Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

6

ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958. február 8.

A falusi ének-és zenekultúra helyzete megyénkben

A VÁROSI ÉNEK- és zenekultúra mellett jelenleg megyénkben a falusi zenei élet alacsony színvonalú. Állami zeneiskoláink és zenei általános iskoláink, városi és egynéhány falusi énekkarunk fejlődő munkája szép perspektívát Ígérő, de sok faluban a követelményekhez mérten még az általános iskola is elég hézagosán rakja le a zenei irás-olvasás alapelemeit.

Tettünk-e valamit a vidék zenei életének javítása, fejlesztése érdekében? — Igen, tettünk! Vannak eredményeink is, de ez még mindig kevés. 1954-ben haladó fo*ú karvezetői tanfolyamon vett részt harminc nevelő, akiknek több mint fele falusi pedagógus volt. 1956-ban a szegedi Pedagógiai Főiskolán huszonhárom Szolnok megyében tanító pedagógus szerzett énektanári oklevelet, akiknek többsége falun, kettő tanyán működik. 1957 nyarán három megye (Szolnok, Heves, Nógrád) nevelőinek rendeztünk kisiskolái énekés karvezetői tanfolyamot, melyen megyénkből 10 nevelő vett részt. 1958 nyarán nyolc kisiskolái nevelőt Debrecenbe küldtünk tanfolyamra. Jó volt hallgatni a tanfolyam után munkába kezdő kartársak lelkes célkitűzéseit, terveit s munkaterületükön tapasztalni tárgy és hivatásszeretetüket. Ma már nyolc kisiskolái énekszakmai munkaközösségünk működik a megye területén;

1958-BAN HARMINCHAT

nevelő végzett ugyancsak ének- és karvezetői tanfolyamot, de körülbelül egyhar- maduk volt a falusi nevelő, a többi városról jött. Ezek a tanfolyamok nemcsak az iskolai énekoktatásra, szakszerű ellátásra készítették fel pedagógusainkat, hanem arra is, hogy községük általános zenei kultúrájának is irányítói, vezetői legyenek. Sajnos, ez utóbbi munkában csak néhány helyen mutatkozott eredmény. A Csépán, Cibakházán működő szaktanárok lelkes munkája nyomán

jól fejlődő felnőtt és iskolai kórusmunka bontakozott ki. Ujszászon pedagógus énekkar alakult, s az iskolai kórus is szépen működik, Tiszafüred, Kunszentmárton, Szajol, Nagykörű iskolai énekkara is ide sorolható. Tavaly a Ságvári Kulturális Seregszemlén a nagyobb községeinkben lévő gimnáziumi s falusi általános iskolai énekkaraink közül jónéhány

— az előbbi évekhez viszonyítva — nivóban sokat fejlődött. A tiszaderzsi általános iskola énekkara a falusi elszigeteltséget rrfegcá- folóan mutatkozott be. De nézhetjük úgy is a kérdést, hány és hány iskola nem vett részt ezeken a megmozdulásokon, s néma maradt.

Még mindig hallgatnak a jászapáti, jászárokszállási, jászszentandrási, de még a Törökszentmiklós városi, valamikor jól működő felnőtt énekkarok.

A FALU ZENEKULTÚRÁJÁT segítené elő, ha hozzáértő pedagógusok ismeret- terjesztő előadások kapcsán hanglemezbemutatókkal lennék színesebbé a műsort. A legnagyobb probléma faiun

— s annak leküzdésére a jövőben minden lehetőt meg kell tenni — az ének tanárhiány megszüntetése. — Amíg más szakokon kisebb falvakban, sőt tanyákon is egyre több az általános iskolai tanárok száma, tudomásom szerint a tiszafüredi és törökszentmiklósi járásban egy énektanár sincs.

A Tanácsköztársaság 40. évfordulója ünnepi alkalmat ad arra, hogy a Tanácsköztársaság eszmeiségének megfelelően a város hangja mellett megszólaljon a falu kultúrált hangja is. A falusi szocialista ének- és zenekultúra felvirágoztatása s élő tartalommal való megtöltése attól függ, hogy pedagógusaink mennyire tudják a benne rejlő nagy nevelő erőt kihasználni.

Rápolthy Viktor

Gorkij:

Szerencsétlen Páyel

Pável apátlan-anyátlan árva. Szeretetet, gyengédséget nem kapott az élettől. Először egy utcalány szereti meg. Pável élete új értelmet kap, de boldogsága nem tart sokáig. A lány nem tud megszabadulni az életét gúzsba- kötő kötelékektől.

Kerekes András :

édci titak

Megfogant ízű, súlyos a csókod.

Mintha évezredek nehéz vágya

lenne füstkönnyű testedbe zárva,

melyre kegyetlen lakat csukódott.

Mint fogóval elharapott drótok,

olyan tépett hajad zuhanása.

Ajkad úgy nyílik ki, oly fájdalmasan,

kis, hegyes fogad húsomba úgy harap,

mint akinek ólomtestű titka van.

Perzselöbőrű, rejtélyes valami,

megfejthetetlen adod át önmagod,

s hiába vallatlak. Nem tudsz vallani.

Szerkesztői

üzenetek

Urálik József, Szolnok. Beküldött kritikája kicsit megkésett. Egyébként a lap kritikusa szokta írni az ilyen hivatalos értékeléseket. A darabról k éti eb on irtunk, harmadízben a róla rendezett ankétről fogunk majd beszámolni.

Tóth István, Szolnok. Behozott

verse figyelemre méltó tehetségre vall. Kérjük, küldjön be több verset, mert egyröil nem tudunk végleges következtetéseket levonni,

MüieRejYítAioq^TÁs

a Jlfaqqijes festőmávhafiázaspár szoitiűUi otthonában

Kedves, mosolygósarcú fiatal házaspár nyit ajtót, amikor rövid keresgélés után bekopogtatunk a szolnoki Művésztelep egyik műtermének ajtaján.

— Meggyes László festőművészt keressük ... — érdeklődünk s a festő és felesége máris udvariasan tessékel befelé bennünket a műterembe.

Benn a képek között áruljuk csak el látogatásunk célját. A művész az első pillanatban kissé meglepődik, azután barátságosan válaszol:

— Ezeket a képeket az elmúlt hónapok alatt festettem — és körbemutat a teremben.

A terem egyik falán és'az állványokon ott sorakoznak a legutóbbi idők friss termései, némelyik még befejezetlen állapotban. A képek közül elsőnek a Halászok című háromfigurás kompozíció ragadja meg figyelmünket, amelynek témáját a festő a tiszamenti halászok életéből merítette. Levegősen megfestett mű ez, amely a színek csodálatos harmóniájával hat a nézőre. Emellett reális és kifejező. Kompozíciója tömör. Tér- és tömegelosztása kiegyensúlyozott. A kép híven tükrözi a tiszai halászok életét, munkáját.

Miközben nézelődünk, a festő magyaráz:

Meggyes László: Feleségem

JŐOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCÍ

ÚTINAPLÓ

11

Szilveszter hangos éjszakáján

Róma, január.

1958 szilvesztere, éjjel 11 óra... Egy vasrácsos római kapuhoz támaszkodva hallgatjuk a város dübörgését. Mintha 1956 októberében járnánk, Budapesten. —■

Tisztán meg lehet különböztetni a „géppisztolyok” kattogását, a „puskalövéseket”, a „becsapódásokat’. A sötét égbolton rakéták fénye lobban.

A „harci zaj” már karácsony óta fokozódik. December második felében még csak itt-ott robbannak petárdák. A hatóságok szigorú hirdetményei azonban már előbb elborítják a falakat.

„Szigorúan tilos házilag gyártani... t engedély nélkül árusítani..., engedélynélküli árústól vásárolni robbanó tölteteket. Szigorúan tilos az épületek falához vágni a gyutacsokat...”

Az utcákon öt-tíz fős csoportok kóborolnak, gyerekek és ifjak vegyesen, s a polgár- mester drákói hirdetményeihez vágják muníciójukat. A petárda-háborúnak természetesen minden esztendőben áldozatai vannak. Ezúttal is mintegy félszáz embert szállítottak kórházba. Furcsa ez a szórakozás. Néha úgy éreztem, túl hangos, és vidámsága idegen számunkra. —

Hol a pesti szilveszter-éj felszabadult, vidám kavargása, trombitálása, maskarafarsangja?

I? ómában ezen az éjsza- kán tíz óra után nem ajánlatos az utcára lépni, ősrégi pogány szertartások késői emlékeként az óesztendő utolsó napján az Róma: A Palatinum dombja, utcára hajítanak mindent, székhelye. Domitianus

ami ócska, kicsit törött, repedt. Már hónapoklcal előbb félretették a kidobásra szánt tárgyakat: a járdára hullott kacattal — vélik — az elmúlt esztendő minden bajától és nyomorúságától megszabadulnak. Baráti körben, kis társaságokban mulatnak az olaszok: a mi iskolai mulatságaink, szilveszteri vállalati összejöveteleink itt szinte ismeretlenek: csak a petárdák durrognak szünet nélkül. Éjjel 3 órakor az utcák csatatérhez hasonlítanak. Az előkelő negyedekben a pezsgősüvegek darabjai mellett magassarkú cipők, porcelántörmelékek hevernek. Láttunk egy festményt és egy díszes rézedényt is. Távolabb seprűk, borosüvegek, konzerves dobozok siratják az óesztendőt. Valaki egy ébresztőórát vágott az utcára. Az esztendő 300 munkanapjának keserűségét bosszulta meg, úgy látszik.

