Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-07 / 32. szám
1959. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Téli foglalkozás a karcagi Úttörő Állomáson Bár az idei télen csak mutatóban láttunk havat, mégis csendes a határ, pihen az Alföld, az én szülőföldem. Üttörö állomásunkon azonban ezidőkben is szorgos munkában töltjük az időt. A szakkörök most értékelik félévi munkálkodásuk eredményeit. És máris készül az új félévre a munkaterv: felkészülés a nyári örömökre, próbázásra, táborozásra. Az irodalmi szakkörök, a klubdélutánok népesek, mozgalmasak. A pajtások ezen kívül szinte lázas izgalommal készülnek a hagyományos farsangi karneválra. Amíg bentről, a jó meleg termekből nézünk kifelé a borongás téli tájra, néhány lelkes pajtásunk kint szorgoskodik a madáretetők körül. Friss elemózsiát készítenek a kis téli tollas vándoroknak a biológus szakkör tagjai... RADNA1 MÁRIA V. 0. Árvácska őrs. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA T. cím Farkas Ilona Kunszentmárton KEDVES ICUKA! Olvastam leveled a múltkori Fórumban. írod, hogy álmaid teteje a repülés. Én különösebbet nem tudok tanácsolni, viszont . figyelmedbe ajánlok egy könyvet: „Suhogó szárnyak’Talán ismered is,. ... , Azt is meg kell mondanom, elsősorban a tanulás és ez esetbpn a szervezet teherbíróképessége is együttesen döntik el, ki milyen pályára való. Én drukkolok sikere- dérih.&..aMtpr. ge, kea^edj)nel, ha valamiképpen mégséa-n. sikerülné célkitűzésed. _ Van más pálya'' is, ami éppoly szép, épp annyit ígér, mint a repülés. Lísznyai Erzsébet ,;v: Turkeve HMiiiiiimiiiiiiiiiiliiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az Úttörőhöz sakkversenye Több mint egy hónapig folyó heves csatározások után befejeződött az Üttörőház sakk szakkörének háziversenye. Húsz pajtás vett részt a versenyben. A verseny a következő eredmény- nyel zárult. A fiúk versenyében első helyen végzett Magyar Miklós pajtás, második lett Ignác Béla, harmadik Sáros Csaba, negyedik Tárná völgyi Sándor, ötödik Tamavölgyi László. A leányok közül első helyezést Kálmán Éva érte el, második helyen Katona Judit végzett, harmadik Dögéi Hona, negyedik Szentigtváni Éva. A verseny helyezettjei könyvjutalomban részesültek. PAJTÁSAINK írják A szolnoki kémiassakkörről Tagja vagyok a szolnoki úttörőház kémiai szakkörének, nagyon szépen dolgoznak a pajtások, nálunk más a helyzet. Noha olyan nagy lelkesedéssel indultunk, hogy a hatalmas létszámot két csoportra kellett osztani. Az a csoport, amelybe járok, tizenhat pajtásból állt. Sőt, később még ez a létszám is duzzadt. Ám mi történt? Egyszercsak azt vettük észre, mór csak kilencen járunk. A Sípos-téri fiúk és a Koltói úti lányoknál tevődött össze ez a szakkör. Mindkét iskolából elmaradtak lassan a résztvevők. fin úgy tudom, az úttörőélet tizenkét pontjában van egy ilyen kitétel: „Az úttörő híven teljesíti kötelességét és önként szolgálja a közösséget.” Jómagam meg is jelentem minden foglalkozáson, dehát egyedül nékem Lencse Jenő pajtás, a szakkörvezető nem tarthatott foglalkozást. Ügy látszik, á