hely ez a világon, ahol — az ókoriak képzelték az alvilágról — hajón viszik halottakat az örök pihenőre, és — gondolom, a hajópénz nélkül itt sem viszik át őket, akárcsak Charon hajdanán. Muranoban bármelyik üveg­gyárba beléphetsz: a tulaj­donos maga fog elédsietni és örömmel kalauzol végig: vé­gignézheted az olvasztóke­mencék vörös fénypászmái­tól megvilágított műhelyben az üveg fúvását, elmagyaráz­zák a muranoi vörös és a háromtüzű (aranyos) üveg titkait, aztán elvezetnek a gyár kiállítási csarnokához is, ahol csodálatos remekmű­vek láthatók egymás mellett, (s itt négyszer annyit kell fi­zetni értük, mint a szomszé­dos üzletekben). Mindent is­mernek itt, amit ebből a cso­dálatos anyagból előállítani lehet és mégis: a csaknem 60 kis műhely féltékenyen őrzi egymás elől titkait. Még két napot töltöttünk Velencében. Nem történt semmi figyelemreméltó: béke volt és a nemrég elöntött Szent Márk-térről — a ten­ger öntötte el — felszárad­tak az utolsó víztócsák is. Délután a korzókon széles sorokban hömpölygőit az ide­genek áradata. Este az utcá­kon hangos — hogy belevág a hallgatásba a beszéd — csoportok siettek haza. A víz hűvösen loccsant a házak lépcsőin. A távolban Vene- zia-Mestre, a szárazföld nagy amerikai és olasz olajkikö­tője élte modern életét. Múlt és jelen — gondoltam, ami­kor a szerelvény elindult hazafelé és a paloták látvá­nyát siető munkások arcai váltották fel. Ezektől az ar­coktól búcsúztam el utoljára: ők hordozzák magukban a jövőt is. BARACS DÉNES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents