Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

1959. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az SZKP XXL kongresszusának határozata (Folytatás az első oldalról) biztosítják a tudományos és műszaki továbbhaladást. A kommunista építés 'je­len szakaszában megoldandó feladatok meghatározásakor az SZKP XXI. kongresszusa abból indul ki. hogy a Szov­jetunió történelmi fejlődésé­nek új szakaszába lépett. A szocializmus teljes és végér­vényes győzelmet aratott a Szovjetunióban. Nincs olyan erő'a világon, amely vissza­állíthatná a kapitalizmust a Szovjetunióban, megsemmi­síthetné a szocialista tábort. A szovjet nép győzelmei lehetővé teszik a kommunista társadalom anyagi-műszaki alapjának megteremtését, a kommunizmusba való terv­szerű átmenet megvalósításá­ra irányuló feladatok gya­korlati megoldását. A termelőerők növekedésé­vel egyidejűleg — mondja a határozat — fejlődniök kell a szocialista társadalmi viszo­nyoknak is. Eltűnnek majd a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között. A munkanap csök­kentése, a munkafeltételek­nek a komplex gépesítésén és automatizáláson alapuló meg- javulása" elősegíti majd, hogy a munka sokoldalúan fejlett ember életszükségletévé vál­jék. A kommunista építés során fokozódik majd a kolhozok­ban végzett termelőmunka közösségi jellege, a szövetke­zeti kolhoztulajdon közeledik majd az össznépi tulajdonhoz, fokozatosan elmosódnak majd a határok e két tulaj­donforma között — mondja a határozat. A szövetkezeti kolhoz-tulajdon társadalmi jellegének színvonala a szo­cialista állam segítségével és támogatásával felemelkedik az össznépi tulajdon szintjé­re A kommunista építés jelen­legi körülményei között az anyagi javak elosztásának alapja a következő irányelv marad: mindenki képességei szerint, mindenkinek munká­ja szerint. A szükségletek sze­rinti elosztásira való áttérést — hangsúlyozza a határozat — fokozatosan valósítjuk meg, a termelőerők fejlődé­sének arányában, mégpedig akkor, amikor megvalósul az összes szükséges fogyasztási javak bősége és amikor min­den ember önként és az anyagi javakból való része­sedésének mértékétől függet­lenül, képességei szerint fog dolgozni, felismerve, hogy erre szüksége van a társada­lomnak. A szovjet társadalomban az anyagi és kulturális ja­vak jelentős és mind nagyobb részét már most is ingyen osztják el — nyugdíjak, ösz­töndíjak, iskolák, kórházak és más kulturális intézmények építésére és fenntartására fordított összegek formájá­ban. A társadalmi fogyasztási alapnak ez a része állan­dóan növekedni fog. ami _ hangsúlyozza a határozat — fontos előfeltétel a kommu­nista elosztási elvre való fo­kozatos áttérés szempontiá­ból. Az SZKP XXI. kongresz- szusa megállapítja, hogy a szocialista^ államiság fejlődé­sében a fő irányvonal a de­mokrácia fejlesztése minden vonalon, minden állampol­gár bevonása a gazdasági és kulturális építés irányításá­ba, a társadalom ügyeinek intézésébe. Sok olyan funk­ció, amelyet mos't állami szervek látnak el, fokozato­san társadalmi szervezetek feladatkörébe megy át. Ez bővíti és erősíti a szocialis­ta társadalom politikai alap­ját, biztosítja a szocialista demokrácia tovább fejlődé­sét. A szocialista állam rendkí­vül fontos feladatok teljesí­tésére hivatott a béke meg­védésében, s ugyancsak fon­tos feladata az is, hogy meg­védje az országot az impe­rialista hatalmak katonai tá­madásának veszélyével szem­ben. A határozat rámutat, hogy a szocialista haza vé­delmének funkciója, amelyet most az állam tölt be, csak akkor halhat el, amikor tel­jesen megszűnik az imperi­alista támadás veszélye. rús veszély fő forrása ezután is az amerikai imperializ­mus agresszív irányvonala. Az imperialista agresszió, mint ahogy az utóbbi évek tapasztalatai bizonyítják, a világ legkülönbözőbb terüle­teinek népeit veszélyezteti. A nyugati' hatalmak ag­resszív irányvonalával szem- bemáll a Szovjetuniónak és a szocialista államokban a bé­keszerető népek által támo­gatott politikája. Az SZKP XXI. kongresz- szusa egyhangúlag jóváhagy­ta a szovjet kormány béke­szerető lenini külpolitikáját. A Szovjetunió a békés egy­más mellett élés lenini elvé­től vezérelve szüntelenül tö­rekedni fog, hogy minden ál­lammal, minden területen együttműködjék. A kongresszus határozata rámutat: a reakciós burzsoá­zia áttérése a nyílt diktatú­rára annak a jele, hogy a burzsoázia gyenge és ural­mát nem tudja parlamenti módszerekkel fenntartani. A demokratikus erők, elsősor­ban a munkásosztály egysége — ez a legmegbízhatóbb gát a fasiszta veszély útjában — hangsúlyozza a határozat. A kongresszus megállapít­ja, hogy a Szovjetunió sike­res haladása a kommunizmus útján, a szocialista országok győzelmei és a következetes békeharc kedvező távlatokat nyitnak meg a munkásosztály nemzetközi és nemzeti akció­egységének megvalósítása előtt. Az SZKP XXI. kongresz- szusa elégedetten állapítja meg, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. novemberi értekezlete óta a marxizmus-leninizmus eszmei alapján erősödött a kommunista pártok és az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége. A revizionizmus — hangsúlyoz­za a kongresszus határozata — megsemmisítő eszmei é® po­litikai vereséget szenvedett. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista programját egyöntetűen el­ítélték az összes marxista— leninista pártok. — A jugo­szláv vezetőség elmélete és gyakorlata — mondja a kongresszus határozata —el­távolodás a munkásosztály álláspontjától, a nemzetközi proletárszolidaritás elveitől. A Jugoszláv Kommunisták szövetsége vezetőinek nézetei és politikája veszélyeztetik a népi forradalom és a szo­cializmus vívmányait Jugo­szláviában. A szovjet kommunisták — mutat rá a határozat — a szovjet néppel egyetemben baráti érzéseket táplálnak Jugoszlávia testvérnépei, a jugoszláv kommunisták iránt. „Arra törekszünk, hogy együttműködjünk Jugoszlá­viával az imperializmus el­len vívott harc, a békéért folytatott küzdelem mind­azon kérdésében, amelyben álláspontunk azonos”. A határozat hangsúlyozza, hogy folytatva a revizioniz- musnak, a kommunista moz­galom ez idő szerint legfőbb veszélyének leleplezését, nem gyengülhet a harc a dogma- tizmus és a szektásság ellen sem, amelyek megnehezítik a marxista—leninista elmé­let alkotó szellemű alkalma­zását és a tömegektől való elszakadáshoz vezetnek. Az SZKP XXI. kongresz- szusának küldöttei határoza­tukban megállapítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely minden eddi­ginél egységesebben és ösz- szeforrottabban jutott el a kongresszushoz, sikeresen meg tudj'a oldani az új, nagyszerű feladatokat. A szo­cializmus és a kommuniz­mus győzelméért folytatott harc tapasztalatai mutatják, hogy a szocialista társa­dalom épitése Idején mind jobban nő a pártnak, a nép kipróbált élcsapatának és a legmagasabbrendű társadal­mi szervezetének szerepe. A kongresszus véleménye szerint a hétéves terv meg­valósításában elsőrendű sze­rep jut a párt és az állam kádereinek. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszá­ban növekszik a szovjetek szerepe. A határozat rámutat, hogy bizonyos kiegészítéseket és módosításokat kell eszkö­zölni a Szovjetunió alkotmá­nyában, mivel jóváhagyása óta fontos változások történ­tek a Szovjetunió politikai és gazdasági életében, s meg­változott a nemzetközi hely­zet is. A határozat végül kiemeli a szakszervezetek és kom- szomol fontos szerepét a kommunista építés program­jának végerhajtásában. — (MTI.) ­Véget kell vetni Bonn zsaroló politikájának Bonn (MTI). Erich Ol- lenhauer, a Német Szociálde­mokrata Párt elnöke csütör­tökön Bergneustadtban a nemzetközi helyzetről tartott beszámolójában megállapitot- ta, hogy Németország egyesí­tését fokozatosan vagy sza­kaszonként kellene megvaló­sítani. A négy nagyhatalom erre vonatkozó megállapodá­sa után lehetségessé válnék, hogy Németország két része hozzálásson a gyakorlati problémák megoldásához. Ollenhauer igen fontosnak tartja, hogy