többiek megfeledkeztek az előbb említett úttörő-magatartásról. Vajon miért? Bodor Mária Szolnok. Irodalmi színpad Karcagon A Magyar Nők Országos Tanácsa irodalmi összeállítással szórakoztatta iskolánk tanulóit. Nagy lelkesedéssel fogadtuk az irodalom művészeit. Dr. Rózsa Ba- lázsné magyarszakos nevelő köszöntötte őket mindany- nyiunk nevében. Nagy Mariann művésznő a történelmi lecke fiúknak című verset, Benkő Mária a Felszállott a páva dalt, Boj- ka Pál művéiz a Megjártam a hadak útját című népköltést adta elő. Valamennyien nagyon jól szórakoztunk, sőt a mesemondó versenyben is esélyünk lesz, hiszen az előadóművészektől sokat tanultunk. LAJTOS MÁRIA őrsvezető, Karcag. A félévi bizonyítványról Eljött hát a várva-várt félév. Négyesrendű bizonyítványt vittem haza szüleimnek. ök se, s én se vagyok megelégedve vele. Ügy gondolom, erős akarattal év végére javítani is tudom ren- dűségemet. Örsünkről hadd mondjam el, hogy hamarosan összejövetelt rendezünk az úttörőotthonban. Egy 19-es kommunistát hívtunk meg kollektíván magunkhoz e délutánra. Kun Katalin Karcag. Vers a télről Tóth Katica tiszagyendai pajtás téli véreikével lepett meg bennünket. Idézünk belőle: „Nyakunkon a hideg tél, Süvít, fúj a havas szél. • „Határban a kicsi nyúl, Dideregve megrezzen, Nincsen hová tekintsen." TÓTH KATICA kisdobos vezető, Tiszagyenda. Hová küldjük a papírhulladékot Őrsöm nevében írok a Fórumnak. Papírhulladékgyűjtéssel töltjük az időnket. Van is bőven belőle, csak azt nem tudjuk, hová adjuk át. Nálunk ugyanis nincsen MÉH átvevőhely. Ádám János Tiszafüred—Kócs Üjfalu. A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Szeretnénk, ha a legközelebbi MÉH átvevőhely (Tiszafüred) választ adna a kócsi pajtásoknak, esetleg bennünket vagy egyenesen őket értesítené arról, hogyan értékesíthetik a kócsi pajtások szorgalmasan összegyűjtött hulladékjukat. a Fórum Üzeni Varga Etelka Kisújszállás: Farkas Ilonkának szánt soraidat küld be szerkesztőségünk címere. A Fórumon keresztül szívesen közöljük azt. Kerekes Katalin Túrke- ve, Balassi János Kenderes, Rajzaitokat megkaptuk, valamennyi jól sikerült. Több rejtvénymegfejtő pajtásnak: Kérésetekre közöljük, hogy azokat a rejtvényeket fogadjuk el, amelyek minden hét csütörtök reggeléig beérkeznek címünkre. Tehát úgy igyekezzetek, hogy le ne kössétek a határidőt. Ugyanezt üzenjük azoknak is, akik segítenek a rejtvényösszeállításban. — Feladványaikat ugyanekkorra küldjék be. ZZörd a fejed, érdemes /. Találós kérdések 1. Miért nem fizet a vak ló a : hídon vámot? 2. Fut, fut, meg sem áll, Hanyaitfekszik, fel sem áll; Ágadzik, bogadzik, Mégsem leveledzik. Mi az? 3. Ha felveszik sir, ha leteszik sír. Mi az? 4. Lába nincs, mégis jár. Mi az? II. Szórejtvények 1. TOT LAOH A IKS RTU ESTI EJÉLEB, MNTI MGEKYRE JNAYA BLÉRKEEE. 