Aztán, a mámoros éjszaka

homályában furcsa, nem éppen előkelőén öltözött alakok tűnnek fel hatalmas zsákokkal: sietős mozdulatokkal dobálják befelé a törött, ócska kocátokat. Kicsit kábultan és értetlenül figyelünk, amíg végre megértjük, mi is történt. Igen, akadnak olyanok, akiknek a mai éjszaka azért gyönyörű, mert számukra a törött lim-lom is értéket jelent. Nagy zsákokkal járják a várost — a falak mögött Róma mulat — és kincseket gyűjtenek. Ez a szilveszterük.

•

ltfés itt az élet ritmusa, mások a szokások, a körülmények. Csak nagyvárosokban jártam és ezért lehet, hogy túlzott a kép — nekem úgy tűnt, hogy a gépesített élet rohanása lassan mindenhová behatol. Az utcákon lépésenként követik egymást a bárok: berendezésük középen áll a mi eszpresszónk és egy Közért csemegebolt között. Nemcsak coca-colát és feketekávét kaphatsz itten, hanem esetleg tejet, kalácsot is. Hiányzik a mi kávézóink otthonos berendezése, a kőpadlóra állított asztalok nem csábíta császárok és királyok stadionjának romjai.

ják maradásra az embert. A legtöbb helyen szól a Wurlitzer és q modern élet dzsessz — kísérőzenéjét szórják a hangszórók.

Budapesti stílusú esti szórakozóhely azonban alig van egynéhány: ezekbe is főleg az amerikaiak járnak és a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlen áraikat fizetnek. Rómának nincs éjszakai élete: a streap-tease, a vetkőző számok csak egy-két helyen találhatók meg.

A mi viszont nagyon szép

" és nagyon olasz: az énekesek a vendéglőkben. A Tiberisen túl, a szűk vicco- lókban, ahol az egyik háztól a másikig feszített spárgákon száradnak aZ olaszok fehérneműi, — itt húzódnak meg a külföldiek és a rómaiak által egyformán látogatott vendéglők. Berendezésük rendszerint nem igazán népi: az oszlopfők, amelyek a sarkokban állnak, gipszből vannak, a falak patináját utólag festették — bár maguk az épületek valóban sokszáz évesek. Ám az énekek — valódiak. Én egy kicsit mindig megalázva éreztem magam, amikor a cigányzenés magyar éttermekben a prímás az asztalomhoz jött éh meghajolva, meggömyedve a fülembe muzsikálta a dalt, amelyet — végülis nem lehet keresztülnézni egy emberen — megrendeltem. Az olasz énekes büszke latin, aki nem kiszolgálja a vendégeket, hanem irányítja a hangulatot. Asztalról asztalra jár ő is barátságosán, leül a vendégek közé és énekel nekik, közvetlenül, pajkos római dalokat. Elpanaszolja, hogy rossz a vendéglős, vizet önt a borba — és az étterem tulajdonosa is ott ül az egyik sarokban és mulat az ellene felhozott panaszokon.

Jé üresén keveredik a min1 dennapi életben a régi római korok hagyománya a mai vallásos élettel, amely — hiszen Róma a pápa székhelye — átfogja az egész országot. A kereszténydemokrata párt szavazatainak jórészét az egyház tekintélyének köszönheti. Igaz, manapság a pápaságnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy lépést tartson az űrrakéták korszakával — de nagy tömegekre terjed még ma is befolyása. S amit ebből a városban látni: a számtalan templom, a sok egyházi iskola, a Róma utcáin sétáló tarkaöltözetű barátok, szerzetesek, apácák. S végül — az ünnepek hihetetlen gyakorisága. December 8-án a legtöbb olasz hivatalban nem dolgoztak, január 6-án, a „Befand”, az ajándékozás napján sem, természetesen karácsonykor, husvétkor, stb. még kevésbé. A sok római isten kultuszára emlékeztet az, hogy minden mesterség szünnapot tart védőszentje napján: egyszer a pékek zárnak be, máskor a kereskedők, vagy éppen a halászok nem vetik ki hálóikat.