Közép-Európá- ban megszüntessék a kato­nailag feszült helyzetet. A nyugatnémet kormány „biztonsági elképzelése’’ utó­pia — hangoztatta Ollen- hauer, s kijelentette, hogy a Nyugatnak az eddigieknél messzebbmenő javaslatokat kell tennie. Teljesen elfogad­hatatlan a Nyugatnak az a? álláspontja, hegy a legutóbbi szovjet jegyzékekre kifeje­zett „nem”-el válaszol és csak a tárgyalások iránti készségét fejezi ki. A Szov­jetunió részvételével megtar­tandó értekezletnek Ollen­hauer szerint csak akkor van értelme, ha a nyugati hatal­mak önálló javaslatokkal áll­nak elő. NEW YORK James Warburg amerikai publicista csütörtökön egy ENSZ-ben rendezett fogadá­son kijelentette, hogy nézete szerint a berlini kérdés meg­oldása nem képzelhető el az egész német probléma meg­oldása nélkül. A német kér­dés megoldása viszont nem lehetséges anélkül, hogy az egyesített Németország séma nyugati, sem a keleti tömbbel nem köthet katonai szövetsé­get. Először a külföldi csapato­kat kell kivonni, azután meg kell valósítani a közeledést a két német állam között és csak végsó soron kell meg­tartani — Németországegye­sítése előtt — a „szabad” vá­lasztásokat — hangoztatta Warburg. HAMBURG A Spiegel című hamburgi polgári hetilap vezércikkében rámutat a Német Szövetségi Köztársaság helyzetét tízévé állandóan rosszul mérik fel. Adenauer, Strauss és Schrö­der tíz éve kontárkodnak olyan „háborúban”, amelyet nem lehet megnyerni és amely máris magánviseli a vereség látható jeleit. A lap ezután így folytatja: — ha atomfegyverekkel sze­reljük fel magunkat, ugyan­akkor pedig keleti határaink nxegváltoztatására törek­szünk, ezzel vétóban háborús veszélyt idézünk fel. Az amerikaiak kezdik már felismerni, hogy a német kér­désiben vallott nézeteik tart­hatatlanok. Megbukott az a terv is, hogy Németországot katonai fegyverraktárrá vál­toztassák a Szovjetunióval szemben. Akár a Rapaczki- tervet vitatjuk meg. akar a szovjet békeszerződés-terve­zetről kezdünk tanácskozáso­kat, akár ellenjavaslatokat teszünk: a nyugatnémet had­sereg atomfegyverkezé&ről mindenképpen le kell mon­danunk — mutat rá végül a Spiegel vezércikke. (MTI) A mezőgazdaság átszervezésének feladatairól tanácskoznak a Hazafias Népfront megyei titkárai A Hazafias Népfront me­gyei elnökei és titkárai pén­teken délelőtt kétnapos ta­nácskozásra ültek össze a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Or- tutay Gyula, a Hazafias Nép­front főtitkára megnyitó sza­vaiban üdvözölte az értekez­let csehszlovák vendégét, Zdenek Beletzkyt, a Cseh­szlovák Nemzeti Front Köz­ponti Iskolájának igazgatóját. Ezután Szatmári Nagy Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára ismertette a népfront elnök­ségének határozata alapján a mezőgazdaság átszervezésé­ben a Hazafias Népfront- mozgalom feladatait. Az előadást élénk vita követte. (MTI) OOOOOOOOOOOOOéOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOiKXKX Egy elgmdólkcttíMó- lómp^öl Iijio; Élet és halál a tudomány és vallás szempontjából akik erős vérveszteség és sokk következtében a klinikai halál állapotában voltak, Az életbe visszahozott egyik katonától, V. Cserepanovtól tré­fásan megkérdezték: — No, mit láttál a másvilágon, mi újság odaát, a síron túl? Azt felelte: — Nem láttam én semmit, át­aludtam a halálomat. És csakugyan! A szívműködés megszűnése esetén az agy mű­ködése az elvértelenedés követ­keztében ugyancsak megszűnik, s az Ilyen állapotba került em­ber elveszti eszméletét. A klini­kai halál olyan a számára, mint­ha mélyen aludna. Nincsenek meg az agyműködésnek feltéte­lei, s így nem lehet szó maga- eabbrendű Idegműködésről sen^ az eszmélet teljesen hiányzik. A különböző vallások szerint a halál azt jelenti, hogy a lélek eltávozott valahová. De ha ez így van. ugyan miért tér vissza ez a lélek engedelmesen, amikor az orvos oxigént és vért juttat az agyba? Talán az orvos „isten akarata” ellenére elő tudja Imi a léleknek, hogy mit tegyen? De hiszen az egyház tanítása szerint isten