2. LKGILSCOA KOGOLICOS NPSÉEZ GTOYROGKJOA ///. Irodalmi TOTO 1. Nyakatokon vad úri tatárok, S mégis büszke a ti fejetek Petőfi — Ady 2. A vadász ül hosszú méla lesben Vár felajzott nyílra gyors vadat Jókai — Csokonai 3. A gaz lehúz, altat, befed. Ady — Juhász Heti rejtvényeinket összeállították: Herczeg Erzsébet, turkevei, Szőke Ilona kengyeli, Székely Borbála kengyeli, Murányi Irén szolnoki pajtások. A megfejtéseket úgy adjátok postára, hogy azok február 12-ig beérkezzenek szerkesztőségünkbe. '— Címünk: Szolnok megyei Néplap Úttörők Fóruma, Szolnok, Tisza A. u. 2. Gyűjtsük össze a „régi Szolnok“ emlékeit! Kedves Pajtások! Az Üttörőház Kömyékkutató Szakkörének egyik foglalkozásán felvetődött az a kérdés, mennyit változott, fejlődött városunk a felszabadulás óta. Űj, pompás városnegyedek születtek, bent a város központjában hatalmas, modern épületek állnak az egykori földszintes roskadozó házak, üzletsorok helyén. Valahogyan fokról fokra eltűnik Szolnok, az egykori kis mezőváros. A múlt azonban mindenkit érdekel. Mennél régebbi, annál inkább. Ezen a szakkörön egy levelezőlapot vizsgál- gattunk gondosan, szakkör- vezetőnk még egy erős nagyítót is a kezünkbe adott és azzal nézegettük a kopott, barnaszínű képeslapon az egykori Tiszán átívelő fahídat. Felfedeztük a Tisza túlsó szélén sorakozó végeláthatatlan tutajsort, melyet a régen oly híres szolnoki fűrésztelepek dolgoztak fel. Ma ilyeneket mór nem láthatunk, csak elvétve érkezik tutaj a Tiszán a messzi máramarosi hegyekből... De sok ilyen levelezőlapon, képen, rajzon hányódnak részletek városunk régi arculatáról: utcáiról, tereiről, műtárgyairól, középületeiről stb. Ezeket nem is lenne nehéz összegyűjteni és szépen csoportosítva tablókra feldolgozni. Milyen érdekes lenne az összehasonlítás a régi és mai Szolnak között! • Felhívunk most minden szolnoki úttörő- csapatot, csatlakozzék a mi mozgalmunkhoz! Gyűjtsük össze a régi Szolnok képes, rajzos emlékeit és a tanév végére készítsük el kiállításra alkalmas kivitelben. Értékes dísze lesz ez minden iskolának, s egyben megtanít bennünket városunk régebbi történetére, fejlődésének fokozataira és jelenünk értékelésére. A Beloiannisz úti „Vámos Ilona„ leánycsapat II. raja ■ Mi újság; a% Úttörő városban ? A LEGJOBB ÚJSÁG, amit a szolnoki úttörők biztosan örömmel fogadnak, hogy elkészült és teljesen tető alatt van a leendő ÜttÖrő-város központi épülete. Tavasszal, — miután jól kiszárad — kapja meg ünnepi külső- és belső ruháját, a kifestést is nyomban birtokba is vehetik a pajtások. Igaz, a birtokbavétel részben már meg is történt. A napokban ugyanis a leendő víziraj úttörői szorgoskodtak a ház körül, Cseppentő Miklós úttörőházi igazgató vezetésével. Két hatalmas 8—8 személyes őrsi ladikot vittek be az épületbe, hogy a még friss új vízi-járművek védett fedél alatt legyenek a tavaszi ünnepélyes vízrebo- csátásig. Ezekután semmi akadálya annak, hogy Szolnokon is megkezdődjék a vízi úttörő élet, a legszükségesebb felszerelés a kezdethez már megvan. MEGLÁTOGATTUK Bo- bák bácsit, a ház ottlakó gondnokát és örömmel láttuk, hogy másképpen néz most mór ki a ház és környéke. Bizony sokat jelent, ha gazda van a házban, méghozzá olyan, aki örökké azon töri a fejét, miként lehetne minden jobb és szebb. Alig várjuk, hogy eljöjjön a szép tavaszi és nyári idő, oly sok szép Ígéret és lehetőség kínálkozik az impozáns tornyos központi épület megvalósulásával. Ezen a helyen szeretnénk köszönetét mondani e rendkívül értékes létesítményért Szolnok város Tanácsának és az építkezést sok nehézségek közepette vezető Ku- rucz Tibor tanácsdolgozónak. A város valamennyi úttörője nevében fogadják hálás kö- szönetünket. — Megígérjük, hogy vigyázni fogunk az új létesítményre és benne sok hasznos dolgot tanulva leszünk jobb úttörők s majdan hasznos polgárai társadalmunknak. Sáros Csaba, Mészáros Zoltán. Múltheti rejtvényeink megfejtése I. TALÄL0S KÉRDÉSEK 1. Az anyja, 2. Négy, mert a többi elég, 3. Aludtej, 4. Dió 5. Macska. n. SZÖREJTVÉNYEK 1. Borjú, bárány béget, apró marha nyáj közt van szörnyű ítélet. 2. Sok sikert a félévi bizonyítványhoz. III. MŰVELTSÉGI TOTO: 2, 1, 2. Ezen a héten kilencvenegy pajtástól kaptunk helyes megfejtést. Éppen ezért a nagy létszám miatt neveket nem közlünk. Jutalmat kapnak: Bányai Mária Szolnok, Pajzs út, — Borbély Magdolna Tiszabó, Újtelep 371/5. S9 jgyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, egy kisgyerek. Ez a kisgyerek egyszer kiment az erdőre és felmászott egy nagy körtefáira s ott a bécsi bicskájával elkezdett körtét enni. Amint eszegelődik, hát arra jön a loncsos medve — nem tudom, hol járt, hol nem, csakhogy a hátán egy üres zsák rótt; — amint a kisgyermeket meglátta, odament a fa alá s azt mondta neki: — Te kisgyerek! Adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! — Nem adok biz én, mert lerántasz. — Dehogy rántalak, dehogy! nem én bizony, csak adjál! Az hát szakított egy szépet, nyújtotta le neki, de a loncsos medve megkapta a karját, lerántotta s beletette a zsákjába. A lásgyerek sírt, ritt, de biz’ a nem használt semmit, mert a medve a hátára kapta a zsákot s ment vele hetedhét országon keresztül hazafelé. Útközben a medvére ráért a szüksége, letette hát a zsákot s elment dolgára' messzire egy árokba; amint ezt észrevette a kisgyerek, a bécsi bicskájával kihasította a zsákot, teletömte tégladarabokkal meg szervián tüsökkel, maga pedig odább állott. — Mikor a loncsos medve dolgát végezve visz- szajö” az árokból, hátára vette a zsákot s mtte egyenest hazafelé; egyszer csak szúrni kezdi valami az oldalát, szisszent egyet-kettőt, aztán azt mondja: — Ne szürkülj, kisgyerek! mert meg- türücsköllekl Csak mén, csak mendegél, egyszer csak még jobban szúrják az oldalát, azt mondja hát megint; — Ne szurkolj, kisgyerek! mert majd meglásd, megtürücsköllek! De beszélhetsz a kőbálványnak, rá se hederít az. Nem ért semmit a fenyegetés, annál jobban szúrták az oldalát: azt mondja harmadszoriban is: — Ne szürkülj, kisgyerek! mert bizony megtürücsköllek! Most se ért semmit a szó, azért csak szúrták az oldalát; mikor aztán már elfogyott a tűröm olaja, levetette a zsákot a válláról s íigy megtürücskölte, hogy jobban sem kellett. Aztán megint a hátára vette s vitte, vitte hazafelé; mikor aztán hazaért, azt mondja a szolgálójának: — Eredj, te szolgáló, hord tele a nagy üstöt vízzel, gyújts alá, melegítsd fel jól! No, jól van, a szolgáló hát telehordta a nagy üstöt vízzel, tüzelt erősen a katlan alá; mikor felforrt a víz, a loncsos medve kioldja a zsák száját, megfogja a csúcsát, rázza, hát úgy hull belőle ki a dirib- darab kő meg a szervián tüsök, hogy szeme-szája elállt belé. — No, még így sohase jártam! — azt mondja; avval hátára véve az üres zsákot, elindult; ment, ment hetedhét országon keresztül, meg sem állott, míg vissza nem ért abba az erdőbe. Hát a kisgyerek már megint ott volt egy nagy körtefán, ette a körtét a kis bécsi bicskájával amúgy istenigazába; amint ezt a loncsos medve meglátta, tüstént odament a fa alá s azt mondja a kisgyereknek: — Te, kisgyerek! adjál nekem egy kis körtét a bécsi bicskáddal! Qíe-e-m adok biz én, mert lerántasz! — Dehogy rántalak! nem rántalak biz én, csak adjál! A kisgyerek szakított hát, oszt lehajította. — Óh, te kisgyerek! — mondja neki a loncsos medve —, nem azt mondtam én, hogy hajíts, hanem hogy adjál egy kis körtét a bécsi bicskáddal. Addig kunyorált, árguválódott hát ott a fa alatt, hogy a kisgyerek szakajtóit egy szép körtét s azt nyújtotta lefelé a medvének, az pedig megkapta a karját, lerántotta s beledugta a zsákjába, awal fölkapta a hátára, vitte, vitte hetedhét országon keresztül hazafelé. A loncsos medvére útközben megint ráért a baj, de most volt annyi esze, hogy nem tette le a zsákot, mert félt, hogy megint elszökik a gyerek; azért mikorra hazaért, nemcsak a zsákja, de — tisztesség nem esik mondván — a gatyája is télé volt. Megparancsolta azután a szolgálójának, hogy a kemencét tüstént fűtse be irgalmatlanul, a kisgyereket pedig süsse meg benne. Árnyal maga elment, megtisztálkodott, s minthogy nagyon el volt fáradva, lefeküdt egy kicsit delelni. A szolgáló hát sok fát hordott be, azzal úgy felfűtötte a kemencét, hogy majd összedőlt; mikor már csak úgy szikrázott a kemence feneke, behozta a sütőlapátot, oszt azt mondta a kisgyereknek: — No, kis szögöm, ülj fel erre a sütő- lapátra! A kisgyerek rákucorodott hát a lapátra, de valahányszor csak be akarta a szolgáló a kemence száján dugni, mindannyiszor talpra állott. — Nem úgy, kis gagó, hanem ülj le egészen! — Óh, kedves nénikém! — mondja néki a gyerek — nem tudom én, hogy kell rá felülni, mutasd meg te elsőbb! A szolgáló nem kérette magát sokáig, ráült a lapátra, de a kisgyerek se volt ám rest, amint ezt meglátta, hirtelenében megkapta a lapátnyelet s a szolgálót bevetette a tüzes kemencébe, maga pedig nagy üggyel-bajjal felmászott a kémény tetejébe. /Ilikor a loncsos medve felébredt '-'H álmából, keresni kezdte a szolgálóját; tűvé-heggyé tette az egész udvart, de nem találta sehol; egyszer csak felnéz a kéménybe, hát látja, hogy a kisgyeiek odafenn gubbaszkodik a kémény legtetejében. — Hogy mentél te oda fél, te kisgyerek? — Hát az alfelembe vasnyársat dugtam, oszt nagyot ugrottam. A loncsos medve gondolta, hogy ő is úgy tesz, de amint nagyot ugrott, a vasnyárs keresztül szúrta, összeszaggatta a hurkáját és meghalt; — a kisgyerek pedig lejött szépen a kéményből és elment haza. A LOMCSOS MEDVE