Hozzátartozik ehhez az' élethez az a feszültség is, amely az osztályharcok méhé- ből születik. Amikor Olaszországba utaztam, egy napig' nem jártak vonatok: sztrájkoltak a vasutasok. A rómaiak megszokták, hogy néha a hivatalok zárnak be; sőt volt rá eset, hogy az újságírók is beszüntették a munkát: egy napig nem jelentek meg a napilapok. Szün. télén érkeznek a hírek az elbocsátásokról, a bérharcokról. Senki nem lehet biztosi abban, hogy egy év múlva isi ott fog dolgozni, ahol most. hiszen bármely üzem bezárhatja kapuit.

BARACS DÉNES (Folytatjuk.)

— Nem szokásom hosz- szabb időre elhatároznom, hogy mit fessek meg. Minden érdekel, amely számomra élményt nyújt. A napi életből vett témákat kívánok festeni; embereket, mai új életünk embereit.

Beszélgetés közben egymásután mutatja meg- a képeket, amelyek a szolnoki és szolnokkörnyéki tájak, emberek életét vetítik elénk. Az Bpítőmunkások, a Szolnoki táj, a portrék és más figurális kompozíciók mindmind új, megváltozott életünket tükrözik.

— A Tanácsköztársaság fennállásának 40. évfordulója alkalmából Budapesten rendezendő Országos Képzőművészeti Kiállításra készülök. Erre a kiállításra az Olvasó Nő és a Tabáni Táj című olajképemet küldöm be. — Ezenkívül több grafikai anyaggal is készülök. Majd a szolnoki Damjanich Múzeum átépítésének befejezése után az itt rendezendő Megyei Képzőművészeti Kiállításra dolgozom. Erre főleg a szolnokkörnyéki témájú képeimet szándékozom beküldeni.

A feleség, Fazekas Magdolna szintén képzőművész. Ö 1958. év nyarán végzett a Képzőművészeti Főiskolán, festő tagozaton. Azóta itt dolgozik a szolnoki Művésztelepen. Rajzol és fest. Főleg portrékat és figurális kompozíciókat. Egyik programja, hogy Szolnok környékét megismerje, tanulmányozza az itteni parasztság életét és a plain-air festészet problémáival foglalkozzon. Közvetlenül érdeklik a természetben levő témák színproblémái és a különböző foglalkozású emberek természetben való megjelenítése. Számára az ember ábrázolása a legfontosabb feladat.

Egyik műve az „Asszonyok a kútnál” kisvárosi életkép. Átlós kompozíciót alkalmaz. Figuráinak mozgása elárulja, hogy komoly élménye késztette e mű létérhöiS? sára, amely a kisvárosi utcák csendes, esti hangulatát tükrözi.

A festőmüvésznő másik alkotásával, egy szénrajz port- 'réval a Moszkvai Biennálén \képviseli és öregbíti a szol- >noki Művésztelep jó hírnevét. Ez igen komoly eredmény annál is inkább, mert \ezt a munkát a Fiatal Kép- )zöművészek Stúdiója Budapesti Kiállításáról jelölték a iMoszkvai Biennáléra.

Amikor arról érdeklődünk, »hogyan érintette ez a hír,, Jszerényen válaszol:

— Nagyon megörültem, [amikor tudomásomra jutott, ihogy az én munkám is részt [vesz a Moszkvai Biennálén. iEz természetesen ösztönzően [hat további munkámra. Jelenleg az országos kiállításra készülök a Műteremben [című kompozíciómmal és né- [hány grafikai munkával.

Ismét a festőhöz fordulunk:- Mint festőházaspár, hó- 'gyan segítik egymás mun- [káját?

— Mivel egymás mellett dolgozunk, észrevétlenül is felfigyelünk egymás hibáira. Ilyenkor megbíráljuk egy- imás munkáját. Ha azután a [másik fél be is látja azt, akikor javítunk a hibán. Stílus 'és felfogás kérdésében természetesen tiszteletben tartjuk egymás művészi felfogását. Ez már egyéniség kérdése.

, Két festő, két különböző i egyéniség. Piktúrájuk között \már megjelenítés szempontjából is észrevehető különbség van. A festőnő munkáin főleg a sötétebb tónusú ké- | pékén még érezhető a főiskola hatása, a későbbi mű- 'vek azonban már színesebbek. Érződik rajtuk, hogy >ezek már nem a műterem fa- I lat között készültek, hanem >a természet élmény szerűsége [és színessége hatott az alko- i tóra. Különböznek egymásától kompozíció és ecsetkeze- i lés szempontjából is. Formailag is más művészi felfogásban festenek. i Felsorakoztatott műveik hozzájárulnak az oly nagyhírű ' szolnoki Művésztelep továb- Ibi fejlődéséhez. ^cs —