mindenható! Vagy talán az orvos néha erősebb, mint maga a halál, erősebb az istennél? M int látjuk, a tudomány ered­folják a vallásnak azt a tanítá­sát, amely szerint a halál — >ta Lélek eltávozása a testből”. Ami a hívőket illeti, ha amúgy igazán elgondolkoznak ezeken a vitathatatlan tényeken, feltétle­nül arra a következtetésre jut­nak, hogy a vallás tanítása, a túlvilág! életről szóló tanítás — badarság’». akik a tudomány segítsége nél­kül egészen biztosan meghaltak volna. A Szovjetunióban 1952-ben már 180« olyan esetet is­mertek, amikor teljesen remény­telen állapotban levő haldoklók­nál alkalmazták az emberi élet­funkciók helyreállításának mód­szerét, s a már-már elsiratott emberek 51 százaléka visszatért az életbe. Joggal merül fel a kérdés: hol itt az „isten akarata”? Mivel magyarázható; hogy „isten aka­ratából” az esetek 50 százaléká­ban „a lélek elszállt”, majd tu­dós orvosok akaratából” ismét visszatért? A magyarázat na­gyon egyszerű: nincs sem isten, sem isteni akarat, sem külön lélek. Ezt a magyarázatot ma már csak olyan emberek nem értik meg, akiknek nem volt al­kalmuk megismerkedni a tudo­mány fentebb ismertetett és egyéb eredményeivel. Napjaink­ban már kétségbe nem vonha- tóan bebizonyított igazságszámba megy az, hogy az emberi szer­vezet természeti törvények sze­rint él és hal meg. Ezeket a tör­vényeket a tudomány egyre ala­posabban tanulmányozza és ho­vatovább egyre jobban megis­meri, ami azután lehetővé teszi, hogy még nagyszerűbb eredmé­nyeket érjen el. A Nagy Honvédő Háború ide­jén, az 1941—1945-ös években a Szovjetunióban szép számmal mentettek meg olyan embereket, A hétéves terv megvalósí­tása még inkább megerősíti a béke és a haladás hatalmas támaszát alkotó Szovjetunió­nak és a szocialista világtá­bornak pozícióit, tovább nö­veli a béke erőit és gyengí­ti a háború erőit. A hétéves terv — mutat rá a határozat — a szocializ­mus és a kapitalizmus gaz­dasági versenyének új feje­zetét nyitja meg. Teljesítésé­nek eredményeképpen a Szovjetunió néhány fő ter­mékfajta abszolút számok­ban kifejezett termelésében túlszárnyalja, más termék­fajtákéban pedig megközelí­ti az Egyesült Államok, e ve­zető kapitalista hatalom ipa­ri termelésének jelenlegi színvonalát. Erre az időpont­ra a legfontosabb mezőgaz­dasági termékek globális és egy főre jutó termelése is meghaladja az Egyesült Ál­lamok jelenlegi színvonalát. Azután — körülbelül még öt évre lesz szükség, hogy utol­érjük és túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, az egy főre jutó ipari termelésben. A Szovjetunió akkorra vi­lágviszonylatban az első helyre kerül mind az abszo­lút termelésben, mind pedig az egy főre jutó termelésben. A szocializmus világtörté­nelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmussal ví­vott békés versenyben. A határozat hangoztatja, hogy a kapitalizmus általá­nos válsága tovább mélyül a szocializmus erőinek növeke­dése, a gyarmati rendszer széthullása és a kapitalizmus belső társadalmi ellentmon­dásainak kiéleződése foly­tán. A válságokat nem a fegyverkezési hajsza, sem a kapitalista országok egyéb intézkedései nem szüntethe­tik meg. A hétéves terv teljesítése és túlteljesítése, valamint a népi demokratikus országok gazdasági fejlődésének gyors üteme folytán a közgazdá­szok számításai szerint a vi­lág ipari termelésének több mint a felét a szocialista vi­lágrendszer állítja elő. Ez biztosítja a szocialista világ- rendszer fölényét a kapita­lista világrendszer felett az anyagi termelésben — az emberi tevékenység e döntő területén. A szocialista világrendszer további növekedésével és fej­lődésével együtt sikeresen fejlődik majd valamennyi szocialista ország is — hang­zik a kongresszus határozata. Kiegyenesedik valamennyi szocialista állam gazdasági- és kulturális fejlődésének? közös vonala. Közeledik az? idő, amikor ezek az országoké — akárcsak a Szovjetunió —? a kommunista társadalmát? fogják építeni. A Szovjet-? unió igen fontos feladatának? tekinti, hogy továbbra is elő-? segítse a szocialista országok? egységének megszilárdítását, ? szaros gazdasági és kulturá-? lis kapcsolataik fejlesztését,? a szabad népek testvéri csa-? ládjának még erősebb össze-? fogását a marxizmus-leniniz- ? mus nagy eszméinek, a pro-? letár-nemzetköziség elveinek? alapján. <j Az SZKP XXI. kon gr esz-? szusa úgy véli, a hétéves ? tervnek, valamint a többi? szocialista ország tervének ? megvalósítása még kedve- ? zőbb feltételeket teremt ko-S runk fő problémájának meg-? oldásához, az egyetemes bé-S ke megóvásához. Teljesen he-? lyesnek bizonyult a XX.? pártkongresszus megállapitá- ? sa: a háború nem végzetsze-J rűen elkerülhetetlen. Ma mór: óriási erők vannak, amelyek? meg tudják védeni a békét.' Ha az imperialista államok” megtámadják a szocialista' tábort, ez csakis a kapitaliz-; mus pusztulásával végződ-? hét. c A határozat hangsúlyozza, mielőtt a szocializmus teljes győzelmet arat a földön, s amikor a kapitalizmus még fennáll a világ egy részén, reális lehetőséggé válik, hogy a világháborút kiiktassuk az emberi társadalom életéből, j Jelenleg azonban — hang- j súlyozza a kongresszus hatá­rozata — fennáll az a lehe­tőség, hogy az imperializmus háborút robbant ki. A hábo-; mányos módszeretekéi, de egy detektivregény izgalmasa.'igaval írja le a halál és az élet miben­létét, a feltámasztások tudomá­nyos kritikáját. Ebből a könyvből mutatunk be olvasóinknak egy érdekes rész­letet, amely Nyegovszklj profesz- 6zor munkásságáról számol be. Ez a módszer az úgynevezett klinikai halál állapotába került emberi szervezetnek vissza tudja adni az életet, nem csodák, nem Imádság, hanem szigorúan tudo­mányos módszerek alkalmazá­sával. „Ez a módszer abból áll, hogy az ütőérbe a szív irányában pontosan megállapított nyomás­sal ütemesen adrenalinos vért ömlesztőnek, s ezzel párhuzamo­san mesterséges légzést alkal­maznak egy olyan készülék se­gítségéve^ amely levegőt fújtat a tüdőbe. A komlex módszert a Nagy Honvédő Háború idején a fron­tokon, majd a háború utáni években a klinikákon messze­menően alkalmazták, s kiállta a próbát, bebizonyosodott nagy hatékonysága. Nyegovszklj pro­fesszornak és munkatársainak 1943 és 1962 között kifejtett mun­kássága során 52 haldokló em­bernél alkalmazták az életfunk­ciók helyreállításának komlex módszerét, mégpedig az 52 em­ber közül 23-nál eredményesen, tehát az esetek 44 százalékában sikerült elérni az életfunkciók teljes helyreállítását, és meg­menteni olyan emberek életét, M i az élet? £s mi lehet a ha­lál? Olyan kérdések ezek, 5 amelyekkel minden gondolkozó ? ember szembekerül az ősidők 5 primitív emberétől kezdve egé- 9 szén a legnagyobb filozófusokig. 5 Az élet és a halál problémája a 9 természettudományoknak is egyik 5 legjelentősebb kutatási területe. 9 Ezen a területen vívja legélesebb 5 harcait az idealizmus és a mate- 9 rlalizmus, a vallás és a tudo- 5 many, a lüt és a bizonyosság. § A síron túli életről, a meny- ? országról és a túlvilágról szóló 5 tanítás egyike a fő vallási dog- 9 máknak, vagyis az olyan hitté- § teleknek, amelyekben a vallás 9 szerint nem szabad kételkedni, s 5 amelyeket nem szabad bírálni. Jvakon kell hinni bennük. 5 A tudomány arra törekszik 2 hogy megfigyelés, tanulmányo- í zás útján, tapasztalati úton meg- r ismerje a természet törvényeit, ~ s ebben a törekvésében óriást ' eredményeket ért el. A tudo­mány bebizonyította az Isten és a halhatatlan léleikről szóló ta- S nítások tarthatatlanságát. A tu- p domány kimutatja, hogy a ha­lálról szóló vallási tanítások nem állják meg helyüket az elfogu­latlan kutatás ítélöszéke előtt. Az, amit a tudomány az életről és a halálról tanít, meggyőző erejű, mert nem vakhiten, ha­nem szigorúan ellenőrzött té- C nyéken alapul. ■ C v Erről beszél az a kis kék fü- r zet, amely most a Kossuth Ki­adó gondozásában jelent meg. — Iljin, a könyv írója kitűnő ter- v mésze;t”<lósj aki szigorúan tudó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents